Uj Szó, 1949. július (2. évfolyam, 69-93.szám)

1949-07-28 / 90. szám, csütörtök

UJSZ0 1949 július 28 Olvasóink figyelmébe! " Szombati ünnepi számunkat PETŐFI SÁNDOR halála százéves évfordulójának szenteljük. W* Lapunk 12 oldalas tesz és kiváló íróink megemlékezését hozza a nagy költőről. Kérjük olvasóinka! és barátainkat, szíveskedjenek PETÖFI-számunk terjesztésében hathatósan segítségünkre lenni IffuitfíásMezonk írja E^y szép és követendő példa E hó 16-án az ógyallai járási tit­kai dág irodájáoan végeztem írás­teendőimet. A délutáni órákban bc-jün mindennapos vendégünk, Liuj elvtárs, a Cs>M járási titkára, egy 18 éves agilis fiú. Ahogy be­lep, a kölcsönös üdvözlés után így s_jit hozzám: — Németh bácsi, legyen szíves, jüjjön velem ma este Madar község­ue, ahol a fiatalok helyiszervezetét kell megalakítani. Mivel a lakosság többségben ma­gyar, szeretné, ha segítségére len­nék. Csak természetes, hogy kapva­kaptam az alkalmon, hogy Ifjú An­drás elvtárs falujába mehessek. Még a régi republikában Ifjú volt a ma­i.ari dolgozók vezetője 1919-töl. És olyan öntudatos dolgozókat nevelt ott, hogy egy kicsit irigykedtem rá rá mindig. Jelenleg Magyarországon van, ahol szintén jó harcos. Este 8 órakor, miután sikerült autót szerezni, elindultunk ' Madar felé. A falu községházának egyik ter­mében, dacára az aratásnak, elég szépszámú fiatal gyűlt össze. Mi­előtt a gyűlés kezdetét vette volna, elbeszélgettünk. Ahogy beszélgetünk, belép egy öreg magyar, keményen köszön felemelt ököllel ,aztán kezet rázunk. — Titkár elvtárs, nekem nagy pa­naszom van, — szólal meg. En már szinte kész is vcltam a válasszal, mivel azt hittem, hogy az öreg elvtárs is a mindennap hallott panasszal fog előállni, Azonban alaposan csalódtam, ami­kor ezeket mondta: —- Nekem. Németh elvtárs, az a panaszom, hogy a párt helyi elnöke ?zt mondta, hogy én és a Bosza elv­társam nem lehetünk újra pártta­gok, mert mi már nagyon öregek vagyunk. Hát talán a Sztálin elv­társ nem öreg és mégis az ő veze­tésével gyözöt.t a Vörös Hadsereg, hát én nem harcolhatok még a mi nagy ügyünkért? Én bizony nem fogom engedni, hogy kimaradlak a nártből, mert még a Gottwald elv­társhoz is elmegyek panaszra. de nekem párttagnak kell lennem. Hogy én, aki már 1918-tól verekszem és a szívem fölött hordom a régi párt­igazolványt, hogy én nem lehetek párttag, olyan aztán nincs. Végre a meglepetésből én is szó­hoz jutok és megkérdem, hogy hív­ják és hány éves, mire azt feleli, hogy Cibor Andrásnak hívják és még csak 64 éves, a másik öreg elvtárs pedig 65 éves. Azonnal meynyu 0tattam, hogy nem fogom iiie 6tj.,tuni, no By l adjon a tarlóul, mire me^ijUgsziK. Most mar én teszem lel a Kérdést, hogy van a mai helyzettel megelé­gedve, nem-e hiányzik neki valami? AZ öieg elvtárs me 0int csak megle­pett a válasszal, így szólt; — En tisztában vagyok azzal, hogy itt a szocializmus országa épül most és tudom, hogy ami hiányzii:, arról nem tehet a mai rendszer. Ké­sőbb majd csak több lesz minden és akkor jobb lesz, mert az mindenkié lesz. Nem úgy, mint régen, hogy csak a gazdagoké volt minden ts hiába volt sok, nekünk munkások­nak csak a morzsa jutott. Ügylátszik, öreg elvtársam tisztá­ban van a helyzettel. Ezek az igazi kommunisták, nem pedig' azok, akik csak a saját anyagi előnyeiket ipar­kodnak a Pártban érvényesíteni. Most pedig elmondom, ho.yan alakult meg a fiatalok szervezete Madaron. Az egyik fiú üdvözölte a járás kiküldöttjét és felkérte az if­júság járási titkárát, hogy magya­rázza meg a fiataloknak a szervezet céljait. Gbur elvtárs eleget téve a felszólítísnak, szlovák nyelven me?