Uj Szó, 1949. július (2. évfolyam, 69-93.szám)

1949-07-24 / 87. szám, vasárnap

UJSZO 1949 július 24 MunkásieveiezM írja Csehországból Amikor Íráshoz laezdelq, szüksé­gesiieK erz^.a, iiugy e^uj íen-arjam Kisse izgaunaa m^camat, hada tauul­jfuiait üeioie a tiataiOK. Kegi harco­sa vagyon a Kcaimun.sta eszmenek és m~ 0 ma Is ürzoin löíl-bol a loi­tozott es viha/vert, a^Kszor dunyna­ban elrejtett vörös zubziot, amely bá­torítja aooan az iuot.cn is, a^u^or oiyan neuéz voit éini. Az 1938 eiocti uri demokrata vi­lágoan is nenez voit a munüás elci-e. T.z esztenuon át alig- volt munkáin, csak alKahiii niunüui. sikerűit Kapni és mivel követeltük jogainkat, állan­dó csendöli üldözcetes \o»t a részünk. 1935-ben a 7 koronás napi ebbé? el­len sztrájkot vezettem, amelyet meg is nyertünk és az ereomeny az lett, hogy azontúl 12 koronát kaptunk. Ez is kevés volt, de mégis csaic töob az előbbi éh bérnél. Hét napi sztrájk után értük el az eredményt. A végső tárgyalason Steiner Gá­bor szenátor-elvtárs is jelen volt, aki igazi bolseviki módon oktatott ben­nünket. A Horthy rezsim 6 éves ural­ma alatt azután még rosszabbra for­dult o sorsunk. Olyan községi bí­rónk volt, aki gonosz lelke sugalla­tára mindent megtett, hogy a sze­gény nép élete a lenetö legrosszabb legyen. Akkor is osztották a földet, de nem a szegény embereknek. Ne­kem 5 fiú-gyerekem voit és mégse kaptam egy talpalatnyi földet sem. Azt mondtak, hogy a kommunisták­nak nem jár. A Szálasa-kormány alatt a komáromi óregvár foglya voltam, harco3. kommunista maga­tartásom miatt. Amikor aztán föl­szabadultunk, Bögeilön én is a köz­ség-tanács tagja lettem. De 1946 június 17-én a község tanács csőszt fogadott fel és én is jelentkeztem erré az állásra. Mivel jelentkező vol­tam, az ülésen nem vehettem részt. A falu 130 holdas kulákjának befo­lyására akkor megállapították, hogy a f zetés búzaholdanként 1 kg, vagy 6 korona, ami olyan kevés pénz volt, hogy abból megélni nem lehetett. Ezért feljöttem családostól együtt Csehországba és itt vagyok 1946 ok­tóber 7-töl. Bebizonyítottam, hogy egész életemben a szocializmusért és a szabadságért küzdöttem, ezt a cseh elvtársak elismerték és most boldo­gan élek itt családommal együtt és helyzetünk napról-napra javul. Ezt a javulást annak köszönhetjük, hogy 1948 februárjában a munkásosztály nagy győzelmet aratott a nép ellen­ségei felett és a szoc alista építés út­jában nem áll már semmi. Köszön­hetjük ezt köztársasági elnökünknek, Gottwald elvtársnak, akinek okos ve­zetésével megéljük az összes dolgo­zók szebb holnapját. Barát Vince, Bfeiány pp. Velim, Szerk.: örülünk kedves elvtárs, hogy la­punkat olvasod. Arról, hogy eddigi leveleidet nem közöltük le, nem te­hetünk, mert valahogyan elkallódtak. A fönt közölt levél egyszerű hang­ja megtetszett nekünk. Érezzük, hogy a szocializmus felé haladó ma­gyar ember írta. Számolj be munkád­ról, életedről, környezetedről, írásai­dat mindig örömmel várjuk. Kelemen László, Veiké Blahovói földművesnek üzenjük: Leveledet átadtuk a Párt központi bizottsága magyar komissziójának kivizsgálás és elintézés végett. Meg vagyunk győződve róla, hogy a Párt, amely a ,k semberek sorsát szivén vi­seli, egy régi elvtárs ügyét magáévá teszi és módot fog találni rá, hogy ügye elintéződjön. Mi ís állandóan követni fogjuk az intézkedéseket, hogy ügyed el ne aludjon. Légyen né­hány hétig