Uj Szó, 1949. június (2. évfolyam, 44-68.szám)

1949-06-17 / 57. szám, péntek

UJ sz© KULTÚRPALOTA a Dnyeper partján, vidám dalosokkal, táncosokkal, Sportemberekkel és igazi kultúrával, a Broadway!?, boxtrénerrel, zálogcédulakereskedővel és csalókkal műveiről 1949 június 17 A bővizű Dnyeper-íolyó partján terül el a Dnyeprodzersinszki ko­Iióipari gyárváro:,. Nemrég épí­tették újjá kultúrpalotáját, amely a dolgozóknak és család agja k­nak ismét oly:n közkcdve't pihe­nő és szórakozóhelye, m'nt volt a háború előtt. Minden lehe'öíé-* megvan itta S'abadidő észszerű és tanulságos e töltésére, a haj'am és a .tenet­ség bemutat's ra és fe^cszlésCre. A palota helyiségeiben naponta a legkülönböz í;bb hivatású leá­nyokat és fiúkat, illetve férfiakat és asszonyokat találhatjuk. A 850 személyt befogadó kul­túrpalota nagytermében su.űn szerepelnek a pa'ota fiatal mun­kásnőiböl és munkásférfiakból álló tánccsoportok, művészegyüt­tesek, zongora és hegedüjátéko sok. Legnagyobb népszerűségnek ör.vend a harminctegú balalajka­zenekar. A kultúrpalota színpa­dán nemcsak műkedvelők lépnek fel, hanem elég gyakran moszk­vai, kievi dnyepropetrovszi mű­vészek is. A nagyterem filmvetítő készülékei is fel van szerelve, úgy, hogy be tudják mutatni az összes új szovjet filmeket. A kutúrpalotában sok más al­kalom is adódik az időtöltésre és szórakozásra. A kultúrpalota igazgatósága például szabás-var­rás tanfolyamot indított, melyet a fiatatbb asszonyok sűrűn láto­gatnak. Akinek rajzkészsége van, mű­vészek vezetése mellett tanulhat rajzolni a stúdióban. A könyvtárak és az olvasóter­mek állandóan zsúfoltak. Az ol­vasó gazdagon válogathat a leg­frissebb újságokban és folyóira­tokban, a szép rodalmi és politikai müvekben. Kiá lilátokat is ren­deznek, me'yek az orcsz, az ukrán és a külföldi irodalom klasszikusairól, valamint a szovjet írók moslani irodalmi adnak tájékoztatást. A ku túrpnlotában nagy teret foglal el a spoittevékenység. A spo tosz á y a legnagyobb és a leglát gatottabb. A ip ;rtcsarnok tágas és jól felszerelt, minden sportágra alkalmas. Kosár- és röplabda, fcox és nehézatlétikai ed é; k, tová' bá sportversenyek folynak itt. Nyárcn természetesen a st.ídorban, a pa kbar vagy a Dn; eper me lett.sportolnak. A ku.túrpa'ota a Dzersin.szki Müvek munkásainak. alkalma­zottinak cs családtagjainak úgy­I szólván más.dik lakhelye. Alig | van nap, ho°y munka után fel ne keresnék, ünnepeken pedig han­gi s a zenét; 1, a tánctól, a kohó­ipari gyár.árcs dolgozóinak jó kedvét. 1. II. Abbot L'b'ing amerikai ujság­í ó egyik könyvében képet ad New York szórakoztató iparáról. Enn k alapján kószált az alábbi kp: A Broadwyn, a színházak u 1 cájábai, ál a ,,v :gal:m há'a". Ennek össz s emeletein „sz'nház­zal, zenével, festészettel és költé­szettel" foglalkoznak. De hogyan? A második emelete táncterem. Itt éjjel-nappal üvölt a dzsessz és a ,.művésznők" megfelelő díjazás­ért táncolnak. A többi emeleteken léces vá­laszt! farkkal elkülönített kalit­kák találhatók, amelyeket bé.be­adtak „a művészet szolgálatában álló" embereknek, vagyis színhá­zi ügynököknek, bukmékereknek és a tartóshul'ám mestereinek. A hivatalos bérlők, akiknek nevei a főbejárat előcsarnokában elhe­lyezett révtábh'n díezlcnek, a ka­í li ká at elbérle be adják más | „művészeti téryezeknek". A har­madik emelet egyik fülkéje ilyen­' k p szolgál né^y színházi vállal ko ónak, egy dzse.sz-karmester­nek, egy zeneimpresszáriónak, egy boxircn rnek és