Uj Szó, 1949. június (2. évfolyam, 44-68.szám)

1949-06-22 / 61. szám, szerda

msm 1949 Június 22 LÖRINCZ GYULA: Héliány szó kuitúrmunkásamkhoz Több ízben kellett volna már Itt Léván beszélnem, de eddig — úgy is mondhatnám. — valami fatális véletlen folytán erre még soha sor nem keriilt. Így 1938 őszén is kaptam innen meghívást, hogy tartsak előadást a képzőművéeszetről. Nagy lelkesedéssel készültem rá, hiszen mi sem állt hozzám közelebb, mint ez a témakör. Beszélni Rembrandtról, a/, elesettek, a koldusok utolérhetetlen festőjéről, a színek, az ecsetkezelés örök modern mesteréről. Beszélni Goyáról, a forradalmi veleitással telítettt nagy spanyol festő hányt-vetett életéről, üldöztetéséről és müveiről. Beszélni Daumier mély társadalmi kritikájáról, az „Igazságszolgáltatás" bírái, ügyvédiéiről készült rajzairól vagy a nagy újítókról, Cezanneról, Matisseról, Pioassoról, vagy az elvelért éhenhnlt Derkovits Gyulánkról. Mi sem lett volna szebb téma az én számomra, de akkor is közbejött valami. Az ellenség támadóan csörtetni kezdte kardját határainkon. Csehszlovákiát egyre erősebben fenyegette és beláttuk, hogy nem nagyon időszerű művészetről, kultúráról beszélni, mikor határainkon azok készültek betörni, akik revolverhez nyúlnak, ha ezt a szót hallják, hogy kultúra. Beláttuk, hogy a kultúráról beszélni nem időszerű, hogy arról most nem beszélni, hanem azt megvédenünk kell. Így elmaradt a művészeti előadás és helyette Tornóera mentem a nagy népmanifesztáeióra, népgyűlésre, hogy ott kultúra, művészet helyett határaink megvédéséről, a háborúról és a békéről beszéljek. A békéről, a függetlenségről az emberi jogokról és a szabadságról. Ha most mep-kérdezem, hotry az a béke tulajdonképpen mit jelent, akkor visszajutok oda, ahonnan elindultam. A béke a szabadság; a béke a kultúra, a béke a művészetet jelenti, azt élteti. • Tornóc. Azok, akik ott voltak, akik még az első Repüblikára emlékeznek, tudják, mit jelent: Tornóc. A magyar, szlovák, eseh dolgozók összefogásának legszebb tanúságtétele volt! Blagyarok, szlovákok, csellek vállvetve, kéz a kézben, harcra készen a közös hazáért, a független szabad Csehszlovákiáért! Itt mozgósítottuk, mérlegeltük saját erőnket a fenyegető túlsúlyban lévő ellenféllel szemben. Innen apelláltunk szövetségeseinkhez és mi történt? A nyugati szövetségsek egymásután cserbenhagytak, elárultak, eladtak bennünket és csak egyetlen hű szövetségesünk maradt mellettünk, akinek utolsó kérdése az volt, hogy kívánjuk-e segítségét vagy pedig kapitulálunk-e? Ez az egyetlen hű szövetségesünk a Szovjetúnió volt. Ho<ry kérdésére milyen feleletet kapott az akkori kapitalista kormánytól, azt mindnyájan tudjuk. Ha már itt tartok, megmondom azt is, miért említettem éppen itt a lévai Csehszlovák Magyar Dolgozók Kultúregyesülete helyi csoportjának alakuló közgyűlésén Tornócot. Akik ott voltak és visszaemlékeznek még az esti szabadtéri előadásra, talán igazolni fogják azt az állításomat, hogy ez volt az első Republikában a legnagyobb, de ami több, a legjobban megrendezett, magas színvonalú kultúrmegnyílvánulásunk. Ezt az, azóta sajnos, elpusztult lévai barátunk és elvtársunk. Háber Zoltán rendezte. Ezért említettem ezt itt, abban a reményben, hogy talán akad itt köztetek valaki, aki még Háber Zolitól tanult, vagy olyan is, ald még őt tanította és aki az 6" akaratán kívül, erőszakkal abbahaeyatott munkáját ebből a jó tradícióból kiindulva folytatja a most megalakuló CSKMADOK helyi csoportján belül, vn"v annak kereteit is túllépve, aho'v azt valamikor Háber Zoltán is rsinálta. Valahányszor egy-egy ilyen helvl csoport megalakul, mindig nagy reményeket fűzünk ahhoz, hogy valahol feltűnik egy jó szervező, egy tehetséges szavaló, színész, előadó, o' tntó, aki segíteni, nevelni, oktatni. iskoláztatni tudná új és tanulni vá-yó csoportjainkat. Xe felejtsük el, hogy a csehszlovákiai magyar dolgozók kultúrális színvonalának emelése, a magyar népnevelő, felvilágosító munka, a tudomány, az irodalom és művészet népszerű megismertetése csaknem kizárólag a CSEMADOK-ra hárul, Nagyon meg: kell erőltetni magun kat, hogy olyan kádert teremtsünk, amely mnrtezt a munkát el is tudja végezni. Alapos tehetségkutatás, a vidéki csoportok aktivizálása és kellő áttekintése nélkül ezt megvaRákosi Mátyás Rákosi Mátyás miniszterelnökhelyettes, a MDP főtitkára, 1892-ben született Adon. A Keleti Akadémia elvégzése után 1912-ben Hamburgba ment, majd 1913-ban Londonban résztvett a munkásmozgalom szervezésében. 