Uj Szó, 1949. május (2. évfolyam, 18-43.szám)

1949-05-10 / 25. szám, kedd

4. ÜJSZ0 1949 május 10 Ismét élre került az NV Bra isi -va KATASZTROFÁLIS VERESÉGET SZENVEDETT A MANET KIKAPOTT A KOVOSMALT TRNAVA A vasárnapi labdarúgóbajnokság több érdekes eredményt hozott. Az NV Bratislava nagyarányú győzelmivel, jobb gólaránnyal ismét a tabella élére került. A szlovák csapat ezen mérkőzésen Ismét bebizonyította, hogy kltfinő formában van. A bratislavai stádlonban a Sparta játszott a Kovosmait Trnava ellen. Nagy küzdelem után a prágai csapat megérdemelten győzött. A Manet Pov. Bystrica otthonában kapott ki, a Dynamo Koáice Ostravában szenvedte el első vereségét. A vasárnapi mérkőzések eredményei: Bohemians—NV Bratislava 1:6 (1:1), Kovosmait Trnava—Bratrství Sparta 0:2 (0:3), Sl. Ostrava— DyBvstrica—ATK 2:9 (1:5), Tepllce— PIzeft 5:1 (3:0). namo KoSice 3:1 (1:0), Manet Pov. A forduló után a tabella állása nem világos, mert a Vikt. PIzeft eddig már hét mérkőzést játszott, míg az élcsapatok egy, sőt két mérkőzéssel játszottak kevesebbet. A forduló után a tabella állása a kővetkező: Bratislava 6 5 1 0 20:6 11 Slavia 6 5 10 19:7 11 Szarta 5 3 11 16:8 7 Kosíce 5 3 11 7:4 7 Züina 5 3 11 7:7 7 Ostrava 6 3 12 10:10 7 S^nov 5 2 12 13:9 5 ATK 6 2 13 17:19 5 Plzen 7 1 3 3 9:14 5 Zideníce 4 2 0 2 6:7 4 Pov. Bystrica 6 114 8:17 3 Béliem'ans 5 0 2 3 8:15 2 Trnava 5 0 2 3 3:11 2 Kl*dno 5 0 0 5 5:14 0 Az eddigi fordulók után a legtöbb gólt Paíick? (NV Bratislava) 9 lőtte, utána Hlaváíek (Slávia) következik 8 góllal. KÉT ROMÁN GYŐZELEM. Vasárnap két fronton küzdött a román és a lengyel laMsrúgóválogatott. Bukarestben és Varsóban is 2:1 arányban a román csapat győzött. ÖSSZEÁLLÍTOTTÁK A SZOVJET VÁLOGATOTT ATLÉTAKERETET. A szovjet minisztertanács mellett működő Testnevelési és Sportb'zottság jóváhagyta a szovjet, válogatott atlétakeret összeáJlítását az 1P49. évre. A válogatott keretben 87 férfi és 56 nőversenyző kapott helyet, A versenyzőket a legismertebb 27 edző — akik legtöbbje a szovjet bajnokok és rekorderek soraiból került ki — oktatja majd az év folyamán. B pompásan látsző magyar válogatott fölényes győzelmei aratott az osztrákok ellen MAGYARORSZÁG—AUSZTRIA 6:1 (3:0) Budapesten, az újpesti stadionban, körülbelül hatvanezer néző előtt játszották a mérkőzést, mely a néhány héttel ezelőtti prágai kudarc után — a magyar labdarúgók diadalmas, nagy győzelmével végződött. A győzelem — mint az osztrák kommentárok is megjegyzik — teljesen megérdemelt. Ha a magyar csatársor még egy kissé erőlködött volna, többgólos vereséggel tértek volna vissza hazájukba a bécsi labdarúgók. Az osztrák labdarúgók ezúttal sem voltak méltó ellenfelei a magyaroknak, akik erre a mérkőzésre komolyan készültek. A bécsi labdarúgó taktika — a bécsi Iskola — elavult. Az őj WMformációban játszó csapatoknak ma már komolytalan ellenfél ez a játékstílus. A mérkőzésről a következőkben számolunk be: A csapatok a következő felállításban játszottak: Magyarország: Henni — Rudas, Balogh II. — Bozsik, Börzsei, Lakat — Buday, Kocsis, Deák, Puskás, Czibor, Ausztria: Seemann — Kowanz, Happel — Hunapp, Occwirck, Joksch — Melchior I., Kominek, Gernhard, Halitzel, Korner II. Hatalmas magyar támadásokkal indul a játék. A honiak állandó támadásait a gyenge napot kifogó osztrák védelem nem tudja feltartóztatni. A vezetést az első percekben Deák szerzi meg, majd Puskás és Kocsis góljai következnek. A magyar csapat legjobbja az első félidőben Bozsik volt. Állandóan jobbnál jobb labdákkal tömte a csatársort. A csatársorban Deák és Puskás játéka volt kitűnő. A második félidő Puskás góljával kezdődik. Utána az osztrákoknak van két jó helyzetük, de a magyar véde- ! lem szilárd, elhárít minden veszélyt. : Csak a 34. percben egy gyors lefutás után lő védhetetlen gólt a kitűníien játszó Melchior. Három percre rá j tl-esből ismét Puskás eredményes. A végeredményt ugyancsak Puskás állítja be néhány perccel a mérkőzés vége előtt. V 1 í e k, csehszlovák játékvezető erős kézzel kitűnően vezette a mérkőzést. AUSZTRIA „B" — MAGYARORSZÁG „B" 5:3 (3:2). A bécú Práter-stádionban, 28 ezer néző előtt játszottak és nagy küzdelem után a honiak megérdemelten nyertek. Különösen az osztrák Hnber játéka volt elsőrangú. Egyedül négy gólt lőtt ezen a mérkőzésen. Az ötödik gólt Stojaspal szerezte. A magyar csapat védelme nagyon gyengén játszott. A csatársorban Mező középcsatár volt a legjobb, ö rúgta a magyar csapat három gólját. Szusza és Hidegkúti nagyon gyengéin játszottak. Nemdovsky játékvezető hibásan vezette a mérkőzést. BELFÖLDI HÍREK — A rozsnyói járásban lévő Lubeník községben építőmesteri tanfolyamot létesítettek a közlekedési építkezésben dolgozók részére. A tanfolyamon a szakelőadásokon kívül nagy gondot fordítanak a palitikai nevelésre is. A tanfolyamon 22-en vesznek részt. -— Mezőgazdasági munkásokat toboroznak az állami birtokok részére. A népjóléti megbízotti hivatal rendelete értelmében a mezőgazdaságban alkalmazottak munkaidejét csökkentik, ez évre is biztosítják részükre a természetbeni j árad óságokat [aratási részt) és bevezetik a prémiumrendszert. A szorgalmas dolgozókat külön ötszázalékos teljesítmény-jutalomban részesítik. Felvilágosításokat a jáiási munkahivatalok adnak, ahol az érdekeltek egyúttal jelentkezhetnek is. — A bratislavai tűzoltók versenye. A szocialista versenynek be kell bizonyítania népünk munkakészségét. Másik hivatása az, hogy támogassa köztársaságunk megerősödését. A szocialista versenyben a tűzoltók is ki akarják venni részüket. A merniki tűzoltótestület a köztársaság valamennyi tűzoltóit versenyre szólítja fel. A cél a tűzoltók erkölcsi, technikai színvonalának emelése, a tagok jobb begyakorlása, szakszerűbb kiképzése, fegyelmüknek, fokozottabb felkészültségüknek emelése s az edd gi tűzoltási módok tökéletesítése. A verseny folyó év október 28-án ér véget. A versenybe a szlovák tűzoltótestületek is belekapcsolódnak. Az alkonyatok akáctól édesek voltak, házunk előtt akácfák terjesztették ki lombos karjukat, ezeknek a fáknak meg van az az áldott természetük, hogy kétszer virágoznak évente. Ilyenkor csendesült az élet irama, a kis kertekben öntözőkannákkal jártak az asszonyok valami megenyhült békességgel, hogy ezt a napot is letudták. Arra gondoltak, hogy nemsokára végig lehet nyújtózni az ágyon vagy a szaímazsákon, megropogtatni fáradt csontjukat, mert egész nap mosóteknő mögött álltak vagy kinn a mezőn törték magukat. Csak az a'gond vetett árnyat a homlokukra, hogy férjük betér a sarki korcsmába és elissza a napi keresetet. Az alkonyi szellő, mely a mezők felől érkezett, nem nyugalmat árasztott a bérházban, hanem nyugtalanságot, rejtélyes, furcsa izgalmat A pincérlányok, kik éjszaka a városka kávéházaiban dolgoztak, ilyenkor keltek íel, megvárták, míg a nap kiadja erejét s vértől boritva, haldokolva hanyatlik le az udvar mögött. Festéket raktak az arcukra, cicomás, mélyen kivágott ruhát vettek íel, hajukat kibodorították, úgy álltak ki a kapu nyílásába A kávéházDa csak késő este mentek. Riszálva jártak, keblük szabadon hullámzott könnyű blúzuk alatt, szembogaruk kitágult, mint a macskáké a sötétben. A'íozdulataikban teljesen különböztek az utcabeli mindenfajta asszonyoktól, az iparoslányoktól, meg az úri kisasszonyoktól is. Viskóik ajtaját kitárták esMelé, az ajtón függöny volt, úgyhogy nem lehetett belátni. A légáramlat meg-meglebbentette a függönyt. Az elhagyott néptelen utca Fe'.