­,magyarázta a szerveret céljait és felkérte a jelenlevő fiatalokat, hogy saját jövőjük érdekében fogjanak össze nMnwtifé"! különbség nélkül és segítsenek a többi j£~i-ertű hala­dó szellemű embernek t* -"ocialista hfza felépítésében. Maid magvar nyelven én beszél­tem a flr+oloknak a r" ,,l tr<51, amikor tníw 37 ifiiVá<-n"k. különösen a fa­luéi delo-nz^ fiataljának semmi Ör^Tie ripTTI volt R7 életben. Amikor még rvem volt részükre egyéb, mint a gazdagok földjén a robot. Truman a szovjetellenes blokk felfegyverzéséért Harry Truman, az Egyesült Államok elnöke, hétfőn az ameri­kai kongresszusnak javaslatot nyújtott át a szovjetellenes álla­mok felfegyverzését illetően. Tru­man elnök 1450 millió dollái ki­utalását kéri, amely összeget a szovjetellenes államok hadfelsze­relésére fordítanák. Az Egyesült Államok ezzel az újabb segéllyel azt kívánja elérni, hogy az Atlan­ti Egyezmény tagállamai több fegyvert és kevesebb iparcikket gyártsanak és ezzel biztosítanák az Egyesült Államok hegemóniá­ját a világpiac felett. A Truman által javaslatba hozott újabb fegy­verkezési kölcsön három pontot tartalmaz és pedig: 1. Az Egyesült Államok az ille­tékes országokban felemeli a dol­lárhitelt, hogy ezek az orszá­gok fegyverkezésüket sürgőseb­ben hajtsák végre és pedig anél­kül, hogy azok gazdasági élefük­l;en h'ányokat szenvednének. 2. Az Egyesült Államok az At­lanti Paktumban résztvevő orszá­gok számára fontos hadianyago­kat fog szállítaná. 3. Az Egyesült Államok szak­értőket küld ki az érdekelt orszá­gokba, akik tanácsokkal fogják ellátni az érdekelteket a háborús hadiipar termelési és anyagfel­használási kérdésekben. Egyben tanácsaikkal ellátják az egyes katonai egységeket. Az Egyesült Államok a hírek szerint az Atlanti Paktumban résztvevő államokon kívül ugyan­csak ehhez hasonló megsegítésben kívánja részesíteni a Szovjetúnió­val szomszédos országokat, így el­sősorban Törökországot és Iránt. A segélyben részesülne ezenkívül még Görögország, Délkorea és Fi­lippini. Truman javaslatában le­szögezte, hogy szükségesnek tarta­ná, hogy Kanada és a délamerikai államok, is vegyék igénybe az Egyesült Államok hadianyagát, majd megállapítja, hogy ez a se­gély mindenekelőtt a haladó szel­lemiségek belső fronton való le­törését hivatott végrehajtani és egy esetleges háború bekövetkezé­sére az európai államokat a szük­séges fegyverrel látja el. Az amerikai haladó közvéle­mény az Atlanti Egyezménynek a szenátusban történt ratifikálása után is folytatja "harcát a támadó­szellemű egyezmény ellen. Henry Wallace pénteken bejelentette, hogy haladéktalanul harcot indít minden fegyverkezési program el­len, amely az Atlanti Egyezmény • támogatására szolgál. „Mi, akik hi­szünk abban, hogy a béke útja az Egyesült Nemzetek szervezetén át vezet — jelentette ki Wallace —, küzdeni fogunk a háborút szító hitelek ellen, amelyeknek útján végnélkül akarják Európába kül­deni a milliárdokat és felcsigázzák a fegyverkezési versenyt az egész világon. Az Atlanti Egyezmény ratifikálása Washingtonban és Ró­mában még jobban megerősítette a francia dolgozók harcát az egyezmény becikkelyezése ellen. Washingtonban a nyugateuró­pai államokat ,,a sakktábla pa­rasztjainak" tekintik, akiknek az a feladatuk, hogy Amerikát meg­védjék. Az Atlanti Egyezmény ratifi­kálásával foglakozik a Kraszníj Flot munkatársa is, aki arra mu­tat rá, hogy az egyezmény ratifi­kálását megelőző hotízadialmas vita megmutatta, hogy milyen erős volt az ellenállás az egyez­mény ellen még a szenátuson beiül is megállapítja, hogy az amerikai szenátus riadalmát nö­veli a Marshall-terv nyilvánvaló kudarca, valamint az