Uj Szó, 1949. július (2. évfolyam, 69-93.szám)
1949-07-07 / 72. szám, csütörtök
1949 július 7 A HALADAS FALUJA A véletlen Ismertetett meg a faluval. Nem volt tervszerű látogatásról szó, előzó' nap még nem tudtam, hogy gömöri utam során ezt a falut is úiba ejthetem és egy felejthetetlen estét tölthetek lakóival. Máig alig volt tudomásom létezéséről; nem tudtam róla többet, mint sok száz és ezer más faluról. Homályosan emlékeztem rá, hogy ott fekszik valahol a gömöri Érchegyság egyik fennsíkján, jóval közelebb az ég trónusához, mint a környező völgyek messzi falui és ez az égi közelség inkább több bajjal, kiizködéssel, nehezebb munkával, mint áldással jár. Egységes földművesszövetkezet alakul a faluban, ez a váratlan és ez a számomra újszerűnek Ígérkező esemény adott alkalmat a látogatásra. Autónk hat óra tájban ért fel a fennsíkra, a falu kultúrháza elé és Itt kiderült, hogy az első szél- és esőmentes meleg júliusi délutánon a fnlu apraja-nagyja a hitárban a szénát gyűjti. Kilencre halasztódott így az öszszejövetel és a várakozás közben alkalmam nyílott ismeretséget kötni a faluval, a határból lassan hazaszálling07Ó népével. Szép szál emberek a férfiak, úgy tetszik valamivel magasabbak az alföld fiainál, de mintha másban is különböznének. szikkadt és csontos, nemesen kiművelt, jól kiformált fejük valamivel barnább, a szemük vágása keletiesebb. Ahogy ezek a szemek kutatva, de barátságos bizalommal mélydnek a pillantásodba, Hitelen megérzed hogv ebben az Isten háta mögötti hegyi faluban egy csomóban fellelted a dolgozó parasztnak azt az új típusát, melynek megteremtéséért népi demokráciánk minden erejével és eszközével fárad. Hangsúlyozom, nem egy emberről van szó és nem is féltucatról, amennyi még a legmaradibb faluból is telnék, hanem sokról, több tucatról, akivel az est gyorsan röppenő órái alatt kezet foghattam és szót válthattam. őszintén bevallhatom, a muló órákkal olvan biztonságos jóérzés fogott el körükben, az örömnek és hazatalálásnak az a békességes édessége, amilyennel az élet csak ritka, ünnepi pillanataiban ajándékozza meg az embert. Bizonvosra veszem, hogy nem egv olvasóm akad, aki ezt a rajongásomat és lelkességemet megmosolyogva azt mondja majd magában: nem lehet így futó crák alatt mt'•! merni egy fali-t s különösen akkor nem, ha ünnepi arculatát mutatja felénk. Nem lehet általános érvényű képet alkotni, igazságos helyzetjelentést adni róla, ha a találkozás csak így futtában történt. Nos, én valamennyi gáncsoskodónak, a mosolyogva fejet rázónak, a gúnvos hitetlenkedőnek is igazat adok: valóbrn semmiféle új környezetet, sem a gyárat és munkásait, sem a bányászt és vájárkait, sem a falut és földműveseit néni lehet egy kurta látogatásnál megismerni. Én is azt vallom, hogy ott ke'l élni köztük és velük, egy fedél alatt egy szobában és egy konyhán megismerrl m'ndennapi kenyerük ízét és kint a földeken, a munkapadnál egyformán verejtéket ontani velük, mert csak az életnek ez a közelgése szüli meg a való megismerését, mindezzel tisztában vagyok és így kellene tennem, ha történetesen regényt szándékoznék írn' a haladás falujáról, ám mégis merem áll tani, hogy e rövid találkozás élményei mélységükkel hozzásegítettek, hogy túljussak a felületen és meglássam igazi arculatát. Mit is mutatott ez az arculat, mit mondtak ezek a gondbarázdálta, de nyílttekintetű, domború homlokú, komoly és szép féríiarcok. Azt mondták mind egybehangzóan: t'sztáhan vagyunk a teendőkkel. MegeJ.iáltuk a gépi szövetkezetet és most megalakítjuk az egységes földműves szövetkezetet, mert jól tudjuk, ho-Ty hasznunkra van, ez az egyedüli helyes út, amelyre rá kell térnünk, a mi érdekeinket szolgálja, de