Uj Szó, 1949. június (2. évfolyam, 44-68.szám)

1949-06-05 / 48. szám, vasárnap

A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1949 június 5, vasárnap 2 Kcs II. évfolyam, 48. szám Az egyház és az álíam vitájában szót kér a nép A KATOLIKUS HÍVŐK TÖMEGE FIGYELMEZTETI A KLÉRUST Táviratok és levelek ezrei érkeznek a köztársaság elnökéhez és a kormányhoz - Levél dr. Lazik trnavai apostoli helynöknek A rozsnyói gimnazisták és Tardoskedd katolikus hívői írnak VISINSZKIJ ÉLES BÍRÁLATA Acheson és társainak diktatórikus módszere felett A berlini kérdésben az egyöntetűség elvének kel! továbbra is érvényesülnie Az utóbbi időben a szlovenszkói katolikus hivők tömege fokozottabb mértékben szerez tudomát arról, milyen felelőtlen, sőt sokszor ellenséges magatartást tanúsítanak az egyház egyes magas képviselői a csehszlovák népi demokratikus rendszer és a dolgozó nép elen. De a hivők tömegének katolikus vallású népének egyáltalán nem közömbös, hogy egyházi vezetőik milyen állásfoglalást tanúsítanak. Ennek bizonyítéka a sürgönyök és levelek ezrei, amelyeket naponta kézbesít a posta köztársaságunk elnökének Klement Gottwaldnak. De az összes vezető katolikus egyházi férfiak is rengetek levelet kapnak a köztársaság minden részéből. Ezekben a levelekben a katolikus egyház tagjai határozatban kérik püspökeiket, hogy álljanak a dolgozó nép mellé és az ellenséges felelőtlen álláspont helyett foglaljanak a kormánnyal szemben pozitív állást. Ezt a kérésüket azzal indokolják, hogy a köztársaság mai kormánya a jobb jövő minden reményének és vágyának megtestesítője, amely biztos kézzel vezeti országunk hajóját a szebb szocialista jövendő felé. Ezek a sürgönyök, főleg azonban a levelek, amelyeket az egyház száz és ezer tagja Irt alá, naponta érkeznek az egyes püspökök és apostoli helynökök címére. Ügy hisszük, nem lesz érdektelen, ha nyilvánosságra hozzuk ezeknek a leveleknek egy részét, amelyekből nyilvánvaló a katolikus egyház igazi híveinek gondolkodásmódja. Így például Borinka (PajStún) kisközség 140 katolikus hivője levelet küldött dr. Lazik trnavai apostoli helynöknek. A levél szövegét itt közöljük : ifi hirö katőlikusoU, munkások, •parasztok, anyák és gyermekek a legőszintébb érzéssel és megértéssel fordulunk Önhöz és kérjük Önt, hogy érzésünk és elhatározásunk visszhangra találjon az Ön tevékenységében is a kormánnyal való szoros együttmunkálkodás jegyében. Mindannyiunknál igen erős ez a törekvés, de sajnálkozással állapítjuk meg, hogy éppen Önnél nincs meg a megértés és a kormány részéről nyújtott baráti kezet kedvetlenül fogadja, vagy pedig egyáltalán nem is szorítja meg. Mi mindnyájan világosan látjuk, hogy vallásos érzéseink érvényesítésére minden előfeltétel adva van. Megteremtették és biztosították számunkra a gazdasági előfeltételeket, közülünk mindenki megkapja elvégzett munkájáért a megérdemelt jutalmat, meg van mindenünk, amire a dolgozó népnek szüksége van, hogy boldogan és nyugodtan élhessen. Ezért nem szeretnénk, ha bennünk, katolikus hívőkben a kormány ellenségeket látna és most Önökön, az egyházi vezető férfiakon van a sor, hogy a kisemberek a hU'ők tömegének példáját kövessék. Amennyiben felhívásunk az Ön részéről helyeslésre nem találna, könnyen megtörténhetik, hogy mint a pásztor egyedül marad, aki juhait rossz és helytelen