Uj Szó, 1949. július (2. évfolyam, 69-93.szám)

1949-07-14 / 78. szám, csütörtök

1049 július 14 Munkáslevelezőnk írja Komáromból UJSZ0-— Bratislava Dimitrov emlékének hódolt K. Bacilek beszéde a gvásziinnepéiyen Sikeres larasi parlnsp RsiKaszombaSBan Közös a sorsunk, közös az eüeiségünk, közösen kell megvívni nagy harcunkat a szocializmusért Kedves Elvtársak! Az Üj Szó egyik legutóbbi számá­ban olvd'tam felhívástokat, amely­ben a munkássághoz, a dolgozókhoz fordultok, hogy közöljük ve etek, mi történik a vidéken. £n Komáromból írok és ígérem, hogy a jövőben min­den héten legalább egyszer beiúmo­lok nektek arról, hogyan haladunk itt Komáromban. A Pravdának, pár­tunk szlováknyelvű lapjának van egy rovata, amelyben a város és falu egyszerű emberei megírják ügyes-ba­jos dolgalkat és a Pravda már na­p::On sok ízben segítségükre volt ezek­nek az embereinek. Most én is megkérnélek bennete­ket, adjatok helyet lapotokban, az Új Szóban, a csehszlovákiai magyar dolgozók lapjában az egyszerű em­berek hangjának, hogy közölni tud­ják mindennapi örömeiket és bána­taikat. Férjem kitanult hajókovács. 44 éves, 6 gyermekünk van. Tehát ösz­szesen 8 tagú családot tart el. Min­den erejével az ötéves terv érdeké­ben dolgozik. Mielőtt itt, a komá­romi hajógyárban megkezdte munká­ját, önkéntesen csehországi munká­ra jelentkeztünk. 1946-ban el is men­tünk dolgozni. Miért mentünk el Ko­máromból? Megmondom azt is. Ki­lenc korona hatvan fillér órabérből f Arjem n?m tudta eltartani a csalá­dot. Az idősebb gyermekemet, And­rás fiama* pedig nem vették fel mun­kába és így nem tudott nekünk se­gíteni. Másfél esztendeig dolgoztunk Cseh­országban a Falknov-Sokolovi kar­bidgyárban. Itt Pista, a férjem, 17.60 Kis órabért kapott, hétköznapi túl­óráért 25%-oí, vasárnapi túlóráért 75%-oí, de rendkívüli ünnepen 100%­ot i s fizettek. Havonta 6.000 koronát keresett és a megfelelő életszínvona­lat biztosította családunknak. Tavaly májusban eljöttünk Falknovból, mert Pista betegsége miatt nem tudott ott dolgozni. Régi gi^m.orbaját a karbid­füst, a meleg még jobban kiélezte és munkaképtelen lett. Néhány napi pihenés után, bár be­tegállományban jött haza, visszament régi heluére, mert hiszen valamiből élni kellett. Azóta a hajógyárban dol­gozik, a munkavezető szerint jól és kedves Elvtársaim, akár hiszitek, rkár nem, 2.200.— koronát keres tisz­tán egy hónapban. Hát ez, elvtársak, kevés! NagiiOn l-evés és ebből megélni nem lehet. Főleg 6 gyermekkel, ,8 tagú család­dal nem. Érdeklődjétek meg. hogy az állami hárkatalógus mennyit ír elő és miért vincs bevezetve már az üzemben. Mert a komáromi hajógvári ^mun­kásság mindig haladószellemű vo't (a most vem érdrmli meg ezt az ál­lapotot. Dolgozni ukade elvárja, bogii munkájáért megkapja a meg­i'lrlő jutalmat is. Szocializmus jelé haindó államunkban ez az állapot tarthatatlan és mi tudjuk azt, hogy mrn is főij változni. Elvtársi szeretettel üdvözöl benne­teket Kovács Istvánná szül. Tuba Aranka, Komárom. A szerkesztőség válasza: Az ügyet kivizsgáltattuk az Érc­feldolgozó üzemek nemzeti vállalat terű jeti igazgatóságán, ahová a ti üzemetek is tartozik. Ott megtudtuk a következőket: A komáromi hajó­pvárban a régi állami bérkatalógus sz.erirt fizetik a béreket. Férjed, aki tanult hajókovács, az V. munkaosz­t-álvba tartozik, ahol .alap-órabére 12.90 Kés. Amennyiben különleges vasv nehezebb munkát végez, már át­osztható a VI. munkaosztályba és nehéz vasdarabokkal folytatott ko­"-ácmvnkában