Uj Szó, 1949. július (2. évfolyam, 69-93.szám)

1949-07-09 / 74. szám, szombat

—— ÜJ sm fl eiaiyarsr szági asszonyik feSvifágosíSó nkáfa Pöstyénből jövet a vonatban egy igen barátságos arcú asszonnyal találkozunk. Beszélgetésünk folyamán kiderül, hogy Halász Edénének hívják « és a magyarországi Demokratikus lAsszonvok Szövetségének vezetőségi tagja. így természetesen komoly problémád felé fordul az érdeklődés. Az újságíró azonnal működésbe lép és megkérdezi, miként oldották . meg Magyarországon az egyház és állam közötti megegyezést. Halászné erre a kérdésre készségesen a következőket válaszolja: — Nálunk Magyarországon hatalmas nevelési munkát végeztek a haladószellemü asszonyok. Ennél a nevelési munkánál óriási szerep jutott az anyáknak is. akik állandó éil.itkezésben voltak a tanítókkal, tan tónőkkel és mindent elkövettek, hogy az iskolákban és nrndenütt, ahol nevelési munka folyik, felvilágosítsák az ifjú nemzedéket, hogy a népi demo' rat'kus szellem nincs a vallás ellen, viszont az ellen határozottan til• takozik, hogy a pap a szószékről politizáljon. fis az anyák és asszonyok odáig mentek, hogy nemesik a fiatalokat, hanem az öregeknek, a nagyapáknak. nagvmamáknak is meemag''arázták, hogv a néni demokrácia minden polgárának biztosítja vallási szabadságát. — Nálunk nincs az a falu vagy község, ahol ne lennének az asszonyok megszervezve, hogy felvilágosító előadásaikkal megsemmisítsék a reakció maradványaimk zavaró működését— folvtatia Halászné. — En nek a felvilágosító akciónak mégis van a maga hatása. Magam is tanuja voltam, amikor a Demokrat'kus Aszszonyok Szövetségénél az egvik kerület munkásasszony csoportja önként jelentkezett és kifejezte óhaját, hogy elmennek a terézvárosi plébánoshoz és megkérik, hogy a szós-ékről ne politizáljon. Ennek a kitartó és gondos munkának, anvt az asszonvok végeztek, köszönhetjük azt, hogv nálunk az egyház cs a2 állam közötti viszony békésen rendeződött, még mielőtt a reakción-ík ide re lett ve'na a maga alias. viszalvkodó szándékaival a nép lelkét megmételyezni. Arra a kérdésre, mi végett tartózkodik nálunk Halászné. azt válaszolja, hogy az itteni szakszervezet lehetoyé tette számára a négy heti pihenőt, amit a pöstyéni ROH üdülőhelyen töltött tel. — Nos; hSgy ére'íte-magát nálunk? ... — kérdezem.- Halászné" arca ellágyul. Már nem tartozik a fiatal generációhoz, haja teljesen ősz és látni rajta, hogy súlyos tapasztalatok edzet Uík határozottra demokratikus meggyőződését. Őszinte meghatottság lüktet a hangjában, amikor válaszol. — Őszinte hálával emlékezem meg arról a szívélyes és udvarias fogadtatásról és bánásmódról, amelyben a pöstyéni üdülőhelyen részem volt. Hálám annál mélyebb, hogy bár nem értem a szlovák nyelvet, mégis a szlovák dolgozók, akik velem együtt nyaraltak, mindannyian kivétel nélkül magyarifl köszöntettek m

;ndig és később gyakran egy-egy újonnan megtanult magyar mondattal kedveskedtek nekem, E gyalulaltan, szögletes mondatok a legkedvesebb emlékeim közé tartoziak. Természetesen én is elkövettem minden lehetőt, hogy egyegy épkézláb szlovák mondattal viszonozzam kedvességüket. — Szórakozásaink meghittek, szívélyesek voltak és nem nélkülözték a • humor fűszerét. Amit hangokkal nem tudtunk kifejezni, a'zt mozdulatokkal pótoltuk. Igy például egy szlovák bányássza

