Uj Szó, 1949. július (2. évfolyam, 69-93.szám)

1949-07-16 / 80. szám, szombat

1949 július 16 UJSZ0 ­Tanuljunk a Bolsevikok Pártjának történetéből: Az osztályharc éleződik Marx: » Azzal, hogy a pro letárius átvette a hatalmat, még nem tűnnek el ellensé geink.« A marxizmus-leninizmus azt tanít ja, a bolsevikok pártjának története és most már a népi demokrácia or szágainak története is azt bizonyítja, hogy az osztályharcnem szűnik meg, amikor a hatalom a munkás­osztály kezébe kerül, söt még élező' dik is. »A kizsákmányolók ellenállása megdöntésük előtt kezdődik, de éle ződik megdöntésük után. (Lenin Ösz szes müvei XXV kötet.) Ekkor persze a burzsoázia ellenállása új formákat ölt: polgárháború szítása, fegyveres beavatkozás, összeesküvések, kár tevés, kémkedés stb. Sztálin elvtárs éles gúnnval illette azokat, akik úgy okoskodtak, hogy a proletariátus diktatúrája alatt enyhül, elhal vagy megszűnik az osztályharc. Azokat, akik azt várták hogy »hamarosan nem lesznek már semmiféle osztályok, tehát nem lesz osztályharc sem, tehát nem lesznek gondok és izgalmak, tehát sarokba lehet állítani a fegyvert és le lehet feküdni a padkára aludni és várni az osztálymentes társadalom eljövete­lét*:. (Beszámoló a Párt XVII. kon­gresszusán.) Az ellenkezője igaz: minél nagyob­bak a sikereink, minél reménytele­nebb ellenségeink helyzete, annál dü­hödtebbek a szétzúzott kizsákmányo­ló osztályok maradványai, annál szí­vesebben nyúlnak harcukban a dolgo­zók ellen szélsőséges eszközökhöz. »Szem előtt kell tartanunk, hogy a szovjet állam erejének növekedése erősíteni fogja a haldokló osztályok utolsó maradékainak ellenállását. Éppen azért, mert haldokolnak és utolsó napjaikat élik, egyik támadási formáról a másikra fognak áttérni "élesebb formákra, a lakosság elma­radt rétegeihez apellálva és mozgó­sítva őket a szovjethatalom ellen. Nincs az a förtelem, nincs az a rága­lom, amit ezek a levitézlett emberek rá ne kennének a Szovjetunióra és ami körül ne igyekeznének mozgósí­tani az elmaradt elemeket. Ezen a talajon megtörténhet, hogy feloleve­niilnek és újra mozgolódni kezdenek a régi ellenforradalmi pártok szét­vert csoportjai ... az ellenforradalmi ellenzéki elemeknek, a trockistáknak és a jobboldali elhajlás híveinek ma­radékai ... Mindezt szem előtt kell tartanunk, ha ezekkel az elemekkel gyorsan és különösebb áldozatok nél­kül végezni akarunks — mondotta Sztálin elvtárs 1933 januárjában. Nyilvánvaló, hogy ez a népi demo­krácia országaira is vonatkozik. Ehhez hozzá kell tennünk, hogy a haldokló osztályok ellenállását az or­szágban következetesen támogatja a nemzetközi reakció, söt a legtöbb esetben a nemzetközi reakció sugall­ja és szervezi is a szocializums illető­leg a népi demokrácia elleni összees­küvéseket, merényleteket. ÜGYNÖKÖK, AKIKNEK PÁRTTAGSÁGI KÖNYVÜK VAN A szovjet tapasztalat azt jis mutat­ja, hogy minél nehezebb az ellenség­nek intézményeinkbe és szerveze­teinkbe beférkőzni, annál értékeseb­bek számára azok az ügynökei, akik­nek párttagsági könyvük van. »A párttagsági könyvvel bíró em­berek, akik előtt szabad az út intéz­ményeink és szervezeteink minden helyére, valóságos talált kincs voltak a külföldi államok kémszervezetei számára.« (Sztálin.) A Szovjetúnióban ilyen imperia­lista ügynökök, akiknek erejük a párttagsági könyvben volt: a troe­kisták, zinovjevisták, bucharinisták voltak. SoksZor felteszik a kérdést, ho­gyan lehetséges, hogy ezek az ele­mek az imperialisták kémszolgálatá­nál kötöttek ki? Lenin megvilágítja a kérdést: »Amikor a proletariátus megszerzi az államhatalmat, ezzel nem szűnik meg az osztályharc a burzsoázia el­len, sőt ellenkezőleg, ez a harc rend­kívül szélessé, élessé és kíméletlenné válik, A munkásmozgalom minden csoportja, pártja, vezetője, amely, aki egészen, vagy részben a refor^ mizmus a »eentrizmus« stb. állás­pontján áll, a harc legnagyobb kiéle­ződése következtében szükségszerűen vagy a burzsoázia, vagy az ingado­zók, vagy (ami a legveszedelmesebb) a győzedelmes proletariátus megbiz­hatalan barátainak táborába kerül... Ez a harc olyan, hogy a kritika fegyverét bármely pillanatban a fegyver kritikájával válthatja fel és fel is váltja, mint ahogyan azt a ta­pasztalat mutatja... Minél nagyobbak a szocializmus sikerei, minél gyorsabban tűnik a le­győzött kizsákmányoló osztályok szociális bázisa és tűnnek el legális NEM TUDJAK LETÖRNI a londoni rr sztrájkját „Őfelsége munkásárulói" VASÁRNAP: TÜNTETŐ FELVONULÁS A TRAFALGAR TÉREN Nagyszámú egyenruhás és még több titkosrendőr gyűlt össze hétfőn délben a londoni Viktória parkban Rendőrségi gyorsírókat is hoztak magukkal, hogy pontos szöveg áll­jon rendelkezésükre a szónokok el­len. Nem leszünk sztrájktörőit A gondos előkészítés feleslegesnek bizonyult. Az a több mint ötezer ki­kötőmunkás. akiknek a tanácskozá­sára a rendőrkopók odasereglettek, nem nagvon titkolta szándékait. Egyik szónokuk, Timóthv egyenes választ adott Attlee ..ultimátumára": „A vi'ágon semmi erőszak sem kény­szerítheti a munkásokat a sztrájk­törők gyalázatos szerepére, munkás­társaik elárulására". Világossá vált, hogv Attlee fenye­getőzései a szükségállapot bevezeté­séről nem ijesztették meg a sztráj­koló munkásokat. Ott vesztegel te­hát továbbra is a kirakásra hiába vá­ró 135 haió a londoni kikötőben. Sőt azoknak a hajóknak a szállít­mányai sem kerülnek partra, ame­lyeket kivezényelt katonákkal kísé­reltek meg kirakatni, mert a part­menti kis hajók és uszályok rakodó­munkásai kiielentették, hogy nem vesznek a kezükbe olvan árut. amely­lyel a sztrájktörők dolgoztak. Attleenek különben nem is voltak illúziói a fenvegetőzés sikerének le­hetősége felől. Hírhedt parlamenti beszédében nemcsak fenyegetőzött — panaszkodott is. Azt magyarázgatta, hogy a munkások a kommunisták vezetésével magát a Marshall tervet is veszélyeztetik. Attleeék jól tudták, hogy a szükségállapottal va­ló puszta fenyegetőzés nem bíria meghátrálásra a munkásokat. Az egész ultimátum-komédiára csak azért volt szükség, hogy a közvéle­ményt hozzászoktassák ennek a sú­lyos sztrájkellenes terrorintézkedés­nek a gondolatához. őfelsége úgy döntött Érdemes szószerint idézni a hiva­talos angol hírközlő szerv, a Reuter­iroda szavait a szükségállapot kihir­detéséről: „György király a brit kor­mány tanácsára hétfőn aláírta azt a nyilatkozatot, amellyel szükségálla­potot rendel el a londoni kikötőmun­kás-sztrájk miatt. Az aláírás megtör­ténte után csapattestek, tengerészeti szakértők és matrózok hatoltak be a dokkokba, amely a londoni kikötő egyik legnagyobb dokkja." A jelen­tés e szavakkal végződik: „Őfelsége az 1920-as kivételes állapotról szóló törvény értelmében úgy döntött, hogy 1949 július 11-én kihirdeti a szük­ségállapotot". „őfelsége" intézkedését Anglia megdöbbenéssel fogadta. Az alsó­házban a képviselők olyan zajt csap­tak, hogv Attleenek majd egy ne­gyedóráig kellett várnia, amíg fel tudta olvasni a „királyi kiáltványt". A hirtelen támadt csendben az egyik képviselő Ijólhallhatóan megjegyez­te: „Szégyen-gyalázat". A vita során egyébként újra kide­rült, hogy a törvényes erőszak nem oldía meg a problémát Egy kormánv­oárti képviselő, Mac Govern kijelen­tette: „a szakszervezeti vezérek el­vesztették a vezetést, nincsen többé kapcsolatuk a munkásokkal, az e»*ész szakszervezeti vezetés gyökeres felül­vizsgálatra szorul." Levitézlett munkásámlók Éppen ez a dolog lényege. A mun­kások nem hallgatnak már áruló ve­zetőikre! Mac Govern felszólalása magyarul annyit jelent, hogy az an­gol munkáspárti és szakszervezeti vezetőknek — ha továbbra is ered­ményesen akarják játszani régi sze­repüket a burzsoázia érdekében, »fe­lül kell vizsgálniok módszereiket*, azaz valami módon újra vissza kell férközniök a munkások bizalmába, mert a jelek szerint már az angol munkások is alaposan kiismerték őket. Ha ez a >visszalopódzás« még­sem sikerül, még mindig nyitva áll a terror útja is. Amit a „kivételes ál­lapot« példája is mutat... A londoni rádió hosszasan magya­rázza, hogy a szükségállapot-rende­let ugyan messzemenő hatalommal ruházza fel a hatóságokat, de azért nem szabad összetéveszteni az os­tromállapottal. Az angol lapok álta­lában nyugtalanul és borúlátóan íté­lik meg a helyzetet. Kivétel a News Chronicle, amely akasztófa-hurr.orral arról elmélkedik, mi^ gondolhatott Attlee miniszterelnök, aki valaha a dokkmunkások képviselője vmt, miközben a szükségállapotról szóló rendelkezést' felolvasta. A munkás­párti Daily Herald azon kesereg, hogy 'a dokkmunkások nem hajlan­dók követni az áruló szakszervezeti vezetőket és ^kihasználják* azokat a rendkívüli nehézségeket, ame­lyekkel az angol burzsoáziának a jelenlegi gazdasági helyzetben a sztrájktól függetlenül is meg kell küzdenie. Nehéz lesz bennünket kiéheztetni. Pedig a sztrájkhoz egyre újabb munkások csatlakoznak. Szerdán a sztrájkoló munkások száma már mintegy 14.G00-re emelkedett. A munka 216 hajón szünetel. A ki­kötő-bejáratokat sztrájkőrségek tartják megszállva. A dokkmunká­sok felszólítására a szállítási válla­latok alkalmazottai sem hajlandók a katonák által kirakott árukhoz nyúlni. A kikötőmunkások hosszú harcra készülnek. »Nehéz lesz bennünket kiéheztetni,* — mondják. Már csak annál is inkább, mert a sztrájko­lókból alakult munkáskizárás elleni bizottság az ország minden részé­ből, gyárakból, szakszervezetekből, a dolgozók százezreitől kapja az üd­vözlő, biztató táviratokat. S katonai vereség után gazdasági vereség vár az imperialistákra Kínában A Szovjet Tájékoztatási Iroda az újabb imperialista mesterkedésekre A Szovjet Tájékoztatási Iroda egyik szemléje azzal a kérdéssel foglalkozik, milyen további mes­terkedésekkel próbálkoznak az imperialisták Kínában elszenve­dett vereségük után. Mao-Ce-Tung elvtárs legutóbbi beszédében — írja a Szovjet Tá­jékoztatási Iroda — hangsúlyozta, hogy az imperialisták nem nyug­szanak bele bérenceik vereségébe és a kínai nép győzelmébe. E győzelmeket a kínai nép az imperialistákkal, mindenekelőtt az amerikai imperialistákkal szemben vívta ki. Az amerikai imper'alisták Kínát gyarmatuk ká akarták tenni és felvonulási területté a Szovjetúnió és Ázsia népei ellen. Minden támogatást megadtak ez­ért a reakciós Kuomintang-klikk­nek és nyilvánvaló, hogy sem­miképpen sincs ínyükre a kínai nép győzelme. Ezért a kínai nép nek fokozott éberséggel kell har­colnia a reakció aknamunkája eilen. Az imperialisták buzdítani fogják a kínai reakciósokat vagy saját erejüket vetik latba, hogy zárlat alá vegyék a kínai kikötő ket. .. . Az is lehetséges, hogy sa­ját fegyveres erőik felhasználásá Tnman jelentése szerint egy év alatt két millióval növekedett a munkanélküliek száma az USA-ban Washingtonból jelenti a TASS: Truman elnök a kongresszus elé terjesztette „gazdasági tanácsadói­nak" jelentését. A jelentés igyek­szik ugyan derűlátóan leírni az amerikai gazdasági helyzetet, működési lehetőségeik, minél inkább veszíti el az osztályellenség a talajt lábai alól, annál inkább válnak a le­ninizmussal szemben ellenséges poli­tikai áramlatok az imperialista kor­mányok kémszervezetének közvetlen, még a fasizmust is kiszolgáló ügy­nökségeivé. A bolsevikok pártja a Szovjetúnió­ban felszámolta a kizsákmányoló osztályokat és szétzúzta ügynöksé­geit. Az osztályharc azonban nem­zetközi téren továbbfolytatódik és éleződik. azoban sok olyan konkrét adatot tartalmaz, amely meghazudtolja a derűlátást. A jelentés adatai szerint pél­dául egy év óta majdnem két­millióval csökkent a foglalkozta­tottak száma az amerikai gazda­sági élet minden ágazatában, ki­véve a mezőgazdaságot. Még a tanácsadók szépített jelentése sze­rint is az elmúlt ősz óta az ipari ter­melés körülbelül 13 százalékkal csökkent. A gyáripar termelése márciustól júniusig 10 százalékkal esett visz­sza. A magántőke beruházásai 1948 utolsó negyedétől 1949 máso­dik negyedéig 25 százalékkal csökkentek. val veszélyes kalandokba bocsát­koznak Kínában, — mondotta Mao-Ce-Tung elvtárs. Az a veszély, amelyre Mao-Ce­Tung elvtárs rámutatott, teljesen reális, — folytatja a Szovjet Tá­jékoztatási Iroda. — Csangkaj­csek 300.000 főnyi hadsereget összpontosított Formozán. E kato­nai erők egyedül Formózára tá­maszkodva azonban nem képesek blokád alá venni Kína keleti partvidékét. Blokádjuk hatékony­nyá tételéhez szükségük van az imperialisták támogatására. Az imperialisták azonban egy­előre nem mernek nyíltan be­kapcsolódni a blokádba, mert ez hadüzenetet jelentene. Az amerikai kongresszusban azon­ban az utóbbi napok folyamán komoly vita zajlott le a kínai te­rületen lévő reakciós erők marad­ványainak nyújtandó katonai se­gítség kérdéséről. A vita során egyesek a még megmaradt milita rista erők felfegyverzését köve­telték. A győzedelmes kínai népet ter­mészetesen nem ijeszti meg az ilyen fenyegetés. Annál kevésbé, mert az imperialisták ebben a kérdésben sem egységesek. Az angol kereskedelmi cégek többsége, de számos amerikai tőkéscsoport is elszántan harcol a Kuomintang kezdeményezte blokád ellen, mert válságos gazdasági helyze­tükben semmikép sem akarnak újabb piacokat veszíteni. Az im­perialisták Kínában gazdasági té­ren ugyanolyan vereség előtt állnak, mint amilyen vereséget eddjg a polgárháború katonai frontján szenvedtek el — fejezi be a Szovjet Tájékoztatási Iroda. fl hajtcanyagfogyasztók figyelmébe A 'kereskedelem és iparügyi megbízotti hivatal már többízben figyelmeztette a hajtóanyag­fogyasztókat, hogy a vasKofdókat szállítsák vissza annak a raktár­nak, amely azokat a fogyasztók­nak kölcsönözte. Figyelmeztette továbbra arra is, hogy a hajtó­anyaggal való ellátás csak akkor mehet végbe nagyobb akadá­lyok nélkül, ha a hordókat rongá­latlan állapotban adják vissza. A fogyasztók nagyrésze sajnos nem helyezett súlyt a rendelet betartására. Most, amikor 3 havi hajtóanyagra adtak ki utalványt, egyszerre nagyobb mennyiségű vashordóra van szükségünk. A hajtóanyagfogyasztók ilyen fegyelmezetlen magatartása azt eredményezheti, líogy az ellá­tásban nagyobb akadályok állnak elő, ami következésképpen meg­akadályozhatja az aratási és cséplési munkálatok sima mene­tét. Az iparügyi megbízotti hiva­tal a rend helyreállítása érdeké­ben a következő rendeleteket ad­ta ki: 1. Felszólította a „Benzinol" nemzeti üzem szlovenszkói fiók­jait, hogy azoknak a fogyasztók­nak, akiknél 5 vashordó van, csak úgy adjanak ki üzemanya­got, ha hordót hoznak. 2. A „Benzinol" nemzeti üzem ne szolgáltassa ki egyszerre a há­romhavi üzemanyagot, mert ezzel nagy vashordóhiányt idézhet elő, ami azt eredményezheti, hogy egyesek megkapják háromhavi adagjukat, míg mások hordó hiá­nyában egyáltalában nem juthat­nak üzemanyaghoz. Ezek a rendelkezések nem vo­natkozhatnak azokra a cégekre, amelyek a Benzinoltói szétosztás végett vesznek üzemanyagot, te­hát azokra, akiknek kiutalásukon „Z" vagy „ZS" jelzés van. Szovjetvendégek Marianské Lázne-ban A marianské láznei IV. nemzetkö­zi filmfesztiválon a szovjet vendégek számos küldötsége is résztvesz. Köz­tük látjuk mindenekelőtt Grigorij Alexandrovot, az ismert filmrende­zőt, akinek „Találkozás az Elbánál" [ című filmjét fogják a fesztiválon | bemutatni. Eljöt\ a film főszereplője, Ljuba Orlova, aztán a Maxim Gor­kij filmtriologiából ismert Boris | Csirkov és Alexej Dikij, aki Nachi­mov admirálist játszotta a hasonló című filmben. A „Pavlov akadémi­kus" című film bemutatásán részt­vesznek annak főszereplői, A. Bori­sov és N. Aliszová is. n nyitrai kerületben meg­kezdték a terményfelvásárlást A nyitrai kerületben, mely egyika azoknak a kerületeknek, ahol az ara­tást hamar megkezdték, a munkála­tok befejezés felé közelednek, söt egyes járásokban már a terménybe­szolgáltatást is megkezdték. A csép­lés teljes iramban megy és a földmű­vesek teljesítik szerződéses beszol­gáltatási kötelezettségeiket. Július 13-ig a nyitrai kerületben 70 vágón kenyérgabonát szolgáltattak be. A beszolgáltatás egyre nagyobb mé­reteket ölt. Sávolyban is megalakult az Egységes Földműves Szövetkezet A Fülek mellett fekvő Sávolyban július 10-én a helybeli gazdák meg­alakították az Egységes Földműves Szövetkezetet. A szövetkezeti mun­kát 18 taggal kezdig meg. Mindenek­előtt több mezőgazdasági gépre vol­na szükségünk, melyeket, mint érte­sültünk, a Járási Szövetkezet^ Ta­nácstól, rövidisen meg is kapnak. A sávolyi földművesek a mezőgazda­sági munkájuk részbeni gépesítésé­vel könnyitenek magukon és ugyan­akkor hozzájárulnak kis községük felvirágoztatásához.

Next

/
Thumbnails
Contents