Uj Szó, 1949. augusztus (2. évfolyam, 95-119.szám)

1949-08-05 / 97. szám, péntek

2 flf • • áF- ""Ml/jm x 1949 augusztus 5 UJ SZ0 / • • Csehszlovák Építkezési Üzem nemzeti vállalatánál PETŐFI-EST LÉVÁN A CSEMADOK lévai helyi cso­portja méltó keretek közt ünnepelte meg Petőfi halálának százéves év­fordulóját a Vároai Színházban. A színpadon csehszlovák, szovjet és magyar zászlók közt a nagy köl­tő hófehér szobra s mellette szimbo­likus élőkép keretében a költészet múzsája feketében, tépett húrú lant­tal, a másik oldalon talpig fehérben a szabadság istennője, kezen a ket­tétört bilincsekkel. A felzúgó zongora akkordjaira Gruner Ma^di gyasztanca bilincsed le a közönség figyelmet, majd az az újjászervezett cialárua aoja eiö „Távolból" című megzenésített ver­set, melynek záróakkordjai után egymásután vonulnak be az ONV, OAV-NF, Matica Slovenská és a CSEMADOK küldöttei, hogy meg­koszorúzzák a nagy költö szobrát. A megnyitó jelenetet Harcsa Eszter szavalata zárta be Reviczky Gyula: „Petőfi él..című versével. Kutrl'a János járási kultúrreferens szlovák nyelven méltatta Petőfi ér­demeit, kiemelve szláv származását és nemzetköziségét, mellyel minden elnyomott nép szabadságáért har­colt. Halász László magyarul ismertet­te a na 0y köuő eleiol. Liöauasaoan niéitatua Petöíit, mint a nep költő­jét, az Alföld szerelmeset, a lángoló leikü forradalmárt és a rettenthetet­len szaoadságharcost — a politikai költőt. Az ötletesen összeállított előadás keretében Újvári László, Varga Erzsébet, Raksányi Jolánka, Juhász Károly és Kondel István sza­valatokkal, Kucsera Manci és Guba Imre énekszámokkal szerepeltek nagy sikerrel. A műsor második részét önálló számok képezték. Nagy hatást tett a közönségre az „Ivóban" című tö­megjelenet, Benyo Ibolya, Kucsera Manci, Carmen Duranová (szlovák) és Barta Mór énekszámai, valamint prof. Sumárová (szlovák), dr. Kohn Tibor szavalatai és Nagy László melodrámája az „Apostol" című mű­ből. Az énekszámokat Pál Kató kí­sérte zongorán. — Nemo — J*t>i&fi~eíitté&ümepé£<f Qátán Július 31-én a szövetkezeti szék­házban a gútai CSEMADOK a bra­tislavai CSEMADOK ifjúsági kultur­csoportjával együttműködve ünne­pelte meg Petőfi Sándor haláianak századik évfordulóját. Gúta magyarajkú lakossága színül­tig megtöltötte a nagytermet, hogy meghallgassa Fe.legi István, a Cseh­szlovákiai Magyar Dolgozók Kultúr­egyesülete országos főtitkárának ün­nepi beszédét. Fellegi főtitkár a nagy költőt méltatva, külön foglalkozott Petőfivel, az emberrel, a politikus­sal, a költővel, amely hármas jelleg­zetesség jelentkezett a szabadság­harcos Petőfi életének minden sza­kaszában. Beszédét a következő szavakkal zárta be: Azt a forradalmár Pető­fit, aki életét adta minden nép sza­badságáért, a világszabadságért, ma­gunkénak valljuk, mert a nép köl­tője, mert a miénk. Visszautasítunk minden reakciós hamisítványt a múlt­ból, amely, mert nem tud'a Petőfit elsikkasztani, hát meghamisította. Fellegi István tartalmas beszédét az ünneplő közönség lelkes tapssal köszönte meg. Az ünnepi beszéd el­hangzása után Jozef Kalivoda, a ko­márnoi járási Nemzeti B :zottság el­nöke kért szót, aki rövid beszédében méltatta a nap jelentőségét, rámu­tatva Petőfire, mint a magyar nem­zetnek példaadó harcosára. — Ha népeink hamarább tudato­sították volna Petőfi forradalmi, harcos szellemét — állapította meg Kalivoda —, úgy minden bizonnyal