Uj Szó, 1949. augusztus (2. évfolyam, 95-119.szám)

1949-08-25 / 114. szám, csütörtök

UJSZ0 IfliO angv.sztus "5 BUDAPESTI SZÍNES SZŐTTES Ezen a Világifjúsági Találkozón alig veszek részt hivatalos összejöveteleken, alig olvasom el a hivatalos programot. Kissé kábultan és részegen járom Budapest utcáit és tereit a nép és az ifjúság közé keveredve és hallgatom, az ünnep %szivdobbanását. Senki nem mondhat nekem többet, mint az utca, ahol az ifjak és lányok egymás kezét fogva kört alkotnak és dalolnak, táncolnak önfeledten a békeünnep lenyűgöző és varázslatos hatalmától. Ebben a daloló és táncoló körben bárki résztvehet, az ifjúság nem kérdez. nem kutat, aki velük akarja ünnepelni a békét, az zavartalanul ünnepelhet. Az ifjúság ma különben is keveset beszél, nincs ideje, hogy szavakkal kifejezhesse örömét, a dal. a tánc sokkal erőteljesebb és meggyőzőbb erejű kifejezési eszköz minden szónál. Szombaton a Margitszigeten jártam. a csodálatos üdezöld ligetben, ahol az ifjúság ezerszámra árasztotta el az utakat, a dobogókat gondtalan jókedvében. Aztán rejtélyes módon a Városligetbe jutottam, ahol a Milleniumi emlékmű körül százezres tömegben árasztotta el a nép a Hősök terét. Magát az emlékművet a fiatalok vették birtokukba, rája telepedtek, ellepték, akár a verebek az őszi fát. A hatalmas tömegben daloló táncegyüttesek képződtek, lendületes, hódító jókedvük egyre nagyobb tért nyert, a fiatalok köre egyre bővült és egyre többen és többen kapcsolódtak be ebbe a zengő körbe, amelynek befogadóképessége oly tág és hatalmas, hogy az egész világot is átölelheti Rokkant fiatalok vágyódva nézik táncoló társaikat A tér körüli füves pázsiton két ifjú hevert, amputált lábuk takarókba volt csavarva és betegkocsijuk ott állt üresen az úttesten. A két ifjú szótalan volt. Ügy éreztem, hogy most a táncra gondolnak, arra a táncra, amelytől örökre búcsút kellett venniök a fasiszták és imperialisták kíméletlen háborús kedve miatt, akik az ő lábukat és tánckedvüket aprópénzre váltották. Arra gondoltam, hogy beszédbe elegyedem velük, de nem mertem, vannak minden ember életében olyan nehéz pillanatok, amikor senkit sem szabad megzavarni. Vágyódó szemükön látszott, hogy gondolatban ott keringenek a fiatalokkal és lelkük mélyén együtt ünneplik a világ haladó ifjúságának egységbe tömörült, harcos ünnepét. Az ünnep hullámain így sodortatom. magam rendszertelenül, mégis következetesen. Szimatolok, keresek, kutatok, lesem az arcokat, az öröm villanásait, az elszánt, öntudatos ragyogást a menetelő lányok és ifjak arcán, hogy hírt adhassak a béke harcosairól.. Szemem, fülem, minden érzékszervem csodováróan készenlétben áll. Semmit sem szeretnék elmulasztani, a béke harcos magváig szeretnék eljutni, hogy szegényes szókincsem elevenül felszökő tiszta forrás legyen, amellyel fennen hirdetehtem a béke, a szabadság áldását. Most a Dunaparton vagyok, az Eskü-téren. Ezerszámra áll itt Budapest népe és csillogó szemekkel figyeli, amint az ifjúság a feldíszített és fellobogózott hajókra száll sétautazásra. 13 hajó és számos kisebb propeller fogadja be a világ ifjúságát. A béke ünnepe most elárasztja a Duna méltóságosan hömpölygő széles medrét. Én is felszállok az egyik hajóra. A hajó minden zugát átkutatom és szívem mélyén üdvözlöm a mongolokat, a kínaiakat, az afrikaikat, mindazokat, akik Távol-Keletről érkeztek a harcos béke ünnepére és közvetlenül egyetlen szót sem válthatok velük. Aztán felmegyek a felső fedélzetre, ahol lengyelek, románol^ angolok, németek telepedtek le. Vidámam és szabadon folyik a szó. Minden fiatal szív a békéért hevül A következő párbeszédet hallom. Egy magyar és egy rOmán ifjú beszélget meghitten egymással magyarul. A román mondja: — Ez a fesztivál szilárdan megerősítette azt a hitemet, hogy igenis, a világifjúsg meg tudja védeni a békét. Nincs, nem létezik az az atómbomba, amely