Uj Szó, 1949. július (2. évfolyam, 69-93.szám)

1949-07-31 / 93. szám, vasárnap

1949 július 30 UJSI0 lí. Július 31, vasárnap. A nap kél 5 óra 27 perckor, nyugszik 20 óra 45 perckor, a róm. kat. és a protestáns naptár szerint Ignác napja van. A német népi tanács elhatározta, hogy szeptember 1-ét, mint a béke napját fogják megünnepelni. A népi tanács felhívja a német népet, hogy ezen a napon, mely a hitlerista háborús kaland kezdetének évfordulója lenne, önként tüntessenek a békéért, a kölcsönös megértésért és a nemzetek közötti barátságért. Az „Orientáción" című haladó szellemű újság írja, hogy a statisztikai kimutatások szerint az argentin munkásság igen nehéz helyzetben van. Egy buenos airesi munkás havi keresete 400—540 peso, ugyanakkor 820 pesora van szüksége az életszínvonal fenntartásához. Ennek ellenére a gyárosok újabb bércsökkentéseket hajtanak végre. A helyzet súlyosbodik, miután a kenyér-, tej-, textil- és húsárak emelkednek. Legrosszabb az asszonyok helyzete, mivel a legtöbb ipari üzemben az asszonyok a férfiak fizetésének csak 75—85 százalékát kapják ugyanazon munkáért. • Magyarországon 13.000 család foglalkozik selyemgubótenyésztéssel. Az Idei termés mintegy g—400.000 kg lesz, amiből 25—30 ezer kg selyemfonalat, vagyis mintegy 800.000 méter selyemanyagot nyernek. — A Szlovák Tűzoltó Szövetség Bratislavában a tűzoltók részére 21 napos iskolázást tart. A kurzust azok számára indították meg, akik már előzőleg elvégezték a 10 napos gyakorló-tanfolyamot. A pontos elméleti kérdéseken kívül az oktatáson nagy figyelmet fordítanak az új kiképzési rendszerre, amely ma a tűzvédelem szempontjából az egész állam számára fontos. — Villanyáramfogyasztók figyelmébe! A „Nyugatszlovenszkói Villanymüvek nemzeti üzem" jelenti, hogy július 31-én, azaz vasárnap fontos technikai okok nál fogva Bratislava következő részeiben nem lesz áram: Koiiba és környéke, a Mély út és környéke, a Malomvölgy és környéke, Károlyfalva. Az áramszolgáltatás reggel 6-tól délután 13 óláig szünetel. — A bolgár főiskolákat 48.000 hallgató látogatta az elmúlt tanévben, pontosan négyszer annyi, mint 1943/44-ben. A 48.000 hallgató 84 százaléka munkás- és parasztcsaládból származik. Nyári hivatal Július 26-án a járási hivatalban volt valami dolgom. Utoljára márciusban jártam itten. Akkor vagy ötven kerékpár állt az udvaron, a folyosókon, az irodákban legaláb százan tolongtak, többnyire falusi kinézésű emberek• Most az udvaron egyetlen kerékpár sincs. A folyosón egy féllábú rokkant topog kifelé. Az egyik irodahelyiségben két tisztviselő nagyban politizál a most annyira aktuális vallási kérdés felett. Egy másik helyiségben egy falusi jegyző perel az iktatóval egy hivatalos ügyirat miatt, amit ő állítólag beterjesztett. A hivatali főnök miniszteri rendeleteket tanulmányoz. — Fogadó nap van ma? — kérdem tőle. Az volna — feleli egykedvűen. — Hol vannak az ügyfelek? — Aratnak• Hát igen. Most látszik meg, hogy mi mégiscsak földművelő ország vagyunk. Az egy heti esőzés után most gőzerővel megindult az árpaaratás. É

