Uj Szó, 1949. július (2. évfolyam, 69-93.szám)

1949-07-26 / 88. szám, kedd

— UJSZ0 1949 július 23 Miért nem lehet befejezni a görög polgárháborút A „jó üzlet" fenntartása érdekében szálnak még mindig a fegyverek Ijvek óta folyik a polgárháború Görögországban s elviselhetetlen szenvedéseket okoz a görög népnek. Ha felvetjük a kérdést, micrt nem lehet a békét helyreállítani Európának ezen a pontján s megvizsgáljuk, kik akadályozzák és miért akadályozzák a görög polgárhábot ú megszüntetését, a hidegháború titkaiba nyerünk belepillantást. HÁRMAS MEGBESZÉLÉS. Ez év áprilisában Mac Neil angol államminiszter és Dean Rask amerikai államtitkár az Egyesült Nemzetek newyorki közgyü'ésén megbeszélést folytatott a Szovjetúnió képviselőjével s azt az ajánlatot vetette fel, hogy vitassák meg, miképp lehetne meg szűntetni a görög polgárháborút. A szovjet delegátus hozzájárult a megbeszélésekhez és kifejtette, hogy a Sovjetúnió kész résztvenni a görög béke helyreállításában. Meg is indultak a tanácskozások s a szovjet kormány kész programot terjesztett elö a görög helyzet rendezésére. A napisajtó annakidején részletesen beszámolt ezekről a tanácskozásokról s közölte is a szovjet javaslat főbb pontjait, amelyek a következők voltak: A három nagyhatalom forduljon felhívással a harcoló felekhez, hogy szüntessék meg a háborús cselekményeket. Ugyanakkor hirdessenek általános bűnbocsánatot Görögországban. Tartsanak szabad választásokat a nagyhatalmak képviselőinek megfigyelése mellett. A három hatalom alakítson közös bizottságot Görögország északi határainak ellenőrzésére. Végül a hatalmak tegyenek nyilatkozatot arra nézve, hogy megszüntetik az athéni kormány katonai segítségét emberekben és anyagokban. A1 ÉGSZ AKADNAK A TARGYALASOK A szovjet jalaslat alkalmas volt a polgárháború megszüntetésére, de az Egyesült Államok és Anglia külügyminisztériuma nem adott egyenes választ a szovjet javaslatokra, söt lemondtak a megbeszélések további folytatásáról is. Persze ezt a lemondást valahogy indokolni kellett a közvélemény előtt és sietve fel is hoztak néháy érvet, amelyek közül az első úgy hangzott, hogy a örög kérdésről csak az Egyesült Nemzetek szervezetén belül lehet megbeszéléseket folytatni. Mintha bizony az Egyesült Nemzetek Szervezete nem tárgyalná már három év óta a görög kérdést, de mind a mai napig eredmény nélkül. Az is közismert tény, hogy az angolszászoknak szolgáló szavazógép tette lehetetlenné a béke helyreállítását Görögországban Az angolszászok második érve, hogy a görögkérdés megtárgyalásában részt kell vennie az athéni kormánynak, mert máskülönben beavatkozás történne Görögország belügyeibe, ugyancsak helytnemálló, hiszen még a New-York Times is mint általánosan ismert tényt említi, hogy az athéni kormány nem képviseli a görög népet, nem élveri a görögök bizalmát és támogatását. EGY JÓ ÜZLET. Az igazi okok, amelyek miatt az Egyesült Államok és Anglia elutasították a közreműködést a görögországi béke helyreállításában, kiderülnek Van Fleet tá'bornoknak, az amerikai katonai misszió vezetőjének nyilatköbatából, aki a görög háború kilátásait mérlegelve, kijelentette, hogy az amerikai pénz Görögországban „jó üzletbe" van fektetve. A polgárháború „üzletébe" Amerika már több mint egymilliárd dollárt fektetett be. Ennek ellenében lehetőséget kaptak nemcsak arra, hogy ellenőrizzék az ország gazdasági életét, hanem arra is, hogy irányítsák bel- és külpolitikáját. Ma ugyanis az a helyzet, hogy' Görögország lényeges királya Grarly, az amerikai követ; a miniszterelnök Neween chicagói bankár, a görögországi Marshaü-misszió feje; a külkereskedelmi miniszter pedig az amerikai Terrel, a külkereskedelmi