Uj Szó, 1949. július (2. évfolyam, 69-93.szám)

1949-07-03 / 71. szám, vasárnap

A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1949 július 3, vasárnap 2 Kés II. évfolyam, 71. szám 1 Katolikus fikció vezetőségének nyilatkozata a jelenlegi helyzetről A Katolikus Akció vezetősége ez év július hó 1-i üléséről a következő nyilatkozatot adta ki az egyházban fennálló jelenlegi helyzetről: Sajnálattal fogadtuk a híreket az egyes egyházi méltóságoknak az akciónkkal szemben tanúsított elutasító magatartásáról, mely akciónak a hivatása a hittannal egybehangzóan azt a kitűzött célt szolgálni, hogy elősegítse az egyház magasabb érdekében az egyház és állam közötti megegyezés létrejöttét. Elkeseredésünk nőtt, mikor tudomást szereztünk püspökeink és a Vatikán köreinek kimondott ellenállásáról, fenyegetőzéseiről és akciónkkal szembeni ellenséges magatartásáról és azokról az üldözésekről, melyeket püspökeink mozgalmunk követői ellen kezdenek, akik a római katolikus egyház hü fial és őszinte és tisztességes vágytól vezetve, készek minden erejüket áldozni a jó ügy érdekében. Ez az álláspont érthetetlen minden becsületes katolikus számára. Nem lehet azt egyházérdekekkel sem magyarázni, sem védeni, sőt fordítva, az érdekekkel ez teljesen ellenkezik. Az egyházi lelkészség és hívők éredeke, hogy az egyház és állam közötti megegyezés, mely után a katolikusok milliói kiáltanak, minél hamarabb megvalósul jön. A vallásszabadság nálunk biztosítva van és ezirányban félelemre nincs te-rrr

1 ok. Nem lehet azonban csodálkozni, ha az állam védekezik a lázítás veszedelme és az államellenes tevékenységgel szemben. A vallás elleni harcról kósza híreket csak a köztársaság ellenségei terjeszthetnek, csak az, akinek nem érdeke az egyház sorsa, hanem az, hogy nyugodt életünkbe bizalmatlanságot és uszítást vigyen bele és hogy népünk soraiban mesterségesen viszályok keletkezzenek. Mélyen sajnáljuk és nehezen viseljük el, hogy ilven módszerekhez és ne mméltó tettekhez nvulnak az egvház magas méltóságai is, a püspökök és rendfőnnkök és mélven sajnál i"k, Hogy a köztársaságunk ellen intézett ilyenfajta támadások és rágalmazások visszhangra találtak a Vatikán köreiben is, ahová ezeket köztársaságunk és a világbéke ellenségei vitték. Nehezen viseljük el, ha idegen utasítások alapján azok, akiknek az egyházat az állammal való megegyezésre és békére kellene vezetni, templomainkban politikai támadásokról beszélnek és vitáznak ami nem tartozik a templomokba és amit hívő népünk elítél, sőt a papokat meggyőződésük ellenére kényszerítik, hogy résztvegyenek az államellenes uszításokban. Nem akarjuk elhinni, hogy a püspökök és rendfőnökök oly messze mentek, hogy a legnagyobb büntetésekkel sújtják a vallásos katolikus hívőket és becsületes papokat, akik védekeznek a dolgoknak az ellen az áldatlan fejlődése ellen, akik meg akarják akadályozni, hogy visszaéljenek az egyházzá, és annak szent vallási küldetéséi meg akarják óvni. Azoknak a fenyegetéseknek és egyházi büntetéseknek, melyet kormányunk is elitélt, nincs semmi közük a valláshoz. Nem rendíthetik meg elszántságukat és nem téríthetnek el törekvéseinktől. Minden erőnkkel megakadályozzuk és nem engedjük, hogy az egyházat a köztársaság ellenségei államellenes tevékenységre használják, hogy a templomokat megszentségtelenítsék politikai államellenes harcokkal. Az egyház elöljáróinak, ákik megszűntek védeni az egyház érdekeit és sajnálatunkra a köztársaság ellenségeinek eszközeivé válnak. áldatlan működése az egyházat nehéz helyzetbe