ő! idegen férfiak tün^'k fel és besurrantak a bérházba. Erre egyikmásik leány is eltűnt a kapuból. A férfiak között akadt, aki elegáns ruhát, sza'makalapot. ezüstnyelű sétapálcát viselt, voltak pomádéshajú, kikent kereskedősgédek, kocsisok, gyerekarcú legénykék, úrfik és ijiasfélck. Ránézlek a bérház előtt állogáló lányokra, csak ?7Pmme! beszéllek és mégis megértették egymást. Mielőtt az utcába költöztünk, egy szállodában laktunk néhány hétig, ötéves voltam akkor. Apámat egy túróci fahnól helyezték át a városba. Az e!?ő időben nem tudtunk lakást kapni, azért maradiunk hosszabb ideig benn a szállóban A szállóhoz kávéház tartozott, hová a hote' konyhájából falépcső vezetett fel. A tulajdonos kislányával, aki ve'em egvkorú volt. összebará'koztam. Nem egyszer kuksoltunk együtt a falépcsőn és' ámulva figyeltük a sfirgést-forgást odabenn, a kártyázó, sziSzenes Erzsi: R 11 A Z varozó, billiárdozó urakat, a hölgyet a kasszában, aki egyformán kedvesen mosolygott mindenkire, a fényes csillárokat, amelyek nappal is égtek és mégis állandó félhomály uralkodott benn a sűrű füst . miatt A szálloda udvara nagy, elhanyagolt, csúf volt. Hordók és szeméthalmok éktelenkedtek mindenfelé, sehol egy fa, egy kis árnyék, csak egy árva leander zöldéit egy faládában. A szobák mind az udvarra nyíltak és fenn voltak az emeleten. Nappal teljes kihaltság honolt itt, mert a szobákat rendszerint átutazó ügynökök, vigécek bérelték ki éjszakára és reggel tovább utaztak. Állandó lakó alig akadt. Az emeleti szobákkal szemközt az udvaron egy házacska állt. ajtaja, ablaka, nappal mindig zárva, de amint leereszkedett az alkonyat, felszaladt a függöny az ablakon, kitárult az ajtó, egy hölgy jött ki a házból és odatámaszkodott az ajtófélfához. Rikító sárga vngy vörös pongyolát viselt, meztelen lábán piros szatytyánbőr papucsot. Karja és nyaka meztelen világított. Szenvtelen arccal bámult bele a le* egőbe, egész tartása hanvag, lompos volt. de mihelyt férfi tűnt fel a rozzant kapun vagy a kávéház felől, arca felélénkült és két csípője meglendült mint valami bölcső. Gyorsan visszament a házba, a függönyt lebocsájtotta az ablakon, amíg a közeledő férfi utána surrant és behúzta maga mögött az ajtót. Ez a jelenet napjában többször ismétlődött, férfiak jöttek-mentek, a függöny fel és leszaladt az ablakon. Ha a tulajdonos kislánya nem hívja fel erre a figyelmemet, talán észre sem vettem volna, de ő már mindent tudott. Izgatottan és kipirultán suttogott dolgokról, melyeket nem tudtam megérteni. valahogy mindez valahol kívül maradt, nem hatolt a tudatomig, nem érdekelt. Mikor aztán az utcába kerültünk és mindjobban megnyíltak előttem a házak és az emberek élete, figyelmes lettem a bérház furcsa lakóira, az úgynevezett pincérlányokra is. Kiállásuk a ház elé. járásuk, viselkedésük visszahozta a szállodában látottakat s az ösztön és az érteleni egyre lázasabban kereste a jelenségek közötti kapcsolatot. Akkor már nyolc