egy zálcgcédula kereskedőnek. Mindegyiküknek jogában áll a kalitkában található asztilt és 2 széket napi egy órán át használni. Persze a kívülállók erről a „beosztásról" mit sem tudnak, hanem megbabonázva ;ö nek az előkelő épületbe és be dőlnek a bérlő fontoskodó maga tart sának. Itt található az egyik fülkében a ,.Lírai Dalszerzőket Támogató Társ ság". A támogatás abban áll, hogy a ,,szerző" lefizet 100 dollárt a „Társaságnak" müve f rgalombahozataláért. A vigalom háza lakóinak leg alac onyabb rétegét képezik a „telefonfülkék nomádjai". Ezek­nek még arra sincs pénzük, hogy bír evegyenek egy órára egy fül­k t, de azért nem akarnak fel­hagyni a „művészet felkarolásá­val". New-Yo k minden telefón­aut~matájának saját száma van. A nom'id megadja kliensének az e~y k telefonautomata számát, m tha ez az ő saját száma lenne és megjelöli azt az i'dőt, am'kr öt 1 ívni lehet. Egy ilyen nomád­nak az élete nagyrészt a teleion­aulomata fülkéje körül telik el. Ha éppen abban a percben, ami­kor őt hívják, nincs jelen, úgy — az érvényben lévő kartársi etika szerint — egy másik nomád fel­veszi a kapylót és mint „főnöké­nek titkára" jelentkezik. De laknak itt valódi „művé­szek" is, mint például a hatodik emeleten Guy Sear festőművész, a „plasztikus operáció" mestere. Specialitása a különböző lebujok helyiségeinek a felismerhetetlen­ségig való megváltoztatása. Egy éjszaka alatt köteles megrende­lé re a lebujnak olyan képet ad­ni, hogy az az ember, akit ott elő­ző este kiraboltak, ne ismerje fel a helyiséget, ha másnap a rendőr­ié g 1 odajön... Ii3!isz!ró?áüs vereséget szenvedett c Dvnamo ioslce A csehszlovák labdarúgóbajnok­ságban szerdán két elmaradt mér­kőzést játszottak. Meglepetés a S. Dynamo Koéice nagy gólarányú ve­resége. A mérkőzésekről a követke­zőkben számolunk be: S. TEPIJCE—S. DYNAMO KOSICE 7:0 (3:0). 12.000 néző előtt játszották a mér­kőzést, melyet megérdemelten nyert meg a S. Teplice. A méi-közés irá­nyítását az első perctől kezdve ma­gához ra"adta. A gólokon Karesa és Volka 2—2, Pravda és Maly 1—1 osztoztak. Az egyik öngól volt. Külö­nösen a csatársor mutatott jó játé­kot. A kassai csapatban Citár és Matys voltak jók. S. ZBFOTOVKA—S. SI.OVENA 2ILINA 1:1 (1:0). Érdekes, erösiramú mérkőzést hozott a találkozó. Mindkét csapat­nak voltak jó helyzetei, de a csatá­rok a döntő pillanatban hibáztak. Mindkét csapat WM-rendszerben ját­szott. A gólokat Krejőír, illetve Ko­cík lőtték. A két mérkőzés után a tabella ál­lása a következő: Eratislava 10 8 1 1 40:13 17 Sparta 8 6 1 1 25:10 13 Slavia 9 6 1 2 24:15 13 Zilina 10 4 4 2 13:13 12 ATK 9 4 2 S 30:23 10 Zidenícc 9 4 2 3 22:24 10 Kosice 10 4 2 4 15:19 10 Ostrava 10 4 1 5 16:23 9 Teplice 8 3 2 3 25:16 8 Bohemians 9 3 2 4 25:19 8 Plzeft 10 2 3 5 15:24 7 Trnava 9 1 3 5 11:22 5 Manet 9 1 2 6 10:30 4 Kiadno 8 1 0 7 10:30 2 Torma és §mk® győztek Livansky kikapott Az ökölvívó Európa bajnokságot szerdán délelőtt és délután foly­tatták. Az eredmények: Jensen (dán) győz Seitol (finn) ellen, Vangl (francia) győz Grzy­wocza, Zuddas (olasz) győz Tota (jugoszláv) ellen, Taylor győz Bolyén iholland) ellen. Pehelysúlyban a finn Piispa drámai küzdelem után győz a svéd Ahlina ellen, a belga Van Ho~.k pontozással győz a lengyel Antkiewicz ellen, az ír Connell a 3. menetben Bulata ellen k. o. győzelmet aratott. A francia Ba­tail'e a magyar Farkas ellen ara'ott pontozásos győzelmet. Középsúlyban az olasz Fontana győz a francia Lawniczak ellen. S