Uj Szó, 1949. július (2. évfolyam, 69-93.szám)

1949-07-15 / 79. szám, péntek

—•— ÜJ SZO ­BEMUTATJUK ABHÁZIA ELSŐ KÖLTŐJÉT, GULIÁT, 75. SZÜLETÉSNAPJÁN 1949 július 16 UJSZ0 ­Szuhumiban, a Fekete tenger egyik legszebb városában él Abha­zia nemzeti költője, Dimitrij Joszipo­vics Gulia, aki az elmúlt héten ün­nepelte hetvenötödik születésnapját. Abhazia népe szeretettel veszi körül nagy nemzeti költőjét. Érdemei elis­meréséül Szukumi város tanácsa egy­emeletes, pompásan berendezett la­kóházzal ajándékozta meg az agg poétát és az ő dicsőségét hirdeti a város egyik legszebb utcája is, cö!dműves csaüád fia Dimitrij Gidia Abházia első köl­tője. Az abház nyelv a világ egyik legősibb nyelve, de a Nagy Októberi Forradalomig ennek a népnek még ABC-je sem volt. Az ősi dalok, a me­sék és a legendák szájhagyományok formájában maradtak fenn. Ezekhez a szájhagyományokhoz fordult Di­mitrij Gulia, ezekből meríti művei­nek alapeszméjét. Életének hetvenöt esztendeje alatt Gulia sokat, nagyon sokat írt. Igaz, hogy ő már a forra­dalom előtt megtanult írni-olvasni. Földművescsalád fia. Városi rokon­sága iskoláztatta. Orosz isko'.ábp. járt és azután tizennyolc éves korában visszatért falujába, hegy tanítsa és nevelje népét. Mesemondóktél §s rsépénekesektől tanul! Dimitrij Gulia nemcsak Abházia első és legnagyobb költője, de első tanítója is. Ő állította össze az ab­ház ABC-t és abház nyelven akarta tanítani népét. A cárihatalom azon­ban megakadályozta ebben. Gulia te­hát titokban nyomatta ki az abház ABC-t, az e'.ső abháznyelvű köny­vet. A költő feldolgozta népe törté­netét. A mesemondóktól és a nép­éneksektől tudta meg azokat a le­gendákat, amelyek az abház történe­lem dicső hőseiről szólnak. Sokat ku­tatott a tifliszi és moszkvai könyvtá­rakban. Az orosz irodalom remek­műveit lefordította abház nyelvre. Többek között Puskin legszebb mű­vei az ő fordításában jelentek meg abház nyelven — természetesen csak az Októberi Forradalom győzelme után. Ebben az időpontban írta meg Abházia történetét is. Ő alapította meg az első abház újságot és ő írta az első abháznyelvű színdarabot, A legbüszkébb arra vagyok... A háború éveiben írta a „Költe­mény Sztálinról" című nagy ódáját. Legutóbb megjelent az „Ősz falun" című kötete, amely a háború utáni kolhozéletet mutatja be. Az ősz köl­tő résztvett szűkebb hazája, az ab­ház autonóm köztársaság po'Atikai' életében is. Tagja köztársaság Leg­felső Tanácsának. Hetvenötödik szü­letésnapja alkalmából meghatottan emlékezik a múltra. — Az egykor oly elmaradott Ab­házia — mondja — ma már mű­velt és kulturált ország. Szuhumi­ban felépült a Tudományos Aka­démia fiókintézete, van pedagó­giai főiskolánk és tudományos ku­tató laboratóriumunk. A nem is olyan régen még írástudatlan ab­házok gyermekei közül sokan mér­nökök, orvosok, tanárok. Ma már nem én vagyok Abházia egyetlen költője. Fiam — mondja büszkeség­gel hangjában —, Georgij Gulia, egy sereg nagysikerű elbeszélés és színmű szerzője. „Tavasz Szakem­ben" című elbeszélés-gyűjtemé­nyéért most kapta meg a Sztálin­díjat. Leányom, Tatjána, a hely­beli pedagógiai