Uj Szó, 1949. július (2. évfolyam, 69-93.szám)

1949-07-20 / 83. szám, szerda

— UJSZ0 1949 július 23 Losonci levelezőnk írja: Tekintetfel arra, hogy az Uj Szó június 16-i számában megemlékezést közölt a szlovák tanácsköztársaság 30. évfordulójáról és említést tett_ a lo­sonci járás moszkvai zászlójáról is, azt hiszem kötelességem, hogy a zászló eredetéről tájékoztassalak ben­neteket már csak azért is, mert az adományozás 24. évfordulóját ii.ine­peljük július 24-én járási pártnap ke­retében Losoncon. 1925-öt jelzett a naptár, amikor a csehszlovák köztársaság kapitalista reakciósai egységes frontban előidéz­ték a legnagyobb méretű gazdasági válságot. Bezárták a gyárak kapuit és nem törődtek azzal, mi lesz a dolgo­zók mindennapi kenyerével. Nem ér­dekelte ezeket a reakciósokat, hogy I.osonc és környékének többezer dol­gozójának lesz-c mindennapi kenyere. A losonci járás dolgozói tisztában vol­tak azzal, mit jelent részükre az 1921­bsn nyilvánosságra hozott moszkvai 21 f.rinl, amelyeket a losonci járás dolgo­zói is magukévá teljek. Már 1925-ig is számtalan tanújelét adt-'k a mun­kássiolidaritásnak és annak. ho;:y ki mernek ál'ani jogaikért. Losoncon kö­zel 5 ezer munlás dolgozott és pedig a két zománcedény-gyárban, a tnező­gazdasá'ri gépgyárban, a posztógyár­ban. sőréi, kályha, ezüst, fémáru iize­n ekben és a két szeszfinomítóban. Csaknem valamennyien az utcára ke­rültek. Egyedül a posztógyár dolgo­zott mé<r csökkentett létszámmal, de ezt is halálraítélték a kapitalisták. A Párt szavára megmozdult a lo­sonci járás dolgozóinak tömt^e és ki­jelentette, hogy nem akarja, hogy vá­rosunk temetővé változzon és ki fogja harcolni a dolgozók jólétét. 21 éves évfordulónkon visszaemlékezünk fe­lejthetetlen tanítónk, Dr. Herz elvtárs munkásságára. Visszaemlékezünk arra a nagy tün­tetésre, amely megrémítette az akko­ri burzsoáziát és olyan riadalmat oko­zott, hogy városunk területén 3 na­pos statáriumot rendeltek el, váro­sunk legjobbjait pedgi börtönbe ve et­ték. Nagv megmozdulásunkra fölfi­gyelt a Párt központi vezetősége is. De éber figyelemmel őrködtek fe'et­tünk az egyre erősödő szovjet dolgo­zók is. A moszkvai dolgozók nagy meg­tiszteltetésben részesítették a losonci járás proletariátusát. A moszkvai Dy­n;mó íizem munkássága Iván Lyc­kin és Georgij Bokoliiin elvtársak, bizottsági fayok javaslatára zászlót adományozott a losonci pártszerve­zetnek. A zászlót Prágán keresztül kaptuk mey és egy albummal viszo­noztuk, amelyben sokezer dolgozó aláírásával biztosítottuk forradalmi szolidaritásunkról a moszkvai mun­kásságot. A zászlót őriztük, mint sze­münk fényét. Nehéz volt megőrizni, mert nehéz idők jártak a Párt feleit. Már az első köz ársaság utolsó évei­ben Kompis rendőrkapitány vezetésé­vel detektívek egésg serege próbálta elrabolni tőlünk a zászlót. De a zászló eltűnt a Párt elszánt harcosai között és sohasem tudtak nyomára bukkani. Helyzetünk egyre rosszabbodott. Gyű­léseinket rendőrbrutalitás verle széj­jel. Hiába volt Steinet. Major, Mező, Nagy, Herz elvtársaknak mentelmi joguk, ütöttek-vertek őket, velünk együtt a régi úri demokrácia pribék­jei. A mai Sztálin-téren ja'jgstó sebe^ sültek maradtak egy-egy népgyűlés uián cs ez az állapot -mél'ó bevezeté­se volt a gyászos-emlékű I93 n-as esztendőnek, atnikor Pártunkat íel­osz'atták. •főitek győzelemittasan a pribékek, fe'dúlták a munkásotthont, de a zászló nem került elő. A moszkvai zász'ó hollétére' egye­dül Boldis János elvtárs és felesége cs még két elvtárs tudtak és rejtek­helyet állandóan változtatni kellett, mert a kopók nagyon a nyomukban vol'ak. És attól is kellett tartani, hogy a dolgozók között akcd áru'ó, aki 30 judás-pengőért elad- bennünket a ko­póknak. Még nehezebb helyzetbe ke­rült Bo'd's elvtárs, amikor a néir.et rr.e^szá'lás ide'e jött el. mert lakásá­ba is beköltözött két gesfapák. A pár­nát, amelynek be'sejében volt bevarr­va a zászló, a feje alól rángatták ki azzal, hogy ,.te már öreg vagy, ne­ked úgy se kell!" Boldis elvtárs el volt szánva arra. ho^y a zászlót éle­te árán,is megmenti. Sikerült is. A zászló megmaradt, hogv hirdesse a lo­sonci proletárok régi hősies munkás­mozgalmi harcait. Á Vörös Hadsereg katonái a zászlót fényképen meg is örökítették és a fényképet a szovjet információs folyóirat le is közölte. Bo'dis Jánps. az öreg zászlótartó, kidőlt már soraink közül és sírjára ez a felirat van vésve: Éltem a dol­gozók harcában fél évszázadon át, nyugodtan pihenek, mert megértem a fö'szabadulást és ti utánam követke­zők építsétek a boltfog szocializmust. Mi az Ui Szó hasábjain üzenjük a moszkvai Dvnamó gyár munkásságá­nak és ma is élő kiváló vezetőinek Lvckin é"» Bokoldin elvtársaknak, hogy a zászlót, amit tőlük kaptunk, megőriztük és a jövőben is őrizni fogiuk cs vezetni fog bennünket a szrbad, új hazában a szociai ;7rr>"s felé. Sinka Gyula. Vasmunkások és parasztok jelenlétében avatták fel az új hadnagyokat Az új hadnagyok nagy többsége: munkás- és paraszti származású Vasárnap ünnepélyes keretek között tartották meg Ostravában, Hradec­Královéban, Pardubicéban és Trnaván a tiszti iskolák első évfolyamának zá­róünnepélvét. Az ünnepségen reszt­vettek a hadsereg és a közélet kiemel­kedő képviselői. Ezekkel az ünnepsé­gekkel egybeesett a hranicei katonai akadémiából kikerült ifjú hadnagyok felavatása, melyen résztvett Svoboda tábornok hadügyminiszter. Az avatási ünnepségnek különös fényt adott a vitkovici Gottwald-mü­vek 1300 fémmunkásának és a mile­novai oarasztgazdáknak jelenléte, mellyel dokumentálni akarták a dol­gozók és a hadsereg baráti kapcsola­tát, együvé'artozását. A szónoki emelvény mellett az ismén katon-u jelvénveken kívül a milenova' Egysé­ges Földműves Szövetkezet által ado­mányozott Zetor-15 traktor díszel­gett. Az idei hadnagy."v^tás jelentősége al-bm áll. hogy most t'Vént az aka­ifém'T ahpítása ótn e'őször, hogy az pi •><)»nrát nüffvszámú munkás- és földművesosztályból származó hallga­tó hagyta el. Soraikból került ki a négy legjobb diák is. A felavatási ünnep alkalmából Svo­boda tábornok hadügyminiszter be­szédet mondott A miniszter rámuta­tott arra a különbségre, amely a tiszt szerepét jelemezte a kapitalista Cseh­szlovákh idején és a mai népi demo­krata államunkban. Éppen ezért a né­pi demokrata állam egész más felada­tokat ró tisztjeire, mint a München előtti kapitalista köztársaság. A ma újtípusú tisztjétől elvárjuk, hogy poli­tikailag képzett és osztályöntudatos egyén legven, aki a nemzet elválaszt­hatatlan alkotórészét képezi. Ezt nem­csak t"dnia kell, hanem ezért akt van kiizder-le is kell. hogy hozzájáruljon a szocializmus megvalósításához. A miniszter a továbbiakban felhív­ta az új hadnagyokat, hogy váljanak a nemzeti büszkeség, a szocialista h.i­zifiassát? és a munkásság nemzetkö­zi testvérisége gondolatának igaz hor­dozóivá. Az úi tiszt'karban nincs he­lye többé a burzsoá nemzeti irány­zatnak, valam'nt a népe'lenes Impe­rialista világpolgári gondolatnak. Be­fejezésül a miniszter ezeket mondot­ta: „Bizonyítsátok be munkátokkal, hogy érdemesek vagytok arra a biza­lomra, melyet a nép, a hadsereg ve­zetősége és a hadsereg feje, Gott­wald köztársasági elnök helyez belé­tek". A tisztiiskola befejezése alkalmá­ból a köztársasági elnök és Svoboda miniszter között levélváltás töptént. A köztársasági elnök levelében töb­bek között ki ejtette a mai népi de­mokratikus tisztikar feladatát. Ez ma a nemzet magas bizalmát élvezi, gon­dosan őrzi annak szabadságát, függet­lenségét és országépítő buzgalmát. Az új tisztikar a dolgozó nép soraiból fakadt és hivatva van a dolgozó nép védelmét szolgálni. Az újtípusú tisztikart a dolgozó nép és a munkásosztály soraiból kell fel­nevelni. Ebből a célból létesítettük ta­valy az újtípusú tisztiiskoláinkat. Ez­zel lehetővé tettük, hogy a inunkás­és dolgozó osztály fiatal nemzedéke gyorsítva egészíthesse ki általános műveltségét, amely a katonai akadé­mián való tanuláshoz szükséges. Sztálin generalisszimusz is résztvett a repülőnapon A szovjet repülőnap — az egész szovjet nép ünnepe Vasárnap ünnepelte a szovjet nép a repülőnapot. Mint mindig, ezidén is ez a nap a szovjet lé^ülotta hatalmas erejének a maniíesztaciójává vált _s a szovjet nép büszkén vette tudomá­sul a sztálini sólymok hatalmas sike­rét. A moszkvaiak hatalmas űnepséggel ünnepelték a szovjet nép e hagyo­mányos napját, a j-zlálini repülőna­pot. Moszkva lakosainak százezrei lep­ték el már a reggeli órákban a tusini repülőteret. Az ünneplők hatalmas lel­kesedéssel üdvözölték Sztá'in genera­lisszimuszt és elvtárrait, akik a kor­mány részére fenntartott páholyban helyezkedtek el. 12 órakor felhangzot­tak a harsonák és 100 ágyúból húsz­szoros díszlövést adtak le. A szovjet himnusz felhangzásakor a repülőtér fölött egy zászlókkal feldíszített re­piilőosztag repült el. Áz e'sö repülő­gép Sztál ;n hatalmas képét vitte, a többi repülőgépen a Szovjetúnió köz­társaságainak a zászlai lengtek és a szovjet aviatika standardjai. A szov­jet repülőgépek további csoportja fel­írta az égboltozatra: „Éljen Sztálin". Ezután a sportrepülők, a moszkvai aeroklul) és diákjai mutatták be mű­vészetüket. Ferestenko, a pilótatudo­mány mestere vezetésével három „Jak IS" típusú repülőgép akrobata­mutatványokat produkált. A repülnvi­torlás nők madárhoz hasonló' gépeiken olyan akrobatamutatványokkal kápráz­tattak el, amelyet az elragadtatás hangjait váltották ki a közönségből. Potref, a Központi Aeroklub repülője azután mótornélküli egyszárnyas re­pülőgépen. mutatott be akrobációkat. Szünet után a katonarepülők követ­keztek. A szovjet katonai pilóták a magasabb repülótudomány bonyolult figuráit mutatták be áramvonalas re­pülőkön, melyeket Jakovlev, Lavocs­kin és Mikojan, ismert tervezők állí­tottak össze. A szovjet pilóták cso­dálatraméltó mesteri pontossággal haj­tottak végre minden figurát az áram­vonalas gépeken. Ezután légi parádé következett, me'y látszat légiharccal végződött. Támadó és nehéz bombázógépek zu­hantak a repülőtérre, bombák robban tak és légelhárító ágyúk dörögtek. A katonai pilóták részvétele jogos büsz­keséget váltott ki a szovjet hazafiak sz' és a hála meleg érzetét Sztálin iránt, aki megteremtette a ha­talmas szovjet repülészetet. A program harmadik részében az ejtőernyősök mutatták be tudományu­kat. A Szovjetúnió az ejtőernyős sport hazája, mely férfias akaratot, elhatá­rozást és merészséget kíván. A re­pülőtér fölött személyszállítógépek re­pültek el és színes ejtőernyőjű para­sutiszták ugráltak ki belőlük. Az ej­tőernyősök köztük Myznikov és fia, az ismert sportolók hatalmas sikert arattak. Valami bűzlik Fornrózában — Generális, va n már valami eredménye a blokádnak? — Hogyne. Megrohadt az áru .... Micsurin és Lyssenko tanításának követői Csehszlovákiában A prágai Csehszlovák Földmű­velésügyi Akadémia rendkívüli közgyűlésén foglalkozott Micsu­rin cs Lyszenko haladószellemű tudományával, mely átformálja a természetet és azzal hogyan le­het bevezetni ezt a tudományt mezőgazdaságunkba és össze­egyeztetni a gyakorlati élettel. A tudománynak 15 legjobb munká­sa, akik tudományos munkássá­guk kiinduló pontjául a szovjet mezőgazdasági növénytant fo­gadták el, önkéntes szerződések­kel kötelezték magukat, hogy földműveseink számára népszerű tudományos műveket fognak ki­dolgozni legkésőbb 1950. év vé­géig. Dr. Ing. Domorázek. a Cseh­szlovák Földművelésügyi Akadé­mia főtitkára az összejövetelen előadta azt a tervet, melynek alapján köztársaságunkban a szovjet mezőgazdasági növénytan ismereteit elterjesztjük. Először kerületi, Jkésőbb, szeptemberben, járási konferenciákat tartanak, melyeken szakemberek ismerte­tik földműveseinkkel — újítóink­kal az új tudományos megisme­réseket. Azután kerületi és járási Micsurin-klubokat rendeznek be földművesek, szövetkezeti tagok­nak, újítók és kísérletezők számára. Ezek a klubok az Egy­séges Földműves Szövetkezet al­kotó tényezői lesznek, de szak­ügvekben szorosan együtt fognak működni a Csehszlovák Földmű­velésügyi Akadémiával, melynek benyújtják a megoldásra váró feladatokra és a gyakorlatból szerzett ismeretekre vonatkozó észrevételeiket. Az új módszer alapján végre­hajtott mezőgazdasági kísérletező munkálatoknak előfeltétele az, hogy szorosan együttműködjön a földművesek, újítók és kísérlete­zők' legszélesebb tömegével. A tudományos munkások és kísér­letezők patronátust fognak gya­korolni a járások fölött és taná­csaikkal .segíteni fogják főként az Egységes Földműves Szövet­kezeteket, ahol a tudományos is­mereteket jobban érvényre lehet juttatni, mint az egyéneknél. A szovjet ifjúság példáját kö­vetve, a mi földműves és iskolás ifjúságunk is belekapcsolódik eb­be a kísérletező munkába, mely mekívánja a tömegek együttmű­ködését, azzal, hogy egyfelől megismerkedik a micsurini-ly szenkói mezőgazdasági növény­tannal, másfelől résztvesz a gya­korlati kísérletezésben és minta­iskolák létesítésében. A haladószellemű mezőgazda sági tudomány népszerűsítésénél falvainkban nagy szerepet ját­szanak a helyi agronómok és állatorvosok. Micsurin és Ly­szenko tudománya, mely a ter­mészeti jelenségek magyarázatá­ban a dialektikus materializmus törvényét érvényesíti, lesz nálunk is a mezőgazdasági tudomány el­ismert és gyakorlatilag megvaló­sított alapja, éppen úgy, mint a többi népi demokráciában. A NAP ESEMÉNYEIHEZ . Hz ötéves terv első sikere A szombati és vasárnapi lapokban megjelentek az első hireK az ötéves terv első félévének eredményeiről. A tervet az ipari termelés terén or­szágos méretekben 101.9 százalékban teljesítette, míg az élelmezési ipar 112 százalékos eredményt ért el. Néhány nap előtt a földművelésügyi miniszter jelentette, hogy a szarvas­marhaállomány július l-ig elérte a tervszerinti mennyiséget. Nincs két­ségünk afelől, hogy a gabona és más termények idei terve teljes egé­szében teljesül. A közlekedés fenn­akadás nélkül dolgozik, a vasút és a posta példásabban teljesíti köte­lességét, mint a kétéves tervben. Vé­gül pedig az építészetben napról­napra javul a helyzet. Az ötéves tervnek már ezek a kezdeti sikerei igazolják, hogy a munka jobban ha­lad, mint a kétéves terv idejében. Ennek a ténynek Íren nagy a gaz­dasági és politikai hordereje. Az öt­éves terv egész életünk alapköve. Ma mindenkinek meg kell értenie, hogy életünket ma az ötéves terv • Irányítja. Biztosítja a munkát, azt a munkát, amely egyáltalán nem annyira természetes, mint azt sokan hiszik. Vegyünk csak példát a nyu­gati államokról és rögtön látjuk, hogy a munka ott sokszor majdnem elérhetetlen távoli dolog, aminek semmi közössége nincsen a töme­gekkel. És az emberek örülnek, ha munkát kapnak. Nálunk mindenki, aki dolgozni akar, munkát talál. Nálunk a munka, bármilyen is, megbecsült és nemes; az osztály és rendi ellentétek eltűnnek benne. A legtiszteletreméltóbb ma az a mun­ka, amely legjobban előmozdítja az ötéves terv sikerét. Hőseink ma az osztravai élmunkások. a kiváló telje­sítményt felmutató vasöntők, a szö­vőmunkások és a disznóetetők, a dolgozó parasztok. Ezek a mi hő­seink, mert nagyszerű erőfeszíté­seikkel ők biztosítják számunkra az ötéves tervet, a dolgozók jobb jö­vőjét. Egész Spanyolország fölött borús az ég... 1936 július 18-án a madridi rádió reggeli hírei között a bemondónő, mintegy véletlenül monotón hangon odavetve olvasta be a mikrofónba a következő mondatot: „Egész Spa­nyolország felett derült az ég." Ez a mondat volt a jeladás a készenlét­ben álló fasiszta reakciósoknak, hogy megkezdjék aljas támadásukat a spanyol nép és a spanyol demokrá­cia ellen. Ez a jelentéktelen mon­dat lett az árulás elindítója. A vi­lágtörténelem legnagyobb és legvé­resebb testvérharcát ez jelentette be sz ibériai félszigeten. Spanyol­ország nyílt csatatérré változott. A világ cs^zes haladó nemzetei har­coltak itt a jó ügyért, saját nemze­tük szabadságáért. A spanyol hadszíntér kicsiny szín­pad volt csak, de elég nagy ahhoz, hogy a támadó fasizmus megtart­hassa rajta főpróbáját. Itt kezdő­dött meg az a szörnyű játék, amely átvonult egész Európán és lángba­borította az efé.sz világot. „Snanvol­ország felett derült az ég." Igen, a nemzetközi reakció Span^olorPTÍ p-ot választotta ki, hogy az áldott ibé^ni fé'szi^et legyen a főpróbája a vilá? haladó erői ellen irányuló keresztes hadjáratnak, amelv a nenf^ívps fr­rií't júliusi nap óta. 13 éven keresz­tül szakadatlanul folyik. Gyalázatos, alias játék volt ez. Az e^vik oldalon a fefrwertelen spanyol nép és a nemzetközi sza­bad sá"-* 1 arcosok maroknyi csapata, a másikon a színpadra lépő impe­rialista német és olnsz fasizmus ál­tal hajlómra i'ittatott Frsnco, aki­nek háta mögött, ma már tisztán látjuk, ott állottak a nemzetközi mun 1 ,'áR T Vio7 r rplnm be­nemavatkozási komédiáinkkal. Spanvolors^áfha özönlött a fegy­ver. Francoék tele voltak Junkers, Heinckel és rrr's t'onsú reniMŐPfé­™ei-'kel, nehéz t íÍ7é* , cép ,'< s*pl, aknave­tőkkel, mfr a m^sik oldnlon I.eon Blum úr és a többiek benemavat­Vn^rfci komédiájukkal céltndatospn ftéiték halálra a sppmrol dpmokrá­e'át. felett borús az ésr. dp tudink ho°-v nvi" rf >M nrrth*'itozás ellenére vé£,ül is ott is kiderül.

Next

/
Thumbnails
Contents