Uj Szó, 1949. augusztus (2. évfolyam, 95-119.szám)

1949-08-18 / 108. szám, csütörtök

UJSZ0 1949 augusztus 16' ségesebb és a fejlettebb termelést, amelv több hasznot és kevesebb verejtéket fog jelenteni a földműves név számára. Csakis az EFSz tudja biztosítani kis- és középT&rasztsápunknak. fwgy töbet, jobbat és olcsóbbat tuaiunk termelni — mondotta Vyberál titkár. — A mai életben csak úgu tudunk jobbat, olcsóbbat és többet, minőségi és mennyiséül szemnontból kedvezőbb eredményt elérni, ha nem úgy szántunk, ha nem kaszával járunk aratni, ahogy apáink szántotta1$ és arattak, ha nem ásóval ásuk a krumplit, cséphadaróval csépeljük a gabonát, ahogy avám ásott, csépelt, de be kell kapcsolódni az új életbe, használni kell a gépeket, meg kell könnyíteni a munkát. Ezután Kurai Ferenc putnok.i kisparaszt és Léka Józsefné saiópüspöki földművesasszony üdvözölte a magyarországi dolgezó parasztsag nevében Csehszlovákia dolgozó parasztságát. :— A magyar népköztársaság dolgozó földművestársadalma nevében köszöntöm a népi demokratikus Csehszlovák Köztársaság valamennyi dolgozóját. Nagy vezérünk, Rákosi Mátyás és a ti nagy vezetőtök, Gottwald elvtárs eltüntették Tjiindazokat a káros jelenségeket, amelyek népeink között gátat jelentettek, és azt, hogy ma itt és Magyarországon a dolgozó nép szabadon és önfeledten ünnepelheti a kenyér ünnepét, azt a nagu Szovjetúnió népének és annak dicső vezetőjének, Sztálin marsallnak köszönhetjük. Mi együttes úton fogvnlc úgy mint ma, a jövőben is haladni a Szovjetúnió oldalán. Léka Józsefné nemzetiszínű szalaggal átkötött kenyeret mutat fel az egybegyűlteknek. — Elhoztuk nektek a felszabadult magyar nép legnagyobb kincsét, a dolgozó parasztság munkájának gyümölcsét — mondotta — és azt mint szeretetünknek legőszintébb zálogát adjuk át nektek. Mi magyar dolgozó parasztaszonyok és az egész magyar dolgozó nép a legnagyobb szeretettel viseltetünk nagy vezetőtök, Klement Gottwald iránt és szerető ragaszkodásunkról biztosítjuk az egész csehszlovák köztársaság dolgozó népét. Éljen Sztálin generalisszimusz! Éljen Gottwald és Rákosi, a csehszlovák és magyar nép vezetőd Éljen a csehszlovákmagyar barátság, amely megbonthatatlan és megdönthetetlen! Léka Józsefné. akit Tornaija népe ai első pillanattól fogva szivébe zárt, ezután a közönség lelkes tapsa és éltetése közepette átadja a magyal dolgozó parasztság szeretetének jelképező kenyeret és az ugyancsak nemzeti szalaggal átkötött demizsont. amelyben a magyar bort hozta a parasztküldöttség a tornaijai Egységes Földműves Szövetségnek. Még zúg a taps, az éltetés, amidőn Hruska Ferenc, szlovák nemzeti ruhába öltözött safarikovól földműves, a safarikovói járás nevében a járási Nemzeti Bizottság elnökének átnyújtja a megszegett kenyeret, az új termés első kenyerét, hogy megízlelje. Sorba viszi adíszemelvénven ülő kikiildötekhez. majd lemegy a hallgatóság közé s azoknak osztja az új kenyeret. Az ünnepélves kenyérszegés után az egyes testületek üdvözlik a földműves népet, amely részese volt annak a harcnak, amely biztosítja köztársaságunk valamennyi polgára számára a n i'idennapit. Mielőtt a gyűlést berekesztenék. Stárna község küldöttsége lép a» emelvényhez, hogy ünnepi koszorút kíván elhelyezni a szovjet katonak hősi emlékművére. A közönség és a kiküldöttek ezután felsorakoznak a hősök emlékműve előtt, a bányászzenekar az internacionálét intonálja és Stárna ifjúsága magyar nemzeti viseletben koszorút helyez a szovjet hősök