türelemmel, mert pilla­natnyilag ezt az ügyet intéző elvtár­sak nincsenek Bratislavában. Ameny­nyiben ügyedben intézkedés történik, értesíts bennünket, hogy megtudjuk, rendben van-e már a szénád. Tiltakozó sztráikok Franciaországban A Renault párizsi automobil­müvek 30.000 munkása szerdán 1" órára abbanhagyta a munkát tiltakozásul, mert az igazgatóság nem akarja kifizetni az üdülési pótlékot. Ugyanakkor egész Fran­ciaország területén tüntetéseket rendeznek az A-paktum aláírása ellen. WWttmítWWWWWMWWWWM^ NAPPALI FÉNY MELLETT JÁTSZÓ MOZI nyílt meg Vladi­vosztokban. A négyszázötven fő befogadóképességű új mozi fel­használja azt a tanulmányt, melynek segítségével nappali fény mellett lehet filmet vetíteni. A kassai villamosvasút dolgozói között Az üzemet nemcsak azért kerestem fel, mert időre teljesítette a IX. Kongresszusra vállalt feladatát, hanem azért is, mert Kassa lakossága rendkívül büszke az üzemnek erre a teljesítményére. S- Ez a mi kocsink, — mondja egy hatéves kassal kisfiú a villa­mosban és ujjaival óvatosan végigsimítja lakkozott ülőhelyet. És az ap­ja önérzetesen hozzáteszi: Igen, kérlek, ez a mi kocsink. Nézd meg alaposan, ilyet még úgy sem iáttál. A legkisebb csavartól a legnagyobb hengerig, az alváztól a kapcsolóig, kocsinak minden alkatrészét itt ná­lunk Kassán gyártották. Itt ebben a kocsiban egyetlen rész sincs, amely ne viselné magán a mi munkásaink és szakembereink kezenyo­mát. A gyermek és apja magatartása bírt arra, hogy felkeresnem ezt az üzemet, amelv öntudatos munkásai összefogása révén vállalkozott arra, hogy új villamoskocsikat gyártson. Az üzemtanács elnöke. Csiszlikov­szky Mihálv, aki már több mint tíz éve dolgozik az üzemben, a követ­kező felvilágosítást adja az üzem helyzetéről: — A németek, mielőtt eltávoztak volna innen, üzemünket úgyszólván teljesen tönkretették. 22 kocsiból összesen 8 kocsit hagytak meg szá­munkra és ezek a megmaradt ko­csik is nagyrészt javításra szorultak. A németek azt a parancsot adták nekünk, hogy az üzem gépeit szed­jük szét, csomagoljuk ládákba és rakjuk be az erre a célra előkészí­tett vasúti kocsikba. Mi munkások pontosan tudtuk, ha gépeink egy­szer a vagónokba kerülnek, soha többé nem látjuk azokat vissza. Er­re közösen elhatároztuk, hogy ezt a csomagoló munkát lehetőleg minél lassabban fogjuk elvégezni. Tudtuk, hogy a németek talpa alatt ég a ta­laj és mi mindenáron időt akarunk nvernf. Ez a tervünk azonban nem sikerült, mert a németek állandóan sürgettek bennünket és munkánkat meglepetésszerűen ellenőrizték. — Így hát — folytatja Csiszlikov­szky — miután azt láttuk, hogy ez időnyerés terve nem kedvez szá­munkra, gyors elhatározással a szét­szedett gépeket gödrökbe hajítottuk, letakartuk a gödröket mindenféle limlommal, ócskavassal, a németek­nek pedig azt válaszoltuk, hogy a pépek már a vagónokban vannak. Amikor azt kérdezték, hogy melyik vagónban, hirtelen azt válaszoltuk, hogy a vagónt nemrég pgv vonathoz csatolták és a vonat elment. — Ezekben a válságos napokban — folytatja Csiszlikovszky — az éle­tünkkel játszottunk, de kockáztat­nunk kellett, mert különben a vá­ros forgalma teljesen megbénult vol­na. Ettől eltekintve azonban mi munkások ragaszkodtunk a gépek­hez, ahogy minden munkás ragasz­kodik a szerszámaihoz. Ha ez a ra­gaszkodás nincs meg bennünk, alig­ha tudtunk volna ilyesmiré vállal­kozni. Tervünk sikeréhez