Uj Szó, 1949. augusztus (2. évfolyam, 95-119.szám)

1949-08-21 / 111. szám, vasárnap

MUNKAFELAJÁNLÁSSAL A VIT SIKERÉÉRT IFJÚMUNKÁSOK KÖZÖTT A napokban ellátogattunk né­hány bratislavai üzembe, hogy a gyárak fiatalságával elbeszélges­sünk a Világifjúsági Találkozó­ról és a CSM-röl. Kőrútunkon szomorú tapasztalatokat szerez­tünk. A kábelgyár! fiatalok: alusz­nak. Kultúrreíerensük, Szabó Magdus, aki a jövő héten megy Budapestre, megígérte, hogy visszatérése után kissé meg­mozgatja a szervezetet, amiben segítségére lesz az ősszel meg­induló üzemi újság ifjúsági ro­vata. A Cérnagyárban Holéczy Já­nos, egy lendületes külsejű ifjú­munkás, a gyári elnöke fo­gadott. Azt hittük, itt életképe­sebb szervezetet találunk ... Beszédbe elegyedtünk Nagy Máriával, a nemrég kitüntetett legjobb cérnagyári élmunkásnő­vel. Szövetségünknek nem tag­ja, mert feleslegesnek tartja, nogy magyar létére belépjen; ezt ma mondja, amikor a CSM­nek magyar tagozata létesült és kibontakozásunknak megvan minden előfeltétele! Kissé szontyolodott hangulat­ban értünk a Stollwerk-gyárba, de jobb kedvre derültünk, amint beszélni kezdett Elischer Ilonka, a CSM üzemi csoportjának ide­iglenes elnöke. Előbb magáról, mesél. Elmondja, hogy azelőtt hivatalba járt; amióta gyárimun­kás, minden vágya élmunkásnak lenni, amit úgy akar elérni, hogy önként olyan beosztást kért, ahol egy férfi munkáját láthat­ja el. Kötelezte magát, hogy szeptemberig tökéletes szövetsé­g iiskolázást nyújt öt tagnak. A szervezetről beszélve panaszko­dik, hogy a fiatalok, akik java­részt vidékiek, boldogak, ha befe­jezhetik a munkát és rohannak a vonathoz. (Ez minden gyári­csoport nagy keserűsége: ez az oka a gyűlések kis látogatott­ságának.) Ezalatt megszólal az ebédre­hívó sziréna. A munkások jó­kedvűen tódulnak az étkezde felé. Elkapjuk Zborka Ilit, a ma­gyarbéli csoport alelnökét, a Stollwerck-gyár másik kitűnő ] 5 dolgozóját. Arról beszélgetünk, miképpen működhetnének együtt a legsikeresebben a CSM gyári és helyi szervezetei. A két lány megegyezett, hogy ezt a kér­dést alaposan megtárgyalják és meg is oldják. A csokoládészagot megelé­geljük és az ínycsiklandozó ebéd illata minket is az étte­rembe csal. Öuris elvtársnő mel­lé kerülünk. Élmunkás; meg­tudjuk, hogy újítást nyújtott be és további észszerűsítéseken dolgozik. Elámulunk tettrekész­ségén, de itt a magyarázat: résztvett az ifjúsági vasútépíté­sen. ahol síintén megszerezte az élmunkásjelvényt. A brigá­dok emberformáló hatásának bi­tonyitékal Brutovsky Erzsébet a levest fújdogálva, postáját tanulmá­nyozza. A Vöröskereszt felhívá­sára fejajánlott véréből a kór­házaknak. Most értesítettek, hogy szükség van rá, jelentkez­zen. Nem lehet megállapítani, miről beszél ragyogóbb arccal: a véradá rsól-e, vagy arról, hog> a bonbonosztályban legutóbb négy versenycsoport alakult. .. „Mit gondolsz, mi a 1 értelme a budapesti fesztiválnak?" kér­dezzük Dostál Ottót, a CSM egyik tagját. „A dolgozók és a nők már odakiáltottak a hábo­rús uszítóknak, hogy nem akar­nak háborút, most pedig, ha le­het még határozottabban, a fia­talok adják ezt tudtukra. Gon­dolom, ez a legfőbb célja a Ta­lálkozónak", felel öntudatosan. Lám, az asztalosműhely sem marad el a vliágtól... További sikereket kívánva ne­kik, búcsúzunk „édes" tagtár­sainktól és örömmel fogadjuk ej a toborzó díszgyűlésükre szóló meghívásukat Megvolt a gyűlés is ... Negyven-ötven tag jelent meg, hogy tanúságát tegye a budapesti fesztivál munkájá­val való egyetértésének s hogy meghallgassa a IV. kerületi baialajkaegyüttes remek műso­rát. Ezen az össze jövetelen mu­tatkozott be először a stoll­werckgyári fiatalok vegyes­kara, egy költő és egy szavalá­művész, a-ki Majakovszkij „Az ifjúság titka" című versét ad­ta elő. A szövetségiek láthatóan nem voltak megelégedve a megje­lentek számával. Miután ezt a gyűlést úgyis toborzónak ter­vezték, Zelman Anna kezde­ményezésére tagszerző versenyt indítottak, amelynek határide­je: augusztus 28., a fesztivál zárónapja. Ennek a letárgyalá­sa után megválasztották a ze­ne-, sport- és dalkör vezetőit, akik ténykedésükkel a legna­gyobb mértékben járulhatnak hozzá a munkásifjúság belevo­násához a Csehszlovák Ifjúsági Szövetségbe. SMíéit nem mehettem el (Budapestre? Parasztfiatalok és ifjúmunkások egyre gyakrabban kér­dezik: „Miért nem jutottam el Budapestre.'" A felelet