sodorja. A katolikus hívők milIk'hak és a becsületes papok ezreinek a lelkébe szorongó érzést és súlyos félelmet oltanak és ezzel tűrhetetlen légkört teremtenek az egyház belse iében és az egyháznak az államhoz való viszonyában. Ez a helyzet nehezen tűr h'leratást. Hisszük, hogy mindennek ellenére az egvház legjavának, melvet a katolikus hívők milliói és a hazafias érzelmű papok ezrei alkotnak, sikerülni fog az egész nemzet és a kormány támogatásival elhárítani minden akadályt, melyet az ellenség csalétkül dobott nyugodt útjára és életébe. Egyes egyházi méltóságok mai ellenséges magatartása minket a legkisebb mértékben sem félemlíthet meg és nem gyengíthet. A Katolikus Akció tovább fog nőni és hatalmasabb méreteket ölt, kiszélesíti további tevékenységét, mert ezt az egyház érdeke feltétlenül megkívánja. Ki akarjuk fejezni és megvalósítani a becsületes papok ezreinek és a katolikus hívők millióinak kívánságát, az egyház igaz érdekeit akarjuk védeni, biztosítani akar1 juk, hogy köztársaságunkban a katolikusok vallásos életet teljességében szabadon fejlődhessen összhangban népünk gyönyörű épitötörekvésével. Ezért tovább fogjuk folytatni ezeknek a feladatoknak a megwalósítását, melyeket kitűztünk, gondoskodni fogunk az egyházban a vallásos és erkölcsös élet elmélyítéséről, a gyermekek vallásos nevelésének a biztosításáról, a katolikus sajtó terjesztéséről, az egyház működésének anyagi biztosítását az államtól, a katolikus karitász működésének kiterjesztéséről és törekedni fogunk az állam és egyház közötti teljes megegyezésre. Minden erőnkből még nagyobb tűzzel és elszántsággal fogunk dolgozni azon, hogy törekvésünket a lehető leghamarabb az állam és egyház között megegyezés és baráti együttműködés koronázza. A jó katolikus hívők milliói nevében emeljük fel hangunkat. Javítsunk ezen az áldatlan helyzeten, amelyet a püspökök és rendfőnökök álláspontja okozott, akik nem akarnak államunk hű polgárai lenni és nem akarnak az egyház és polgárok jóléte felett őrködni. Javítsunk ezen az átditlan helyzeten! Hívjuk az összes jó és tisztességes katolikusokat, legyen az laikus vagy pap érdekében, az egyház és hazánk jólétének ennek a műnek a gyors befejezésére. Reakciós és államellenes elemek lázítottak és fosztogattak Levocán A bíróság péntek este súlyos ítéletet hozott a rendbontók ellen Június 25-én és 26-án Lőcsén zavargásokra került a sor, amelyet a kassai bíróság büntetőtanácsa előtt ülő bűnösök szerveztek. J u r i k Rudolf tanár, a Hlinka ifjúság neveltje és búzgó funkcionáriusa, aki a felszabadulás óta összeköttetést tartott fenn a Csehszlovák köztársasággal szemben ellenséges viszonyban lévő külföldi nagyhatalom képviselőivel. Onderus Stefan építész, a volt demokrata párt funkcionáriusa, aki természetesen teljesen ellenséges viszonyt táplált mai rendszerünkkel szemben, Vilkovszká Márh, a lőcsei demokrata fiatalok szakcsoportjának főnöknője, ezek a lőcsei zavargások szervezőinek t.'pusai. Mi történt tulajdonképpen Lőcsén? Június 25-én a lőcsei járási nemzeti bziottságon C h u d í k, a kerületi nemzeti bizottság elnökének jelenlétében tanácskozás folyt, amelyen a lőcsei búcsújárásról tárgyaltak és amelyen részt kellett volna vennie V o j t a s helyi dékán-plébánosnak is. Amikor a járási nemzeti bizottság által megadott időben a tanácskozáson nem jelent meg, telefonon fölhívták, hogy jöjjön be, mert várják. A plébános meg is ígérte jövetelét. Amikor azonban látták, hogy még mindig nem jön, személyesen elment érte Ján Kozák, a járási nemzeti bizottság