az is hoz­zájárult, hogy üzemünk itt van kö­zel az állom'shoz és pontosan tud­tuk, mikor indul el e^y vonat és könnyen hivatkozhattunk arra, hogv a vágón már elindult. Csiszlikovszky szeme csillog, ér­telem, els"ántság lobog fel benne és kormos, olajos arcát elégedettség vonja be, amikor élénk hpngon, r^mléltetően pibpo^íi} a' üzem sö­tét napjainak a történetét. Az üzem nemcsak kocsikat javít, hanem újakat ís gyári Csiszlikovszky a kocsiszínbe ve­zet, ahol a sínek alatt mélyen vájt alagutak futnak. Ezeken a síneken most beteg villamoskocsik veszte­gelnek és az üzem munkásai feke­tén, kormosán ott motoszkálnak az alagútban hatalmas csavarokkal és javítják a kocsi alvázát. Csiszli­kovszky bemutatja Szobod Lajost, a művezetőt. Szobod Lajos, hatalmas szál em­ber, harmincéves lehet, arca telt, egészségtől sugárzó, tekintete rend­kívül nyugodt, szűkszavú ember. Önként egyetlen szót sem mo/id. Be­szélgetésünk folyamán kiderül, hogy az üzem legértékesebb munkaerői közé tartozik. Itt a kocsiszínben minden este megvizsgálják a kocsikat, amelyek nappal üzemben voltak. Az egyik sínpáron egy készülő vadonatúj ko­csit veszünk észre. Szobod Lajos, a műhelyvezető nem kerülheti el a sorsát, beszélnie kell, magyaráznia részletesen, hogy megértsük a mun­ka menetét. — Igen, — mondja zavartan a szűkszavú műhelyvezető — új ko­csikat is gyártunk, bár a mi üze­münk javításokra van berendezve. Miután kevés a kocsi és új villamos­kocsik beszerzése igen drága és kö­rülményes, mi munkások elhatároz­tuk, hogy egyedül fogunk kocsikat gyártani. Az üzemben eddig két új kocsi készült. Csiszlikovszky élénk hangon köz­bevág, hogy a kocsikat a műhelyve­zető tervei szerint készítették. Szo­bod Lajos zavartan pislog és moso­lyog. Látni rajta hogy kínos neki szíve legbensőbb ügyéről egy újság­író előtt beszélni. Dehát nem lehe­tünk tekintettel ilyen érzelmekre és most már kíméletlenül üliYzöm kérdéseimmel. — Üzemünkben kevés a szakerő és úgyszólván hat szakemberrel °-yártiuk a kocsikat terveim alapján. ETY kocsi srvártása 8 hónapig is eltart és mindez azért van, mert ha sürgős javítás érkezik a műhelybe, akkor a gyártási munkálatokat ab­ba kell hagynunk, hogy a javítást idejére elvégezzük. Így hát azt sem mondhatom meg pontosan, mennyi ideig tart ilyen új kocsinak az el­készítése. A gyártási munkálatokat örömmel vállaltuk és örömmel foly­tatjuk a munkát. Pillanatnyilag há­rom új kocsi munkálatai vannak fo­lyamatban. _ Ha egy kocsi elkészül, — foly­tatja Szobod — akkor az egész üzem ünnepe. Egy kicsit büszkék vagyunk mindannyian erre a szép és haszros munkára. Hatan csináljuk, de azért mindenki valamivel hozzájárul, hogy az üzem díszei hamarabb üzembe ke­rülhessenek. Ezeknek az új kocs knak az az előnye a megrendelt kocsikkal szemben, hogy jóval erösebbek és 40%-al olcsóbbak. Ezenkívül az új kocsik kényelmesebbek is. Az eddigi használt kocsikon amelyeket Prága rendelkezésünkre bocsátott a vezető­nek állnia kellett, az új kocsikban azonban kényelmesen ülhet. Gyárt­mányainkat jóval hosszabbra és szé­lesebbre is készítjük. Munka közben is támadnak ötlete nk és azolfet ala­pos megfontolás és mérlegelés után meg is valósítjuk. így az újabb ko­csik a munkatempóban szerzett ta­pasztalataik révén egyre jobbak és kényelmesebbek lesznek. A beszámoló hevében Szobodnak megered a nyelve, mosolyogva meg­jegyzi, hogy munka közben