Uj Szó, 1949. augusztus (2. évfolyam, 95-119.szám)

1949-08-30 / 118. szám, kedd

1949 augusztus 30 £cjcí a Qacaffi t ö gijéCút Kedves Feleségem! Kora délután indultunk el Bratis­lavá'oól négyen, hogy resztvegyünk a Szlovák Nemzeti Felkelés ünnepsé­gein. Ahogy közeledünk Zvolen kör­nyékéhez, egyre szorgosabb a nagy készülődés, amellyel a vidék do gozó népe csinosítja házait, az utcasorokat ápolgatja, díszkapukat emel. Gépkocsink Kozarovcén szalad vé­gig Itt a lévai önkéntes tűzoltóság kocsijával találkozunk, amint hatal­mas vízsugarakkal portalanítja az utat. Előzékeny csendörök igazítanak útba bennünket. kitűnő aszfalt­úton kocsink nagy sebesseggel nyeli a kilométereket. Szt. Benedek vidékén az egyik falu­ban, kékrefestett ház előtt néhány percre megálltunk, üreg paraszt ka­pálja a gyoviot, felesége seperget a ház előtt. Az egyik szeruesz<.o etVtárs odalépett hozzá, megszólította: — Mire készülnek, bácsi? Az öreg paraszt megtörölte baju­szát és szívből jövő, meleg hangon mondotta; — Hát nem tudják az urak? A köz­társasági elnökünket várjuk. Folytattuk utunkat, már közvetlen Zvolen közelében jártunk, amikor hátunk mögül nagy szirénázást hal­lottunk. Hátranézek, hát egy egész uutókáraván jön hatalmas tempóban, csupa hatalmas kocsi. Jó lesz oldal­ra állni és u'^at engedni, mert a Tatra Dynamik nem bkod a Tudor. A kormány tagjai suhantak el mellet­tünk és barátságos integetésünkre mosollyal válaszoltak. Esti fél 8 óra volt, amikor a zólyomi hidon át be­futotíunlc az ünnepségek és célunk központjába. Körülszaladtuk a vá­rost, szemünk és szánk elállt. Te, Anyus, ezrével a zászlók és számtalan gyönyörű festmény beszél, a főtéren a munkás- és parasztélet minden apró munkájáról. Meg sze­retnék állni, hogy jobban magam­ba szívjam ezt a csodás képet, de a szerkesztő elvtársak nem engedik, nekik sietős az útjuk. így bizony fá­jó szívvel búcsút kell mondanom a tájnak s folytatjuk az utat Szliács felé. Meredek szerpentin vezet a fürdő­helyre. Valamikor az urak, ma a dol­gozó nép fürdője ez. Kár, hogy nem hozhattalak el benneteket is ide, de jövőre a szabadság alatt ide fogujik eljönni vagy egy más tátrai fürdőbe, hogy lássátok, milyen az élet a he­gyek között. És ahogy így elgondol­koztam, elővettem a kis csomagot, amit hazulról hoztam és falatozni kezdtem. A húst egy kicsit elsóztad, szívem. Te biztos éppen úgy elgon­dolkoztál, mint ahogy én most tirá­tok gondolok. Egyszerre csak hallom, a nevem: Ferenc, Ferenc! A szerkesztő elvtársak olyan étte­rembe vezettek, hogy a szemem-szám elállt. Leültünk egy gyönyörűen te­rített fehér asztal mellé és vacsorát rendeltünk. Odajött a pincér és mi­kor lála, hogy magyarok vagyunk, magyarul is szólt hozzánfc. Mivel ki­csit későn jöttünk, azt mondja, hogy nincs más, mint lecsó debrecenivel. Hát — mondtuk neki —, hozzon ami van. Pár perc múlva ott is terem aszta unknál. de lecsó helyett kacsá­val. Mert azt hozott nekünk, szép. ropogósrasült idei kacsát, bő burgo­nyával és salátával. Majd elfelejtettem megírni. A jobb­oldali szomszéd asztalnál Svoboda tábornok. hadügyminiszter vacsorá­zott, három asztallal odébb pedig Falian földművelésügyi megbízott. Nagyot fordult a világ. Hogy kép­zelhettem volna el azelőtt, hogy én, a gépkocsivezető, miniszterek tő­szomszédságában ülhessek! Mo. t eb­ben az étteremben a dolgozó nép együtt ül. Vacsora után még maradtam vol­na egy kicsit, hisz ismered szoká­som, szeretek elüldögélni egy pohár sör mellett. De tudod, az a vékony, magas gyorsírónő a szerkesztőségből, aki velünk volt, fáradt volt az úttól és már nagyon mellette volt, hogy indulóink. 