tanács vezetője. Hogy miként f< 'vik le például Van Fleet „tanácsadása" a görög tábornokoknak. azt pontban leírja „a Statnrdnv Evening Post" című amerikai folyóirat. „Van Fleet tábornok, amikor meglátogatta a B. hadtest arcvonalát, megdöbbent, bogy teljes csendet talált. Olyan csend volt, hogy még a tücsök cirpelését is hallani lehetett. Van Fleet magából kikelve rontott rá a hadtest parancsnokára, Kalugeropolusz altábornagyra s olyan durva kifejezésekkel, hogy a kíséretében lévő politikusok félrevonultak, ne kelljen hallaniok. Van Fleet megparancsolta a görög altábornagynak, hogy haladéktalanul kezdjen új támadásokba. Kaluge'-opuloszt később hosszú szabadságra küldték". NYÍLT BEISMERÉS. | Az amerikai üzletemberek egyálta' Ián nem is titkolják, hogy sáíárkodásuk egyik célja a görögországi háború kiterjesztese. John Neuween nyiltan kijelentette: „Görögország kulcspozíció az Oroszországgal folyó hidegháborúban. Görögország a Balkán kapuja". Nyiltan beismerik tehát az amerikai politikusok, hogy Görögországnak a Szovjetúnió és a népi deipokráciák ellen irányuló stratégiai terület szerepét szánják. Már most mi a görög nép kívánsága. A görög nép azt kövteli, hogy távozzanak országukból az amerikai beavatkozók, állítsák helyre Görögország függetlenségét, a békét és a demokráciát. E követelések teljesítése azonban az amerikai imperialisták támadó szándékainak és terveinek bukását jelentené. A béke helyreállítása Görögországban megszü.itetné az ürügyet, hogy angol és amerikai katonák tartózkodjanak Görögországban, az angol és amerikai bankvilág megfizetett emberei pedig elvesztenék busásan jövedelmező állásaikat. Ezért szólnak még mindig a fegyverek Görögországban. A polgá

rháború megszüntetésére vonatkozó szovjet jalaslatokat a világ haladó közvéleménye helyesléssel fogadta. A görög demokratikus kormány kijelentette,' hogy kész a harci cselekmények megszüntetésére a szovjet javaslatok alapján. A polgárháború elhúzódásáért, a görög nép további szenvedéseiért a felelősség tehát London és Washington kormányférfiait terheli. ÉLETSZÍNVONAL a MarsM-srszágaiiiian és a Szsvjetúniábsn Napjainkban sűrűn kerül szóba az életszínvonal kérdése. Felvetődik az a probléma, hogy mi határozza meg valamely ország dolgozódnak életszínvonalát. Elsősorban azt kell vizsgálni, hegy egy állam minden egyes munkaképes polgára számára biztosítani tudja-e a munkát vagy sem? Az Amerikai Egyesült Államokban nem kevesebb, mint 11 millió ember számára nem tud biztosítani az állam életlehetőséget. A munkanélküliek szama napról-napra emelkedik. Hasonló képet mutat a Marshall-terv ^áldásaiban" részesülő többi kapitalista ország is. Belgiumban tavaly decemberben 157.311 munkanélkülit tartottak nyilván és ez a szám ez év januárjában már megduplázódott. Ugyanez a helyzet például Hollandiában is. Felmerül a kérdés, hogy hegyan áll ez a helyzet a Szovjetúnióban? A Szovjetúnióban nincs és nem is lehet munkanélküli. A munkához való jogot a sztálini alkotmány törvényerőre emelte. A Szovjetúnióban a munkanélküliséget már az első ötéves terv éveiben megszüntették. Egy ország dolgozóinak életszínvonalát abból is meg lehet állapítani, hogy mekkera a munkások és alkalmazottak reális munkabére. A kapitalista országokban mindenütt elemi erővel tombol az infláció, a közszükségleti cikkek árai feltartóztathatatlanul növe- | kednek és a reális munkabér álandóan csökken. Franciaországban például a munkások és az alkalmazottak helyzete nagyon nehéz, a frank mennyisége jelenleg majdnem tízszerte több, mmt 1937-ben volt. A reális munkabér összehasonlítva, a háború előtti időszakkal, felére csökkent. Mi a helyzet a Szovjetúnióban? A Szovjetúnióban 