angol-ame­rikai tömbön belül mutatkozó mind nagyobb ellentét is. A dön­tő tényező azonban, amely a tá­madó egyezmény végrehajtását akadályozza — állapítja meg a cikkíró —, az egyszerű emberek millióinak tiltakozása a háborús uszítók tervei ellen. Sem Európa, sem amerika népe nem akarja el­fogadni ezt a szerződést, amely megpecsételi az új háborúra uszí­tók támadó szövetségét. oszkva válasza Belgrádnak A Szovjetúnió belgrádi nagykö­vetsége a jugoszláv külügyminisz­tériumtól jegyzéket kapott, amely azt állítja, hogy a Külügyminisz­terek Tanácsának párizsi értekez­lete az osztrák szerződés kérdésé­ben alaptalanul és a jugoszláv kormány képviselőinek megkér­dezése nélkül olyan döntéseket ho­zott, melyek — a jugoszláv kor­mány jegyzéke szerint — elutasít­ják Jugoszláviának Ausztriára vo­natkozó jogos követeléseit. A jugo­szláv kormány emiatt tiltakozik lyifra vidékésiaíi iszol pártaktívát tartottak Vasárnai: tartották meg Nyitrán a Nyitravidék üzemi kiküldöttei részvételével a szélesebb területi pártaktívát. Lenorák elvtárs be szédében foglalkozott a tervgaz­dálkodás nagy jelentőségével. Fo ként arra mutatott rá, hogy ed­dig a tervezés fölülről történt, mostantól kezdve a terveket min­den üzem maga fogja kidolgozni az üzem összes alkalmazottainak részvételével. A vita során, amely­ben igen sokan résztvettek, be­bizonyosodott ezeknek a lépések nek sürgős volta. Frei elvtárnő, a nyitrai malátagyár alkalmazott­ja, hangsúlyozta, hogy az üzemi tervek készítése nagyon helyes dolog, mert maguk az alkalma­zottak ismerik a legjobban az üzemi viszonyokat, ők tudják a Isggyorsabban kiküszöbölni az előforduló hibákat, vagy pedig újítások során kijavítani őket. Fr. Knezl képviselő, a terület politikai titkára, rámutatott dr. Lenorák elvi jelentőségű beszé­dére, melyben nagy vonalakban vázolta az 1950 évre szóló terv előkészületeit. A feladatok telje­sítése megköveteli, — jelentette ki Knezl elvtárs, — hogy jobban kell gazdálkodnunk, ahogy a ka­pitalisták tették. Ezért többet és m'nőségileg jobbat kell termel­nünk. Tehát az ötéves tervben nemcsak a mennyiségi teljesítés­ről van szó, hanem főhangsúly a minőségin van. és követeli a határozatok felül­vizsgálását. A Szovjetúnió nagykövetsége az említett jegyzékre július 19-én a következő válaszjegyzéket intézte Jugoszlávia külügyminisztériumá­hoz: „A Szocialista Szovjetkőztársa­ságok Szöveteégének nagykövet­sége a Jugoszláv Szövetségi Nép­köztársaság külügyminisztériu­mának 1949 június 22 i jegyzéké­re a szovjet kormány felhatalma­zása alapján a következőket közli: Az említett jegyzékben foglalt állítás, hogy a Külügyminiszterek Tanácsa az osztrák szerződés kér­désében alaptalanul és a jugo­szláv kormány képviselőinek megkérdezése nélkül olyan dön­téseket hozott, amelyek az Ausz­triára vonatkozó jogos jugoszláv követeléseket — a jegyzék sze­rint — elutasítják, nem felel meg a valóságnak és a Szovjet­únióval szemben hangoztatott durva rágalom. A jugoszláv kor­mány ilyen állításainak nyilván az a céljuk, hogy Jugoszlávia népei előtt eltitkolják azoknak a titkos MacNeil brit miniszter között tárgyalásoknak a kudarcát, ame­Esetleg néha egy vasárnapi mu­latság, amikor a pálinka butító ká­bulatába fojthatta a lealázottság fö­lött érzett keserűséget, Amikor még az iskola csak a gazdagok részére volt, mert az elnyomó osztály még csak azt sem akarta, hogy a dolgo­zó meg tudja olvasni a heti bérét. Most együtt építjük fel itt a szebb jövőt, a szocializmust, ahol elfognak tűnni a nemzetiségi válaszfalak és nem mérgezheti semmi a Kárpátok medencéjében együtt élő népek éle­tét. Mi nagyon jól tudjuk, hogy a