sírjára. A csehszlovák és a magyar nép a tornaijai aratási ünnepségnek szebb befejezést nem is adhatott volna. A csehszlovák és a magyar dolgozók feszes vigyázállásban, perceken tartó némasággal hódol azok előtt a hősök előtt, akik a gyűlölet és az uszítás helyett a békét, a megbecsülést és a kölcsönös egymásratalálás szellemét hozták el Közép-Európa népeinek. Ne hagyjuk kárba veszni a hullott gyümölcsöt A Terményfelvásárló Szövetkezetek felhívják a gyümölcsültetvények tulajdonosainak figyelmét, hogy a hullott pyümölcsöt saját érdekükben ne hagyják a iák alatt elrohadni, hanem szedjék össze és adjá't el a legközelebbi Szövetkezetnek Az elmúlt hetek száraz időjárása a gyümölcsök gyors beércsét eredményezte. Ez természetesen nem mondható teljesen hasznos jelenségnek, mért a nagy szárazságban a gyümölcs lehull, romlásnak indul és különböző férgeknek és baktériumoknak szolgál menedékül. A hullott gyümölcs azonban értékes ipari nyersanyag, ugyanis különböző gyümölcssavak és gyümölcsízek készíthetők belőle, melyekkel népünk közélelmezését javíthatjuk. Tartsa ezért minden kerttulajdonos lelkiismeretben kötelességének e felhívás betartását. A Földműves Raktárszövetkezetek (Rol'nicke Skladistné Druzstvol, melyeknek minden járásban vannak fiókraktárai, felvásárolják a hullott gyümölcsöt. Egy mé'.erhráisa hullott alma ára 350 — Kés. Azokban a nagy faültetvényekben, ahol a tulajdonos egyedül nem kép^s a gyümölcsöt felszsdni, a diakifjúság segítségét is igénybe vel.eti. NEPNAPTAR 1950 örömmel jelezzük olvasóinknak, hogy a CSEMADOK kiadásában már novemberben megjelenik 160 rotációs és 16 mélynyomásos oldalon a csehszovákiai magyar dolgozók 1950-re szóló Népnaptára Bizonyosra vesszük, hogy ez a ízléses könyvalakban megjelenő naptár megnyeri olvasóink tetszését Tekintettel arra, hogy a Népnaptár csak korlátozott példányszámban jelenik meg, már most felkérjük az érdeklődőket, szíveskedjenek rendelésüket minél korábban az Új Szá kia 1 íiivaíala Bratislava, JJS2Ü3 Í J'ID 8. címre feladni A megrendelések a beérkezés sorrendjében kerülnek elintézésre. Az érdekes képesmelléklettel ellátott és sok színes olvasnivalót, tájékoztatókat, tanulmányokat, elbeszéléseket és verseket tartalmazó Népnaptár ára Kcs 30.—. EGRI VIKTOR: István: Jó estét, gazduram! S o v á n k a : Adj Isten, Pista ... Na, milyen az új kenyér? István: Fölséges! Tegnap sütötte a Zsófim az elsőt. De csak próbaként. S o v á n k a : Oszt hogy ízlett? István: A kalácsnál is jobban. Mán az illatja is pompás vót, ahogy az asszon kivette a kemencéből. A haja meg akár az arany. Ropogós és ízes, csuda jó. S o v á n k a : Gondútam, hogy dicsérni fogod! István: Dejszen van is miért ... Tudja-é Sovánka uram. hogy úgy vettem a kezembe, akár a gyermekemet. És nekem imádság vót megszegni. Imádság vót a számba venni első falatját. Sovánka: De meghatódtál? István : Elég okom van énnékem rá. Nem restellem bevallani. Meg aztat se, hogy a Zsófim meg is csókolta azt az áldott jó kenyeret... Megérthetné ezt maga is, gazduram. Sovánka: Értelek, értelek, öcsém. Csak azt a nagy meghatódást sokallom. Meg azt, hogy olyan nagy feneket kerítesz annak az új kenyérnek ... Olyan az minden esztendőben, még a szűkösben is. Ízes és illatos, foszlósbélű, roposóshéjú. István: Nincs igaza, gazduram ... Más kenyés ez, mint a tavalyi vót. Más ez, mint minden azelőtti. Sovánka: Mér vóna más? István: Mert ez az én igazi, szatbad életem első kenyere. A mi ötéves tervünk áldott és