Uj Szó, 1949. május (2. évfolyam, 18-43.szám)

1949-05-03 / 19. szám, kedd

2. UJSZ0 1949 május LAPSZEMLE |Lelkes hangulatban ünnepelték P R AV D A a dolgozói a munka napját Síroky kormAnyelnökhelyettes a lap május elsejei vezércikkében többek között a kővetkezőket írja: A jaltai és pottsdami konferencia megteremtették a tartós és demokratikus béke szilárd alapfeltételeit, hogy az összes államok, a nagy és kis nemzetek békésen együttélhessenek. Ezt az alapot a kapitalista nagyhatalmak hamar elhagyták és a nemzetközi együttműködést és a szerződéseket állandóan szabotálják. Cinikusan avatkoznak bele az államok belső ügyeibe, támogatják a reakciós elemeket és a háború tűzfészkeit fegyverekkel látják el Kínában és másutt. A Szovjetunió békepolitikája leleplezi ezeket a provokációkat, kényszeríti őket, hogy a világ nyilvánossága előtt színt valljanak, rájuk bizonyítja, hogy nem akarnak egyezséget, nem akarnak békét és békés együttmunkálkodást. A mi nemzeteink Gottwald elnök X'ezetése alatt megtesznek mindent, hogy a SSSR békés törekvéseit támogassák, hogy hozzájáruljanak a bébe megőrzéséhez és megerősítéséhez. Epítőmunkánk eredményeinek seregszemléje a mostani május 1. ünnepségeken sokat Ígérő kiindulópont a mi további utunkhoz a győzelmes szocializmus felé. világ pioir/iw caYtsSuniP SZABAD i tP Az Idei május elseje mindenDtt a dolgozók hatalmas manifesztációja volt a szolidaritás, a népi testvériesülés minden háborús szándékot elsöprő eszméje mellett. Dolgozók tíz- és százezrei vonultak fel Európa fővárosaiban; a béke hatalmas hadserege tüntetett Moszkvától Szófiáig, Londontól Rómáig, újból tanúságot adva, hogy Európa munkásnépét nem lehet többé kapitalista érdekek szolgálatába állítva egymás ellen szorítani. A hatalmas felvonulások intelmül szolgálhattak mindazoknak a rejtett és már felszínre kerülő erőknek, hogy terméketlen békeellnes politikájuk sehol sem talál többé meghallgatásra, ahol a szocializmuson nevelt dolgozók építik népünk szebb és boldogabb jövőjét. Mint jelentettük, május 15-én választások lesznek Magyarországon. A közelgő választásokkal kapcsolatban a Magyar Dolgozók Pártjának hivatalos lapja vasárnapi vezércikkében többek között a következőket írja: A Magyar Függetlenségi Népfront közzétette képviselőjelöltjeinek listáját. Aki eddig még nem látta volna világosan, ennek a 946 névnek láttán megértheti: igen, választásra volt szükség, olyan választásra, amelyen ilyen jelöltekre szavazhat az ország. Nincs az a dolgozó ember, nincs az a szavazó polgár, akinek kérdései megválaszolatlanul maradnának, ha átnézi a Népfront képviselőjelöltjeinek listáját. Űj képviselőink között — íria a lap — nagy számban lesznek olyanok, akiknek mellén élmunkás-, mintagazda vagy kiváló munkás-jelvény van, nagy számban lesznek Kossuthdíjasok, olyanok, akik a munkapad előtt, a szántóföldeken vagy a hivatalban utat mutattak társaiknak, olyanok, akik az országépítésben, az alkotásban bizonyították be rátermettségüket az ország népének képviseletére. És ha a nép jelöltjeiről beszélünk, elsőnek az országépítés vezetőjét, a nép első jelöltjét, legjobb képviselőjét, Rákosi Mátyás elvtársta kell említenünk, akinek jelöléséért versengett mind a 16 választókerület. Az új parl?msnt az építésnek, az aj'Jkotó munkának parlamentje lesz, — sokkal inkább még, mint az utolsó. Az új parlament az ötéves tervnek, az ország szédületes iramú felemelkedésének parismentje lesz. Az új parlament a békénket és függetlenségünket őrző nép parlamentje lesz. Az új parlament a legnagyobb magyar nemzeti hagyományok