szülnek a legjobb ötletek. _ őszintén szólva örülök, hogy itt tartunk, mert a felszabadulás után igen sivár képe volt üzemünk­nek. A németek elszállították az egyenirányítót is, amely váltóáram­ból egyenárammá alakítja a villany­erőt és kénytelenek voltunk augusz­tus'g szünetelni a forgalommal. Csak is a poprádi villamosmüvek segítsé­gével tudtunk megindítani kocsijain­kat. Tőlük kantuk ugyanis kölcsön az egyenirányítót és csak akkor ad­hattuk vissza, amikor ujat szerez­tünk. Az új egyenirányító állomás Az egyenirányító állomás dísze és magva a villamosmüveknek. Hatal­mas gépezet ez, az üzem legszebb részében van elhelyezve, a kapcso­lók a gombok fényesen ragyognak rajta és ide csakis a beavatottnak van szabad belépése. A villamosmü­vek szentélyének hívják az egyen­irányító állomást. Maguk a munká­sok építették be és szerelték fel e komplikált génezetet. A terem köze­pén trónol a váltóáramkapcsoló, mel­lette jobbra állnak a váltó áramfül­kék, ezektől derékszögben pedig az egyenáramfülkék. Az itteni villanyteleptől az üzem vátóáramot kap a saját telepére és ez a gépezet itt a higanygőz-áram át­alakítók révén átalakítja egyenáram­1 má. Varga Ferencz, aki az elektro­technikai üzemben dolgozik a teker­cselési munkálatoknál magyarázza ezt. Varga, ez a 40-50 év körüli szak­ember, az egy jó akaratú tanító tü­relmével végzi ezt a feladatát. — Mi itten kérem a hajtómótoro­kat tekercseljük. A villamosságot drótok közvetít'k és ezek a drótok tekercs alakjában vannak sodorva. Mármost prágai kocsik ötszáz voltos feszültségű villanyárammal futottak. Mi átalakítjuk 800 voltos feszült­ségre, amely nekünk megfelel. Ez az átalakítás tekercselés útján tör­ténik. Az egyenirányító állomást elhagy­va, az üzem műhelyeit keresem fél. Ctközben Kenyeres Istvánnal talál­kozom, aki tizenegy éve dolgozik itt géplakatos és az üzemben rábizták a mótorok szerelését és karbantartá­sát. Arra kérem, hogy mondjon va­lamit az üzemről. Kenyeres zavar­tan mosolyog és kijelenti, hogy ö munkával fejezi ki, amit az üzemről mondhatna. Szobod Lajoshoz fordulok és meg kérem, hogy magyarázza meg a ko­csigyirtás menetét. Elcfezör lefektetjük az alvázt — kezdi magyarázatát Szobod, — ez tisztán lakatos és hegesztő munkák­ból áll, ezután felállítjuk az oldalvá­zákat, a munkamód ugyanaz mint az alváznál. Van egy kitűnő hegesztőnk, Zsehöbitz Alfréd, aki ezt a munkát gyorsan s szakértelemmel elvégzi. De tessék itt is van ... Zschöb tz tényleg előttünk áll és mosolyog, kormos arcból vidám elé­gedett szeme csillog. Megjegyzi, hogy villannyal hegeszt és már is siet a mvnkája után. Szobod tovább magyaráz. — A vájakra kerül a p'éh'emez, majd az esztergályos munka követke­zik, utána az asztalos munka. És kész a kocsi., ­— Es kész a kocsi — vág közbe valaki hátunk mögött. És íme it' áll előttünk Orosz Isi ván, kissé gúnyosan és mindenttudóan. Amikor megkérdezem, liQgy mi a fel­adata az üzemben, azt válás tol ia, hogy 6 egy vén gépész és egy vén szocialista. Sem az egyikről, sem a másikról nem tud leszokni. A továbiak során kiderül, hogy Orosz elvtárs pontosan megfogalmazott mondatok kai tudja közölni mondanivalóját. — Kedve? elvtárs — mondja Orosz Lajos — itt csak akkor lehetne szó munkaversenyről, ha történetesen mó­dunkban lenne egyszerre két új ko­csit gyártani. Azok pedig, akik a ko­csit készítik csak ezzel a munKaval lennének