Uj Szó, 1949. augusztus (2. évfolyam, 95-119.szám)

1949-08-21 / 111. szám, vasárnap

MUNKAFELAJÁNLÁSSAL A VIT SIKERÉÉRT IFJÚMUNKÁSOK KÖZÖTT A napokban ellátogattunk néhány bratislavai üzembe, hogy a gyárak fiatalságával elbeszélgessünk a Világifjúsági Találkozóról és a CSM-röl. Kőrútunkon szomorú tapasztalatokat szereztünk. A kábelgyár! fiatalok: alusznak. Kultúrreíerensük, Szabó Magdus, aki a jövő héten megy Budapestre, megígérte, hogy visszatérése után kissé megmozgatja a szervezetet, amiben segítségére lesz az ősszel meginduló üzemi újság ifjúsági rovata. A Cérnagyárban Holéczy János, egy lendületes külsejű ifjúmunkás, a gyári elnöke fogadott. Azt hittük, itt életképesebb szervezetet találunk ... Beszédbe elegyedtünk Nagy Máriával, a nemrég kitüntetett legjobb cérnagyári élmunkásnővel. Szövetségünknek nem tagja, mert feleslegesnek tartja, nogy magyar létére belépjen; ezt ma mondja, amikor a CSMnek magyar tagozata létesült és kibontakozásunknak megvan minden előfeltétele! Kissé szontyolodott hangulatban értünk a Stollwerk-gyárba, de jobb kedvre derültünk, amint beszélni kezdett Elischer Ilonka, a CSM üzemi csoportjának ideiglenes elnöke. Előbb magáról, mesél. Elmondja, hogy azelőtt hivatalba járt; amióta gyárimunkás, minden vágya élmunkásnak lenni, amit úgy akar elérni, hogy önként olyan beosztást kért, ahol egy férfi munkáját láthatja el. Kötelezte magát, hogy szeptemberig tökéletes szövetség iiskolázást nyújt öt tagnak. A szervezetről beszélve panaszkodik, hogy a fiatalok, akik javarészt vidékiek, boldogak, ha befejezhetik a munkát és rohannak a vonathoz. (Ez minden gyáricsoport nagy keserűsége: ez az oka a gyűlések kis látogatottságának.) Ezalatt megszólal az ebédrehívó sziréna. A munkások jókedvűen tódulnak az étkezde felé. Elkapjuk Zborka Ilit, a magyarbéli csoport alelnökét, a Stollwerck-gyár másik kitűnő ] 5 dolgozóját. Arról beszélgetünk, miképpen működhetnének együtt a legsikeresebben a CSM gyári és helyi szervezetei. A két lány megegyezett, hogy ezt a kérdést alaposan megtárgyalják és meg is oldják. A csokoládészagot megelégeljük és az ínycsiklandozó ebéd illata minket is az étterembe csal. Öuris elvtársnő mellé kerülünk. Élmunkás; megtudjuk, hogy újítást nyújtott be és további észszerűsítéseken dolgozik. Elámulunk tettrekészségén, de itt a magyarázat: résztvett az ifjúsági vasútépítésen. ahol síintén megszerezte az élmunkásjelvényt. A brigádok emberformáló hatásának bitonyitékal Brutovsky Erzsébet a levest fújdogálva, postáját tanulmányozza. A Vöröskereszt felhívására fejajánlott véréből a kórházaknak. Most értesítettek, hogy szükség van rá, jelentkezzen. Nem lehet megállapítani, miről beszél ragyogóbb arccal: a véradá

rsól-e, vagy arról, hog> a bonbonosztályban legutóbb négy versenycsoport alakult. .. „Mit gondolsz, mi a 1 értelme a budapesti fesztiválnak?" kérdezzük Dostál Ottót, a CSM egyik tagját. „A dolgozók és a nők már odakiáltottak a háborús uszítóknak, hogy nem akarnak háborút, most pedig, ha lehet még határozottabban, a fiatalok adják ezt tudtukra. Gondolom, ez a legfőbb célja a Találkozónak", felel öntudatosan. Lám, az asztalosműhely sem marad el a vliágtól... További sikereket kívánva nekik, búcsúzunk „édes" tagtársainktól és örömmel fogadjuk ej a toborzó díszgyűlésükre szóló meghívásukat Megvolt a gyűlés is ... Negyven-ötven tag jelent meg, hogy tanúságát tegye a budapesti fesztivál munkájával való egyetértésének s hogy meghallgassa a IV. kerületi baialajkaegyüttes remek műsorát. Ezen az össze jövetelen mutatkozott be először a stollwerckgyári fiatalok vegyeskara, egy költő és egy szavaláművész, a-ki Majakovszkij „Az ifjúság titka" című versét adta elő. A szövetségiek láthatóan nem voltak megelégedve a megjelentek számával. Miután ezt a gyűlést úgyis toborzónak tervezték, Zelman Anna kezdeményezésére tagszerző versenyt indítottak, amelynek határideje: augusztus 28., a fesztivál zárónapja. Ennek a letárgyalása után megválasztották a zene-, sport- és dalkör vezetőit, akik ténykedésükkel a legnagyobb mértékben járulhatnak hozzá a munkásifjúság belevonásához a Csehszlovák Ifjúsági Szövetségbe. SMíéit nem mehettem el (Budapestre? Parasztfiatalok és ifjúmunkások egyre gyakrabban kérdezik: „Miért nem jutottam el Budapestre.'" A felelet egyszerű. Azért, mert a kérdezők, mint a szlovenszkói magyar fiatalság zöme, akkor kezdenek érdeklődni a Világifjúsági Találkozó iránt, amikor az már javában folyik. Nagy adag rosszakarat vagy talán csak határtalan közömbösség kellett ahhoz, hogy valakinek a figyelmét elkerüljék a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség fesztivál-előkészületei. Jónéhány hónappal ezelőtt és nem is egyszer közölte az ifjúsági és napi sajtó, amit tudnia kellett volna a legkisebb helyi csoportnak is: Budapestre az Ifjúsági Alkotóverseny (SútaZ tvorivosti mládeze) győztese, valamint azok jutnak el, akik a legeredményesebben vették ki részüket a CSM szervezeti munkájából. Sajnos, a magyar ifjúság nem olvas újságot, de még saját Itpját, az Ifjúsági Szemlét is alig veszi a kezébe. Ha meg is tette és értesült az alkotóversenyről, a Találkozón való részvétel feltételeiről, nem tudta vagy nem akarta elhinni, hogy a tavalyi februári győzelem után már szabadon beszélhetünk, szavalhatunk, dalolhatunk, színdarabot adhatunk elő — magyarul! S a szervezettség terén? Messze, nagyon messze elmaradtunk a cseh, szlováz, lengyel és ukrán ifjúság mögött, pedig az újjáalakult Csehszlovák Ifjúsági Szövetségben a magyar ifjúság előtt is nyitva áll az út. Hazánk többi fiatalságának egyenértékű társai vagyunk. A CSM keretein belül és csakis ott, a csehszlovákiai magyar ifjúság előtt a kibontakozás olyan lehetőségei állnak, mint még soha eddig. Mit mond a Szövetség alapszabályainak hatodik szakasza? A nemzetiségek lakta területeken az iskolai és gyári közös szervezeteken kívül helyi csoportok alakulnak, amelyek a tagok anyanyelvén működnek. A felsőbb szervekkel való kapcsolatukban biztosítva van e nyelv hivatalos használata, valamint ezekben a szervekben a különböző nemzetiségű ifjúságnak aránylagos képviselete. Nyilvánvaló tehát, hogy megvannak ugyanazok a jogaink, mint a Köztársaság más nemzetiségű ifjúságának. Nem ér bennünket többé sérelem és ha most nem küldhettük Budapestre egyetlen képviselőnket sem, csakis m®gunk vagyunk az okai. Tanultunk és igyekszünk, hogy a jövőben a szövetségi élet minden munkájában és örömében a legteljesebb mértékben résztvehessünk. Huszonötezer lelkes fiatal újpesti tábortüze KEDDEN ESTE fellobbant a tábortűz lángja az UTE-stádionban. Szikrázva, pattogva fénylett, világított az éjszakában, mint a fáklya, amely a haladó ifjúság bekevágyát hozta hozzánk országokon keresztül, hogy itt hatalmas, az egész világot beragyogó lánggal demonstrálja az ifjúság egységes akaratát. Nagy volt ez a láng, mert ott parázslott mindenki szemében, ott izzott mindenki szívében. Körülállták a fiatalok lelkes csoportjai és a lelátókon 25 ezer ember gyönyörködött a tábortűz pompás műsorában. Nagy Mária, az újpesti MDP titkára nyitotta meg a% ünnepélyt, majd Hideg Erzsébet, a MINSz újpesti titkára mondott beszédet. Hangsúlyozta, hogy az a láng, amely a máglyarakásról most fellobbant a béke lángja, amely minden fiatal szívében elolthatatlanul ég. A szolnoki SZIT-ifjak énekkara lépett ezután az emelvényre, amely körül fáklyát tartó úttörők álltak sorfalait. Hatalmas, dübörgő tapsorkán zúgott fel minden szám után. A rákospalotai és újpesti út7török táncszámokat mutattak be, majd az énekkaruk aratott hatalmas sikert. AZ INDONÉZ KÜLDÖTTSÉG festői csoportja a szabadságukért hősi harcot folytaid indonézek partizándalait adta elö gitárkíséret mellett, majd népi táncaikat mutatták be. A CIPRUSI KÜLDÖTTSÉGET csak hét ifjú képviselte. Vezetőjük elmondta: nem jöhettek többen, mert az imperialista zsoldosok megakadályozták, „Elnyomás alatt élünk, de közeleg már a felszabadulás napja. Harcolunk a szabadságért!" kiáltás huszonötezer torokból válaszképpen: Szabadság! Éljen Sztálin! Éljen Rákosi! Csak heten voltak. De elhozták magukkal az otthonmaradottak akaratát és lelkesedését. Már éjfélre járt az idő, mikor végetért a gazdag műsor és széledni kezdett a közönség. A fegyelmezett rendben hazafelé menetelő fiatalok ajkán felcsendült a szabadság újjongó dala. A láng kihúnyt a stádionban, elhanvadtak a fahasábok, de ég tovább a szívekben, lobog a szemekben, EZT A LÁNGOT szerteviszik majd a világba, hogy mindenkinek jusson belőle, aki harcol a békéért, a szabadságért, a népek testvéri összefogásáért,