Uj Szó, 1949. július (2. évfolyam, 69-93.szám)

1949-07-13 / 77. szám, szerda

IfJSZ© 1949 július 15 II gömörhorkai gyár munkásai között 0 gömörhorkai Celluláze-gyánminkásai aíermeSésről, a múltról és az élmunkás Mezeiiségsirűl (yj) Késő este volt, amikor kosciuiw beiutott Gömörnorkára. Egész nap a tornaijai járás iaivait jártam, liogy megismerkedjem dolgozó népevei, a laivak szorgos íolumuveiui\ el. Nem csoua, hogy késő este a larauságtól elszunüiiottam. A zökkenésre és gépkocsivezetőnk hangjura ébredtem fel: megérkeztünk Gömörhorkára. Nagy késéssel jöttünk. A gömörhorkai Cellulóze-gyár munkásai, élükön Nagy Károllyal, . tudtak érkezésünkről és a késő esti órák ellenére türelmesen várakoztak ránk. Ahogy meghallották az autó közeledtét, már jöttek is elébünk. Kitörő lelkesedéssel üdvözöltek bennünket. Betessékeltek a gyár kantinjába. Nagy Károly felesége, aki a háziasszony szerepét töltötte be, nagy bánkódva mondogatta, hogy ő bizony már este nyolc órakor várt bennünket s a hosszú várakozás nem tesz jót a kész ételnek. A munkások közrefogtak, s kis csoportok alakultak, hogy még a vacsora előtti időt is kihasználhassuk a vélemények kicserélésére. Ambrus Sándor és több ifjúmunkás asztalához kerültem. Töltik megtudtam, hogy nem régen lépett munkába az éjjeli váltás. Ünnepnap volt s így ml nem ls sejtettük, hogy a gyárban folyik a munka. A hírt közöltem társaimmal, elhatároztuk, hogy felkeressük az üzemben dolgozó munkásokat s megtekintjük a gyártás menetét. Nagy Károly kérésünkre azonnal megszerezte a látogatási engedélyt s a háziasszony nem kis elkeseredésére megindultunk az asztaloktól a gyárba. Az udvaron építkezést állványok, betonkeverő gépek mellett megyünk el. Mint Szlovenszkó sok helyén. itt is folyik az építkezés. Fehérítő üzemet létesítenek, amely Európa egyik legmodernebbje lesz, adja meg a felvilágosítást Nagy Károly. Az építkezes Szlovenszkó iparosítási programja szerint és az ötéves terv keretén belül folyik. Az üzem eddigi fehérítője már nem felelt meg a mai kor követelményeinek és így a kapacitás és a minőségi termelés megjavítása céljából a kormány az új fehérítő felépítésébe fogott bele. Az épületeken még a kilencedik kongresszus alkalmából kifüggesztett jelszavas transzparensek láthatók. Megéheztünk az üzem első számú munkahelyére, a faaprítóba. A m b r u s András előmunkás fogad itt bennünket, aki elmagyarázza az itt dolsrozó munkások tennivalóit: _ öten vagyunk itt, itt kezdődik a gyártás. A fát kocsikon szállítják ide s aszerint, milyen a fa minősége, négy csoportba osztjuk. Az első osztályúból készül a finomabb papírhoz való cellulóze, a keménvebb pnnírt az 1/b minösés-ü fából készítjük, ét szekund anavagból az üzleti zacskók és egyéb papírnemü, míg a csomagoló papír a tercia faanyagból készül. A fürészpor a terciába rr.egy le, ebből lesz az úgynevezett barna cellulóze. amelyet a csomagoló papírgyártáshoz használnak fel. S z m e r e k Károlvtól megtudjuk. ho~y a gyárban három váltásban dolgodnak. _ Ide lár dolgozni a körnvék iri'nkássága — mondja Szmerelt Károly — Horka. Lekenve és Hoszszúszó lakosságának na°y része. Ha már a Hosszűszónál tartvnk, kérnélek benneteket, adatok fe'vil<Tositást, jár-e hokitok az Üj Szó? — kérdem az etető munkasaitől. •"aldnem ef^szerre fe'elnek és Krömmel áúpm'tom rre<". Porka dol^o-"