egyúttal az egész közösséget, a népi demokráciáét. Ez a szövetkezés nem vesz el tőlünk semmit, annál több segítséget és jogot ad nekünk. „Bolsevista falu", így jellemezte előttem ezt a hegyvidéki községet a gyűlés fővendége, a mi Fábry István elvtársunk is és amit ő nem mondott cl nekem, azt bőven elmondották helyette a Szabók Hajdúk, Lőrinczek, Labanczok és a Mezeiek, hogy a jól csengő nevekből néhányat kiragadjak. Ez a falu a „Fábry Pista" faluja, az ő nevelése. Még az első republika idején gyalogszerrel, olykor kerékoáron vaev százszor kapaszkodott fel He, hogy elhozza ebbe, az élet nehéz igáját húzó, keményen kiiz^ő faluba a haladásgyújtó eszméjét, a szocializmus örök igazságait. Ö hevítette itt a lelkeket és bujtogatta, lázította a szíveket a harácsoló tőkés rend igazságtalanságai ellen. Akkoriban üldöztetés, nem egyszer csendőrszuronyos k'séret és börtön járt az izgatásnak és lázításnak bélyegezett szavaiért, azért a tanításért, melv ma évek és évtizedek multán gyümölccsé érik. Kemény évek vo'tfk ezek, elviselésükhöz nagy hit. haithatatlan akaraterő és az eszme határtalan szeretete kellett A köztársaság összeomlását Itt Horthy-üralom és illegalitás követte, de semmiféle megpróbáltatás nem tudta megtörni ezeket a megacélozódott jellemeket: a legválságosabb időben sem akadt köztük áruló vagy renegát. A mag jó talajra hullt, önzést és harácsolást, földéhséget és nemzetiségi g\t!ö!ködést nem ismerő szívek, fogékony lelkek talajába, hogy ma, évek muitán ilyen töretlenül kalászba szökjön és dús termést ígérjen. A falu ébresztője és nevelője, az egykori bányászíiú csillogó szemmel nézhet tanítványaira, akik közül nem egy jóval idősebb nála és ők, a tanítványok meghatott örömmel és a büszkeség érzésével kezelnek vele. Az inség éveiben nehéz utat jártak meg együtt, tüntetéseken testőrként védték csendőrkezek elő lés íme, ma tanúi vágyunk annak, milyen természetes öntudattal halad előre az egész falu a szocializmus útján. Joggal hangoztatom. hogv az egész falu. mert ezek az élen járó Szabók, Haidúk, Labanczok, Lőrinczek és Mezeik magukkal ragadják társalkat, ebben a faluban nincs ellenkezés, titkos vagy rvílt szembenállás és ellenvéleménv. Az egész falu át van itatva a hittől, hoTv követni lehet tisztaszándékú vezetőit. És milyen példaadó okossággal tndjík a vezetők, hogv nem kell párttagság, a szövetkezet igazgatásába bevonjuk a nem párttagot is, ha tud iák róla, hogv becsületes, jószándékú dolgozó és helvct adnak a nőknek is, tudva azt, hogy a gy?rm»k»nolás és nevelés ügyében övék a döntő szó. Óhatatlanul egy másik hegyvidéki falura kell gondolnom, amely akárcsak ez a falu, messzire fekszik vasúttól, fontosabb úttól, kulturális gócponttól. Itt csaknem minden második házban pálinkát égettek, nem édesítésre használva a gyerekek szájától elvont cukrot és fehér kenyér helyet Inkább bíizös szeszt nyakaltak, munka helyett házaltak, feketéztek vele, maid amikor az államvédelem emberei a bűnösökért jöttek, fegyvertűzzel fogadták őket. Itt ostoba vénasszonyok „jaj, viszik a papunkat" sápítozással uszították az alkoholtól amúgy is mérgezett agyú népet és fegyvertííz, vérontás lett a butítás és uszítás vége. Isten felkentje itt nem a lélek üdvét szolgálta, nem arról préd'kált szószékéről, hogy Krisztus az életével és igéjével megszentelte a munkát és nem arról, ahogy aznap hallottam egy bányászünnep miséjén egy koros katolikus esperes ajkáról a krisztusi tanítás hirdetését, hogy csak annak van joga a munkától megszentelt kenyérhez, aki dolgozik érte, ez a pap itt félreértette hivatását és Isten szolgálata helyett a reakció cselédje, tiszta hit és emberiesség hijján sötét hatalmaknak szószólója