Uj Szó, 1949. május (2. évfolyam, 18-43.szám)

1949-05-19 / 33. szám, csütörtök

B. UJSZ0 1949 május 19 9 mezőgazdasági alkalmazottak bérviszonyairól A mezőgazdasági alkalmazottak bérviszonyainak renuezesekor ugyemuuk keil arra, liogy a munkaadó es az alkalmazóit közötti bérviszonyokat egészséges alapokra helyezzük, ügyelnünk ke.l tovaüba arra is. Hogy az elvégzett munka a járanuósaggal aranyos legyen. Ezáiial lehetővé teszszük a további mezőgazdasági beruházásokat, mely a mezdgazdasagi termelés fokozásai és a földmű'veies felvirágzását eredményezi. Egészséges munkabérek megteremtésével lehetővé tesszük a mezőgazdasági munka termelékenységének növekedését, csökkentjük a termelési költségeket és ezzel a mezőgazdasági termékek is olcsóbbak lesznek. Ez pedig az egész dolgozó társadalom vásárlóképességének növekedését eredményezi. Mit tapasztalunk ha a mezőgazdasági alkalmazottak munkabérének újabb rendezéséről szóló kormányrendeletet olvassuk? Mindenekelőtt azt, hogy a deputádós eddigi 12 munkaóráját II órára, a mesteremberek 10 munkaóráját 8 órára rövidítették. Pénzügyi szempontból ez annyit jelent, hogy a deputációs havonta 25 órával és a mezőgazdaságban alkalmazott iparosok havi 50 órával kevesebbet dolgoznak, mint a múltban. Ha azonban a mezőgazdaságban alkalmazott béres és iparos ugyanannyi munkaórát dolgozik mint azelőtt, a különbséget túlóraként kapja meg munkaadójától. A deputációsok (béresek) túlórája 8.— Kcs az Iparosé 14.— Kcs. Az ötödik kategóriába tartozó alkalmazottak (gépmesterek) túlóradíja óránként 17.50 Kís| míg a negyedik osztályba tartozó alkalmazottak (kerteszek, stb.) túlóradíja 13.20 Kis. A mezőgazdaságban alkalmazott vizsgázott autó, vagy traktorvezetők, vizsgázott fűtök stb. a harmadik osztályba tartoznak s túlóradíjuk 16.50 Kcs. A mezőgazdasági alkalmazottak tehát a csökkentett munkaidőért is ugyanazt a fizetést kapják, amit azelőtt hosszabb munkaidőért, míg viszont többletóra esetén különóra díjszabásban részesülnek. A kormányrendelet gyakorlott és gyakorlatlan munkaerőt különböztet meg. A gyakorlott alkalmazottak havi 75.— Kcs pótbérre is igényjogosultak. Ez további pénzügyi előnyt jelent. — Azok a béresek, akik munkaadójukkal havi Ílíetésben állapodtak meg, használatra 400 négyszögöl földet kapnak. Az alkalmazott felesége és családtagjai után személyenként 21 kg kenyériisztet kap A családtagok után járó liszt hivatalos árát azonban köteles munkaadójának megfizentl. A mezőgazdasági alkalmazottak bérviszonyát teljesítményi járulékkal és különböző jutalmakkal javítják. Ezt azonban a munkaadó, csak akkor köteles megfizetn', ha az alkalmazott az előírt munkakötelezettségeknek eleget tesz. Az alkalmazott a következő esetekben igényjogosult teljesítményi prémiumra: répa-, termény-, takarmányszállítás, szántás, burgonyakapálás (géppel), takarmánykaszálás stb. végzett munkák után. Igy teljesítjük bérpolitikánk másik feladatát, növeljük a munka termelékenységét, csökkentjük a termeié:! költségeket, ez lehetővé teszi a hasznothajtóbb mezőgazdálkodást s egyben megteremtjük az érdemszerinti bérrendszert is. A törvény életbeléptelésével az aratómunkások helyzetében is javulás mutatkozik. Az aratómunkás a learatott terményből is részesedik. Az aratómunkások munkaideje a 10 óráról, napi 8 órára csőkkent Egy órára a bérre 7.50 Kcs, amelyhez 0.50 felár járul. A túlórák díji 25 százalékkal magasabb a normális munkaórák díjánál: az aratómunkások órabére túlórázás eset»n 10 — K<"s. Az ar^tómi'nkás n^i keresete tehát 84 — Kcs*. míg a rn"

u'"

