Uj Szó, 1949. augusztus (2. évfolyam, 95-119.szám)

1949-08-20 / 110. szám, szombat

1949 augusztus 20 UJSZ0 YIET-NAM A fmcla gyarmatosítás több mint 80 éve tartja uralma alatt VietNamot és rabszolgaságban a viet-nami népet E nép azonban nem szűnt meg küzdeni a gyűlölt, rákényszerített iga ellen. A gyarmati élet minden eanes esztendejében forradalmi megmozdulásokra került sor, melyeket vérbe fojtottak. E hosszú küzdelem alatt azonban a viet-nami nép nemz^-i öntudata szüntelenül nőtt s ma már olyan fokú politikai érettségig jutott, melyet többé senki nem vitathat. Mindebben a viet-nami asszonyok igen tevékenyen kiveszik részüket s jelentős szerepet játszanak. A VIET-NAMI ASSZONYOK A FRANCIA URALOM ALATT A) Hagyományos elnyomatás. A rérégi rendszer idején az asszonyokat alsóbbrendű tényeknek tekintették. A lányok felett az apák rendelkeztek, akik megkérdezésük nélkül is határozhattak férjhezadásukról, ha viszont férjhezmentek, az élet minden vonatkozásában férjük rendelkezett velük. Ugyanekkor a férfiaknak megengedte a törvény a többnejűséget s a féri részéről elkövetett házasságtörés nem volt bűn. A nőknek semmiféle joguk nem volt, gyermekeik felett semmiféle hatalmat nem gyakorolhattak, a törvény még azt sem engedte meg, hogy vagyonukkal rendelkezzenek. Ez házzasságkötésük előtt apjuk tulajdonában volt, házasságkötésük után pedig egyedül a féri rendelkezhetett felette. Különélés vagy válás esetén az asszonyok nem kaphatták vissza javaikat, mert ezek az atea hatalma alá rendelt gyermekekre szálltak. Ha a férj meghalt. a javak felett a legidősebb fiú nagykorúságáig a tanács rendelkezett. B) Francia elnyomás. A francia gyarmatosítás a társadalmi igazságtalanságokból csak hasznot húzott. 1. Nők munkaviszonyai, A munkaviszonyok rendezésére Viet-Namban semmiféle törvényes intézkedést nem hoztak. Férfiak, asszonyok, sőt nem ritkán gyermekek is több mint napi 13 órát dolgoznak a gyárakban, bánvákban és ültetvényeken, ahol a munka reggel félötkor kezdődik. (L.: Munkaviszonyok Indokinában, Nemzetközi Munkahivatal kiadása, Genf, 1939.) A bérek Igen alacsonyak. Egy munkás általában napi 35—45 centet keres. ugyanakkor, amikor egy kiló rizs ára 30 cent. Hozzá kell tennünk ehhez, hogy a létfenntartáshoz szükséges napi rizsmennyiség 700 gramm, a nvomorúságos béreket azonban egy pénzbüntetési rendszer bevezetésével még jobban lenyomták. Semmiféle társadalombiztosítási intézményt nem létesítettek. A munkások baleset miatt semmiféle kártalanítást nem követelhetnek, pedig balesetek, sajnos, igen gyakran történnek s bármelyik pillanatban el lehet bocsátanii őket. Az asszonyok bére 22—28 cent között mozog. Semmiféle törvény nem védi őket a munkaadók embertelen bánásmódja ellen. A gyárakban napirenden levő brutalitásokról L. Roubaud francia író is beszámolt „VietNem" c. könyvében (167—168. old.). A munkások botozásáról Delamarre munkafelügyelő számolt be (Munkaviszonyok Indokínában". Nemzetközi Munkahivatal kiadása. Genf, 1937): „Március 25-én, egy hosszú munkanap végén két és fél kilométernyire Dong falutól, néhány kuli megszomjazott és munkájátt otthagyva, elindult vizet keresni. Útközben találkoztak M. V. úrral (belga munkafelügyelő), aki megálította és visszavitte őket munkahelyükre. Itt rövid kihallgatás után három asszonyt tartott vissza: Mg Thi Tuongot 29. szám, aki 21 éves és Nguyen Van szanitéc felesége, Nguyen Thi Lient, 1021. sz., aki özvegy; 30 éves és hatodik hónapos terhes és Ng Thi Nhont, aki 36 éves és három gyermek anyja. V. úr jelezte nekik, hogy feküdjenek le a földre, amit az asszonyok meg is tettek, mire ő egy dróttal körülcsavart. hüvelykujjnyi vastagságú nádpálcával mindegyikükre tíz ütést mért. Az esetet Tao Van chi vízhordó is megerősítette, V. úr azonban azit állította, hogy sima nádpálcát használt, ezt azonban nem tudta bemutatni, miután állítólag közben elkallódott. 