Uj Szó, 1949. július (2. évfolyam, 69-93.szám)

1949-07-12 / 76. szám, kedd

A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZOK LAPJA Bratislava, 1949 július 12, kedd 2 &CS n- évfolyam, 76. szám II szófiai temetés Georgij Dimitrov utolsó földi útja A KSÍ nevében Rudolf Slánsky búcsúztatta a nagy halottat Vasárnap már a kora reggeli óráktól áramlott Szófia népe a Nemzet­gyűlés palotájába, amelynek oszlopcsarnokában magas katafalkon pihent a hó's Dimitrov teste. Hárompercenként váltakozott a díszőrség a ravatal mellett, amelyben bárki résztvehetett az ország népének küldötségeiből. Egyszerű munkások, parasztasszonyok és tábornokok állottak egymás után a sorban és türelmesen várták, hogy mikor keriil rájuk a sor, mikor léphetnek ó'k is a díszörség tagjai közé, ezzel adván végsó' tiszteletet a nagy halottnak. A katafalk előtt koszorúk tömege, köztük is a legszebb és leghatalmasabb Sztáliné. Gyönyörű, széles, vörös selyemszalag díszíti, rajta a felirat: »Az elvtársnak és testvérnek, J. V. Sztálin.« Bányásztanoncok a lány-i kastélyban Gottwald elnök szól a tanoncokhoz A Nemzetgyűlés oszlopcsarnoká­ban a bolgár filharmonikusok zene­kara a zeneirodalom legnemesebb gyászalkotásait játssza. Pontban déli 12 órakor, amikor Szófia harangjai megszólalnak, kezdetét veszi a teme­tés. A koporsó mellé állnak a bolgár Kommunista Párt központi bizottsá­gának tagjai Cervenkov és Cankov elvtársakkal az élen és közöttük egyetlen külföldi, a Szovjetúnió mi­niszterelnökhelyettese, Vorosilov marsai. A nép legjobb fiai veszik körül a koporsót és vállukra emelik. Lassú léptekben haladnak le az oszlopcsarnok lépcsőzetén és a ko­porsót a főbejáraton keresztül kivi­szik a Nemzetgyűlés épülete elé, ahol már fölsorakozott a temetési menet. Gyászzene hangjaira megindul a me­net a könnyesarcú tömegtől szegé­lyezett úton. A koporsó mögött ha­ladnak Dimitrov özvegye és két fo­gadott gyermeke. Mint tudjuk, Di­mitrov fia 8 éves korában halt meg és a leánya, aki partizán volt, harc­ban esett el. E csapás pótlására fo­gadta magához a két háborús árvát. Utánuk a bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának tagjai, a külföldi testvérpártok és kormá­V. Nősek belügyminiszter: A Nemzeti Bizottságok Kromériz­ben tartott kongresszusának első év­fordulóján a népi közigazgatás mos­tani képviselői, a kerületi Nemzeti Bizottságok elnökei és titkárai és a nemzeti közigazgatás prágai titkárai a KSC központi bizottsága titkársá­gának meghívására összejöttek Prá­gában. L. Kopfiva képviselő kifejtette a Párt vezető szerepét köztársaságunk népi közigazgatásában. A konferencián a népi közigazga­tás további feladatairól beszélt V. Nősek belügyminiszter. Tömören rá­mutatott arra a munkára, melyet az újjászervezés programjának kihir­detése után egy év alatt elvégeztek. — A Párt felhívására jöttünk ösz­sze — mondotta Nősek miniszter —, hogy megbeszéljük, milyen feladato­A görög demokrata rádió még jú­lius 4-én közölte, hogy görög- és Tito­tisztek tanácskozásra jöttek össze a Kaisakcsalart hegység egyik kis he­lyiségében. A monarchofasiszta had­sereg főparancsnoksága a szabad Görögország hírügynökségének ezt a jelentését mindenképpen meg akarta cáfolni. A görög demokratikus sajtó­iroda most