Uj Szó, 1949. július (2. évfolyam, 69-93.szám)

1949-07-09 / 74. szám, szombat

UJSZ0­Bányásznap a gömöri Érchegység ragyogó völgyében 1919 július 9 Zólyom után a gyorsvonat sziklák közé épített vasútvonalon rohan velünk a gömöri Érchegység felé. Látni, micsoda hatalmas munkát végeztek itt a munkáskezek, amikor a hegyek kemény színébe verték kalapá­csaikat, hogy lefektethessék a síneket és biztosítsák a közlekedést, a vérkeringést nyugat és kelet között. Az átsuhanó dombok, akármilyen éles szögben merednek felfelé, majdnem mind megvannak munkálva. Itt aligha lehet szó arról, hogy traktor felszántsa vagy learassa a termést. Itt a földmunkás csak az állatai se­gítségével csikarhatja ki a szemnek tetsző gyönyörű földből a sovány termést. Szinte rejtély, hogy e mere­dek lejtőkön miként arathat és szánthat a földmunkás A késő éjjeli órákban érkezünk a gömön Érchegységek közé. Az éjszaka sötétsége elnyeli a zöldet, hogy aztán a reggeli órák aranyló fényében teljes smaragdzöld pompájukban kitárulkozzanak elénk a hegyek. Rozs­nyó maga gyönyörű völgyben fekszik és amiko.- elhagyjuk a várost, némi irigységgel gondolunk lakóira, aki­ket a természet mindennapi munkájának jutalmául ily nemes tájjal megajándékozott Dernő, a bányaközség felé visz az litunk Vasárnap van, a bányasznap nagy ünnep,ére készül a bányász­nép. Asszonyok, férfiak ünnepi öltözetben mennek a«. úton és az esős és viharos napok után, a gömöri hegyek is aranyfénybe öltöztek. Igazi aranyfényű vasárnap ez, az ünnepi vágy ott pihen az eleven fűszálakon, a meg­mosdott, csillogó faleveleken és elárasztja a tiszta tájat, a színektől és napfénytől ragyogó érchegyeket. Dernőn egy szlovák család fogad bennünket. Szívélyes udvariassággal étellel, itallal kínálnak meg bennün­ket. Itt pontos tájékoztatást kapunk a bányászünnep programjáról. Reg­geli után elköszönünk a vendéglátó családtól és az ünnep színhelyére sietünk. Dernő, a híres bányászfalu a ha­talmas Somhegy tövében fekszik. A monda szerint a Somhegy csúcsán várat akartak építeni, de a szellemek mindig a szomszéd hegyre, Krászna­horkára vitték az építőanyagot és így ott épült fel a vár. fl hegyek tövében, mint völgy a völgyben... A bányászünnep színhelye hatal­mas erdők és óriási hegyek tövében, a völgy mélyedésében fekszik és olyan ez a kis síkság itt, mintha völgy ékelődne a völgybe. A bá­nyászünnep résztvevőit nagy díszka­pu fogadja a hagyományos bányász­köszöntéssel. A sík szélén, az erdő fáinak hűvös árnyékában sátrak áll­nak. Sört mérnek itt, fagylaltot árul­nak és az ünnepi ebédet készítik. Fürgekezű szakácsok és szakácsnők az előkészített üstökbe, katlanokba zsírt, hagymát, fűszert töltenek, hogy az ünnepi gulyás időre elkészüljön. A sátrak előtt hosszú deszkából ösz­szeácsolt padok és asztalok sorakoz­nak, nincsen díszasztal, sem disz­szék, Itt igazi demokratikus szellem uralkodik. A dolgozó öntudatos ma­gatartása érvényesül az egész ünne­pen és nem is csoda, hiszen a der­nöi bánya üzemi tanácsának elnöke, Fábry Alajos, az élmunkás, rendezte ezt az ünnepet a falu jegyzőjének, A. Proroknak közreműködésével. Szeretnék Fábryval elbeszélgetni, de még nem lehet, annyira elfoglalja a rendezés munkája A díszemelvény felé megyünk, ahol Istentiszteletet tart a bányásznép. A misébe a ma­gyar kórus ájtatos éneke vegyül. A vallási szertartás tökéletes összhang­ban van az építőmunka ünnepével. A tisztelendő és élmunkás egy és ugyanazon célt szolgálják. Ezt az ün­nepet látniok kéne azoknak, akik konkolyt és viszályt hintenek széjjel a falu népe között. Gyökeret verne a lábuk, elnémulna bennük minden rosszakarat a munka és a vallásos­ság e tiszta megnyilvánulása előtt. Szen ^beszédében így szólott az es­peres á hívőkhöz: — Kedves dolgozó testvéreim! — Krisztus előtt a fizikai munkát lebecsülték és a munkást igavonó baromnak tekintették. Krisztusnak kellett jönnie, hogy a munkának meg­adja a maga rangját és kiemelje a munkást a mélyből, megalázó helyze­téből és méltósággal ruházza fel. Mindez alapjában véve nagyon is ért­hető, hiszen Krisztus maga is egy ácsműhelyben nevelkedett. Az apos­tolok ugyancsak munkásemberek vol­tak, többnyire halászattal keresték meg mindennapi kenyerüket. Krisz­tus, aki maga is ácsmunkát végzett, a maga példájával megmutatta, hogy a fizikai munka az éoítés és a te­remtés megnyilvánulása. — Ha Krisztus nem restelte a fi­zikai munkát, akkor ezt senkinek sem szabad restelni?. Aki nem dol­gozik, az ember elnevezésére sem méltó. — Krisztus a munkát nemcsak fel­emelte, hanem megszentelte és ezál­tal a legnagyobb ranghoz juttatta. — A munka ma is verejtékes és fárasztó, de a lélek és a szellem, amely ma a munkát áthatja és élte­ti, az jóval reményteljesebb, mint az­előtt volt. A munka a kereszt egy részét jelenti és azt mindenkinek vállalnia kell, aki Krisztust akarja követni. A bányásznak mélyen a föld alá kell szállnia, a földmunkásnak meg kell munkálnia a földet, mert ez igazi keresztényi cselekedet. — Ha az ember azéijt végzi el a munkáját, ho?y Isten parancsát is teljesítse, tehát ha azért is dolgoz'k, mert meg akarja őrizni emberi méltó­ságát, akkor oltárrá válik a csákány, oltárrá a mosóteknő, a kapa, a ka­sza. Isten akaratából. Minden nyel­ven ez a szó, hogy ,.munka", bizo­nvos szenvedést, gyötrelmet rejt ma­gában. Ha tehát ma a munka himnu­szát zengik az egész világon, hálásnak kell lennünk Krisztusnak, hogv meg­tisztította a munkát a pogányság szennyétől és megtanított bennünket a munka igazi értékelésére. Az esperes békét sugárzó szentbe­széde őszinte meghatottságot váltott ki a hívők saraiból. Eleven cáfo'ata volt ez a szentbeszéd és a bánvász­ünnepet megnyitó mise mindazoknak a hamis híreknek, amelyeket a re­akció az utóbbi napokban úton-útfé­len terjesztett. Egy család munkáía a Gseimsna és a Sajó völgyében Rozsnyó bányavidékén a Fábry­család komoly rokonszenvnek ör­vend. A család tagjai ott dolgoztak és küzdenek ma is mélyen a föld alatt a többi bányásszal és szorgal­mas munkájukkal tiszteletet és meg­becsülést harcoltak ki maguknak. Ezt a bányanapot ls Fábry Alajos, a dernői bánya üzemi tanácsának el­nöke rendezte. Az elnöki rangot pe­riig az élmunkás szívós és kitartó munká :ával érte el. A dernői bányá­szok azt beszélik, hogv ennek az él­munkAsnak a keze alatt megelevene­d'k a holt anyag. Nincs az a feladat, amit magára nem vállalna, ha a bá­nvászok vagy a munkássáe érdeké­ről van szó. Mély Egyszerűség jel­lemzi ezt az élmunkást. nyíltan az ember szemébe néz és tekintete oly t :«zto. hogy a mesterkéltségnek a leghalványabb jelét sem fedezi fel berr° az ember. Bennünket az alsó­szeli Szabó Jánosra emlékeztet, aki ho«zú kilométereket