egvlk előadója. Időközben azonban a lőcsei zavargások fent nevezett szervezői, akik tudtak a tanácskozásról, visszaélve a hívők vallásos érzésével, elterjesztették Lőcsén és a környező falvakban, hogy Vojtas plébánost le akarják tartóztatni. így történt azután, hogy a római katolikus plébánia előtt összegyűlt kb. 150 ember, botokkal, baltákkal és üvegekkel felvegyverezve. A tömeg időközben egyre szaporodott. Amikor Kozák referens előadó Vojtas plébánossal együtt elindult a tanácskozásra, a feltüzelt tömeg megtámadta és Vojtas plébánost rávette, hogy ne menjen a tanácskozásra, mert be akarják zárni. Ezért Kozák a tanácskozásra egyedül ment A tömeg azonban még mind'g nem oszlott el, a plébánia előtt, sőt mindinkább növekedett. Anlkor később S t a n k ó Stefan, a lőcsei nemzeti front járási végrehajtó bizottságának elnöke a tanáskozásról visszatért otthonába, a plébánia előtt embertömeget látott. Odament tájékozódni, hogy mi történt. A Jurík tanár, Onderus építész és Vilkovská Mária által feltüzelt tömeg bottal fejbeütötte Stankót, földre lökték és elkezdte rugdosni. A súlyos sebesüléssel menekülni akaró Stankót az NB mentette ki a támadók kezéből. Közben az NB letartóztatta R i § á t, a zavargás egyik résztvevőjét. Onderus felhívására az egész tűntető tömeg felvonult a járási nemzeti bizottság épülete elé, amelyben egyúttal az SNB parancsnoksága is el van helyezve és követelték Risa szabadon bocsátását. Aztán a tömeg ismét a plébánia hivatal elé vonult. Amikor Ondrejcák, a járási nemzeti bizottság elnöke oda érkezett, hogy megnyugtassa a tömeget, őt is fenyegetni kezdték. Ondrejcák ezért magát Vojtas plébánost akarta felkérni, hogy az nyugtassa meg az embereket és felszólította őket, hogy távozzanak otthonaikba. Ahogy azonban megindult a plébánia bejárata felé, Vilkovská vádlottnő felkiáltott: „Viszik a papunkat, ne eresszétek be, üssétek agyon". Közben Ondrejcákot valóban többen ütlegelni kezdték a fején, úgyhogy súlyosan sebesülve csak nagy nehezen sikerült elmenekülnie a tömeg elől. Vilkovská és Onderus azután kiküldték a tüntetés résztvevőinek egy részét, főleg a diákokat a környező falvakba, hogy híreszteljék el a lakosságnak, hogy viszik a papokat. Erre a hamis hírre befutott Lőcsére néhány földművescsoport Draylc és Lenvárt községekből. A tömeg ezekkel a falusiakkal még jabban megnőtt. Időközben a tömeg egy része behatolt Michaliknak, a helyi nemzeti bizottság tagjának lakásába, szétrombolta a berendezést és kiverte az ablakokat. Utána szétrombolták Ondre jőáknak, a járási nemzeti bizottság elnökének a lakását is. Végül a zavargók Jurik és Vilkovská vezetése alatt botokkal, baltákkal és kövekkel felszerelve felvonultak a járási nemzeti bizottság épülete elé, kiverték az ablakokat és követelték a zavargások letartóztatott résztvevőinek szabadonbocsátását . Az SNB közbelépésére a tüntetők szétszóródtak, később azután a templomtoronyban megszólaltatták a ha(Folytatás a 2, oldalon.) Dr. O. PAVLÍK: »86S-ban jött Cyrill és Metód hazánk területére, hogy szorgalmat munkájukat megkezdjék. A kereszténységet terjesztették. Alsóbb és középiskolákat alapítottak, ahol a nép előtt ismert nyelven kezdték tanítani a diákokat és a nép széles rétegeit. Munkájukat lelkesedéssel fogadták. Nem pokoli szörnyeik ijesztgetésével segítették tanaik hirdetését, de türelmesen neveltek és győzték meg a népet. Nem kacsingattak a szabad földművesek szántóföldjeire. Nem akartak, mint német társaik feudális urasáyokká válni, de Rastislav ajándékát sem fogadták el. A