Uj Szó, 1949. augusztus (2. évfolyam, 95-119.szám)
1949-08-28 / 117. szám, vasárnap
18. szám 1919 augusztus 28. fi Világifitíisági lafáEkozs íepegyoliEi eseménye Vasárnap a földkerekség nyolcvanegy országából Budapestre sereglett ifjú békeharcosok, a Világifjúsági Találkozó küldöttei a magyar ifjúság legjobbjaival együtt a Hősök teren felvonulással és nagygyűléssel rekesztik be a világifjúság felejthetetlen budapesti ünnepségsorozatát. A VIT emlékezetesen nagyszerű újpesti megnyitója után, a lelkesedéstől forró hangulatú nemzeti műsorosesték után, a színpompás augusztus 20-i vizikarnevál, a bensőséges légkörben lefolyt tábortüzek után szinte alig várható, hogy még fokozódhat az ifjúság lendülete, lelkesedése. És mégis így történik. Minden eddiginél hatalmasabb készülődés körvonalai bontakoznak ki, huszonnégy órával azután, hogy megjelent a bejelentés a felvonulás és nagygyű'és megrendezéséről. A VIT legkiemelkedőbb eseménye lesz ez a zárónagygyűlés, amelyen a világ ifjúságának képviselői s a magyar ifjúság tömegei fogadalmat tesznek, hogy minden erejükkel harcolnak az ifjúság összefogásáért, egységéért, a béke, a demokrácia, a népek függetlenségének védelmében. Az az erő, amely a Világifjúsági Találkozó minden eseményén megmutatkozott és hirdette, hogy a békéért harcoló ifjúság képviselői, az ifjúság legjobbjai szilárd egységben veszik fel a küzdelmet az imperialista háborús uszítók ellen — ez az erő a vasárnapi gyűlésen bontakozik ki leghatalma bban. Ha nagy volt eddig az ifjúság harcos békeakarata, akkor most, a VIT végén —, hogy megismerte egymást a francia és a vietnami. a holland és az indonéz, az angol és az indiai, az amerikai és a szovjet ifjú — még hatalmasabb lesz legyőzhetetlen lesz. A VIT egyik legnagyobb eredménye, hogy közel hozta egymáshoz a világ fiataljait, akik megerősítették a világifjúság egység<"t » ezzel jelentősen megerősítették a Szovjetúnió vezette békefrontot Ennek az egyik legnagyobb eredménynek látjuk nagyszerű megnyilatkozatát vasárnap, a Hősök terén. Országvilág meglátja gyümölcsét a hatalmas munkának, amellyel a magyar ifjúság a VIT záróünnepségére készül. Betetőzése lesz a világ ifjúsága nagy találkozójának; méltó betetőzése a kéthetes nagy seregszemlének azzal, hogy a hősökterel nagygyűlésen a külföldi fiatalokhoz és a magyar ifjúsághoz Rákosi Mátyás elvtárs szól. A magyar nép és a magyar kormány nevében beszél majd népünk szeretett vezére, ifjúságunk bölcs tanítója és nagy barátja s ha az augusztus 28-í nap egyszerű hétköznap lenne és a gyűlés egyszerű köznapi találkozó —, akkoi is ünneppé avatná e napot, nagyhorderejű ünnepséggé avatná e gyűlést az a körülmeny, hogy Rákosi elvtárs beszél. így az ünnep ünnepe lesz a vasárnapi dUzfeivonulás és zárónagygyűlés. A SZUVÜK Nihttit m&fclÉS A sziovaü toriéneienuitk lcg^ica-a^g^aewl) Lueje lí/t-i au bu3 tius tcea ke^uJUOIU üanuí mar csumuing int a pouui' fcs a Uug^ ÍJHUutuom eiien ic.neit a k.as*.aniu s-iO\ aü nep, nogy arcaoa vágja emyomo.naK.: !Szauausag vagy liaiai! lVligmozuunaK a falvak, vaioaoK uepe, ninatn becsületesen erzo es az elnyomást nem turo ember ti nuuit, hogy kivegye részét tóból a harcból, /i közös vágy a szabadságért, a közös bánat az elesettekért és elíiurCOÍ iákért összehozta okét Üreg es fiatal, asszony es gyermek, szlovák, orosz, cseh, magyar, francia, fegyvert fogott, nem mentek sorozasra, nem voltak hosszú kiképzésen, a partizánparancsnck csak becsületes tekintetüket kereste. Testvéri összeforrásban harcoltak és segítettek egymásnak legyőzni a már már leküzdhetetlennek látszó nehézségeket. Bár a harcolók magas erkölcse és a belső ereje hatalmas volt és felért ezredek erejével, a négy oldalról szorongató óriási túlerő előtt meg kellett hátrálniok. Behúzódtak az erdőkbe és megkezdték a példaadó partizánharcokat. Ezek a partizánharcok hosszú-hoszszú évtizedeken át költök és írók témaadói lesznek, hiszen valószínűtlennek látszó hősiességgel és megalkuvást r>em ismerő kitartással küzdöttek Nagy része volt a Felkelésben a fiatalságnak, amely kezdettől fogva fegyverben állt és azzal, hogy felbecsülhetetlen szolgálatokat teljesített hírszolgálattal vagy hátán hozta az élelmet, életveszedelmében a sziklák kö>'t kapaszkodva, hogy elKEMYSR GALINA SORGOVA. Éjfél. A földre hull gyöngyszürke pólya, halk lépéseket számlá'gat a csend: a volt strázsamester töprengve rójja a dús mezőt, mely szunnyadón dereng. Ha zizzenés kél: tudja ő, mi zizzen ez itt a rozs, ott szöszmötől a zab; erös tenyerére perdül a friss szem, míg morzsolyja a zöld kalászokat. Az égi tábla kékes ködbe ázik, tengernyi harmatcsöpp szikrázva ég fenn ... s most újra, mint rég, csatától csatáit; dermedt drótok zümmögnek a sötétben. S halk zengés izgalmas hírt továbbit, fukar szaván a roppant rónaság szól; jelentés száll a központ csarnokáig, de termésről, nem csattogó csatákról. Az első vonal Sztálingrádnál van már s a főparancsnokság megint a Kremlben; ősz férfi figyel ott a telefonnál: a tág mezők hangját hallgatja csendben. Sztálingrád gazdag búzatermővidék központja. —" A térdén háborús idők tanuja: gyűrött térkép, — fölé hajolni jó; béke nyilait rajzolja ma ujja, itt gyűrűt von: e hely kemény dió, A városnál, amelyen a nyíl átment, zászlócska leng: telt kévék állnak ott.. . .... mellén cseng a Sarló és Kalapács-rend, ha érinti az Arany Csillagot... Papírja zizzen, zúg a telefonja, lassú lépteit számolja a csönd: a strázsamester éjjel is így rójja a búzaföldet, súlyos lépte döng. S ott kinn kalász és férfi egybeforr, együtt lélegzik ember és kenyér — oly egyek most a csendben mint mikor a harc tüzében dölt a drága vér. Kepes Béla fordítása.
