Uj Szó, 1949. július (2. évfolyam, 69-93.szám)

1949-07-23 / 86. szám, szombat

1949 július 16 UJSZ0 ­Lenin elvtárs beszélgetése Klára Zetkinnel a nők egyenjogúságáról Lenin elvtárs több Ízben foly­tatott beszélgetést Klara Zetkin­nel, a nemzetközi munkásmozga­lom egyik nagy harcosával a nő­kérdésről. Klara Zetkin kommunista irónö Németonsszágban született. Erede­tileg tanítónő volt, majd Z. Osszip orosz iró felesége lett. Az első szocialista női lapot „Egyen­lőség" cimen ő szerkesztette. A német birodalmi gyűlés tagja volt. 1921 ben a női kommunista inter­nacionálé elnökévé választották. Lenin elvtárs egy beszélgetés alkalmából a következőket mond­ta: „A proletariátus diktatúrájának kormánya szövetkezve a párttal és a szakszervezetekkel, természe­tesen mindent elkövet, hogy a férfiak és a nők maradi felfogá­sán győzzön, s a régi kommunis­taellenes pszihológ'a alól kihúzza a talajt. Magától értedödik a férfi és a nő teljes egyenjogúsága a törvény előtt. A nőket beosztjuk a szociális gazdaság, közigazgatás, igazságszolgáltatás és kormányzat szerveibe. Minden tanfolyam és iskola nyitva áll előttünk, hogy szak­mai és társadalmi teljesítőképes ségüket fokozzák. Közkonyhákat és éttermeket léte­sítünk, mösó-és javítóműhelyeket, csecsemőápolókat, óvodákat, gyer­mekotthonokat és különböző ne­velőintézeteket. Szóval, komolyan vesszük programunknak azt a követelését, hogy a magánháztar­tás gazdasági és nevelő funkcióit átvisszük a társadalomra. Ezzel a nő felszabadul a régi házi rabszolgaság és férfira utalt­ság alól. Tehetségének és hajla­mának megfelelő társadalmi te­vékenységet teszünk neki lehe­tővé. A gyermekek jobb fejlődési le­hetőséget kapnak, mint odahaza. A munkásnő megvédésére mi hoz­tuk a legfejlettebb törvényeket s a szervezett munkásság megbízot­tai hajtják végre őket... — mon­dotta Lenin elvtárs. Azután a falusi asszonyokról iszólva így folytatta: — A proletárdiktatúra alatt a megvalósulandó kommunizmus so­rán a falusi asszony felszabadulá­sa is elérkezik. Iparunk és mezőgazdaságunk elektrifikálásától nagyon sokat várok ezen a téren. Ez óriási mii lesz. Nagyok, roppant nagyok a keresztülvitel elé gördülő nehéz­ségek. A legnagyobb tömegerőn­ket kell megoldásukra felszabadí­tani, felnevelni. Milliónyi nő ere­jének kell itt segíteni — fejezte be a beszélgetést Lenin elvtárs." Mi is követjük a Szovjetúnió pédáját és Lenin elvtárs tanítá sait. Nálunk is a szociális intéz­mények egész sorát állítják fel ötéves tervünk megvalósításával és igyekszünk levenni a terheket a dolgozó nők válláról, amiket az asszonyi munkák jelentenek a nőknek. Asszonyaink bekerül hetnek a munka minden területé­re, sőt olyan állásokba, ahová az­előtt soha sem jutottak volna. Ezeket kell szem előtt tartani minden nőnek, aki résztvesz a népi demokrácia nagy harcaiban. T. M. -Ggíj la ytí tó nő oisszaem lékeié esc A legféktelenebb kis nebuló volt az osztályban. Mint kezdő tanítónőnek, sok keserves percet szerzett. Mindig későn jött. Most is látom magam előtt, ahogyan berohant piszkos, fehér ma­trózblúzában — valami „úrigyerektől" kaphatta —, mezítláb, hóna a'att a rongyos olvasókönyvvel, szamáríüles füzetekkel, viharvert tolldobozzal. Nem mentette ki magát, fejét lesütve ha­ladt el a katedra mellett, egyenesen a