Uj Szó, 1949. május (2. évfolyam, 18-43.szám)

1949-05-08 / 24. szám, vasárnap

1949 május 10 UJSZ0 3. örömök és izgatnak, keserűségek és sértödöttségek íorrasa: a gyerek szereplése. — Az én gyerekemet sohasem szerepelteti a lan.iu, Diziosan piKke ra valamiért — érzi a me.lözött szülő. — Csak hallottad voma, hogyan szavalt Pista az ünnepélyen — uicsekszik a kitüntetett. Közben a szereplés vagy nem szereplés központi eseménnye dagad, az ünnep — országunk szép, büszke ünnepe — pedig a szereplés vagy mellőzés színhelyévé zsugordik. — Bizony, talán legjobb lenne egészen eltörölni a gyermekek szerepeltetését — mondja a szülő, persze a szereplésből kihagyott gyermek szülője. Mondanom sem kell, hogy nincs igaza. Ha valaha fontos volt, hogy a gyermek ránevelődjék az elfogulatlan kiállásra, akkor most bizonyára az. A ma emberének kötelessége, hogy tudását másokkal is megossza, meggyőződését, ami eltölti, másokra is átvigye. Ha valaha az emberek közötti kapcsolat legfontosabb formája a párbeszéd volt, akkor ma gyermekünknek egy ennél tágultabb kapcsolathoz is el kell jutnia: természetesen és örömmel kell Deszélni tudnia sokakhoz. Helyes és szükséges, hogy a gyerek hozzászokjon a szerepléshez. Szerepeltetése nem hiúsági, hanem nevelési kérdés: fontos, hogy a szülő is ezt lássa benne. Segítse az iskolát, hogy a nevelésnek ezt a nem is olyan egyszerű feladatát jól és károsodás nélkül oldja meg. tartsa be a szereplés körüli magatartás legfőbb szabályait. 1. Apró korában ne produkáltassa gyermekét, ne verseltesse, énekeltesse a „vendég néni" előtt, ne akarjon belőle csodagyermeket faragni. Nincsen sívárabb látvány a produkáltságra nevelt gyermeknél: életeleme a siker, minden szavát s mozduatát a felnőttek gyönyörködtetésére szánja. Lassanként lefoszlik róla üde természetessége és afíektálós, mesterkélten viselkedő gyerek lesz belőle. E mellett a legnaf

yobb veszély éppen a szülők. vágyImát fenyegeti: a sokat produkált gyerek későbben igen könnyen válik gátolttá lámpalázassá. Ez természetes is, hiszen minél fontosabbá válik az életben a szereplés, annál több nyugtalanság és szorongás tapad hozzá. 2. Ha a szülő bátran kiálló eemberré akarja nevelni gyermekét, akkor ne a szereplésen legyen a szeme, hanem a gyermekén. Szó sincsen róla, hogy ne lehetne bátor elfogulatlanságra, a beszéd és mozdulat természetes közvetlenségére nevelni. Csak éppen nem a dolog végén, hanem az elejen kell kezdeni. Vegyük a gyerekeket kiskorától emberszámba, hallgassuk meg komo^ lyan amit beszél, ne torkoljuk le és I ne éreztessük vele nyomasztó fölényünkéi; ezzel jól előkészítjük a talajt |fta későbbi közszereplés számára. A továbbaikhoz már csak gyakorlat kell, ezt a gyerk a jól irányított óvodában vagy iskolában kapja meg. 3,. Ne rontsa le a szülő a gyerek iskolai szereplésének nevelő értékét. Nemcsak azzal ronthatja le, hogy szereplésének túlzott fontosságot tulajdonít, — leronthatja nemtörődömségével is. A gyereknek szánt szerep — a beszéd a záróösszejavetelen, a vers az ünnepélyen — nem világra I szóló esemény, de megtiszteltetés és kötelesség Á szülőnek együtt kell éreznie a gyerekkel, részt kell vennio boldog izgalmában — és, ha csak lehet, el kel! mennie meghallgatni őt. Ismerünk embereket, akik még felnőtt korukban is keserű szájízzel gondolnak vissza első iskolai szereplésükre, 1 amire nem jött el édesanyjuk. Természetesen más dolog, ha a szülőt munkája akadályozza, de ezt a gyermek jól meg tudja különböztetni a szeretelen közönbösségétől. 