,n c"k £0.— Kés-t kinőtt. A7 arató közvetlenül az aratás ideje alatt 1.13 Kis felpénzre jogosult, burgonyakapáláskor a felpénz óránként 0.62 Kcs. A mezőgazdasági idénymunkások étkeztetéséről is gondoskodás történt. Az idénymunkások munkabére 5.80 Kcs. Ehhez nehéz testimunka I lején 0.50 Kis felár számítandó. Aratás idején az idénvmunkás az órabéren és a feláron kívül óránként 1.13 Kcs aratási felárra jogosult. A béreseknek biztosított különböző járandóságokra és jutalékokra az idénymunkás is igényt tarthat. A mezőgazdasági munkásság bizonyára örömmel veszi tudomásul a törvény életbeléptetését. A letűnt nagybirtokosok nem törődtek a mezőgazdasági alkalmazottak életszínvonalának emelésével. Céljuk az volt, hogy a munkásságot áldatlan szociális és kultúrális helyzetben tartsák. A kizsákmányolt munkást könnyebben állíthatják önző céljaik szolgálatába. Ma ez már nem létezik. Az állam, az állani birtokosok új szociális utakon haladnak. A főcél, a szocializmus elérésének alapfeltétele, a mezőgazdasági alkalmazottak életszínvonalának minden vonalon való emelése. A többtermelést is csak így érhetjük el. A gyenge anyagi viszonyok közt tengődő munkásosztályoktól jó teljesítményt nem várhatunk, pedg a főcélunk: a termelés fokozása. Az állam mezőgazdasági tervének főirányelve a mezőgazdasági termelés gépesítése a termelés egészséges megszervezése. Ezze! nemcsak azt érjük el, hogy az eddig nehéz és sokszor emberfeletti munkateljesítménytől kíméljük meg a munkást, de lehetővé tesszük, hogy a vidék lakossága állandó keresetet találjon az állami mezőgazdaságokban. A földművesekkel együtt tárgyalják meg a jövő évi vetési területeket Szlovenszkó járási székhelyein a napokban összegyűltek a földművesek és községek megbízottat, hogy az ötéves terv alapján megtárgyalják a jövő évi vetési terveket. Az ötéves terv szerint az állatállomány részére több takarmányt, az ipar számára pedig a különleges mezőgazdasági termékek emelését kell szem előtt tartani. A gabonatermő vidékeken a rozstermelést kell csökkenteni, míg az északabbra fekvő országrészeken a búzatermelést, helyettük pedig az olajormagvak, a cukorrépa, zöldség és takarmány termelését kell fokozni. A mezőgazdasági termékekre vonatkozó vetési tervek kidolgozása a helyi Nemzeti Bizottságok, a párt, a SzF. E. Sz., az E.F. Sz., az élelmezési bizottságok és a

z agronómok végzik az érdekelt gazdák közreműködésével. Nagy dolgokról van szó. A múltban az állam nem tárgyalt a földművesekkel: mit akarnak és mit kellene termelniök, hogy munkájuk a maguk és az állam szempontjából hasznosabb legyen. A vetési terveknek községenkénti megosztása nemcsak a helybeli Nemzet; Bizottságok ügye már, de abban maga a földművestársadalcm is aktív szerep a t kapott. Május 26-ig a h'vatalos megbízottak egyes termelőkkel megbeszélik a termelést feladatokat. Először a két hektár földvagyonna] rendelkező földmüvesekkel tárg" alják meg a vetési terveket, azt követőleg módot nyújt az állam a többi gazdáknak a tárgyalásokba való bevonására s vagy egyenként, vagy nyilvános összejövetel keretében tárgyalják meg velük is az előterjesztéseiket. A közös tárgyalások során a gazdák előadhatják majd javaslataikat, hogy mely termelési ágból kívánnak terven felül is termelni. A vetési feladatokat a földművesek szántóföldjének nagysága szerint szabják meg. Azonban alapelvül kell betartani: a tavaszi és őszi gabonával csak a termőföld vethető be. Ki kell emeinünk, hogy a gabonavetések csökkentésével az olajosmagvak, cukorrépa, takarmány és egyéb termékek fokozásával hasznosabbá válik a vetési eljárás, fokozódik majd a föld termelőképessége és ezzel együtt a föld holdankéati hozadéka. Uj rendelet a szemestakarmányok kiutalására A földművelésügyi minisztérium és a földművelésügyi megbizotii hivatal rendelete éneimében minden szarvasmarhatenyésziő, aki tejbeszolgáltatási kötelezettségének eleget