40—50 kilométernyi út állt meo előttünk, mert az összes új­ságírókat a Körmöcbánya melletti tmunkásüdülőben helyezték el, így Szliácsról még oda kellett mennünk. Még csak annyit, hogy gyönyörű szép szabót koptam, mind a négyen külön-W" • szobában vagyunk, reg­gel 5 c:<"" " kelünk és ezért sietek j cf e • 3 éjszakát kívánok a kis Feri! • ' Téged sokszor csókol Tyapus Ferenc, gépkocsivezető. A Sverma-müvek teljesítették kötelességüket Helyszíni riportunk a podbrezovai Sverma-müvek átkeresztelés) ünnepségéről A Szlovák Érchegység sötét hegyei közé szorult szíík völgyben fek­szik Podbrezova hatalmas vasüzemével. Sötétlő fenyvesek alján megszámlál­hatatlan gyárkémény emelkedik az ég felé. Köröskörül kicsiny falvak, ame­lyek lakosságának nagy része itt dolgozik, itt keresi kenyerét. Az üzem dolgozói munkásosztályunk egyik leg Intudatosabb csoportja, „nehéz vasa­sok", aki ka burzsoárendszer ideje alatt szabotálták a termelést és a fasisz­ta elnyomás alatt csupán annyit dolgoztak, hogy csak füstölögjenek a ké­mények. Podbrezova fennállásának hosszú iJeje alatt egészen a felszabadu­lásig passzív volt, azóta azonban a legragyogóbb eredményeket mutatja fel, mert mindenki tudja i'.t, hogy njost miért dolgozik. A szlovák felkelés Ideje alatt Podbrezova munkássága szállította a felkelő hadsereg számára a nehézvasiparszükségletetit. Podbrezová munkssága adta az emberanyag nigy részét és végül Podbrezovába jött Sverma is, a felkelés hősi halottja, aki itt résztvett a forradalmi szakszervetek első kongresszusán. A völgy felett a himnusz hangjai szá Inak, amikoi kocsink megáll az üzem előtt. Az üzemigazgatóság fel­díszített épülete előtt hatalmas tömeg. Munkásruhás férfiak és nők, asszo­nyok festői népviseletben, gyermekek ünnepi ruhákban a podbrezovai vas­üzemek kékegyenruhás tnoncserege, a Vasasok zenekara. A tribünön ott lát­juk Slánsky Rudolf elvtársat, a csehszlovákiai Kommunista Párt főtit­kárát, V. Dávidot, a nemzetgyűlés alelnökét. St. Bast'ovanskyt a ságának harcát a mindennapi kenyér­ért. osztályharcát az elnyomó és ki­zsákmonyoló burzsoárendszer ellen és végül, mint az osztályharc Idcsú­csosodását, a podbrezovai vasasok részivéte'ét a szlováK nemzeti felke­lésben. Szavai alatt körültekintünk a szűk völgyön. KörülöttünK a Szlovák Érc­hegység óriásai magasodnak. A völgy­ben dolgozó munkásosztály áldozatos szabadságharcára gondolunk, amelyet a szabad holnapért vívott. A hegyek MSpgMm KSS főtitkárát, Z u p k a megbízottat, a Szakszervezetek elnökét, K 1 i m e n t minisztert, dr. Soltész megbízottat, Gundorov és Oszmolov tábor­nokokat, a szovjet küldöttség tagjait, J e g e r o v ezredest a szlovákiai par­tizánharcok hős résztvevőjét, Boris P o 1 e v o j t, a kiváló orosz írót, M i­chalage őrnagyot, a román had­sereg képviselőjét, F a b i n g e r mér­nököt, a neltézgcpipar vezérigazgató­ját és másokat. Az üzemi bizottság elnökének üd­vözlő szavaival kezdődik az ünnepé­lyes aktus: a podbrezovai Vasművek átnevezése Sverma Vasművekre. Utá­na VI. L a n g e r, az üzem igazgatója emelkedett szólásra és gondosan fel­épített beszámolóban elmondta az üzem fejlődésének történetét, munkás- I a podbrezovai vasasok hűséges társai. Csillogó ércet adnak, amelynek anya­gából születik az ipar, a gépek erdeje, Szovákia jövője Valaha másképpen nézett KÍ ez az üzem — elevenedik meg e'őttünk a kép Langer igazgató beszéde nyomán. Sokszor akarták be­szüntetni munkáját, mondván, hogy nem érdemes vele foglalkozni. A Preis­. soknak és Freie rabendoknak