1915-ben, mint a magyar hadsereg főhadnagya orosz fogságba került és mint felszabadított hadifogoly vett részt a Nagy Októberi forradalomban. 1918-ban visszatért Magyarországra, ahol egyike lett a Magyar Kommunista Párt megalakítóinak. A magyar Tanácsköztársaság ideje alatt kereskedelmi népbiztos volt. A forradalom elnyomása után 1920-tól 1924-ig a SzovjetúnióA Prágában időző magyar államférfiak ban tartózkodott, ahol résztvett a Komintern munkájában. 1924-ben titokban visszatért Magyarországra és hozzálátott a^ illegális kommunista párt megszervezéséhez. 1925ben árulás folytán elfogták és csak a munkásosztály nemzetközi szolidaritása mentette meg a statáriális törvényszék halálos ítéletétől. Kilenc és félévi fegyházat kapott. A büntetés letöltése után törvényellenesen nem eresztették szabadságra, hanem ismét bíróság elé állították. A Horthy-bíróság előtt hatalmas beszédben leplezte le az uralkodóosztály népellenes politikáját. Üjabb 15 évi fegyházat kapott. 1940-ben a Szovjetúnió közbelépésére kiszabadult a szegedi Csillagbörtönből és a Szovjetúnióba került. A háború alatt megszervezte a nemzeti ellenállás mozgalmát. 1945-ben visszatért Magyarországra és átvette a Kommunista Párt vezetését. Irányítása alatt a párt a magyar népi demokrácia vezető ereje lett, amely megvalósítja Magyarország újjáépítését és a szocializmus felépítését. Ma a magyar Népfront elnöke, a Magyar Dolgozók Pártja főtitkára és a kormányban miniszterelnökhelyettesi tisztet tölt be. A nép osztatlan szeretettel övezi a legtöbbet szenvedett és az igazságért legtöbbet harcoló nagy fiát. Dobi István miniszterelnök 1898-ban született Ószőnyben, Komárom mellett. Szegény földmunkás volt. Kora gyermeksége óta, mint földmunkás robotolt. Résztvett a földmunkásság bérmozgalmában, amely tevékenységéért többször elítélték és bebörtönözték. 1935-ben belépett a Kisgazdapártba, amelynek balszárnyában a, mezőgazdasági munkásság vezetője lett. 1943-ban bekapcsolódott az ellenállási mozgalomba. Egyike lett a Kisgazdapárt legaktívabb képviselőinek, a németellenes antifasiszta front harcában. A felszabadulás után alelnöke lett a Kisgazdapártnak, de az áruló Nagy Ferencék és társai háttérbe szorítotII magas klérus fenyeget, ennek ellenére: fl katolikus papság és hívők tevábbi tömegei csatlakoznak a katolikus akcióhoz 0 rozsnyói püspök hűségnyilatkozata ták. Az összeesküvés leleplezése után földmüvelésügyi miniszter, később a Kisgazdapárt elnöke lett. Mint a Kisgazdapárt elnöke a baloldali politika következetes képviselője volt, megerősítette a parasztok és munkások szövetségét. A Dinynyés-kormány idejében ismét földmüvelésügyi miniszter lett, 1948 óta miniszterelnök. Gerő Ernő Gerö Ernő államminiszter 1889ben született. Mint fiatal újságíró kapcsolódott be a munkásmozgalomba. 19J8 óta tagja a kommunista pártnak és fontos állást töltött be a magyar proletárdiktatúrában. A forradalom elnyomása után Csehszlovákiába menekült, majd később Németországba ment, ahol 1921-ben kommunista tevékenység miatt bebörtönözték. A fogságból való kiszabadulása után Magyarországra jött, ahol folytatta az illegális munkát, míg el nem fogták. Börtönbüntetése letöltése után a Szovjetúnióba került. 