tesz, szemestakarinány-Kiutaiásában részesül. A tenyésztők a földművelésügyi minisztérium és a földművelésügyi megbízotti hiva'al rendelete értemében 1940 március l-étől kezdődő hatállyal a következő takarmányokra igényjogosultak: A tenyésztő minden szarvasmarhára havi 10 kg szemestakarmányt kaphat. Feltétel azonban az, hogy a tenyésztő tejbeszolgállatási kötelezettségének eleget tegyen. Azok a gazdák, akiknél egy-egy szervasmarhára több mint 3 hektár főid i'it, a kedvezményben nem részesülhetnek. A tejbeszolgáltatásra nem kötelezetteknek szintén igényük van szemcstakarmánvra. A tenvésrtc minden vemhes szarvnsmíir'iára havi 20 kg szemestnkarm;'nvt k-m, (*e az állat vétkességének 8. és 9. havában. Az elles után ugyancsak igénylehető ez a mennyiségű szemestakarmány. Az engedélyezett időtartam egy hónap. Ha a tenyésztő egv-egy szarvasmarhájára több mint 1.5 hektár föld jut, nem részesülhet a kedvezményben. A szemestakarmány kiutalását a helyi Nemzeti Bizottság intézi. A tenyésztőnek 5 kg havi szemestakarmányra van joga, ha a tenyésztő egy-egy szarvasmarhára több mint 3 hektár föld jut. Ennek azonban előfeltétele, hogv a tenyésztő tejbeszolgáltatási kötelezettségének eleget tegyen. Az egyes járásokba kiutalandó szetnestakarmányok nemét a bratislavai Földműves Központi Szövetkezet határozd meg. A kiutalás elintézési módja a következő: a helyi Nemzeti Bizottság kimutatást készít a község szarvasmarhaállományáról és feltünteti az egyegy marha után járó szemestakarmány mennyiséget, összegezi a kimutatásban feltüntetett mennyiségeket és jóváhagyás céljából felterjeszti a Járási Nemzeti Bizottság illetékes ügyosztályának. A / jóváhagyott kimutatást 15 napra ki kell függeszetni a község hirdető tábláján A tenyésztöka kifüggesztés ideje alatt fellebbezéssel élhetnek. A 15 nap elteltével a helyi Nemzeti Bizottság kiadja a tenyésztőknek a Járási Nemzeti Bizottság álial jóváhagyott takarmánymannyiségre szóló utalványt.. A Szlovenszkói Földművesek Egységes Szövetkezete (SZFESZ) ezúton is felhívja a mezőgazdák figyelmét, hogy az illetékes hivataloknál kellő időben jelentkezzenek a szemestakarmány kiutalása céljából. Földműveseink minden bizonnyal méltányolni fog iák a földművelésügyi kormányzatunk újabb intézkedését s ezentúl teljes erejükből azon lesznek, hogy tejbeszolgáltatási kötelezettségüknek eleget tegyenek. Egységes Földműves Szövetkezetek az úrbéri birtokok helyén Az ötéves terv mezőgazdasága egyik legfontosabb a szarvasmarhatenyésztés. Csehszlovákia, különösen pedik Szlovenszkó erre nagyon alkalmas, csak ki kell használnunk a természetadta ehetőségeket. Ma már minden földműves tudja, hogy a szarvnsmarhatenyésztés csak ott lehetséges, ahol jó legelők vannak. Szlovenszkó legelőkben bővelkedik. Kimutatás szerint 269.000 hektárra tehető Szlovenszkó legelőterülete. Arra a kérdésre, rendesen vnnn^k-e gondozva legelőink, sajnos kedvezőtlen fe'e'etet k?mtnk. Az egyes községek közös legelői annyira el vannak hanyagolva, hogy a szarvasmarhatenyésztést egyenesen akadályozzák. A közös legelő gyakran úgy néz ki, mintha a „senki földje" volna. Másutt a nagykiterjedésű legelőket kifutóként használják, természetesen a község szarvasmarhaállománya adia meg ennek árát. Mindenekelőtt a fö'dműves érdeke, hogy ezeket az ügyeket orvosolják. Az úrbéri legelőket még a feudalizmus idején alapították. Ekkor még csak a nemességnek volt földtulajdonjoga. Később a nemességet törvény kötelezte, hogy legelőiket használatba adják a jobbágyságnak. A jobbáA gyümölcs- és zöldségtermékeket csak a szövetkezetek vásárolhatják fel fi termelők a fogyasztóknak kicsinyben is árusíthatnak Á Megbízottak Testületének má.iQs 12 i ülésén jóváhagyták a gyümölcs és zöldség felvásárlásává