főiskola tanára. Végezetül azt mondja: — A legbüszkébb mégis arra va­gyok, hogy hetvenötödik születés­napom alkalmából szívem felett viselhetem a Lenin-rendet. Tanítók énekelnek munkásoknak A „Nitran" nevű tanító énekkar vendégszerepelt a Ferenit nyitrai üzemben, ahol az összegyűlt mun­kások előtt több kardali szerze­ményt és népdalt adott elő. Az énekkar elnöke az üzemi könyv­tárnak 19 értékes könyvet adomá­nyozott. A Kommunista Pórt üze­mi szerve köszönőlevelet küldött a „Nitran" énekkarnak. A levél többek között ezeket tartalmazza: „Megértettétek az idők szellemét és szoros érintkezést vettetek fel a munkássággal. Ebben az igyeke­zetetekben sok szerencsét kívá­nunk." Gretchen: Nézd, Mutti, a papa! M ama: Az nem a papa kislányom, csak nagyon hasonlít hozzá! SZENES ERZSI: BUKSI ES A MACSKAK Buksi még nem volt hároméves, miKor Micike, a macska, a n^ioa került, a macska meg nem volt sok­kal nagyobb, mint i»uksi ökle. Buksi kimoiiunatatianul örült az új játék­szernek, agyonszerette, agyonnyúzta. Hiaba intették, fenyítették, hogy nem szabad a kis macskát bántani, nem egyszer megkínozta. Jobban mondva csak úgy bánt vele. mint a bábukkal, vagy a nagy barna mac­kóval, azoknak is kicsavarta kezét­lábát és úgy húzta őket végig a padlón. A macskával is ezt csele­kedte. Csakhogy ez mulatságosabb volt, mert a kölyökmacska sivított, nyivákolt, a babák s a mackó vi­szont hallgattak. Nehezen tudta megérteni, miért szabad az egyik­kel mindent, a másikkal jóformán semmit, hogy az egyik élő, a másik élettelen, neki egyformán játékszer, mulatság volt mind a kettő. Micike az első időben alig tudott a kínzástól fejlődni, nem fogott raj­ta az étel, nyeszlett, ványadt volt, pedig friss tejszínt, sok nyalánksá­got kapott, még húst is, a házban mindenki kényeztette, istápolta Buk­si ellenében. Igazán csoda volt, hogy az első heteket kibírta, hogy bele nem pusztult. Az volt a legkülönö­sebb, hogy nem futott meg kínzójá­tól, sőt ragaszkodott hozzá. Minde­nen túl szerették egymást Buksival; téli délutánokon, mikor odakünn sű­rűn havazott s a szobában mintha megállt volna az álmosító csöndben az idő, a cserépkályha előtti szőnye­gen meghitten játszottak. A macska olykor szundított vagy dorombolt, hol itt, hol ott lelt meleg zugolyra a puha díványpárnák és fotelek kö­zött, boldogan nyújtózott Buksi ap­ró tenyere alatt, míg a kislány gyöngéden simogatta a hátát, a fe­jét. A kis tenyérből több melegség áradt felé, mint a forró cserépkály­hából. Buksi sok mindenre tanította, kényszeritette. El kellett például le­lejtenie, hogy ö élő, lélegző, moz eó, ugráló valami, olyan mozdulatlanná kellett változnia, mint a bábuknak és a mackónak. Buksi kirakta a dí­ványra a mackót és a babákat; sok babája volt, úriruhások, meg pa­rasztrokolyások, porcelán és rongy­babák és mindegyiknek szerepe egy képzelt játék szabályai szerint. A macskát odaültette a babák mellé, a hátsó lábain kellett ülnie, míg elülső lábait kiskutyák módjára fel­tartotta. Ebben a helyzetben félóra­hosszat is megmaradt mozdulatlan, félig húnyt szemekkel. Ha valaki idegen bejött a szobába, azt hihette, hogy nem eleven állat, hanem csak emberkéz alkotta gyermekjáték, akár a körülötte lévő babák. Lassanként beleszokott ebbe az életbe, melyben jó é3 rossz, kínzás és gyöngédség egyre váltakoztak. Három hónap múltán gyönyörüszép, karcsú, viilámosszőra állattá fejlő­dött, a nemes fajták minden ismér­vével. Teste és feje rendkívül ará­nyos volt, kecsesség és báj jelle­mezték, s mintha tudatában is lett volna szépségének, ha végigment a szobán, felemelte a farkát s kénye­sen lépdelt, tetszelegve. Buksihoz sokszor bizalmasan hozzádörgölőd­zött, hízelgett, dorombolt, szeszé­lyeinek híven engedelmeskedett, já­tékszerből játszópajtássá lépett elő. Bármint is adódott kínozta Buksi avagy dédelgette, a háziak közül láthatólag öt tüntette ki leginkább ragaszkodásával, a felnőtteket nem sokba vette. Űgylátszik, az állatok mégis csak a gyerekeket érzik leg­közelebb magukhoz, a kisebb lénye­ket, kikben mint őbennük, erősebb az ösztön, mint az értelem. Tavasszal egyszerre tág lett a világ. A cserépkályha kialudt, de az örökké égő aranykályha, a nap, egyforma hővel árasztotta a mele­get és a fényt. Kinyíltak az ajtók, az ablakok, Mici macska felfedezte az udvart, a kertet, a rügyező fá­kat, a pázsitot, a szomszédos ház­tetőket és a szerelmet. Buksi hama­rosan megtudta, hogy a macskának kicsinyei lesznek, s azt is, hogy va­kon fognak a világra jönni. Izgatot­tan várta a megszületendő cicákat. Buksi mamája is készült a családi eseményre, gondosan vackot készí­tett Micikének a kölykezés idejére. Szerencsésen a világra is jött négy kis cica, hármat a cigányasszony vitt el, egy tiszta ezüstszínűt meg­tartottalt és elnevezték Fifinek. Az anya-macska a felnőtteket kö­zel engedte kölykéhez, Buksi ma­mája még kézbe is vehette, a leg­teljesebb bizalommal viseltetett irán­ta. De mikor Buksi kiszaladt a szo­bából a konyhába nagy lelkendezve, hogy Fifivel megismerkedjék, a nagy macska szentébe kiült a bor­zalom, szőre felborzolódott, zihálva fujtatott, minha lángot akart volna kibocsátani a torkán, előre nyújtotta karmait, azután villámsebesen szá­jába kapta kölykét, a nyakánál fogva és elrohant vele. Napokig nem került elő. Fifit később lehozták a padlásról, de Buksi közeledtére Mi­cike mindig elcipelte és elrejtette. Néha napjában többször is megis­métlődött ez a jelenet. Buksit tíz lépésről sem tűrte meg kicsinye kö­zelében, míg ha Fifit biztonságban tudta, eljátszott Buksival, mint az­előtt. Bízni azonban nem tudott benne, az anyai ösztön éberséggel emlékezett a múltra, a szörnyű kínzásokra, amit Buksitól kellett el­szenvednie; mintha megelevenedtek volna előtte a gyötrelmek, mikor a kislány a lábát ráncigálta, mikor fejjel lefelé tartotta percekig, s úgy dobálta egyik sarokból a másikba, mint holmi érzéketlen pamutgombo­lyagot. Nem, nem bízhatta rá kölykét ezekre az apró, kegyetlen kezekre! Rekcrdközönség Érsekújváron Hétszámjegyű győzelme! aratott a Ferencváros Ferencváros -Sokol NV ÖSSZ Kővé Zámky 11:0 [3:0) ra. A kapustól kipattant labda Dé­csi I.-hez kerül, aki azt szerencsét­lenül saját kapujába továbbítja. 4:0. A 13. percben Deák mestergólja köt ki a hálóban, A 16. percben szép ér­sekújvári támadás után a labda Se­reshez kerül, aki még néhány lépést fut, majd hatalmas bombalövést küld a kapura. A kapu torkából Klspéter fejeli ki a már gólnak hitt lövést. A 25. percben ismét Deák van jó helyzetben, de szabálytalanul szere­lik. A játékvezető nem ítél 11-est. A 27, 32. és 35. percben Deák góljai kötnek ki a hálóban. 8:0. A 41. perc­ben Kocsis eredményes. A 42. perc­ben Deák szabályszerű gólt ér el. de a játékvezető les címén nem adja meg. A következő percben Kocsis eredményes, majd a 43. percben Mé­száros állítja be a végeredményt. Az érsekújvári sportnak a nagy vereség ellenére is ünnepe volt. A magyar bajnok, a Ferencváros szlo­venszkói portyája során Érsekújvá­ron játszotta első mérkőzését. Már a koradélutáni órákban zsú­folt teherautókon, autóbuszokon, autókon és szekereken érkeztek meg a vidék sportrajongói, hogy tanúi le­hessenek a zöld-fehérek bemutató­mérkőzésének. Az érsekújvári sportpályán eddig még soha nem tapasztalt nagyszámú, közel nyo'cezer néző szorongott a le­látókon. A csapat vezetősége 500 fia­tal mezőgazdasági brigádmunkást is meghívott a mérkőzésre, akik díjta­lanul nézték végig a mérkőzést. A közönség nem csalódott. Szép mérkő­zést látott, a magyar bajnok a mo­dern labdarúgótechnika iskolapéldá­ját mutatta. pont hét órakor futott ki a két c.sa.pat. Kölcsönös üdvözlések és a csapatzászlók kicserélése után a mér­kőzésre kerü't a sor. Gero, tapolcsányi játékvezető síp­jelére a következő felállításban áll­tak ki a csapatok: Ferencváros: Henni — Rudas, Sza­bó — Kéri, Kispcter, Lakat — Bu­dai, Kocsis, Deák, Mészáros, Czibor. Sokol CSSz Nővé Zámky: Andris — Kovái, Lénárt — Kollár, Décsi II., Décsi I. — Kovacié, Jurik, Seres, Virágh, Pintér. A Ferencváros kezdi a játékot. Mingyárt a második percben Kispé­ter Mészárost szökteti, aki a döntő helyzetben mellé lő. A következő percekben a honi csapat támad, de mindháromszor lesre futtatják a fe­rencvárosi védők. A honiak ideges­kedése nagvobb, mint az iram. A 10. percben Mészáros szép lövését védi az érsekújvári kapus. Két percre rá Kovaííő egyedül fut a 16-osig, lövé­se a kapulécről pattan vissza. A vezetést a 18. percben szép össz­játék után Deák átadásából Kocsis szerzi meg. Márom percre rá ismét Kocsis eredménves, 2:0. A gól után a honiak ellentámadásba mennek. Előbb Pintér, majd Seres, illetve Vi­rágh lövését védi Henni. A 35. perc­ben Czibor átjátsza magát a védel­men s a 16-os tájékáról bombagól­lal növeli az előnyt, 3:0. Egy percre rá Kovacié szép lövé­sét húzza le a levegőből Henni. Az első félidő utolsó tízpercében mind­két csapatnak voltak jó helyzetei, de a csatárok a döntő pillanatban vagy mellé lőttek, vagy pedig túl­kombináltak. Az első félidő szöglet­aránya 6:1 a Ferencváros javára. A második félidő a honiak ered­ménytelen támadásaival indul. A Fradi védelme elsőrangú védőjátékot mutat. A 13. percben gyors léfutás után kavarodás támad az érsekúj­váriak kapuja előtt. Budai lő kapu­Bírálat; Az eredmény reális. Kezdés után 'óidéig a honiak lámpaláza volt ész­lelhető. A Ferencváros fáradtan ját­szott. (Vasárnap óta ez a harmadik mérkőzésük 1 A honiak viszont idege­sen kapkodtak. A mai Ferencvárostól ilyen gól­aránnyal kikapni nem szégyen. Még akkor sem, ha a vereség kétszámje­<?vű. így kaoott ki az NB I-ben az ETO és a Szeged csapata is. A Fe­rencváros jelenleg kiváló játékerőt képvisel. Az egész csaoat dicséretet érdemel. De meg kell dicsérni az ér­sekújvári játékosokat is. akik az első nerctől kezdve sportszerűen és kitar­tással küzdöttek. A Ferencváros csa­oatában föle? Czibor iátékát kell ki­emelni. Kitűnő formában vn, gól­;ai mesteriek voltak. Deák 60 percen keresztül nem volt található. Gyen­gén. fáradtan játszott. Az utolsóne­"»-<-edórában mutatta be igazi tudását. Jól játszott még Rudas és Kocsis. Az érsekújvári csapatban Andris idegesen védett. Az első félidőben volt esv-két jó védése. Szorgalmas edzéssel jó és biztos kapust lehet­ne belőle faragni. A védelem és a fedezetsor sokat dolgozott, de nem tudtak megbirkózni a kitűnően tak­tikázó ferencvárosi csatárokkal. A fedezetsor legjobbja Décsi II. volt. A csatársorban Seres játéka emel­kedett ki. A lestaktikát kitűnően al­kalmazó ferencvárosi védők az első félidőben kifárasztották a honiakat. A második félidőben szinte macska­egér harc folyt. A Sokol NV CSPz Nővé Zámky veresége előrelátható volt. Egy ta­nulság mégis van: Jó, ha a vidéki csapatok nagy ellenfelek ellen is ját­szanak, mert ilyen játék közben so­kat tanulhatnak és tudásukat fej­leszthetik.. Gero játékvezető hibásan vezette a mérkőzést. Magyarország szakszervezeti válogatott— Csehszlovákia szakszervezeti vál. 3:0 (3:0) Budapesten nagyszámú néző­közönség előtt játszották a mér­kőzést, mely a magyar szakszerve­zeti válogatott győzelmével vég­ződött. A magyar válogatottban több nemzeti válogatott játékos is szerepelt, míg a csehszlovák szí­neket a bratislavai kerület szak­szervezeti válogatattja képviselte. Az első félidőben a vendégek a nap ellen játszottak. Stájer kapus két gólban „benne van". A magyar csapatban Turai, Bo­zsik és Puskás, mig a vendégek­nél Dr. Balázsy, Viéan, Laskov és Venglár voltak jók. A mérkőzést -Kádár vezette. • Magyarország—Franciaország 2:3. A Davis Cup elődöntőjében a francia válogatott Budapesten szép küzdelmek után 3:2 arányban győ­zött. Hétfő délután a francia Ber­nard 6:2, 6:4, 6:1 arányban győzött Ádám ellen, míg Asbóth Abdessela­mont győzte le 6:2, 7:5, 9:7 arány­ban. A találkozókat 8000 néző előtt játszották. • Két győzelmet aratott Svájc­ban a Dynanrtka. A pozso­nyi Dynamitka labdarúgócsapat Svájcban portyázik: Eddig két mérkőzést játszott. Eredmények: Sportfreunde Bozilej—Dynamitka 0:3 (0:1), Dynamitka—Satus Bern 11:0 (4:0). III C7<1 a csehszlovákul maevsr dolgozók napilap!*. Szerkesztőséé és kiadóhivatal- Bratislava Jesenského R.. II. em Teleién ?fi*>-7? Fő- és felelfisszerkeszfS: I B.-ln c» Gyula. Feladó f, irányító postahivatal: Bratislava II. Nyomja és kiadja a Pravda grafikai és kiadó vállaltok Kéziratokat nem adunk vissza. Előizetés I évre 540.-, '/j évre Ü70.-, lU évre 135.-,

Next

/
Thumbnails
Contents