is elgyalogol sehrs lábával a falu érdekében, anél­k" 1 hogv egyetlen szóval is jelezne fá'dMmat vagy fáradtságát. A két dobozó kora is pontosan egv^zik és pA^t'agságuk is a 20-as évekből ered Fábry Alajos nehezen szólal meg. / zzal a kifogással é'„ hogv nincsen jdeie Az igazság az. hogv Fábrv nem szeret önmagáról beszélni. Végül, pnv'k-or megmondiuk neki, hogv az Ü' c7Ót képviseljük, kötélnek áll és beszél. — 1899-ben születtem, 1922-től tagja vagyok a Pártnak — mondja — 1919-ben három hónapon keresz­tül harcoltam a komműnben, 1921­ben, amikor Prágában az 50.009 fő­nyi sztrájkoló munkásság ellen fegy­veres katonaságot vonultattak fel, én mint katona nyíltan feléptem és v :sszatartottam a katonatársaimat, hogy fegyverüket használják. Ezért a . működésemért kéthóngpi kii'ön­zárkát kaptam! Nekem megérte! — Hallom, hogy élmunkás lettél? Fábry kis tűnődés után folvtatia: — Amióta népi demokráciánk van. mindig is az voltam. Május 1-én mo­torkerékpárt nyertem, de őszintén megmondom, nem ez csábított az. él­munkára. Engem Lenin, nagv taní­tómesterünk csábított, hogv elvégez­zem az élmunkás feladatát. Lenin mondja, hogv a munkáshazát csakis az énítőmunkával lehet biztosítani és én az ő szavait parancsnak tekintem és ehhez a parancshoz élpt«m végé :g hű maradok. Ezt a hűségemet azzal is bizonyítom, hogy bánv^sztársai­mat is az élmunkásság vállalására buzdítom. Bánvánkhan már komoly számban vannak élmvnkásaink és élcsapataink. A mi bónvászalnknak nem kell sokat majrvarázni, megérti'' ők. miről van szó és hogy mindazt, amit elvégzünk, azt a nvnkásközös­sésr érdekében teljesítjük! Fábry kis pihenés után folvtatia: — Sajnos, március elsejétől, amió­ta az üzemi tanács elnöke lettem, nem tudom a régi munkámat elvé­gezni. De nem kell félni, azért tartom az \ramot. Az ércanyag napi kibá­nyászása 40—45 métermázsára rúg felenként. Az év első három hónan­jában 174 százalékban. teljesítettük feladatunkat. Edd ;g nyolc élcsoport dolgozik már a bányában és napvon remélem, hogy élmunkások és élcso­portok száma szaporodni fog. Bá­nvásztársaim ismernek eng»m, bíz­nak bennem és én is bízom benni 1 1­Egvmáshoz tartozunk, a dolgozók nagy és hatalmas családjához. Fábrv István szél a bányászokhoz • Alig feiezi be Fábrv Alajos, az é'­munkás mondanivalóját, az emel­vényre lép Fábry István, hogy a szí­vélyes szlovák megnyitó után a Párt központi magyar bizottságának nevé­ben üdvözölje a bányásztársadalmat. Fábrv Istvánt a bánvásztársada­lom kitörő tapssal és azzal a lelke­sedéssel fogadia. aho<*v egy nagy család köszönti közeli rokona érkezé­sét. fs Fáhfy Tstván arcán ott ra >»v«g a meghitt öröm, amikor otthonáb'in, övéi közt, a bányanap ünnepén meg­szólal. — Kedves bánvász tesyéreim, nserv öröm réktftn. a r :Sn?,k, hogv MoriKjvtafn ?7. üdví'^'-t.^t ptinpk a Pártnak! amelv c A 1nl tűzt*. ki a dol­gozók fo'szrbadítósát. Itt, a Cscr­mocna völgyében ér enfem az a n?"v öröm, ezen a bánvásznsnon. piw'v a bányászmunka beesüle+es teliesít­m^nyét ^nnetfi. A bányászatnak I +t már történe'mi múltja van és én büszke vagvok erro a falura, houv énnon itt műtötték meg a munka­verseny jelentőségét és éppen ez a falu állja meg ily példásan a helyét köztársaságunk épitőmunkájában. Fábry ezután mint egy testvér, aki családját hosszú idő után megláto­gatja, felidézi % multat, amikor' el­szántan