2. A parasztasszonyok még mindig a középkori elnyomatási rendszer áldozatai, ugyanakkor azonban a francia gyarmatosítók is kizsákmányolják őket. Igy életük leírhatatlan nehéz, különösen, ha a franciák által követelt adók súlyát is ideszámítjuk. A gyarmati lakosságnak földadót, fejadót és közvetett adót is kell fizetnie. Igen sok paraszt adófizetés idején arra kényszerül, hogy pénz hiányában eladja rizsföldjét (az ország megművelhető 4,600.000 hektárénak háromnegyede a francia gyarmatosok. az egyház és a helyi nagybirtosok kezén van), szalmakunyhóját, sőt gyermekeit is. L. Roubaud „,Viet-Nam" c. könyvének 193. oldalán elmondja, hogy: .„Tegnap a vásáron egy fiatal, 18 éves nő odanyújtotta nekem gyermekét. A csecsemő megijedt tőlem és sírni kezdett. A tolmács megmagyarázta nekem, .hogy: „Nho-ját (csecsemő) ajánlja fel." — Miért? — Hogy 5 piasztert kapjon. Az idén ugyanis a falusi piacokon a gyermekek ára már másfél piaszterre esett le. 3. Éhség. A gyarmati trösztök kényszerítik ezt a már amúgyis éhező és szenvedő népet, hogy hasznuk növekedése érdekében még kevesebb élelmiszert fogyasszanak. Lozeray az 1947 március 18-án a Francia Nemzetgyűlés előtt tartott beszédében beszámolt arról. hogy Viet-Namban 1938-ban 4,400.000 tonna rizst fogyasztottak, ugyanakkor, amikor a létfenntartáshoz szükséges minimum 7 millió 750.000 tonna lett volna. A hiány tehát 3,350 000 tonna, vagyis a gyarmatosok hasznát tízezrek éhhalálával kellett megfizetni. A francia gyarmatosok, akik együttműködtek a japán fasisztákkal, politikai tekintetben a forradalmi erők szétmorzsolását, gazdasági tekintetben a rizsvásárlási monopóliumokkal rendelkező francia és japán társaságok hasznának emelését tűzték maguk elé. Ezek az érdekek okozták az 1944—45-ös nagy éhínséget, melynek során kétmillió ember pusztult el. Hanoiban, Tonkin fővárosában minden nap százszámra gyűjtötték a városi köztisztasági hivatal nagy, vesszőből font kosaraiba a hullákat, melyek az éjszakák folyamán feltornyosultak az utcákon és reggel, kapunyitáskor ott feküdtek a házak előtt. 4. Prostitúció. Igen sok fiatal parasztlány úgy igyekszik megmenekülni a rettenetes nyomorúságtól, hogy a városokba megy és áruba bocsátja önmagát. Egy hivatalos jelentés szerint Hanoi egyik külvárosában 300 ezer lakos közül 1500—2000 asszony él prostitúcióból. Hanoi városát valósággal elárasztották a nemibetegségek. amit a hatóság eltűrt és jóváhagyott. Ez a francia hatóságok és a civilizáció állandó szégyenfoltja volt. (Virgitti és Joyeux „Nemibetegségi veszély Hanoi külvárosi aban" c. művéből.) Saigonban, miután 1948-ban a francia csapatok elfoglalták a várost, „zárt házak" tartására egy francia rendőrfelügyelő kapott kizárólagosági jogot. 