hamarább is találkoztunk »volna azon a közös úton, melyen ezentúl Petőfi szellemében a világszabadsá­gért és a szocialista jövő megoldásán fogunk közösen, kéz a kézben együtt­munkálkodni. Az ünnepi műsor további szerep­lői Újházi Nusi, Tanka Dóra, Csé­falvay Kató, Barta Gyula, Gályi Iván, a CSEMADOK pozsonyi szer­vezetének ének- és zeneegyüttese, valamint a gútai szavalókórus vol­tak. Minden egyes műsorszám osz­tatlan tetszést aratott és a közönség hálás tapsokkal köszönte meg a két kultúresoport gondosan összeállított műsorát. Rodák mérnök, a vállalat kassai kerületi központjának igazgatója a következő felvilágosítást adja ne­künk a munkabeosztásról. A speciá­lis munkálatok több csoportra osz­lanak: 1. Forgalmi építkezések, vasút, vil­lamosvasút. stb. 2. Szlovenszkó Iparosításának ke­relén belül épülő új vállalatok. 3. A vízmüvek építési munkálatai. 4. Kerületi építkezések. Ezek ma­gukba foglalják a bérházak, kultúr­épületek és általában az újjáépítést. A kerületi vállalat központjában Rodák Sándor igazgató az őszes itt felsorolt munkálatok működését ko­ordinálja, amelyek a kassai kerület­hez tartoznak. A kerület építkezési munkálatainak 70 százalékát az üzem központja vállalja és valósítja meg. Rodák igazgató ezután felsorolja azokat az épü'eteket, amelveknek munkálatai részben folyamatban van­nak s részben befejezés felé köze­lednek. A Gazdasági Főiskola, a fő­iskolai internátus, az új magnezit és téglagyár. A Komensky utcában á'­lami bérházak épülnek. A bérházak munkálatai még idén befejezést nyer­nek. Amikor ?zt a kérdést vetjük fel, vájjon az ötéves terv cz első év­ben megvalósul-e, Rodák igazgató a következőket válaszolja: — Annak ellenére, hogv a tél el­húzódott és későn fogtunk hozzá az építkezéshez, az első félév munka­eredménye kielégítő és meg vagyok arról győződve, hogy az év végéig teljesítjük az ötéves terv első évi feladatait. Természetes, hogy komoly törekvés él mindannyiunkban, hogy ezt a teljesítményt túlhaladjuk. Saj­nos, a kassai kerületben állandó munkaerőhiány van és ez különö­sen most, az aratási idényben mutat­kozott meg nagy mértékben. Ezt a munkaerőhiányt üzemünk brigád­munkaerőkkel igyekszik áthidalni. — Nálunk — folytatja Rodák igaz­gató — az épületeknél körülbelül 300 brigádos dolgozik állandóan és ezek hivatalnokokból, iparosokból, keres­kedőkből és főiskolásokból tevődnek össze. Mind igen hasznos munkát vé­gez. Különösen ki kell emelnem a főiskolásokat, akik a szünidőt arra használják fel, hogy az internátus munkálatait segítségükkel előrelen­dítsék. Rodák igazgató egyébként megem­líti még, hogy legújabban szerződc­seket kötnek a munkássággal egy-egy épületrész elkészítésénél. A munká­sok magukra vállalják, hogy ennyi és ennyi munkanap alatt elkészítik a vállalt épületrészt. A szerződ is pontosan magába foglalja az al&p, a beton, a fal és kémény munkála­tainak négyzet- vagy köbméteren­kénti árait és tisztán az összmun­kásságtól függ, hogy a vállalt mun­kát a megadott határidőnél hamarább fejezze be. Rodák igazgató szerint ez a szerződés a szociális rnunkaver­senyt határozottan előrelendíti és ezért szociális szerződésnek nevezik ezt a megállapodást a munkásokkal. A munkások örömmel vették és szí­vesen írták alá a szociális szerző­dést, mert jól tudják, hogy mihelyt befejezik ezt a munkát, azonnal ne­kiláthatnak az újabbnak és nem kell attól