s ha a paraszt arat, akor a tisztviselők mehetnének — munkabrigádokba. nl. AZ ÉLMUNKÁS FELTÖR A HOMÁLYBÓL f Akik azt hiszik, hogy ódákat fogunk zengeni a munkáról „amunka nemesít" elcsépelt szövegével, azok tévednek. Mi pontosan ismerjük a munka mai jelentőségét és azt is pontosan tudjuk, hogy népi demokráciánk a munkateljesítmény fokozásával a dolgozótól a legnagyobb feladatot kívánja és követeli. Ezért mindazok az élmunkások, akik meg éltették az építőmunka fontosságát,mindazok, akik munkateljesítményük révén tanújelét adták annak, hogy szivvel-lélekkel csatlakoztak a szocializmus megingathatatlan irányvonalához, megérdemlik, hogy érdemben foglalkozzunk velük, megérdemlik, hogy nevüket fennen hirdessük és őszintén magasztaljuk becsületes törekvéseiket. A habozókkal, a kétszínüekkel, a fölényeskedőkkel, a haszonlesőkkel, akik még mindig őrzik az elavult demokrácia úri hagyományait és gondolataik úgy zümmögnek renyhe, jóltáplált emlékeik körül, mint kövér legyek a szemétdomb körül — azokkal nem akarunk foglalkozni. Van bennünk jó adag türelem és jóakarat és reméljük, hogy az a ha: talmas erőfeszítés, amely élmunkásaínk részéről naponta megnyilvánul, különb magatartásra és belátásra bírja majd őket is. Ezúttal pontos beszámolót adunk arról, hogy milyen lehetőségei vannak ma egy munkásnak, ha t.énylegbecsületesen végzi el feladatát. Megmutatjuk, hogy egy napszámos mi ként tudja kiharcolni a maga jogait néüi demokráciánkban mindannakellenére, hogy ma is vannak olvan erők némely tizemben, amelyek egyélmunkás munkateljesítményt elkenik és a homályba borítják. Kassán felfedeznek egy élmunkás! Szokolovits Ferenc, a Csehszlovák Építkezési Vállalat kassai üzemi tanácsának elnökével beszélgetünk. Szokolovits 1922 óta tagja a Pártnak, foglalkozása pallér. A Horthy-rendszer alatt először mint veszélyes elemet el akarták küldeni a lengyel munkatáborba, de Jablonczi mérnök megmentette őt azzal az érvvel, hogy szükség van kőműves szakemberekre az óvóhelyek építésénél. Ez a szűkszavú jellemzés eleget mond Szokolovits elvtársról. A többiről Bzámoljon be ő maga. Hanghordozása, előadásmódja azt bizonyítja, hogy elnöki feladatát az üzemtanácsban lelkiismeretesen teljesiti. — Vállalatunk építkezéseiből kiragadom azt, amely az ötéves terv keretén belül még ez idén megvalósul. Bárcán traktorállomást építünk. A traktorállomás garázst, javítóműhelyt és az irodahelyiségen kívül az alkalmazottak lakóhelyeit is ma4ába foglalja. Gondoskodtunk arról is, ha a traktorállomás szűknek bizonyul, azt megfelelően kibővítjük. — Itt ezen a traktorállomáson — folytatja Szokolovits — dolgozik a legjobb élmunkásunk, Kisela István, aki az élmunkások kongresszusán megkapta az elismerő díszoklevelet. Kiselát a következőkép fedeztük fel. Egy napon azzal a panasszal jött hozzám, hogy kevés a fizetése. Amíg más kőművesek 25—30 korona órabért kapnak, addig ö csak 20-at. Kisela ez ellen határozottan tiltakozott, azt állította, hogy ő ugyan nem szakképzett kőműves, de már nyolc éve dolgozik a szakmánál és tudja, hogy munkája ér annyit, mint bármelyik kőművesé, aki nála többet keres. Erre természetesen megindult a vizsgálat és kiderült, anélkül, hogy a szakmunkások közösen megállapították volna az árakat, a pallér egyetlen munkás véleményét vette irányadónak, aki természetesen önmagának a legnagyobb órabért kötötte ki és pedig 30 koronát. A többi szakmunkás arról tanúskodott, hogy Kisela egyike a legjobb munkásoknak és szívesen dolgoznak vele együtt. A további vizsgálatoknál — mondja Szokolovits lelkesen — azt tapasztaltuk, hogy Kisela munkateljesítménye majdnem páratlanul áll egész köztársaságunkban. Ma^am is kömüvespallér vagyok és így fel tudom mérni Kisela óriási munkateljesítményét. A belső és külső vakoló munkánál például 48 négyzetméKisela István, az élmunkás tert ért el naponta. Az eddigi leg. jobb eredmény 32 négyzetméter volt. Munkája minőségi szempontból is elsőrangú. — Kisela élmunkásnak — folytatja mosolyogva — kissé félelmetes híre van. így például elvittem öt a bárcai kastélyba, ahol tatarozzuk az épületet az árva gyerekek számára. Itt a