1 igen érdekes tárgyalom volt. Term -szetesen a mozdulae^ játszotta a főszerepet. A bányász lehdületes mozdulatokkal szemléltette a kalapács működését és kifejezte, hogy a munkás kezében a kalapács egy és ugyanazon nyelven beszél, mind Magyarországon, mind Csehszlovákiában, mert a cél ugyanaz: az ép tőmurkával megvalósítani a szocializmust — Pöstyén' emlékeim felejthetetlenek. Erősen remélem, hogy ezt a baráaságos magatartást módomban lesz viszonozni és könnyen lehet, hogv már a közeli napokban. Az ifjúsági fesztiválra már folyik a szervező munka és nálam két ifjúmunkás lesz elhelyezve. Könnyen lehet, hogy éppen csehszlovák dolgozók leszn°k és akkor megmutathatjuk, hogy rr,I magyarok is vendégszeretők vagyunk. Persze, mondanom sem kell, ha történetesen görögök lesznek, ugyanolyan szívé'vességgel fogom őket fogadni, mint a csehszlovákokat. (sz. b.) távolba mutatott. — Irány dél nek: innen nyílegyenes vonalban, a folyón túl, az erdő széléig. Kíváncsi vagyok, melyikünk lesz ott hamarabb. A tapsifüles nagyot nevetett. Még hogy a lassúságai-ól híres teknősbékával fusson versenyt! De starthoz álltak, a piros pipacs tövében és amikor a szél meglebbentette a virágot, — mint valami piros zászlócskát — futásnak eredtek. Azaz, hogy ... csak a nyúl futott. A teknős pedig igyekezett gyorsan szedni a lábát, de már az első percekben a nyúl messze elhagyta-őt és onnan nézett vissza rá kaján mosollyal. — Csak szaladj úgyis elhagylak — mondta a béka és megszaporázta a lépteit. Tudta jól, hogy az erdő szélén folyik a folyó, amely elég széles ahhoz, hogy a nyúl át ne ugorhassa. Így a nyúlnak jókora kerülőt kellett tennie, míg hidat talált, a teknős azonban egyszerűen átúszta a vizet és régen a megbeszélt helyen várakozott már, amikor a nyúl lélekszakadva odaérkezett. • — Tegyünk még egy próbát teknős bátya — ajánlotta a nyúl, aki ugyancsak bosszankodott. A teknősbéka beleegyezett. — Jól van. Erről a helyről indulunk, ahol állunk. Nyílegyenes irányban futunk a dombon át és a túlsó oldalon, lenn találko zunk. In dulj! — kiáltott a teknős és a nyúl futásnak eredt, a béka pedig tőle telhetően sietett, hogy legalább a domb aljáig eljusson. A nyúl már majdnem az út felénél szaladt, egy percre megállt.•hátranézett. Látta, hogy a teknős még csak a doijib alján áll. — Három napig sem mászol fel magasba! — mondta a nyúl. A teknős közelében birkát őrzött egy pásztor. — Fogadjunk, hogy nem tudsz engem a domb tetejére felhajíta ni... — szólította meg őt a teknősbéka. — Én? .,. már hogyne tudnálak! — felelt a pásztor, csak úgy a foga hegyéről, mert igen erős volt s azzal lehajolt, megfogta a teknőst és úgy elhajította, hogy szinte hasította a levegőt. A teknős behúzta lábait meg a fejét páncéljába és meg sem érezte, amikor o domb tetején lepoty tyant. A nyúl éppen akkor ért oda nagy lihegve. A tetőn egy pillanatra megpihentek s aztán elkezdtek lefelé szaladni. Azaz hogy... futottak volna, — mert a nyúl minden ugrásnál orraesett, hiszen a nyúlak dombról lefelé nagyon ügyetlenül szaladnak — a teknős pedig újra behúzódott kemény páncéljába, oldalára fordult és egyszerűen legurult. Már régen a domb alján állt, amikor a nyúl megtépett füllel, belapult orral, csapzott szőrrel megérkezett. — Látod e öcsém, kár volt így hencegni. Sokszor többet lehet ésszel elérni, mint erővel! Igaz Pajtás Milyen mesterséget űznek a fenti s^eiszámok tulajdonosai? Két pajtás ment az erdőn keresztül. Egyszerre csak egy medve tűnt fel. Az egyik gyermek felugrott egy fára és elrejtőzött rajta. A másik ottmaradt az úton. Nem tehetett egyebet, elterült a földön és halottnak tetette magát. A medve odament hozzá és szagolgatni kezdte. Szegény fiú még a lélegzetét is visszatartotta. A medve végigszaglászta az arcát, fülét, azt hitte, halott és továbbment. Miután a medve elballagott, a hős pajtás is lemászott a fáról és gúnyosan mosolyogva megszólalt: — Nos, mi újság? Mit súgott a medve a füledbe? — Azt mondta, hitvány ember az, aki veszély idején pajtását cserbenhagyva, elszalad. L. N. Tolsztoj. Milyen korban, mivel, hogyan játszik a gyermek NÉGYÉVES KORBAN A három-négyéves gyermek, szellemi képességei a játékkal már fejleszthetők. Jó játékokkal megtaníthatjuk a gyermeket arra, hogy a tárgyakat kiválogassa, szín, forma és nagyság szerint. Így például egy vörös dobozta rakjon be minden vörös tárgyat, a kék dobozba a kéket. Eközben nevezzen me? minden tárgyat és mondja meg a színét. Ha kis zászlóval intünk, akkor a gyermek gurítson el egy ugyanolyan sz