nem is volt érdemes. De a népi demokrácia megmutatta, hogy az elhanyagolt üzemből csodát lehet művelni. Ma az üzem a szocial'sta munkaverseny je­gyében dolgozik és nagy lépésekkel halad előre. Az üzemi bizottság elnöke azután felcsattanó hatalmas tapsvihar Köze­pette jelentette be, hogy Slánsky e'v­társ, a KSC főtitkárának ünnepi be­széde következik. Psűbrezcva megértette a feikefís nagy jentőségét A H'a'mas fapshihart feszült csend követi, amikor Slánsky elvtárs a mikrofon elé lép, hogy üdvözölje Podbrezava dolgozó munkásságát. — A Felső-Garam mellé öt év ulán először jöttem e lismet, kezdte beszé­dét Slánsky. Ma először van alkalmam arra, hogy teljesítsem aodósrígomat veletek szemben, hogy megköszöánjem Podbrezova munkásságának azt, lrógy ti volta'ok azok, ak'k hozzánk a he­gyek közé jöttetek, a partizán hadi­szállásra. A legnehezebb p-lllanatok­ban erkölcsi és anyagi segítséget hoz­talok nekünk, katonai és partizán erő­sítést. A ti üzemetek és annak mun­kásága volt a szlovák nemzeti felke­lés legszilárdabb bástyája. Büszkék leheltek arra, hogy ennek az üzemnek munkásai voitak azok. ."kik a kommu­nisták vezetésével már a szlovák nemzeti felkelts előtt megszervezté­tek az erős földnlatti mozgalmat és igen sok elvtárs bekapcsolódott a fel­kelés előkészületibe. — Büszkék lehettek arra — foly­tatta S'ánskv —, horry rz üzem mun­kássá<r> meórlette a felkelés nagy po­litikai je'--n :ősegét és amikor az üzem­ben a forradalmi üzemi bizottság át­vette a hatalmat és a vörös zászlót kitűzte, ezzel együtt a szabad Cseh­szlovák Köztársaság zászlaját is ki­tűzte. Büszkék lehettek arra, hogy amikor a német túlerő ismét elfoglal­ta az üzemet. Ti podbrezovai munká­sok a forradalmi nemzjti bizottsággal együtt, a hegyekbe mentetek, hogy felvegyétek a partizánharcot. — Mély összefüggés van abban, hogy az üzem nemcsak a felkelésben, de a münkásosztá y| forradalmi har­caiban is dicsőséget' szerzett, és hogy. most ez az üzeni Sverma nevét fogja viselni. Sverma neve szorosan összefügg a szlovák nép harcával. Sverma éleiét tette le a cseh és szlovák nemzet szabadságának oltárára. Ezekben a hegyi'cben fizette Pártunk a legna­gyobb adót a Hitler fasizmusa el'e­ni harcban nngy fiának, Sverma elv­társnak hősi halálával. Sverma halála valóban' a legnehe­zebb és legérzékenyebb veszteség volt, amelyet Pártunk a megszállás idejében elszenvedett. Ki volt Ján Sverma SvermaJipikusan cseh vidékről, egy. északcseli városkából származott. Ap­ja a város polgármestere, a Szokol vezetője, kitűnő hazafi volt. Egyete­met végzett fiából ügyvédet akart ne­velni, utódjának szerette volna látni, de a fia elutasította ezt a karriért, amely nygodtabb és könnyebb életet biztosított volna neki Ján Sverma el­határozta, hogy a forradalom, a Párt harcosa lesz. Ti mgyon jól tudjátok, mit jelentett a München előtti időben a Kommunista Párt munkásának lenni, mit jelentett, ha valaki kommunista uiságíró, lángoló szónok volt: állan­dó üldöztetést és börtönbüntetést. Sverma elvtárs megérletle eleiének célját. Nem törődött személyes siker­rel, de elhatározta, hogy a munkás­osztályt fogia szolgálni. Harcolni fog a dolgozó nép jobb és szabadabb éle­téért. Legjobb újságírónk lett, akire a Párt és Gottwald elvtáis a Rude Právo szerkesztését bízta. Kiváló, lán­golószavú szónok volt és sokan közü­letek még em'ékeznek rá. amint öt esztendővel ezelőtt itt tüzelte az üze­fi bizotság konferenciáján a szlovák munkásokat és megmutatta a győze­lembe? vezető utat.. Sverma 1929 óta tigia volt a Párt legszűkebb gottwaldi vezel-" nek. A