5. Tanulatlanság. Viet-Namban igen kevés volt az iskola és az ími-olvasni nem tudók arányszáma 90 százalékig emelkedett. Kokinkína egész lakossága számára (5 millió ember) a kormány egyetlen középiskolát állított fel. Ez is azt mutatja, hogy a francia hatóságok minden eszközzel meg akarták akadályozni a viet-nami nép fejlődését és igyekeztek szégyenteljes tudatlanságban tartani, ugyanakkor, amikor a franciák „Franciaország civilizáló küldetésé"-ről szeretnek beszélni Hosszú nadrág m 4» l. B 4 Il B i\ ,/1 J< Két és félméter sötétkék vászonból kitelik a rajzon látható hosszú nadrág, amelyet nyaralás után a műhelyben munkaruhának viselhetünk. A nadrágot két pánt tartja. Elől fémcsatokkal kapcsolódik az eleje-részhez, hátul pedig keresztben gomboljuk az övhöz. Jobboldalán bevarrott zseb, baloldalán „slicc" van, hogy kényelmesen bele tudjunk bújni. A zsebet is, a nyílást is lássuk el zipp-zárral. Az „A" a nadrág egyik szára. Hátul, a deréknál öt-öt cm-t beveszünk belőle. Ugyanígy bevarrunk a mell alatt is két-két cm-t a „B"-darabon. A „C" a pánt és az öv, ebből kellő hosszúságút szabunk. A nadrághoz néhány 1 V»—1% méteres maradékanyagból előállítható mosóblúzt terveztünk. JCötott Uázocska A kis blúzhoz 10 dkg fonál elegendő 2 szálas zefírből kettő és feles tűvel kötve. A hátát 85 szemre kezdjük, rizskötéssel. Fogyasztás nélkül kötünk 25 cm-t, itt fogyasszuk a karlyukat, 3, 2, 1, 1 szememként, majd ezután egyenesen haladunk 12 cm-t A vállat fogyasszuk el 5 szemenként úgy, hogy körülbelül 7 cm széles vállat kapjunk, majd a maradékot egyszerre elvégezzük. Eleje: 48 szemre kezdjük, a közepe felé eső résznél 6 szemet oda-vissza simán kössünk, ez lesz a gombos és gomblyukas rész. A jobboldali lustakötéses csíkba hat szemből álló gomblyukakat kössünk 4 cm-ként. 25 cm magasság után a karlyukat fogyasszuk 3, 2, 1, 1, 1 szemenként, majd egyenesen haladunk, míg a karkivágástól számítva 8 cm magas a kötésünk. Itt a nyakat fogyasszuk el 6, 3, 2, 1, 1, 1 szemenként. Ha 12 cm a karkivágás magassága, elfogyasztjuk a vállát. Ujja: 44 szemre kezdve, 2 cm patentkötés után a következő sor minden második szeme után szaporítsunk be egyet, mert úgy csinos, ha jó bő az ujja. 4 cm-t kössünk úgy,' hogy mindéin sor elején szaporítsunk egyet-egyet. Itt kezdjük a karlyukat, 6, 3, 2 szemenként, mind a két szélén, innen minden sor elején egyetegyet fogyasszunk, amíg a karkivágás kezdetétől 12 cm lesz. A maradékot egyszerre elvégezzük. A gallérkát jobb papírminta szerint kötni. A nyakbőség szerint. á FÖSVÍMY BOLTOS Egyszer volt hol nem volt. Volt egyszer egy kicsiny bolt. Ebben élt égy öreg boltos A ruhája rongyos-foltos Zsugorf volt a vén boltos Azért volt olyan toprongyos A pénznek élt, a pénzért halt Azért gürcölt, azért koplalt. Szalmazsákja volt a kassza A sok bankót ott dugdosta Es hogyha leszállt az éjei Gyönyörködött bennük kéjjel. Am egy este, jaj mi történtl Spórolni akart lampafényt. Eloltotta hát a lámpát Hisz' a gyertya is sok fényt ád. Hát lett is ott azután fényi Jól megjárta a vén fösvény! Lángot fogott a sok szalma S elégett a bankók halma Weiss Olga SÁG VÁRI ENDRE* Vastag Pétert móresre tanítják Vastag Péter a környék réme volt Akárhol jelent meg, a gyerekek gyorsan zsebredugták golyóikat, elrejtették játékaikat, menekültek előle, ki merre tudott. Volt is miért A lányoknak meghúzgálta a haját, a fiúkat pedig addig kínozta, míg kitisztították piszkos cipőjét, játékaikat meg elrontotta. A bátrabb gyerekek próbáltak ellentállni," de Péter nagy darab kamasz volt, s nem bírtak vele. Hiába fordultak védelemért a csősz bácsihoz is. Péter segített az öregnek a teret felöntözni. Vonszolta utána az öntözöcsövet. így a csősz az ő barátja volt, s elnézte garázdálkodásait. A gyerekek ,már beletörődtek