a VIT. osztályba soro­landó. ahol természetesen a bérek is m~gasabbak. Ha az általános munkák V. mun­kaosz tálvát vesszük a'apul. akkor is havi 200 óra ledolgozása mellettmi­n'máli-an 5#-os teliesitmény t>ré­m'umnál fizetése tisztán 2522.50 Kcs. A pv,írnak azonban módiában áll, föltét»>7ve, ho?v férjed jó munkás, a prémiumot 25%-ra emelni, aminél pzutín a havi alapfizetés a rendes nvnka'dőben csaknem 3000 Kós-ig szö 1"' 1' fel. Ehhez hozzáíárul 6 gver­-lenéi 1650 Kés bztegsegélvző jé-uV v. amellve' együtt a fizetés 5 szá T r*MÉos nrómi' ,ui mellett havonta tiszt-'n 4.172.50 Kés. 25%-osnál t>e­d'e :óval magasabb. Férjed adót r"v;'"ta'án nem fizet, betegsegélyző ::'.ri.»"ka havonta minimális, össze­sen 242 Kfs-t tesz ki. Ez a kiszámítás, mint már hang­sű 1--óztuk, a rend<?s munkaórákra vo­n„t'-'-'=v min'mális nrémiummal. Vi­s'^it bizonvosak vagyunk benne, férjed. aki 'ó munkás, a ren­^Atköznapi túlórával újabb 2S tr* — 'ékos emelkedést is elérhet. Ez mind a normális munkateljesítmény­j G. Dimitrov emlékére kedden este a bratislavai Nemzeti színházban gyászünnepélyt tartottak, melyen K. Bacilek közlekedésügyi megbízott, a KSC Központi Bizottságának tag­ja értékelte a testvéri bolgár neD nagy fiának életmüvét. Beszédében többek között ezeket mondotta: Lenin halála óta a világ dolgozó népeinek nem volt nagyobb fájdal­ma, mint mikor 10 nappal ezelőtt átrepült a világon a szomorú hír: Georgij Michajlovics Dimitrov, a fa­sizmus eskütt ellensége meghalt. Az a tudat, hogy a szeretett férfiú töb­bé nem tér vissza, milliók szívében éerő fájdalmat okoz. Es akkor — mindenkiben kérlelhetetlenül felme­rül a kérdés: Ki foglalja el helyét? Ki fogja tovább vinni a győzedelmes harc zászlaját, ki teljesíti maid az elhún.vt akaratát? A halott Lenin sírja fölött dicső esküt tett a Szov­jetúnió népeinek, az egész világ dol­gozó millióinak, a munkás osztály­nak, a dicső Kommunista Párt ne­vében Sztálin. Dimitrov sírjánál a proletariátus vezetői, a Kommunista Pártok Köz­ponti Bizottságai jöttek össze, hogy kifejezzék részvétüket a bolgár Kom­munista Párt Központi Bizottságá­nak. Es egyúttal kötelezték magu­kat, hogy a szocializmus ki építésé, nek nagy miivén az egész világon tovrbb munkálkodnak. Az e'húnyt koporsójánál mély megindulással haitanak fejet legkö­zelebbi és legjobb munkástársai és Rimaszombatban vasárnap, július 10-én a KSC járási pártnapot tar­tott. A díszmenet 10 órakor állami. és pártzászlókkal a Városkertből a Masaryk térre vonult és a téren egybegyűltekkel együtt mintegy ezer ember hallgatta végig a nagy­gyűlés előadóit. A Csemadok helyi csoportjának dalárdája Lévai vezérletével eléne­kelte a himnuszokat, majd Kcziner Imre, a Kommunista Párt járási ve. zetöségének elnöke tartott megnyitó beszédet. Ezután szlovák nyelven Komeza képviselő a következőket mondotta: A földi javakban minden dol­gozónak részesülnie kell, mert azo. kat az Isten nem egynek, hanem az egész emberiségnek adta. Ez vonat­kozik különösen azokra a nagy bir­tokokra, melyeknek urai a földön schase m dolgoznak, hanem csak annak javait élvezik és a földet művelő népet kizsákmányolják. A reakció új módszerrel vezeti akna. munkáját, sz egyházat és az álla­mot igyekszik egymás ellen uszítani. A reakció a nyugati imperialisták utasításait követve a katolikus hí vöket a nép ellen ingerli, hogy megbontsa egységét. Azt hirdeti, hogy államunk üldözi a papságot, bezárja a templomokat. Ezek hazug­ságok. Az igazság az, hogv álla. munk