munkások vonakodtak vele dolgozni. Erre megmagyaráztam nekik, hogy Kisela a legegyszerűbb és legbecsületesebb munkások közé tartozik. Azt az ajánlatot tettem nekik, hogy próbáljanak vele három napot dolgozni. És megpróbálták. A három nap után mindannyian a legnagyobb tisztelettel nyilatkoztak ró. la. Kisela István élmunkás a munkahelyén Ezt a tiszteletet Kisela joggal megérdemli, mert egyszerű munkásember és egyetlen szóval sem emlékezett meg azokról, akik munkabérében megrövidítették. Vártuk, hogy legalább egyetlen szóval fog róluk haraggal megemlékezni. De nem, hallgatott, talán nem is gondolt rájuk, mert 6t csakis a munkája érdekli. 38 éves, egy gyermek apja, nyolc éve dolgozik a kőműves szakmában, felszabaduló oklevélre ö sosem gondolt, mert úgy vélte, elég, ha rendesen és becsületesen elvégzi munkáját. Április óta végzi az élmunkát. Nehezen töri a magyar nyelvet, de azért készségesen és szívesen válaszol nekünk magyarul, ha megerőltetésébe ls kerül. A szakkifejezéseket Burza Kálmán, a pallér tolmácsolja. Kisela most végezte el a hathetes tanfolyamot, ahol a falazást tanították a sarok, kémény és a félfalkötési módját. Ezenkívül szakrajzokat és számtani müveleteket tanítottak, amelyek az építömunkához szükségesek. Élmunkája és e tanfolyam sikeres elvégzése révén Kisela nemsokára megkapja a szakigazolását és hivatalosan is élvezni fogja a szakképzett iparos előnyeit. A tanfolyamon 32-en vettek részt és két év múlva ők is megkapják a szakképzettségi oklevelet. A tanfolyamnak az a előnye, hogy nem szükséges külön tanonckodni. hanem a kétévi fizetett munkát beszámítják a tanuló évekbe. A tanfolyamra csak olyanokat vesznek fel. akik már betöltötték 25 éves életkorukat. A további beszélgetés folyamán megtudjuk, hogy a külső vastag falak emelésénél Kisela 4 és fél köbmétert állít fel naponta, holott az átlag munkateljesítmény szakmunkásoknál is 3—3 és fél köbméter között mozog. Kiselát érdekli a munkája, ragaszodik hozzá, ezért tudta ezt az eredményt elérni. Arra a kérdésre, hogy mi indította az élmunkára, azt válaszolja, hogy a háború után Kelet-Szlovenszkó úgyszólván romhalmaz lett. Szegény földművesek otthontalanok lettek. Ha nézte ezeket a romokat, gyakran olyan érzés fogta el, hogy egyedül kéne neki ezeket a rombadőit házakat felállítania. Sajnos, ez nem megy, de mindent elkövet, ami erejéből telik, hogy új házak nőjjenek ki köztársaságunk területén és a háború pusztító nyomai örökre eltűnjenek. Kiselát a munkája sürgeti, ezért bocsánatot kér és távozik. Burza, a pallér, a traktorállomás épülete körül vezet, amely 69X47 négyzetméter területen fekszik. Befogadóképessége 150—200 gépre terjed. A munkálatokat tavaly áprilisban vették át egy magáncégtől. Tisztán az alapmunkálatok voltak készen, a falak és a tetők munkálatait már az ö felügyelete alatt végezték el. Most az emeletes ház épületén dolgoznak, ahol az irodahelyiségeket és az alkalmazottak laká sat- építik. Burza reméli, hogy ez év októberében a munkálatok befejezést nyernek. A pallér elégedett a munka menetével, mert bár hiány van szakerökben, a napszámosok és a brigádosok is kiveszik részüket a munka előrehaladásában. E hónapban pél dául több kömúves az aratási munkálatok miatt hazament. Az ő munkájukat ügyvédek s póstahivatalnokok brigádmunkája pótolja. A pallér azt állítja, hogy a brigádosok őszinte igyekezetükkel azon vannak, hogy hasznos munkát végezzenek. A pallér mint kiváló munkaerőt bemutatja Molnár Jánost, a géplakatost. Molnár azt mondja: — Családos ember vagyok, két nagy fiam van, az egyik már a vállalatnál dolgozik, mint