1936-ban résztvett a spanyolországi harcokban. A második világháború kitörése után ismét a Szovjetúnióba megy, ahonnan a Vörös Hadsereggel együtt tér vissza Magyarországra. Előbb közlekedésügyi miniszter lett, majd pénzügyminiszterré választották. Nevéhez fűződik a Magyarország újjáépítéséért folyó harc jelentős szakasza, a közlekedési hálózat helyreállítása. Ma államminiszter, az állami gazdasági hivatal vezetője és a Magyar Dolgozók Pártjának főtitkárhelyettese. Kállai Gyula külügyminiszter 1910-ben született Berettyóújfalun. Falusi cipész fia. Diákévei alatt jutott összeköttetésbe az illegális kommunista párttal. Mint a Népszava munkatársa, harcolt a felszabadító mozgalom céljainak eléréséért, a munkás-paraszt egység megerősítéséért. 1942-ben elfogták és egészen a felszabadulásig börtönben ült. A Népfront közigazgatási bizottságában a Kommunista Párt képviselője volt. A felszabadulás után tagja lett a Magyar Dolgozók Pártja központi bizottságának. A magyar kultúra demokratizációjában jelentős szerep jutott neki 1945-ben államtitkár lett, majd 1948-tól az elnöki iroda vezetője. 1949 júniusától külügyminiszter. Napról napra növekszik a római katolikus plébánosok és hívők száma, akik csatlakoznak a katolikus akció mozgalmához. Az egyház vezető papjai azonban, ahelye.t, hogy figyelmesen hallgatnák a nép és a papság hangját és óhaját, meggondolatlan és veszede mes lépéseket tesznek a népi demokratikus rendszer ellen. Fokozzák a megengedhetetlen nyomást a papság és a hívők felé, hogy ezzel az eszközzel tántorítsák el őket az igazságos ügytől. Maga Berán prágai hercegérsek is megkísérelte a prágai vár Szt. Vitus templomában tartott istentiszteleten, hogy a szószéket az állam elleni izgatás színhelyévé tegye. A p .dsorokban ülő hívők tömege azonban megakadályozta abban, hogy az istentiszteletet államellenes politikai akcióra használja fel, mire a herc&gérsek elhagyta a temp'omot és visszatért palotájába. A szlovenszkói püspökök egyré sze is megkísérelte, hogy hasonló akciót szervezzen, ez az akció azonban megtört a papság hatalmas tllbbségén, akik nem akarták felhasználni szószékeiket ilyen célokra. A magas egyházi mé.tóságok még az egyházjog előírásai szerint sem tilthatják meg papjaiknak és a hívőknek, egy szabad állam szabad polgárainak, hogy tüntetően adjanak kifejezést a köztársaság iránti hűségüknek és hangot adjanak óhajuknak az egyház és az állam termékeny együttműködése kérdésében. A papságot álláspontjában megerős ti az a körülmény, hogy igazságos ügyben mögöttük áll a hívő nép óriási többsége. Azonkívül támogatja őket a Nemzeti Front minden rétege és népi demokratikus ál.amunk, amely föltétlenül megvédi hü fiait, papjait és a hívőket az erőszak minden eszköze ellen. De a vezető papiság rétegeiből is egyre többen állnak az igazságos ügy védelmére. Így például Pobozny Róbert dr., rozsnyói püspök, nyilatkozatot közölt 1949 júni is 20-i dátummal. A nyilatkozatban többek között ezt mondja: „Alulírott Pobozny Róbert, rozsnyói pírpök, ünnepélyesen kije len'em a csehszlovák köztársaság és a népi demokratikus berende zés iránti tántoríthatálan hűségemet. Nem tettem semmit, de a jövőben sem szándékozom olyasmit tenni, amely kárára lenne orszá gunknak." Időközben tovább tart a szlovenszkói papság és hívők aláírási akciója. DéLszlovenszkó körzetei bői közöljük a következő neveket, akik csatlakoztak a katolikus akcióhoz: Sztrehár Dezső plébá nos Kosúti, galántai járás, Dénes Béla plébános, Králov Brod, galántai járás, Ritt Antal plébános, Ekees, Caiovo járás, Német Rudolf plébános, Trávnik, Kocák Vilmos plébános, Stúrovo, Tóth István dékán-plébános, Obida, Tóth Alajos plébános, Bruti, Stúrovo járás, Longauer Mátyás hit oktató, Rozsnyó, Sófalvai Béla plébános, Nenice, Kissimon Jó zsef, plébános, Vrbovka, és még sokan, akiknek neveit helyszűke miatt közölni nem tudjuk. lósítaní nem tudjuk. Ezért nagyon is ajánlatos volna, ha ilyen körültekintő kutató munkát ti is végeznétek, nemcsak a saját csoportotok keretén belül, hanem a kisebb falusi helyicsoportoknál is. Az ilyen kis, falusi csoportokkal kapcsolatban még azt is szeretném megemlíteni, hogy a vidéki városokban