nehéz években sohasem fáradt el munkájában. A dolgozó népnek min­dig azt bizonyította, hogy a csehszlo­vák dolgozók sorsát nem lehet gyá­rosokra, bankárokra és nagybirtoko­sokra bízni, akik a pénzeszsákért bár­mikor hajlandóak elárulni a nemzet érdekeit. A nemzet szabadsága csak akkor lesz megbízható kezekben, ha a munkásosztály kezében lesz. Sver­ma volt az, aki bebizonyította a dol­gozóknak, hogy nem lehet számítani a kapitalsita nyugatra és csak egyet­len megbízható barátunk van, aki bennünket soha el nem árul, aki segít rajtuk és ez a barát Lenin és Sztálin hatalmas országa, a Szovjetúnió. Amikor a burzsoázia és a nyugat eladta országunkat, Sverma elvtárs Moszkvában dolgozik a fasizmus vere­ségén. És amint a felkelés itt kitört, Sverma elvtárs kéri, hogy Szlovákiá­ba repülhessen. Sverma repülőgépen, sötét éjszaka érkezik Slánsky és Oszmolov tábornok kíséretében Szlovákiára Együtt repültük át a frontot és szálltunk le a Zvolen melletti Három Tölgyfa repülőtéren. Itt, Banská Bys­tricán, a harcok tüzében nő Sverma elvtárs igazán naggyá, jelentős poli­tikai tényezővé, kiváló harcos is egy­ben, a partizán törzskar egyik legki­tűnőbb tagja. Amikor a németek megközelítették Banská Bystricát, rábeszéltük a sú­lyos beteg Sverma elvtársat, hogy repüljön el a Szovjetunióba, mint any­nyian mások. Sverma elvtárs ezt fel­háborodással utasította vissza. Ezeket mondotta: — Egész életemben szégyenkeznem kellene azért, hogy a szlovák nemze­tet a legnagyobb veszély pillanatába!? elhagytam. Nem azért jöttem ide, Mogy csak beszéljek és írjak, de főleg azért, iogy haícoljak. Együtt jött velünk a hegyek közé, ahol súlyos harcokat vívtunk a német túlerő ellen. A nehéz menetelések, az állandó nélkülözés még jobban tönk­retette gyenge egészségét. Ján Sver­ma éppen itt {Gltabenec alatt fejezte be életét a hicísök halálával. Ügy esett el, mint egy igazi nemzeti hős, aM IValával mindörökre megpecsé­telte a cseh és szlovák nép testvérisé­get. Ügv esett el, mint a Párt igazi nagy fia, aki mindig a népek testvéri­ségéért harcolt. Húsz esztendővel eze'őtt a cseh burzsoázia, Preisék és Feierabendék bűnös, tuditossággal nyomták el és zsákmányolták ki Szlovákiát és ugyan­akkor a két népet egymás ellen uszí­tották. De a szlovák burzsoázia is ezt az utat választotta, amellyel tudato­san bizalmatlanságot ültettek el nenv zeteink között. — Sverma október 3-án a Szlovák Nemzeti Tanács ülésén ezt mondotta: „Az új csehszlovák köztársaságban mindkét szabad és egyen ngú nemzet testvéri szövetségét keli kiépíteni. — A szlovák nemzeti felkelés és Sverma szavai teljesedtek. De Sverma elvtárs arra i-= intett, hogy a Szovjet-' unióval, a szocializmus hazájával szo­ros kapcslolatban éljünk, azt őrizzük féltő sz'eretettel s vigyázzuk rá, mint szemünk fényére. Slánsky elvtárs nagyhatású beszé­det (jotwald elvlárs a Párt, a Szov­jetunió és Stzálin éltetésével fejez­te be. Beszéde után Soltész megbízott emelkedett szólásra, aki Szlovákia ipa­rosításának kérdéséről beszélt, amely­nek megvalósulása meghozza népeink számára a boldog és szabad jöven­dőt. Utá^a a jelenlévők közül még töb­ben méltatták a nap jelentőségét. A Szovjetunió és hős partizánjainak üd­vözletét Oszmolov tábornok tolmá­csolta. A tömeg percekig élteti Sztálint, Gottwadot a Szovjetuniót, a győzel­met és szabadságot hozó Vörös Had­sereg hős alakulatait Azzal az ér­zéssel távoztunk a podbrezovai völgy­ből, hogy a szlovák hegyek között kisütött az igazi szabadság napja. Amikor elhaladtunk a Chabanec alatt, egy percre megálltunk, hogy mély