1 örökét őrző par>ment, minden alkotó, ha•'.?f:?.s, demokratikus n-mzeti erő cgvsá^ének parlamentje lesz. Ennek a parlamentnek képviselőjelöltjeit mutatja be az országnak a M-T/ar Függetlenségi Népfront. L? [e yzkH inadéhoz a Jwe'yjfx eSrabolt míi'r^csef sfayébeF? Az imp r

:a!isiák újabb, jellemző gaz j! lére, világít tá az a jegyzék, amelyet a lengye Kormány a kanad 'i kormányhoz ntézett. Lengyelország a krakkói Wawel-vár felbecsülhet" len értékű műkincseit, nemzeti erek'yéit követeli vissza Kanadától. A műk

;ncsekct a háború alatt Kanadába mentették át, de a kanadai kormány később nem voli. hajlandó azokat jogcs tu'ajdonosainak visszaadni A lengyel kormány éleshangú jegyzéke minden felelősséget a kanadai kormányra hírit s a népi demokrácia sajtód és összes társadalmi szervezetei hr.Mmas tfintetésekke' bélyegzi meg az amerikai imperializmus szolglatábsn álló, reakciós kanadai kormány aljas magatartását MOSZKVA Sztálin generalisszimusz a Lenin mauzóleum erkélyéről nézte végig a Vörös téren felvonuló hagyományos májusi menetet. A menet katonai részét Moszkva panarcsnoka, Mereckov I

marsall vezette. A Vörös téren végeláthatatlan sorokban vonult el a gyalogság, a katonai Intézmények alakulatai, majd a legkorszerűbb és legújabb fegyvernemek. Eddig soha nem látott gigantikus ágyúk és a I

világ legnagyobb tank tipusai, amelyeket Joszif Sztálinnak neveztek el. A levegőben repülőgépek ezrei között megjelentek a legújabb tipusű rakétarepülők és gázturbinás harci gépek. A légi parádét ebben az évben is Sztálin fia, Vaszilij Sztálin vezérőrnagy vezette. A honvédelmi miniszter, Vaszilevszky marsall, május elsejének előestéjén napinarancsot adott ld, amelyben többek között kijelenti, hogy a szovjet nép, amely a kommunizmust építi, sohasem feledkezhet meg az új háború veszélyéről, amelyet az USA vezető körei annyira kívánnak. Ezek a vezető körök a nép széles tömegeinek akaratát semmibe véve, előkészületeket tesznek a harmadik világháborúra. A szovjet kormány követi és figyelemmel kíséri ezeket a megnyilatkozásokat és következetesen, határozottan leplezi le a háborús uszítókat. A szovjet nép békepolitikája és békenkarata, hadseregének hatalmas felkészültsége és ébersége ma a béke legnagyobb ereje. BUDAPEST ragyogó időben, a Hősök terén ünnepelte az ötödik szabad május elsejét. Az ünnepi tribünön Szakasits Árpád köztársasági elnök, Rákosi Mátyás, a Magyar Függetlenségi Népfront elnöke, a kormány, a diplomáciád testület tagjai, a politikád, gazdasági és kultúrélet számos kiküldöttei foglaltak helyet, öt év óta most először vettek részt a május elsejei felvonuláson a népi hedsereg alakulatai, melynek megszemlélése 2 és fél óráig tartott. Utána a rendőrség, majd pedig a dolgozók oly hatalmas felvonulása következett, amilyet Budapest még nem látott. Teljes hét óráig tartott a menet. Sztálin generalisszimusz és Rákosi mellett Gottwald, csehszlovák köztársasági elnököt is megéljenezték és a szövetséges áVarrvak zászlai között ott lengtek a csehszlovák lobogók is. Magyarország dolgozói így juttatták kifejezésre, hogy együtt kívánnak dolgozni Csehszlovákia népeivel. Az egész ünnepség a béke, a munkásosztály nemzetközi szolidaritás, a Függetlenségi Népfront megszilárdításának, a népi demokratikus államokkal és mindenekelőtt a Swvjetúnióval való baráti összetartás j--ervében folyt le. BUKAREST Több, mint háromszázezer munkás ünnepelte meg május elsejét Románia fővárosában, amelyen jelen voltak a kormány tagjai, a nemzetgyűlés képviselői, a diplomáciai testületek, valamint a romániai közhivatalok vezéralakjai. Petresku