megalakult helyicsoportok —, ahol fejlettebb káderek vannak — vegyék át a patronátust felettük, nyúljanak segítőn, tanácsadólag a kisebb vidéki, falusi csoportokhoz. Aktivizálják, oktassák, segítsék őket. Fel kell rázni mindazokat, akik talán a régebbi megfélemlítés hatása alatt eltespedtek, közömbösek, fásultak lettek, öntudatosítani kell minden magyar dolgozót. Öntudatosítani, mert csak az öntudatos magyar dolgozó lesz igazán hasznos polgára a népi demokratikus köztársaságnak, így lesznek belőlük a népi demokrácia szelleme által új értelmet nyert hazafiak. Ml mindenkor élesen elítéltük a nacionalizmus és sovinizmus mindennemű megnyilvánulását, különös hangsúllyal akkor, ha ez a mi sorainkban jelentkezett. Ezt a Csemadok megalakulásánál is világosan leszögeztük; ez azonban nem jelenti azt, hogy valaki ebből olyan helytelen következtetést vonjon le, hogy egy nemzetiségmentes burzsoá kozmopolitizmusban keresse a megoldást. Nem, itt senkit bántódás nem érhet, senkit megfélemlíteni nem szabad, azért, mert magyar és minden becsületes magyar dolgozó nyugodtan részt vehet a magyar kultúrmunkában, ugyanúgy, ahogy részt vesz az ország építésében. Hogy ez nemcsak üses szalmacséplés, idézem Kopecky elvtárs szavait a IX. Pártkongresszuson elmondott beszédéből: „Szükséges végül, hogy eltávolítsuk a nacionalizmusnak azt a befolyását is, amely magyarajkú polgáraink helyzetének rendezését gátolná a köztársaságban és amely megakadályozná azt, hogy testvéri kezet nyujtsunk a magyar munkásoknak és az egész magyar dolgozó népnek, amely nekünk Szlovenszkón önfeláldozóan segít felépíteni a szocializmust". Ennyit arról, ami szorosan összefügg velünk. Kopecky elvtárs még valamit mondott és ezt befejezésül ugyancsak idéznem kell, mert úgy gondolom, egyöntetű lelkesedéssel fogadhatjuk mindnyájan, mint útmutatást, mint egy boldogabb jövő igéretét: „Elutasítjuk a burzsoá nacionalizmus, a sovinizmus befolyásalt és magasra emeljük a proletár nemzetköziség eszméjét. Mert ez az az eszme, amely a munkásság nemzetközi és osztályszolidaritásából keletkezett, amely bevált a dolgozó nép harcában és amelyet a szocializmusért harcolók vittek dicső vörös zászlóikon. Ez az eszme, amely nagy világítótoronyként fényével sugároz és biztosan elvezet bennünket, mint életünk vezető eszméje, a szocializmushoz. Tudjuk, hogy a szocializmushoz dicsőségesen és győzelmesen jutunk, ha a Szovjetúnió és a népi demokratikus állam segítségével a proletár nemzetköziség szellemében haladunk". — Gyászünnep P. Jilemnicky nemzeti költő emlékére. A Csehszlovák írók Szövetségének szlovenszkói csoportja szerdán, június 22-én, 19.30-kor a bratislavai Nemzeti Színházban gyászünnepséget rendez Peter Jilemnicky nemzeti költő emlékére. Ünnepi beszédet Július Sefranek, a KSS kultúrpropaganda osztályának vezetője mond. Jilemnicky életét és működését Michal Chorváth ismerteti. Ezután a Nemzeti Színház tagjai Jilemnicky müveiből adnak elő. Mao-Ce-Tung, az új demokratikus kínai kormányról Mao-Ce-Tung, a kínai Kommunista Párt elnöke, vasárnap Sanghájban az újonnan megalakítandó kínai kormányról beszélt. Beszámolójában a kínai Kommunista Párt elnöke megállapította, hogy a felszabadított Kínában koalíciós kormányt kívánnak felállítani, amelyben a demokratikus szervezetek minden csoportja képviseletet fog nyerni. Mao-CeTung megállapította, hogy a demokratikus kínai kormány hajlandó lesz mindazokkal az országokkal a diplomáciai kapcsolatot felvenni, amelyek a kantoni Kuomintang-kormánnyal a diplomáciai viszonyt megszakítják. • Johnson Canterbourri dékán nem beszélhet a rádióban Johnson, a canterbourri dékán, az ismert angol demokratikus gondolkozó, a BBC-hez azzal a kéréssel fordult, hogy az angol rádióban szeretne előadást tartani keleteurópai útja során szerzett élményeiről. Az angol rádiótársaság most levélileg válaszolt a haladószellemű angol papnak, amelyben megállapította, hogy hangja „nem alkalmas" rádiói közvetítés céljaira.