Uj Szó, 1949. június (2. évfolyam, 44-68.szám)

1949-06-19 / 59. szám, vasárnap

A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1949 június 19, vasárnap 2 Kcs II. évfolyam, 59. szám Dél-Szlovenszkó magyar papjai is csatlakoztak a Katolikus Akcióhoz A népi demokratikus rendszer a béke és felebaráti szere'et bástyáján épül fel Ismeretes, hogy Június 10-én a katolikus egyház számos lelkésze és hívője a Prágában tartott kongresszuson kiáltványban határozott állásfoglalást tett az állam és az egyház közötti viszony helyreállítá­sának ügyében. Azóta egy hét telt el és ezalatt a rövid idő alatt a köztársaság többezer katolikus híve és lelkipásztora csatlakozott eh­hez a határozathoz és erélyesen követelte, hogy az állam és az egy­ház között az egy évvel ezelőtt megkezdett tárgyalásokat sikeresen fejezzék be. 1948 februárjában dolgozóink határozott fellépése véget vetett a népi demokrácia elleni reakciós törekvéseknek, egyben lehetővé tette az ország fokozatos, teljes újjáépítését biztosító szocializmus me va­lósítását. Ebbe a tevékeny munkába a katolikus egyház még nem kapcsolódott bele. Az egyházi vezetők, akiktől eddig függött a kér­dés sikeres megoldása, tartózkodtak a döntéstől. A papság nagy tö­mege ebben a kérdésben eddig semmit sem tehetett a megbékéléstől tartózkodó püspökök negatív állásfoglalása miatt. Hogy is tehettek valamit, amikor a püspökök a papokat a népi demokrácia melletti állásfoglalásuk miatt kiközösítették az egyházból. Pedig sok becsü­letes gondolkodású demokratikus és szociális érzésű papunk van az országban, akik őszinte érzéssel kívánják hiv atásukat és az állani ér­dekeit szolgálni. Krisztus keresztényi tételei sze­rint sem szolgálhatunk egyszerre két úrnak. Helyesen idézik a kato­likusok kiáltványában Szent Máté evangéliumának 6. bekezdéséből a 24-ik verset: Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik és a mási­kat megveti. Nem lehet egyszerre szolgálni az Istent és a Mammonnt. Meg vagyunk győződve arról, hogy a kiáltvány további részében irják, hogy „nem lesz addig igazi nyuga­lom és béke a világon, amíg a ki­zsákmányoló társadalmi rendszert az új, igazságos, szocialista társa­dalom nem váltja fel. A szociális rend teljesen új életet és teljesen új embereket formál. Minden ember­nek joga van, hogy kiálljon az igazság mellett ,amii az emberi sza­badság tudatában senki sem tilthat meg. flz érsekújvári falvakat járva több pappal elbeszélgettünk. Mind­nyájan jóakaratúak és kivétel nélkül a köztársaság iránti hűségükről tet­tek tanúságot, azonban észrevehet­tük azt is, hogy az egyházi rend szerint nincs meg a teljes szólás­szabadságuk és vonakodnak az ál­taluk is igaznak vélt tényekről nyi­latkozatot adni. Attól félnek, hogy ha kiállnának merészen a szocializ­mus érdekei mellett, kiközösítenék őket is az egyházból, ahogy azt Horák, Lukaéoviö megbízottak és Plojhár atya esetében tették. Ez pe­dig nincs rendjén. Az országnak min­den egyes tagja, legyen az munkás, földműves, tisztviselő vagy pedig lelkész, szabadon nyilváníthatja vé­leményét és bátran állhat be a szo­ciális tömegek táborába. Ahogy az összes dolgozók számá­ra az új szociális rend törvényei az irányadók és azok szerint igazod­nak és élnek szabadságjogukkal, ugyanúgy vonátkozik ez a papság­ra is, akik az ország ugyanolyan tagjai, mint a többi polgárok. Hasábokon keresztül felsorolhat­Vasárnapra halasztották a négy külügyin'niszter kővetkező ülését A külügyminiszterek tanácsa csütörtöki ülése a késő -éj­szakai órákban ért véget. A külüyminiszterek tárgyalása két kisebb megszakítással délután fel öttől éjj-1 fél háromig tartott. Az ülés titkos volt és annak befejeztével a következő tartalmú hivatalos jelentést adták ki: A négy külügyminiszter délutántól a késő éjszakai órákig tit kos ülést tartott. A tárgyalások során az osztrák államszerződéssel, valamint a német ügyben való modiis