Uj Szó, 1949. július (2. évfolyam, 69-93.szám)

1949-07-24 / 87. szám, vasárnap

JCaLáiz±zexlók CL iiiuítban A falióra csendesen ketyegett a szobában. Hajnali három óra felé közeledett az idő. Az anya már ébren volt, óvatos léptekkel haladt gyermeke ágya felé, szeretettel hajolt alvó kisfia fölé és csendesen ébresztgette: „Fiacskám, kelj fel, már három óra van. Az alig tízéves gyermek legkedvesebb álmából riadtan ni/itotta fel ragyogó szemét és ni/ujtózkodvamondotta: „Anyukám én még aludnék .. " Tudta ezt az édesanyja is, hogy gyermekének még aludnia kellene, de nem tágított és szomorúan mondta: „Nem lehet, fiacskám, mert már iparkodnunk kell". Így jndult el a hajnali órákban kalászszedésre anya és gyermeke. A csillagok fényesen ragyogtak a magas ég peremén és néha felhallatszott egy-egy madár rikoltása a sötét éjszakában. A sűrű éjszakai ködből már bontakozott ki a szemük előtt a íáj, amerre siettek. A gabonakeresztek hosszú sorr egyre szaporodva sorakoztak c hatalmas búzatáblákon, ahol az aratómunkások kaszájának éles suhintása ni/omán dőltek a gabonarendek. Itt látott neki az anya gyermeke a mult idők gyötrő munkájának, a kalászszedésnek. Sokezer anya halad így gyermekével azokon a nyári hajnalokon a gabonatáblákra apró kalászokat szedni. Nagyon fárasztó munka volt ez. De miután óriási munkanélküliség uralkodott a kapitalista rendszer minden országában, kénytelenek voltak a proletár a.< szonyok gyermekeikkel a végtelen gabonatáblákat végigvándorolni és az elhullott kalászokat csomóba szedni, hogy leygeri betévő falatjuk. Hej, de vigyázott ám itt ir a nagybirtokos grófság! Már a reggeli órákban négyfogatos hintóján hordatta körül magát a gabonaföldeken a birtok ura Rugós hintajárói szemlélte i <rig verejtékező munkásait, akik a legcsekélyebb bérért, rabszolga módra, kénytelenek voltak kizsákmányoló úri kedvét szolgálni. És a gróf úr méltósága nem nézhette azt, hogy a sok anya gyermekével az ö földjén elhullatott kalászokat szedegeti, ezért hű szolgaival őriztette gabonaföldjeit, hogy flzavarják a sok szegény proletárt, mint a varjakat. Gyakran menekülve voltak kénytelenek elhagyni a b t:utáblákat és üres kézzel hazafelé ballagni. A gyertrek egyszer azt kérdezte uz ortj/.iatót: „Anj/a, miért zavarnak cl mindig a gabonatáblákról">" £s az anya ke.-.erűsé^gel i-t a tfyarázza fiának: „Azért, mert • gazdagok az elhullott Kalászokat is sokallják számunkra". Azért, mert a kapitalisták tudják, hogy mentől j^bl.au nyomorítják, sanyargatják a munkásságot, annál olcsóbb lesz a munkabi». annál jobban kihasználhatják az emberiség Ugfőbb erejét: a munkásság<t Ezek a szavak ÚZ évek folyan án tapasztalataival egybefor"ttak és a kisgyermek szivébe ?árta konokul i kap.'.a'izmus elleni gyűlöletet. Ahogy nőtt az ifjú g<,rrviek, gyakran azon gondolkodott, hogyan lehetne ezt megszüntetni, hogy az emberiség nagy zöme ne legyen elnyomi-a és a burzsoáziának kiszolgáltatva f.s sok fiatal gyermek agyában fordu't meg az a gondolat, megvalósítani azt, hogy a j nemzedéknek ne kelljen kalászt szednie hogy <iz emberiség ne legyen 'iz „uraknak" kiszolgáltatva? Ls kisütött egyszerre a nap és változott is a rendszer. A demokratikus országokban valóra vált az ifjúság álma. Letűnt a porondról a kapitalista tőkés-társadalom és ma azokon a grófi birtokokon, ahol eddig a munkásság csekély bérért volt kénytelen dolgozni, most új életforma kezdődött. A végtelen gabonaföldeken ma százával búgnak a traktorok és húzzák hatalmas aratógépeinket. Traktoraink nyomában pedig ma munkabrigádjaink jókedvvel iparkodnak• segítségünkre lenni, hogy az aratási munkákat időben befejezve, biztosíthassuk jövő évi kenyerünket. S mi ennek a jele? Az, hogy közeledünk a szocializmus felé, ahol a gyermekeknek nem kell többé kalászt szedni, haA Szovjetunió himnusza Gábor Andor {ordítása A. V Aloxandrov lenéjí te, & Siű bocidá íeJl-»x-pck Ö--Ók sw uet-be-ge, A j

}) J rff^f

i^ nxf] OwHiOnicq nogy múi« c fr'íjj ltogij c'j'en a Sloo-jcI" hapÜ i*i'

r F J.MO

(tgyst-ge = A "tfo-ker-tg » meg-al-kol"-ta ff' i 5x08 - ion bio - baci haxonlc, di - cso - seg 1 £ ji^- neje rid, Ne*pek barát-wg-ál" u'-«>d kl te! nt-pc-kcf di(WílíminJ) ^ywílewí, irtgje!I.ítst-icwrt i/igt^J Vészfelhőkön át a sz abadság felívelt, V tunkat I.cnin megmutatta nekünk, S Sztálin úgy nevelt föl, liogj- népünkhöz hívek £•) munkán is, harcon is hősök legyünk. Refr. Szálljon, szabad hazánk dicsőség fénye rád, Népek boldogságát vívod ki te! Zászlód a Szovje tet, zászlód a népeket Győzelemről győzelemre vigye! Ha harcokban edzett hadunk vérét önti Kipusztul a rabló, ki földünkre lép Csatánk nemzedékek jövőjét eldönti dicsőségre visszük a Szovjet ügyét. Refr. Szálljon, szabad hazánk dicsőség fénye rád, Népek dicsősé-ét vívod ki te! Zászlód a Szovjetet. zjW/.lód a népeket Győzelemről győzelemre vigye! nem ahelyett tanulniuk kell és készülniük az új életre. Mai rendszerünkben nincsenek gyermekeink ráutalva, hogy kalászt szedjenek, mert szocialista társadalmunk megélhetést biztosít ifjúságunknak. Mai fejlődő ifjúságunk traktorokon dolgozva önkéntes brigádcsoportokban járja ugyanazokat a gabonaföldeket, amelyeket valamikor egyegy száll kalászt keresve százszor végigjárt. Ma a kalászszedés nelyett a traktorkerék forog az ifjúság kezében és iparunk bármely szakmájában is helye van. Kedves ifjúság Ma, amikor az aratásunk nehéz napjai előtt állunk, ne felejtsük el a multat, amikor sokezer ifjú kínlódva szedte a kenyérre való kalászt * gabonaföldeken, ahol kicsi kezeiket a tarló véresre kapar'a gi/akran. Bizonyára ég még mindnyájunk keze a fájdalomtól, ha visszaemlékezünk rá és ezek a fájda'mnk ébresszék fel bennünk az erőt a mai aratási munkákhoz, amikor a meghúzódó reakció azon gondolkozik, hogyan állíthassa vissza rémuralmi rendszerét. Segítsünk az aratási munkákban, mindenütt, ahol csak szükség van munkaerőre ér ígu összefogva elvégezzük az aratást és biztosítani fogjuk demokráciánk győzelmét, hogxi vissza ne térhessen a kapitalista rendszer, cmelyben gyermekeink obi sokat szenvedtek és nélkülöztek. Major Ágoston munkáslevelező, Seőianky. A szovjet légiflotta iínne^ Július 17-en a szovjet emberek, a ncpi demokráciák dolgozói, p gyarmatok szabadságért küzdő népei és a kapitalista országok munkásainak milliói szeretettel, büszkeséggel fordulnak a Szovjetunió Légiflottája felé, mely ezen a napon üli meg hagyományos ünnepét. A ragaszkodás és hála érzetével fordulnak a Bolsevik Párt és Sztálin, a népek nagy vezére és tanítója felé, akinek évtizedes, lankadatlan, zseniális munkája lehetővé tette, hogy a világ első szocialista állama, a világ leghatalmasabb légihatalmává váljék. A Bolsevik Párt és Sztálin vezetése alatt növekedett a szovjet hadsereg mintjen ellenfelét győzedelmesen felülmúló haderővé. Ugyanez a vezetés tette lehetővé, hogy a -szovjet légiflotta diadalmaskodjék a ' fasiszta háborúban Európa és \zsia légitercin. Ez a légierő \ Szovjet Légiflotta Napja a há:a, a szeretet és elismerés -apja a világ minden haladó nbere részéről. De nemcsak z. Szigorú figyelmeztetés is nzok számára, akik világural• mi tébolyukban igyekeznek a világ népeinek békés alkotómunkáiét megzavarni és egy új világháború K^7nlmait az "iberiségre zúdítani.