Uj Szó, 1949. július (2. évfolyam, 69-93.szám)

1949-07-19 / 82. szám, kedd

UJSZO 1949 július 19 UTAZÁS A GRÚZOK FÖLDJÉN EGY ÉLETVIDÁM NÉP KÖZÖTT Tbilisz, július hó. Ha az ember elszundít a vonaton, majd egy zökkenőnél hirtelen felriad és álomittasan kinéz az ablakon, az első percben azt hiszi, valahol Svájcban vagy Dél-Tirolban utazik, ott is az Alpesek legszebb déli lejtőin, ahol már a mediterán-növényzet szubtropikus pompája és az azúrkék ég foglalja ragyogó keretbe a merészvonalú fehér hegycsúcsokat és a szürke gleccsereket. Pedig ez a vonat a délkaukázusi fővonal, amely a Kaspi-tengerrel s a közeleső állomás neve Navtlug, ahonnét csak néhány kilométerre van Tbilisz, Grúzia fővárosa, a háromnegyedmillió lakosú délies metropolis, mely egyike a világ,legfestőbb és legéletvídámabb nagyvárosainak. — Csodálkozik, úgy-e — nevet kísérőm, a moszkvai újságíró, aki nagy déloroszországi utazásunkon páratlan barátnak és nagyszerű útimarsallnak bizonyult. — E gyönyörűségről nem sokat tudnak a maguk hazájában. Va lami halvány fény dereng csak a fejekben, ha "Georgiáról hallanak, vagy ha a történészek előtt felemlítik az antik Kolhiszt, az argonauták és az aranygyapjú országát. És a föld, ahol most járunk, Kolhisz és Georgia. Meglepő, mennyire svájci, vagy méginkább északolasz jellegű a táj. Az ország nagysaga is az, mint Svájcé: Georgia, azaz a grúz szovjetköztársaság 51.000 négyzetkilométer és 3 millió lakosa van. EGY ÖSI KULTÚRA FÖLDJÉN. Nem akarom vizsgáztatni, de mondja el mit tud a georgiaiakról, vagy mint mi nevezzük, a grúzokról? — Talán annyit — feleltem félénken —, hogy a georgiai nőket tartják a világ legszebb asszonyainak. — Ez is valami — mosolygott útitársam. Tényleg e gyönyörű ország népébe a kaukázusi faj legszebb és legtisztább vonalú emberei tartoznak. Sudárak, magasak, nemesmozgásúak, erősek és egészségesek. És mi a legokosabbnak tartjuk őket a világon. De nemcsak mi. A régi görögök is. Mert illene tudni, hogy Georgia a hellén nép kultúrájában nagyobb szerepet játszott, mint akár a mai Franciaország. Ösi klasszikus földön járunk, amelynek kultúrája, hagyományai, szokásai ugyanolyan régiek, mint a helléneké és párhuzamosan fejlődtek ki vele úgy 5—600 évvel Krisztus születése előtt. És Grúzia előbb lett ke resztény, mint Németország. — A grúzok a Szovjetúnió egyik legrégibb népe — magyarázta az újságíró. — Gazdag és mozgalmas történetük van. A hagyomány szerint a régi görögök náluk tanulták a vasöntést és vágytak gazdagságuk után, mint Kolhisz és az aranygyapjú története bizonyítja. Az aranygyapjú nem mese. Az akkori Kolhisz, a mai Grúzia folyóiban sok volt az arany s a nép birkabőrökben fogta fel és szűrte a folyók aranyfövenyét, amitől a gyapjú gyakran aranyos lett. Innen ered a világhírű görög legenda. Az írástudás és az irodalom Grúziában már akkor virágzott, amikor sok európai nép még egyáltlaán nem volt a világon. j ÉLETVIDÁM, DÉLIES NÉP. — De ne a múltról beszéljünk. Nézze a boldog, gazdag, gyönyörű tájat. Külsejében is Provence mezőire emlékeztet a nagy hegyek alján. DélKaukázia népei között a grúzok mindig kitűntek életvidámságukkal, tehetségükkel és sajátos előkelőségükkel művészi téren éppúgy mint életformáikban. A grúz lakomákon például ma is ősidők óta kidolgozott szertartás uralkodik. Mindenki szereti és betartja a kedves szokásokat, akár otthon, akár ducbanban (teaházban), eben az elmaradhatatlan délkaukázusi klubhelyiségben ül. A lakomát egy „tamada" vezeti, egy elnökféle személy, aki él a vendéglátó jogával és szigorúan felügyel a szokások megtartására. A tamada kötelessége, hogy szellemes, élces módon vezesse a társalgást s irányítsa a vidámságot az asztalnál. A nép rendkívül zeneszerető. A lelkes, régi grúz líra a Provence trubadúrjaira emiékeztet akik udvarias lovagok s ugyanakkor merész harcosok voltak. A nők iránti hódolat szerves része a grúz életnek. A grúz szereti a társaséletet és a vidámságot, a grúz éle közvetlenséget és finomságot úgy elegyít, ahogy a jó grúz borban a „virág" finomsága nem választható el a régiességtői. E borivó déli vérmérsékletű nép szikrázó elevensége régi és nemes kultúrával vegyül, amely a boldog és kiegyensúlyozott országot arra tanította, hogy szeresse a teremtömunkát és a jókedvű' szórakozást. A vonat Grúzia fővárosa felé közeledett. Ütitársam elhalgatott és felállt, hogy kiszállásra készülődjék. Arcán szokatlan ünnepélyesség jelent meg. — Ebből a népből származik Sztálin —' mondotta. AfCIS KUNYHÓ A MARVANYCSARNOKBAN. Néhány nap múlva vadonatúj villamosvonaton robogtunk Tbilisz-bö! nyugat felé, a Kura völgyén át. Megízleltük már Kahetia híres borait, gyönyörködtünk a pálmaligetekben, néztük a tea- és citromültetvényeket. „Ismered a hont, hol citromfák virulnak", jutott eszembe a sóvárgó vággyal telt költemény, amikor megérkeztünk a délies kertek és ragyogó gyümölcsök közt csaknem elsüppedő Gori varosába. A régi erőd csipkézett fala a hegy ormát övezi, mintha Itáliában lennénk. A háttérben a havasok fehérje, fölötte azúrkék ég, lent sötétzöld, buja növényzet. E tündérkertben született 1879-ben Szoszo Dzsugasvili, egy szegény grúz munkás fia. Ez volt a neve annak, akiT később az egész világ Sztálin néven ismert meg. Elzarándokoltunk a házhoz, ahol született. A kis téglakunyhót most üveg- és márványfoglalat védi. Az egészet beépítették egy klasszikus vonalú, oszlopos márványcsarnokba s üveg alá tették. Különben minden úgy maradt, mint Sztálin gyermekéveiben volt. Kovácsolt vasrács mögül az oszlopokon át belátni a csarnokba, ahol a kis ház áll, az ajtaja nyitva, az ablakában virág, mint régen vnlt. Kis nyitott tornác az apró ház előtt. A kunyhó szelíden bújik meg az ünnepélyes márványcsarnokok védő ölelésében, van valami fenséges és megható a kegyelet óvó megnyilatkozásában. / — Minden évben sokszázezer szovjet polgár zarándokol a csarnokhoz — mondja vezetőnk — s Gori lassan a Szovjetúnió e^yik legfőbb idegenforgalmi központja lesz. Ne együnk húst, ne igyunk hideg vizet a kánikulában Nemsak közelednek, de már itt is vannak a legmelegebb nyári napok, amelyek akarva-akaratlan megváltoztatják az emberek életrendjét, munkarendjét és étrendjét. Ez utóbbinak változásai mindig sok fejtörést okoznak a háziasszonyoknak, de a magányos embereknek is. Sok-sok évszázados hagyományként él az emberekben az a követelmény, hogy nyáron gyökeresen és gyorsan meg kell változtatni az étrendet. Annál kevesebben vannak tisztában még ma is a legcélszerűbb étrendváltoztatás feltételeivel. Túlfűtés — belülről Mit együnk és mit igyunk, s mit ne együnk és mit ne igyunk a nyári hőségben? I A nyári hőség főleg friss nöI vényi és gyümölcskosztot kiván. A táplálkozás így aránylag úgynevezett „kalóriaszegény"-nyé válik, de legalább ezáltal elkerülhetjük a hőgutát. Az egyoldalú zsíros-húsos étrend ugyanis, amelyhez ma már bőven hozzájuthatunk, sokkal több kalóriát ad, mint amire szükségünk van és így könnyen elhízunk. Nagy melegben nincs szüksége a szervezetnek arra, hogy belülről is túlfűtsük, mert arra hajlamos embernél az élettani és egészségügyi zavarokat idézhet elő. Minél kevesebb húst! Éppen ezért ilyenkor a könynyen emészthető ételek fogyasztása célszerű. Mindennapi étrendünk tartalmazzon például reggel tejet, kávét, aludttejet, yorhurtot vagy árpakávét. Ebédre együnk zöldfőzeléket, gombás, tojásos s egyéb nem húsos feltéttel, vagy csak nagyon kevés hússal. Vacsorára legcélszerűbb valamilyen tojásételt fogyasztani. Napközben fogyasszunk minél több gyümölcsöt s mindig azt, amit éppen a szezon ad. Tehát nem okvetlenül szükséges a következő szezonbeli gyümölcsök primőrjei után futkosni. A hétvégi kirándulások alkalmával pedig túró, vaj, sajt és gyümölcs legyen a táskában, a thermoszban hideg tej vagy kakaó, édestészta a szalvétában és csak egész kevés sülthús, vagy más húsétel. Salátát mindennap fogyasszunk! Legjobb kánikulai gyógyszer — a gyümölcs. Jegyezzük meg, húst és zsíros ételt, valamint felvágottat az év minden hónapjában bőségesen fogyaszthatunk. Az életfontos vitaminokat adó gyümölcshöz, zöldfőzelékhez ezzel szemben csak tavasszal és nyáron juthatunk. Aki tehát nyáron sem fogyaszt gyümölcsöt, aki nem használja ki eléggé a kínálkozó zöldfőzelékszezónt s aki ilyenkor sem iszik elég tejet, az egész biztosan megbetegszik valamilyen nyári betegségben. A forró kánikula nagyon is sok alkalmat ad a megbetegedésekre s egyik alkalom az észszerűtlen táplálkozás, hőségben a sok zsíros étel, ami általában könnyen megbontja bárkinek is a testi-lelkii egyensúlyát. Ha az ízlésünk olyan, hogy mindennap megszoktuk a húst, akkor helyette májat, belsőségeket fogyasszunk. Változatos étrendet ad egyébként a különböző tésztafélék fogyasztása gyümölccsel. Meleg tea hideg víz helyett. Az úgynevezett hűsítőitalokkal és főleg a fagylalttal csínján bán junk. Ezeknek az üdítő hatása ugyanis könnyenmuló jelenség s valamennyire is érzékeny embereknél sok bajt okoz. Még a korlátlan vízivás sem kívánatos, mert a vízivás ilyenkor fokozott izza dással és elválasztással jár. Melegben dolgozó munkások és forró napon tartózkodó emberek a rekkenő, hőség ellen néhány korty meleg teát igyanak fokozott izzadás esetén az eltávozott sók pótlására pedig ásványvizet fogyaszszanak. VEGYES HÍREK • AZ ANGOL SZÍN ÉSZSZÖVETSÉG beadvánnyal fordult a kormányhoz, hogy sürgősen orvosolják azokat az áldatlan állapotokat, amelyek a legtöbb . angol színházban uralkodnak. Míg a színházak előcsarnokai és a nézőtér szemfényvesztő luxussal vannak berendezve, addig az öltözők botrányosan el vannak hanyagolva. A szövetség vizsgálata kiderítette, a színházak 25 sZázalékaban ezek a helyiségek olyanok, hogy az egészsegre rendkívül ártalmasak, valóságos tanyái a tuberkulózisnak és más betegségeknek. Van több olyan londoni színház is. ahol az öltözőkben nem lehet otthagyni egyik napról a másikra a festéket — mert a patkányok megeszik. » * — Hét milliárd könyv — 30 év alatt. A szovjet fővárosban 2253 könyvtár működik, összesen 64 millió kötet könyvvel. Az Okióberi Forradalom előtt Moszkvának mindössze 30 könyvtára volt. A szovjet fővárosnak 60 múzeuma és 20 állandó kiállítása van. 24 színházban évente átlag 9000 előadást tartanak, amelyeknek nézőközönsége meghaladja a nyolcmilliót. A Moszkvai Központi Zenekonzervaforium hallgatóinak száma 1918-ban 150 volt, az idén 2000. Moszkvában ezenkívül 26 zeneiskola működik 9000 tanulóval. A könyvkiadók száma — ide nem számítva az újság- és lapkiadókat — 76. Ezek a kiadóvállalatok több mint negyven nyelven adnak ki könyveket, köztük sok olyan nyelven, amely az Októberi Forradalom előtt még nem is volt irodalmi nyelv. A Szovjetúnió fennállásának első harminc esztendeje alatt a moszkvai könyvkiadók 370.000 művet adtak ki, hétmilliárd példányszámban. — Százéves a híres Krasznnie Szormove-gyár. A Zsdánov nevét viselő gorkiji Krasznoie Szormove-gyár most ünnepelte fennállásának 100 évfordulóját A feldíszített gyárban emlékgyüléseket tartottak. Az ünnepség alkalmából a Volga kikötőjébe érkezett a Karmát nevű haió, a világ első mótoroshajóia. Külföldön csak hét évvel később gyártották az első mótoroshajót. Az évforduló alkalmából a postaiifryi minisztérium emlékbélyegsorozatot ad ki. Földművese tüEícíű nyaralása , A munka- és népgondozási minisztérium jelenti, hogy ebben az évben első ízben nyaralnak idegenbe földműveseink. 100—150 legjobb földműves 14 napos üdülésre megy a szomszédos baráti népi demokratikus államokba. A nyaralásra szeptember végén az aratási munkálatok elvégzése után kerül sor. KARCZAG ISTVÁN. A fölcseréli Ez a szerelmi románc egy külvárosi mozi mögött a sötét utcán kezdődött, szombat este, az utolsóelőtti előadás után. A férfi, Cservenka Antal, huszonkétéves vasesztergályos; a nő Fehér Matild, tizennyolcéves gyári csomagolólány: mindketten egyazon üzemben dolgoznak. Cservenka Tóni hórihorgas fiú. Csupasz nyakán ádámcsutkája feltűnően kiugrik és beszédközben figyelemreméltó módon, fel s alá korcsolyázik. Arca ovális; sokkal oválisabb, mint ahogyan azt egy munkakönyv személyleírása vázolhatná. Az orra a sasra emlékeztet, a magasröptű kőszáli sasra. Hangja ellenben már a medvére emlékeztei, szelíden dömörgő medvére. Mosolya megint nem a medvét juttatja eszünkbe, mert nincs olyan medve — a mosolytól eltekintve — amelynek szájából két wiplafog ezüstfénye ragyogna elő. Maradt még a haj, jobbanmondva a sörény. A sörény vörhenyesszőke, drótszálú és rövidrenyírt, az ember kirojtosodott rézhuzalhálót vél a fejen, születésnap holott Tóni nem visel fejfedőt. A tenyérre is ki kell térni. A te nyér nem sokkal kisebb, mint egy péklapát és most az egyik, a hosszú lábszár mellett csüng, a másik egy barna bőrzeke zsebében nyugszik. Ez lenne hát Cservenka Tóni tetőtöl-talpig és ha még a talpról is akarunk beszélni, megmondhatjuk, hogy a mérete körülbelül negyvenhetes és most csendesen csoszog Fehér Matild mellett. A sötét utcán Matild is csendesen ballag Tóni mellett. Matild nagydarab, telt leány, nem sorozható a „nenyúljhozzám" testalkatúakhoz. De termete, Tóni jegenye alakja mellett, inkább széltében, mint hosszában érvényesül. Tiizennyolcévesnél többnek látszik, ez egyrészt kreolbarna bőrével, szénfekete szemével és tekintélyesen domborodó idomaival magyarázható. Szája duzzadt és piros, mint egy felcsattant vérnarancs. Arcán látszik, hogy drogériában szapannál nem igen vásárol egyebet, de a szappan friss illatát még a holló-kékes haja is árasztja. Nincs kizárva, hogy Cservenka Tóni, most a szappanillat miatt csavargatja a fejét. A nyakkendő Tónit nem szoríthatta, hiszen nyitott inget viselt. Egy azonban bizonyos volt. Tóni, már a moziban sem fért meg a bőrében, az egész előadás alatt Matild párnás, jókora kezét szorongatta és Matild jókora kacsója, nem egyszer szökött meg a fogságból. Tóni vagy megsértődött ezért, vagy elgyávult, de bizonyos, hogy az előadás után némán kezdett el cammogni Matild mellett és úgylátszik, nem is volt hajlandó visszanyerni beszélőképességét. Matild pedig úgylát| szik nem feszegette a dolgot. Most Tóni ádámcsutkája különös lendülettel korcsolyázni kezdett. Azután az izgatott gége mögül fátyolosan tört elő a hang. — Marhaság ... Rém nagy marhaság volt ez az amerikai film ... tört elő a gége mögül. És Tóni a magasból nagy figyelemmel kezdte szemlélgetni Matild kékesen csillogó fejebúbját. — Nem mondom, az a smacijelenet jó volt... Hogyan cuppogtak az első sorokban, mi? . . . Nem volt rossz, mi? ... — És még nevetve brummogott, dörgött valamit, de már az ég felé emelt arccal és így szavait elnyelte a sötétség. Matild sandán felszegte fejét Tóni felé és kuncogott. Az;itán. mint aki valamiért észbekap, vagy mintha mégis meghallotta volna a Tóni sötétbe küldött üzenetét, hirtelen komoly arcot öltött és fahangon ezt mondta: — Azt elhiszem ... az ilyesmit bevenné a hasatok . . . Tóni, mint a magasból kémle lődő sasmadár, oldaltvágott fejjel pislogott le merész orra mögül. — Mi van a hasammal? ... kérdezte rosszat sejtve. I — Mi lenne.... — vonogatta a I vállát érzéketlenül Matild. — Kár célozgatni ... Nem egyszer mondtam már, okosabb dolgokon is járhatna az eszed/ .. Tóni most már testestől-lelkestől megjátszotta a kőszáli sast. Két irdatlanul hosszú karját széttárta és valamiért lebegtetni kezdte. Szinte várható volt, hogy a levegőbe emelkedik és ott köröket ír le, a menekülő zsákmány fölött... — Nem egyszer mondtad . . . rezgett a hangja fájdalmasan, mint a bőgőnek a húrja. Ha ilyesmi kerül szóba, rögtön megkomolyodol, mint a vakbélgyulladás ... Lehetis veled okosan beszélni ... Olyan vagy, mint egy vénkisasszony . . . Tudhatnád, nem vagyok fából és feleségül vennélek... — Erre, mintha a kőszáli sas le akart volna csapni áldozatára: a karlengetés megszűnt és a két kar bukórepülésben készült Matild vállai felé. De csak készült. A sasmadár összetévesztette a párducot a gödölyével, mert Matild hátraugrott és -mintegy önkéntelenül karmolási ra görbítette két tenyerét. -Szurokszeme is félelmetesen villogott, puha háta is begörbült, még fújt is, akár egy megtámadott macskafajta. Tóni két tenyere combjához hanyatlott, hangos csattanással: — Na tessék — motyogta — itt van... — kapkodott szárnyszegetten — mindig ez sül ki a dologból... A sasmadárnak ez a megindító vergődése valahogyan megszelídíthette Matildot. Elmosolyodott és békülékeny hangon ezt mondta: — Borzasztó, hogy ti férfiak milyenek vagytok ... Más tudományotok sincs ... ,'Folytatjuk.)