Uj Szó, 1949. augusztus (2. évfolyam, 95-119.szám)

1949-08-07 / 99. szám, vasárnap

s UJSZ0 1949 augusztus f MIK A KÖZÜLETI VÁLL ALATOK? Az új szociális rend megköveteli, hogy mind a politikában, mind a közgazdaság terén ls végérvényesen érvényesüljenek azok a szociális irányok, melyek végre meghozzák hazánkban ls az igazi szocializmus kibontakozását. Az új csehszlovák alkotmány kimondotta, hogy az államosított ipar, a szövetkezetek és a kisebb magánvállalkozások mellett közületi vállalatok is létesülhetnek. Ezeket az eddigi közigazgatási szervek kezelésében lévő tulajdonokból, a helyi jelentőségű iparágakból és amár államosított javakból — melye knek nincs meg az országos jelentősége — szervezhetjük meg. Igy indu't meg ezelőtt egy félévvel a közületi vállalatok szervezése, melyek igen fontos szerepet töltenek be a szociális közgazdaság kiépítésében. A közületi vállalatokra hárulnak azok a nagy feladatok, melyeket a KSC IX. kongresszusának határozatában fektettek, le, mégpedig az, hogy megmutassák az iparosés kereskedőosztálynak a régi formákból az új szociális formákra való átmenetet. Amikor az ipar; dolgozók teljes erejükkel építik az új szociális rendet, akkor az iparosréteg sem vonhatja ki magát ebből a nagy országépítő munkából. Mint láthattuk és tapasztalhattuk, Szlovenszkó minden járási székhelyén és városában sorra alakulnak meg a közület; vállalatok, melyek hivatottak, hogy saját körzetükben összpontosítsák azokat a fontos helyi jelentőségű gazdasági egységeket, melyek szükségesek az igazságosabb ipari és kereskedelmi élet bevezetéséhez. Azt mindnyájan láthattuk, hogy amíg eddig egyesek akár iparosok vagy kereskedők, akár egyéb foglalkozásúak, sokszor becstelen konkurrencia révén vagy az alkalmazottak kiuzsorázásával nagy vagyonra tétek szert, addig a kisfizetésért dolgozók nem tudták maguknak még a legfontosabb életszükségleteiket sem biztosítani. Ezzel ellentétben a Közületi vállalatok haszna nem kerül egyes polgárok zsebébe, hanem azt a dolgozó réteg életszínvonalának emelésére fordítják. A közület; vállalatokat a nemzeti vállalatokhoz . hasonlóari szervezik meg, melyeknek igen fontos kiegészítői lesznek. Ezeknek a vállalatoknak egyrészt az lesz a feladatúit hogy kiszélesítsék és elmélyítsék a helyi jelentőségű kereskedelmi és ipari ágazatokat, másrészt pedii fontos eszközei lesznek a dolgozóknak, hogy megakadályozzák és kiküszöböljék gazdasági életünkből a kapitalista elemeket, hogy teljesítsék azokat az alkotmányban lefektetett alapelveket, melyek a nép boldogulását hivatottak szolgálni. Különbséget kell még tenni az új közületi vállalatok és a

z eddigi közigazgatási szervek kezelésében volt vállalatok között, melyeknek nem volt meg az önállóságuk és a kezelésük is nagyon nehézkes volt. Azonkívül az ilyen vállalatok a kapitalista időszakban nem tudtak versengeni a magánvállalatokkal és ezért azokat rendszerint bérbeadták, így a bérlők a köz kárára gazdagodtak meg. Ezel ellentétben a közületi vállalatok önállóak, ők maguk a tulajdonosok. Ezeket már nem fűti a kereseti vágy, hanem azt tartják mindig szem előtt, hogy minél jobban szolgáljanak a köznek. A felszabadulás után a gazdasági életünk egyre magasabb fokra lendült és ez arra kényszerített bennünket, hogy erőteljesebben építkezzünk és minél nagyobb méretű vállalkozásokat ha-jtsunk végre. Ezt pedig az eddigi elavult rendszer mellett nem tudnánk megvalósítani. A kis üzleti boltocskák és a gyengén felszerelt iparosműhelyek nem tudnak helytállni ebben a versenyben, ezért szükséges, hogy egyre nagyobb méretben modernizáljuk termelésünket, ami pedig nem valósítható meg a nagy műhelyek kiépítése nélkül. Vegyük csak például Bratislavát, ahol az országban a legnagyobb méretben indult meg a