harcolni kellett minden csöpp előnyért, garasokért és összehason­lítja a mával, amikor a munkásnak^ megvan a maga üzemi tanácsa és ön­maga dönt a sorsáról. A múltban, ha valaki felemelte a szavát a munkás­ság érdekében, azt azonnal a vasrács mögé dugták és elnémították. Fábry hangja itt magasra lendül, messzire száll az aranyszínű tájban és meggyő­ző erejével magával ragadja a hall­gatót. — A saját bőrünkön tapasztaltuk azt. mit jelent a fogház, mit jelent a kapitalista rendszer, amely azt tűzte ki céljául, hogy minél kevesebb mun­kabérrel egyre többet termel len csak azért, hooy a zsebe megduzzad ion. Ha pedig már annyit termeltünk, hogy a rak* árak zsúfolva voltak, ak­kor egyszerűen kidobtak bennünket a munkából. És e'őá'lt az a helyzet, hogy a raktárak zsúfolva voltak áru­val. de mi dolgozók meztelenek vol­tunk. a kirakatok zsúfolva voltak a 'egjohh e nnivalóvnl. mi mer* éheztünk. Ps kiderült, mi kommunisták ezt ál­landóan hangoztattok, hogy a gvár­kémények nem n^re'tünk füstölnek, hanem a kapitalistákért — Ma azonban — folytatta F-íbrv — a gyárakban magunknak dolgo­zunk. a kö^össefórt, a gvárkémé­nvek érettünk fiWfö'rek. mert mindé-, níitt tervszerű ép ; tőtmunka folvik és gondoskodás történik mindenki életé­nek tartósításáról. Az idényeink egv re nőnek, nem vagyunk hajlandók többé mezit'áb iárni és nem vagyunk hajlandók 8—10 kilométert gyalogol­ni a munkahelyünkre mint ezelőtt. Ezért szükséges új gyárak felépítése, mezőgazdaság és üzemek gépesítése és autobuszok üzembehelyezésére, hogy a dolgozót díjtalanul a munka­hieyére szállítsák. Fábry végül Siroky miniszterelnök­helyettes szavait idézi: — Szlovenszkón az ősnyomort csak úgy tudjuk örökre eltávolítani, ha ha­zánkat fejlett ipari állammá építjük ki. Nehéziparunk felépítése előfeltéte­le országunk hatalmas fejlődésének, amelyet csakis szocialista módon tu­dunk megvalósítani Ezért van szük­ség többternielésre, ezért van szükség munkaversenye, ezért van szükség a mezőgazdaság gépesítésére, munkás­éi parasztszövetségre, a falu és vá­ros dolgozóinak az összefogására. Fábry végül a következő szavakkal feiézte be a beszédét: Es elérkezett végre annak is az ide­je, hogv lebontsunk minden válaszfa­lat a fizikai és szellemi munkás kö­zött. mert a munkás, a dolgozó ha­záját építjük és mindannyiunknak részt kell vennünk ebben az építő­munkában nemzetiségre való tekintet nélkül Köszöntlek benneteket hányásztest­véreim, hogy ebben a komoly munká­ban ti méltóan ré ztvesztek. U gulyás IHata fárasztja a Csermosna völgyét Fábry beszéde után felhangzik a taps. Forró és meghitt kézszorítások következnek és ebben az ünnepi han­gulatban megszólal az egy év óta komoly sikerre! működő dernői bányá­szok zenekara A gondtalan vidám­ság, a derű nyer tért. Egy fabódéból színes ripszpapirba öltözött- bohócok tánciéptekkel könnyedén az asztalok­ra lendülnek, kifestett arcukon mint a méz csurog a mosoly, fiatalok és öre­gek sereglenek köréjük és vidám hangulat elárasztja az egész völgyet. Az üstökben fortyog, puhul a gu­lyás, árad a fűszeres ínycsiklandozó illat. Szakáosok, szakácsnők szakérte­lemmel kostólgatják, óvatosan és ki­mérten még egy kevés paprikát vagy sót hintenek belé komolyan és szer­tartással. Már-már készülődnek az ünnepi ebédhez, a hosszú asztalok lassan benépesednek. A bohócok az