Uj Szó, 1949. augusztus (2. évfolyam, 95-119.szám)

1949-08-16 / 106. szám, kedd

ÖJ SIö 1949 augusztus 13' Négymillió földnélküli paraszt — parlagon heverő százezer holdak Olaszországban Az ola^z mezőgizda<iág a Marshall-terv hálójában Kz olasz mezőgazdaságot a há­ború után az összes társadalmi ellentmondások rendkívüli kiéle­ződése jellemzi. Az Olasz falvak­ban, különösen az ország déli ré­szében még fenr állanak a közép­kori feudális viszonyok jelentős maradványai. A Borghese herceg, Torlohi, Bonccmponi stb. csalá­dokból álló „földarisztokrácia" a középkor élő maradványa. A nagybirtokosok a fasiszta uralom fotámaszai voltak, de a fasizmus bukása nián is sikerült nekik gazdasági pozíciókat és óriási földbirtokaikat megtartani. Álta­lában nem foglalkoznak íöMmü­ve'.éssel és nem érdekli őket an­nak fejiesztése. Birtokaikon több tízezer hektár föld parlagon he­ver. Ezzel szemben 8 m'l'ió paraszt közül 4 mii liónak egyáltalában n'ncs földje, 2 millió pedig félévig kénytelen a nagybirtokos földjén dolgozni, hogy a betevő falatot valahogy megszerezhesse. Amikor a föld­nélküli parasztok követelték, hogy adjanak lehetőséget a nagy­birtokosok parlagon heverő föld­jeinek megművelésért, csendőrsé­get küldtek ellenük. Igy történt például 1947 novemberében Apu­liában, amikor a mezőgazdasági munkások 90.000 hektár parlagon heverő föld megművelését köve­telték. A második világháború meg­gyorsította a parasztság további osztályrétegeződését. A falvak ku­lák elemei és a középparasztság meggazdagodott része azáltal, hogy a fekete piacon értékesítet­te gabona- és egyéb termésfeles­legét, jelentős mértékben meg­erősítette anyagy báz :sát, különö­sen a háború első szakaszában. A szegényparasztság, továbbá a kö­zépparasztok nagy része, akiket megnyomorítottak az adók, nem­csak hogy gabonafelesleggel nem rendelkeztek, hanem gyakran kénytelenek voltak a piaccn vásárolni gabonát, így nrndinkább elszegényedtek és tönkrementek. A kis- és közép­parasztok százezrei a háború alatt nem rendelkeztek megfelelő termelési eszközökkel és proleta­rizálódtak. Emiatt az olasz fal­vakban fokozódott a mezőgazda­sági proletariátus jelentősége. Az Olaszország gazdasági le igázá^ára irányuló amerikai poli­tika sérti az olasz parasztság ér­dekeit. Az amerikai monopóliu­mok terjeszkedése a mezőgazdasági termelés csök kenését és a mezőgazdasági proletariátus helyzetének rosz­szabbodását hozza magával. Az amerikai bú­zaexportőrck Olaszországot óriási elhelyezési piacnak tekintik és ezért a búza-vetésterület, a leg fontosabb olasz gabonafajta terü­letének csökkentésére töreked­nek. A monopolista tőke politikája meggyorsítja az olasz falvakban a belföldi reakció és óceántúli h a t a l o LENGYELORSZÁG ni A népi demokratikus Lengyelor­szágban tevékeny részt vesznek a szakszervezetek a termelés fejleszté­sében, a dolgozók szociális és kultu­rális felemelésében. A Lengyel Szakszervezeti Tanács­nak nem kis része volt abban, hogjs az újítási és észszerüsitési mozgalom, valamint a rr.unloverseny hatalmas lendülete következtében 194S-ban 28 százalékkal emelték a termelést az előző évihez képest. De a szociális és kulturális munka területén is szép eredményeket értek cl a lengyel szakszervezetek. Javasla­tokra az álbm a mult év tavaszára 2 n I liárd zlotv' fordított miinkáslakások helyreállítására 75.090 dolgozó jutott így egészséges otthonhoz. Az idén már mintegy félmillió lengyel dolgozó és egynvlüó gyer-rek üdül a lengyel szakszervezetek nyaralóiban. De kultúrvonalon sem maradt el a szakszervezet. A