útra, silány legelőre terelte. Nem akarunk többé háborút, nem akarjuk, hogy megismétlődjenek a borzalmak és' a mult háború következményei. Mindnyájan békés élet titán trígyunk és a tnrtós békét kívánjuk. Nemrég az egész világ dolgozói hallották hangjukat a békéért és nagyon öriilünk, hogy a papok soraiból is hallatszotok a tartós béke iránti vágy havgjA béke és az egész emberiség közlekedése a kereszténység egyik legszebb alapelve. Hisszük, hogy akarásunk megértésre talál önöknél és államunk öszszes vezetőivel és az egész kormánynyal való együttműködésből őszinte örömet fogunk ér.ezni és Önökben olyan lelkirevetőket fogunk látni, amilyeneket tiszta szívből kívánunk karnak. Kérjük önt, tolmácsolja ezt a kívánságunkat a főtisztelendő Püspöki karnak. Borinka község katolikus hivői. A rozsnyói állami gimnázium tanulói a következő levéllel fordultak a rozsnyói püspöki hivatalhoz: Figyelemmel kísérjük kormányunk erőfeszítéseit, amely megkísérli az állam és egyház közötti szakadékot áthidalni. Az ellentétet kormánytényezőink keresztény alapon mindannyiunk megelégedésére óhajtják kiegyenlíteni. Arcunkon a szégyen pírjával látjuk az Ön erőfeszítéseit és törekvéseit, amelynek célja, kormányunk becsületes törekvéseit meggátolni és az Önök által kihívott ellentétet és megnemértést még jobban elmélyíteni. Nem tudjuk, érez-e felelősséget az Isten és emberek előtt ezért a kezdeményezéséért és ezért bis/.iik. hogy figyelmeztető hangunk Önt ismét a helyes útra irányítja, Szentegyházunk tiszta tanításának útjára. Semmiképpen sem értünk ezzel egyet, hogy egyházunkat az állammal szemben ellenséges magatartásra hangolják. Nem egyezhetünk bele abba sem, hogy kiforgassák Krisztus: »Béke veletek* gyönyörű igéjét. Nem is értheti meg, milyen szégyent éreztünk akkor, amikor a béke építésén és a békekonferencián résztvettek az öszszes munkások, értelmiségiek, művészek, anyák, apák, papjaink, tehát az összes békeszerető emberek, — csak Ön nem! Csodálkozunk ezen a gesztusán, de hisszük, hogy Krisztus szeretete megvilágítja az ön elméjét is és megérti, hogy ez a figyelmeztetésünk helyes. Lelkipásztoraink megértették kezdeményezésünk helyességét. Ezért nem értjük, miért éppen Ön, Főtisztelendő urunk, akar bennünket a nyomor és szenvedés útjára terelni. A levelet 154 diák írta alá. • Malá Poloma község katolikus hivői a következő levéllel fordultak a rozsnyói püspöki hivatal káptalani helynökéhez: Népi demokratikus államunk kormánya vezető tényezőinek szavain keresztül, amelyről biztosan Ön is tudomást szerzett, világosan kijelentette, hogy az egyházhoz való viszonyát szoros együttmunkálkodással és kölcsönös megegyezéssel akarja megjavítani. Végezetül az egyháznak anyagi segítséget is igért, hogy az egyház küldetését a nép között teljes miértékben megvalósíthassa. Ezek szerint úgy látjuk, hogy önök a hívőket. vagyis bennünket, nem akarják Krisztus szellemében tanítani, de az új háború szellemében és pedig azért, mert nyugat felé, a kapitalisták felé néznek és nem keletre, ahonnan az első hittéritök jöttek, önnek, főtisztelendő püspök úr, példát kellett volna szolgáltatnia az egész környék előtt, de Ön eddig tevékenyen nem kapcsolódott bele a közös munkába és előttünk, hivők előtt nem lépett ki nyíltan és igenlően a népi demokratikus rendszer érdekében. Engedje meg, hogy figyelmeztessük önt arra, hogy úgy cselekedjen, mint mi, o hívők tábora. A levél a következő régi idézettel zárul: »Egyházam és államom, kebelemben testvériesen szeressétek egymást mindketten, mindkettőnek szivem felét adom, mindé gyiteknek egész szíremet adom.'