1947 végén bevezették a pénzreformot és egyidejűleg megszüntették a jegyrendszert az élelmiszerrel és iipari cikkekkel való ellátás terén. Megszüntették a szabad kereskedelmi árakat és egységes, csökkentett éllami kiskereskedelmi árakat vezettek be az élelmiszer és ipari árakra vonatkozóan. A népi gazdálkodás fellendülése, a tömegcikkek termelésének növelése, a termékek önköltségi árának csökkentése lehetővé tették a szovjet állam számára, hogy már 1948-ban megkezdjék az árak csökkentésének második szakaszát. Az állami, kiskereskedelmi árak újabb csökkentése maga után vonja a szövetkezeti és kolhozkereskedelemben is az árak csökkentését, amely a lakosság számára körülbelül 71 milliárd rúbelnyi nyereséget jejent. Az árak csökkentésének eredményeként a rúbel vásárlóereje több mint kétszeresére növekedett. A párizsi Abetz-pör leleplezései Hogyan szerezte meg a bori rézbányakat a Goring-csoport Mit mond a vádirat Franciaország kirablásáról, a deportálásokról s a kényszermunkákról A párizsi katonai törvényszéken most folyik egyik leghirhedtebb nácibünös, Ottó Abetz, a Harmadik Birodalom volt párizsi követe elleni per. Hatalmas katonai és rendőri készenlét tartja megszállva a katonai törvényszéket, mivel Abetz ügye iránt óriási érdeklődés nyilvánul meg és az épületet ellepték a kíváncsi emberek, kül- s belföldi tudósítók. Az elnök egy magasrangú polgári bíró, aki talárban ül az emelvényen, jobbra-balra mellette hat magasrangú katonatiszt. Az elnök a vádirat felolvasása után rögtön bejelentette, hogy a katonai büntetökönyv szerint, a legenyhébb büntetés esetében ötévi kényszermunka, mint legsúlyosabb büntetés pedig kötéláltali halál vár Abetz Ottóra. bünlaistrom A vádirat — amelynek felolvasása három oraig tartott — Abetznek három olyan súlyos cselekedetét állapítja meg, amelyért külön-külön is halál jár. Mindenekelőtt Georges Mandel meggyilkolásának előmozdításával vádolják Abetzet, aki ebben az esetben mint felbujtó szerepelt. Rengeteg francia szakmunkást küldött ki Németországba, akik ott kényszermunkát végeztek. A zsidóüldözés is egyik főbűne volt Abetznek, aki azonban ezt a müveletet a rablások sorozatával kötötte össze. Ezen a címen műkincseket, magánmúzeumokat, régi bútorokat, kastélyberendezéseket Németországba szállíttatott, mert ezek szerinte ott „biztonságban voltak". Hetvenezer zsidó lakásberendezést szállíttatott Franciaországból Németországba, hogy ott a kibombázott lakásokat ezekből a bútorokból berendezzék, továbbá 28.000 zsidó deportálásánál működött közre. Sok túsz agyonlövetésében volt szerepe. Abetzné sárga kalapban Személyi adatainak felolvasásánál kitűnt, hogy Abetz Karlsruheban mint rajztanár működött és a Hitler-féle ifjúsági mozgaalniakban vezetöszerepe volt. íydo-öen csatlakozott a nácikhoz és Ribbentrop környezetébe került. 1940-ben lett párizsi követ s mint ilyen 1942-ig működött. 1943 novemberében ismét kinevezték párizsi követnek és a Párizsból kivonuló német csapatokkal együtt Sigmaringenbe menekült, ahol már előzőleg számos francia politikai foglyot őriztek. Abetz követet 3945 novemberében St. Blasienben fogták el a szövetséa'esek és kasszájában csekély 15 millió francia frank volt még ekkor, nem beszélve az egyéb nehézvaluták tömegéről. Abetz, aki 41 éves, tipikus németkülsejű férfi, a vádirat felolvasása alatt nagyon nyugtalanul viselkedett. A közönség soraiban francia származású feleségét kereste, akivel elfogatása óta nem találkozott és előzőleg a hazaáruló Jean Luchaire titkárnője volt. Az egykori követ felesége óriási, divatos sárga kalappal jelent meg a tárgyaláson, ízléstelenségével nem kis feltűnést keltve. II kollaboránsokról hallgat a