lett, aki megháborodott asszonyokat, cséphadarós, kaszás és fegyveres férfiakat toborzott a paplak elé. Milyen messzi esik ettől a háborodott, megzavart és félrevezetett falutól a mi falunk, mert állítom, hogy a lélek mindenütt egyformán hajlamos a tisztának, az igaznak és jónak befogadására és minden az ébresztőtől, a közösség nevelőjétől és szellemi vezetőjétől, útmutatójától függ. íme az egyik faluban a sötétség hatalma a Hlinka és Tiso idők szelleme dúl, a másikban a marxi-lenit.I és sztálini tanítás szökken kalászba az elhintett mag nyomán. Ocsú'és tiszta búza, sötétség é s tiszta fény, kicsinyes gyűlölködés és meleg emberség, korlátoltságtól elborult tekintet és értelemtől sugárzó szem, családi perpatvar és derűs otthon, elhülyült, megnyomorodott agyú gyermekek és erőtől duzzadó, pirospozsgás ifjú sarj — ez a két világ áll egymással szemben, ezt az egymástól oly irdatlan távol álló világot eredményezi az ocsúnak vagy a jó magnak elhintése! Fosztogatást, fegyvertiizet, vérontást az egyik oldalon, a más'kon a haladás akaratát, az építés lendületét és tetteit, a szebb és boldog jövő szolgálatát. A teljesség kedvéért még egy jellegzetes momentumra kell utalnom, amikor a bolsevista falut vázolom. Sokszázéves vén templomába, amelyen még látszanak a háború ütötte sebek, éppen most várnak új lelkészt. Ezt a lelkészt ők maguk szemelték ki, meghallgatták prédikációját és szeretettel várják a faluba, hogy itt Isten igéjét hirdesse a felebaráti szeretet, a béke és az ép'tés örök szellemében. Bizonyos, hogy papjukat, aki ilyen szellemben hirdeti az igét, becsülni és tisztelni fogják, ahogy nem tűrnék meg maguk között, ha a gyűlölködés és maradiság ragályaival próbálná megmételyezni a hívő lelkeket. Felvázoltam itt futó benyomásaim minden pozitívumát, a falu belső életének példaadó tisztaságát és acélos akaratát, szólnom kell most az árnyoldalról is, a falu külső képéről és arról a sok hiányról, amelyet rohammunkával helyrehozni, pótolni és újjáteremteni kell és amelyekről mind a régi rendszer felel. Nincs villanya ennek a példás falunak, amely nemrég a Ludas Matyit játszotta nagy szobának beillő kultúrterme parányi dobogóján petróleumfény mellett, de annál lelkeUJSZÖ Látogatásunk a csoltói plébánosnál Domica felől szalad a kocsink, már elhagytuk a vadregényes Kecső környékét, a hegyeket, amelyeknek zegzugos völgyeiben évszázadokkal ezelőtt menedéket .találtak az üldözött Zsiaka-sereg harcosai. Már elértük Hosszúfalut. A háború brozalmait idézi fel ez a kis község bennünk. Romház romház mellett, égnek meredő puszta falak. Az élet azonban itt is tovább haladt és lakható állapotba helyezték a házaakt. Vasárnap este van. A falu népe a házak előtt ül.Most érkezik a konda s utunkat bizony nehezen tudjuk folytatni. A nép hahotája közepette egv fiatal üsző versenyre kel velünk Először mérgelődve, majd mi is nevetve vesszük tudomásul, hogy a modern technika egyik büszkeségének, a gépkocsinak versenyfutását hogyan teszi nevetség tárgyává egy fiatal üsző ijedt rohanása. A községet elhagyjuk. Szerpent :nen szaladunk föl. Jobbról-ba'.ról málnabokrok csábítgatnak megóvásra, de utunkat nem szakíthatjuk meg.estére jár már az idő s még nagv út áll előttünk. Lassan ereszkedünk le a völgybe. A nyugaton leá'.dOTÓ nap utolsó sugaraiban gyönyörködünk s már előttünk az útelágazódás, választanunk kell: Csoltó vagy Gömörhorka. Mind a két községet meg kell látogatnunk. Rövid vita, melvnek végeredménye: kocsink Cso'tó felé fut Már messziről köszönt a domb'^tején felépített kis falusi templom tornva. KörlVbelül W lelket számlál er a hegyoldalba épített, zegzugos utcákból álló, tornaijai járáshoz tartozó kis