kereszténységgel nem akarták a maguk és az idegen feudálisok hatalma alá kényszeríteni a népet. Ebben volt nagy sikerüknek titka.. Ebben keresendő az a nagy szeretet, amellyel a nép körülvette őket. >Cyrill és Metód emlékeit megtar tottnk és mindig is szívünkbe, gondolatainkba zárva fogjuk őrizni. Az 6 emlékeihez tértek vissza népeink a döntő időkben, hogy a szabadság harca érdekében innen merítsenek erőt, Dévényben kerestük a buzdító erőt, valahányszor népeink szabadságáról volt szó. És ehhez az emlékhez büszkén jelentkezünk most is 19J/5, népeink végleges felszabadítása után. A Cyrill és Metód adta tradíciók mellett aorokozunk fel, mert ez a hagyomány a haladás, a magasabb kultúra tradíciója, szláv és népi tradíció. Ma is ez a hagyomány tanít bennünket, amidőn a Vatikán egy ezredéves nép ellenes politika után újból azt szorgalmazza, amit kezdettől fogva tett: népeinket a vallás köpenyege alatt, a szabad fejlődés útjáról letéríteni és ismét a nyugati elnyomók rabszolgasorába dönteni. A Cyrill és Me tód adta tradíció a legszebb és leghíresebb valamennyi hagyományaink közül. Ebből fogunk tanulni ma és a jövőben is*. Az igazi tanítás (n. J.) 1948 június 14-én Klement Gottwaldot a csehszlovák nemzetgyűlés a csehszlovákiai munkásság őszinte örömünneplése közepette a köztársaság elnökévé választja. Ugyanezen a napon az új elnök a kormány tagjainak kíséretében átI

Api a prágai Szent Vitus székesegy» z küszöbét, ahol Beran hercegérsek fogadja. A cseh és szlovák nép életében először történik, hogy az állam legma-asabb közéleti személyisége, a köztársaság elnöke, ily pregnánsan juttassa kifejezésre óhaját, hogy az állam és az egyház között dúló harcokban megegyezés jöjjön létre. A csehszlovák nép legmagasabb képviselőjét az a cél vezette, hogy ezzel a nemes gesztussal megteremtse a kedvező légkört a helyzet tisztázása érdekében. A katolikus hívők társadalma boldogan lélegzett fel — és az elfojrult katolikusok is így vélték —, hogy most már rtem les* akadálya annak, hogy az állam és az egyház között a jó viszony valóban létrejöjjön. Am e/.t a meggyőződést, ezt az óhajt, ahogy azt az idők igazolták, csak a hivők tömegei és a csehszlovák köztársaság vezetői kívánták. De néni az egyháznak a Vatikán által kijelölt vezetői, a főpapok, akik még- nemrégen áldásukat adták a népeket rabigába döntő és szerencsétlenségbe sodró fasiszta hadseregekre. Ezek a főpapok a fölszabadulás után a csődbe jutott fasiszta politikai erők helyett a nyugati imperialisták, a reakciósok érdekeinek hazai kiszolgálói lettek. Sutba dobták Krisztusnak a népek szeretetét hirdető tanításait és megkezdték először a föld alatt, majd mindig erőteljesebben és nyíltabban hirdetni uszító és véres cselekményeket sugalló propagandájukat pásztorleveleikkel a templomok szószékeiről. Beran hercegérsek és a csehszlovákiai püspöki kar megtagadta egy ország polgárának legalapvetőbb kötelességét: az államhűség melletti kiállást. A csehszlovák kormánytényezők és maga Klement Gottwald is hangsúlyozottan kifejezésre jutatták, hogy az egyház főpapjaitól pusztán lojalitást kívántak, lojalitást az állam, a kormány és a nép iránt. Nem kell különösképpen hangsúlyoznunk és bizonyítanunk, hogy sehol a világon egy állam sem tűrné el és engedné meg, hogy országhatárain belül egy hatalmi tényező fennhangon romboló munkát hirdethessen. Nincs az a kormány, nemcsak a szocialista frontba tömörült országokban, amely megengedné és amelyben elképzelhető lenne, hogy büntetlenül akár a katolikus egyház, akár más vallási