elsők, akik ebédet kapnak, krumplit, léve! leöntve, hús nélkül. Erre ők az ebédhez méltóan savanyú és fanyar arcot vágnak és pontosan megmutat­ják, hogyan lehet a krumplit ügye­sen elsikkasztani anélkül, hogv a gyo­morba jutna. A bohócok működését sajnos nem nézhetjük tovább, mert még beszélnem kell a dernői bánya többi élmunkásával. A tűző nap he­vében ott ülünk az asztalnál, a főtisz­telendővel, az esperessel szemben, aki Fábryval vidáman elbeszélget. Mel­lettünk ül az orvDs az asszonyával. Nagyon szép asszony, a barátnője is szép, a gulyás is jó, a sör is jó, de az élmunkások? ... hol vannak az élmun­kások? ... Végre mégis sikerül őket kivonnunk az ünnep színes karneváljá­ból. összetereljük őket egy asztal sar­kába, némelyik magával hozza az ízes gulyást és előlépünk hivatalos riport­füzetünkkel. Megjegyzem egyenesen bűn ilyes­mit ezen az ünnepen megtenni. Va­laki éppen egy hatalmas Tadoronggal a fabódé tetetjére lép és hangosan e'mondja, mikép próbált boldog lenni. Jegyezni kéne azt is, de nem megy minden egyszerre, a bányász élete a fontos most és íme itt a gyorsfény kép, amit hirtelen kl tudunk ragadni a bánvárói és az élmunkások műkö­déséről ezen a vasárnapon, a bányász­nap ünnepén. fg bánya és akik a bányái életben tarifák A dernői vasércbányák mélysége 150 méter, ebből a mélységből felvo­nó hozza fel a kibányászott ércanya got. A bánya mélységet 30 méteres távolságban »melel' folyosók szakít­ják meg. A folyosók a legalsótól szá­mítva egyre rövidebbek és ferde vo­nalban futó gurítók kötik össze az egyik emeletet a másikkal. A bányá­szok a vasércet a gurítóba szórják, innen csilléken szállítják a felvonóhoz, az felviszi az anyagot, fent 15—20 csilléhez mozdonyt kapcsolnak és ez tovább szállítja a vasércet az égetőbe. A bányászok két csoportban dol­goznak és pedig 6—14-ig és 14-től 22 óráig. Munkamegosztás szerint: vájárok, segédvájárok, csillések és áesok. A vá lárnak az a feladata, hogy a rohbanás után megvizsgálja a mun kahelvet és szakszerűen eltávolítja azokat az érccsöveket, amelyek a rob­banás folytán meglazultak. Vájár csak vizsgázott bányász lehet, mert mun kája felelősségteljes, ő végzi el a se­gédvájárral a furómunkákat és ugyancsak ő helyezi el a résekbe a robbantóanyagot. A robbanásokat mindig a műszak végén végzik. A dernői bányában 52 váiár dol­gozik. Természetesen állandó á.cscso portok is működnek itt. akik a vesze­lyes vágatokat pórfákkal alátámaszt­ják és a régi korhadt pórfákat kicse­rélik újakkal. A vágatok alapos gond­dal vannak kiépítve a levegő tiszta, a szellőztetés szrkszerű, a hőmérséklet télen és nyáron egyaránt 9 és 10 (ok körül mozog. A bányász munkabére a termelése mennyiségéhez igazodik, napi kerese­te 90 tői 220 koronáig tedjed. Fízekei a felvilágosításokat Kádár János mun­kavezető adja nekünk. Beszámolónk természetesen héza­gos, de hat nincs idónk, mert az él­munkások mar türelmetlenek. Negy élmunkást sikerült kiragadnunk az ünnep hangulatából. Fiatal erőteljes bányászok ezek, életkuiuk 25—i'o évig terjed. E munkasareohat valami komoly eltökéltség teszi hasonlóvá, amely a határozottsággal és az öntu­dattal rokon Nem teszünk tel kerete­seket, azt kívánjuk, hogy az élmunkás önmaga beszéljtu munkájáról. Az él­munkások nyilatkozatait itt adjuk. Klincsák István. — Az eimunkásmozgalom nálunk ez év elején indult meg. Mindannyian, akik megenettük az építőmunka je­lentőségét, bekapcsolódtunk ebbe a mozgalomba és minden igyekezettel azon vagyunk, hogy az ötéves terv megvalósításában kivegyük a magunk részét. Zsila József, géplakatos: — Minden munkásnak az a köteles­sége, hogy képességeinek a legjavá­val elősegítse d munkáshaza felépíté­sét. E feladat teljesítése mindenkire vonatkozik, rtmzetiségre és vallásra való tekintet nélkül. Stibel Ferenc: — A szocializmust akarjuk meg­valósítani. A nyugati hatalmak meg­vetéssel beszélnek a mi pontrend­szerünkről, ezért meg kell nekik mutatni, hogy mi, munkások különb eredményeket tudunk felkutatni, mint ők. Meg vagyok arról győződ­ve, hogy ezt Rövidesen meg is mu­tatjuk. Többet és jobbat fogunk termelni, mint eddig. Mindannyian pontosan tudjuk, hogy a mi hazánk­ról van szó, ezért fáradhatatlannak és áldozatkésznek kell lennünk az építőmunkánál. Oran György élcsoportvezető: — Ez év február 3-án az élmun­kás konferencián előadást tartottak nekünk az anyagmegtakarításról, a' gépek kimélési módjáról és a ter­melés sürgősségéről. Az előadó meg­magyarázta nekünk, hogy minden öntudatos munkásra az a feladat hárul, hogy élmunkát vállaljon. Mi sem veit természetesebb, hegy én is az öntudatos munkasok táborához csatlakoztam. A konferencián meg­állapított mennyiséget felemeltük 138 százalékra. Amint látod, igyek­vő munkánk komoly eredménnyel járt. D Nemzeti Bizottságok feladatai az aratás, cséplés és gabona­felvásárlás sikeres végre­hajtása érdekében (Folytatás az 1. oldalról.) Az aratás, csép.és és gabonafelvá­sárlásnál ervényre kell juttatni az egyes Egységes Földműves Szövetke­zetek, községek, járásek és esetleg kerületek közti egészleges munkaver­senyt. A Földművesek Egységes Szö­vetségének feiadata a ' munkaverseny megszervezése. A Nemzeti Bizottsá­gok kísérjéK figyelemmel és támo­gassák a munkaversenyt. A földművesek és a Nemzeti Bizott­ságok tá nógatására a községekben, városokban és kerületekben a föld­művelésügyi megbízotti hivatal meg­hatalmazottai vannak kinevezve az aratási, cséplési és tarlótörési mun­kálatok ellenőrzései, a gabona felvá­sárlására, a közellátási megbízotti hi­vatal részérő' kerületi és járási tudó­sítók vannak kikü ;dve. A Nemzeti Bi­zottságok kötelessége tevékenységü­ket figyelemme 1 kísérni és minden­ben segítségükre lenni. Azonban a földmüvelctügyi megbízotti hivatal meghatalmazottai, továbbá a közellá­tási megbízott' hivatal tudósítóinak kinevezésével a Nemzeti Bizottságo­kat nem mentesíti az aratási, cséplé­si, tarlótőrési munkálatok és a gabo­nafelvásárlás rendes lefolytatásával kapcsolatos fele'őssé.gtől. A Nemzet' Bizottságok tagjai, fő­ként az elnökök, titkárok és az ille­tékes előadók személyesen feie'ősek a megszabott feladatok teljesítéséért. A belügyi megbízotti hivatal ezeknek a feladatoknak teljesítését, melyedet ezekkel ai irányelvekkel a Nemzeti Bizottságoknak megszabott, rendsze­resen fogja ellenőrizni. Hisszük, hogy Nemzeti Bizottsága­ink megértik a nemzeti aratás, csép­lés, terménvfelvásáriás 'e'enlőségét és hazafias feladatainak teljes mértékben eleget lesznek. Bratislava. 1049 iúliiis 7-én. Dr. D. Okáli s. k., beiügyi megbí­zott. Dr. M. Falt'an s. k., földművelés­Ügvi megbízott Dr. J. Soltész s. k., közellátási meg­bízott. i > I

Next

/
Thumbnails
Contents