Uj Szó, 1949. augusztus (2. évfolyam, 95-119.szám)

1949-08-21 / 111. szám, vasárnap

ÉLJEN A VIT, A BÉKE HARCOS ÜNNEPE Pompás műsorral mutatkozott be Budapesten a csehszlovák ifjúság Kedden este mutatkozott be az Operaházban a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség művészegyüttese. A nézőteret roskadásig megtöltő, népviseletekbe egyenruhákba öitözött lelkes közönséget V. Krutina, a Szövetség főtitkára köszöntött*. — Ifjúságunk nemcsak énekel és táncol — mondotta. — Minden erejével azon dolgozik, hogy sikerre vigye hazájának ötéves tervét. Munkások, parasztifjak, diákok azok, akik ma idejöttek 6 a dolgozók valamennyiöke élmunkás. Mikor a függöny felgördül, kirobban a taps: a teljes csehszlovák kórus áll odafenn, kékinges diákok, színes, pompázatos népi viseletekbe öltözött lányok, fölöttük a csehszlovák lobogó. A Himnuszokat a közönség állva hallgatja végig, maid a műsor első része következett, amelyben klasszikusSzerzők: Beethoven. Dvorzsák

: Smetana munkáit adták elő a csehszlovák művészegyüttes szólistái és karénekesei. A BARÁTI NÉPEK dalai következtek ezután. A Vltava-kórus elsőül a népi demokráciák hatalmas barátja, e Szovjetunió két elragadó dalát énekelte, majd sorban bolgár, albán, román dallamok következtek; N. Novanova magyar dalokat adott elő harmonikán. A legforróbbra azonban akkor hevült a levegő, amikor a főiskolai kar a példakép, a hős szovjet Komszomol indulóját énekelte. A közönség tapsai percekig visszatartották i kórust, amely ezután magyar nyelven csendült fel újra; készíthették, akik járják is: a csehszlovák dolgozók, a baráti csehszlovák nép. Egymásután zendülnek fel a színpadon a gyönyörű szlovák népdalok 6 a közönség VELÜK ÉNEKLI, mind ismeri őket: ezek a szlovák népdalok egyben a mag\ ar nép dalai is. A két népet hiába táncokat, énekeket követel rneg nem szűnő tapsaival. Kassai d.ákok, diáklányok következnek most, hegedűvel, klarinéttel, trombitával, füttyszóval kísérik népi táncukat, majd P. Paska énekel két forradalmi dalt: a szlovák népviseletbe öltözött, fokosát magasan a levegőbe feltartó fiatal művész a csehszlovák ifjak, az egész világ ifjúságának eltökéltségét példázza: megvédjük magunkat. lecsapunk arra, aki szabadságunkat, boldog jövőnket el akarja tiporni. Részlet a világ ifjúságának elnyomatását és a kizsákmányolás ellen folytatott harcát bemutató kiállításról. próbálták évszázadokon „keresztül szétválasztani, egymás ellen uszítani: a dolgozók megtalálták egymást a közös dallamokban s megtalálták egymást most már a közös szándékban, a békéért vívott közös harcban. ÉJFÉL RÉG ELMÚLT MAR, de a közönség újabb és újabb ALL, TAPSOL, ÉNEKEL, DÜBÖRÖG a közönség, amikor a kórus búcsúzóul az Ifjúsági Indulót adja elő. De azután sem akar szétoszlani, tapssal, .kiáltással köszöni a csehszlovák fiataloknak ezt a felejthetetlenül szép estét, hangos, ütemes szóval élteti Sztálint. Gottwaldot, Rákosit. „FARKAS MIHÁLY RÉZÁGYÜJA FEL VAN VIRAGOZVA ..." A közönség lábával veri az ütemet, dobog, tombol, hatszor is fel kell húzni a függönyt. A lelkesedés ezután sem engedi ki a kékinges csehszlovák fiatalokat: szünet nélkül kell belekezdeni a harmadik részbe, amely a csehszlovák nép táncait, énekeit mutatja be a közönségnek. A prága; Opera balettkara ez, amely most ragyogó viseletben, szökellve, forogva kiperdül a színpadra? Nem: a trencséni Slovena