4. A szülőnek észre kell vennie a különbséget a gyermekek mai és régt szerepeltetése, a mai és a régi ünnep között. A mai ünnep — demokráciánk ünnepeire gondolok — több mint programösszeaiiitási gond az iskolának es szreplési alkalom a gyereknek. A régi iskolában elkopott az ünnep lénye — nekünk újra tel keli gyújtanunk. Gyerekeinknek teljes szépségében ál kell érezniök 1949 május elsejét. Erezniök kell, hogy együtt ünnepelnek az országgal — és ezt az érzést nem szabad, hogy saját szereplésük fontossága nyomja. Ha szerephez jutnak, érezzenek megilletődést, hogy résztvehetnek az ünnepen. Ipvekezzenek mindent kihozni magukból, hogy megfelelhessenek a rájuk bízott feladatnak. Ebben kell őket a szülőknek segíteniök. A szülők tehát az ünnepet ünnepeljék, ne a gyereket és ne annak örüljenek, hogy gyermekük részt kap az ünneplésben. Az ünnep levegőjének az otthont is át kell hatnia. Ebben a levegőben a gyermek jól fel tud készülni a szereplésre. Ha lemarad róla a „világ központ ia"-érzés, amivel a régi világ szereplői úgy érezték, hogy ők a legfontosabbak az egész ünnepélyen, természetszerűen csökkenni fog a lámpaláza, nyugodtabbá és biztosabbá válik — az ünnep igazi átérzése pedio- irjazzá és színessé fogja tenni szereplését. Mi Kell ahhoz, hogy gyorsabban te\ üljünk, mint a fény Ezideig a hőlégsugárhaftású ,szubszonikus" gépeknél érték el a legnagyobb sebességet: óránkénti 1670 kilométerrel túlszárnyalták a hang terjedési sebességét. Távirányítású torlósugármótorral hajtott kísérleti lövedékekkel már elértek 2400 és rakétahajtású lövedékekkel 5700 kilométer óránkénti sebességet is, de ezekben a repülőszerkezetekben ember nem ült. A további kísérletek odairányulnak, hogy a sebesség fokozásával együtt fokozódó hőhatást ellensúlyozzák, mert a pilótafülkében élő ember máskép ki nem bírhatja. Már a mai sebességű vadászgépeknél is* a pilótát és környezetét a hőhatás miatt egy hűtőszekrényben helyezték el még akkor is, ha fagypont alatti hőmérsékletben repült. De 12.000 kilométer óránkénti sebesség mellett a hőhatás körülbelül 5.700 fok, amivel szemben mindenféle hűtőszekrény csődöt mond. Ha azonban ezt a problémát sikerül megoldani, akkor egy szép napon a fény terjedési sebességénél is gyorsabban repülhetünk. — Gyermekrajz kiállítást rendeznek Bratislavában. A szlovenszkói művészeti egyesület (UBS) az állami pedagógiai intézet közreműködésével ősszel Bratislavában gyermekrajz és festmény kiállítást rendez, melyen a nép- és középiskolák tanulói vesznek részt. Ez a kiállítás bizonyára értékes anyagot nyújt majd a szakembereknek a diákság nevelési kérdéseinek megoldásánál. Minden diák rajzot vagy festményt készíthet, melynek témakörét szabadon vagy a megadott tételekből választhatja. A legsikerültebb képeket, díjjal jutalmazzák. Dol&ozó Ilona Dolgozó Ilona asszony volt, két gyermekével és férjével élt együtt, de ő és a családja mintha két merőben különböző anyag lett volna, különböző minőségű és fajsúlyú, szokásaik és tulajdonságaik sosem vegyültek össze teljesen egymással. Szilárd, hajlíthatatlan jelleme úgy emelkedett ki családja köréből, mint egy világítólorony. És ő tényleg éjjel-nappal ott áiít őrt a vártán, őriz családját elkeseredett elszántsággal, finom ruhákat varrt, „finom úrihölgyeknek" és a hölgyek nemcsak divatos ruháikat szerezték be nála. hanem kitárták előtte rohadt életüknek minden szennyét és gondtalan életük illanó nyugalmát próba közben, elegáns ruhájuk színéhez és fazonjához mérten nála szerezték be. Alert e'egendő volt, ha Dolgozó Ilona okos fejével bólogatott, miközben e'őttük térdelt gombostűkkel a szájában. E bólogatásból megértés, tanács, irányítás sugárzott. Dolgozó Ilona ritkán mondot véleményt, ritkán nyilatkozott, makacsul, mélyen kifürkészhetetienül hallgatott, soha egyetlen fölösleges szót nem szólt, sem önmagáról, sem másról. Hallgatásában volt valami határozott, valami öntudatos és lehet, hogy már fiatal lánykorában érlelődött meg benne ez a bölcs magatartás, mert nyilván már akkor sejthette, hogy sosem lesz ideje arra, hogy szókincsét trécselésekkel szaporítsa így is volt az tényleg, soha nem volt ideje, dolgozott állandóan, megszakítás nélkül, varrt kora hajnaltól késő estig, hogy családja ne szenvedjen hiányt és néma elszántsággal tűrte férje és gyermekei bogarait ané leül, hogy valaha is komoly szemrehányást tett" volna nekik ezért. És mert tiszta asszony és tiszta ember volt, hevesen gyűlölte a piszkot, a szennyet, a hebehurgya rendetlenséget, ezért az éjt nappallá téve súrolt, mosott, takarított és szerény lakása