krónika... Abetz, éppen úgy mint elődei, Ribbentrop és Weizsácker, mindent tagadott és kijelentette, hogy „csak a legjobbakat" akarta. Ha nem ö a párizsi kötet, „sokkal rosszabb" lett volna. „Mindig franciabarát volt" és a kényszermunkákat, deportálásokat Himlerék, Saukel, Göring és mások erőszakolták ki. Az elnök kérdésére kijelentette, hogy a jugoszláviai bor-i híres rézbányákat — ahol anynyi magyar munkaszolgálatos veszett el és ahol oly borzalmas kegyetlenséggel bántak a politikai üldözöttekkel — mindenáron Göring nehézipari érdekeltsége akarta megszerezni, ami később sikerült is. Göring csoportja zsarolásokkal megszerezte a bányát, amelyben — tudvalevően — sokezer ember lelte halálát. Dr. Madden a budapesti Ifjúsági Fesztiválról A CTI< tudósítója beszélgetést folytatott a Nemzetközi Diákszövetség főtitkárával, dr. Maddennal, aki a következőkben számolt be a Budapesten megtartandó Ifjúsági Találkozó előkészületeiről. A fesztiválon 72 nemzet küldöttsége vesz részt. A küldöttségek tagjainak száma összesen 10.000-re tehető. Nagy számban várhatók a nyugati államok és gyarmatok ifjúsági küldöttségei, bár elutazásuk elé nagy akadályokat görditenek. A fesztivál műsora 14 napig tart és 115 különböző műsorszámból áll. A fesztivál megnyitása alkalmából a kongresszus felett repülőgépekről fognak a béke jelképe gyanánt virágokat leszórni. Egyidejűleg befutnak a különböző országokból és világrészekből elindított staféták. Jolliot Curie, a párizsi békevilágkongresszus elnöke és a hírneves francia tudós szintén megígérte a fesztiválon való részvételét. 1LF ÉS PETROV: (ynkxii'tó li (pjJ(pjJii(í(lj(L Mennél perzselőbben süt a nap, mennél hangosabban dalolnak a madarak annál rosszabbul érzik magukat a hivatalnokok A zsenge íü arasznyit nő egy éjszaka alatt, a hőmérő higanyoszlopa oly sebesen emelkedik, mintha a második emeletre szeretne felérni, a hivatalnokok pedig egyre keservesebben érzik magukat. Elhatalmasodik rajtuk a vágy, hogy gyógykezeltessék magukat, gyógykezeltessék magukat bármi eilen és bármilyen gyógyszerre', de okvetlenül szanatóriumban és a lehetőség szerii* Délen. Az éltes, de még fürge Mihail Alex?ndrovics Trikártovon a kezelési láz különösen erőt vett. — Mindenki kezelteti magát — kiáltott fel és mindkét kezét rátette húsos mell?re —, csak nekem kell elpusztulnom. En is kezeltetni akarom magam! — Hái mi a baja? — kérdezték kollégái résztvevőn. —• Honnan tudjam? — sikongott Mihail. — Hol szúr, hol még gyomorsav éget. Szívbántalmak. Nem vagyok orvos, de érzem És Mihail elszaladt egy orvostanárhoz. Ügy vélte, csak tanárral kezeltetheti magát. A tanár sokáig tartotta fülét Trikártov meztelen mellén és oly figyelemmel hallgatta ki szervei működését, mint ahogyan egy macska figyeli az egér mozdulatait. A vizsgálat alatt a gyáva Mihail Alexandrovics könnyes szemekkel nézett a mellre, amely olyan bolyhos volt, mint egy átmeneti kabát. — Hát mi a helyzet? — kérdezte végül, a professzoi hátára pillantva, aki épen a kezét mosta. Azt akarta kérdezni: „Van-e remény" — de ajka remegni kezdett és a reményből nem lett semmi. — Maga egészséges — mondta a professzor. — Teljesen egészséges. — Szívbajom van! — mondta Trikártov kihívóan. A tanár mérges lett. — Tudja maga mi a szívbaj? Trikárlov hét rubelt fizetett a tanárnak a vizitért és ennek folytán ő is mérges lett. •— Tudom — mondja. — Az a szívbaj — amikor az ember szive kalapál. Azonkívül még szúrásom van, gyomorsavam és neurózisom. — Ostobaság — felelte a tanár. Trikártov mindazonáltal eltökélte, hogy kezeltetni fogja magát. Először államköltségén akarta gyógyíttatni bántalmait. Az államnak azonban sehogy sem volt erre kedve. Akkor