;nü- golyót. Rakjon össze különféle játékszereket, nagyság szerint. keresse meg a szétvágott kép kiegészítő felét, stb. Az ajánlott játékok közül ery-ftett-5 nálunk ismeretes. Mint néldául a szétvágott képek örszerakása, az építőkocka, a rsap

;rból készült repülőgép és a szélkerék. ÖTÉVES KORBAN Az ötéves gyermek játékai hasonlóak, több kombinációs lehetőséggel, mert az ötéves gyermek már nem elégszik meg egyes epizódok ábrázolásával, hanem kapcsolatot keres közöttük. Ebben a korban a gyermek válogasson össze olyan képeket, amelyeknek közös a tartalipuk, például téli és nyári képeket. Rendezzünk összerakó versenyt a gyermekek között. Határozzanak meg tárgyakat egy vagy több ismertetőjel alapján •— tapintás, hang vagy leírás alapján. Ezeknél a találós játékoknál gyors válaszra van szükség, megvan benntlk a verseny eleme is; az nyer, aki legelsőnek kitalálja. A Szovjetunióban közkedvelt a „Talányok" című népi játék. Mozdulat, va.

ry hang után ki kell találni, mi történik: például megy a vonat, átlapoznak egy könyvet, bevernek egy szeget, fát vágnak, stb. HATÉVES KORBAN A hat-hétéves gyermek fantáziája gazdagabb. Ebben a korcsoportban helyet foglalhatnak a mesék és elbeszélések dramatizálásával foglalkozó játékok. Egyszerűbb sz'ndarabokat már magunk is el tudnak játszani. Az egyéni játékoknál szem előtt kell tartanunk a játékok változatos tartalmát. A babáknak különféle ruhákra van szükségük. A játékállatokból bő választék kell, hogy a gyermek állatkertet és házat is be tudjon rendezni. Hasznosak az építő és konstruktőr játékok. A gyermek képzelőtehetségét és figyelmét fejlesztik a találós képek, a fejtörő játékok. Az egyik mond egy szót, a másiknak az ellenkező fogalommal kell válaszolni: nappal — éjszaka, meleg — hideg, stb. Ezek közül nálunk is ismeretes a „Fekete-fehér, igen-nem" játék. Ilyen sok okos és szellemes játékj kai tanul a szovjet gyermek. A felnőttek is tanulhatnak belőle. Nyári vászonpongyola A széles, kihajló gallérok a pongyolákon is divatosak idén. Alig látni az úgynevezett ingblúz-gall ért. A bevarrott ujjak is eltűntek. A japán vállszabás nőies vonalával, pzeüösségével végleg meghódította a nyári divatot. Igen divatosak az egyszínű anyagból készült pongyolák. Ezeket másszínü anyag hozzáadásával élénkítik. Itt közölt pongyolánkhoz, 170 centiméter magas termetre körülbelül 5 méter anyag szükséges. A díszítésekhez elegendő 15—<15 centimétsr hosszú maradékvászoh". Készíthetjük kék-fehérpiros, barna-rozsdavorössárga stb. színösszeállításban. Mérték elöl: vállszéIcsség 14 cm, vállbőség válltól vállig 38 cm, mellbőség hónaljtól hónaljig 56 cm, derék 38 cm. Háta: válltól vállig 40 cm, hónaljtól hónaljig 50 cm, derék 34 cm. A nyakkivágás hátul 15 cm, elöl lefelé 4 cm-rel mélyebb. A derék mérete kerül 72 cm, csípő körül 105 cm. A szoknya hossza körülbelül 105 cm. Megrajzoljuk a papírmintát legombostüzzük az anyagra, majd a japán ujjat s az elejerésszel egybeszabott gallért krétával meghúzzuk rajta. Az ujj hoszsza a papírmintától számítva körülbelül 14 cm, a gallér szélessége x-töl a szaggatott vonalig 12 —14 cm. Elöl a blúz áthajtá: a, behajtással együtt 8 enit hagyunk. Váilnál yaz első vonalig szabjuk az anyagot és hozzátoldjuk az élénkebb színű díszítést. A szoknyát szabjuk öt részből. Az egyes részek deréknál 18 cm szélesek (bevarrásra számítva). Az elöl levő két részre 8—8 centimétert hagyunk. Ez lesz az áthajtás. Az első két részt oldalt ferdén bevágjuk, ebbe varrjuk a belső, zsíkformáiú zsebet. Azután kiszabjuk a zseb lehajló „fülét" és a hosszú, körülbelül 10 cm széles övet, amelynek végeit ugyanúgy díszítjük, mint a blúz vállát. A pongyola elől apró gombokkal vagy patentkapcsokkal zárul. Olvassátok és terjesszélek az UJ szór A KIS Kiesett fészkéből Szegény kis madárki. Azt, hogy visszategyék, Bíz h ála várta. Szomorún cs'pogott Fel a magas fára: Mit ért ez, ha nem volt Otthon anyukája! S egysrerre a macska Nagyctt ugrott rája, Megfogta, gondolta Jő lesz vacsorára... Sz. Gy. ü ésszé, mini erővel . Szép nyári reggelen, egy piros pipacs mellett találkozott a nyúl meg a teknősbéka. Illendően köszöntötték egymást, de bizony hamarosan évődéssé fajult a beszélgetés. Ebben pedig a nyúl volt a hibás, mert nagyon büszkélkedett a gyors lábával. — Az egész mezőn, erdőn, de még a messzi határban sem ér utói engem senki, ha nekiiramodom! — hencegett. — No azért talán még

;s akad, aki ügyésebb nálad! Nemcsak a gyorsaság fontos, hanem az előrelátás is — válaszolt az öreg, ta pasztalt teknős. De a nyúl nem fért a bőrébe: — Szeretném én *azt látni, aki elém kerül! Hiába van teli a feje bölcseséggel, ha a lába nem oly gyors és hosszú, mint az enyém! — Megleckéztetem ezt a hencegő alakot •— határozta el a teknősbéka magában és ravasz tervet agyalt ki. — Hallod e, gyorslábú öcsém! Neked mindegy, hogy melyik irányban szaladsz? Északnak, délnek, ' keletnek vagy nyugatnak? — kérdezte a nyúltól. Az meg öntelten felnevetett és így válaszolt: — Micsoda naiv kérdés! Hát persze, hogy mindegy! — Tudod mit: akkor versenyez zünk! — ajánlotta a teknős és a