éves is elmú'tam és a c^e'ódektől sok mindent hallottam a konyhában Szavaik zagyva, zavaros képeket idéztek fel, melyek valamiképpen összefüggésben voltak a pincérlányok és szállodabeíi asszony különös viselkedésével. Mindez lassan belopódzott álmaimba is, megkínzott és nyugtalanított. Nyári estéken lélekzetvisszafojtva, éberen figyeltem a bérház felé. Egy este olyan dolog törént, ami nemcsak az én figyelmemet kötötte le, j hanem az utca népét is a bérház köré csődítette. Ezúttal nem a vékonydon• gájú, részeges szabó csapott patáliát, ' nem is azt a furcsa emberkét keresték a csendőrök, aki kivándorló parasztokat csempészett át a lengyel határon,, hanem a cupringerné és egy pincérlány között támadt nézeteltérés. Volt ezek között a frajlák között — így hívták őket az utcában — egy nyeszlett lány, aki hiába festette magát, arcának eredeti halotthalvány színe kísértetiesen átütött a festéken. Csak a szemei lobogtak még erősebb fénnyel, mint a többieké, mintha atropint csepegtettek volna beléjük A melle beesett, csípője igen keskeny, de a járásában, mozgásában mégis volt valami kihívó, ingerlő, ö volt az egyetlen a cupringerné albérlői közül, aki nem vett részt annakidején a kóbor macska üldözésében, hanem iszonyodva viszszahúzódott. Az utcában éppen kigyúlt az egvetlen villanylámpa a kerekes kút mellett, az emberek visszavonultak a házakba, az asszonyok odabenn meggyújtották a petróleumlámpát, mikor a bérházat hirtele élénk lárma verte fel. A nyeszlett pincérlány jajveszékelve rohant ki az utcára, ruhája összeszakadva. arca falfehér, a cupringerné szaladt mögötte s mikor utóiérte belemarkolt a hajába: — Utolsó cafat — kiabálta. — Most leadod a bért vagy agyom'it'ek. Azt hiszed, ingyen tartalak majd, hiszen olyan girhes vagy, hogy maholnap senkinek sem kellesz. A lány ügyes mozdulattal szembefordult vele és a cupringerné duzzadt, piros arcába vájta körmeit, olyan erővel, hogy kiserkedt nyomán a vér. Most úira a cupringerné kapta el a lányt, földhöz vágta és rugdalta, ahol érte. A bérházból mindenki kiszaladt, még a gyerekek is. Egy asszony porolóval jött és végigvágott a lányon. Az úgy feküdt a földön, mintha nem volna benne élet. — Most nézzétek meg a frajlát, milyen csábító — mondta nevetve a férfiaknak. — Szép kis szemét — felelte rá a pékné s a tokája mintha mégegyszer akkorára ríŐtt volna, amint magasra tartott fejjel körülnézett. ''fii egyik 'mjázolósegéd pártiát fogta a lánynak és fel akarta emelni a földről. — No, a jó madár, tán bizony sajnálja — visították most kórusban az asszonyok — persze majd kifutott a szeme utána, csakhogy nem volt pénze hozzá. A fiú nem lehetett több húsz évesnél, zavarba jött és szégyenkezve osont be a házba. A péklegény is meg akarta védeni a lányt, a jóságról kezdett beszélni, de a felesége lehurrogta. — Fogd be a kenyériesődet, ne papolj annyit, tán még istápolnád i$. A férj behúzta hosszú ádámcsutkás nyakát és hallgatott. A részeges szabó egész idő alatt röhögött, a braterkinyák kiálltak a kapuba, arcuk mintha fából lett volna Ügy kell az istenteleneknek — morogták és ebbe a cupringernét is beleértették. A gyerekek köveket hajigáltak, hol a cupringerné, hol a lány felé, miközben éleset füttyentettek. Akkor már az utca népe is összeszaladt, valaki elkiáltotta magát: — Talán már meg is halt a szerencsétlen. — Dögöljön meg — ordította a cupringerné és kiköpött. A lány elvesztette eszméletét, mert még mindig nem mozdult, három másik