eddig s k nvlliót fordított a háborúban megrongált templomok újjáépítésére. — Pártunk nem fogja tűrni, hogy államunkban bárki is dolg-zó vallá­sos népünket egységbontó munkára uszítsa, vagy azt saját céljaira ki­zsákmányolja. Kormoza elvtárs beszédét több­ször tapsvihar szakította félbe és elhangzása után szűnni nem akaró tapsorkán következett. Ezután Koziner, a Kommunista Párt járási elnöke lépelt az emel. vényre. Köszöntötte az egybegyűlte­ket, majd így folytatta beszédét: — Ma már kéz a kézben összefog­va, megfeszített munkával, közösen építjük a népi demokrác'án keresz­tül a reakció volt országából a dol. gozók szabad hazáját, a szocialista Csehszlovák Köztársaságot. _ Közös az itt élő dolgozók sorsa nemzetiségre való tekintet nélkül — mondotta, — de ugyanakkor ne fe­lejtsük el, hogy közös az ellenségünk ls, tehát közösen kell megvívni nagy harcunkat a aíoclsl'zmusért. — A dolgozók az örök békét akar­re vonatkozik, viszont) ha egy munkás különösképpen hozzájárul ahhoz, hogy az üzemben a munkatermelés emelkedjék, a szocialista munkaver­seny keretében újabb jelentős ösz­szeggel emelheti keresményét Ez a mai helyzet, kedves elvtárs­nő és bizonyosak vagyunk benne. barátai. Ravatalánál díszörséget élit Sztálin, Malenkov, Beria. VoroSilov, Kaganovics, Mikojan, Svernik, Bul­ganov, akiket az SzP(b)K Központi Bizottságának többi tagjai váltottak le. A halott vezér ravatalához a moszkvai munkások, a Vörös Had­sereg katonáinak és a kolhozok tag­jainak tízezrei jöttek. így tisztelte meg a szovjet nép legjobb barátjá­nak az emlékét. Csehszlovákiában, Lengyelország­ban, Magyarországon, Romániában a munkások keze erösebben szorítja meg a kalapács nyelét és a gépek emelörúdját, hogy erőfeszítésükkel bekapcsolódjanak Dimitrov üzeneté­nek teljesítésébe — a szocializmus építésének nagy müvébe. Kitartani — a kapitalista kizsák­mányolásnak nem alávetni magiun­kat, ismétli Franciaország és Olasz­ország sztrájkoló munkása. Erösebben ragadja meg a puskát a partizán, a görög hegyek antifa­siszta harcosa, a kínai demokrata hadsereg katonája. Dimitrovra, halálára és nagy har­cára az emberiség iránt való szere­tetére és példájára emlékezik az amerikai rnunkané'küli, a mexikói néger, a spanyol illegális mozgalom dolgozó tagja. ^Szabadok leszünk, ha Dimitrov útján fogur. haladni«, jelenti ki a vietnami felke'ő és az imperialista hatalom más gyarmati rabszolgája. Nincs a világon olyan ország, olyan vidék, ahol ne emlegetnék e ják, független szabad államot, meg­elégedett, boldeg, müveit és szabad néppel. Az ellenség a nyugati impe. rializmussal szövetkezett reakció pedig újabb gyilkos háborút, azon kérész ül a népi demokráciák meg­szüntetését, a kapitalista elnyomás uralmának a visszaállít "sát, újabb hadirokkantakat, hadiözvegyeket és hadiárvákat akar. Tehát, semmivel sem kevesebbet, mint az egész nem­zet sírját megásni. — A falu és város egymáshoz va­ló közeledése, tehát a munkás és paraszt egyessége lesz. A proletár vasököl, amely pozdorjává zúz min­denfajta reakciós kísérletezést. Beszéde további részében Koziner Imre párhuzamot vont a falusi és a vár:si dolgozók munkaköre, életszín­vonala között. Azután így foly atta: — A népi demokrácia felszabadí­Az Egyesült Nemzetek gazda­sági és szociális tanácsának ülése megkezdte a Nemzetközi Munka­ügyi Szervezet (ILO) jelentésének tárgyalását. Ezzel kapcsolatban Morse, az ILO vezérigazgatója kénytelen volt beismerni, hogy a munkanélküliség több nyugati országban