bőséges első kenyere ... Mikor megszegtem, de sok mindenre kellett nékem gondolnom. Sovánka: Oszt mire? István: Legelébb az édesapám jutott az eszembe. Sovánka: Derék, dógos ember vót. A jó Isten nyugosztalja szegényt! István : Most mondja ezeket? Most dicséri? ... Tette vóna az ő életébe! Rakott vóna több piculát a tenyeribe a tenger munkájáért. Sovánka: Megadtam én néki böcsülettel, ami járt neki, ha nálam dógozott. Nem vontam le a bériből egy karajcárt se. István: De nem is tett hozzá ... No de nem óvásom már a fejire. Hiszen nem csak maga hibázott benne. Egy egész fertelmes világ bűne vót. Sovánka: Hallod-e, de kurtán mondod ki a szentenciát arra az egész világra! Nem vót abban annyi hiba, miről te annyit papolsz nékem pirkadattól napnyugovásig. István: Az igazság az, gazduram, hogy még egész éjszaka papolhatnék és akkor se érnék a végére. Mély feneke vót a szegény ember keserű poharának. Sokaknak kellett aztat egészen fenékig meginnya. Béres öregszülémnek, no meg az apámnak ... Hej, nagy lett vóna az én örömöm, ha szegény édesanyám kezét láttam vóna az új kenyér fölött, ahogy a keresztet rajzolja rá és első karéját megcsókolja ... Sovánka: De csuda puhává tett téged az a kis fehér kenyér. Pedig kemény legénynek ismerlek. István: Nincs semmi hiba. Ügy jó, az ember akaratja kemény, a szíve maradjon puha .... Amire emlékszek, az magának is szól, Sovánka uram. Nem árt, ha meghallgatja. S o v á n k.a : Mondd csak! Hallgatlak, öcsém. István: Hát legelébb arra gondoltam, milyen vót az én szülém étele abban a maga „régi jó" világában. Abban a ménkű nagy bőségben, amiről viszont maga papol nékem annyi szépet. Hegy ők, sokat mondok, egy évben háromszor ha láttak az asztalukon mákos- vagy lekváros-kalácsot. Sovánka: Telt vóna akár minden vasárnapra, ha okosabban éltek vóna. István: Hogyan okosabban? Sovánka: Magyaráztam néked is eleget... Hát kevesebb poronttyal. István: Kevesebb porontytyal? Sovánka: Érthetnél a szóból! ... Hejszen magad maradtál az ötből. Vagy tán többen vótatok? István: Megálljon, gazduram! Nagyon kulák szaga van a mondásának. Igen erősen emlékeztet arra, amit abban a „régi jó" világban mondogattak a tanyasi cselédnépnek ... Hogy a cselédnek még kevesebb komenciót kellene adni, hogy ne legyen annyi kölyke, mint a kutyának. Sovánka: Hallod-e, ilyen káromlást senki fia nem hallhatott az én számból. István: De mondták a kenyeres pajtásai, a kulák komái, a Pintérék, a Flórisék, meg a többi zsíros gazda, akiknek maga gazduram igen-igen erős szószólója. Sovánka: Hogy én kinek vagyok a szószólója, azt te ne bírálgasd, öcsém. De ha tudni akarod, nem vagyok szajkó. A magam gondolatját óvásom a fejedre. István: A magáét?! Akkor nagyobb a hiba! Mert kisebb baj vóna, ha csak szajkózná, amit a zsíros komáinál felcsipeget ... Hogy csak a száján van az a sok rossz, az a sok ferde és hamis hit, de a szíve a helyén van és az lassan felém, mifelénk húz. Sovánka: Húz a rossz nyavalya tifelétek! István: Ejnye, de felmérgeskedett egyszerre. Tán az én emlékezésem bántja annyira? . . . . Pedig még jóformán el se kezdtem. Sovánka: Abba is hagyhatod mingyárt. István: Van nékem derűs nótám is, ha a komorat sokallja. Sovánka: Azt a vígad fujhatod. István: Hát az a víg nóta ezeket mondja ... Hogy a mi vasárnapjaink mától fogva igazi ünnepek lesznek. Hogy ez az új kenyér, amire Sovánka uram nem talál dicséretet, az első ünnep a sorban. És jön utána a többi. Esztendőben az ötvenkettő, ahogy a