Uj Szó, 1949. augusztus (2. évfolyam, 95-119.szám)

1949-08-09 / 100. szám, kedd

UJSZ0 1949 augusztus 9 i\ VOiGÁN „Képet akarunk adni a Szovjetunióról és megmutatni átalakulását, melyet a szovjet hatalomnak köszönhet." (Idézet N. Mihajlov és V. roksisevszkl) világhírű útinaplójából, melynek nyomán készült az alábbi cikk.). A Volgán lefelé. Kazán és Kujbisev között, mielőtt elérjük a Volga melletti gabonaföldeket, A „MÁSODfK BAKU" A Zsigulik hegyekhez közeledve és a szamarai könyök körül utazva, igen sok fúrótorony tűnik fel, sőt egy olajfinomító jellegzetes körvonalai is látszanak. A szamarai könyökben fekszik egy kiterjedt olajvidék nyugati nyúlványa, amely az Uraitól a VolUljanovszk, Lenin szülővárosa még egyszer egész pompájában kibontakozik az erdei táj, a Zsigulik-nál. A Volga jobbpartját elfoglalaló dombos fensík itt keletre küldi egyik nyúlványát, a Zsiguliknak nevezett nem magas, de meredek mészhegyeket, melyek elzárják a Volga elöl az útat. A régi irányának megtartására makacsul törekvő folyó szűk karéjban öleli körül a hegyeket. Ez a karéj a'szamarai könyök. gáig húzódik. Felfedezése a szovjet geológia érdeme. A legismertebb szovjet tudós, Dubkin nevéhez fűződik ennek a hatalmas térségnek tervszerű geológiai átalakulása. Ez az újnnan feltárt nagy olajvidék a Szovjetúnióban a „második Baku" sokatmondó nevét kapta. Márpedig Baku, mint tudjuk, a Szovjetúnió legnagyobb és a földkerekség egyik legfontosabb olajvidéke. n'S •IillllUlí a iiiiiiint Ftíj'üS I"" Kujb'sev egyik főutcája, a Munkás utca. SZOVJET TUDÓSOK GIGANTIKUS TERVE. Gigantikus terveket szőnek a szovjet tudósok ezen a vidéken. Megállapították, hogy a szamarai könyökben duzzasztógát építésével annyira lehetne emelni a Volga víztükrét, hogy a Volga vizének egy része hatalmas vízesésssel a szamarai könyök déli oldalára volna átdobható. Itt és a duzzasztógátnál két vízierömüvet lehetne létesíteni. Teljesítőképességük több mint hárommillió kiloowattra rúgna, tehát nagyobb volna a világ legnagyobb erőmüveinél is. Ez a kujbisevi vizierőközpont egy része azoknak a tervbevett gigantikus telepeknek, amelyek az egész Volgát forrásterületétől torkolatáig átfogják alakítan> wj gátak, duzzasztó-medencék lépcsőzetévé fogják változtatni. Ivankovonál, Ribinszknél és Uglicsnál ennek a lépcsőnek legfelső fokai már elkészültek. A következő egy Gorkij területén építendő duzzasztógát lesz. A rákövetkező pedig a kujbisevi vizierőközpont. TÓ FOLYÖ Ha ez a terv megvalósul, a Volga tájképe egészen megváltozik. A gáttól felduzzasztott víz ár ellen J og haladni a legközelebbi gátig. Az egész Volga hosszú, néhol több tucat kilométer szélességű tavakká változik. Ehhez a „tófolyóhoz" új hajótípus lesz szükséges, mert a laposfenekü kerekes gőzösök nem tudnának megbirkózni a hullámveréssel, amelyet a viharok ilyen roppant vízfelületen előidézhetnek. Számos falut és várost kell majd áttelepíteni, mint ez a Felső-Volga vizierőműveinek építése alkalmával már megtörtént. Ennek a vidéknek két nevezetes városa van a Volga partján. Az egyik a folyó magas jobbpartján fekvő Uljanovszk. Itt született Lenin. EGYKOR NYARALÓK — MOST SZANATÓRIUMOK A másik Kujbisev, amely egykor az egész volgai gabonakereskedés urait hordozta hátán. A külvárosi villák és nyaralók, amelyek e gabonakirályok tulajdonában voltak, több kilométer hoszszúságban húzódnak a Volga mentén. Most szanatóriumok és üdülőotthonok. Kujbisev ma elsősorban iparváros: a fémipari üzemek, SCSIPACSEV: Ahol Lenin született A sáros-sárgás lejtőjű hegyoldal Körül duzzadtak ári-J ó vizek, A várost így ölelte át a Volga, A hegy — úgy látszott — tengeren libeg. A part felől az alma fán, a h»/.on Friss szellő súgta: oiva<l már a jég! Csak víz csillámlott messze láthatáron — Szimbirszk felett széles kék volt az ég. Ez már tavasz volt: riisryfakasztó törvény, — Es langyos pára szállott életosztón; Ürry látszott: most a iés? is összetörvén, Felkél a Volga és egész Oroszhon. Távolról (rynn"-vszín feUiők árnya lengett Falvak kunyhóin, kéklő or-lein. A kisvárosban ott n Vo'-a rn<-llett Ilyen tavasszal szül-tett Lenin. Korok jönnek. 