egyszerű. Azért, mert a kérdezők, mint a szlo­venszkói magyar fiatalság zöme, akkor kezdenek érdek­lődni a Világifjúsági Találkozó iránt, amikor az már ja­vában folyik. Nagy adag rosszakarat vagy talán csak határtalan kö­zömbösség kellett ahhoz, hogy valakinek a figyelmét el­kerüljék a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség fesztivál-elő­készületei. Jónéhány hónappal ezelőtt és nem is egyszer közölte az ifjúsági és napi sajtó, amit tudnia kellett vol­na a legkisebb helyi csoportnak is: Budapestre az Ifjúsági Alkotóverseny (SútaZ tvorivosti mládeze) győztese, vala­mint azok jutnak el, akik a legeredményesebben vették ki részüket a CSM szervezeti munkájából. Sajnos, a magyar ifjúság nem olvas újságot, de még sa­ját Itpját, az Ifjúsági Szemlét is alig veszi a kezébe. Ha meg is tette és értesült az alkotóversenyről, a Találkozón való részvétel feltételeiről, nem tudta vagy nem akarta elhinni, hogy a tavalyi februári győzelem után már sza­badon beszélhetünk, szavalhatunk, dalolhatunk, színdara­bot adhatunk elő — magyarul! S a szervezettség terén? Messze, nagyon messze elma­radtunk a cseh, szlováz, lengyel és ukrán ifjúság mögött, pedig az újjáalakult Csehszlovák Ifjúsági Szövetségben a magyar ifjúság előtt is nyitva áll az út. Hazánk többi fia­talságának egyenértékű társai vagyunk. A CSM keretein belül és csakis ott, a csehszlovákiai magyar ifjúság előtt a kibontakozás olyan lehetőségei állnak, mint még soha eddig. Mit mond a Szövetség alapszabályainak hatodik szaka­sza? A nemzetiségek lakta területeken az iskolai és gyári közös szervezeteken kívül helyi csoportok alakulnak, ame­lyek a tagok anyanyelvén működnek. A felsőbb szervekkel való kapcsolatukban biztosítva van e nyelv hivatalos hasz­nálata, valamint ezekben a szervekben a különböző nem­zetiségű ifjúságnak aránylagos képviselete. Nyilvánvaló te­hát, hogy megvannak ugyanazok a jogaink, mint a Köz­társaság más nemzetiségű ifjúságának. Nem ér bennünket többé sérelem és ha most nem küld­hettük Budapestre egyetlen képviselőnket sem, csakis m®­gunk vagyunk az okai. Tanultunk és igyekszünk, hogy a jövőben a szövetségi élet minden munkájában és örömé­ben a legteljesebb mértékben résztvehessünk. Huszonötezer lelkes fiatal újpesti tábortüze KEDDEN ESTE fellobbant a tábortűz lángja az UTE-stádionban. Szikrázva, pattogva fénylett, világított az éjszakában, mint a fáklya, amely a haladó ifjúság beke­vágyát hozta hozzánk országo­kon keresztül, hogy itt hatal­mas, az egész világot beragyo­gó lánggal demonstrálja az if­júság egységes akaratát. Nagy volt ez a láng, mert ott parázs­lott mindenki szemében, ott iz­zott mindenki szívében. Körülállták a fiatalok lel­kes csoportjai és a lelátókon 25 ezer ember gyönyörködött a tábortűz pompás műsorában. Nagy Mária, az újpesti MDP titkára nyitotta meg a% ünne­pélyt, majd Hideg Erzsébet, a MINSz újpesti titkára mondott beszédet. Hangsúlyozta, hogy az a láng, amely a máglyara­kásról most fellobbant a bé­ke lángja, amely minden fiatal szívében elolthatatlanul ég. A szolnoki SZIT-ifjak ének­kara lépett ezután az emel­vényre, amely körül fáklyát tartó úttörők álltak sorfalait. Hatalmas, dübörgő tapsorkán zúgott fel minden szám után. A rákospalotai és újpesti út­7török táncszámokat mutattak be, majd az énekkaruk aratott hatalmas sikert. AZ INDONÉZ KÜLDÖTTSÉG festői csoportja a szabadsá­gukért hősi harcot folytaid indonézek partizándalait adta elö gitárkíséret mellett, majd népi táncaikat mutatták be. A CIPRUSI KÜLDÖTTSÉGET csak hét ifjú képviselte. Veze­tőjük elmondta: nem jöhettek többen, mert az imperialista zsoldosok megakadályozták, „Elnyomás alatt élünk, de kö­zeleg már a felszabadulás nap­ja. Harcolunk a szabadságért!" kiáltás huszonötezer torokból válaszképpen: Szabadság! Él­jen Sztálin! Éljen Rákosi! Csak heten voltak. De el­hozták magukkal az otthon­maradottak akaratát és lelke­sedését. Már éjfélre járt az idő, mikor végetért a gazdag műsor és széledni kezdett a közönség. A fegyelmezett rendben hazafelé menetelő fiatalok ajkán fel­csendült a szabadság újjongó dala. A láng kihúnyt a stádi­onban, elhanvadtak a fahasá­bok, de ég tovább a szívekben, lobog a szemekben, EZT A LÁNGOT szerteviszik majd a világba, hogy mindenkinek jusson belő­le, aki harcol a békéért, a sza­badságért, a népek testvéri összefogásáért,

Next

/
Thumbnails
Contents