ezt az öntudatos egységet fel tudn bontani. — Magam is ezen a nézeten vogyok — válaszolja a magyar. — Engem is ezen az ifjúsági találkozón 1 az lepett meg igazán, hogy olyan országok ifjúsága, amely nem tapasztalta a háború borzalmait, mint mi, magyarok, ugyancsak a béke őszinte és harcos hívei. — A legnagyobb élményem az volt, hogy módomban volt itt a lenini Komszomol két tagját üdvözölni. — Mit mondtak neked? — Sajnos, nem mondhattak semmit nekem, mert nem értek oroszul, de hidd el, így is óriási élményt jelentett számomra tisztán a,z a tény, hflgy kezet szoríthattam velük és látom rajtuk, hogy ök szívesen kezet szorítanak mindenkivel, aki feléjük közeledik. A hajó másik helyén egy lengyel ifjú beszélget egy német lánnyal. A lengyel beszél, a hangja nyugodt és tárgyilagos, a német lány félig lehajtott fejjel hallgatja. — A felszabadulás után 45.000 lakosa volt a földig lerombolt Varsónak. Ugyanez év októberében már 110 ezren laktak a városban. Ma 600 ezer a lakók száma. Öriási munkát végeztek a lengyel dolgozók, de eltökélt szándékunk, hogy hat év alatt a várost kiemeljük romjaiból és teljesen újjáépítjük. A német lány hallgat egy ideig, majd megszólal: — Nagy öröm számomra ezt hallani. Ha meggondolom, nem is értem, hogyan történhetett meg mindaz, ami történt. Mily világos, érthető és megnyugtató az építőmunka és mily eszeveszett valami a háború ... A dunai sétahajókon táncol > az ifjúság Nem hallgathatom tovább, a hajó megmozdul, ugyanakkor felhangzik ezer ajakról az Ifjúság himnusza. Utána az ifjúság hosszú körben átöleli a felső fedélzetet és dalolva táncra perdül. Szemben úgy tetszik, mintha a Gellérthegy a Citadellával, a hatalmas szabadságszoborral lassan megmozdulna és oldalról bólintana felénk. A pesti parton a város népe ezres tömegei integetve kíséri útunkat. Lefelé, a víz folyásával egyirányban haladunk Lágymányos és Csepel sziget felé. Már esteledik, a színes lampioruok kigyúlnak a hajón. a Citadella és a szabadságszobor fehéren ragyog az ünnepi fényben. Budán és a pesti partokon meggyúlnak a villanyfények és ragyogásukkal felékszerezik az ünneplő várost. Itt a hajón egyre nagyobb tért nyer a dal és a tánc. Az olaszok dallamos hangja áttör az ünnep zsivaján és csak két szót értek meg határozottan: „kommunizmus" és „libéria". Ez is elegendő nekem, hogy tökéletesen megbízzam bennük. A többi hajó színesen ott csillog előttünk, ott is biztos hasonlóan tért hódít az ünnep. A Duna csillog ragyog most, elevensodrú vize fényt és színt kap a béke ünnepétől. A zsú folt dal- és táncerdőbe beleharsog a rádió. A következőkre kér fel: — Magyar elvtársak, engedjétek at a helyeteket és a hordozható székeket a vendégeknek! Csepelnél visszafordul a hajónk a gépek megfeszített erővel lendítik előre a hajót, mögöttünk legyezőalakban elhelyezkedve követ bennünket a többi ünnepi hajó. A legyező közepén ott virít vörös fényében a „Szabadság" nevű hajó, amely valamikor királyi jacht volt. Káprázatos tűzijáték a Citadellán A város képe pompázatos képet nyújt. Ezer és ezer csil\ogó fénnyel ragyog felénk. A budai oldalon, a Gellérthegy csúcsán a szabadságszo• bor fehéren izzó glóriás fénnyel az ég felé ágaskodva hideti a szabadságot. Az ifjúság a hajó korlátjához támaszkodik és nézik ezt az elkápráztató, gyönyörű képet. A pesti oldalon viszont sűrű. ezres tömegekben áll és tolong a nép, várja a beígért tűzijáték ünnepét. Es tényleg, az új Petőfi híd közelében, a Gellérthegy csúcsán elalszik a fény és ugyanakkor hatalmas robbanások közepette a színes rakéták felröppennek a citadella falai közül és virágzáporral borítják el a Szabadságszobrot. Vörös, kék, zöld és aranysárga szekfűk és rózsák nyílnak ki hirtelen a sötét ég pere-mén, sűrű csokrokból felfelé iveinek és színes virágfényukkel a mese csodálatos fényeibe burkolják a citadellát és a Szabadságszobor női alakját. E