1-orn'- •""nph tova. De e napot már nr-n f«VItl senki, K^lé're nom hp'v^n-nl pl soba: Örökké már a kék ha'nalt ... Fordította; Kadó György KULTÚRHÍREK A NAGYVILAGBOL 0 A vidámság mestere. „Mikor tizenegyéves lettem, elutaztam anyámhoz a városba, ahol magamnak kellett megkeresnem kenyeremet." így jellemzi gyermekkorát Ivan Pirjev, a filmrendező, aki Szibéria egyik kis falujából, Kamenyből, indult el, hogy az első világháború frontszolgálatán keresztül eljusson a Vörös Hadseregbe, a dicsőséges harcok után pedig beálljon a nép nevelői közé a filmművészetben. Amig az Ob partjáról a műterembe jutott, megismerte az élet minden oldalát. De éppen, mert nagy küzdelme volt, mert népével együtt nagyon mélyről került nagyon magasra, nem is lehet más, mint — optimista. Minden filmje tele van életkedvvel, küzdeniakarással. Nagy és égető problémákhoz nyúl, de mestere annak, hogyan kell a nehézségeket vidámsággal leküzdeni. Pirjev hosszabb ideje kísérletezik a zenés vígjáték új formájának kialakításával és munkájának eredményeként 1941-ben elkészítette a nálunk is bemutatott „A pásztor csókja" című komédiáját, amelyért megkapta a Sztálin-díjat, amelyet eddig ötször nyert el. Pirjev rendezte az elmúlt évad egyik legnépszerűbb filmjét, a „Szibériai rapszódiá"-t amely a háborútuáni filmi gyártás egyik legkiemelkedőbb alkotás volt. Kivételes sikere volt Pirjevnek az „Fste hatkor háború után" című filmmel is. Egy leány és egy fiú megbeszélik hogy háború után este 6 órakor találkoznak Moszkva egyik népszerű helyén, amély azt a szerepet tölti be Moszkvában, mint Bupesten a Nemzeti híres órája. A találkozás meg is történik. A fiú u",yan azt hiszi, hogy csak szánalom vezeti hozzá a lányt, de meggyőződik, hogy harctéri sebestilésa miatt a merev lába nem ok arra, hogy kisebb értékű embernek tartsa magát, mint más, ellenkezőleg! • Hogyan élnek a moszkvai gyerekek? A szovjet kormány az anyákat és az ország kicsiny polgárait rendkívül szerető gondoskodással veszi körül. A szovjet ország városaiban és falvaiban az anya- és gyermekvédő intézetek hatalmas hálózatát léesitették. Aszszonyok és anyák tanácsadója, szülőotthon, gyermekkert, bölcsőde stb. létesült. A szülőotthonok és a tanácsadók ingyenes orvosi segítséget nyújtanak. Gyermekeknek bölcsődékben és gvemekkertekben való tartásáért a szülők csekély öszsze.cet fizetnek. A kiadások zöm<*t a? íllam és a szakszervezetek viselik. elektrotechnikai és vegyiművek, malmok és gabona-szilók egész tömege létesült. Emellett a város fokozta jelentőségét mint közlekedési és kereskedelmi csomópont. Kujbisevhez aránylag közel szeli át a Volgát a Szovjetúnió egyik legfontosabb vasútvonala. A vasúti híd, amely Kujbisev és Sziszran között visz át a Volgán, egyike a legnagyobbaknak Európában. KARINTHY FERENC: vu ssiteraá **«« Bleyer elvtárs elsietett, vissza ] sem jött többé. Már egy fél óra, j negyven perc s eltelhetett. — Ez tisztán meglógott, — gondolta Morzsa, aztán mégis maga mellé vette Zolit, aki éppen únni kezdte már e tétlen üldcgélést, átballagtak Farkasics elvtárshoz, Nagy Gábort a bérelszámolóban hagyták. Hanem a pártirodában hiába keresték a titkárt, a gépírónő azt mondta: jó fél órája kocsiba ült Bieyerrel, azóta híre sincs. Ez m ndenesetre különös volt. Még a műhelybe is benéztek r '-.