közületi vállalatok kiépítése. Kilenc különböző nagyszabású vállalkozást létesítettek eddig, melyek közel 100 külön egységcsoportot ölelnek fel és több, mint négy és félezer alkalmazottjuk van. Ebből is láthatjuk, hogy a közületi vállalatok nagyméretűek és magukba ölelik az összes termelés; váilakozásokat. Ezek között vannak közlekedési, építkezési, vendéglátói szőlészeti, különböző ipari, kertészeti slb. vállalkozásokat. Mit mond Moza József? A napokban ellátogattam Moza József bratislavai szabómesterhez, aki szabóműhelyét önként átadta f Közületi vállalatnak. Műhelyében most egyenruha-szabászatot rendeznek be. Húsz alkalmazottra volt szüksége, de egy héten belül márhuszonketten jelentkeztek nála munkára különböző magáncégektől. Ebből a nagy érdek;ődésből is kitűnik hogy a szabóipari dolgozók a jobb jövőjük biztosítását látják ebben a vállalkozásban. — A konkurrencia már nem tud engem tönkretenni — mondja Moza József —, az egzisztenciám biztosítva van, ezt pedig a Közületi vállalkozásnak köszönhetem. Nyolcan voltunk testvérek és jól ismerem a nélkülözéseket. Becsületes munkára törekedtem mindig és most, mint iparosember, egzisztenciám további biztosítását a Közületi vállalkozásba való bekapcsolódásban találom meg. Igy vélekedik egy iparosember, aki menekül a becstelen konkurrenciától és nyugodt életet akar magának biztosítani. Akár iparos az ember, akár Ipari alkalmazott, mindnyájan a szebb boldogulás útját, a Közületi vállalkozásokban találják meg, melyek nagymértékben hozzájárulnak az ország szociális gazdaságának igazságos kiépítéséhez. Dél-Koreában ráerősítették a rendőrség befolyását A délkoreai bábkormány az elmúlt napok során számtalan olyértelmű rendeletet bocsátott ki, amelyek hivatva vannak biztosítani az országban a rendőrség befolyását. Li Sin Mana kormánya a legutóbbi napok során rendeletet bocsátott ki, amely biztosítja a rendőrségi felügyelet további megerősödését az országban. Ez a rendelet korlátlan jogokat biztotís a rendőrség számára. A 33. aratóbrigéd felhívása a Magyarbéliekhez Felhívjuk a magyarbéli gazdák és az állami birtok alkalmazottainak figyelmét, hogy vasárnap litánia után előadás lesz a kommunista párt helyiségében a kormány földműves politikájáról. A gyűlést magyar nyelven tartjuk. Az összejövetelt a 33. arató'-rigád rendezi és a helybeli földmunkások minél nagyobb számban való megjelenését kéri. A magyar építészet képviselői Szlovenszkói) A Csehországban és Moravában végzett tanulmány után a magyar építészet küldöttsége ellátogatott Szlovenszkóra is. A vendégek Szlovenszkó területén egész sorozat építkezést tekintettek meg, meglátogatták a Magas Tátrát is. Zilinán Győri Lászlót, az Építkezésügyi Minisztérium osztályfőnökét, Gábor Lászlót, az Építkezésügyi Minisztérium tervező szakosztályának előljáró;át, Korcsmár Nándor, a Magyar Vasbeton nemzeti vállalat igazgatóját, a Csehszlovák Építkezési üzemek képviselői és vezető tényezői üdvözölték. A Csehszlovák Építkezési Vállalatok szlovenszkói igazgatósága gyanús esetekre. Az elkobzott össze építészetünk elöljáróit. A vendégek beszámoltak a magyar építészet szervezeti struktúrájáról, a munkamódszerekről és részletesen vázolták azt a módszert, melynek alapján Magyarországon végrehajtják az építmények tervezését. A vendégeket meglepte a csehszlovákiai építészeti befektetések nagysága. összehasonlították a munkások viszonyát nálunk és Magyarországon és megállapították, hogy a magyar építkezésnél a pártorganizációkban a szakszervezetek munkája sokkal intenzívebb, mint nálunk. Ajánlották, hogy itt Szlovenszkón is ennek az elsőrangú fontosságú kérdésnek több figyelmet szenteljünk. A vendégek kifejezték azt a hitüket, hogy ezután a látogatás után az építkezés terén is baráti