ragyogó virágeső után egyszerre cs-ak lángragyúlnak a citadella falai és a fehéren izzó fény úgy zuhog le róluk, mint a vízesés, majd újra felröppenő, ragyogóan színes virágeső következik, vörös, zöld, kék és viola szekfűk borítják el a Gellérthegyet és a Szabadság szobrot. Végül, amikor izzó vörösre gyúlnak a citadella, falai és a szabadságszobor a vörös fényben glóriáson felvillanva világít, az ifjúság kórusbon élteti Sztálint és Rákosit. Szabó Béla. Űjabb csehszlovák ifjúsági küldöttség utazik iudassestre Csütörtökön, augusztus 25-én utazik a budapesti Világifjúsági Találkozóra a csehszlovák ifjúsági küldöttség legnagyobb része. A 1100 tagú küldöttség különböző üzemek legjobb ifjú élmunkásaiból áll. Prágából 700-an, Brünnből 150-en és Bratislavából 250 ifjú utazik Budapestre. Felhívás! Marxista-leninista sarok című rendszeresített cikksorozatunkban a csütörtöki és szombati számokban rendszeres oktatást kívánunk nyújtani munkásságunknak és dolgozó parasztságunknak. Előadássorozatunk első részében a kritikával és önkritikával figlalkoztunk, most pedig rátérünk Sztálin elvtársnak a leninizmus kérdéseiről tartott előadásaira, amelyek magukban foglalják a leninizmus történelmi gyökereit, elméleti és gyakorlati jelentőségét. Igen sokat tanulhatunk ezekből az előadásokból, amelyek a bolseviki gondolkodásmódnak iskolapéldái. Tekintettel arra, hogy az elmúlt napokban elvtársaink igen nagy része ismét sürgette a rendszeres oktatást, ma megkezdjük Sztálin elvtárs e kérdésről elmondott beszédeinek taglalását és ismertetését. Kérjük olvasónkat kísérjék figyelemmel lapunk csütörtöki és szombati szn: iát, igen fontos v*mutatást szerezhetnek maguknak a marxista•nínista sarok rendszeres olvasása révén. A LENINIZMUS ALAPJAI 1. Sztálin elvtárs beszéde a szverdlovj egyetemen. A leninizmus alapjai — nagy téma. Kimerítéséhez egész könyv, mi több: könyvek egész sora kellene. Magától értetődő tehát, hogy előadása™ nem adhatják meg a leninizmus kimerítő kifejtését, hanem a legjobb esetben is, csak a leninizmus a'.apiainak tömör kivonatát. Mindazonáltal hasznosnak vélem ennek a kivonatnak ismertetését, azért, hogy bizonyos alapvető kiindulópontokat nyújtsak, melyek a leninizmus sikeres tanulmányozásához szükségesek. A leninizmus alapjait kifejteni — ez még nem jelenti azt, hogy a lenini világszemlélet alapjait fejtjük ki. L -nin világszemlélete és a leninizmus alapjai — terjedelemre nézve Marxista-leuimi®ta ®aroh nem egy és ugyanaz, Lenin marxista és világszemléletének alapja, természeteden a marxizmus. Ebből azonban egyáltalán nm következik, hogy a leinnizmus kifejtését a marxizmus alapjainak ismertetésével kell kezdenünk A leninizmust kifejteni — ez azt jelenti, hogy azt fejtjük ki, ami Lenin munkáiban különleges és új, amit Lenin a marxizmus általános kicstárához hozzáadott és ami természetesen az ő nevéhez fűződik. Előadásaimban csakis ebben az értelemben fogok a leninizmus alapjairól beszélni. Mi hát a leninizmus? Egyesek azt mondják, hogy a leninizmus a marxizmus alkalmazása az oroszországi helyzet sajátos viszonyaira. Ebben a meghatározásban van némi igazság, de ez korántsem meríti ki az egész igazságot. Lenin tényleg alkalmazta, mégpedig mesterien alkalmazta a marxizmust az oroszországi valóságra. De ha a leninizmus" csupán a marxizmus alkalmazása volna Oroszország sajátos viszonvaira, akkor a leninizmus merőben nemzeti és csak nemzeti, merőben orosz és csakis orosz jelenség volna. Márpedig tudjuk, hogy a leninizmus nem csupán orosz, hanem nemzetközi jelenség, amely az egs=z nemzetközi fejlődésben gyökeredzik. Ezért úgy vélem, hogy ez a meghatározás egyoldalú. Mások azt mondják, hogy a leninizmus azoknak a forradalmi elemeknek az újjászületése, melyek a 19. század negyvenes éveinek marxizmusát jellemzik, eltérően a rákövetkező esztendők marxizmusától, amikor a marxizmus állítólag mérsékeltté, nemforradalmivá vált Ha eltekintünk Marx tanításának ettől az ostoba és sekély széttagolásától. melv a marxizmust két részre, forradalmi és mérsékelt részre osztja, akkor el kell ismernünk, hogy még ebben a hiányos és semmiképpen ki nem elégítő meghatározásban is van némi igazság. És ez az igazság az, hogy Lenin valóban új életre keltette a marxizmus forradalmi tartalmát, melyet a II. Internacionálé opportunistái befalaztak volt. De ez az igazságnak csak egy része. Az egész igazság a leninizmusra vonatkozólag az, hogy a leninizmus a marxizmust nem csupán új életre keltette, hanem egy lépéssel előbbre is ment: továbbfejlesztette a marxizmust a kapitalizmusnak és a proletariátus osztályharcának úi feltételei között. Végeredményben mi hát a leninizmus? A leninizmus az imperializmus és a proletárforradalom korszakának marxizmusa. Pontosabban a leninizmus a proletárforradalom elmélete és taktikája általában, a proletárdiktatúra elmélete és taktikája különösen. Marx és Engels a forradalomelőtti (úgy értjük, hogy a proletárforradalom előtti) korszakban működtek, amikor még nem volt fejlett imperializmus, a proletároknak forradalomra való előkészítése korszakában, abban a korszakban, mikor a proletárforradalom nem volt egyenesen gyakorlatilag elkerülhetetlen. Viszont Lenin, Marx és Engels tanítványa. a kifejlett imperializmus korszakában működött, a proletárforradalom kibontakozásának korszakában, mikor a proletárforradalom már győzött egy országban, a burzsoá-demokráciát szétverte és megnyitotta a proletárdemokrácia korát, a szovjetek korszakát. Ezért továbbfojlsztése a leninizmus a marxizmusnak. Szokás a leninizmus rendkívül harcias és rendkívül forradalmi jellegét kiemelni. Ez nagyon helyes is. De a leninizmusnak ezt a sajátosságát két ok magyarázza meg: a

z első, hogy a leninizmus a prol«tárforradaiomtól származott s ennek bélyegét szükségszerűen magán viseli: a második, hogy a II. Internacionálé opportunizmusával vívott harcban nőtt és erősödött meg, ez a harc pedig a kapitalizmus elleni sikeres küzdelem szükséges előfeltétele volt és maradt. Nem szabad elfelejteni, hogy egyfelől Marx és Engels, másfelől Lenin között egész korszak telt el, melyben a II. Internacionálé opportunizmusa osztatlanul uralkodott, úgyhogy a leninizmus egyik legfontosabb feladata szükségképpen az opportunizmus elleni kíméletlen harc volt. I. A LENINIZMUS TÖRTÉNELMI GYÖKEREI A leninizmus az imperializmus körülményei között nőtt és alakult ki. amikor a kapitalizmus ellentmondásai a végsőkig kiéleződtek, mikor a proletárforradalom a közvetlen gvakorlat kérdésévé vált, amikor lezárult a régi korszak, melyben a munkásosztály a forradalomra készülődött s a kapitalizmus közvetlen ostromának új korszakába úőtt át. Lenin az imperializmust „haladó kapitalizmusnak" nevezte. Miért? Mert az imperializmus a kapitalizmus ellentmondásait a legvégső fokig. a legszélső határokig élezi ki, amelyeken túl a forradalom kezdődik. Ez ellentmondások közül hármat kell a legfontosabbnak tekintenünk. Az első ellentmondás: a munka és a tőke közti ellentmondás. Az imperializmus az ipari országokban a monopolista trösztök és szindikátusok, a bankok és a fináncoligarchia mindenhatósága. E mindenhatóság ellen vívott harcban a munkásosztály szokásos módszerei — a szakszervezetek és szövetkezetek, parlamenti pártok és parlamenti harc — teljességgel elégteleneknek bizonyultak. Vagy add meg magad kényrekedvre a tőkének, tengődj a régi módra és süllyedj mind lejjebb, vagy nyúl j új fegyver után — így teszi fel a kérdést az imperializmus a proletariátus milliós tömegei előtt. Az imperializmus a munkásosztályt a forradalomhoz juttatja eL A szlovák-magyar testvériség diadalmas ünnepe Putnokon (Folytatás az 1. oldalról) parasztok országának hatalmas épitőereje. Kedves magyar testvéreim, a tl mai ünnepetek