£,-> »n — bizonyos „Róbert bácsi" nevűn, mert itt a gépeknek is mind neve volt — egy fiatal munkás ült és szájharmonikán játszott. — Tik hol voltatok, műhelybizalmi? — kérdezték többen is. — Sörözni, — felelte Morzsa rejtélyesen. Zoli beszédbe merült egy fjú tekercselőlánnyal. Többen énekeltek, mások kártyáztak, újságot olvastak, vagy csak szó nélkül üldögéltek, két-három asszony vizes borogatást rakott a lepedöfe-hér Prahácsné homlokára. A darus fönt a magasban végigfeküdt a kocsiján, lábát a mélybe lógatta és fütyörészett. Hencz Ervin térdét összefogva gubbasztott egy sarokban. Amióta a sztrájk kitört, senki szavát sem hallotta. Teljesen magyarázhatatlannak tűnt most előtte a viselkedése. De anynyira, olyan letaglózottan kimerült volt, hogy most ezen sem tudta a fejét törni. Csak ült a hengerhegyek tövén, szemgolyója, mint egy halott emberé, kihúnyva meredt a levegőbe, agyát a gondolatok elkerülték. Bizonyos volt benne, hogy ezután már csak a megsemmisülés következhet: ez a tompa érzés beburkolta, jótékonyan el is szenderítette: Morzsa Béla énekelt valameddig a többiekkel, a cigarettáit szétkínálgatta, majd Zolit kereste a szemével. — Aztán, ha pünkösdig nem fizetnek, pünkösdig itt ülünk? — vágta oldalba könyökévet a nagyerejű Biczót. — Akár újévig is, — felelte a segédmunkás rendületlen nyugalommal. — Te, Zoli, — mondta később a tanoncnak, mikor visszafelé ballagtak már az irodákhoz — csuda sikered van ám teneked a nőknél. Mindegyik tetszik ked. — Amaz csak legyintett egyet: — Régi.. A bérelszámoló előtt valami nagy különöset láttak. Egy szürkére festett rendőri jeep állt itt az udvaron és épp abban a pillanatban, amikor odaértek, tűnt fel az épület kapujában Petrovics úr, csakhogy mind a két oldalán egy-egy idegen ember kísérte. Szépen besegítették a kocsiba, aztán se szó, se beszéd, kiberregtek a gyár kapuján. Petrovics úr egyszer még vissza is nézett és épp Morsza szemével találkozott a tekintete. — Hm, — mondta az esztergályos, de folytatni nem tudta, mert valahonnét ott termett Bleyer elvtárs s rögtön tuszkolni kezdte őket. — Hol járnak maguk!? Gyerünk, gyerünk, Farkasics elvtárs már a hangosbeszélőben akrta kerestetni I — Míg a lépi:fiőn felfelé kapkodták a lábuk, a kis ember elfúlva sorolta: — Kilencszázh^tvennyolc dollárt találtak a lakásán, pedig nem is azért mentek és húsz darab Napóleon aranyat a csillárban, meg svájci frankot, abból csak százat, de három útlevelet is, mindegyiket más névre és azonkívül öt vagy hét letiltott könyvet és kérem egy nővel lakik együtt a Dembinsky utcában, egy vöröshajú, egészen csinos nővel, aki éppen a fürdőkádban ült, úgy hívják, Forró Lívia, de abejentőlapja szerint sokkal idősebb, mint ampnnyinek mondja magát és nem is színésznő, mert nem tagja a szakszervezetnek, csak énekelt régebben egy kávéházban, és ez a Petrovics nevű egyén nem is bérelszámoló, illetve csak falból az, hogy legyen valami foglalkozása, mert a papája áruháztulajdonos volt, de már régebbi időpontban nyugatra távozott, ahonnan három levelet is írt, amelyekben gyalázta a demokráciák népi formáját... Közben fölértek Farkasics elvtárshoz. A párttitkár ugyanott ült, ahol délben, s ugyanazzal a nyugodt, komoly ábrázattal telefonált. De rögtön le is tette a kagylót. — No végre, — mondta és a kezét nyújtotta. — Hát ez elég nehéz pali volt, de legalább most már ki van lőve. — ö muffolta el azt a lajstromot is? — kérdezte Zoli, akit az események gyors sorozata egészen megrészegített. — A lajstromot nem találtuk meg, — felelte a titkár egy darab kenyérbe harapva — viszont a kályhában friss volt a hamu, a nyomozók azt mondták, hogy papírhamu, okos fiúk , azok, rögtön belenéztek. Vettek is belőle, majd vegyvizsgálatot csináltak, akkor meg lehet állapítani, vájjon a lajstromból való-e, mert minden papírnak más a hamuja. Az már nem a mi dolgunk. Hogy áll a sztrájk? — Hát... áll valahogy, — mondta Morzsa. Ebben a pillanatban Maiiritz elvtárs, az U. B. titkára lépett a szobába. Egész arca fénylett a verítéktől és dühtől reszkető, de igen halk hangon rögtön Farkasicshoz kezdett beszélni, pillantást sem vetve a többiekre: — Adjál kérlek magyarázatot rá, mi az okka, hogy amig mi a sztrájk megszüntetésén dolgozunk, addig ti ismét minden megállapodás vagy előzetes értesítés nélkül recidőrökke, vitetik tek el és másrészt erőszakkal ki" utasítják a munkahelyükről a mi pártunk tagjait! Én erről azonnal jelentést fogok tenni és semmiféle felelősséget nem vállalok a következményekért, ezt már itt és most kijelenthetem! .Folytatjuk.) «*