megállapítja, hogy ezt a hírt a monarchofasisztáknak már csak azért sem sikerült megcáfolni­uk, mert hiszen az ideiglenes demok­nyok küldöttségei haladnak. A cseh­szlovák kormány és a csehszlovák nép részvétét külön delegáció hozta Szófiába, amelyet Siroky és Slánsky elvtársak vezetnek. Ugyanabban a sorban halad Gerő Ernő vezetésé­vel a magyar küldöttség. Ott viszik Dimitrov érdemjeleit, az első párnán a Lenin rend, amelyet a Nagy Hon­védő Háborúban szerzett hervadha­tatlan érdemeiért kapott. Röviddel délután 1 óra után érkezett a gyász­menet az új mauzóleumhoz, amelyet 6 nap és 6 éjszaka építettek termés kövekből. A térség körül ott szoron­gott már Szófia népe. A gyászünnepséget Dobri Terpesev nyitotta meg, majd átadta a szót Cervenkov elvtársnak, a Központi Bi­zottság tagjának. Cervenkov gyász­beszédében vázolta Dimitrov küzdel­mes életét és azokat a feledhetetlen érdemeket, smelyeket a szocializmu­sért folyó harcban szerzett. Beszéde végén Cervenkov fogadalmat tett le a ravatal előtt a Központi Bizottság tagjainak kazébe és az eskü szövegét vele együtt mondták a jelenlévők. Utána a bolgár hadsereg képviselője tette le esküjét, majd sor került a külföldi megbízottak gyászbeszédei­kat szab nekünk mindnyájunknak a Párt IX. kongresszusa. Azok az irányelvek, melyeket magunk elé ma kitűzünk, kötelezni fognak minket mint a Párt vezetőit, de mint a népi közigazgatás vezetőit is. Beszéde további részében V. Nő­sek belügyminiszter kitűzte a felada­tokat, amelyeknek a népi közigaz­gatás terén eleget kell tenni, hogy állami berendezésünk, mindenek­előtt állami közigazgatásunk a Nem­zeti Bizottságok tevékenysége foly­tán jól működhessen, gyorsan, ol­csón és eredményteljesen dolgozzon a dolgozó nép érdekében. Az alapkérdéseket, melynek megol­dását a pártkongresszus a népi köz­igazgatás munkásaira bízta, a bel­ügyminiszter így foglalta össze: 1. A káderek összeállítását és mi­ratikus kormánynak erről hivatalos bizonyítékai vannak. De megállapít­ja zat is, hogy a Tito és monarcho­fasiszta tiszteken kívül ezen az ösz­szejövetelen az Egyesült Nemzetek balkáni bizottságának megfigyelői is résztvettek. Ezt bizonyítja egy sebe­sült monarchofasiszta tiszt vallomá­sa is, aki a népi demokratikus had­sereg fogságában kellő bizonyítéko­kat mutatott be a Tito és monarcho­fasiszta görög hadsereg közötti tár­gyalásokról. re. Elsőnek Vorosilov marsall emel­kedett szólásra, aki a Szovjetúnió népe nevében búcsúztatta a nagy harcost. Utána a lengyel, a francia és olasz kiküldöttek beszéltek, majd Slánsky elvtárs, a csehszlovák nép és Párt nevében, Gerő Ernő pedig a magyar nép nevében mondották el búcsúszavaikat. Utánuk a többi nép képvselői búcsúztatták a nagy halot­tat, tanújelét adva annak, hogy Di­mitrov élete a nemzetközi munkás­mozgalom érdekében kifejtett héroszi munka és halála a világ sok százmil­lió dolgozójának egyetemes veszte­sége. A beszédek után felzúgtak az in­ternacionálé hatalmas akkordjai, amelyet százezer torok énekelt e borús, Júliusi délutánon. Az inter­nacionálé hangjai betöltötték az egész várost és szakadatlan ágyú­dörgés közepette helyezték el az érckoporsót, hogy a nyugalomratért nagy harcos népe körében pihenje ki életének nagy küzdelmét. A koporsó jelenléte útmutatás