1! népe nemcsak ^áratia a cse*"!7lev''klni dnl"o-ó ma^-srs*s: napilapját, de sajátjának is tekinti. fi munkásság töretlenül, egységesen halad kitűzöl! cél felé — mondotta Palcsó József — Meg vagyunk elégedve az Üj Szóval — mondja Palcsó József. Ismerjük a nehézségeiteket, tudjuk, hogy kevesen vagytok és nagyon sok munka hárul rátok. Munkátok felelősségteljes, mert hiszen több év némaságát kell pótolnotok. Bennünket, főleg az ifjú munkásainkat kell tanítanotok, hogy valamennyien öntudatosan kapcsolódjunk pbba a munkába, amely bennünket és a többi népi demokratikus államok dolgozóit a szocializmus út,ián esry szebb élethez vezet el. Mi dolgozók meg vagyunk elégedve a lappal. nap mind nap javultok és ez örömmel tölt el bennünket. — Hány éve dolgozol itt a gyárban? — Negyven éve, 1910-től. Akkor léptem munkásként a gyárba. Hát bizony, a világ azóta nagyot változott. 1910-ben nem gondoltam volna, hogy még az én életemben bekövetkezik az az idő, amikor a munkásember álma valósággá lesz. — Miben látod Te, a negyven éve gyári munkában eltöltött munkásember, az előbb említett nagy változás jelentőségét? — Sok mindenben. A türelmetlen fiatal munkások, ha vissza tudnának pillantani abba az időbe, amikor mi álltunk az ő helyükön, hát bizony nagyon elcsodálkoznának, hogy mennyit-mennyit is adott a szocializmus a kétkezi dolgos embernek. Ma a szivem szerint megmondhatom, amit akarok és nem ragaíüák az embert torkon a kimondott szóért, mint a kapitalisták idejében. — Tir'om, ezt a kérdést azért adtad fel nekem, hogy megírd az Ü] Szóban, hogy tolmácsold szavaimat az újság hasábjain át és tudom, hogy lesznek olyanok is. akiknek gúnyos mosoly szalad az arcukra, ha ezt a megállapításomat olvassák. — De kérdezzék meg a mnnlíásemberekot és a munkásasszonyokat, a földműveseket és a földművesaszszonyokat, törődtek-e velük valaha a múltban, gondoskodtak-e arról, hogy a munkásnak meg legyen a mindennapi kenyere? Era csak arra emlékszem, hogy a legkisebb hibáért ls raportra kellett mennünk, cövekként kellett állnunk akkor ls, amikor a legnagyobb gorombaságogakat vágták a fejünkhöz. Hol volt akkor szociális gondoskodás, hol mehetett akkor egy munkás gyermeke tátrai kirándulásra, hol mehetett akkor egy élmunkás rekreációra, hol gondoskodtak akkor a földművesekről úgy, mint ma, amikor Egységes Földműves Szövetkezetek segítségével megkönnyítik a falu népének nehéz, verejtékes munkáját. Tudom, hogy vannak gúnyos mosolyok, de ezek a mosolyok az ellenség vagy a jobb esetben a kétkedők mosolya. — A munkástársadalom tisztában van azzal, mit jelent számára » szocializmus és töretlenül, egységesen halad a kitűzött cél felé. A múltban itt a gyárban fáradságos, kíméletlen munkában tizenkét órát verejtékeztünk s a vasárnapi sichta 24 órát dolgozott. Ma többet termelünk a 8 óra alatt, mint a múltban 13—lő óra alatt. Üjabb kocsiszállítmány fa érkezik az aprító helyiségbe. Gyakorlott munkáskezek rakják az etetőbe a felébe hasított 2—2% méteres hasábokat. Két adogató helyezi a kocsiról Smerek Károly vállára a nagy hasábot, aki egy ügyes mozdulattal lódítja az etetőbe. Hatalmas zúgással tűnik el pillanatok alatt a nagy hasáb s már szalad is felaprított formában hosszú szitán az apró fahulladék tovább a ventilátor torkához. amely földalatti csöveken át nyomja fel a szomszédos négyemeletes épület legfelső emeletén elhelyezett úgynevezett tölcsérbe. Hatala János, a gyár fiatal müvezetőso: ftakástársaininak köszöngetem, licgy