fokozódik. Arutjunjan, a Szovjetúnió képviselője szigorú bírálatnak ve­tette alá a Nemzetközi Munka­ügyi Szervezet tevékenységét. Megállapította: kizárólag a cseh­szlovák küldött kezdeményezésé­nek köszönhető, hogy az ILO leg­utóbbi értekezletén egyáltalán foglalkozott a munkanélküliség kérdésével. A teljes és részleges munkanélküliség statisztikája mu­tatja, hogy itt nem időszaki jellegű süllyedés­ről, hanem válságjelenségről van szó. 1948 közepétől a munkanélküli­ség megszakítás nélkül emelke­dett. Mindamellett az ILO nem hogy kellő felvilágosítással szolgál­tunk. Az így elért összeg sem magas, ezt tudjuk. Viszont szocializmus fe­lé haladó államunk igyekezete az, hogy a munkások reálbérét emelje, amit a gyakorlatban az árak általá­nos leszállításával, a termeié^ foko­zásával érhetünk el. totta a dolgozó parasztságot a föl­desurak járma alól és a nagybirtoko­kat felosztotta a dolgozó parasz ság között és ezzel a kis- ég középpa­rasztság történelmében új korszak kezdődött. — Ma mindent el kell követnünk, — fejez e be beszédét Koziner elv­társ — a falu és a város testvéri megértése és közeledése érdekében. Mert csak a megbonthatatlan mun­kás- és parasztegység az egyedüli biztosíték arra, hogy országunkban a szocializmus győzni fog, hegy ötéves tervünket sikeresen és idő előtt be fogjuk fejezni és ezzel megvethetjük az alapját a munkások és parasztok bevehetetlen bástyájának, a szocia­lista Csehszlovák Köztársaságnak. A\ nagy tetszéssel fogadott beszéd u'án Internacionálé, hangjaival befe­jeződött a népgyűlés. (r. e.) látta szükségesnek mostani jelen­tésében a munkanélküliség prob­lémáját érinteni. Az ILO mellő­zi a munkásság számára életbevá­góan fontos problémákat, különö­sen a társadalombiztosítási kérdé­seket, a munkanélküliség elleni intézkedések előkészítését, a bel­ső piacok kiterjesztésére és a la­kosság vásárlóerejének növelésé­re vonatkozó javaslatokat. A Szakszervezeti Világszövetség a mnnkav/szonyok romlásáról már 1948 március 10-én emlék­iratot intézett az ILO-hoz, de ez a szervezet eddig egyetlen kézzelfogható javaslatot sem ter­jesztett az ENSZ gazdasági és szociális tanácsa elé. A kérdésnek ezt a halogatását — mondotta Arutjunjan — a munkáltatók befolyása magyaráz­za meg. Az ILO kerüli az egyen­lő munkáért egyenlő bér megva­lósítására alkalmas konkrét intéz­kedések elfogadását és ezzel egy­rést a munkáltatók érdekeit védi, másrészt pedig megsérti az UNO gazdasági és szociális tanácsának már elfogadott határozata egyikét és gyakorlatilag szabotálja a ta­nács döntését ebben a kérdésben. Felhívás a lucaszertteheiYi járás munkás- és paraszt­levelezőihez Mondok Gábor elvtárs, az Üj Szó ebben az ügyben kiadott körlevelére névjegyzéket küldött be nekünk, me­lyet itt közlünk: Dunaszerdahely: Horváth Róbert. Vel'ké Blahovo: Fleischmann Kál­mán. Maié Blahovo: Póda Géza. Vásárát: Csomor Géza. Gabfikovo: Fenő András. Vrakuny: Nagy Imre. Eperjes: Sáfár Sándor. Csécsénypatony: Gálfi Lajos. Korcsa: Szenes Ferenc. Felsíívámos: Bugár János. Felkérjük ezeket az elvtársakat, hogy körzetükben vegyék át a mun­kás- és parasztlevelezői tisztet és legalább kéthetente egyszer írjanak hosszú levelet a falu vagy üzeni munkájáról. Közöljék a példásan dobozó parasztok neveit, az élmun­ká"5o'rat. a beaznlgá Itatási kötele­zettség teljesítésit. ho™y olvasóink­nak b" Wji'nk s^ámnln'. akiket na­n-yon érdeke? az. ír' történik a ken. A leve'eket kér'íik ,.