azoknak, akik életükben tovább folytatják Dimit­rov nagy müvét, a szocialista Bul­gária felépítését. A nemzetközi munkásosztály pe­dig, amelynek érdekében telt el ez a 67 gazdag "sütendő, örök hálával gondol hős harcosára és megfogad­ja, hogy tovább halad a megkezdett úton a szocializmus győzelméig az egész világon. Dimitrov szelleme, az igazi kommunista lángoló lelke to­vább él a nemzetközi munkásosztály nagy harcosaiban és biztosítja népek szabad szocialista jövendőjét. nőségét megjavítani és politikai szín­vonalukat emelni. 2. A népet jobban belevonni a Nemzeti Bizottságokkal való együtt­működésbe. Nem elég itt a sablonos forma, mert azok a formák, amelyek­ben megnyilvánulhat a nép együtt­működése a Nemzeti Bizottságokkal, különféleségükben kimeríthetetle­nek. 3. Modern munkamódszereket be­vezetni, kiküszöbölni a közigazgatás­ból a bürokráciát és az ügyfelek dol­gait azonnal, közvetlen módon, egyé­ni felelősséggel megoldani. 4. A Nemzeti Bizottságok ellenőr­zését mind felülről, mind alulról meg­javítani és elmélyíteni, bevezetni az egész közgazdaság állami ellenőrzé­sét. Az ellenőrzés formáiról és tel­jesítményéről a belügyminiszter szé­les ismertetést adott. 5. Eredményesen befejezni az ál­lami közigazgatás újjászervezését, 6. A helyi Nemzeti Bizottságoknak különös figyelmet szentelni, mert az államberendezéssel itt kerülnek leg­inkább érintkezésbe a polgárok. A helyi Nemzeti Bizottságokból az ál­lami közigazgatás valóban egységes szerveit megteremteni, a közigazga­tás teljesítményeit még inkább kö­zelebb hozni a néphez, segíteni a he­lyi Nemzeti Bizottságoknak politikai és adminisztratív munkájában, stb. Népi közigazgatásunk fejlődésének új korszaka előtt áll, melyet a Párt IX. kongresszusa politikai alapelvei­vel megszabott. Kedves barátaim! Szívélyesen üd­vözöllek titeket mai házi ünnepsé­günkön, a lány-i kastélyban. Nem véletlen, hogy itt ma népi köztársa­ságunk képviselői összejöttek a bá­nyásztanoncokkal. Bizonnyal új do­log ez és azt bizonyítja, milyen nagy jelentőséget tulajdonítunk a bányád szatnak és a bányászifjúságnak. — Bányászatunknak legégetőbb kérdései közé tartozik ma a bá­nyászifjúság kérdése. Jól tudjátok, hogy bányáinkban, érctermelésünk­ben nagy tanonchiány mutatkozik. Ml lehet az oka annak, hogy ebben a tiszteletet parancsoló, sőt hősies és egyidőben épitőrminkánk szempont­jából oly fontos hivatásban ilyen hiány mutatkozik. Népi demokratikus köztársasá­gunkban ma ennek objektív okai nincsenek. Ma a bányásztanoncokról nagyon is gondoskodunk, mert egész máskép tekintünk rájuk, mint a volt kapitalista társadalom. Biz­tosan ti is tudatában vagytok ennek a különbségnek, apáitok elbeszélése alapján. Rendes tanulás, internátu­sok, nevelési segélyek, sport és kul­túrüdülés, a bányaiskolákon vagy a bányaföiskolákon való tanulás apái­toknak még álmukban sem jutott eszébe. Ök tíz évig is tanonckodtak mindeneskedtek és végül kitették a szűrűket. Ma egészen más a helyzet. A bányásztanoncok lehetőségei ezersze­resen kedvezőbbek, mint valamikor voltak. Miben rejlik tehát az ok, hogv ennek ellenére Ilyen nagry a hiány ? Gondolom, hogy elsősorban ezek közé az okok közé a kapitalista múltból örökölt, a megokolatlan elő­ítélet tartozik, továbbá a