1, elosztásával és feldolgozásával kapcsolatos új rendelkezést, mely szerint a felvásárlást a földműves raktárszövetkezetek (RSDi és más mebízottak útján a bratislavai Mezőgazdasági termékekkel gazdálkodó szövetkezet végzi: A szövetkezet és szervei csak az A-B minőségű zöldséget és a ren dcen ápolt, friss gyümölcsöt ve szi át. A csomagoláshoz szükséges ládákat a szövetkezet kölcsön/i a gardáknak. A termelők a szövetkezet intézkedései szerint fokozatosan adják majd be a zöldséget és a gyümölcsöt a kijelölt felvásárlási helyen. Az élelmezésügyi megbízotti hivatal a termelőknek engedélyezheti a zöldség kicsinyben való eladását a helyi fogyasz tók számóra. A nemtermelő járásokban a Kerületi Nemzeti Bizottság jóváhagyásával a termelők a kiskereskedőknek is eladhatnak zöldséget. Mivel ez a rendelkezés csak a szerződésileg lekötött zöldségekre vonatkozik, a le nem kö tött zöldséget a RSD útján adhatják el a szövetkezet rendelkezései szerint. A gyümölcstermelők, a gyümölcsöskertek tulajdonosain kívül, a gyümölcsöt egyenesen a fogyasztóknak adhatják el a termelőhelyen vagy pedig a piacon. A kiskereskedők számára csak az élelmezési megbízotti hivatal engedélyezésével adhatnak el gyümölcsöt A Mezőgazdasági termékekkel gazdálkodó szövetkezet a felvásárláson kívül az elosztással is foglalkozik. A zöldség és a gyümölcs felvásárlását a kerületi és járási beszolgáltatási tervezetek szerint hajtják végre. gyok keveset törődtek a legelők helyes gondozásával, mert nekik abból hasznuk alig volt. 1848 után, a jobbágyoknak személyi és gazdasági szabadságot hozott, földet vehettek és az eddigi úrbéri birtokokat egészben és közösen használhatták. A mai szomorú helyzetnek főoka abban keresendő, hogy az úrbéri közös legelő a leglehetetlenebb végletekig v;tn felaprózva a tulajdonjog tekintetében. A nemzedékeken keresztül folyó osztódás következtében vannak olyan úrbéri legelők, 'melyeknek kiterjedése nem nagyobb 30—40 hektárnál és ugyanekkor a tulajdonosok száma többszázra rúg, sőt nem ritka az ezredekre való felosztódás sem. Nem ritka jelenség tehát, hogy a felosztódás következtében a gazda tehenének egy lába csak jogosult a legelő használatára jobb esetben két lábbal léphet a jogszerinti legelőre. Ha ezt az úrbéri legelőterületet felosztódása következtében előállt részhányadot négyszögölekben akarjuk kifejezni, bizony az egyes gazdára jutó tulajdonjog nem tesz ki többet, mint 3—4 négyszögölet. De nemcsak ez volt a hibája a közös legelőknél, illetőleg az úrbéri földeknek, hanem az is, hogy csak a tulajdonosok használatát engedélyezte és a közös legelőkön csak a tagoknak engedélyezte az állatok legeltetését. A földműves viszont csak részhányad arányában adhatott módot marháinak a legelésre, viszont a tagok kötelességeinek megoszlása nem részhányad formájában történt, hanem ez a tagok száma szerint volt megállapítva. Ennek természetes következménye az volt, hogy a kis- és középparasztok nem voltak megleégedve a helyzettel, aminek viszont eredménye az lett, hogy a kis- és középparaszt az állattenyésztés gyarapításával nem törődött. . > Legnagyobb nehézségeket a legelők megmunkálása okozta. Földműveseink általában felületesen kezelték a legelőket és annak trágyázását s más szükséges rnegmunká'ását elhanyagolták. Ennek a nemtörődömségnek sok helyen az lett a következménye, hogy a legelők egész kopárrá váltak. Ezaltal nemcsak a földművesek szenvedtek kárt, hanem a község, az állam és az egésZ társadalom is. _ Az egységes Földműves Szövetkezeteek az eddigi helyzet megszüntetésével a legelök helyes megmunkálását, célszerű kihasználását s ezáltal a szarvasmarhaállomány növelését szándékozzák elérni A 69/49. számú törvény