szakszervezeti kultúr­házak száma 1945 óta 600-ról 4152-re emelkedett. A lengyel népi demokráciában a szakszervezeti mo:" lom jelentős tá­mogatást kap az áüimtól, hogy ered­ményesen fejthesse ki szociális mun­káját és a dolgozók kulturális feleme­lését. Ji 'datász Emii: FORTUf — Ez mind hazugság. A kom­munista nem lop, tudod? És tu­dod, m.nd elvittük apa könyveit, hogy kenyeret vegyünk érte, tu­dod? ... Az én apám gázgyári fő­bizalmi volt és a 300-as szovjet tagja. Es lopás, meg ékszer az mind hazugság ... — Igen, csak jártasd a szádat — mondta a nagy lány rákönyö­kölve az taszlara és szemeit a fiú­ra szegezte. — Talán azt is taga­dod, hogy szabad szerelem volt. Ismerjük már az egészet... Péter nem ériette ezt a szót, de, a „szerelem" zavarbahozta, vala­mi szégyenfélét érzett. Legyintett. — Ostobaságot beszélsz. Nálunk semmiféle disznóság nem volt. Az én anyám ... Elharapta a szót, mert haragjá­ban és tehetetlenségében könny­belábadt a szeme és akkor a szo­bába lépett Roosema mester, rá­ütött az asztalra könyöklő lány farára és elkiáltotta magát: Mi van itt, micsoda politizá­lás megy itt végbe? — Nem vár­ta be a választ, mert látta, hogy ama számtalan jelenetek egyike tárul elébe, amikor a gyerekeket felnőttek ugratják és a fiúk láng­vörös arccal, könnyes szemmel szegezték neki gyönge mellüketa feléjük zúduló támadásoknak. — Mars le játszani az udvar­ra ... Még mindig itt vagytok? De mire a nyár elmúlt és be­áliottak a ködös hollandi őszi reg­gelek, aikonyatok, Fortunáti Pé­tér, a kilencéves, belefáradt az egyenlőtlen harcba, mind ritkáb­ban háborodott fel az apja és a kommunisták elleni kiíakadáso­kon, végre terhesnek és céltalan­nak talá.ta annak az embernek a védelmezését, aki messze, egy börtönben fel és alá járva számol­gatta az élet lemorzsoló perceit. Főtisztelendő Van Bergen egy­szer megajándékozta egy könyv­vel és hosszan, komolyan elbeszél­getett vele; érdeklődött utána hogy tanul, nem lenne-e kedve to­vább tanulni és azóta Péter min­d'g köszönt neki: — Dicsértessék ... Minden iskolásfiú így köszönt a papnak és Péter idővel el se tud­ta képzelni, hogy másként köszön jön neki. A papról azt hitte, hogy jó ember, mert az sohasem szidta az apját, bár gyakran kérdezőskö­dött róla. — Nem fiam, — mondta neki egy nap a vallásóra után — te csak írj neki, fia vagy, ő apád ... Hibás volt-e, nem-e, azt odafent az égben tudják, nem a te do'god ítélkezni fölötte. Te csak írjál ne ki. És írd meg, hogy viselje el keresztény alázattal sorsát, amely­ben akár bűnös, akár ártatlan, mindenképp és mindvégig apád uralom EGY ESÜLT ÁLLAMOK Az amerikai trösztök és monopó­liumok nem szívesen tűrik meg a szakszervezeti mozgalmat. Búr az AFL, az egyik legnagyobb szakszer­vezet vezetősége, magyarán mondva a monopóliumok ,^sebében van", mégis félnek a munkásság szervez­kedésétől. Az utóbbi időben gombamódra szaporodtak el a különböző nyomo­zóirodák, amelyek kiterjedt besúgó­hálózattal rendelkeznek az amerikai üzemekben és jópénzért szívesen ad­nak információkat a monopóliumok urainak üzemeik munkásmozgalmá­ról. Söt kívánságra „fekete listákat" is állítanak össze a tőkéseknek „a nemkívánatos baloldali munkások­ról". A dolgozók sztrájkmozgalmai is újfajta iradákat hívtak létre. Úgyne­vezett sztrájktörő-irodák alakultak meg, amelyek olyan munkásokat tar­tanak nyilván, akik hajlandók sztrájk esetén mint sztrájktörők dol­gozni. Pc'cr Berghof, a legnagyobb ilyen természetű iroda tulajdonosa, akit „sztrájktörökirálynak" nevez­nek, garanciát vállal, hogy negyven­nyolc óra alatt