Űj Szó P.t"v;l .Te«enské­ni. 8." c í rv>ro és a borítékon a círr«en ie»-vpzz Ak tw. M. L., vagyis mrr'-íslevelező, küldeni. nanokban Dimitrov nevét, életét, példáját és tanítását. A tisztelet érzésével gondolunk ar­ra. hogy Dimitrov elvtárs életmüvé­nek egyik utolsó munkája a bolgár­csehszlovák barátsági szerződés meg­kötése volt. A bolgár-csehszlovák barátsági szerződésnek nagy jelen­tősége van a béke megszilárdításá­nál és megerősíti az imperialisták ellen küzdő tábort. Befejezted mun­kádat. drága Dimitrov elvtárs! Te, nemzetközi harcos — személvedben nemzetednek legjobb vonásait kén­viselted, annak a nemzetnek a voná­sait, amelynek jólétéért harcoltál. Téged, aki lángoló szeretettel sze­retted a Szovjetuniót, a szovjet nép szeretete övezett. Te, Dimitrov elv­társ, ahogy Téged ismertünk, min­dig vidám, bátor, mélyen emberi és sriikség idején mégis kemény voltál. Te, a történelem egyik legnagyobb férfia, a taktika és sztratégia.. a nro­letár-mozgalom ismerője már nem élsz! Gyakran mondottad: >Elni szén, meghalni még szebb, de legszebb harcolni a szabadságért!« Rajtunk áll. hogy a Dimitrov elv­társ kezéből kapott zászlót tovább vigyük és magasra emeljük. Dimitrov meghalt! Dimitrov szellemében Marx, En­gels, Lenin, Sztálin fegyverével, Cottwald elvtiírs vezetése alatt — előre a szocializmus felé! S kapitalista országokban síMvő munkanélküliség már válságjelenség dokkmunkásszfrájk A londoni dokkmunkások sztrájkja — a londoni rádió jelen­tése szerint — tovább terjed. A dokkmunkásokon kívül kétezer tehergépkocsivezető is megtagadta a fuvarozást s nem hajlandók el­szállítani a sztrájktörők által kira­kott árut. A cseh film- és bábszínház sikere Eécsben Bécs egyik legnagyobb mozijá­ban adták elő az osztrák-cseh­szlovák társaság rendezésében a „Spalicek" c. bábjátékot. Ugyan­csak előadásra került a „Sziréna" és a,,Vlőie Diery" cimű film, mely telt házat vonzott. A filmek nem­csak a közönség körében találtak lelkes visszhangra, hanem a kriti­ka is a legnagyobb elismerés hang­ján emlékezett meg róluk. Az elő­adásokon jelen volt a csehszlovák­bécsi követ dr. Krnó. Az előadás kezdete előtt az osztrák-csehszlo­vák társaság nevében bevezetőt mondott dr. Frizeti főszerkesztő. Túrócszentmártoiiban meg­szüntettek tizenhat kocsmát A túrócszentmártoni nemzeti bi­zottság elhatározta, hogy tizenhat kocsmárostól megvonja az ipar­engedélyt. Ez az ottani kocsmák fele. Eddig az egész járásban hu­szonnégy kocsmát szüntettek meg, szonnégy kocsmát szüntettek meg, üresedett helyiségeket kultúrális és népjóLti célokra használják fel. Szlovenszká orvostudományának magas színvonala Szlovenszkó kultúréletében óriá­si fejlődéseket észlelhetünk.. Ez a fejlődés nemcsak művészi, ha­nem tudományos téren is meg­nyilvánul. Az új idők olyan tu­dományos munkák kiadását is le­hetővé teszik, melyeknek köz­értéke nagy, de a múltban nem adták ki, mert kiadásuk nem volt a magánvállalkozók részére „jó üzlet". Ilyen korszakalkotó fejlődés megy végbe az orvostudomány terén is. A Tatran kiadóvállalat dr. Pavlik és Novomesky megbí­zottak kezdeményezésére „Egész­ségtan" címen tudományos mun­kát ad ki, melynek célja, hogy a nép széles rétegeivel megismer­tesse a legfontosabb egészség­ügyi óvintézkedéseket » s a leg­gyakrabban előforduló betegsé­gek elkerülési módját. A mű tár­gyalja többek között az orvos hivatását a szociális társadalom­ban. Az iskolák, könyvtárak és sok más magánszemély is nagy ér­deklődést tanúsítanak a tudomá­nyos mű iránt.

Next

/
Thumbnails
Contents