f-lu. Jóakeratú, bélrés, dolgos földművesnén lakja. A kö7=ég lakosinak túlnyomó többsége hívő k?tolikvs. r'c !k egvöntetűín csatlakoztak a Katolikus Akc :ó felhívásához. A falu közepén á'lurk meg. F'v öregbácsikától tudakozódunk, hogyan is lehetne a paplakba felmenni. A nvári szél m ;nd erősebben csap arcunkba és észr>k felől n?gv sebességgel közelednek a viharfelhők. Kézlegyintéssel int az ö'-eg fö'dmfives, amellyel útirányt ad számunkra s ízes magyarsággal toldja me" felvilágosítását: „Jó lesz ám fi?cs'-í ;m, ha a nyakuk közé szedik a lábukat, mert rövid pár perc múlva dézsából ömlik a nyakukba az aranyat hozó eső." Sutva indulunk meg a domb felé. hogy még a vihar kitörése előtt elérjük a csoltói plébániát. Az öreg magyar parasztna kigaza volt. mert rövid pár perc után valóban nyakunk közé zúdult a zistenáldása és negy lihegve, ázottan értük el Nóvák Ernő plébános úr házának küszöbét A nyitott udvar kapujából megpillantottuk az ősz papot, aki a verandán állt és idős édesanyját noszogatta. hogy kerüljön be már, ne ázzon künn az udvaron. A szorgos öregasszony, aki fia szerénv javadalmát őrzi és vezeti, a zuhogó eső ellenére is tovább tette rendbe a baromfiakat, hogy azokban a vihar kárt ne tehes sen. Hangosan köszöntöttünk. Csodálkozó szemekkel nézett megázott ven dége're az ősz pap s szíves szóval tessékelt beljebb bennünket. Emon dott-am, hogy társammal a csehsz'o vákiai magvar dolgozók naoilapiának, az Üí Szónak megbízásából jöttem. K :s ?70báía íróasztalán ot + tn láljuk Üj Szó legu'olsó s-ráirnt és ígv adód'k a lapunkra vonatkozó el ső kérdés. — Mindennapi olva«ó'a v'gvok ? lapjuknak — feleli Nóvák Ernő, a csoltói katolikus plébános —, ez az egvetlen kapocs, amely engem a világgal összeköt. Híveimnek, népemnek élek. Hosszú pani pálvám során nrndig arra törekedtem, hogv mindig a Krisztus Urunk által olv hón szeretett egyszerű nép rm^segíté^én íírpd'v.zam. 1931-ban kerültem ide C-^'tnra. azelőtt Uzovská Psní+án voltam. Most Kstső, Hosszúszó, T.e kenve, T'ba. Melé*e. Beretke és Gömőrpanyit hívei tartoznak nvájamba. Berekén most kerd'k javítani a temn'omot. az állam már bozzá^mlt az építkezés megindításához, a köz sé" kőművesei és többi híveim is ígéretet tettek, hogy önkéntes munkával vállalják és elvégzik a szüksége* munkálatokat. T^-mélem. hogv röv'd időn belül az á^am és a hívők' seg ;tségével Bf-etkén rendbehozzuk az Isten házát. — Nagv körzete van főtisztelendő úrnak! Hogvan látja el hivatásit hogyan járja be ezt a nagv körzetet? — Per r>eM?s P T ,o < jo lolor"m, apostolok lován, lelkem.Az én idős Amerikai fegyvergyáros: Most már egészen közel vagyunk a békéhez! sebben és friss játékkedvvel a tudásra, kultúrára szomjas falunak. Nincs rendes vize, autóbuszjárata ennek a világtól elvágott istenháta mögötti gömöri községnek. A régi rendszer bűnös mulasztásait mának kell rohammunkával jóvá tennie: villanyt, elégséges kutat vagy vízvezetéket, autobuszösszeköttetést, szellős új iskolát és jó tanítót, nem jutalmul a multakért, hanem a józan befektetés okából, mert ez a falu igazolni fogja: minden kapottért busásan fizet vissza. A falu nem szegény, legelőin pompás állatállomány fejlődik, villany, víz és több gép kellene, hogy az ország legjobb vaját és sajtjál szállíthassa szerte. A haladásnak ez a faluja tudja, hogy mindenért, amit kap, kötelezettség is jár. Eddig ő mutatott példát, ő volt á kezdeményező, minden beszolgáltatást túlteljesített és még példásabban haladhatna előre, ha megsegítésére sietnének. Végezetül annak, aki írásomat átfutja, hadd miradjon emlékezetül a példás gömöri falu neve: Szilice! Egri Viktor. csontjaimnak nem tesz jót a kocsi rázása s így gyalogszerrel