* Nem kevésbé érdekes a tardoskeddi plébániához tartozó hivők levele, amelyben kérik a Nemzeti Front központi végrehajtó bizottságát, hasson oda, hogy a felfüggesztett papok ismét megkezdhessék papi funkcióik ellátását. Ezt a nagyszombati püspöki hivatalnál január 19-én már határozatban kérték, de mindezideig erre semmi választ nem kaptak. A levélben többek között a következőket írják: »M1, a katolikus egyház hivői magas egyházi méltóságainkhoz kéréssel fordultunk, de most csalódva érezzük magunkat. A határozatban az összes hívők hangját tolmácsoltuk, akik igazságossákot és jóvátételt követeltek, hogy a ml jó lelkipásztoraik továbbra ls végezhessék papi funkcióikat. Kérésünk nem talált visszhangra. Elutasítva érezzük magunkat és ezért tisztelettel fordulunk a központi végrehajtó bizottsághoz, amely az egész dolgozó nép védelmezője, hogy magas egyházi méltóságainknál tolmácsolják kívánságainkat, ami mindannyiunk hő óhaja, hogy Horák, Lukaéovié profeszorok és Plojhár atva továbbra ls végezhessék papi funkcióikat és követeljük, hogy az egyház és az állam közti megegyezés minél előbb létrejöjjön.« A számos aláírás azt bizonyítja, hogy a levél valamennyi hivő hangja, amelyet a Nemzeti Front fog tolmácsolni az egyházi méltóságoknak. Nem engedik be a Jangce-folyóra az angolszász hadihajókat A kínai néphadsereg hangcsaui rádiója ;elenti: a népi csapatok elfoglalták Csekiang tartomány keleti részén Fenghnát, Csangkaisek szülővárosát. A felszabadító csapatok nagy sikerrel folytatják tisztogatási műveleteiket Hainansziget partvidékén. Kit nap alatt két Kuomintang kikötőt foglaltak el. Sanghájban a népi hatóságok megnyitották az egyetemet és a többi iskolákat. A katonai ellenőrzőbizottság bejentette, hogy az imperialista hatalmak hadihajóit nem engedik be a Jangce és a Vangpu folyókra. A várost egyébként megnyitják a külkereskedelem számára. Az Összkínai Munkásszövetség pek ngi rendkívüli ülésén elhatározta: • megismerteti a kínai néppel a Szovjetúnió munkásosztályának tapasztalatait és minden erővel a kínai és szovjet nép barátságának kimélyitésén dolgozik. A csütörtöki ölesről, melyről tegnapi számunkban már rövidesen megemlékeztünk, a pénteki esti órákban adtak ki hivatalos jelentést. A programon Berlin és a pénznem kérdése szerepelt. Acheson a tárgyalások elején egy amerikai javaslatot terjesztett a Tanács elé, amely Be.lin igazgatásának megszervezésére vonatkozott. A javaslat szerint a négy nagyhatalom felügyelete mellett kellene a berlini választásokat végrehajtani, aszerint a választási rend szerint, ameylet még 1946 októberében hagyott jóvá a négy külügyminiszter. Visinskij külügyminiszter Acheson ajánlatával foglalkozva, az ülésen a következőket állapította meg: Acheson miniszter nyilatkozatára néhány megjegyzésem volna. Acheson azt akarja elérni, hogy a közös igazgatás ne vegye figyelembe a kérdések rendezésénél az egyöntetűség elvét. Majd azt szögezte le az amerikai külügyminiszter, mondotta Visinskij, hogy a megállapodást, amelyről a tegnapi tárgyalás