pincérlány állt a kapunyílásban, a braterkinyákkal szemközt, kiöltözve, most készültek a kávéházba. Mintegy megkövülten alltak olt, lesütötték szemüket, de azért testükön érezhették a braterkinyák szemét, melyek úgy szúr. tak, mint azok a hegyes, hosszú tűk, melyekkel a zsákokat foltozták. Az utca népe hangosan tárgyalta az esetet. Orlovné ájtatosan forgatta a szemét és azt mondta, hogy ez a csürhe szégyene az utcának, rég ki kellett volna őket telepíteni. — Ha a háziúrnak helyén volna az esze, rég megtette volna — felelte Takácsné. A bérház ugyanis a bolond táncmesteré volt. Telt, mult az idő, senkinek sem jutott eszébe a lányon segíteni. Végre is Bertholdné jött ki az udvarból, egy üvegben ecetet hozott. Előle mindenki kitért, tiszteletet tudott parancsolni puszta megjelenésével, letérdelt a lány mellé, akkoi látta, hogy száján bugyborékol a vér — Jézusom, tényleg meghal, — sikoltotta. Erre általános kavarodás támadt, mindenki a lány közelébe akart férkőzni. jó, hogy agyon nem taposták. Időközben előkerült a sarki rendőr, a lányt bevitette a házba, majd elment és hatósági orvossal tért vissza. Mikor a hatalmas termetű vöröses szőke orvost megpillantották az emberek, széjjelrebbentek. A cupringerné azonnal elillant, a Kiserdő felé vette az útját, mintha semmi köze sem lenne a dologhoz. Nemsokára már csak békák kuruttyolása hallatszott a nagy csendességben. A lányt még az éjszaka beszállítoták a kórházba, az utcára nem került vissza többé Állítólag tüdővérzést kapott, hetekig nyomta az ágyat és mikor felépült, Kassára költözött. Már másnap reggel, hogy-hogy nem, sajnálkozni kezdtek a lányon az utcában, egyszerre mindenki valami szépet tudott mondani róla, kiszínezték a történteket, mint valami mesét. A cupringernét viszont szidták, mint a bokrot. — Szerencséje, hogy meg nem halt az a lány — mondta Tertinszkyné — még lecsukták volna. A kikapós Fedákné közbeszolt: — Ha azt gondoljátok, hogy a házbért követelte rajta, csalódtok, annak a pénznek a felét kérte amit az uraktól kapott szegényke, mert nagyobb lolyó az, én mondom, mint valamennyi fehérnép, aki a házban lakik. Ezután az eset után még inkább izgatták a képzeletemet a bérház lányai, mint azelőtt. A mesék bűbájos, törékeny alakjai elmosódtak tudatomban és ők tolakodtak helyükbe, olyan erőszakosan, hogy éjszakánként, meztelen láttam őket és mindenféléket képzeltem róluk össze-vissza A lányt, akivel a cupringerné összeveszett, folyton futni láttam álmomban futás közben gyakran a kóbormacska alakját vette fel, porolókkal, nádvesszőkkel kergették, míg össze nem rogyott, de mielőtt kimúlt, megint a pincérlány falfehér arca jelent meg előttem vörös festékfoltokkal. Evekig tartott, míg ez a zajlás elült a lélekben, míg mindarra fény derült, amit a bérház körül tapasztaltam, de az életnek ezek a dolgai, mintha most is ott rejtőznének egy függöny mögött tiiokzatosan. A függöny ugyanabból a sötét, áthatolhatatlan anyagból van, mint az a függöny, amelv a bérház lányainak kitárt ajtaján lebbent meg napszálltakor. I Vége. UJ SZÓ a csehszlovákiai magyar dolgozók napilapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bratislava, Jesenského 8., II. em. Telefen 'ÍÖ2-77 Fő- és felelősszerkesztő: Lő.-incz Gyula. Feladó és irányító postahivatal: Bratislava II. Nyomja és kiadja a Pravda grafikai és kiadó vállalatok Kéziratokat nem adunk vissza. Előfizetés I évre 540.—, '/

2 évre 270.—, >/. évre 135 — I hónapra 45.— Kcs. ' '