generális, a román munkáspárt egyik vezetője ünnepi beszédet mondott, -melyben hangsúlyozta, hogy a román nép mindig szembeszáll a háborús uszítókkal és egyedüli célja munJcával harcolni a békéért. SZÓFIA Bulgária népe is méltón ünnepelte meg május clsiegét. Szófiában az ünnepi menetben több mint háromszázezren vettek részt. A felvonulás 5 óra hosszat tartott. A menet élén a bulgáriai Kommunista Párt Központi Bizottságának tagjai haladtak, akiket a lakosság ujjongó lelkesedéssel üdvözölt, BÉCS Az osztrák Kommunista Párt 65 ezer dolgozója három és félórás felvonulásával ünnepelte meg május elsejét. A dísztribünön az osztrák Kommunista Párt Központi Bizottságának tagjai, Lengyelország és Magyarország dolgozó pátjának kiküldöttei foglaltak helyet. A bécsi kommunisták május elsejei manifesztációja az Atlanti Szövetség elleni harc, a béke és a népi demokratikus államokkal, mindenekelőtt a Szovjetunióval való szoros barátság jegyében folyt le. A menetben számos táblát hordtak, amelyek drasztikusan ábrázolták az Atlanti Egyezményt, a Marshall-tervet és az osztrák reakció munkásellenes politikáját. RÖMA Rómában több, mint kétszázezer dolgozó ünnepelte meg a május elsejét. Az ünneplők között képviselve voltak a szakszervezetek, az olasz Kommunista Párt és a szocialista pártok. LONDON Anglia fővárosában, ahol a belügyminiszter egy hónappal ezelőtt mindennemű tömegtüntetést betiltott, nagy lelkesedéssel ünnepelték meg május elsejét. Az ünnepély, amelyet a szakszervezetek készítettek elő, a Trafalgár-téren folyt le. Az ünneplő munkásrtörneg kifejezésre juttatta, hogy megértette a munka ünnepének nagy jelentőségét. (Folytatás az első oldalról.) PRAGA lelkes hangulatban ünnepelte május elsejét. A köztársaság fővárosa a munka és a békés törekvések hatalmas felvonulásának színhelye volt. Több mint 300.000 ember hat órán keresztül vonult fel a Václav téren, ahol lelkesen üdvözölték Klement Gottwald köztársasági elnököt és népi demokratikus kormányzatunk kepviseló'it. A dolgozók százezrekre menő tömegei egyhangúan juttatták kifejezésre szándékukat: építeni akarunk — békét akarunk! A május elsejei ünnepségen először vettek részt hivatalosan a katonai alakulatok, hogy ezzel népünk és egyben az egész világ előtt fejezzék ki a néphez való hozzátartozásukat, melynek hűséges őrei lettek. A köztársasági elnök az alakulatok megszemlélése után helyet foglalt a dísztribünön, ahol a kormány, a diplomáciai testület és a hazai szervezetek kiküldöttei is jelen voltak. Az üdvözlések után a jelenlevők meghallgatták KI. Gottwald köztársasági elnöknek a csehszlovák néphez intézett üzenetét, ameyet lapunk első oldalán közlünk. Utána megindult a hatalmas felvonulás, mely délután két órakor fejeződött be. "Wallace: Hz ameriEcai nép megváltoztathatja az imperialisták háborús politikáját „llz USA-prapaganda hazugságáradat, Amerika a föld leggyűlöitebb országává válik" Henry Wallace newyorki beszédében élesen elítélte az USA politikáját és a békét aláaknázó Északatlanti Egyezményt. Kijelentette: — Egész szívemmel és eszemmel hiszem, hogy nincs semmi olyan ok, amely miatt az Egyesült Államok és a Szovjetunió ne élhetne békében, a kölcsönös megértés szellemében. Wallace megbélyegezte azt, hogy az USA vezetői a Sozvetjúnió iránti barátság felvetését is „árulásnak" tekintik. Tanítókat megfosztanak állásuktól, mert támogatják a Haladó Pártot, embereket az utcára tesznek mert védik a békét. Megállapította, hogy az Egyesült Államok lassankint a föld leggyűlöitebb országává lesz, mert a legrothadtabb korrupt rendszert is hajlandók