együttműködés jön létre majd a két nemzet között. KARINTHY FERENC: II (( A feketézik visszavonulóban ZAS-Praha. — Hogy a feketézőket az új intézkedések menynyire sújtották, arról az utolsó félévben elkobzott árucikkek értéke tanúskodik. Januárban a feketézőktől 55 millió korona értékű árut, februárban 15 millió, márciusban 7 millió, áprilisban 6 millió és májusban már csak 4 millió korona árút koboztak el. Az, hogy a feketézésben ilyen hanyatlás mutatkozik, a lakosság kollektív biztonságérzetének növekedését is jelenti. Polgáraink jól tudják, hogy a gazdasági életben milyen károkat okoznak a feketézők és ezért segítenek leleplezni ezeket. Figyelik környezetüket és figyelmeztetnek a gyanús esetekre. Az elkobzott árúk csökkenő mennyisége mindennél ékesszólóbban bizonyítja a gazdasági élet megerősödését köztársaságunkban és meggyőzi őket arról a tényről, hogy nem fog már sokáig tartani és a feketézésnek végleg beharangoztak. Az új intézkedések, a szabadpiac megteremtése, a nagykereskedelem államosítása és az •elosztó hálózat szövetkezesítése, illetőleg államosítása meghozta a kívánt eredményt. A jó termés ezt az eredményt méginkább megerősíti és gazdasági életünk a megkezdett úton továbbhaladva biztosan eljut a kívánt cél felé. Nyugdíjasok figyelmébe Az 1949 július 17-én kelt 170/J949. sz. kormányrendelet értelmében mindazok a nyugdíjés balesetbiztosítási ügyek, melyeket eddig az egyes üzemek intéztek, a jövőben a pénzügyi megbízotti hivatal hatáskörébe tattoznak. A pénzügyi megbízotti hivatal felhívja mindazok figyelmét, akik eddig nyugdíjat, tiszteletdíjat vagy mint nemzeti művészek más díjakat élveztek, valamint a nyugdíjazott vasúti és posta alkalmazottakat, hogy a jövőben beadványaikat a pénzügyi h'vatal nyugdíjcsztályálicz címezzék. Amenynyiben vasúti alkalmazottról van szó, a címzést ki kell egészíteni, lygy a közlekedési osztályt illeti. — Adok én, amennyi csak kell! — rándította vállát az esztergályos, aztán: — De hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, nem akarnám a sok szöveggel föltartani itt az elvtársakat a munkájukban... — Tüstént leszaladt valaki a bélyegzőórákhoz a kártyákért, a helyettes osztályvezető •— egy sápadt, szemüveges, sántikáló férfibogár — előszedte valahonnan a gyorslistát, pár halk szóval kiosztotta a munkát: tíz perc múlva az < egész iroda a httszonkettes műhely teljesítményadatait körmölte. Zoli leült egy ládára s a zsebéből valami kukoricát majszolt, jókedvvel röfögve hozzá, mint egy kis süldő, Nagy Gábor és Morzsa Béla az asztalok közti utcácskákat mérték föl-alá. Csak a tollak percegése hallatszott sokáig. Persze, szaga volt a levegőben, hogy a tisztviselők egyik része nem jószántából szorgoskodik, kivált néhány beszáradt, pergamenarcú, vénebb aszszony, akik olyan pofával ültek itt, mintha lépet nyeltek volna, a fejüket meg viszolygó messzire tartották írás közHn a papírostól, akár valami -zos mosogatórongytól. Mor. a Béla boszszantásból oda is állt egyikük mögé és soká, konokul nézte az aszszony tarkóját meg a kezét; az föl sem pillantott, még a lélegzetét is visszatarthatta útálkozásában. Morzsát érdekelte, mi lesz a vége; pár perc múlva a néni újja kezdett meg-megrándulni a papíron, a nyaka csöndesen rezegett, aztán hirtelen odacsapta a tollat, szerteszét fröccsentve a tintát az íráson. — No lám! — mondta Morzsa barátságosan az ajkát összeharapó asszonynak. — Nem szabad olyan idegesnek lenni! Most lehet elölről kezdeni az egész árkust! Alig dolgoztak valami negyed órát, kinyílt az ajtó és belépett egy középmagas, szőke fiatalember, nagyon elegáns, világos ruhában, szép selyem inggel, habkönnyű nyakkendővel, a gomblyukában tavaszi virág. Gyerekes, puha arca volt, csak az álla keményebb s erősebb a szokottnál; a