mai helyemre kerlillem Megköszönjük a munkások felvilágosítását és követjük vezetőinket a szomszédos épületbe, ahol a legfelső emeleten H a t a 1 a János művezetővel találkozunk. Feketehajú, jóképű, csillogó szemű, harmincötéves munkás a művezető, aki erős kézszorítással — percekig zsibbadt volt a kezem utána — üdvözölt bennünket. Kérésünkre, hogyan lett belőle, a munkásból, a gyárban komoiy pozíciót betöltő művezető, ezeket válaszolja: — Először a laboratóriumban dolgoztam, onnan kerültem a „szortir cylinderbe". Ez a kiválasztó, A nagy cellulóze géphez már mint segédmunkás kerültem. Végigmentem a gyártás egész menetén és a felszadulás után kerültem mai helyemre. munkástársaim szeretetének és jóságának köszönhetem, hogy mai helyemre kerültem. Mert ma esry iskolázott, legalább is felsőipari szakiskalát végzett erő munkakörét töltöm be. — Ezt a beosztást a kapitalista világban sohasem érhettem volna e\ — állapítja meg Hatala János. — Ezt csak annak a világnak köszönhetem, amelyben az egyszerű munkásembert megbecsülik és ha az helyét meg tudja állni, úgy a le'-neHacaia János, a gyár egyik művezetője. hezebb feladatok elvégzésével ls megbízzák őt. Hatala János ezután elmagyarázza a gyártás menetét, elmondja, hogy a favágőgéppel felvágott fa a rostán, a ventilen és a tölcséren keresztül a kazánba kerül, ahol megfőzik. Itt körülbelül tizenegy-tizenkét órán át fö a, finomra megvágott fa. A kazánból az úgynevezett „mosdóba" kerül, ahol megtisztul a szennytől és már tisztán jut az őrlőbe. Innen a membránba, majd az osztályozóba, ahol a görcsöktől szabadul meg az anyag, majd több mosáson és egyéb gyártási folyamaton keresztül a megtisztult cellulóze a víztelenítőre kerül s onnan szárítóhengereken keresztül kifut a kész cellulóze. Hatala János magyarázata természetesen bővebb volt. Végig vezetett a gyártás egész menetén. A tölcsérhelyiségből lekerültünk a kazánházba. Már a lépcsőházban meszsziről éreztem a kellemetlen kéngázok illatát. A kazánház ajtaja előtt orrfacsaró volt már a gázok hatása. Az első pillanatokban viszszahőköltem és úgy éreztem, nem tudok bemenni. Lélegzet után kapkodva kérdeztem meg Hatalát, hogyan bírják kl ezt a kegyetlenül rossz levegőt. Nevetve válaszolt, hogy ők megszokták. Erőt vettem magamon és biztatásul hangosan megjegyeztem, ha a dolgozók lapja a munkások életéről és munkahelyéről akar beszámolókat adni, úgy a munkatársnak meg kell ismernie mindezt. Nagy lendülettel indultam hát Hatala után. Mögöttem jöttek a társaim is, mindegyik arcán ott volt az ijedt pillantás, hol szippanthatnának egy lélekzetnyi friss levegőt. Rövidesen leértünk a víztelenítőbe. Itt már jobb volt a levegő és Hatala János mosolyogva mondta: — Itt már megszólalhattok ti is, a levegő megtisztult s a kéngáz nem csípi a torkotokat, szemeteket és az oz'ro tokát. Egyszerre szaladt ki szánkon a kérdés. — Mondd, Hatala elvtárs, mindig ilyen kegyetlen levegőben dolgoztok ? — Nem. Csak olyankor, ha a kazánt töltik, vagy már kevés az anyag benne. Ilyenkor fojtó a levegő, de ránk már nincs olyan hatással. De hadd mutassam be nektek Fürjes Zoltánt, csoportom élmunkását. Magas, szőke, göndörhajú negyvennégyéves társát hozza közénk. Megtudjuk tőle, hogy 1915 óta dolgozik a gyárban és ez év május elsején mint élmunkást kitüntették. Fürjes Zoltán: „fiz élmanliásjeSvény kötelez" — Gyermekkorom óta itt dolgozom a gyárban és