helyére. Egyszer úgy robogott be, hogy spárgán maga után gurított egy közepén átfúrt cipőkrémes dobozt. Az osztály ragy gaudiummal fogadta és kórusban üvöltötték: „Fülöp, Fülöp" Ügy líivták: Fülöp Ferinek. Alig tud­tam lecsendesíteni őket, igaz, hetven­ketten voltak egy külvárosi isko'a II. osztályában, még úgy harminc évvel ezelőtt. Leghathatósabb fegyelmezési esz­közöm, a mese sem Togott rajta. Volt a viselkedésében valami szinte tudatos, megfontolt ellenkezés. Sokszor bizo­nyos öreges vonást figyeltem meg rajta — mintha nem is gyerek lenntíT Egyszerűen nem bírtam vele: ha OH vastunk, almát evett, ha számoltunk^ ceruzáját hegyezte, óra alatt paofr­galacsinokkal dobálódzott, verekedett stb.. stb. Egy tavaszi napon feltűnően xsjtn desen nyitott be az osztályba, a szo­kott negyedórás késéssel. Arca píros volt a láztól, torka be volt kötve, Iá4­szott rajta, hogy komolyan beteg. El­lenkezés nélkül kijött a helyéről, meg­néztem a torkát: be volt dagadva, raj­ta gyanús lepedék. Hazaküldtem:" „Édesanyád hívjon orvost!" De nem tudtam megnyugodni. Megnéztem az osztálykönyvet: apja ismeretlen, any­ja dohánygyári munkásnő. Vájjon tényleg hivnak-e orvost? Akkor még nem volt divatban a családlátogatás, környezettanulmány. Elmentem meg­keresni. Jó messze lakott a külváros­ban. Megtaláltam a házat, a hátsó ud­varban laktak. Miközben a lakást ke­restem, véletlenül beneztem egy abla­kon és a kép, amit láttáin, mély hatás­sal volt további pedagógiai működé­semre. — Szegényes, szűk kis szoba. Az ablak világában kopott bölcső, tar­ka cihák között egy síró csecsemő. A bölcső mellett, lázas fejét kábultan lehajtva, az én kis haszontalan fiam ül összeroskadtan, lábával a bölcsö'i ringatva. Sok mindent megértettem ebben a pillanatban. Ámuló, felragyogó szeme kárpótolt a hosszú botorkalásért. A szomszédasszonytól megtudtam, hogy nagyanyja valamelyik utcasar­kon almát árul. Felkutattam. A „dif­téria" szóra ijedtén szipogVa szedte össze piros almáit és totyogott haza. A pénztári orvost is mozgósítottam. Néhány hétig hiányzott. Amikor visszaérkezett, ki volt cserélve. Leg­jobb gyerekem lett. — A pöslyéni kúrszalen épüle­tében diétikus konyhát nyitottak, ahol a betegek orvosi előír és sze rint étkeznek. A diétás konyha a népélelmezési intézet és a dié­tikus állami intézet vezetése alatt — Baromfikiállítás Bratfstává­ban. A bratislavai járás baromfi tenyésztőinek szövetsége július 30-án és 31-én Bratisl^vában iMa­kovického út 306) baromfikiállí­tást rendez, melyen egyszersmind osztályozni fogják a baromfiakat. A kiállításon galambokat, tyúko­kat, ludakat, kacsákat, pulykákat, gyöngytyúkokat stb. találunk. Kéí csinos kötényf terveztünk a háziasszo­nyoknak. Szabásuk egy­szerű, még a befőzés nagy munkája mellett is néhány óra alatt meg­varrhatják. Az első két méter csí­kos mosóanyagból készül Minden dísze a szép sza­bás és köröskörül a cak-! kozás Ezeket nem hí­mezzük ki „slingeléssel", hanem jókora, fél ötforin tosnagyságú cakkokat szabunk az anyagból ésj alászegjük A kötény' nyakban és hátul derék­nál masnira kötődik. A bő, harangszabású szok­nyarészt a harangszabású' alj szabásmintája után ké-| szítjuk. „A" a fél ele'e.j ,,B' a szoknya tele, „C"| a zseb. A második kötényhez két és léi méler egyszínű és egynegyed méter pe­pita anyag kell (pl. vilá­goskék és búzakék-fehér kockás). A két mell alatt, é« há'ul kicsit bevarrunk beiőle, hogy a'akhoz si­muljon (D). A szoknyát bővebbre szabjuk a ha­rangszabású aljnál, hogy behúzhassuk (E). Hátul végig gombolódik; gom­bos az öve, derékrésze, vállpánt ja is. Blúzzal há­zi ruhának viselhető. Ugyanez a szabás japán­tijias, szélesgallérú bole­róval napozó ruhának is megtelel. Befőzési tanácsadó Baracklekvár Az érett barackot forró vízbe dobjuk, néhány pillanatig forrni hagyjuk. A barack héjat lehúz­zuk, ugyanakkor kimagozzuk. Egy ki­ló kimagozott, hámozott barackot 40 —60 deka cukorral előző este lecuk­rozunk, má >n<ip, a forrástól számított 20 percig főzünk. Mielőtt a tűzről le­vennénk kevés szalicilt (öt kilóhoz kb. egy késhegynyit) adunk hozzá. For­rón üvegekbe öntjük, légmentesen el­zárjuk. Ügynevezett „duntszba" tesz­szük (a forró üvegeket papírba csa­varva párnák, vagy pokrócok közé rakjuk) és kihűlésig benne hagyjuk. Ringlóbefőtt: Zöld ringlót tűvel megszurkálunk, gyenge ecetes vízben kifőzünk, üvegbe rakunk. Edes cukor­szirupot készítünk. Kb. egy kiló gyü­mölcshöz 35—40 deka cukrot ve­szünk. A kihűtött szirupot ráöntjük az üvegbe rakott gyümölcsre. Minden üveg tetejére egy egeszen kis csipet szalicilt teszünk Hideg vízzel telt fa­zékba helyezzük a lekötözött üvege­ket éí .a vtz iorrásátci simított 5—10 percig fo raljuk. Utána levesszük a tűzről, pokróccal betakarjuk az edényt és másnapig úgy hagyjuk. Zöldbab: A megtisztított, összevá­gott és megmosott zöldbabot lobogó vízbe dobjuk és ahogy felforrt jól le­szűrve kiszedjük Üvegekbe rakjuk és gyenge ecetes, só.- vizet (semmi eset­re sem azt, amiben a bab főtt) öntünk rá. Kevés szalicilt teszünk minden üvegbt. A lekötött üvegeket hideg vízzel telt fazékba tesszük és a fonás­tól számított 15—20 percig forraljuk. Levesszük a tűzről, pokróccal betakar­juk az edényt és másnapig úgy hagy­juk. ARATA5 Perzselőn süt le a nap, A földeken aratnak. Daltól hangüs a határ, Folyik a nagy munka már. A legények kaszája, Rendet vág a búzába. Nyomukban a lánysereg A kévékéi köti meg. Ahogy gyorsan haladnak, Egyre több lesz az asztag. Majd a kocsin behordják. Cséplőgépbe beszórják. Onnét ömlik a zsákba És kerül a magtárba. S jövő héten, gyerekek, Ebből esztek kenyeret! Miklós bácsi. AFARKASTANYA Megérkezett a iraktor Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperencián is túl — volt egy to­jás. Ez a tojás megindult a világra. Görgött, görgött. Egyszer találkozik egy rucával. Azt kérdi tőle a ruca: — Hová mégy, tojás koma? — Megyek világgá. — Én is megyek, menjünk együtt. Mennek, mendegélnek, találnak egy kakast: Hova mentek, ruca koma? .— Megyünk világgá. _ Én is megyek, menjünk együtt. Megint mennek, mendegélnek, ta­lának egy varrótűt. Az is hozzájuk szegődött, aztán, amint négyen foly­tatták útjukat, szembejön velük egy rák is: — Hová mentek, tü koma? — Megyünk világgá. — Én is megyek, menjünk együtt. Megint mennek, mendegélnek, ta­lálkoznak egy lóval, végül pedig egy ökörrel, mig egyszer rájuk este­ledett. Ott volt egy kis ház, abba bementek. Ki-ki lefeküdt a maga helyére. A tojás belefeküdt a tüzes hamuba. A ruca meg a kakas fel­ültek a kandalló tetejébe. A rák be­lemászott egy dézsa vízbe. A tü a törülközőbe szóródott belé, a ló le­feküdt a ház közepébe, az ökör meg a pitvarba. Egyszer jön ám haza tizenkét far­kas, akié a kis ház volt. A legöre­gebb még messziről elkezdett kiabál­ni: — Phü, phü, de idegen szagot ér­zek, ki mer bemenni? Volt köztük egy hányaveti, az azt mondta, hogy ő bemegy, ha ezer ör­dög is van odabenn, nem fél semmi­től. Be is ment. Hogy az övék volt a ház, egészen tudta a dörgést, mi hol áll. Legelőször is a kandalló tete­jén kereste a gyujtófát, hogy majd mécsest gyújt, de a kakas meg a ruca elkezdtek lármázni, akkor be­lenyúlt hamuba, hogy majd parazsat keres, de a tojás elpukkant, szaladt a dézsához mosakodni, ott meg a rák csípte meg ollójával, aztán sza­ladt a törülközöhöz, ott meg a tü szúrta meg, na?y ijedten a ház kö­zepére ugrik, ott a ló rúrja oldalba. Erre a farkas elkezdett ordítani. — Jaj, fussunk, fussunk! Éa:s7a­kadás, földindulás! Valamennyi ör­dög odabenn van. Nyúlok a hamúba, meglőnek puskával. Szaladok dézsához, megvágnak ollóval. Kapkodok kendőhöz, bánva szúr ' tűiével. Futok ajtó mellé, kilöknek lapáttal. Szaladok pitvarba, vesznek vasvilHra! • E<?v kiált: hep-hep-hen! Más ordít: Add feljebb! Akkor nagyot estem, Bezzeg nekiindultak, még most is szaladnak, ha meg nem álltalt. A A mi falunkba érkezett meg! Csillo­gó szemekkel állták körül. — Bizony, jó kis masina. — Ez aztán igen, ilyen kell nekünk — mondogatták é'; se vége se hosz­sza a gyönyörködésnek. Este lett, mi­re lassan szétszéledtek a falusiak. Az én apám kézerifogott s ketlen ballagtunk hazafelé. Láttam erősen tö­ri a fejét, még beszélt 's magában. — Nem, nem hagyom magam becsapni, hogy aztán a íek> termést elvegyek. Nem, aztán — morogta — jó lesz ne­kem a kézieke ezután is, az apám is azzal szántott, én is azzal dolgozom. Szerettem vo'na mondani neki vala­mit. de nem mertem, mert nagyon morgós kedvében volt Otthon, dühö­sen dobta le porlepte kabát iát, megint csak dünnyögött és úgy kanalazta a tejespuliszkát, mint aki nem is tudja mit eszik. .Másnap a falu dolgozói a traktor után mentek ki rétre Délben már énekelve tartottak hazafelé. Apám egész n-ip úgy dolgozott, mint egy ló, de hiábf no, a traktor egy félnap alatt sokkal többet szántott, mint apám egé«7 nap. Láttam az arcán, hogy bánja a dolgot, de félt, hogy k :ncvetik éz duzzogva dolgozott to­vább. Másnap, amikor a traktor visszafelé robogott, odakiáltott neki Szeged' Já­nos bácsi — Zsigq te aztán még nem gontoltad meg magad? — En mán .. valahogy úgy.... meggondoltam volna ... — Hátha igen, mért nem jössz kö­zénk? — — Aztán visszavesztek? — — Miért ne? Nem törültünk mi tc­ged a listáról. Szóval, ha akarsz, jö­hetsz már holnap Este apám jókedvű volt, még ját­szott is velünk Másnap mái a többi emberrel ment szántani, belátta, ho«y mégis csak hasznos a tiaktor. G. V. fej ötö Mi az e'ekttomo* ellenállás mérték­egysége? Hol halt meg II. Rákóczi Ferenc? Melyik fém lát<n neve a stannum? Ki a csehszlovák miniszterelnök? Melyik szép kerti virág volt tulajdon­képpen a vadontermö ibolya? Miért kell rr<-.gmo>ni a gyümölcsöt, mielőtt elfogy-i'zt mki Hány szótagot irn*k le percenként a parlamenti gyorsítók? Mivel lehet legkönnyebben kivenni a tintafoltot « szép feliét ruhából? Olvassátok és terjesszétek az UJ SZOT

Next

/
Thumbnails
Contents