Péter rémuralmába. Ha már nem tudtak előle menekülni, engedelmesen hajtották végre parancsait, s átengedték neki játékaikat. Egyik vasárnap azonban fura dolog történt. Lejött a térre Pista a kis húgával, akit nagyon szeretett Üj fiú volt mostanában költöztek csak a környékre a szülei. Gyönyörű lovagvárat épített a húgának a homokba. Már elkészült a kis kastély, a kislány épp virágot tűzött zászló helyett a tornyára, mikor odatoppant Péter és úgy meglökte a csöppséget, hogy ráesett a homokvárra. Az épület rombadőlt, Gyöngyi pedig — így hívták a pockot — sírni kezdett. Több sem kellett Pistának. Mint egy megvadult bika rontott rá a nála jó fejjel nagyobb és erősebb Péterre. Pétert a hirtelen támadás leverte a lábáról, de talpraugrott és összeverte Pistát Ráadásul még, hogy elvegye a kedvét újabb „hősködéstől" és hogy bemutassa fölényét a verekedők körül bámészkodó gyerekeknek, Gyöngyinek is jól meghúzigálta a haját. Gyöngyi sírt, de Pista nem. Csikorgatta fogát és rákiáltott a bámészkodókra: — .,Nem szégyenlitek magatokatt, hogy egyiktek sem segít nekünk ezzel a nagy darab csibészszel szemben!" — „Ja, barátom, ezek már meg tanulták, hogy nekem csak engedelmeskedni lehet! Ugy-e taknyosak?" Senki nem válaszolt. Erre Péter elkapta az egyikük fülét és addig húzta, míg az ki nem nyögte: — „Igen Péter bácsi!" — Akkor röhögve a többiek közé (pederítette. / Pista hazavitte a kishúgát, de maga visszajött a térre. Nem hagyta nyugodni a dolog. Az egyik padon üldögélt az a kisfiú, akinek Péter a fülét tépte. Pista mellé ült. — Miért vagytok olyan gyávák? — kérdezte Pista. — Nem vagyunk gyávák, de Péter sokkal idősebb és erősebb nálunk. No, meg a csősszel is jóba van. — Fütyülnék a csőszre a ti helyetekben. Vagytok elegen, hogy elbánjatok vele. Csak egysze kell nekimenni. Addig addig beszélt a kisfiúnak Pista, míg az is lassan bátorságot kapott. Jancsi. — mert így hívták —, odahívta barátait. Egész haditanács alakult ki, s elhatározták, másnap véget vetnek Vastag Péter rémuralmának. Meglesték mikor megy el a csősz a térről, akkor Jancsi odament Péterhez és így szólt hozzá: — Pista azt mondta, hogy te valójában gyáva fráter vagy, mert csak kisgyerekkel mersz vere kedni. Igaz ez? Míg Jancsi nagy ijedten elrebegte ezt a mondatot, öt-hat fiú meg lány vette körül Pétert, kőztük Pista is. Péter dúlt fúlt dühében. Az elevenére tapintottak. Hisz épp azért volt mindig a kicsinyek között, mert a nagyok között nem mert hősködni. Dühében nem vette észre, hogy a csoport közvetlen közelébe került. Rá akarta magát vetni Pistára, de Pista megelőzte. Lehajtott fejjel, teljes erővel Péter gyomrába szaladt Péter elesett. Erre a többiek is rávetették magukat és készen tartott szíjakkal megkötözték, hogy moccani sem tudott. Hiába átkozódott, fenyegetődzött Péter, a tér közepén lévő szobor talapzatára tették és nagy táblát akasztottak a nyakára. A táblán ez a felírás volt: Itt látható Vastag Péter, a csöpp lányok és csecsemők réme, pöffeszkedő csibész, akit a téri fiúk tanítottak meg emberségre. Azután előhozták az öntözöcsövet, Péter volt hatalmának jelvényét és úgy megöntöztél^ vele Pétert, minha csak virágpalánta lenne. A járókelők ujjal mutogattak Péterre és senki sem szánta meg a zsarnoskoskodó kamaszt Hosszú órák teltek el, míg megjött a csősz és kiszabadította. Azt hiszem mondanunk sem kell, hogy Péter soha többé nem mert a gyermekek közelébe sem menni, s azok békésen játszhattak ezentúl egymással.