sovinizmus árnyai még itt kísérte­nek és a két nemzet fiatalságának egymáshoz való közeledését meg­akadályozni próbálják. Különböző hazugságokkal jönnek majd hozzá­tok, de ne hagyjátok magatokat megtéveszteni, hanem zárjátok össze soraitokat, hogy azt semmiféle ár­mánykodás meg ne bonthassa. Ha megfogadjátok szavaimat, Ti fog­tok győzni és a Ti győzelmetek a a haladás, a szebb jövő győzelme lesz a sötét gyászos mult felett. Ezután megválasztották a vezető­séget, amelybe vegyesen kerültek magyarok é szlovákok. Valameny­nyien lelkesen megértették, hogy sohasem fognak egy lépést sem hátrálni, hanem törhetetlenül men­nek előre. Mi aztán elköszöntünk fiatal ba­rátainktól és a jól végzett munka jóleső érzésével indultunk haza. Németh András, ógyalla. lyeket a jugoszláv kormány az osztrák szerződés kérdésében a szovjet kormány háta mögött Nagy-Britannia képviselőivel folytatott. A jugoszláv kormány még 1947­ben, jóval a Külügyminiszterek Tanácsának párizsi ülésszaka előtt, a szovjet kormány háta mögött igyekezett a nyugati ha­tamakkal megegyezni Jugoszlá­viának Ausztriára vonatkozó te­rületi és gazdasági igényeire vo­natkozóan. Ilyen titkos tárgyalá­sok folytak 1947 nyarán Jugo­szlávia képviselője és Noel Baker brit miniszter között Belgrádban, valamint Leontics, Jugoszlávia nagybritanniai nagykövete és Londonban. A szovjet kormány ezekről a titkos tárgyalásokról a Szovjetúnió főbiztosa mellett mű­ködő politikai tanácsadó akkori helyettesének Kermauner bécsi jugoszláv megbízottal folytatott beszélgetéséből szerzett tudo-, mást. Kermauner véletlenül meg­említette, hogy Jugoszlávia és Nagy-Britannia képviselői között tárgyalások folynak Jugoszlávia ausztriai területi követelésekre vonatkozóan. A szovjet kormány ezzel kap­csolatosan utasította a Szovjet­únió belgrádi nagykövetét, intéz­zen e tárgyban kérdést a jugo* szláv kormányhoz. A kérdésre a jugoszláv kormány kénytelen volt beismerni, hogy valóban folytak tanácskozások a britekkel és a jugoszláv kormány e tárgya­lások alatt oly gyökeresen meg­változtatta álláspontját, hogy tu­lajdonképpen lemondott Ausztriá­ra vonatkozó eredeti területi kö­veteléseiről. A szovjet kormány előtt nem ismeretes, hogyan egyezett meg a jugoszláv kor­mány Nagy-Britannia kormányá­val és milyen engedményeket tett a jugoszláv kormány Jugoszlávia nemzeti jogainak terhére. Ha a jugoszláv kormány a szovjet kor­mányt szövetségesnek tekintette volna, nem folytatott volna a szovjet kormány háta mögött tit­kos tárgyalásokat. Ilyen körülmények között a ju­goszláv kormánynak mégmkább nincs semmi alapja, hogy ilyne­mű igényekkel lépjen fel. A Szovjetúnió következetesen támogatta az osztrák szerződéssel kapcsolatos Jugoszláv követelése­ket és csak a Szovjetúnió erőfe­szítéseinek köszönhető, hogy a Külügyminiszterek Tanácsa hatá­rozatot hozott az ausztriai szlo­vén és horvát nemzetiségi kisebb­ségek jogainak védelméről és ar­ról, hogy Ausztria a jugoszláv te­rületen található osztrák vagyon­tárgyakat, illetőleg jugoszláv te­rületre vonatkozó osztrák jogokat és érdekeket a háború idején oko­zott kár fejében átadja Jugoszlá­viának. A fentebbiek alapján a nagykö­vetség a szovjet kormány megbízá­sából visszautasítja a miniszté­rium jegyzékében foglalt tiltako­zást, amely nem egyéb, mint a jugoszláv kormány hiábavaló kí­sérlete, hogy Jugoszlávia népei előtt igazolja kulisszákmögötti mesterkedéseit." Termelési zavarok Franciaországban A Courrieresi francia szénbá­nyák igazgatósága hétfőn 10.000 bányászt zárt ki a munkából, mert azok tiltakoztak egy bányásztár­suk jogtalan megbüntetése ellen.

Next

/
Thumbnails
Contents