szemüvege is a legjobb márka, vékony, arany szárral, keret nélkül. Előrelépett, aztán egy pillanatra megtorpant, érdeklődve körülnézett, szivarzsebéből kivette a zsebkendőt és megtörülte a homlokát. — Kit tetszik keresni? — ment elébe Morzsa Béla, járás közben a vállát rángatva pepita kabátjában. — Pardon, — mondta a fiatalember s egy alig észrevehetőt mozdult hátrafelé — én ide tartozom. — No hiszen, akkor épp időben tetszett jönni! Tessék szépen helyet foglalni, és firkálni, mint a többi. Egy kis külön munkát hoztunk az elvtársaknak. — Bocsánat elvtársam, — mondta amaz — én jelenleg szabadságon vagyok. — No lám! — örült meg Morzsa. — Hisz akkor maga Petrovics úr! Isten hozta, kedves barátunk! Ez aztán szép dolog, még a szabadságról is besietett, meghallván, hogy sürgetős munka van! Jatt! — nyújtotta ki felé barnás, feketekörmű tenyerét. Petrovics arcán csupán két piros folt jelent meg, míg a kezét puhán odaadta, aztán köhentett egy picit: — Kihez van szerencsém? — Mi vagyunk a jókedvű esztergályosok! — közölte Morzsa Béla szélesre húzott vigyorral, aztán széttárva karját: — Mert lám, velünk is megesik, hogy munka adódik a szabadságra, vagy falujárás vasárnapra, mikor pedig minden jótét léleknek templomban a helye, aztán mégis mindig csak fütyörészünk, olyan vígan vagyunk. Hát tessék csak helyet foglalni elvtársam, Isten mentsen, hogy háborgassuk az igyekezetében... — Szívesen, — mondta Petro vics oly halkan, hogy csak a mellette álló esztegályos érthette; rögtön le is ült az egyik íróasztalhoz és szó nélkül munkába kezdett. — No, ez még aránylag szimpá tikusabb illető, — gondolta Morzsa Béla, míg kezét hátul összefűzve, mint egy tanár az osztályában, rótta föl-alá az irodát. Éppen Bleyer elvtársnak, annak a fehérköpenyes hivatalnoknak asztala mellett haladt el, mikor észrevette, hogy a kis ember, aki az imént a bérfizetési szalagok visszagyűjtését javasolta, most egy cédulát tói ki az asztala szélére, tolla fokával koppint is egy csöndeset a deszkán, hogy magára vonja az esztergályos figyelmét. Morzsa megállt, de csak bizonyos idő múlva értette meg, miről van szó. A cédulára ez volt írva: Elvtárs, fontos ügyben fel tétlen beszélnünk kell négyszemközt. Megvárom kint a mosdó előtt. Morzsa továbbsétált, amaz zsebébe gyűrte a papírost, fölállt és kisietett a helyiségéből, mintha a szükségére indulna. Pár perccel később az esztergályos is utánament. A kis ember nagyon izgatott volt, idegesen ráncigálta a száját és az ujjával Morzsa szeme előtt hadonászott. — Hát kérem elvtárs, — mondta és fejét előrebuktatva lenyelte a nyálát. — Ez a Petrovics nekem különben is egy gyanús egyén, mert ebben az évben csináltatott legalább négy új ruhát, és miből, könyörgöm? Most meg szabadságon van és mégis nrnden nap bejön ide, például tegnap is, csak éppen körülnéz, már el is távozik. Mi dolga van neki itt a szabadság alatt, ezt kérdezem? Kérem elvtárs, ez az egyén nekem már régen fölötte gyanús, és ezt nejjem kötelesség gem bejelenteni. — Várjunk csak, — mondta Morzsa és meglógta Bleyer elvtárs köpenyén a gombot — mi keresnivalója lehet neki itten, ha nincs semmi keresnivalója? — És kérem, elvtárs, — folytatta amaz lázasan — ezt a Petrovicsot én eddig legalább tizenkétféle nővel láttam csak a legutóbbi időben és háromszor taxiban is, ami szintén nem minden bérelszámoló ... — Hagyjuk a biedermeyer dumákat, — legyintett Morzsa — a lényeg itt az, hogy mit akar a bérelszámolóban a szabadsága idején? Mert semmi az elsüly•yeszteni gyorsan egy-két papírost, pláne, mikor a törvény szerint ő ott sincs, ugyebár? No, hát majd ki lesz vizsgálva. Tessék csak átmenni hamar a pártirodába és szén r>vii<TodtPTi előpdni ezt Farkasics elvtársnak, aztán zofort vissza ide! ^Folytatjuk,)