elfoglalva és így pontosan meg lehetne állapítani, hogy melyik munkáscsopor* dolgiozik gyorsban és ügyesebben a másiknál. Sajnos, ez nálunk lehetetlen és arra sincs mó­dunk, hogy szakembereink tisztán a kocsigyártással foglalkozzanak. Mert. ha történetesen egy sürgős javítás érkezik, akkor máris abba kell hagv niok a munkát az új kocsinál és neki kell látniok a javításhoz, hogy időre elkészüljön. — Ö, azért nem kell aggódni — folytatja lelkesedéssel Orosz — az it­teni munkateljesítmény felülmúlja a munkaversenyt is. Ezt határozottan merem állítani, mert mindannyian lel­kiismeretesen elvégezzük kötelessé­günket. Csak egy példát mondok. Amikor elhatároztuk az új kocsik gyártását, a legnagyobb gondot oko­zott nekünk a sebesség-szabályozó megszerzése. Prágából hajlandónak mutatkoztak arra, hogy leszállítsanak 1950-ig két ilyen szabályozót 112 ezer korona értékben. Eltekintve attól, hogy horribilis árat jelent ez az ösz­szeg számunkra még várnunk is kel­lett volna 1950-ig. Munkásaink erre elhatározták, hogy maguk készítik el a szabályozót is. Ok maguk öntötték ki a hozzávaló alkatrészeket, amelyek megmunkálását magukra vállalták és hat hónán alatt elkészült a két sebes­sé<rszabáIyozó és az egyik a tizes ko­csin már működik is. — Ezidőszerlnt — folytatja Orosz lendületesen — folyamatban több ilyen szabályozó-kapcsoló gyártása, ame­lyeknél a főmunkatársak Rajter és Meierdorf szaktársak. Meg ke'l itt jegyeznem, hogy sikeres és eredmé­nyes munkánk végrehajtásában se­gítségünkre van Roskoványi igazgató és Ludrovszkv technikai vezető, akik mondént elkövetnek, hogy a megfele­lö_ anyag rendelkezésünkbe álljon és készséggel azon vannak, hogy törek­vésünket elősegítsék. Még megtekintjük az asztalosmű­helvt, ahol Csehvala Simon az új ko­csikat fával burkolja be, ülőhelyeket készít és ugyancsak itt akadunk rá Buck Jánosra, a mázolóra, aki kijelen­ti, hogy ő rá vár az a feladat, hogy lakkfestékkel takarja !e mindazokat a kis hibákat, amik az új kocsikon meg­mutatkoznak. Végül felkeressük a kassai villamos­vasút igazgatóját, Ro^koványit az iro­dában. Roskoványi felvilágosít arról, hogy a felszabadulás óta körülbelül hétkilométer hosszú pályát építettek és most van folyamaiban az egymene­tü vágány duplamene'üre való átépí­tése, hogy meggyorsítsák a kocsik menetét. Ez a munka, véleménye sze­rint még két évet vesz igénybe. Mindez természetesen rengeteg "be fektetést jelent, amit csakis hosszú­lejáratú kölcsönnel tudnak lebonyolí­tani. Az iizem dolgozóival megvan elégedve, kitűnő munkaerők mind és kedvtelve végzik munkájukat. Roskoványi igazgató még feszólít, hogy nézzük meg az új épületet, amelynek munkálatai most már a be­A trnaual Kovosmalt folytatja a munkaversenyt A trnavai Kovosmalt üzeme néhány közös munkaágban versenyre hívta íel a lipcsicai acélműveket. Lipcsica elfogadta a felhívást és így igen ér­dekes verseny vette kezdetét az öt­éves terv jobb teljesítése, az egyes alkalmazottak munkaeredménye és a ledolgozott munkaórák terén. Amunkaverseny részleteiről a lip­csicai üzem kiküldöttjei megegyeztek a Trnaván tartott megbeszélésen. A munkaversenyről mind a két üzem je­lentést fog küldeni Hlavaty elvtárs­nak, a prágai központba, az Acélipari Alkalmazottak Szövetsége titkárának. A munkaversenyben résztvevő cso­portok kötelezték magukat, hogy a nyert tapasztalatokat egymás közt ki­cserélik, hogy