Uj Szó, 1949. augusztus (2. évfolyam, 95-119.szám)

1949-08-28 / 117. szám, vasárnap

A VILÁGIFJÚSÁG TALÁKOZÓJA BUDAPESTEN TAIAIKOZO Európa öreganyánk! Láttál te ily csodát? Te bútól terhes kontinens kicsiny lett a világ! Nincs messzeség egy szó elég. És jönnek tengerek, hegyek, völgyek, a rengeteg vailcn és Szahara. Suhan hajó, mozdony hahó, Megindult a sereg! Fr ss szélben ler.g a lobogó és gépmadár berreg. Megmozdult minden kicsi rög, mint ifjú ember lép kínai, spanyol és görög egy testvér ma a nép. ,.Pajtás"-t kiált most mindahány idegen ifjú, lány, új boldog Bábel Budapest bibliás hajnalán. És tűzön-vízen mérföldeken az óceánon át ifjúsági légiók rázzák a parolát. A Duna partján áll a rom a véres mült: a vár. A Dun a hív, a Duna vár, — Vöröscsillagos nyár. S. Valéria. a partizánok rejtek­helyét. A mai fiatalságnak a par­t'zánok hősies küzdelme v :­lágítófáklyát jelent. A fák lya fénye az utat jelzi, ame­lyen haladni kell. Felvenni a harcot ott, ahol még el­nyomatás jelentkezik. Ott pedíg, ahol a harc a felsza­badítás győzelmét hozta, az építés útján mutpssc n előre és adjon hitet ahhoz a küz­delemhez, amelyet az impe­rialista világ békebon'ói el­len lankadatlan erővel és partizán hősökhöz és elő­dökhöz méltó k'.tartásspl folytatni kelL T. M. VST... VIT... VIT (Budapesti képeslap) Amikor a pályaudvarról ki­lépünk. a nap utolsó sugarai­val bearanyozta a pomoázó ki­rakatokat. Körü. nézek, nem hiszek a szemeimnek. És szin­te magamban feiteszom a kér­dést; vájjon tényleg Budapest pest ez? Nem csak álom? De továbbhaladva valóban ráisme­rek. A körúton meglepő lá'­ván.yban van részem Hár.m évvel ezelőtt láttam csak Pes­tet. Akkor még mindenfelé ro­mok voltak és üres kirakatok átongtak a kíváncsiskodók fe­lé. Most pedig? Le sem lehet írni azt a változást, amelyen Biitía'.íSt a három év a'at« ke­resztülment. Mindenfelé zsú­folásig tömött kirakatok tűn­nek az idegenek látványosság­ra éhes szemeibe. Mindezt fe­lesleges is volna részletezni, mert úgysem sikerülne szavaü­kal elég hűen ábrázolni Lasan, minden kirakat előtt megállva haladunk Tovább. A Baross ut­cán befordulunk hogy keres­sünk egy üres padot, ahol far­kas éhségünket legalább né­mileg is enyhíteni tudnók. Vé­gül is sikerül egyet találnunk es azonnal hozzálátunk az evés­hez. Miközben szemlélgetjük az előt:ünk elvonuló idegen nemzetiségű ifiakat. Azonban nyugalmas szemlélgetésünket rövid idő múlva megszakítja egy egyenruhában közeledő francia kislány, aki hozzánk iön s olvan barátságos hangon, mintha már régtől ismertük volna egymást, mégis kissé félve „jó étvágyat" kíván. Mi azonnal a kérgese'- özönével árasztjuk el ót. amennyiben mindenre kíváncsiak vagyunk, mint afféle „most érkezettek". Ö szívesen válaszol egymást kö­vető kérdéseinkre, azonban be­szélgetésünket szinten megza­varja az úttörők egyenruhás kis csoportja, akik papírral, ceruzával kezükben körülve­szik első külföldi ismerősüket, hogy aláírásokat ad;on nekik Ezt Játjuk mindenfelé, egé:z Budapesten. Szinte verseny fo­lyik az aláírásgyűjtésben Mi is elbúcsúzunk új isme­rősünktől, hogy kissé körül­nézhessünk beljebb is. Egyszeresak énekszóra le­szünk figyelmesek, amely ugyancsak a Baross utca felöl közeledik. Egy egyenruhás cso­port közeledik, zászlóval az élen. Két utca kereszteződésé­nél pillanatok alatt felfejlőd­nek bizonyos alakban s nem­zeti táncot mutatnak be Az egyik fele táncol, a másik éne­kel. 20—25 perces programjuk befejezése után eléneklik a DIVSz himnuszát, melyet a rö­vid idő alatt összegyülemlett nagyszámú tömeg vigyázzállás­ban hallgat végig, avagy szin­tén velük énekel. Ezután újra elvonulnak, hogy műsorukkal felléphessenek még másutt is. Lassan azonban Budapestre kezd leszállni a sűrű sötétség s egymásután gyulladnak fel a különböző reklámok. A tömeg azonban nem ritkul ennek el­lenére sem. Főleg az utcasar­kokon nagy a forgalom, ahol karszalagos tolmácsok szolgál­nak felvilágosítással az érdek­lődőknek. A hangszórók min­denfelé szinte percenként je­lentik a VIT pillanatnyi mű­sorát és a Főiskola; Világbaj­nokság eredményeit. László Imre. A görög szabadságharcos ílfak meglátogatták az amerikai fiatalokat Érdekes és jelentős eseménye zajlott le a Világifjúsági Ta­lálkozónak hétfőn délután: a görög nép szabadságáért har­coló ifjak küldöttsége meglá­togatta az amerikai fiatalokat * Az egyenruhás görög fh'ikon és lányokon olt díszlett a grammoszi harcok jelvénye s amikor beléptek az amerikaiak szállására,• a vendéglátók lel­kesen ünnepelték Grammosz ifjú hőseit. A nagyteremben «z amerikai lobogó fölé feliratot helyeztek el a békéért harcoló amerikai ifjak: ,„Megvédjük a békét!" Egipnás mellett ültek a Grammosz szabadsághősei az amerikai lányokkal, a görög partizán'ányok az amerikai if­júmunkásokkal, diákokkal. Az ismerkedés egy görög partizán­dal melódiájával kezdődött, majd az amerikai fiatalok mun­kásdalokat énekeltek. Az ame­rikai küldöttség vezetője üd­vözölte a görög vendégeket s beszélt a két Amerikáról, ame­lyek közül az egyik néhány­ezer iparmágnás és bankár or­szága, de a másik Amerika a dolgozó millióké. „A dolgozó milliók Amerikája békét, mun­kanélküliségtől mentes boldog jólétet akar — mondotta az amerikai küldöttség vezetője. Felemelő jelenet következett ezután: a szónok elmondotta, hogy vasárnap egy fiatal görög szabadságharcos megmutatta neki azokat a sebeit, amelyeket egy amerikai hajóról küldött gránát okozott. Görögök és amerikaiak kemény arccal, ke­mény szível hallgatták a szó­nok szavait: — Ezek a gránátok megse­beztek minket, amerikai fiata­lokat 3 Amerika dolgozóit is. Mi tudjuk, hogy a ti harcotok a íi demokráciátokért igazságos s mi küzdeni fogunk a ti szabad­ságtokért a békéért folytatott harc során. Beszéde végén a lelkes, for­ró tapsvihar a békéért harcoló­kat, a szabadságszerető népe­ket ünnepelte Aztán csönd lett s egy ifjú néger lány lépett az emelvényre. Ez FVB üKRspéíyes feefefezése Vasárnap esle az utolsó alie­tikai versenyszám után helyén maradt az Előre pálya tízezres közönsége, hogy részvegyen a X. FVB ünnepélyes bezárásán. Fél 8 órakor a DIVSi-induló hangjai mellett vonultak fel a versenyzők tiszteletdíjaikkal, ér­meikkel. A közönség tomboló lelkesedéssel üdvözölie a világ békeszerető ifjúságának kép­viselőit. Joseph Grohman, a | Nemzetközi Diákszövetség elnö­ke gyönyörű tiszteletdíjat nyúj­tott át a Szovjetunió csapatá­nak a 48 bajnokság megszerzé­séért. Csudína és Dumbadze a közönség ünneplése közben vet­ték át a díjat. Utána Magyar­ország 45 világbajnokságért, majd a franciák 13 bajnokságuk­ért kaptak díjakat. Ezután több értékes tiszteletdíjat adott át Hegyi Gyula sporiá'lamtitkár a nemzetek kiküldötteinek. A záróbeszédek során először J. Grohman, a Nemzetközi Di­ákszövetség elnöke szólt a sportolókhoz és kiemelte, hogy a X. Főiskolai Vi'ágbajnokság sportbéli értékét a rengeteg új főiskolai csúcs és Smirnickája, a fennál'ó világcsúcsnál jobb ge­re'yvető eredménye bizonyítja legjobban. Beszéde végén me­leg szeretettel mondott köszö­netet a magyaroKnak a kitűnő rendezésért. Ezután Ortutay Gyula kultuszminiszter emelte ki a világbajnokság politikai jelen­tőségét és megállapította, hogy a nemzetek fiataljainak sportta­lálkozója a béke szempontjából felbecsülhetetlen eredményt ért el. Beszédét a Komszomo! élte­tésével fejezte be. Ezután a Himnusz hangjai mellett bevon­ták a zászlókat és a sportolók felejthetetlen élményekkel gaz­dagodva vonultak el a pályáról. Az utolsó nap során egyébként igen sok érdekes eredmény szü­letett. A női tornászverseny egyéni összetett számában a ma­gyar S. Keleti Ágnes 79.25 pont­tal előzte meg Poduzdovát, a Szovjetunió kitűnő tornásznőjét, aki 79.05 pontot szerzett. A csa­patversenyt a Szovjetúnió két pont előnnyel nyerte Magyaror­szág előtt. A kosárlabda-torna döntői során a szovjet-magyar férfimérkőzés 51:42 (35:18) arányban végződött és ezzel a világbajnokságot a Szovjetúnió csapata szerezte meg.

Next

/
Thumbnails
Contents