értelmében minden úrbéri vagy hasonlo legelő a* egységes Földműves Szövetkezetek birtokába kerülnek. A legelő eddigi birtokosai automatikusan a szövetkezet tagjaivá válnak. Az egységes szövetkezet tagja az lehet és legeltetési joga annak is van, aki eddig nem volt részese az úrbéri birtokközösségnek. A magánlegelök — ha ezeknek bármekkora is a kiterjedése — nem mennek át az Egységes Szövetkezet tulajdonába A legelőkön való gazdálkodást az úgynevezett „legelő gazdálkodási rend" fogja szabályozni, amelyet a legközelebbi jövőben a földművelésügyi megbízotti hivatal fog kiadni. Á törvény az egységes szövetkezeteknek megadta mindazokat az előfeltételeket és a jövőben megadja mindazokat a lehetőségeket, amelyek a földműves társadalom boldogulásáhez és az állattenyésztés felvirágzásához és'fejlődéséhez vezethet. Áz állami igazgatás az Egységes Földműves Szövetkezetekkel a földműves nép kezébe helyezte bizalmát és elvárja, hogy ezzel a bizalommal a földművestársnda'om nem fog visszaélni. Az egységes szövetkezetek a földműves nép szehh hn'n^niámk kialakítói és a falu szebb jövőjének letéteményesei lesznek. JOGI ROVAT (Közöljük lapunk minden csütörtöki számában) Vezeti dr. Balogh Dénes Árpád K'nek van igénye megbízhatósági igazolványra? Az Üj Szó 1949. V. 13-i számában e cím alatt cikk jelent meg, hogy ki és milyen feltételek mellett kérhet megbízhatósági bizonyítványt. A cikkbe sajnálatos hiba csúszott be, amennyiben az a)—f) alatt felsorolt esetek után közbe volt szúrva, hogy csak azok nem kaphatnak megbízhatósági bizonyítványt, akik az a)— f) alatti csoportokba tartoznak. Helyesen úgy szól az erre vonatkozó rendelet, hogy mindazoknak nincsen igényük megbízhatósági bizonyítványra, akik az a)—h) alatt felsorolt csoportok valamelyikébe sorozhatok. Ajánlatos, hogy a lap olvasói a jelzett cikket a fenti kiegészítéssel őrizzék meg arra az esetre, ha szükségük volna a rendelet ismertetésére. Aggkori segély. Erre a segélyre, amit a törvény szociális jövedelem-_ nek nevez, igénye van minden, a 65. évet betöltött csehszlovák állampolgárnak, akinek vagyonából vagy egyéb forrásból sincs annyi jövedelme, amely ellátására szükséges. Ennek alapjáin a kis vagyonnal bírók is kérhetik az aggkori segélyt, amely havonta 700 koronát tesz ki. Ha mindkét házastársnak van igénye rá. ebben az esetben a havi segély 1.050.—• koronát tesz ki. Kártérítés, B. Árpád, KoUce. Amennyiben antifasiszta meggyőződés miatt volt lecsukva börtönben vagy gyűjtőtáborban, kártérítési igényét a 161/1946 sz. törvény alapján érvényesítheti a Járási Nemzeti Bizottságnál. Házjavítás, B. R. A háború követ keztében megsérült háza javításához szükséges anvag kiutalását a Járási Nemzeti Bizottságnál kell kérni, amelyet a Kerületi Nemzeti Bizottság engedélyez. Segélyt vagy kölcsönt is kérhet az erre rászoruló. Az ilyen Irányú kérvényt a népjóléti megbízotti hivatalhoz (Povereníctvo sociálnej starostlivosti, Bratislava) kell beadni. Bukri Lajos, Zalába. Ha Csehszlovákia területén is született, de nem volt itt illetősége és azt nem is szerezte meg, nem tekinthető csehszlovák állampolgárnak. Kérje honosítását (udelenie ceskoslovenského átátného obfianstva, a Járási Nemzeti Bizottság útján. Ifj. Bozó Pál, Vz. Panica. Ninca törvényes lehetőség arra, hogy az ülető Magyarországról visszatérjen Csehszlovákiába. Elbocsátott magánallcalmazott, A. S. PleSivec. Nincs olyan törvényes Intézkedés, melynek alapján most követelhetné visszavételét Próbáljon másutt elhelyezkedni, hogy ne veszítse el nyugdíjigényét. Visszatért hadifogoly. Nincs igénye ruhajegyre addig, amíg egynegyed évig nem dolgozott itt Azonban a ledolgozott egynegyed évre nincs igénye a ruhajegynek az időre; szóló pontjaira, í