támogatni, ha az szembeszáll a kommunizmussal. Az Egyesült Államok propagandáját Wallace „borzalmas hazugságáradatnak" nevezte, a háborús készülődések programjáról pedig leszegezte, hogy az még magában az USA-ban is kudarcot vall, minthogy nem képes fenntartani a gazdasági élet egyensúlyát és fenyegetően növekedö munkanélküliséget okoz. — Az Északatlanti Egyezmény az „Antikomintern Paktum" új kiadása — mondotta, — Katonai elgondolása tiszta esztelenség, mert Európa népei soha nem fognak Amerikáért harcolni, az Egyesült Államok pedig egyedül az atómbombával nem nyerhet háborút. Befejezésül Wallace leszegezte, hogy van még idő cselekvésre, az amerikai nép még megváltoztathatja a mostani helyzetet. Az atómbomba helyére az általános leszerelésnek, a Marshall-terv helyére a Kelettel és Nyugattal megújítandó kereskedelemnek és az Egyesült Nemzetek Szervezetén keresztül nyújtandó nemzetközi megsegítésnek, az Atlanti Szerződés helyére az egyenlőség és bizalom elvén épülő erős ENSZ-nek kell lépnie. Lábamat szép lassan beleengedtem a lavórba. A víz egy kicsit forró volt, de lassan megszoktam s már élvez — tem is a lábáztatást. Kellemes volt a víz, tűrhetően éreztem magam, de aztxn eszembe jutott a dolog s a szombat délután minden öröme elromlott. Nem örültem már annak sem, hogy este táncolni megyek. Elsavanyodva felálltam a lavórban s az asztal túlsó végén fekvő füzeteket igyekeztem elérni. — Sikerült. A legfelsőt kézbevettem, a többit visszaraktam az asztalra. Kinyitottam, olvasni kezdtem — de nem sikerűit. — Még mindig a dolgon rágódtam. Kopogtak az ajtón — Szabad — kiálltottam s magamban méregelődtem, uogy nem nagynak egyedül a fájdalmammal. Kinyílt az ajtó és a dühöm elpárolgott, mert Tomasek bácsi lépett be. Hóna alatt sakktábla, sapkáját levette tökkopasz fejéről és barátságosan mosolygott. Jó estét, fiatalemberl — mondta. — Lábat áztatunk? Jó dolog az. Tegyen a vízbe egy kis sót is. — Már befejeztem, — nazudtam, mert féltem, hogy az öreg rátér kedvenc témájára, a tyukszemirtásra és én utálom az ilyesmit. Gyorsan megtöröltem a lábam és papucsot húztam. — Játszunk egp partit, ajánlotta Tomasek bácsi és már nyitotta is szét a sakktáblát. — Nem játszom, tata, nincs kedvem. — Ne izéljen, mi az, hogy nincs kedve? — Higyje el, nincs kedvem játszani — mondtam és nagyot sóhajtottam. Tomasek bácsi szó nélkül összecsukta a táblát és. továbbra is barátságos maradt. — Nagy baj leheti — Na, nem olyan nagy, magánügy. — Akkor éredekel Szeretem a magánügyeket, kizárták a pártból? — majd tűnődve folytatta: — Staska nem lehet, mert még csak szombat Sári tanulni akar... van, meg különben maga nem is ját- | szik. Nem baj, majd megmondja. — Téved, tata, nem mondom meg, ez teljesen magánügy, csuda szomorú dolog. — Na, jó, ha nem mondja meg, akkor rakjon egy lapát szenet a tűzre, mert kihűl a lakás és így papucsban könnyen megfázhat. Amíg a tüzet piszkáltam, az öreg egyre beszélt. — Ilyen fiatalon nagyon veszélyes a nátha. Most észre sem veszi, de öregkorában érzi majd a következményeit. En ugyam már 72 éves vagyok fiam, de még ma sem tudom, hogy mi az a nátha és reuma Fiatalkoromban vigyáztam magamra s mindig meleg harisnyát, meg jéger alsónadrágot hordtam télen. Finom dolog az. — Ugyan tata, egy kicsit kényelmetlen, ha felveszek ilyesmit, nem merek leülni, mert félek, hogy elreped. Tomasek bácsi villámgyorsan támadott: — Nő? — A hajam érdekli Tomasek bácsi? Az nő, borbélyhoz kéne menni. — Fenét. Azt kérdeztem, hogy nő miatt ennyire búval bélelt? — Nő, — mondtam végre. — Meg kell nősülni Benn van már a korban, akkor nem lesznek nőügyei, elmegy a kedve tőle. — Ezt maga nem érti, papa, az egészen extra ügy — Az öreg olyan együttérzéssel nézett rám, hogy elmeséltem az egészet. 