tartaniok, hogy munka nélkül maradnak. v A Komensky utca épülő bérházai Miután a központtól pár lépésnyire van a Komensky utca, megnézem az épülő házakat. Sajnos, az élmunká­sokkal nem áll módomban elbeszél­getni, mert azok Kézsmárkra utaz­tak, hogy eredményes munkamód­szerükkel példát mutassanak az ot­tani munkásoknak. Szabad Kína népe nagy lelkese­déssel ünnepelte augusztus 1-én a kínai népfelszabadító hadsereg meg­szervezésének 22. évfordulóját. Az évforduló alkalmából a kilenc kínai demokratikus párt és a pártonkívü­liek nagy tömegei küldtek üdvözlő táviratokat a Kínai Kommunista Párt központi bizottságához. A kínai munkásszövetség felszólí­totta a munkásokat, indítsanak moz­galmat a termelés növelésére és a gazdaságosabb anyagfelhasználásra. A kínai munkásszövetség ünnepi üzenetében megállapította, hogy Várkony János munkavezető tá­jékoztat a helyzetről. Várkony egy ajtókeret köré illeszti a téglákat, a téglából darabokat hasogat egy ka­lapáccsal, majd a megfaragott tég­ladarabra jó vastagon maltert rak és beilleszti a tátongó résbe. Közben felsorolja az élcsoport tagjait: — Gajdos Lajos, Moser József, Csukás Vince, Fülemüle Ferenc. Ezek mind kitanult kőművesek, szakem­berek és élmunkájukkal 35% mun­katöbbletet értek el. — És jó is ez a munka? — kérde­zem a laikus ártalanságával. Várkony megvető tckintttel mér végig és látni rajta / hogy fegyelmezi magát, majd a tanító jóakaratú hang­hordozásával válaszol: — Nálunk az a z élmunkás, aki minőségben is kiváló munkát végez. — És ez a Gajdos-csoport tényleg kiváló? — Hát ha Kézsmárkra küldték őket, hogy betanítsák az ottani mun­kásokat, miként kell dolgozni, akkor biztosan tudnak valamit. Az ő tudá­sukhoz nem fér kétség. Szakértők tartják számon munkaeredményü­ket. — Hát akkor miért nem vagy te is köztük? — Azért, mert én munkafelügyelő vagyok. Nekem nem is kell végez­nem kőművesmunkát, nekem a mun­kára kell felügyelnem. — Látom, hogy kőművesmunkát végzel. — Jól látod, szó sincs róla ... Ha azt látom, hogy mindenütt halad a munka, akkor természetesen én is nekilátok a téglafaragásnak. Az em­bernek segítenie kell ma, ez minden munkásnak a kötelessége. Csak nem képzeled, hogy zsebretett kézzel fo­gok állni és nézni, amint mas dolgo­zik? ... — És mit gondolsz, mikor készül­tök el ezzel a munkával? — Ezt az építkezést tavaly május­ban kezdtük meg. Szépon halad elő­re a munka. Még ezidrn befejezzük. Óriási épülettömb ez, 56 két- és há­romszobás komfortos lakásból áll. — Azért valld be, ha ilyen épület­tömb elkészül, akkor bizonyára érzel valami elégedettség-félét?! — Hát nem tagadom, olyan csön­des öröm ez, mi munkások ezt hatá­rozottan érezzük, de ritkán beszé­lünk róla. — Szerintem illene erről gyakrab­ban beszélni. — Ugyan kérem ... Remélem, ezt csak nem fogod megírni... — Mi jut eszedbe?... És mondd, télen mit szoktál csinálni? — Hát tavaly mint oktató vettem részt a tanfolyamokon. — És voltak tehetséges fiatalem­berek a hallgató!: között? — Felváltva, volt tehetséges és gyöngébb felfogású is. De a tény az, ha valaki szorgalmas és dolgozni akar, akkor megtanulhatja a mester­ségünket minden nehézség nélkül. Nem szükséges, hogy úgy tanonc­kodjon, mint valaha én. A téglaillesztés az ajtó körül las­san elkészül és sajnálatomat fejezem ki, hogy nincs módomban az élmun­kásokkal elbeszélgetni. Várkony Já­nos erre segítségünkre siet és elhi­vatja a