Uj Szó, 1949. július (2. évfolyam, 69-93.szám)

1949-07-31 / 93. szám, vasárnap

be a mozgalom vezetőit, szellemi irányitóit, Petőfit sürgették, ho„y menjen a harctérré. A tisztaszivü költő két versben válaszolt a támadásokra és hangoztatta, hogy ha Pesten elvégezte munkáját, megy a harctérre. Meg is tette. De előbb még el kellett temesse özvegy édesanyját, ki Pest ostroma alatt hal még két honvédfia, a költő Sándor és a mészároslegény István karjai között. Július 11-én Mezőberénybe Tnegy családjával, majd 18-án reggel Aradra indul, midőn Kiss Sándor ezredes, Bem apó futárja rátalál. Bem megbízta az ezredest, hogy a költőt, aki már összekülönbözött Kossuthékkal és előre érezte a magyar szabadságharc elkerülhetetlen összeomlását, vigye ma' ával. Petöfiék el is utaztak Nagyváradra, majd Kolozsváron át Tordára. ahol Petőfi a családját Miklós Miklós ref. lelkésznél hagyta, ő maga pedig elindult Bem után. Július 25-én találkozott a költő Berecken Bem tábornokkal, ki őt mellére ölelve fiának szólította s néhány nap múlva jelentést küldetett a hadügyminiszternek, hogy Petőfit, ki előzőleg már egyszer lemondott tiszti rangjáról, őrnaggyá nevezte ki és újból szolgálatba rendelte. Bem tábornok Segesvár felé indult a cári csapatok elé és a költő utána utazott Székelykeresztúron át Gyalokay Lajos honvédszázadossal. Petőfi utolsó földi éjszakáját Varga Zsigmond székelykeresztúri lakos házában töltötte és reggel még elszavalta ennek Rózsi nevü lányának az „Egy gondolat bánt engemet" című váteszi versét, mely néhány órával később valóra is vált. Aztán elindult az arcvonalra meghalni... BEM ÉS PETŐFI Bem József, a magyar szabadságharc kiváló hőse, 1794ben Tarnowban, Lengyelországban született, ősnemesi lengyel család sarjaként. Középiskolai tanulmányainak elvégzése után beiratkozik a krakkói egyetemre, azonban rövid Időn belül elhagyja és belép a hadseregbe. Mint közlegény, resztvesz az osztrákok elleni háborúban. Vég.gküzdötte Najxileon oroszországi hadjáratát is; később hazafias érzelmei miatt börtönbe vetették. Innen kikerülve 1831-ben résztvesz a lengyel szabadságharcban. Ennek letörése után egy évvel később már Don Pedrc seregében Portugália felszabadulásáért küzd. Bejárja egész Nyugat-Európát, majd visszatér Párizsba. 1848-ban, a szabadságharc kitörésekor, látva, hogy Lengyelország még alszik, Bécsbe utazik, hogy ott résztvegyen a bécsi nép felkelésében. Bem jól tudta, hogy Európában az elnyomott népek felszabadításán keresztül vezet az út Lengyelország felszabadításához is. A felkelés leverése után kocsisruhában menekül Magyarországra és ott felajánlja kardját Kossuthnak. Itt kinevezték őt az erdélyi csapatok főparancsnokának, ahol egyik fényes győzelmét a másik után aratta az őrületes túlerő ellen is. Bem nemcsak nagyszerű hadvezér, hanem kitűnő politikus is volt Hadművelete megkezdése előtt szózatot intézett Erdély lakóihoz, amelyben többek közt ez áll: ,,Mindenki, nemzetiségi, vallási és rangkülönbség nélkül egyenlő s bármely hivatal viselésére ugyanazon jogai vannak. ha a

z államnak becsületes és hű fia." Azonban minden tudása és ügyessége ellenére is a diadalmas győzelmek hosszú láncolata után a túlerő elöl kénytelen volt Törökországba menekülni, tahol rövid idő múlva, 1850 december 10-én meghalt. E győzelmes csatákban együtt harcolt Bemmel Petőfi is. Míg Bem a szabadságharc lánglelkű vezére, Petőfi a szabadságharc lánglelkű költője. Mindketten forradalmárok. Tudják, hogy a nemzet függetlenségéért és szabadságáért vívott harcát akkor fejezheti be győzelmesen, ha biztositja az eh nyomott néptömegek szabadságát. Petőfi nem azért katona, hogy távol legyen a csatatérről. Harcolni akar és Bemhez kívánkozik. Levélben kéri Kossuthot, hogy helyezze át az erdélyi hadsereghez. Petőfi kívánságát teljesítették és a költő 1849 január közepén Debrecenből Memhez indult. Bem kitűnő emberismerő volt s Petőfiben azonnal felismerte emberi nagyságát. A A költő — aki akkor százados volt — bemutatkozik: — Petőfi Sándor vagyok Rendelkezzék a kardommal tábornok úr! Bem hozzámegy és kezetnyujt: — ön a kardját ajánlja fel. Szép. De én ezzel nem elégszem meg. Nekem a szíve is kell. Ezzel, mintha réglátott fia lenne, keblére öleli a költőt. Nyomban a hadsegédévé nevezi ki. Petőfinek az utóbbi időben igen sok megaláztatásban vo'.t része. Bem barátsága mindezt feledteti' vele és boldoggá teszi. Petőfi istenit; Bemet. Hannibálhoz hasonlítja és benne látja a győzelem b