vivendi megvalósításáról tár­gyaltak. A tárgyalásokat vasárnap délután felytatják. Ez az ülés ismét titkos lesz. fiz új lengyel szakszervezeti törvény A lengyel képviselőház elfogadta az új szakszervezeti törvényjavasla­tot. Ezzel kapcsolatban Zavadszki képviselőt, a Szakszervezetek Köz­ponti Bizottságának tagját, egyhan­gúlag az Államtanács tagjává vá­lasztották. Zavadszki a törvényjavaslat vitá­jában rámutatott arra, hogy a len­gyel munkásosztály a dolgozó pa­rasztsággal szövetségben, az ország gazdájává vált. Az új társadalmi vi­szonyok között a szakszervezeteknek új, nagy feladatokat kell vállalniok a munkások és az értelmiségi dolgo­zók érdekeinek képviseletében, anya­gi és kulturális színvonaluk fokoza­tos, állandó felemelésének terén. Mindezt egybe kell kapcsolni a mun­kásosztály mozgósítására, a termelé­si tervek időelőtti teljesítése és a munkaversenymozgalom fejlesztése, a lengyel népgazdaság nagyobb ered­ményei érdekében. Az új törvény biztosítja a munká­sok és értelmiségi dolgozók jogát, hogy önként szakszervezetekbe tö­mörüljenek és a lehető legnagyobb mértékben bekapcsolódjanak a népi kormány ügyvitelébe. Az új tör­vény biztosítja a szakszervezetek fejlesztésének szükséges legelőnyö­sebb körülmények megteremtését. A lengyel szakszervezetek teljes mér­tékben kifejezésre juttatják a szak­mai tömörülés mozgalmának célkitű­zéseit. nánk a papok neveit, akik a Prágá­ban kiadott katolikus kiáltványhoz csatlakozva a többi hívőkkel együtt sürgetik feletteseiket, hogy mi­előbb teremtsék meg az állam és az egyház közötti jóviszonyt. A nép széles tömegei örömmel fogadják a katolikus bizottság határozatát an­nak tudatában, hogy az egyházi fő­papoknak megmutatják a helyes utat az egyezség megkötésére, ami után az egyház még hatalmasabb méretekben töltheti be fontos szere­pét az állam életében. Az Érsekújvár melletti Kürt köz­ségben G r é m a n István 79 éves templomatya, aki egész életében a katolikus egyház igaz hívője volt, a következőket mondja: — Adja a jó Isten, hogy jő ered­ménnyel végződjék az állam és az egyház közötti tárgyalás. Azért imádkozik az ember és azért já­runk templomba, hogy békesség uralkodjon közöttünk. Csúzon Rabbenseifer plébá­nos, aki szintén a kiáltvány aláírói­hoz csatlakozott, Így vélekedik: — A népi demokratikus államnak hűséges tagja vagyok. Szeretem magyar híveimet, köztük élek és velük együtt örjjlpék éo is íz .ered­ményes megegyezésnek. Itt több gazdával is elbeszélge­tünk. Hegyivári Kálmán, ötven­éves gazdaember a következőket mondja a helyzetről: — A keresztény vallás tiszta szo­ciális alapokon nyugszik, csak a papság a múltban ezeket az elveket elferdítette. A njépi demokráciában csak úgy élhetüníí békés életet, ha az egyház is a szocializmus alapel­vei szerint dolgozik karöltve a kor­mánnyal. Amit Krisztus hirdet, azt akarjuk megvalósítani, mert Krisz­tus minden parancsolata valóság. Én is, mint a falu egész gazdatársadal­ma nagyon kívánjuk, hogy az állam és az egyház között mielőbb létre­jöjjön a megegyezés. — Az egyháznak nagy szerepe van az államban — folytatja—, szé les néptömegekre tud hatni. A pa­pok úgy a múltban, mint ma is a nép tanítói. Kívánjuk, hogy a többi dolgozókkal együtt ők is az igazi szocializmusban lássák népeink és a felebaráti szeretet fejlődésének egyetlen útját. Csúzon nemcsak Kálmán bácsi, ha­nem a többi földműves is így véle­kedik. Innen elmegyünk Udvardra, ahol Petressél János főtisztelen­dőt keressük fel. fl kiáltványt én is aláírtam — mondja'a plébános — ez is arról tesz tanúságot, hogy a néppel va­gyok együtt és egyben ezzel a köz­társaság iránti hűségemet is ki­nyilvánítottam. Pallarikovon Kelemen Antal plébános mutatott példát a falunak. Elsőnek 6 írta alá az 5000 lakost számláló községben a katolikus ak­ció kiáltványát, öt követve pedig a falu összes hívői csatlakoztak ehhez a határozathoz. Kelemen Antal plébános