két élmunkásnőt, akik a Gajdos-élcsoportnak hordták a mal­tert. A két leány ezzel a munkával, hogy ellátták az élcsoportot elegen­dő malterrel, kitűntek és elnyerték az élmunkások rangját. Beszélgetés a két élmunkásnővel Amikor a lányok megjelennek, Várkony János egyszerre elillan. A két lányt munkásnők veszik körül és amikor kikérdezem őket életkö­rülményeik felől, a többi munkásnő kissé gúnyosan és fölényesen össze­mosolyog. A két lány kínos helyzet­ben van, alig lehet belőiük egv ren­des feleletet kihozni. Erre megkér­dezem a munkásnőket, miért moso­lyognak olyan fölényesen. — Hát azért, mert az élmunkásnőt tetszik kikérdezni. — Én szívesen magától is kérdez­nék, ha élmunkásnő lenne. — Hát akkor inkább ne kérdezzen. — Olyan illetlen dolgokat kérde­zek? — Nem, csak olyan furcsa, én már huszonöt éve dolgozom a kőműve­seknél és engem még sohasem kér­deztek. — Látja, ez a különbség! Maga még mindig azt hiszi, hogy úgv kell dol­gozni, mint előbb. Régen a maga be­csületes munkájával nem törődlek, a fontos az volt, hogy a munkája pénzt hozott a gazdag embernek, a vállal­kozónak. Ma azonban a népi demok­rácia számon tartja mindazokat, akik becsületes munkájukkal elősegítik az építőmunkát. Ezért higvje el nekem, hogy ma minden élmunkás tiszte­letreméltó, mert megfeszített munká­val a köz, a munkásság érdekében dolgozik. Kojinoly csönd vesz körül bennün­ket, úgy tűnik; hogy ezekben a per­cekben az a munkásasszony 25 évi munkáját mérlegeli és próbál magá­ban rendet teremteni... Felidézi fiatal éveit, amikor megfeszített erő­vel dolgozott a vállalkozóknak és mindig lent a homályban maradt, soha nem kérdezték... és ő soha­sem felelt, Közben Porzsolt Sarolta, az egyik élmunkásnő, egy élénk, csinosarcú lány, a következőket mondja «1 az éle­téről: — 26 éves vagyok, többen vagyunk testvérek, b z egyik fivérem a dernői bányában dolgozik. A többiekről is itt-ott hírt hallok. Három elemit vé­geztem, tovább nem tanulhattam, mert szüleim igen szegények voltak és munkámmal hozzá kellett járul­nom a megélhetéshez. Gyermek vol­tam még akkor, amikor már szolgál­nom kellett és akkor, amikor mái gyermekek gondtalanul tanultak és játszottak, engem hajszoltak a mun­kában. Ez volt az én fiatalkorom, amire nem is tudok szívesen vissza­gondolni. — Ma azonban — folytatta Por­zsolt Sarolta —, hogy lelkiismerete­sen elvégzem feladatomat, ember­számba vesznek és törődnek velem. Egy másik munkásnővel lakom kö­zösen, a lakást a ROH szerezte ne­kem, mert munkámat becsületesen elvégzem. És ha vannak ma is olya­nok, akik azt mondják nekem, hogv maltert hordani nem illik egy lány­nak, akkor én nem törődöm velük. Mert az igazat én tudom, én, aki mindig két kezem munkájával keres­tem meg a kenyeremet. Nekem nin­csenek nagy igényeim. Nekem az is elegendő, ha becsületes és törekvő munkámért becsületes bánásmódban részesülök. Takács Anna. a másik élmunkásnő rendkívül komoly, élénk szeme érte­lemről és meggondoltságról tanúsko­dik. 22 éves és már egy hatéves kis­leányká.ja van. Keresetével kitartja kisleányát és öreg édesanyját. A la­kásával nincs megelégedve, mert egy pincében lakik. Nagyon reménykedik, hogy az üzem lakáshoz juttatja. A Rérvénvt már benyújtotta és már csak azt várja, hogy eredményesen elintézzék a lakásügyét. Amikor munkája felől érdeklődünk, röviden és határozottan felel. — Mi, élmunkások, munkánkkal azt akarjuk