kalendáriomban áll. Hogy ahol vöröset mutat a naptár, ott meg is lesz az ünnep ... malacpecsenyével, tejfölös túros szilvásgombóccal vagy mákoskaláccsal. Ki mit jobban szeret... Mert mink valamikori cselédek, kulákok lába kapcái igen-igen finyásak és válogatósak lettünk, az ám! Én példának okáért nem igen szívelem a szilvásgcxmbócot, amiért a Fodor Jancsi komám él hal. ö meg viszont a mákos guba, az angyalbögyörő színét se állja, amik az én kedvenceim... És a Zsófim azt mondja tegnap este ... Édes uram, vasárnapra megpróbálom, jól nyúlik e a rétes tésztája a mi új lisztünkből... Mondom neki: mi az Zsófi, rétes lesz vasárnapra ...? Mondja arra ő: kettő is, egy almás, a másik káposztás ... Tyű az angyalát, mondom én, nem lesz az sok! Messzi még a kisfiam lakzija, várhatunk rá vagy 25 esztendőt még... És arra csak nevetett nagyot, hogy ölbe kellett kapni •... Nekem meg arra kellett gondolnom, hogy az án édesapám szájában tán a lakodalma napján se vót rétes. Sovánka: Minek számlálod ezt te nékem? István : Hát hogy hallja az én vidám nótámat is. Hogy lássa a különbséget, milyen is vót a szegény dolgozó ember régi világa és milyen az enyém, ez a mi új világunk ... Amék csak épül és améket úgy fétünk, úgy őrizünk, mint a szemünk fényét Améket úgy kell gondozni, akár a palántát. Sovánka: Tán tőlem is félted, hogy olyan vasvillaszemmel nézel rám? Olycn ellenséged vagyok néked? ... Mondtam néha valaha, hogy szívesebben látnálak mások cselédjének, vagy hogy neked hallgass a neved!... Hogy én a jónak, a szegény dolgozó ember boldogulásának ártója vagyok? Erre felelj, öcsém! István: Nem tagadom, ilyet nem mondott... Sovánka: De azt se hallhattad, hogy főd nem jár neked, nincs jussod hozzá. Eriggy innét, vedd nyakadba az országot és menj idegenbe követ törni. Mondtam ilyet valaha ... ? István: Nem mondta, ez igaz, de... Sovánka: Micsoda de ...? István: A nyelvin nem vót az ilyen csúnya szó, de a fejiben ott motoszkált. Ezt mi igen jól megérezzük, gazduram. És ez az igazság. A szó csak ott rekedt a fejiben... Sovánka: Honnan tudod ezt te, hékés? István: Megéreztem sok mindenből... Ma például abból, hogy rosszul tette fel a kérdést az új kenyérről... Mert nem avval köilött vóna jönni hetykén és hegyes szóval: na Pista öcsém, milyen az új kenyér?... De az lett vóna szép, ha úgy szoiott vóna: édes Pista öcsém, meg.-zegtem én is ezt a mi új kenyerünket ... És mert maga templomos ember, hát szépen hozzáfűzhette vóna: Isten áldása van ezen az esztendőn, minden csepp verejtékünkért az Űr szépen fizet viszsza ... Olyon ízes, szép fehér és bő kenyeret adott, amilyet ez a törekvő dógos nép megérdemelt... Látom én is, még az ég is veletek tart, veletek, akiknek mindig tele a feje a sok újjal, az öt -esztendő terveivel, az új élettel, ami a közösségért van ... Sovánka: Amiből jócskán meg van a hasznotok ... Mákos guba, almás rétes. István: Van hát! Megmondtam magának jó párszor, hogy a közösség haszna az enyém is ... És az igazság az, hogy az a mákos guba, meg rétes idén ott lesz minden városi munkás asztalán, de meg rövidesen a maiacjjecsenye is hozzá ... Vagy tán irigyli tőle? Sovánka: Dehogy irigylem. Hidd el, egy piourkát se. Tetézve legyen minden jóval az asztala. István: Akkor nincs is nagy hiba, gazduram, ha tiszta szívvel mondja. ... És ha megszegi az új kenyeret csak egyre gondoljon. Sovánka: Mire, Pista öcsém? István: Hogy ez a maga ?ls5 igazi szabad kenyere is. Ügy kóstolgassa. Majd rájön az ízérel