textilgyár műkedvelő tánccsoportja. Féléráig tart ez a káprázatos műsor. amelynek színes, ötletes, lendületes koreográfiáját ők A szovjet RiO;észík a Ha az Opera fa'.ai, oszlopai, zsöllvéi beszélni tudnának, csodálkozva kérdeznék egrfmástól: mi történik itt? Nem, ilyesmit nem láttunk még soha. Valaki oroszul kérdez — franciául felelnek. Az angol szavak némettel. csehvel. románnal, lengyellel keverednek. Fejedet kapkodod — hová nézz? A bejáratnál hosszú, színes ruhában hindu csoport tűnik fel. Ni/omában SZIT-ifik — fiúk és lányok — tódulnak az Opera nézőterére. A viet-namiak mosolygó, bama arca bukkan fel egy páholyban. Mögöttük kipirultán, izgalomtól csillogó büdapesü Operaüzlsn szemmel magyar fiúk nézegetnek kifelé. Nem a szavak — a szemek beszélnek itt. az egymás kezét szorongató franciák és oroszok, mogolok és délafrikaiak, magyarok és románok a nyelv határain túl találják meg egj/mást. A várokazás minden arcon egyformán tükröződik. A Komszomol műsorát várják, a Szovjetúnió fiatal művészeinek előadását. És tudják: mily nagy élményben lesz részük. * Lassan felgördül a függöny. Áttetsző, fehér fátyol tűnik elénk, a Szovjetunió címere ragyog rajta, mögötte pedig ott sorakozik a moszkvai Sztálinautógyár ifjúsági énekkara. A A fehérbe öltözött lányok, a feketébe öltözött fiúk mellén ott csillog a Komszomol jelvénye. A fátyolfüggöny lassan, felmelkedik és felcsendül a Szovjetúnió himnusza. Mind«nki feláll. A himnusz utáni csend mindannyiunkhoz egy nyelven szól: a hála, a forró szeretet nyelvén. Egyszerre magyar szót haliunk a színpadon. Moszkva fiataljai magyarul éneklik a Himnuszt. Mi" csoda fergeteges taps zúg a nézőtéren! És mennyi mindent rejt magában ez a taps. A meghatottságot, örömöt, az egymáratalált testvérnemzetek kemény akaratát. S aítán pereg a műsor. Egymást követi a számok színes forgataga. Ki tudná megmondani, mikor zúgóbb a taps. mikor hatalmasabb a siker? Akkor-e, amikor a kórus a Sztálin-kantátát éneskli, akkar-e, amikor Bezrodnij Igor és Szmolenszkája Eugénia Rimszkij Korzakov és Csajkovszkij 'müveit adták elő. Vagy talán amikor a moszkvai „Berjoszka"-együttes leánytáncosai földígérő piros ruhákban, apró nyírfaágacskákkal kezükben táncolnak? Az apró léptek befutják a színpadot. A nézők szorongva figyelnek. Vájjon a forgószínpad indult-e meg? De nem. Nem a színpad forog, a tánc mutatja csak e csalóka hatást. A könnyedség, az ízlés, a kecses báj lengi át a nézőteret. A magyarok, a csehek, a hinduk, a románok s az amerik.iiak egymásra néznek. Aki nem értette eddig, az is tudja most, mit jelent a szovjet kultúra, szovjet művészet. Le sem akarják engedni a színpadról a kipirult arcú, boldog fiatal lányokat. Üjra. meg újra a függöny elé szólítják őket. Nem akarnak megválni ettől a művészettől, amely annyi erőt, hizakodást és biztonságot ad. A közönség lelkesedése átragad a fiatal szovjet művészekre is. És a közönség újabb és újabb ráadásokat követel. Senkit nem akarnak leengedni a színpadról anélkül, hogy meg ne ismételné számát, vagy valami újat nem mutatna be abból a gazdag, szinte kimeríthetetlen kincsesházból, amely maga a szovjet művészet. Sokáig száll az ének a kivilágított utcákon A Világifjúsági Találkozó hatalmas műsorának első estéje véget ért. Olyan este volt ez, amelyet sohasem fogunk elfelejteni, amelyből sokat tanulhatunk. í AZ IFJÚSÁG LEGYŐZI A PUSZTULÁS ERŐIT