elérni, hogy gyermeke­inknek jobb dolga legven, mint ne­künk volt. Nekem, fiatal éveim elle­nére, súlyos tapasztalataim vannak és egyetlen vágyam, hogv gyerme­kem ezeket a tapasztalatokat elke­rülje. Ezért dolgozom, ezért igyek­szem és törekszem. Szabó Béla. „A tartós békéért, a népi demokráciáért" című folyóirat új számának tartalma „A tartós békéért, a népi de­mokráciáért" című folyóirat új száma, amely e napokban jelent meg, vezércikkét a munkásosz­tály nemzetközi egységének szen­teli. Kiindulva a milánói világ­szakszervezet kongresszusából, a folyóirat hangsúlyozza a mun­kásosztály egységének megszi­lárdulását, mint a Kommunista Párt egyik legelső feladatát a vi­lágbékéért folytatott harcban. Egész terjedelemben közli a Szovjetúnióban, Csehszlovákiá­ban, Romániában és Bulgáriában élő jugoszláv forradalmi emigrán­sok kiáltványát, melyet a jugo­szláv néphez intéztek. N. Zacha­riades, a görög Kommunista Párt főtitkára és E. Hodza, az albán munkáspárt főtitkára hosszú cikkben Tito árulásával foglal­koznak. G. Amado, a nagynevű braziliai író a békéért folytatott harcról úgy ír, mint az értelmi­ség legelső feladatáról. A cikkek egész sora a népi de­mokráciák építészetben elért si­kereinek és a szocialista átépítés kérdéseinek van szentelve. . A szovjet vasutasok napja A július 31-én tartott szovjet vas­utasok napja az egész Szovjetúnió területén ünnepélyes alkalmat nyúj­tott arra, hogy a szovjet vasutasok megmutathassák erejüket és vasúti kocsijaik és mozdonyaik kiválóságát. Az ünnepség alkalmából a szovjet vasutasok az összes újságoknak és Sztálin elvtársnak levelet küldöttek, amelyben fogadalmat tettek, hogy teljesíteni fogják az ötéves tervben reájuk rótt feladatokat. Új számológépek a Szovjet­unióban Moszkvában a legmodernebb író­és számológépek kiállítását nyitották meg a napokban.. A moszkvai gyá­rak bemutatják a kiállításon a leg­modernebb tabulátoros számológépe­ket, amelyek lehetővé teszik majd a szovjet hivatalok számvevőségeinek nagyméretű mechanizálását.. A leg­több számológép-gvár egészen új tí­pusokat hoz forgalomba, melyek a Szovjetúnió keleti részén <Mő népei­nek is lehetővé teszik az iró- és szá­mológép használatát.. Az élenjáró angol ipar. .Szabad Kína néphadserege Ázsia újjászületésének záloga augusztus l-e dicsőséges napja Kína I történelmének. i 22 évvel ezelőtt ezen a napon szü- | letett meg a felszabadító néphadse- | reg, a kínai nép hűséges védelme­zője. Az északkínai népi kormány az augusztus 1-i ünnep alkalmából táv­iratban üdvözölte Csu-Te elvtárs fő­parancsnokot, Peng-Te-Hoai föpa­ranscsnokhelyettest, valamint a nép­hadsereg katonáit, politikai munka­társait és tisztjeit. A távirat meg­állapította, hogy a felszabadító nép­hadsereg ragyogó győzelmei nagy­mértékben lelkesítették az egész vi­lág demokratikus mozgalmait. Az évfordulón jelent meg az északkinai főhadiszállás lapjának el­ső száma. A lap Csu-Te elvtárs ve­zércikkét közli, amelyben meg­szabja a hadsereg új feladatait. A cikkben megállapítja, hogy a hadse­reget a felszabadító háború után sem szabad leszerelni, hanem kor­szerű, hatalmas hadsereggé kell ki­fejleszteni, amely Ázsia békéjének biztosítéka lesz. Pekingben fényképkiállítás nyílt meg, amely a néphadsereg életét és harcait mutatja: be. A város vala­mennyi színháza intvén előadásokat tart a katonák szórakoztatására.

Next

/
Thumbnails
Contents