szoktam az utat megtenni, akár Hosszúfalura, Kecsőre is. Ilyenkor az erdőn keresztül megyek, elgyönyörködöm a természet csodáin, a sarjadó gabonaföldeken, az erdei virákog szépségén és a hosszú útról, magas korom ellenére — bizony már túl járok a hatvanon — frissen érkezem meg híveim körébe. Jobb ezt a 24 kilométeres utat gyalog megtenni, mint rázós kocsi saroglyájában ülni. Szó kerül a csoltói templom javíttatásának befejezésére. A templom tornyánál már ott állnak a kömüvesállványok, de szóba kerül a paplak megjavítása is, amelyre ugyancsak megvan már az építési engedély. A továbbiak során Nóvák plébános elmeséli, hogy az államtól havi 2700 korona fizetést kap, testvéröccsével pedig az egyházközséghez tartozó kis földön gazdálkodnak, amely megadja a szükséges gabonát és élelmet. — Múltkoriban nálam volt a beretkei kurátor — folytatta s/.avait — panaszkodott, hogy nem kap még nyugdíjat. Megvigasztaltam tó, hogy ne búsuljon, mert hiszen az állam minden igényjogosultnak biztosítja a neki járó illetményt és ha most még nem is kapta meg, megkapja azt utólagosan, hiány nélkül, visszamenőleg. örömmel hallgattam társammal ennek az ősz katolikus papnak szájából az elfogulatlan, objektív bírálatot, jó érzés volt elbeszélgetni vele, mert bizonyságot szolgált annak állítása mellett, hogy a katolikus papság túlnyomó többsége valóban arra törekszik, hogy a megbékélést, az együttmunkálkodást hirdesse. Beszélgetésünk során szóba került az egyház és az állam közötti kérdés is. Nóvák plébános ezzel kapcsolatosan a következőket mondotta: — A katolikus nép, az Vgaz hívók, a papság, Krisztus igaz szolgái nem kívánják a háborút és ellenzik az egyház és az állam közötti békétlenséget. Én Krisztus tanításást úgy értelmezem, hogy a papságnak és Krisztus egyházának i vaz hitvallóinak nem' a gazdagok, a kiváltságosok, nem, a véres háborúkra uszítók mellett kell kiállniok, de a szegény nép mellett, az igazi hívok pártján és oldalán. Ez az igazi értelme a mi hovatásunknak. Mi papok arra tettünk esküt, hogy Krisztus tanítását fogjuk hirdetni. Krisztus pedig a békére tanít bennünket, a szeretetre ,a megbékélésre. Krisztus a gyengék ,az elesettek, a szegények pártfogója volt és a pap akkor teljesíti igazán hivatását, há a béke, a szeretet pásztora, ha a gyengék, az elesettek és szegények pártfogója. — Aláírta főtisztelendő uram o katolikus papok és hívők káltványát? — Hogyne, leérem. Egyházmegyénk papjai a kiáltványhoz csatlakoztak. Egyházmegyei piispökhelyettes urunk ma-a hívta fel az egyházmegye papjait, hogy csatlakozzunk az Akcióhoz. Kecsőn és a többi faluban is kötelességemnek tartottam, hogy híveimnek megmagyarázzam az Akció fontosságát és is aláírták a Katolikus Akció nyilatkozatát. Gazdag élményekkel távoztunk a csoltói katolikus plébániáról. Mire a kaput elhagytuk, a vihar is elült. Nyári záporeső volt csak, a látóhatár végén a szivárvány harmonikus szépséggel ülte meg a tájat, ölelte át az erdőket és a meszszeséget. Úgy érzem, az egyház és az állam között felmerült viszály ilyen nyári záporhoz hasonlatos, mert hiszen az egyház kebelébe tartozó hívők és papok tömegei nem a főpapság véleményén vannak, ők a békét, szeretetet és az egvüttmunkálkodást hirdetik, ők testvéri szeretettel akarnak segíteni a gyengéken, az elesetteken és szegényeken és bizonyos, hogy a viharok hámor elülnek és itt is federül az ép, a szivárvány békét hirdető jelével. (Nóvák Ernő főtisztelendő búcsúzásnnkkor könyvek iránt érdeklődött. Innen üzenjük, hogy a rövidesen létrejövő csehszlovák-magyar egyezmény a legmesszebbmenöengondoskodni fog a csehszolvákiai magyarság szépirodalmi, politikai ég tudományos könyevvkel való ellátásáról.)