folyamán itt beszéltünk, egyetlen vezető állam, illetve annak minisztere sem írta alá. Ha Acheson ezalatt a Németország ellenőrzéséről szóló egyezményt érti, amely Nagy-Berlin közös igazgatását érniti, úgy ki kell jelentenem, hogy ezt a megállapodást az amerikai kormány részéről Philipp Aiosiey, Nagy-Británnia részéről William Streng, a Szovjetúnió részéről Gusszev nagykövet írták alá. Későbben ugyanezt a jegyzőkönyvet a francia köztársaság megbízottja is ellenjegyezte. Amennyiben Achesonnak megállapításai más nemzetközi megegyezésre vonatkoztak, a szövetségesek parancsnoksági statútumára vagy a Berlin vezetésére vonatkozó közös főparancsnoksági határozatára, úgy meg kell állapítanom, ezeket a határozatokat a megszálló hatalmak legmagasabb katonia parancsnokai, Clay tábornok és Wick tábornok írták alá, akiket erre az Egyesült Államok, illetőleg Nagy-Británnia kormányai hatalmaztak fel. Ezért ma arra hivatkozni, hogy ezek a megállapodások vezető államférfiak kézjegyzését nem tartalmazzák és ezért a enmzetközi megállapodások elveszítették volna jellegüket vagy érvényüket, nem helytálló. Azt hiszem, Acheson bizonyítási kísérletei nem rendelkeznek szükséges alappal. Rámutattam arra, hogy az állami vezetés ellenőrzéséről szóló egyezség 7. pontja az egységes igazgatásáról beszél, de rámutattam arra i$ és azt külön ki is hangsúlyoztam, hogy ez csakis az egyöntetűség alapján történhetik. De hiszen erről a parancsnoksági szabályzatokban is szó van és ez az alapokmány a nemzetközi egyezség jellegével bír. 1945 december 17-én a szövetséges parancsnokság vezérkari főnökénél, az ellenőrző bizottság előtt olyan okiratot mutattak be, amely megállapította, hogy a szövetséges parancsnokság rendeleteit az egyöntetűség elve alapján kell kiadni. Acheson tegnap azt mondotta, hogy egy várost az egyöntetűség elve alapján igazgatni néni lehet. Ezen kijelentésével szemben a tények beszélnek. Ausztria esetét tudom itt felhozni, ahol a szövetséges bécsi parancsnokság oly határozatok alapján dolgozik, amelyeket az egyöntetűség elve alapján hoztak meg. Tehát az osztrák fővárosban a szövetségközi ellenőrző bizottságnak olyan határozatok alapján kell dolgoznia, amelyeket egyhangúan hoztak meg. Ez a példa igazolja, hogy egy várost igen is lehet egyhangú elv alapján kormányozni. Hogy a szövetséges parancsnokság igenis ezen elvi alapból kiindulva dolgozhat és hogy azok az indokolások, amelyeket Acheson az Egyesült Államok külügyminisztere, a Külügyminiszterek Tanácsának legutóbbi ülésén felhozott, helyt nem állóak. Acheson az egyhangúság elvét elutasította és kijelentette, hogy ennek diktatórikus jelege van. Mert az, aki valamiről éppen dönt, bármikor kényszerítheti három társát arra, hogy ne az általuk kedvezőn elfogadott javaslat mellett döntsenek, hanem egy másik határozat mellett. A kritikának ezt a formáját sem lehet helyesnek ítélni, mert az egyhangúság elve annyit jelent, hogy határozatot oly esetben, ha a résztvevő felek közül egy is ellene van, nem lehet meghozni. Tehát nem lehet beszólni a határozat rákényszerítéséröl, ellenkezőleg, ha hiányzik egyöntetűség, akkor az egymás között megállapodott felek kényszeríteni tudják a kisebbséget arra, hogy az általuk javasolt határozat megvalósuljon. Ez pedig nem más mint diktátum. Tisztában kell lennünk