így a munka termelő­képességét emeljék és a munkatelje­sítmény állandóan növekedjen. A trna­vai Kovosmaltnál Lazik elvtársnő pél­dáját követve 9 elvtárs és elvtársnő jelentkezett, hogy emeljék munkanor­májukat. Dusek Janka 10 százalékkal való emelést kert és kötelezte magát, hogy ezt az új normát 15 százalékkal is túllépi Hejt'mánek Jozefina 11 szá­zalékkal való munkanorma emelést kért, Polák János 10 százalékkal, épp­úpy Culinka József is. A 10 száza­lékkal való tömeges normaemelést kérték Bresztovanszká Jana, Krc Ró­zsa, Ilornák Ágnes és Mikulek Anna e!vtársnők. A nők ezel meg akarják mutatni, hogy éppen ők vannak azon, hogy áruink íiai le legyenek szállítva. A trnavaí Kovosmalt ismert újítója, Nagy János elvtárs, aki újítása javas­lataival az üzemnek már több mint másfél millió koronát takarított meg, újpbb újító tervet nyújtott be. Ez kb. 400.000 Kcs megtakarítást jelent az üzemnek. Nagy elvtárs egyike a leg­öntudatosabb kommunistáknak, a leg­kifarlóbb és legszorgalmasabb munká­soknak. Csehszlovák miniszterek tisztelgése Lessin mauzóleuma előtt A csehszlovák miniszterek moszk­vai tartózkodásuk során megtekintet­ték Lenni mnizólenmát, ahol koszorút helyeztek el. A mauzóleum előtti tisztel­gés iinepi keretek között folyt le. \ miniszterek este resztvettek a Kis Színház Konstantin Szimonov „Idejren árny" című színdarabjának előadásan. Szerdán délelőtt Kopecky és Slechta rr nziterek megnézték a Mozsajszky utcai új lakóházakat. Plojhár m'nísr­ter megtekintette a Bottkin-kórházat. Az Egyesült Államok szabotálja az atómbizottság működését Osborn, az Egyesült Államok atóm­bizottságának tagja tegnapi előter­jesztésében követelte, hogy a bizott­ság jelentse be az Egyesült Nemze­tek közgyűlésének, hogy eddigi mű­ködését tekintse semmisnek, amíg az öt nagyhatalom az atómkérdésben nem köt egyezményt. A szovjet és ukián kiküldött tiltakozott az atóm­bizottság működésének ilyen módon való elgáncsolása ellen. A közgyűlés egyik 1946-i határozata értelmében utasította az atómbizottságot, hogy dolgozzon ki az atomfegyverek hasz­nálatának meg'iltásra és az atom­energia nemzetközi ellenőrzésére vo­natkozó konkrét javaslatot. Ezt az eredeti határozatot 1948-ban az Egye­sült Nemzetek közgyűlése az angol­szász szavazógépezet folytán olyan­képpen módosította, hogy a bizottság tegye feladatául annak megállapítását, vájjon létezik-e valamilyen alap az atomenergia nemzetközi ellenőrzésé­nek megteremtésére. A Szovjetunió azon az állásponton van, hogy a bi­zottság továbbra is folytassa elkez­dett munkáját és dolgozza ki az atom­fegyverek tilalmára és az atomener­gia nemzetközi ellenőrzésére vonat ko­zo javaslatát. Új csepkőbarlang Szlovenszkfin A Szlovák Turistaklub tagjai a na pókban a harmaneckei csepkőbarlang­ban 30 méter nagyságú üregre buk­kantak. Az üreg a barlang főhajója alatt terül el s tele van régieredetü szebbnél-szebb c-sepkődísszel. WWtWWWWW WMIWMM WmWW4 fejezés felé közelednek. Az egész földszintet eyy óriási terem foglalja el. Itt helyezik e la villamosművek új gépműhelyét, fent a? emeletet pedig fürdőszoba, mosdó, zuhanyzó és pléh­szekrényekkel ellátott öltözőhelyiség foglalja el. ' ** — Amint látja — mondja az igaz­gató —, gondoskodás történik itt a munkásokról, de ünnepélyesen kije­lentem, hogy mindezt még is érdem­h k- (sz. b)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents