Uj Szó, 1949. július (2. évfolyam, 69-93.szám)

1949-07-28 / 90. szám, csütörtök

m$w 1949 július 28 EGHIVIKTOR: t István: Jó reggelt, gazd uram. S o v á n k a : Adj Isten, öcsém ... Hogy van a kisfiad? István: Köszönöm a kérdé sét. Csudamód hízik. Már négy és fél kilós. Sovánka: Mi a szösz! Hát méritek, akár a malacokat? I s tv á n : Nem mink, de az Editke a gondozóba. Odajár min den szombat délután a Zsófim Ott megnézik a kicsit, oszt tanácsot is adnak. Sovánka: Hallod-e Pista tegnap megnéztem a Zsófidat Alaposan megcsudáltam. Olyan nyeszlett, sápadt csepp kis aszszonka vót. Te meg olyan mafla darab emberü a lapátkezeddel, a bivalyerőddeL István: Eltúlozza, Sovánka ram. Azt a nyeszlettséget, meg az én maflaerőmet... Sovánka: Amit láttam, aztat láttam. Csinos vót akkor is, mi kor elvetted, de csak olyan nebántsvirág. Most meg szinte hétakkora. Ügy kigömbölyödött, olyan formás. Mondtam is tegnap az anyjuk ómnak, hétfaluban nincs csinosabb menyecske, mint ez a Zsófi... Azt mondja rá a vénasszony, a gyerök tette ... Hát • abban gyerökben néked ls van picurka részed, ugye Pista. István: Hát egy picurka csakugyan, gazduram. Sovánka: És nem féltél, Mogy összetöröd, mikjor először megölelted? István: Nem én!... Csak aztat az egyet tudtam, hogy ne kem termett, ö meg aztat, hogy mink ketten egyek vagyunk. Sovánka: Látom, a fődhőz van jó markos tenyered és eszed is hozzá. A szíved meg a helyin van, hogy úgy éltek, akár a galambok. István: )Minden dógos ann ber úgy élhet ma a szíve párjával, gazduram. Sovánka: Minden ember?... Hát té mán a szerelembe is azt a büdös politikát kevered István: Az ám, de mennyire keverem! Kettőt mondom magának, gazdiuram. Az egy, hogy a mi politikánk csak a kuláknak, a feketézőknek, meg annak a sok levitézlett úrnak büdös, akik amarra tnyugatra kacsintgatnak ... A másik, hogy a szép és tiszta családi élet, a szerelem nagyon is összefügg azzal a „büdös" politikával... Elmondhatom én azt magának töviről-hegyire, ha van ideje meghallgatni. Sovánka: Mond csak bátran ... Nem jő még az a fránya autóbusz. István: Maga is jól tudja, gazduram, hogyan éltek azelőtt a mi tanyasi asszonyaink. Meg itt a faluban is ... Ha szoptattak, elapadt a tejük és a gyerek éhen veszett... Hogy az a szegény béresember úgy ahogy vót, meztelenül elásta, mint egy kutyát... Hogy micsoda cselédhodályban laklak, négy-öt család egymás tetejin... Hogy az asszonyok, ha rájuk gyütt a fájás, hát kimentek az istállóba. És a gyerek ott lett meg a szalmán, a piszokban ... Mink heten kapaszkodtunk egy kecske farkába és magam maradtam... Így vót ez, Sovánka uram? Sovánka: így vót, de te ezt lígy óvásod a fejemre, mintha én vónék a bűnös. István: Azt is tudhassa, hogy akkor több vót az éhezés, meg a fázás, mint a telt tányér és méleg zúg ... Hogy az én apám szalmakötéllel szorította a hasára azt az ezerfoltos vedlett gúnyáját, mikor az urak, meg a maga fődjén botorkált a fagyban... És hogy nekem ma három ruhám is van. Ez itt ni, amivel most mun kába mék, a fekete, akiben es küdtem, meg egy szép barnakoc kás városi, akit húsvétkor vet tem ... Oszt még van pantallóm is, kék vászonnadrág kettő ... És cipő, bakancs, meg csizma ... Sovánka: Hallod-e, minek számlálod nékem azt a ménkű nagy gazdaságodat? István: Csak elkezdtem, so ká folytathatnám ... A Zsófim ruháin ... meg azt, hogy az én porontyom mérlegen mérik, mint a gazdag urak gyerekit... És hogy nemcsak én vagyok így, de a Fodor Jancsi, az édes komám aki már három esztendeje házas meg a Jámbor Dávid a négy gyerekivei. a Holló bácsi, aki már unokát ringat a térdin ... Sovánka: Sorolod őket, akik mind a szövetkezedbe vat tok. István: Hát én őket látom legelébb. De láthatja maga 'is, hogy itt nincs már nyomorúság éhezés és gyerektemetés ... Hogy vasárnap minden gyerek lábán ott a csizmácska, az új cipő ... Sovánka: De nagyra vagy azzal a kis ruhával és a cipő vei... Megvót az mán a háború alatt is. István: Meg, de kinek? Améknek födje és feleslege vót és avval kupeckodott. De nem béresnek, napszámosnak, mun kásnak a gyárban. Sovánka: Megvót mindnek, aki böcsülettel dógozott. István: Böcsülettel? ... Most oszt csudaszépet mondott, gazd uram. Tudja hol dogoztam én há rom keserves esztendőt „böcsülettel"? Megmondhatom, ha nem emlékezne rá. Németországban, szénbányában és valami istenverte büdös festékgyárban. Sovánka: Azt a hadimunkát fizették meg a legjobban. Rengeteg pizt küttek haza. István: Küdött, akinek sze rencséje vót... Hát nekem, meg annak a többi mii jómnak nem vót. Mink a főd alatt, meg drótsövények mögött kushadtunk és mikor hazagyüttem, az én gú nyám az rongyosabb vót, mint mikor elvittek... Ez az egyszeri igazság! A másik igazság meg az, hogy én azt a keserves három esztendőt az én boldog életemben elfelejtettem vóna, ha maga gazduram nem emlékeztet rá ... Mert mint kommunisták nem hánytorgatjuik a szenvedéseinket, az éhezést, a börtönt, hanem azt nézzük, milyen munkába kapjunk hamarébb, hogy szebb legyen ez a világ. Sovánka: Te a magadét hajtogatod, én meg csak azt mondom, hogy még abban a háborús világban se vót itt a szegény embernek rossz sora ... Ipeg akkor keresett a legtöbbet! István: Duffla lehetett a pálinkás porciója früstökre, gazduram, hogy azt a szörnyű háborút dicsérettel vetti szájára. Sovánka : Nem dicsérem én, csak azt mondom, hogy munka vót itt dögiben. És ahol munka vót, akadt rendes kereset... István: Oszt miféle munka? Sovánka: Hát ez a gyönyörű út, amin most a te szekered is jár a fődekre. Amin te olyan büszkén haiiasz végig ... ahol azelőtt ősszel latyakba fultunk mind. István: Értem már... Hét én nem vagyok büszke erre az útra. De más se legyen büszke rá, gazduram! Mert ezt az útat az a beste, gyilkos háború szülte. Azok a hitvány nacihóhérok parancsolták az országra, a szegény népre... mert ők nem tudtak volna Ilyen kerékmarasztaló la tyakban fölvonulni a szovjet el len. Oszt fiutni se hanyatthomlok a végin Ez a tiszta igazság Rossz vót a példázata, gazduram, Sovánka: Te mindenre ta nálsz valami kibúvót. István: Dehogy is kibúvó ez drága Sovánka uram . .. Csak egy szeg, egy kicsike szegecske azok nak koporsójára, akik mindig a multat példázgatják és nem akar ják látni, milyen jó úton megyen előre ez a mi világunk ... Olyan nyílegyenesen, olyan szépen, hogy az ember szíve repes tőle .. Hogy nem múlik el egy hét, ami kor nem érne valami váratlan öröm. Egyszer csak kicsi az öröm de az is jól melegít és erőssé te szi az embert a hitében. Máskor meg egészen nagy, hogy szinte el se hiszi. Napokba telik, míg az ember egészen megérti... Sovánka: Miket szavalsz te örömről? Amék napokig nem fér a fejedbe?! István: Hoho, ezt rosszul mondja, gazduram. Mert az én eszembe, meg a szívembe rögvest belefért... De tán a magáéba nem, gazduram! Sovánka: Ejnye, ne szaporítsd annyira a szót. Mond el ke rülhetés nélkül... István: Hát vasárnap nem óvasta az újságban az új gabona árakat? Sovánka: Néztem, nézeget tem... István: Ezt csak így mondja? Igy vállat rándítva? ... Hiszen nincs két hete, hogy a fejemre óvasta, te Pista, ócsóbb lesz a búza, meg a rozs, ha több lesz belül le ... Hogy ne örüjjek annyira a jó termésnek, mert hosszú lesz a bótje ... Hiába bizonygattam, hogy itt nem lesz többé olyan hiba, ami a múltban vót... Hát nekem nem hitt, most hihet a szeminek! A négyszáztizenkét koronás búzaárnak, meg annak, hogy 360-at kap a rozs mázsájáért. En nek maga nem örül, Sovánka uram? Sovánka: Hát nem mondom, hogy rosszul esett a bizonyság, de... István: ,.. Mért harapta el? Na, gazduram, csak folytassa!... Vagy mondjam én tovább? Hogy csak annak nem örült, hogy ezt megint mink csináltuk, hogy a mi vezetőink fundálták ki? ... Itt a baj, ugyi? ... Na ne hallgasson olyan sötéten ... Már úgy szeretném hallani: édes egy Pista öcséin, igazad adok neked, te hétokos ahogy maga mondjál Igazságod van abban, hogy ezek a te elvtársaid jól gondolják azt a szegény dogozó néppel, de velem közép paraszttal is. Tőlem is csak azt akarják, hogy ne húzzak a Pintér Ákosokhoz, a Flóris Vendelekhez, meg a többi kulákhoz, de hallgassak a szívemmel és a lelkemmel is rátok, akik minden dogozó ember boldog életét akarjátok! Sovánka: Megállj, Pista! Ne hevülj mán, még tüdőgyulladás lesz a vége. Mond inkább egy szóval, hová akarsz azzal a szavalattal kilyukadni. Mert hogy a te ékesszólásodnak rejtett magja van, aztat én régen sejtem. Ist v á n : Van ám, pontosan eltanálta! A beszolgáltatást kerülgetem. Nekem vagy ötszáz kila a búzaelőírásom. És én tizenöt mázsát adok! Sovánka :• Három annyit?! Elment a sütnivalód? Megbolondultál? István: Nem én! Inkán nagyon is Józanul meggondoltamValamivel csak muszáj a sok jóért leróni a hálát... Aztán azak a jó gabonaárak! Nem fizetem rá, hogy egy kicsinyt, amennyire az én kevés erőmből tellik, megtetéA földművesek orvosi kezelése a népbiztosftás keretén beSü! A szakszervezetek közreműködésével az idén sikerült az egyes üzemekben üzemi rendelőket létesíteni és ezeket az üzem dolgozóinak szolgálatába állítani. Kezdetben ugyan mutatkoztak nehézségek, különösen orvoshiány terén, ezeket azonban hamar megoldották. Az üzemek dolgozóinak ilyen irányú problémái elintézést nyertek, felmerül azonban egy újabb feladat: meg kell szervezni a földmüvestársadalom egészségügyi szolgálatát is, hogy ilymódon kiegyenlítődjön a városi lakosság és a földművesek közötti szociális helyzet. Földműveseink egészség| ügyi szempontból a múltban jóval hátrább álltak, mint városi munkásaink. Előfordult olyan eset is. hogy egy-egy szegényebb földműves még a legfontosabb gyógykezelést sem engedhatte meg magának. Ez természetesen pénzügyi okokkal magyarázható. Szlovenszkó már régebben orvosbiányban szenved. Szükséges, hogy az illetékes körök foglalkozzanak ezzel a kérdéssel. Az első részbeni megoldás az, hogy az egész ország területén tervszerűen elhelyezzék az orvosokat, aminek következtében a jövőben nem lesz járás orvos nélkül. Szükséges továbbá, hogy a vidéki orvosok megfelelő gépi járművekhez jussanak, ami a gyógykezelés idejében való végrehajtását teszi lehetővé. A földművesek körében is érvényesíteni kell a preventív orvostudomány irányelveit, ami abban rejlik, hogy a betegséget könnyebb megelőzni, mint a már meglévőt gyógyítani. Ezt egészségügyi szakelőadásokkal érjük el. Az illetékes körök az ipari üzemek üzemi orvosaihoz hasonlóan a földműves szövetkezetekhez szövetkezeti orvosokat szándékoznak kinevezni. A szövetkezeti tagnak tehát szövetkezeti orvosa is lesz. Ez a tény megszünteti a földműves életének eddigi tagoltságát és így a földműves a szövetkezet keretén belül megtalálja mindazt, amit a munkás az ipari üzem keretén belül megtalál. A cél itt is azonos: a szövetkezetek létesítésével javítani a földművesek szociális helyzetét, a szövetkezeti rendelők megteremtésével javítani a földművesek egészségügyi helyzetét. Állatok a vádlottak padján A tűzesetek okainak kivizsgálásakor elég gyakran találkozunk rejtélyes esetekkel, amelyek az első pillanatra semmiképpen sem magyarázhatók meg. Tüzetesebb vizsgálat után azonban ki szokott derülni a valóság s a tűzoltótestületek krónikái számtalan olyan esetet jegyeztek fel, ahol a rejtélyes tüzesetek okozói állatok voltak. Ilyenképpen a gvujtogatók fekete listájára kerültek a macska, a kutya, a ló, az egér, a patkány, sőt még a madarak is. Nézzünk csak végig ezeknek az állatoknak a során, hadd lássuk, miképpen váltak gyujtogatókká. Nyissa meg a sort a macska, mert 6 már többféleképpen gyújtogatott. Tudvalévő, hogy a macska felette szereti a meleget s legszívesebben a tűzhely közelébe húzódik. A tűzhely parazsa egy ilyen alkalommal a szőrére hullott, amit a lustálkodó állat csak akkor vett észre, amikor a parázs a bundáját átégetve, a bőrét kezdte sütni. Ijedtében kiugrott a nyitott ajtón s a padlásra rohant. A rohanás még csak elősegített® a bunda égését s így a padlásra érve már lángokban állott az egész macska. 