sofőr. A magam részéről mindent elkövetek, hogy előre lendítsem a munka menetét. Egy kis műhelyt rendeztem be magamnak és igyekszem elvégezni mindazt, amire szükség van. Nekem az a meggyőződésem — folytatja Molnár —, hogy minden munkás, aki egy kicsit gondolkozik, azon van, hoey az építőmunkát előre lendítse. Itt az alkalom és ezt az alkalmat minden munkásnak meg kell ragadnia. A pallér az ácsokra mutat. Há rom Fedor dolgozik itt a tetőmun kálatoknál. Az egyik Fedor mér 40 éve ácsol, de még ma is erőteljes és hangsúlyozza, hogy a keze munkájából akar megélni. Fedor Vince a tetők mestere és élmunkása. Dávid Mihály, a cigány a maltermunkát végzi. A pallér azt állítja, hogy nagyon szorgalmas. Dávid erre azt válaszolja, hogy kell is a szorgalom, mert hat apró gyermeket kell felnevelni. Kísérőnk, egy fiatal lány, Majoros Márta, felhívja a figyelmünket a 16—17 éves munkáslányokra, akik hordják a maltert. Fiatal, rózsásarcú lánvkék ezek és miközben feljegyezzük a nevüket, Ferencz Teréz, Lesko Róza, Tabak Margit és Lukács Erzsi, ők leeresztett pillákkal száTyenlősen a szürke malterba néznek. mint e°y mesebeli tükörbe. És mindegy, bármilyen munkát végeznek ezek a fiatal lánvkák, bárhová is néznek, prcukon ott hordják a tavaszt, a jövő szépségét. Visszamenet útközben még elbeszélgetünk kísérőnkkel, Majoros Mártával, aki a vállalat megbízható hivatalnoknöje. Márta 17 éves, szép szőke lány, menyasszony, a vőlegénye partizán volt. Apja 26-tól tagja a Pártnak, anyja a Horthy-éra alatt két évig a fogházban volt, mert akti van résztvett a Békepárt földalatti mozgalmában. A háború alatt apja katonáskodott, majd Németországba hurcolták a munkatáborba. A háborút úgyszólván egyedül vészelte át, rokonok és jóakaratú szomszédok között sodródott. De kibírta a háború végéig és abban a nagy és hallatlan örömben részesült, hogy megérte apja és anyja hazatértét Amióta emlékezetét birja, szülei mindig szocialista nevelésben részesítették, ezért ő a legsötétebb évek ben is hinni túdott egy jobb jövőben. Eddig két politikai tafolyamon vett részt és tanulni fog továbbra sl, mert hasznos és értékes tagja akar lenni a népi demokráciának. Szabó Béla — Nemzetközi sajtó-, film- és rádiókongresszus. Párizsban kezdetét vette a nemzetközi film-, sajtó- és rádiókongresszus. A párizsi konferencián résztvesznek az európai és tengerentúli országok szakemberei is. Csehszlovákiát Jiri Havelka képviseli. — A Mariánske Lázne fürdőn rendezett nemzetközi filmfesztiválra egyre több külföldi érkezik. A szovjet küldöttségen kívül itt láthatjuk Anglia, Belgium, Dánia, Franciaország, Hollandia stb. újságíróit, filmszakértőit, költőit és diplomatáit is. — Aggodalom a londoni tőzsdén. A londoni tőzsdén szerdán a brit állampapírok erősen estek. Az értékpapírcsökkenés teljes összege egy nap alatt 150 millió libert tett ki. A csökkenés teljes összege a hét első felében meghaladja a 300 millió libert. Az állampapírok közül leginkább az ipari üzemek és hajózási vállala tok papírjai esnek. Oly erős árzuhanás, mint ami szerdán következett be, már egy hónap óta nem volt. Sevél (Perbeléről Egységes Földműves Szövetkezet aiakuít a faluban Az Uj Szó felhívása alapján megke^ueni a íeveiezest ve.ete^., Kidves iiaVitti»ak, es e.so ievelemueii az £igyseges £ ö.üuiuves fazöveu£eze»-ünKiól íroK. Az eioKesziiő bizc-isag mar meg•»iaKuit és neki is auott a munkának. Megkezdjük a disznóhiz.aiaa építését, az anyagot mar ^záuitjak is részünkre, úgyhogy az első epilkezfcs oktober vegére már beíejezest nyer. Lobén 30U darab sertést fogunk e-helyezni, 100 darabot, állancio hizlalásra, 25 darab anyaállatot, 50 darab kimondottan pecsenyére hizlakat és 125 vá.oga^ott süiüömaiacot. így aztán a szövetkezet revén községünk eleget tesz majd a kont.ngens beszolgáltatásnak, a nép nyugodtan íog elni és nem fájdul meg a feje, hogyan szolgáltassa be a kirótt husmtnnyiséget. A szövetkezet második terve, amely rövidesen megvalósul, baromfi keltetógépek beszerzése, a harmadik pedig a IÓÍaek tagosítása. A múltkor éppen aratfii mentem ki a lóldekre. Lgy idős bácsika, kezében kapával állt ott és nézegette búzáját, oaaköszönök neki; jo reggelt, adjon Isten! Beszelgetni kezűtünk egy kicsikét, hogy még csak hajnali 4 óra van es maris ilyen nagy a meleg. Mit fogunk csinálni a nappal nagy hoségeben. Az öreg bácsiKa azt íeieli, hogy higyjem el, ha nem volna az egyiK szom&zeaoan kukorica, a másikuan meg napraloigo, aiíkor az aratógéppel ara^atna. De az egyik töldje csak két rend szeles, a masiK még olyan sincsMindjárt nekifogtam a bővebb ra»gyar az ásnak, hogy lassa a bácsiKa, itt van ez a dűlő, ez kb. 500 kat. hold. Ha a fa.u minden föidmüvesenek itt volna földje és tagjai lennenek "az Egységes t oldműves Szövetkezetnek, akkor ebben a dúiöben mind búza lehetne, vagy masfajta, mert az Egységes Földműves Szövetkezet adna a vetőmagot. A bácsi azt valaszoita

j hogy akkor nem vo.na övé a íöld. Dehogyis nem. Mindenki művelni fogja a fö.djét barázdától barázdáig. A másik dűlőben meg rozs lehetne, mert ott a búza nagyon kis szalma jú, viszont a rozs szép dús. A harmatuk dűlőben árpa és a negyedikben cukorrépa, az ötödikben kukorica, krumpli és így tovább. Határunk nem volna ilyen nemzetiszínű es nem kellene ebben a nőségben a kaszát húzni, mert az arató-gépek learatnák, megkezdenék az egyik szélén, mennének sorban, mindenkiére sor kerülne, nekünk csak az lenne a dolgunk, hogy a learatott gabonát keresztbe rakjuk. Az egységes szövetkezeteket ezért kell megerősíteni mindenütt, mert ez a népi demokrácia legerősebb pillére, a falu népe egy család lesz, de nem olyan család, mint a reakciós időkbe#> hogy az egyik tólta a tragacsot, a másik au-íóval ment, hanem igenis, vagy lesz mindnek auioj

a, vagx mindannyian tragatsot tolunk. ' Itt az idej-e, hogy népeink válaszszanak, mert a népi demokrácia lehetőséget adott rá és mi azt válaszoljuk, hogy mindenki géppel fusson. Hiába beszélik azt, hogy csak a régi volt jó. Mert mi még emlékszünk a Szapáry Péterre, akit befogtak az eke elé és húzatták vele. Amikor panaszt emelt, hogy fájnak a veséi, akor azt mondták néki, hogy majd meggyógyítják. Aztán megint befogták és az ekét még mélyebbre nyomták a földbe. Szijostorral láttak neki Szapáry Péter munkástestvérünk veséi gyógyításának. Ez az idő már megszűnt és mi azt akarjuk, hogy mindenki dolgozzék az Egyseges Földműves Szövetkezetben es tz Jog irányítani bennünket. A gyárak előállítják a szükséges gépeket, a munkásság megkönnyíti életünket. A népi demokrácia útjáról bennünket nem fog senki letéríteni és senki se emlegesse nekünk a háborút Gondolkozzatok a faiun szociálisan és arról beszél jetek. ?ni re szükségünk van. védiük a néoi demokráciát, meri »z megadja minden egyes embernek a becsületes, rendes megélhetést. így fogunk h ladni kéz a kézben, a dolgozók szabad szocialista élete felé. Sütti József, Perbete 129. Üdvözöljük Sütti József elvtársat abból az alkalomból, hogy hosszú hallgatás után. amely azóta tek el, amióta a Vörös Munkásban és a adott magáról és reméljük. hOg,i nekünk is sok ilyen értékes levelet fog írni, mert az Új Szó a .régi munkásmozgalom legszebb örökségének hordozója.