tízezer sztrájktörőt tud a „megszorult" gyáros rendelke­zésére bocsátani. gazdái elleni széles arcvonal ki alakulását. Ilyen front mindenütt keletke­zett Olaszországban, a déli elma­radt agrár területektől kezdve, ahol még igen erősek a feudális maradványok, egészen a Po völ­gyében lévő, kapitalista szem pontból fejlett mezőgazdasági te­rületekig. Az olasz falvak anti-imneria­lista frontját a mezőgazdasági proletariátus vezeti, amely szoros kapcsolatokat tart fenn az ipari munkássággá. Az olasz falvakban a munka nélküliek száma meghaladja az egymilliót, de még azok is, akik dolgoznak, az évnek csak kis részében vé­geznek rendes munkát. Így pél­dául Emiliában, Olaszország egyik legfontosabb mezőgazdasági kerü­letében, az egy munkásra eső évi átlagos munkanapok száma a Po deltája környékén 100, a Bologna tartományban ped g 180 körül in­gadozik. A rablógazdálkodást folytató nagybirtokosok inkább elbocsát­ják a „felesleges munkaerőt", semhogy nagyobb arányú javítási munkálatokat végeztetnének, a­melyek némileg csökkentenék a munkanélküliek számát. A mezőgazdasági munkások el bocsátása rendszerint november 11-én történik, ezen a napon a mezőgazdasági munkások tízezreivel számolnak el, akik családtagjaikkal együtt kiköltöznek az elfoglalt barakok­ból. 1948-ban azonban ezt a ha­gyományt megszegték. A mező­gazdasági munkások szakszerve­zeteik támogatásával bejelentet­ték, hogy nem hajlandók a mun­kát félbehagyni. Sok helyen a munkások makacsul ellenálltak a kirendelt rendőrségnek is és győ­zelmet arattak. A nagybirtokosok — jóllehet, a kormány, valamint a keresztény-demokratikus szak­szervezetek sztrájktörő tevékeny­séget folytattak — 1948 végén már nem voltak abban a helyzet­ben, hogy nagyszámú mezőgazda­sági munkásaiknak felmondhas­sanak. marad... Szeresd és imádkozz érette, fiam Péter és Krisztus meg -gja vigasztalni az ő vérző és meggyötört lelkét... IV. A rotterdami levelek, amelyben a két fiú kéri, hogy keresztényi alázattal viselje sorsát, hogy bíz­nék és el ne csüggedjen, mert nem a gyermekek dolga ítélkezni ap­juk bűnein, Fortunáti Istvánt alaposan feldübösítették: — TaknyoV'k! Akkurátusan megtanulták, hogy . . . nem a gyermekek dolga ítélkezni az ap­juk bűnei fölött... Ezt níár meg­tanulták. S miközben a válaszlevelet megírta, magaelőtt lá.tta két fiát ministráns-ruhában, olyanban, amiben harminc-egynéhány év előtt ő is segédkezett a cseteji papnak. „Hazugság az, drága én fiaim, hogy a fiúnak nincs joga ítélkez­ni apja fölött... Ez csak a bur­zsoá és a kócos kispolgári társa­dalomban van meg. Egy kommu­nista ember ebben mindig is tel­jes jogot biztosít a fiának: Itt vagyok fiam, ezt tettem, így tet­tem, jól tettem-e? Minálunk nincsenek apa osztályok. Van uralkodóosztály, amelyik kizsák mányol és van munkásosztály, amelyet kizsákmányolnak — így áll a dolog és engem hagyjatok békében mindenféle krisztusi csókokkal, mifenével..." Fortunáti Péter ebből a levél­ből csak apja elégedetlenségét érezte ki tisztán, a többi — az apa és gyermek közötti viszony 'ra vonatkozó dolog — zavarba hozta és Van Bergen főtisztelen­dőhöz fordult, akiben (mert ő volt. aki sohasem szidta az apját) megbízott. A szelídszavú, halk­beszédü pap a fiú fejére tette a kezét: — Börtönben ül. A börtön zaklatja. Rossz gondolatokat, bi­zalmatlanságot és keserűséget ébreszt a lelkében. Bocsáss meg neki... ,,Én drága Apám! Ha neked így jobb, nem írok többet Krisz­tusról, de azért nem szabad elfe lejtened, hogy Krisztus mégis bent lesz a levélben, mert „Ö" jelen van mindenütt, ahol egy fiú