ölin pentozá sal győz a jugo­szláv Pavlik ellen. Nehézsúlyban Inocenti (francia) győz a dán Jensen ellen. Heenan skót versenyző a harmadik me­netben k. o. győzelmet aratott a svéd Anderson felett. Papp (magyar) az első menet­ben kiütéssel győz a belga Acha ellen. Bednai (magyar) a francia Roc­cát pontozta ki. Az osztrák Schmoeller a svéd Anderssont pontozta ki. Delplanque (belga) Ljenberg (finn) ellen győz. Nehézsúlyban az ír Mc. Cul­lagha a magyar Fehér ellen győ­zött pontozással. Madsen (dán) győz Clusena (svéd) ellen. Torma győz Bollanno (olasz) ellen. Az ökölvívóbajnokságot ma dél­után és este folytatják. Ahogy a hagymát metélte, a kés egyenesen az ujjába szaladt. A hagymaszeletebet befutotta a vé­re, melytől a ok pikkelyszerűek, síkosak lettek. Zsebkendőbe teker­te a kezét és hirtelen sírni kez­dett. Nem érzett fájdalmat s még­is csurogtak a könnyei, egyik a másik után. A torkára meg mint­ha párnát, nyomtak volna s a de­geszre tömőit v'.nkoson át küsz­ködne kifelé a hangja. Megrázta fejét, legyintett és újra munkához látott. De a sz.rítás csak nem en­gedett, könnypáces arccal hajolt a lábasok felé és ismét kibuggyant belőle a sírás. — Kapunk vacsorát? — kiáltott át a szobából a íérje s már jött is kiíe'é, újságokkal a hóna alatt, homlokára telt pápa zemmel. — Gyorsan vacsorát — mondta a fia is, aki a konyha sarkában mosakodott és prüszkölve, fújva locsolta ampára a vizet, egész kis tócsát csapkodva maga körül. -— Van tiszta ingem? Kilencre a SZIT-bén kell lennem. Má kor már szaladt volna a szekrényhez. Most csak állt le­eresztett vádakkal és a sercegő zsírt kavargatta. — Mi lelt mama? Nna ... — A férje á lt mellette, tenyerét a fe­jére tette, szoros kis kontyára. — Te sírsz? — kérdezte csodálkozva és fürkészve nézett az arcába. — Megvágtam a kezem, — mondta gyorsan s bebugyolált uj­ját védekezően magasra tartotta. A fiú abbahagyta a mosakodást, PALOTAI BORIS: ANYA TANULNI KEZD. amúgy v'zesen, vörösre paskolt felsőt sttel ment feléje. — Mut ssa a kezét! —Kibogoz­ta a kötést, egy pillantást vetett a vágásra. — Ett51 maga nem sír, — mondta és törülközőért nyúlt a fiókba. Amig szárazra dörzsölte magá , odaszó t: holnap falura megyünk kultúrautóval, ötkor ke­kk, mert amíg összeszedelőzkö­döm ... Jó rumos tea kéne a ter moszomba. — Ne nyaggasd mindig — szólt rá az rp'a. — Nem látod, hogy va­lami beja van? Mi történt? — iordu t megint az asszonyhoz, megfogta a könyökét s maga felé húzta. — Eriggy már! — hátrább lé­pett, zsebkendővel nyomkodta a .szemét. Majd va sora után, gon­dolta, előbb hadd egyenek... Ha most mon-'om meg, egy falat se rmgy le a torkukon. Pedig pör­köl,, van, színbúsból. Szinte me-rkönny _b' ült, hegy ba csak egy félórával is kitolta az időt. Mert minek is kezdte volna ezzel? Ráérnek megtudni .. . Egy pillanatig az járt a fejében, hogy csak holnap szól. Mért rontsa el a szombat estjüket? Vacsoránál az mondta a férje: Addig nem nyúlok az ételhez, amig ki nem bököd, hogy mi rág. — De azért evett, a fűszeres, jó szagok az orrát csiklandták, két­szer is telerakta a tányérját. A fia is nekilátott, kapkodva tömte ma­gába az ételt, a szája széle zsíro­san fénylett, úgy ké/dezte: Bán totta magát valaki? — Dehogy is bántottak. — Na­gyot nyelt. A torka is megfeszült belé. — Ma volt taggyűlésünk. Tagjelölt lettem. Kint volt belőle. Köténye alá dugta bebugyolált kezét, gyorsan letekerte róla a zsebkendőt. — Nocsak, — mondta a férje és előrehajolt. — Tagjelölt — ismételte és megforgatta a szót a szájában, mint egy forró falatot. A fiú felállt. — Tagjelöltnek lenni nem büntetés — mondta ér­desen, mert gyengéd akart lenni és valahogy elcsúszott a hangja. — Biztos figyelmeztetni akarják, hogy... Az órájára nézett, nem kés k-e el. Csakugyan. Mire akar­ják az anyját figyelmeztetni? Sür­getve kérdezte: Aztán miért tör­tént a visszaminősítés? — Hogy ilyen eszes asszénynak tanulnia kellett volna — vágta ki s re telkedés meg büszkeség hin­tázott a hangjában. — Mondtam a tagságnak: Mikor tanultam volna? Még arra sem érek rá, hogy átböngésszen az újságot. Mi­re ágyba kerülök, leragad a sze­mem a fáradtságtól. A férje odébb tolta a tányérját. Az as .talra könyökölt s úgy bá­mult az arcába, mintha ma látná először. A homlokát nézte, melyre mintha egy gyermek ügyetlen ke­ze húzott volna ceruzával vonáso­kat. Meg a hunyorgó szemét, me­lyek valamikor fényesek, barnák voUak, minta politúros vadgesz­tenye. S a megszikkadt bőrét, amely hol pet ezselyem, hol for­malinszrgú volt, aszerint, hogy ott' on dolgozott-e, vagy bent a szűcsműheiyben. A fiú lármás mozdulatokkal jár­kált fel-alá, néha megállt mögötte, aztán tovább folytatta útját. „Ma ma, varrja meg az ingemet. Mama, vasa ja ki a nadrágomat. Mama, kész tsen valami ennivalót. Ma­ma, megvan vetve az ágy?" — hallotta s:"ját magát és azt is hal­lotta, amit nem mondott ki, az el nem hangzó t szavakat is, s a fe­lele.et rá, az örökös munka volt, az anyja szakadatlan, megállás nélküli ha'longása, amint haza­jövet a műheybol, nekilát a tisz­togaiás:iak, főzésnek, mosogatás­nak s reggel korán még megtold­ja az álmukat azzal, hogy ő se per, súrol, c pekedlk, mindig csak ö ... — Mégis csak kell tanulni, — mondta keményen s ádámcsutká­ját tapogatta. — Majd én... hagyja csak. — Összeszedte az e-'ényt, vizet eresztett a mosoga­tóba. Az apja bólintott. — Reggel ! meg majd én készítem el a löty­työt. S mindenki kipuccolja a cipőjét, úgy mini katonáéknál. Hadd tanuljon az anyád. Szétsimította az újságokat az asztalon. — Most pedig felolvasok neked. Tudod, mért folyt Kíná­ban a háború? Az asszony riadtan figyelt. Is­merős volt mindaz, amit a férje mondott és mégis úgy kellett ki­bontogatni minden mondat értel­mét, mint húsos gyümölcsből a magot. A konyha sarkában edénycsörömpölés hallatszott, a keze dologta'anul feküdt az asz­talon, mintha nem is őhozzá tar­tozna. — Érti, mama? — szólalt meg a fia s érzi, amint két pár szem rájaszegeződik, a tarkóján a fia szeme, a homlokán meg a férjéé, közrefogják s tartják a fényükkel, meg az értelmükkel. Még soha­sem törődtek ennyit vele, még sohasem fordult elő, hogy azt mondták neki: ülj le, mama. Majd én ... Még sohasem kérdezték tő­le, hogy érti-e. Elég volt, hogy ők értették, ő csak a hátával, a két kezével, dagadt libával segítette őket, hogy értsék. — Értem, — mondta csende­sen s valami jóleső érzés áradt szét benne s úgy gondolt a Párt­ra, mintha megtalált volna vala­mit, amiről maga sem tudta, mi­lyen becses neki. UJ SZÓ a csehszlovákéi magyar dolgozók napilapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bratislava Jesenskéh'i $., II em irányító postahivatal: Bratislava II. Nyomja és kiadja a Pravda grafikai és kiadó vállalatok Kéziratokat nem adunk 3 1 hónapra 45.— Kcs. Teleli-n ?H2 77 Fő és felelnsszerkesztft: I 5.inc» Gyula. Feladó éj, vissza. Előí zete» i évre 54U.—, '/s évre 270.—, '/ 4 évre 135.—, /.V!

Next

/
Thumbnails
Contents