tömegszerv<rzet a kormány vagy a rendszer ellen lázítson. Felvetődik ilyenkor a kérdés, mit szólna Truman, ha Spielman kardinális arra buzdítaná ösztökélné az amerikai katolikusok táborát, hogy szálljon síkra az ő, az Egyesült Államok politikája ellen és ez az ösztökélés összeütközéseket váltana ki a félrevezetett néptömegek között. Minden bizonnyal nem a* volna az elintézésnek súrlódást kerülő keresztényi szellemi módja, amit a mi egész katolikus társadalmunk óhajt és a kormány jóváhagyásával meg is tett, amikor kiáltványban fordult a főpapsághoz, hogy térjen a megbékélés útjára és saját egyéni érdekeitől űzve, ne sodorja egyes, megtévesztett hívőket a rombolás és romlás útjára. A probléma az, egyház és az állam közti kérdések megoldását a reakció segítségével a nyugati imperialistáknak közreműködésével a katolikus főpapok oly útra sodorták, amelyet nemcsak a kormány nem engedhet meg, de mert ez nem fejezi ki a katolikus társadalom óhaját, érdekét és célját sem, maga a katolikus egyház hivői ls a leghatározottabban tiltakoznak a hazai főpapság áruló politikája ellen. Nem kétséges, hogy az igazi katolikus hívő, az anyák és feleségek százezrei nem áhítozz,ák, mint Mlndszenthy vagy egyes más országok katolikus főpapjai az újabb háború fellobbanását Nem kétséges, hogy a háború nyomorúságát és kínszenvedéseit még most is sínyli katolikus férfiak és ifjak tömegei nem kívánják a nyugati imperialisták és nagytőkések szent Mannon háborúját, amikor szemtanul és aktív résztvevői annak a nagy szocialista versenynek és megújhodási munkának, amely számukra és gyermekeik számára a szebb, szabadabb és emelkedettebb élet megvalósítását fogja meghozni. Nem! A katolikus társadalom hangos kiáltással szól főpapjaihoz, minden egyházi terror, exkommunikáció ellenére. Mozgalmát mindinkább megerősítve kiáltja a főpapok felé, ne rántsák az egyházat és vele együtt a katolikus társadalmat arra a veszélyes útra, amelyre évtizedekkel ezelőtt ugyancsak az egyéni, a nagytőke érdekeit támogató keleti egyház főpapjai rántották az orosz egyházi hívőket. A hívők együttes erővel haladnak azoknak a céloknak meglósitása érdekében, amelyek a nép érdekelt szolgálják. A becsületes dolgozó munkástömegek emberibb életfeltételek kialakításáért küzdenek és nem a farizeusok, a kufárok, a gazdagok s a kizsákmányolók és uszályhordozóinak életútját követik. A* egyház történelmében már sokszor előfordult, hogy a hivők serege szembekerült főpapságával, mert a nép érdekeit elárulta. De ha •végiglapozzuk az egyház történelmét, azt fogjuk látni, hogy Krisztus tanításának őszinte és igaz hordozói nem a főpapok, de a nép volt. S ma ls az igazi krisztusi tanításokért síkra szálló nép a béke, a szeretet és a szociális fejlődés céljait szolgáló eszmék mellett felsorakozva kiáltja oda Krisztus Igéjét a külföldi imperialistákkal, nagytőkésekkel cimboráló főpapok felé: „Dugd el kardodat a helyére, mert mindannyian, akik kardot rántanak ki, kard által vesznek el." IFJ. NAGY JENŐ Magyarországon jó termés várható A májusi esőzések kedvezően hatottak a magyar búzatermésre. Érdekes jelenség, hogy a Tiszántúl, mely általában száraz éghajlatáról nevezetes, az idén elegen dő esőt kapott. Magyarország egyes vidékein már másodszor is megkapálták a cukorrépát. A földbirtok helyes megoszlása sokban hozzájárul a cukorrépatermelés fokozásához is. Magyarország mezőgazdasági téren jelenleg egy lépéssel előttünk áll. A magyar gépállomások már a cséplésre készülnek elő. Átszervezték a magyar terményfelvásárlást is.