:ztosftékát. Egy csata után Bem kitünteti a költőt. E szavakkal tűzi mellére az érdemjelet; — Balkézzel tűzöm fel, szivem felőli kezemmel! — s ezzel megöleli. Petőfi megilletődéssel válaszol: — Tábornokom, többel tartozom önnek, mint atyámnak: atyám csak életet adott nekem, ön pedig becsületet. A vízaknai csata volt az első, amelyikben a költő is harcolt: vitézül megállta a sarat. A cősata emlékét versben örökíti meg: Mindent megtettünk, a mit Kívár.t a becsület ... Tízannyi volt az ellen, Győznünk nem lehetett. Versét fogadalommal fejez; be: S lépésid mind halálig Követni is j°g°m, Oh Bem, vitéz vezérem, Dicső tábornokom. Petőfi erdélyi táborozása idején sem pihentette lantját. Csatadalait Bem a tábori sajtón kinyomatta és többezer példányban szétosztatta a legénység között. — Csak azért szeretnék magyarul megtanulni — mondogatta Bem —, hogy Kedves Sándorom verseit eredetiben olvashassam. Petőfi két versét lefordította franciára s ezzel nagy c:ömöt szerzett a hadvezérnek. Bem vigyázott a költő életére. — Az ütközeteket kerülnie kell — parancsolta neki, — Ha egy derék Honvéd esik el: kerül ebből az rrszágból meg derekabb, de ha az en kedves Petőfim találna elesni, senki sem pótolhatná a világon. Petőfi Bem táborában fegyelmezett katonává válik. Sze-etik a honvédek és nem árt tekintélyének, sőt növeli azt, hogy elszavalja nekik verseit. Annál több baja van a költőnek Mészáros Lázárral és Klapka Györggyel. Bem jelentéssel Debrecenbe küldi és Petőfi a hadügyminiszter előtt nyakkendő nélkül jelenik meg Mészáros megsérti, a rangjáról leköszönt Petőfit őrnaggvá nevezi ki. A Klapkával történt összetűzést már nehezebb elsimítani, de Bem azt is megteszi, újból visszaadja a lemondott költőnek őrnagyi rangját. Petőfi ércnél maradandóbb emléket állított Bemnek ,.Az erdélyi hadsereg" című versében: Miért ne győznénV? hiiz Bem a vezérünk, A szabadság régi bajnoka! Bosszúálló lén ni/el jár előttünk Osztrolenka véres csillaga. Amikor Bem hatalmas túlerővel kerül szembe, még szigorúbban megparancsolja a kö tőnek, hogy kerülje a csatát. De ő nem a menekülés útját választotta és sorsa beteljesedett. I Új utakon haladunk! Az emberiség sokat szenvedett évszázadokon át, amíg a haladás mai állapotába jutott. Ez a haladás tette nekem is lehetővé, hogy életemben először eljussak Szlovenszkó fővárosába, Bratislavába. Gondolatokba merülve haladtam a CSM központi vezetőségének épülete felé. Az Ifjúság munkáját hirdető épület falai visszaverték nehéz bakancsom kopogását, amint n lépcsőn felfelé mentem. Benyitottam az ifjúság magyar tagozatának irodájába. Itt találkoztam Száraz Józseffel. a csehszlovákiai magyar ifjúság vezetőjével, akit bizonyára mindnyáian ismertek. Száraz elvtársnak köszönetemet fejezem ki, hogy sesrítsépemre volt abban, ho-ry idekerii'tem, ahol ezeket a sorokat írom. Valahol Dél-Szlovenszkó fensíkján márványkővel díszített hata'mas kastély 120 szobájának ablaka néz le a körülötte elterülő hatalmas park szebbnél szebb virágaira. Ez a pompás kastély a körülötte elterülő földrengeteggel az egykori hirdhedt magyar Pálffy gróf tulajdona volt. Azelőtt a grófi családok itt dorbézoltak, itt élték fényűző, munkátlan életüket sokezer munkás verejtékező munkájának árán. A dicső Vörös Hadsereg győzelme elsöpörte a kizsákmányoló osztályt és ma a hírhedt úribirtokokon a munkásság kezd új életet. Munkásnyaralók, szanatóriumok, kórházak és iskolák nyílnak meg a multban megközelíthetetlen főúri kastélyokban. Vájjon mit gondolna az egykori Pálffy gróf, ha most meglátná az ifjúság jókedvétől hangos kastélyát. Szlovenszkó minden részéből gyűltek ide az ifjúság legjobbjai a f!SM oktatóképző iskolájába. Idejöttünk. ho"y a szocializmus tanait jobban megismerhessük és visszatérve terjesszük azokat az if júság széles rétegei közt. Vérfül minden kételkedő ifjúnak üzenem, hogy Igenis, lehetséges a maeyar és szlovák Ifjúság együttműködése. Bátran mentem tanulni ötven szlovák fiú közé, mint e°yetlen magyar. Az első nantól kezdve semmiféle különbséget nem tettek velem, bár a szlovák nyelvet tökéletesen nem bírom. Nincs Itt nemzetiséről kérdés, mert mindnyájunknak pcy a célja és akarta, bármilyen nvelven is beszélünk: szocializmust építeni! Pudmerice, 1949 július hó. Major Ágoston