szerető szívvel fordul szüléjé hez"... ősszel Fortunáti István helyze­te annyiban megváltozott, hogy három más „politikaival" közös zárkába került. A rotterdami le­velekre most már mind a né­gyen szerkesztették havonta a választ s a rotterdami Roose­maék frontja ellen a váci fegy ház négy kommunista munkása fogott egybe — megmenteni két távoli gyermeket. Fortunáti István és három tár sa nem elégedett meg a cenzúra részéről alaposan megtépázott le­vélírással. Minthogy az egyik fo­goly hozzátartozói késznek nyi latkoztak elvállalni a két fiút, Fortunáti a fegyházigazgatóhoz ment kihallgatásra, milyen mó­don hozhatná vissza a gyerme keit. Azt a választ kapta, hegy ilyen ügyekkel a fegyház nem foglalkozik, forduljon kérvényé vei a ,,Vöröskereszt"-hez, az majd továbbítja. Egy szovíe! gépgyár százéves jubileuma A Szovjetúnió egyik legrégibb Ij ára, az „Orosz Diesel" az idén ;któberben ünnepli fennállása 100. évfordulóját Ez az üzem gyártja a másik százéves gyár, a Vörös Szormovo" részére a fo­yarni vontatóhajók 400 lóercs, 1 típusú Diesel-motorait. Az Orosz Diesel" küszöbön álló ju­bileumára kiadvány jelenik meg, amely a szovjet Dieselmótorgyár­tás történetét • mutatja be. Tcnegvérengzésre készül­nek a görög fasiszták A monarcho-fasiszta kormány írtóhadjáratba kezdett Kephaló­nia sziget 50 000 lakosa ellen amiatt, hogy ez a béke- és sza­badságszerető lakosság ellensze­gül a monarcho-fasiszták garáz­dálkodásának. A sziget egész la­kosságát elhurcolták lakóhelyük­ről és egy elhagyott helyen inter­nálták, ahol az éhség, a szomjú­ság és a járvány áldozatává lesz­nek. A monarcho-fasiszták még a kutakat is megmérgezték vagy használhatatlanná tették. A szi­get katonai parancsnoksága kije­lentette, hogy el van szánva az egész lakosság kipusztítására, ha nem sikerül rövid időn belül kézrekerítenie a szigeten működő partizánokat. Nyugat-Berlin pénzügyi és gadasági csőd előtt Luise Schröder asszony, Nyu­gat-Berlin helyettes polgármeste­re, az angol-amerikai megszállók kiszolgálója, szerdán kénytelen volt bejelenteni Howley tábor­noknak, a város amerikai katonai parancsnokának, hogy Nyugat­Berlin pénzügyi csőd előtt áll-és a munkanélküliség mindinkább nő. A munkanélküliek száma még a Reuter-ügynökség jelentése sze­rint is meghaladja a 200.000 et Nyugat-Berlinben. — Ahelyett, hogy örülne, — mondta, — hogy a fiai tisztessé­ges környezetben élnek, a feje­tetejére akar álliítani mindent!... Elmehet! És ezzel a kísérlet végkép ku­darcot is vallott, közben olyan változások történtek, amelyek ar­ra bírták Fortunáti Istvánt, hogy a gyermekeiért folyó harcnak más formákat adjon. Fortunáti Istvánt ugyanis Szovjetoroszország kiszabadította a fogságból. Ki­cserélték. V. És itt átadjuk a szót magának Fortunáti Istvánnak, az életfogy­tiglan elítélt, majd kiszabadított magyar rabnak, jelenleg a pol­tavai népbíróság ügyészének, akivel 1928 nyarán a „Tovariscs Frunze" nevű hófehér dnyeperi hajón találkoztunk. — 1923-ban, — mondja Fortu­náti — augusztusban megérkez­tünk Moszkvába. Harmadnap felmentünk Csicserin elvtárs­hoz, a külügyi népbiztosságra. Ott* jegyzökönyvet vettek fel. Csicserin azt mondta, hogy a népbiztosság mindent meg fog tenni, de gyors elintézést ne várjak, mert Hollandiával nincs diplomáciai kapcsolatuk. Ez szóról szóra így is volt. Vagy három hónap múlva vá­lasz jött a Vöröskereszttől, hogy így-úgy, a dolognak semmi sem áll útjában, megindítják az ak, ciót, érintkezésbe lépnek, meg miegymás. — A fiúk írtak? (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents