Uj Szó, 1949. augusztus (2. évfolyam, 95-119.szám)

1949-08-21 / 111. szám, vasárnap

(Szín: Egyszerű szoba, a falakon angolnyelvű plakátok, hatalmas térképek és menetrend táblázatok, közepén asztal mögötte szék, egyik sarokban fehér orvosi szekrény műszerekkel.) Történek napjainkban, Amerikában. Tisztviselő (az asztal mögött áll, az orvos felé fordulivaJ: Látja, doktor, így van az, ha az ember nem eléggé óvatos. Orvos (fehér köpenyben. műszereivel babrálgat): Mondja, Mr. Smith, azt a szegény Joet tényleg azért csapták el? Nem volt valami más dolog a háta mögött. Tisztviselő: Higyje él, dok torkám, Joe semmi mást nem követett el, csupán az volt a bűne, hogy tegnap, amikor ő volt szolgálatban átengedett egy angolt, aki állítólag a békekongressz'i is ra érkezett Orvos (hitetlenkedve'): Ugyan, Mr. Smith, hiszen annak az angolnak a neve nem szerepelt a névjegyzéken és az iratai is rendben voltak ... Tisztviselő: De feltehető, hogy álnéven igyekezett becsempészni magát Ameriká ba. Tudja, ezektől az euró paiktól minden kitelik. Orvos: Igaza van. De azért mégis sajnálom azt a szegény Joet. Három gyereke van. És éppen most, amikor állandóan növekszik a munkanélküliség. Hol fog szegény elhelyezkedni? Tisztviselő (legyint): Se hol. (Kis szünet után.) Látja doktorkám, ebből az a tanulság, hogy... Orvos (közbevág): Hogy az ember kenyerét akármikor kivehetik a kezéből . . . Tisztviselő (diadalmasan): Dehogy, maga téved, doktor! A tanulság az, -hogy ezentúl még jobban kell vi g.yázni arra, hogy kit engedünk be. Ezentúl még óvatosabbak leszünk. Még a beleit is kikutatjiuk annak, aki be akar jutni Amerikába. Utas (hatalmas bőröndöt cipelve bejön). Tisztviselő (utashoz): Jöjjön közelebb, kérem. A bőröndöt tegye fel ide az asztalra. Szabad lesz az útlevelét? Utas (bőröndjét az asztalVillómtréíei Irta: JÓZSEF FARKAS. Szereplők: Vámtisztviselő. Orvos. Utas. ra teszi, kinyitja, átadja az útlevelét). Tisztviselő: Franciaországból jött? Hm, gyanms ez, kérem. Miért éppen most jött Amerikába? Éppen most, amikor a bókekongresszus... (Elharapta szavát.) ... Miért nem jött, mondjuk öt évvel ezelőtt, vagy miért nem jön két év múlva? Miért éppen most? És nézzük csak, mit hozott magával? (Kotorászni kezd az utas bőröndjében.) Utas (szerényen): Csak személyes használati tárgyaim vannak benne... Tisztviselő (egy könyvet húz elő a bőröndből, diadalmasan): Hát ez mi? Utag (csodálkozva): Egy könyv ... csak egy amerikai könyv... Tisztviselő (vésztjósló hangon): fígy? Maga Amerikába jön és könyvet akar behozni! Miféle kommunista propagandát hozott magával, mi? (Felborítja a bőröndöt, amnak tartalma szanaszét gurul az asztalon, néhány tárgy le esik a földre.) Utas (lehajol, hogy felszedje holmiját a földről). Tisztviselő (únottan turkál a holmik között, minden dolgot alaposan megnéz): Hát úgylátszik, itt nincs semmi. De lehet, hogy elrejtette a bőrönd falában (felvágja a bőrönd falát. Itt nincs semmi. No nézzük csak tovább. (Utas mellé lép, végigtapogatja a ruháját, kifordítja zsebeit.) Hát eddig semmi eredmény. De hátha bevarrta a ruhájába! Várjunk csak! Feltépi a kabátját.) Nincs. Nincs. (Viszszamegy az asztal mögé.) Hát ez rendiben is volna. De talán