az egyhangúság elvével, ez 'nem elvont lehetőség, de reális mód, amely a nagyhatalmak megállapodásán alapszik. Használatban volt ez már a gyakorlatban Berlin és Bécs eseteiben. Ez olyan elv, amelyet nemzetközi egyezményeknél és a nemzetközi életben használnak és amely kizárólag csak egyenjogú felek együttmunkálkodással lehetséges. Azt mondják, hogy az egyhangúság elve a berlini szövetséges parancsnokság munkájában nem volt kielégítő. Természetesen a szövetséges parancsnokságon viták keletkeztek, oly viták, amelyek nem minden esetben tették lehetővé ennek vagy annak a kérdésnek megoldását. De a berlini szövetséges parancsnokság a hároméves fennállás óta munkafeladatát azért tudta elvégezni, mert munkájánál az alapelv az egyöntetűség elve volt. A szövetséges parancsnokság nem egy fontos és nehéz kérdést oldott meg, Így pl. Berlin ideiglenes alkotmányának kérdését, amelyet még 1946-ban kidolgoztak. Ezért azok a kifogások, hogy az egyöntetűség elve okozta volna a berlini parancsnokság együttműködésének megszűnését, alaptalanok. Jól tudjuk, miért szűnt meg ennek a parancsnokságnak az együttműködése. Amikor egy amerikai parancsnok az egyik ülés során a következőket mondotta: „Ügy hát én aludni megyek, nekem itt nincs mit tennem és holnap sok dolgom van". Az ilyen viselkedés nem a legjobb benyomásokat hagyta a szovjet parancsnokban és amikor az amerikai parancsnok helytelen viselkedését még csak mentegetni sem akarta, nem volt más lehetősége a szovjet parancsnoknak, mint e szervezet munkájától a továbbiak során tartózkodni. Éppen ezért az egyhangúság elvére való hivatkozást, mint olyan okot amely lehetetlenné tette a szövetséges parancsnokságok közös munkáját, a leghatározottabban el kell utasítanom. Ilyen zavarokkal végtére mindig számolnunk kell. Mindaz, amit itt most elmondtam, tények, amelyeket kiforgatni nem lehet. Hivatalos közlönyt adnak ki a katolikus papok számára Mint ismeretes, a kormány tárgyalásokat folytatott a katolikus egyházzal. Ezek a tárgyalások február második felében megszűntek. A papok és a hívők sorában rémhírek terjedtek el, melyeknek célja az volt, hogy a katolikus dolgozók munkakedvét elvegyék. A kormány azonban m.nden téren egyetértésben akar élni a lelkészséggel és a hívőkkel. Hogy a katolikus papság megismerkedjen a kormány rendeleteivel, az iskolaügyi minisztérium „Katolikus papok közlönye" címmel lapot ad ki, amelyet a közlöny kiadóhivatala minden plébániának megküld. A közlöny a katolikus papság legfontosabb tájékoztatójává és hivatali szervévé válik. A kormány határozata értelmében csak azok a rendeletek, hirdetmények és egyéb egyházi rendelkezések érvényesek, amelyek a közlönyben megjelennek. Mivel minde

n megüresedett lelkészi hivatalt a megüresedés napjától számítva pcv éven belül be kell tölteni, az iskolaügyi minisztérium elrendeli, hogy minden megüresedett lelkészi hivatal elfcgialására 14 napon belül pályázatot kell kiírni. Ezzel egyidejűleg figyelmezteti az lletékes hivata'okat, hogy amint egy lelkészhivatal megüresedik, azt azonnal jelenteni kell a kerületi nemzeti bizottságnál. A közlöny ismertetni fogja az egyes búcsúk idejét, tájékoztatást nyújt majd az egyházi birtokok és telkekkel kapcsolatos rendelkezésekről, valamint egész aprólékosan ismertetni fogja az egyház belső rendeleteit.