1— Tudja, még a mult hónapban megindult nálunk a gyárban a szeminárium. — Az jó dolog. — Először csak ímmel-ámmal mentem el, aztán észrevettem, hogy az előadó csuda érdekes dolgokat mond. Rettenetesen kezdett éredkelni minden. Egyre-másra veszem a füzeteket, könyveket, miegymást. Egyszóval tanulok. — Jó, jó fiam, de mi köze ennek a nőhöz? — Várjon, tatus. Most jön a bibi. Tudja, hogy már egy éve udvarlok egy kislánynak. Azelőtt minden este együtt voltunk. És közben azt terveztük, hogy mikor esküszünk és milyen lesz a konyhabútor. — Bizony szép dolog az, tudom magamról, de ami utána jön! — Most, hogy tanulok, nincs anynyi időm vele mászkálni és ma, amikor a gyárból kijött, csak ennyit mondott: menj haza és vedd feleségül az imperializmust. Felugrott a villamosra és otthagyott. Mit szól ehhez? — Hát, izé, kellemetlen — mondta az öreg. De nem értünk rá sokat rágódni, mert újra kopogtak az ajtón és Tomasek néni préselte be magát rajta. — ?ó estét, — harsogta. — Tata, gyere haza enni. — Majd összehunyorította a szemét és hozzám jött. Na, mi az, ecetes uborkát uzsonnázott? Mi a baj!> Nem válaszoltam. A néni most a férjéhez fordult és az, az öreg házasok szokása szerint, készségesen elmesélte tragédiámat. Tomasek néni most már leült, kezét a homlokára szorította és valószínű, hogy erősen gondolkozott. Majd újra megszólalt, elég barátságtalanul. — Mondja, az a lány nem tanul? Náluk nincsen szeminárium? — De van, csak ő nem szeret járni, azt mondja, hogv elég volt neki az iskolát kijárni. És különben is, nőnek nem kell tanulnia. Ilyeneket mond. — Na és maga mindjárt szeretett tanulni? Hallom a tatától, hogy magát is kötéllel fogták — Azt azért nem, — kíséreltem meg szóhoz jutni. — Nem léryeges — mondta a néni hidegen. — Húzza föl a cipőjét, szedje össze a könyveit, aztán menjen a kislányhoz. — De azt mondta... — Az nem számít, — menjen, szegényke egészen biztosan sír és várja magát. Tudom magamról, amikor a Tata... — Hagyjuk aludni a multat — szólt közbe gyorsan Tomasek bácsi. Tomasek néni abbahagyta és ráförmedt: — Na, menjen már és magyarázza el neki is azt az imperiál izét. Azt hiszi talán, hogy csak magának van esze? Tanul majd ő is magával, csak egy kicsit beszélni kell vele okosan. A néni végzett velem s a bácsi került újra műsorra — Na, egyre már, ne tátsd a szádat, egészen kihűl az ennivaló. Mit gondolsz kinek főztem? — Tomasek néni lépett ki elsőnek az ajtón, Tomask bácsi csodálattal követte. Jó magam megfogadtam a néni tanácsát és mondhatom hogy igaza volt. Sári a szobában ült, előtte nagy halom könyv és amikor kopogás nélkül rátörtem, az újságot dobta a könyvekre. — El mertél jönni? — mondta, mintha semmit sem mondott volna a villamosmegállónál, Istenem a nők már ilyenek. — Mit scinálsz? Mi a csudának ez a sok könyv ?z asztalon. - Sári nem válaszolt, csak elvörösödött. Odaléptem az asztalhoz és levettem az újságot ? könyvekről, különböző szemináriumi füzetek voltak. Egy közülük a harmadik oldalon kinyitva fek"dt s rengeteg pirosceruzás aláhúzás volt benne. A tőkés kizsákmányolás. Ez volt a címe — Mi az csak nem tanulsz? — Sári még vörösebb lett és valami olyasmit dadogott, hogy egy kicsit hirtelen természetű, de azért van őbenne is önkritika és. . hogy ne haragudjak. Nem haragudtam hozzáléptem és megcsókolt? m. A töbt.i már nem érdekes. Ilyesmi már mással is előfordult, habár merem állítani, nem ilyen üggyel kapcsolatban. B. P.