meghajlással tiszte'egjünk a hősök sírja és emléke előtt. t Augusztus 30, kedd, a római ka­tolikus naptár szerint Rózsa, a pro­testáns naptár szerint Benjámin napja var. A nap kél 6 óra 07 perckor, lenyugszik 19 óra 52 perc­kor. • Baskiriában megkezdődött az „útépítés hónapja". Ebben az ön­kéntes munkában 16.000 kolhoz­paraszt vesz részt Asó- és föld­hányógépek traktorok és teher­autók százait állították munkába. A kolhozparasztok egy hónapot szán­tak az utak rendbehozásának mun­kálataira, hogy még az aratás kez­dete előtt készen legyenek. Az út­énítő csoportok pihenőideiükben filmelőadásokkal és hangversenyek­kel szórakoznak Kopleníg, az osztrák Kommunista Párt elnöke cikket írt az osztrák kultúra válságáról, amelyről Ausztriában most annyit beszélnek. A Marshall-politika árnyékában a koalíciós pártok gátlástalan üzlete­zése nem alkalmas olyan légkör megteremtésére, amelyben a kul­túra virágozhatik. Ausztriában nemcsak a munkásság, de a haladó értelmiség, elsősorban a művészek is éhhalálra vannak ítélve. Ugyan­akor Bécstől hatvan kilométernyi­re, a népi demokráciákban az ér­telmicségiek élet- és munkalehető­sége gyökeresen más. Ott a kultú­ra az egész nép ügye. A tudósok, a művészek a népből merítik ere­jüket, tanít iák a népet és tanul­nak a néptől. A CSEMADOK HÍREI Alighogy befejeződtek az aratási és cséplési munkálatok, melyekből természetesen magyar dolgvzó nk de­rekasan kivették részüket, helyicso­portjaink máris megkezdték — a nagy betakarítási munka folytán aboahagyott — kultüimunkát. Ezt annál nagyobb örömmel teszik, mert a jó termés lehetővé tetle, hogy be­szállítási kötelezettségeiknek az elő­íráson felül eleget tehessenek és így elégedetten ünnepelhetik az új kenyér ünnepét. A ZIHAltECI (ZSIGÁRDI) helyi­csoport kultúrestjének megrendezé­sében Pék István, a helyicsoport el­nöke fáradhatatlanul működött köz­re. Pék István régi szocialista har­cos és előrehaladott kora ellenére minden téren élénken tevékenykedik, Sok fiatal kultúrmunkás példát ve­hetne agilis magatartásáról. A műsoros est megkezdése előtt Pék István magyar és szlováK nyel­ven ismertette a Csemadok célját és különösen hangsúlyozta azt a fontos körülményt, hogy össze kell fogni a szlovák dolgozókkal és békés együttmunkálkodással kultúralis té­rc.i is építeni kell a szocializmust. A műsoros est sikerét legjobban bizonyítja, hogy az elöadast meg kellett ismételni és hogy Farkasd meghívta a zsigárdi gárdát vendég­szereplésre. Helyszűke 'miatt nem említhetjük külön-külön a szerep­lők neveit, a dicséret az egész zsi­gárdi gárdát illeti. Adjon ez az első sikerei fellépés ösztönzést a további jó -munkára! A GŰTAI (KOLÁROVOI) helyi­csoport szintén megünnepelte a ke­nyár ünnepét. Műsoros esttel egybe­kötött táncmulatságot rendezett és kultúrprogrammal résztvett 1 csör­gői állami birtokon tartott arató­unnepélyen is. A MALI NO VI (ÉBERHARÜTI) helyicsoport a szlovák dolgozókkal, közösen rendezte aratúiimiepélyét, mely ugyancsak a közös együttrr.un­kálkodás jegyében nagy sikerrel folyt le. — G. Kl'ment iparügyi miniszter a napokban levelet intézett a csehszlovákiai nemzeti üzemek igazgatóságának, melyben köszö­netét fejezi ki a nemzeti üzemek alkalmazottainak a példás telje­sítményekért, melyek lehetővé tették, hogy a nemzeti üzemek legnagyobb része aktív mérleget mutasson ki. Mindazoknak, akik szeretett fiúnk és testvérünk TICHY LASZIQ halála alkalmából részvétük­kel és kos7or l'd-a! f"!ker<"strk benniin'-rt. p---'-*->n mondunk hálás kösz ; ;n- ' t. A gyáü/.o'.ó család.

Next

/
Thumbnails
Contents