'A padláson az előírásokkal és a józan ésszel ellentétben széna volt felhalmozva, amibe a macska belebújt és így természetesen felgyújtotta az egész házat. Egy másik esetben a kemencébe bujt meg. Tűzgyújtáskor nem vették észre, csak akkor kezdett nyugtalankodni, amikor a meleg már kellemetlenné vált a kemencében. Amikor nvávogására kinyitották a kemence ajtaját, nekirugaszkodott, átvetette magát a tűzön, de a bundája mégis tüzet fogott. Ijedtében az Istállóba iramodott és azt fői is gyújtotta. A macskák és a kutvák a felügvelet nélkül hagvott petróleumlámpát is felborították már, sőt iáték közben a gyorsfőzőt is lebökték sz asztalról s ilymódon okoztak végzetes tüzet. A 16 viszont olyan módon gyújtotta fel az istállót, hogy férges lévén, petróleummal kenték be, de nem vigyáztak rá kellőképpen. Az udvaron egyidejűleg tüzet gyújtottak, hogy hulladékokat égessenek el. A ló közel ment a tűzhöz. A lángok meggyújtották petróleumos szőrét, ő pedig már lángokban ijedtében berohant az istállóba. Rövidesen sz egész istálló lángokban állott és le is égett. A madarak rendszerint a villanyvezeték, illetőleg a villanyberendezés útján gyújtogatnak olyan módon, hogy rövidzárlatot idéznek elő. Nagyon gyakran keletkezik rövidzárlat azáltal, hogy a madarak fészkeiket a villamosvezetékek közelébe rakják és így rövidzárlatot okoznak. Nagvon érdekes az sz eset, amelynek néhány seregély és egy karvaly a hőse. A karvaly üldözőbe vette a seregélyeket, ezek egy része egy eszlonon álló transzformátorba menekült. A karvaly ide is követte őket. Ugyanakkor kigyulladt a transzformátortól nem messze az egvik ház padlása. Csak a legtüzetesebb tűzvlzsgálat derítette ki, hogy a padlástüzet a seregélyek okozták a transzformátorban keletkezett rövidzárlat folytán. Normális körülmények között ez a rövidzárlat nem lett volna veszélyes, ha a földvezeték rendben lett volna. A földvezeték azonban hibás volt g Így az áram a vezetékdróton keresztül a ház padlására került, mert ezen az. úton találta a legkisebb ellenállást s az ott lévő, könnyen gyúló ócskaságokat lobbantotta lángra. Ezek az esetek világosan mutatják azt a veszélyt, melyek az állatok a tűzbiztonság szempontjából jelenthetnek. A jó gazda éppen azért számon tartja házatáját, annak minden tartozékával együtt. Rendben tartja a padlást, betartja a tűzrendész-ti előírásokat és óvakod

:k mindentől, ami kárt okozhat neki vagy szomszédságának. —tízem azt a beszógáltatást... Tudom én nagyon jól, hogy bőven megtérül az énnékem. De megtérül magának is, gazduram. Sovánka: Nekem? István: Magának háti Mindnek az országban!... Mennyi a maga búzaelőírása, Sovánka uram? Sovánka: Egy kevórkével több a tiédnél! István: Sok lesz az a kevéske, gazduram. Tán egy fél vagon. Hát most hallga ssom rám és tetézze meg 23 mázsával. Sovánka: Mennyivel? ... Nem lesz tíz mázsa elég? István: Nem, gazduram. Legyen egyszer okos. Adjon példát többi középparasztnak. Sovánka: De mért éppen én? Mért éppen tőlem kéred? ... Nem látom én annak semmi hasznát, éals fiam. István: Pedig haszna jócskán lesz. Elszámlálom azt magának egyszer apróra... Ha megteszi, hát nagyot parolázunk magával mind. Sovánka: Tizenötöt adok. István: Huszonötöt. Egy mázsával se kesebbet. Sovánka: De kemény a kobakod. Húsz ölég lesz. István: Na, itt az autóbusza ... De az ötöt még csapja rá. Sovánka: Meg köll még gondúlni, fiam. Nagy dolog az. Nem vetkőzök én mezítelenre. Meg köll gon dúlni... István: Ne gyötörje a kétség, gazduram. Úgy lesz jó, ahogy mondtam. Oszt nagyot parolázunk... Jó utat!