is azon van, hogy az állam és az egyház közötti helyzet meg­javuljon, az ellentétek elsimuljanak és ezentúl minden közös ügyben együtt működjenek. A kiáltványhoz eddig Szlovensz­kón ezerötszáz pap és a hívők sok­ezres tömege csatlakozott. Remél­jük, hogy rövid időn belül a nép I kezdeményezésére megindulnak vég­re az állam és az egyház közötti tárgyalások, melynek sikeres befeje­zésében Krisztus tanításának, a fe­lebaráti szeretetnek gyakorlati meg­valósulását látjuk. Magyarország a béke erős bástyája Megkezdődött a budapesti békekonferencia Budapesten a parlament épületében pénteken nyitották meg a magya/ nép kiküldötteinek részvételével 502 dele­gátus jelenlétében a kétnapos béke­kofiíerenciát. A protestáns egyházat két püspök, míg a katolikus egyházat a prímási hjvatal tahácsosa és számos magas egyházi funkcionárius képvi­selte. A magyar kormány, valamint a kül­földi képviselők jelenlétében az ülést Mihályffi Ernő nyitotta meg, aki be­szédében hangsúlyozta, hogy i buda­pesti békekonferencia a prágai és pá­rizsi konferenciák folytatása. Ezen az összejövetelen a magyar nép széles tömegei kívánták kifejezésre juttatni a béke iránti óhajukat. A békekongresszust elsőnek Paul Elouárd, a neves francia költő köszön­tötte, aki Görögországból tért viss/.a, ahol szemtanuja volt a monarchofa­siszták kegyetlenségeinek. A napi program keretében elsőnek Losonci Géza miniszterelnökségi államtitkár tartotta meg beszámolóját, mint a pá­rizsi magyar békedelegáció vezetője. Beszédében megállapította, hogy a fo­kozott háborús veszély mobilizálta a világ népeinek millióit és a háborús uszítókkal szemben aktívan harcba­szállt. Losonci Géza ezek után megál­lapította, hogy Magyarország az utolsó háborúban 600.000 embert ve­szített és háborús kára meghaladja a 35 milliárd arany pengőt. Ez Ma­gyarország 7 cvi nemzeti jövedelmét jelenti. Ez a vagyonveszteség annyit jelent, hogy Magyarország ebből az összegből fedezhettfc volna 40 éven át költségvetésének kiadásait, anélkül, hogy adót szedett volna. A szónok rá­mutatott arra, hogy az amerikai mo­nopolok háború előtt az 1935—39-es években tiszta nyeresége 15,500.000.000 dollárt tett ki, míg az öt év folyamán ami alatt a háború tartott, millióik vé-, réből és szenvedéséből az amerikai trösztök 52 milliárd dollár nyereségre tettek szert. A Szovjetúnió és a népi demokráciák 5 éves terveket valósíta­nak meg, ezzel a békét szolgálják, a nép boldogságát, a kultúra, művészet, ipar, mezőgazdaság és a tudomány fejlődését, ugyanekkor az Egyesült Államok 5 éves terve a háború előké­szítését kívánja szolgálni. Az Egye­sült Államok fegyverkezési terve a következő: 1948-ban 11 milliárd dollár, 1949-ben 14 milliárd dollár, 1950-ben 17.5 milliárd doliár, 1951-ben 20 milliárd dollár, 1952-ben 27.5 milliárd dollár, tehát az 5 év folyamán a fegyverkezésre fordított összeg meghaladja a 90 mil­liárd dollárt. Ennek során Losonci ál­lamtitkár rámutatott arra, hogy For­restal példájából láthatjuk, hogy oly országban, melyben őrültek az őrü­let politikáját űzik, minden eshetőség­re el kell készülnünk és számolni kell azzal, hogy ebben az országban nem az ész és a higgadtság határozza meg a politikát, hanem a megmerevedett előítéletek és az őrültség. A szónok ezután leszögezte a bu­dapesti békekongresszus céljait, majd beszédét így folytatta: a magyar tör­ténelemben először találkozunk olyan időszakkal, amelyb-n a szomszédos ál­lamok nemhogy gátolnák, de segítik Magyarország fejlődését. Magyaror­szág megtalálja helyét a szabad nem­zetek szövetségében, amelyekkel baráti szerződések fűzik egybe. Az éppen most törvényesített csehszlovák-ma­gyar baráti szerződés, a két állam je­lentős külpolitikai sikeréről tesz tanú­bizonyságot és a legjobb kezességet jelenti Magyarország függetlenségé­nek. A magyar kommunisták, kik a múltban a nemet fasizmus ellen élhar­cosok voltak, úgy élharcosok lesznek az amerikai imperializmus elleni harc ban. A magyar dolgozók pártja nem fogja kímélni erejét, hogy a "béke iránti harc a nép győzelmével feje­ződjék be. Nem engedjük meg, hogy a hamis, látszólagos biztonság a né­pekben akkor váljék .tudatossá, amikor az ellenség éberségünket és erőnket kívánja meggyöngíteni. De nem en­gedjük meg azt sem, hogy az ellen­ség erejét lekicsinyeljük, vagy a sa­ját és a nemzeti békefront erejét ki­sebbítjük. A háborús uszítók vala­mennyiét leleplezzük és a szégyen, az emberi útálat lesz osztályrészük. A budapesti békekonferencia első napja beigazolta, hogy a magyar nép széles tömegei határozottan és egysé­gesen álltak kormánya békepolitikája mögé. hogy ezáltal biztosítsák hazá­jukban a szocializmus építését és ti­zei a népek békéjét is! Paul Robeson, a világhírű néger énekes mo ndotta: Sz egész szovjet népet a béke szelleme itatja át Paul Robeson, aki ezidőszerint Moszkvában tartózkodik, a Tass-iroda munkatársának adott interjújában mondotta: „Ha az Egyesült Államokban az egyenjogúságról beszélnek, szeretnék rögtön oly néger származású embe­rek nevére hivatkozni, akik tehetségük következtében nagy hírre tettek szert. Az amerikai hivatalos körök így akarnak fátyolt borítani az igazi hely­zetre, amellyel 12 millió fajtestvérem jognélküli és lelketlen sorsát akarják a világ figyelme előtt leplezni. Boldog vagyok, hogy időnként ellá­togathatok abba az országba, amelyet a legjobban szeretek a világon — a Szovjetúnióba. Az itteni tartózkodá­som során hitem ismét megerősö­dött: a Szovjetúnió csak a békére tö­rekszik. A szovjetélet és az egész nép, annak minden egyes tagja, min­denki. akivel csak a sor.s most össze­hozott, rendithetetlenül a békét akar­ja­Mint művésznek, meg kell állapíta­nom, hogy nemcsak a szovjet mű­vészegyéniségek nagyszerű alkotóte­hetsége fogott meg, de a szovjet mű­vészet általános magas nivója is mély csodálattal töltött el. A meleg, vendégszerető baráti fo­gadtatás, amelyben egész ittlétem so­rán részesítettek, az egyszerű szov­jetember nagy megbecsülése, amellyel szereplésemet kísérte, új erőket moz­gatott meg bennem Tudom, hogy a fogadtatás, amelyben itt részesítettek és az úton-útfélen kimutatott figyel­messég nemsak nekem szólt, mind az amerikai nép megbízottjának, de az amerikai haladószellemü polgároknak is. A Szovjetuniót az Itt átélt élmények hatása alatt, még nagyobb szeretetem­be fogadom s a Szovjetúnió, valamint nagy és hatalmas népe iránti erőtelje­sebb szeretet érzésével hagyom el ezt a nagyszerű országot". Ujabb sorozatos áresések a newyorki tőzsdén A hét a newyorki tőzsde árfolyamai az utolsó két év leg alacsonyabb szintjét érték el. Jú­nius 10-én folytatódott az árfo­lyamok zuhanása és június 13-án újabb mélypontot értek el az amerikai részvény­árfolyamok. A hétfői árfolyamveszteséget az üzleti körök egymilliárd dollárra becsülik és az elmúlt két hét le­forgása alatt négymilliárd dollárra emelked­tek az elszenvedett árfolyam­veszteségek. A részvénypiac mindig a tőkés­világ üzleti barométere és ezekben az üzletmenet állandó rosszabbodása, a termelés és az áruforgalom csökkentése, a vál­ság sok más előjele jut kifeje­zésre. Az áresés az összes részvényekre kiterjed, de legnagy bb mérték­ben a petróleumvállalatok és az autógyárak részvényei zuhantak az elmú't napokban. Az acéltermelés állandó csökke­nése mellett főleg a munkanélkül'ség nővekedé­déséről szóló hírek növelik a kedvezőtlen hangulatot és a helyzet egyre sö­tétebb megíté'ését. Ma már Tru­man gazdasági szakértői sem me­rik letagadni a mindenki által jól ismert tényeket és kénytele­nek beismerni, hogy a munkanél­kü'iek száma nem 3.2 millió, mint ahogyan azt a statisztikai hivatal áUította, hanem ennél 50 száza­lékkal több: 4.8 millió. A közel­jövőben főleg a nehéziparban váriák a munkanélküliek számá­nak további növekedését­I 1

Next

/
Thumbnails
Contents