mégsinca rendben. Mit is mondtam az előbb? Legyünk óvatosabbak. Honnan is jött maga? Utas: Franciaországból. Tisztviselő: Igen, igen. Ezt már tudom. Franciaországból. Hát ez mindenesetre gyanús. Ott mindenféle emberek megfordulnak. (Hirtelenül lecsap a kérdéssel.) És megtudná nekem mondani, hogy miért éppen Franciaországból jött? És miért pont Amerikába? Olyan széles a világ, annyi helyről jöhetne és annyi helyre mehetne ... Maga gyanús . .. pont Amerikába akar bejiutni... és éppen most . . . (Rövid szünet után.) A papírjai rendben vannak, az igaz, a holmija is... Utas (végignézi holmijait a földön). Tisztviselő: ... és a ruhájával sincs semmi hiba ... Utas (végigtapogatja szakadt kabátját). Tisztviselő: ... De ki tudja, mi van a fejében elrejtve! Ki tudja, milyen lázító gondolatokat hozott át Európából! (Kis szünet.) Lássuk csak minek jött ide? Utas (félénken): Dolgozni... Tisztviselő: Dolgozni?! Jó vicc! Dolgozni Európában is lehet... Utas (hebeg): Szerencsét alkarok próbálni . . . Amerika a gazdagság hazája .... és én gaz dag akarok lenni ... Dolgozni akarok ... gyűjteni, hogy az öreg napjaimra békésen éldegélhessek , . , Tisztviselő (rárivall): Hogy mondta? Utas (ijedten hebeg): Ké... kérem, én nem mo . . . mondtam semmi rosszat ... csak azt mo ... mondtam, békésen szeretnék éldegélni... Tisztviselő (orvoshoz): Hallotta, doktor? Békésen akar éldegélni! Azonnal vizsgálja meg, kérem, de alaposan! Ez az ember roppant gyanús! Békésen akar élni! Orvos (előrejön, utashoz)' Vetkőzzön le, kérem! Utas (ijedten): I... igen, azonnal. (Kezdi kifúrni cipőjét) Orvos: Nem ott kérem, hanem felül! (Leráncigálja róla a kabátot.) Tisztviselő (orvoshoz): A szívét nézze meg, doktor, hogy milyen érzelmekkel viseltetik irányunkban! Orvos (feltépi ingét és megtapogadja a mellét): Hm, gyanús, nagyon gyanús ... (fülét az utas melléhez szorítja). Most már tisztán érzem. Nagy adag útálat van a szívóban, (Utashoz.) Mondja, maga utál minket? Utas (remegve): Ah nem, ó dehogy, önök a legszívélyesebb emberek a világon. Orvos: Majd meglátjuk. Az igazi rokonszenv bentlakozik a szív legmélyén! (Műszereihez rohan, hatalmas késsel tér vissza.) No, hadd nézzük, milyen a szíve belülről. (Háttal foirdul a közönségnek, jobbkezével lendületes mozdulatot tesz, mintha felvágná az utas mellét, majd mélyen az utas inge alá nyúl.) Tisztviselő (érdeklődő arccal egész közel megy hozzájuk). Utas (fájdalmasan nyöszörög). Orvos (átadja a késit a tisztviselőnek). Tisztviselő: Na, mi van, doktor? Orvos (jobbkezével az utas inge alatt babrálgat). Hm, ez már valamivel jobb. Itt már tényleg van egy kis rokonszenv... De ki iránt? Ohó, bennünket nem csap be barátom! (Jó mélyen az utas inge alá nyúl, erőlködik, mintha jobbkezével rángatna valamit, aztán nagy lendülettel kirántja jobbkezét és egy piros szívet tart benne.) Utas (hatalmasat ordít és elvágódik a padlón, mozdulatlan marad). Orvos (diadalmas arccal megmutatja a szívet a tisztviselőnek). Tisztviselő (meglepetten felkiált): Hiszen ez csupa vér! Vörös vér! Vörös! (Orvoshoz.) Sejtettem, hogy vörös! Azért beszélt ez a békés életről! (A földön fekvő utashoz). Maga vörös! Kommunista! Nem jöhet be Amerikába! — Függöny. —