naponta végzett szorgalmas munkával értem el, hogy munkástársaim és a gyár üzemi bizottsága idén, május elsején az élmunkások sorába emelt. Ez a kitüntetés nemcsak az én munkám és az általam biztosított termelési folyamat elismerése, de úgy érzem, hogy i ezzel valamennyi társam munkáját i is értékelték, mert hiszen nélkülük egymagam az általam elért ered- • ményeket nem tudtam volna felírnitatni. Az élmunkás érdemjel, az kö- . telez. — Kötelez és én ennek tudatában ls vagyok. Folytatni akarom munkámat, hogy minél többet, jobbat és olcsóbban termeljek és odahassak, hogy példámból mások is merítsenek, — mondja Fürjes. — Azt hiszem, az élmunkás azzal teljesíti legjobban feladatát, ha nemcsak példaadó munkát folytat továbbra is üzemében vagy munkahelyén. de odahat, hogy a nyomába lépő munkásif jóságot megtanítsa a helyes munkára és odaadja szakmai tudását, hogy becsületes és .jó munká«harcosokat neveljen a jövő szocialista társadatmának. Azt izenem raitatok keresztül éhnunkástársaimnak, akik, tudom, velem együtt érzik az élmunkás érdemjel kötelező erejét, támogassák szeretettel a jövő munkásgenerációját, az ifjúságot, ismertessék meg velük a munka minden csínját-bínját, mert hlFürjes Zoltán, a gömörhorkai gyár élmunkása. szen ma már magunkért, a ml életünkért és jövó'nkért dolgozunk! Uráliik János msinkásfevelezö akar lenni A szárítógépek mellet Krajlik Jánossal beszélgettünk el. Megígérte, hogy ezentúl nemcsak szorgalmas Olvasója lesz az Üj Szónak, de mint munkáslevelező. részt akar vennt a lan munkájában is. Örömmel hallgattam Kíajlik elvtárs ígéretét és bízunk benne, hogy rövidesen felkeresi soraival az Üj Szó szerkesztőségét. Innen üzenjük neki, ne aggassza őt hiányos iskolai végzettsége, mert sokan vannak, akik egyetemi képzettségükkel nem a haladást szolgálják, de a dolgozó emberiség ártalmára vannak. Meg vagyunk győződve nála arról, hogy mondanivalójával a dolgozó nép javát, tehát az emberiség jobb jövőjét fogja szolgálni. Te mondtad: „Gyerkőc voltam, amikor idekerültem a gyárba, akkorka, hogy ketten egy rocska vizet is alig bírtunk el." Neked a sors nem engedte meg, hogy iskolát végezz, hogy tanulj, téged már gyermekkorodban besorozott a kérgeskezű munkásemberek hadseregébe. Az élet megacélozott és életeddel, harcos multaddal nemcsak a gömörhorkai társaidnak szolgálhatsz például, de Tanultam, képeztem magamat, idős valamennyiünknek. Elbúcsúztunk a gyár munkásaitól és visszatértünk a kantinba. Hatala János is velünk jött, me

rt vele még beszélgetni akartunk. Együtt ültünk le ismét az asztalhoz. Nagv néni álmos szemekkel fogadott, hiszen már jóval éjfél után volt. Szeretettel és odaadással készített vacsorája elhűlt. De mi a vacsorát így is jóízűen költöttük el, mert úgy éreztük, ha el is hűlt Nagy néni vacsorája, mi egy kis gömöri falu munkásembereinek életébe nyerhettünk bepillantást. Láttuk életfelfogásukat melv például állítható mindazoknak, akik a magyar dolgozók munkaakaratában kételkednek és a reakció ármánykodásaiban hisznek. Láttuk példájukból, hogy a csehszlovákiai magyar munkásság törhetetlen akarattal dolgozik a maga életének nemesebb és egészségesebb kialakításán és tudjuk, hogy ez a beszámoló minden den őszinte dolgozó embernek további buzdítást jelent abban a nagy munkában, amelyet az ötéves terv keretében végre akarunk hajtani. Hz ötéves terv eSso félévének mérlege Az ötéves terv első