egyben a mi örömünnepünk is és ami a múltban elválasztott, az örökre elttint éa el kell hogy tűnjön, mert a burzsoák nacionalizmus helyén a proletárinternacionalizmus győzedelmeskedett országainkban. Apáink, testvéreink, gyermekeink kiöntött vére, az áldozatok, melyeket a reakció elleni harcban közösen hoztunk meg, fogja össze népeinket nagy testvéri szeretetben. Bár a hallgatóságnak csak töredéke érti a képviselő szlováknyelvü beszédet, a szavak dinamikájából érzi, hogy a csehszlovák munkásosztály és parasztság képviselőjének szaval szívből jövő őszinteséggel csengenek, s a taps csak fokozódik, amikor St. Frank, a Safarikovói járás nemzeti bizottságának elnöke Bakula képviselő szavait magyar nyelven tolmácsolja. Az ünnepi beszédek elhangzása után a népi küldöttségek lépnek a dobogóra, hogy átadják a kenyér ünnepén munkájuknak szimbólumait. Bakula képviselőnek a putnoki bányászok egy sárgarézből vert bányaszlámpát nyújtanak át. A marxi-lenini igék világítsanak úgy a dolgozók között, — hangzik a bányász ajkáról a szó, — mint ahogy nekünk a bányák mélyén adja meg a fényt ez a karbid-lámpa. Szlovák kenyér — az új élet és testvériség kenyere... Hruska Ferenc a szlovákok kenyerét nyújtja át Fekete főispánnak es üdvözlő szavaiban felemlíti a két nep közötti ellenségeskedést, amelyet a magyar nép forradalmi átalakulása és a csehszlovák nép februári forradalma megszüntetett. A szlovák nép nevében fogadja, hogy az ellenségesgedés soha sem fogja felvetni már fejét. Ezzel a kenyérrel mi csehszlovákiai parasztok é6 munkások itthagyjuk néktek magyar testvéreinknek szívünk felét, mondotta. Egy serénytalvi kisparaszt meghatott. szavakkal adja át koszorúját. Á múltban nem jutott nekünk, dolgozóknak más, csak az állati munka, nyomor, jogtalanság és a két nemzet közötti acsarkodás. Boldog vagyok, hogy most először iga tán szabadon ünnepelhetjük szlovák testvéreinkkel együtt az új kenyér ünnepét. Egymás után ad helyet az finnepi emelvényen munkás, kisparaszt, haladó értemiségi dolgozó asszony és az úttörő fiatalság, majd Faragó Andor záróbeszéde következik, hitet tesz, hogy az alkotmánnyal a magyarországi dolgozó nép élni fog és az itt megerősített csehszlovák-magyar barátság tüzét Magyarország népe elhamvadni sohasem fogja engedni. A népgyűlés után közös ebéd volt s az ott elmondott pohárköszöntőkből mindenki úgy érezte, hogy a safarikovói és putnoki járás népei között megszületett testvéri találkozás mind két ország népében megteremtik aa őszinte, igaz, baráti összefogást. Ezen a napon mindenki érezhette, hogy oly történelmi események zajlódtak itt le, amelyekhez hasonlókat a Duna-medence népei a múltban alig láttak. Két ország képviselői köszöntötték itt egymást, országgyűlési képviselők, főispánok, bányászok, munkások és parasztok, megyék, járások, falvak egy eszmesíkon haladó polgárai, a volt vasesztergályos, gyárimunkás, zsellér, kisparaszt rést vágtak az ezeréves gáton Igen, a nép rést tört a mesrterségeseii emelt válaszfalak közé, hogy egymásnak kezetadva Petőfi álmát valósítsák meg. Büszkék vagyunk és büszkék lehetünk arra mi safarikovóiak és putnokiak — hangoztatta Fekete Mihály, a vasesztergályosból lett főispán, hogy nálunk volt a halotti tora a régi ellenségeskedésnek és egyben keresztelője a népeink közötti örök békének! A késő esti órákban búcsúzott el a jövőbevetett boldog hit tudatában a csehszlovákiai parasztdelegáció Putnok népétől. A proletár-internacionalizmus himnuszának hangjai még ott cseng, tek a fülekben, amikor a hűvös, sötét éjszakában átsuhant a csehszlovák, magyar határon a delegációt hazahozó teherautó. Bratislavában is rendeznek Felkelési kiállítást A „Práca" bratislavai művészeti tárlatában a Szlovák Nemzeti Felkelés címen augusztus 25-i kezdettel kiállítást rendez. A megnyitó beszédet- D. Benau, a SOR kultúrpropaganda bizottságának elnöke tartja.