Mihail rájött, hogy az orvosi bizottságok tagjai épp olyan szélhámosak, akár a magánprakszist folytató rtanáiok. Ismerősöktől megtudta, hogy Kiszlovodszkban jól gyógyítanak, így hát bérelt magának egy ágyat az egyik ottani szanatóriumban. Az idő kedvezett Trikártov utazásának. A szanatóriumban rózsák vették körül, szoLiája pompás volt. De mindebben nem lelte örömét. Irigykedett Hajnaltájt megkezdődött a nagy jövés-menés a szanatóriumban. A betegek egy része, akár egy antilopcsorda, a forrásokhoz indult, hogy teleigya magát narzánnal. Másokat karonfogva vezettek az iszapfürdőkhöz. Némelyeket Charcot-zuhannyal kínoztak. Volaz olyanok is, akiket bolyhos lepedőkbe csavartak s ízzasztottak. Mindenkivel csináltak "alamit, csak egyedül Trikártovval nem csináltak semmit. Es Michail ettől nagyon szenvedett. Egyszer azonban olyat látott, amilyet már nem tudott elviselni. Miközben a szanatórium kertjében sétált, betévedt egy kis pavillonba. Ott, a szoba közepén egy emelvényen ült egy ember, akinek a hajából kék elektromos szikrák ugráltak ki fürgén. És valamilyen masinák is búgtak. — Nincs rajta a listán — válaszolta az ápoló egykedvűen. Trikártov rájött, hogy ez a gyógymód a legköltségesebb és hogy szándékosan rejtik el előle a kertben. Este, a terasszon, a betegek és vendégek jelenlétében nagy botrányt csapott a főorvossal. — Követelem a gyógymódot! — kiabált Mihail Alexandrovics ugrándozva. — Hol itt a gyógymód? Micsoda boszorkányK?nyha ez! — Maga egészégeó — mondta a főorvos zavartan. — Nincs szüksége gyógykezelésre Pihenjen, igyekezzék mind kevesebbet izgatni magát. Trikártov egész éjszaka nem aludt el és elhatározta, hogy szajátkezüleg fogja gyógykezelni magát. Hajnalban ijedten körülkémlelve elrohant a forráshoz és teleitta magát narzánnal. — Majd megmutatom én nekik! — mondta, visszatérve d szanatóriumba. — Máris jobban érzem magam. Napközben a szépen karbantartott sétányokon futkározott és így kiáltozott: — De hol a mesterséges napfény? Minthogy a napot nem tudta megszerezni, behatolt a villamos pavillonba, melléhez szorította a zsinórokkal ellátott cinklemezt és bekapcsolta az áramot. Egész estig remegett a visszatott örömtől, mivel, hogy száját nem hagyta el a réz íze és ez a gyors gyógyulás bizonyságát keltette benne. Éjjel, holdfényben, megint odalopózott a forráshoz és megivott tizenhat pohárral a szénsavas italból. / Majd megmutatom én nekik! — s'uttogta, miközben az ablakon másjott be szobájába. Megmaradt idejét igen hasznosan töltötte el. Az ágy alól előszedte az elcsent kék villanyköltet, lefeküdt és kriptái fényben úszva, egész éjjel gyógykezelte magát. Mihali egészsége szemmelláthatóan javult, de étvágya valahogyan eltűnt. A Charcot-zuhanyokat és a marzános iszapfürdőket titokban kellett vennie és leginkább éjszaka. — De rossz színben van! — mondta egyszer az orvos. — Több tojást kellene ennie. „Ismerjük már ezt — gondolta a tapasztalt Mihail. — Rám akarja sózni az olcsó tojást, a drága mesterséges napfényt meg iná

r egy hónapja eldugja előlem!" Közvetlen elutazása előtt Trikártovnak végül is sikerült bejutni a félve őrzött naphoz. De mindösze egy órán át élvezhette. A szobaasszony megzavarta. CJtban Moszkva felé az egyik állomáson Mihail rosszul lett Orvost kellett hívni, aki szívbajt, gyomorsavat és ismeretlen eredetű, általános mérgezést állapított meg nála Amikor Tr kártov megjelent kollégái előtt, külseje ijesztő volt. — Mi van magával? — érdeklődtek barátai — Rosszul kezeltek a csirkefogók! — felelte Mihail. — Még a kvarclámpát is sajnálták tőlem, elégtelen mennyiségben adagolták a mesterséges napfényt. Micsoda boszorkánykonyha!... (Fordította. Gergely György), 1