félévének mérlegét, hála az üzemi munkásság erőfeszítéseinek, mint értesülünk, kedvezően zárhatjuk le. Júniusban a tervet 105.5°/»-ban teljesítették, ami 0.5%-kal nagyobb, miint az elmúlt 5 hónap átlaga volt. A különböző gyártási ágakban júniusban a tervet az előző 5 hónaphoz viszonyítva, az alábbi táblázat szerint, a következőkép teljesítettük: Gyártási ágak: január— június júniusig 97.5% 101.5% bányászat energetika 101.5% kohászat 105.3% fémipar 100.8% kémiai ipar 105.2% üvegipar 118% építőanyagok 122.3% papíripar 92% faipar 103.8% textil, ruhaipar 106.4% bőripar 105.7% gramofon- és filmipar 100.Az elért 105.5%-os teljesítmény arra mutat, hogy sikerült a legtöbb iparágban a szabadságolások kérdését helyesen megoldani, melyek a múltban organizációs hibák következtében nagy eredménycsökkenést idéztek elő. A bányászat továbbra is sínyli a munkaerők hiányát, miáltal szenved a terv teljesítése és túllépése. 101.7% 111.8% 110.4% 106.3% 111.8% 115.1% 100.1% 101.7% 105.3% 102.8% 120.—% Csehszlovák-szovfet kereskedelmi tárgyalások A csehszlovák kormányküldöttség, amely részvett a moszkvai csehszlovák ipari kiállításon, megtárgyalta a Szovjetúnió és Csehszlovákia közötti kereskedelmi viszonyok kiszélesítésének lehetőségét és a kölcsönös együttműködés nagyobb mértékben való megvalósításának szükségességét. Fierlinger kormányelnökhelyettes Mikojan szovjet kormányelnökhelyettessel folytatott tárgyalásokat. Később Visinszkij külkereskedelemügyl miniszterrel tárgyalt. A tárgyalások azzal zárultak be, hogy 1949-ben a Szovjetúnióból 250 millió Kős értékű árut hoznak be. Ezek főkép ipari nyersanyagok lesznek, melyekkel nagyrészben fedezzük nyersanyagszükségletünket. ... m R Szakszervezeti Világszövetség bányászosztályának konferenciája A Szakszervezeti Világszövetség július 14. és 15-én Florenciában konferenciát tart, amelyen megalakítják az önállóan működő Bányászok Szakszervezeti Világszövetségét. A konferencián háromtagú csehszlovák küldöttség is résztvesz, Fr. Slivával az élén. A konferencia előkészítő bizottsága, amely a francia, szovjet és csehszlovák bányászszakszervezetek képviselőiből tevődik össze, felhívást intézett az egész világ bányászaihoz, hogy catlaltozzanak a Bányászok Világszövetségéhez. Az intézmény feladata az lesz, hogy nemzetiség, faj, vallás vagy politkai meggyőződésre való tekintet nélkül védje a bányászok érdekeit s egységes bányászfrontba tömörítse őket és létrehozza a bányamunkások nemzetközi együttműködését. • NÉMETORSZÁG NYUGATI ÖVEZETEIBEN az amerikai, angol és francia megszálló hatóságok szigorúan megtiltották a né-ieteknek a vadászfegyver használatát éc minden puskát elkoboztak, még a legóeskábat is Ennél fogva bármilyen éhesek voltak is a németek, a nyuszik fittyet hánytak, a vaddisznók pedig annyira elszaporodtak. hogy má. komoly kárt tettek a vetésekbe-i. Viszont az éhség köztudomás szerint találékonnyá tesz és így a németek arra az ötletre jutottak, hogy kerek ezer évet ugrottak visszafelé és visszatérve teuton őseik szokásaihoz. íjjal és nyíllal kezdtek vadászni. Ez a módszer csakhamar elterredt és Nyusrat Németországban egész sereg gyát foglalkozott modern acélhurral ellátott vadászíjak előállításával. A dicsőség azonban nem sokáig tartott, mert az angol katonai parancsnokság a minap elrendelte az íjak és nyilak lefoglalását, azzal a megokolással, hogy ezek itt tiltott fegyverek.