bánjai­munka jelentőségének és hasznossá^ ganak nagyfokú meg nem értése a végül a vele kapcsolatos szerencsét­lenségek túlzott volta. Nos, fiúk, ti fiatalok sokat tehet­tek, főként, ami az előítéletek leküz­dését illeti. Különben is hiszem, hogyha rátok, viruló ifjakra néz az ember, már ez a tény maga jó agi­táció bányászatunk számára. És ml lenne, ha mindegyiktek egy vagy két pajtását rábeszélné a dicső bá­nyászmesterségre. Nem gondoljátok, hogy már ezzel is jelentősen emel­nénk a tanoncok számát. Vélemé­nyem szerint a Bányásznapra vállalt kötelezettségieket azzal is kiszélesít­hetitek, hogy barátaitok közül ÚJ tanoncokat szereztek. A Bányásznap legkedvesebb megünneplése volna, ha bejelenthetnénk, hogy a bányászta­noncok száma ennyivel és ennyivel emelkedett. A Bányásznapra a munkaverseny­ben már eddig vállalt kötelezettsé­geitek mutatják, hogy tudatában vagytok nagy hivatástoknak, hogy a munkát komolysággal és Ifjú lelke­sedéssel folytatjátok, hogy a szocia­lizmusért folytatott harcunknak jd katonái legyetek. Biztosíthatlak ben­neteket, hogy állandóan gondoskodni fogunk bánvásztanonealnkról és életfeltételeiket megjavítjuk. Kívánom nektek, hosry munkátok­ban nagy eredményeket érjetek el, kívánom, hogy bányászatunknak di­csőséget hozzatok és a Bányásznap munka verseny ében a legnagyobb di­cséretet és kitüntetést kapjátok. Krafcir miniszter a közellátás kérdéseiről A hradeci kerület konferenciáján Krajíir belkereskedelem­figyi miniszter ismertette a kormány közélelmezési irányvonalait és módjait. Az ipari termelésben elért eredmények lehetővé tették, a belkereskedelem problémáinak rendezését is és megkönnyítik Klement Gottwald első pontjának megvalósítását — biztosítani kell a közellátást, különösen közélelmezés terén. Textil- és lábbeliáruink kétharmada kötött áru, melyet jutá­nyos áron megkap minden dolgozó, egyharmada szabad piacon nyer elhelyezést. A többi nemélelmezésipari cikkek teljesen fel­szabadultak. Megemlíthetjük pl. gumiáru, gépkocsi stb. Elsőrendű feladatunk, hogy teljesítjük az ötéves ter^t. A termelésnél nem­csak a termelt áru mennyiségért, hanem annak minőségére is te­kintettel kell lennünk. Földműveseink az ötéves tervhez az aratás, cséplés és termény­beszolgáltatás pontos végrehajtásával járulnak hozzá. Itt is köz­ismertté vált jelszavunk, mely kiemeli a termrlvény®>k minőségét. A földművesek kényszerjellegű árverése ma már ismeretíen foga'srrk Ez a tény bizonyítja árpolitikánk szoc'ális és helyes voltát. Ha figyelembevesszük, hogy 1932-ben az adóhivatalok másfélmillió vég­rehajtást vittek véghez és 1937-ben 31 ezer kényszerjellegű ár­verést hajtottak végre, melyen a rossz árpolitika következtében csődbejutott földműves vagyonát számolták fel és 1948ban az ilyen árverések száma csak 500 volt, megállapíthatjuk, hogy e téren 'is óriási haladást értünk el. Ezek voltak azok az áldások, melyeket a régi „jó időkben" élveztek földműveseink. Ami a földművelés mechanizálását illeti, a következőket álla­píthatjuk meg: 1930 ban 3679 traktor állt a földmüvelés rendelke­zésére. Ez a szám most 24.000-e növekedett. Népi közigazgatásunk fejlődésének új korszaka előtt áll Tito tisztjeivel tanácskoznak a monarchofasiszta tisztek i

Next

/
Thumbnails
Contents