mindig ragyogott a tisztaságtól. Igen, nyugodtan megállapíthatjuk, hogy Dolgzó Tiona a család élmunkásnője volt, a házimunkák mellett fáradhatatlan kitartással varrta a kifogástalanul elegáns ruhákat, de ha azt állítjuk, hogy húsz év alatt nyolc ruhát varrt önmagának, akkor túlzásba bocsátkoztunk. Nagyon kopottan és nagyon tisztán járt öltözve, de oly méltósággal viselte e kopott és tiszta rongyokat, hogy az „úrihölgyeknek' eszébe se jutott, hogy szabónőjük, aki elsőrangú ízléssel varrja nekik a rnodeleket, soha sincs „felöltözve". Dolgozo Ilonát a pénz sosem érdekelte, nem tudott bánni vele, gyakran drága és ér* tékes könyveket vásárolt és komoly elfoglaltsága ellenére mindennapi programjához tartozott, hogy késő, az éjjeli órákban, amikor a család mái aludt, leszedte kopott ruhájáról a cérnaszálakat, egyetlen rántással leszedte fejéről a vékony szalagot, amely kordába tartotta dúsfényű koromfekete haját és felszabadult lélegzettel leült munkaasztalához azzal a profán céllal, hogy legalább egy félórát olvasson. Ez a félóra teljesen az öve volt, ezt kiharcolta magának és ebből nem engedett, e za félóra volt az erős elszakíthatatlan szál, amely őt a világ szívéhez kötötte. Ebben a félórában egy orvostanár szakértelmével figyelte a világ dolgozóinak vergődő, zakatoló, küzdő szívverését Dolgozó Ilona jelleme, mély emberi magatartása a háború ideje alatt bontakozott ki teljes egészében, amikor puritán határozottsággal, a parancs méltóságával megtiltotta családja tagjainak, hogy házába virágot, karácsonyfát vagy szentképeket hozzanak. Itt ugyancsak nem ismert megalkuvást, minden átmenet nélkül a vérengzés ideje alatt szakított a vasárnapokkal, az ünnepekkel, a papokkal és egyetlen egyszer sem lépte át a templom küszöbét. Makacs elszántsággal összeszoritoita a száját és nem imádkozott. Nem magyarázott sokat, rövid tőmondatokban beszélt és azt mondta, hogy ha a munkások nem ünnepelhetik május elsejét, a munka ünnepét, akkor minden dolgozó embernek legelemibb kötelessége szabotálni az ünnep foeralmát. Rövid tőmondatokban szakított a pápával is azt mondta, hogyha a pápa tényleg Isten földi helytartója, akkor ideje, hopv bezárja a templomokat, ne osszon áldást, vigaszt ne nyújtson senkinek, legyen az emberi szív vigasztalan és gyásztól terhes, mert az Űr_ istennek ehhez a szennyes vérözőnböz I' semmi köre sincs. Igenis semmi köze és ha a katolikus egyház mégis meg! áldja a támadó fasiszta hordákat, akkor es Isten fogalmának, a mindenható emberi eszmének a kigúnyolását és pellengérre állítását jelenti. A sztálingrádi hősies harcoknál vett először a kezébe újságot és a németek tervszerű visszavonulásának az útját a munkaasztalon kiterített hatalmas térképen figyelte, a késő éjjeli órákban. Arca ilyenkor komor volt, mint egy hadvezér arca, aki türelmetlenül lesi, mikor kapja meg az ellenség az utolsó döfést. Dolgozó Ilona Szolnokon született hithű katolikus családban, ezért mint igazi keresztény, mindazokat a szolnoki deportáltakat, asszonyokat, féríiakat, gyermekeket, akik a háború után félholtan vándoroltak hazatelé és itt pihenésre szorultak, ő ápolta, ő táplálta, abból a kevésből, amije volt. E hónapokban minden megrendelt munkáját félbenhagyta, egyetlen öltést sem fecsérelt a „hölgyek" számára, hanem á szolnoki deportáltakat öltöztette és etette. Segítőkészsége nem ismert határt fáradhatatlan volt, keze alatt izzott a munka és oly lendülettel dolgozott, hogy tiz férfivel és asszonynyal vette volna fel a versenyt. És a munka közepette Dolgozó Ilona nyelve megeredt, kérdezett és felelt, bősodrú szóáradattal árasztotta el a szerencsétleneket, hogy ne legyen idejük saját bajukkal foglalkozni; amellett sütött, főzött, takarított, varrt, mindenkinek szívesen rendelkezésre állt, ágyát átengedte egy deportált beteg aszszonynnk és ő éjjel két áldott karját a munkaasztalra rakta, fejét pedig a karjára, így aludt. De reggelre újra friss és eleven volt, arcát kifürkészhetetlen fiatal mosoly ragyogta be, úgy tetszett, hogy Dolgozó Ilona kemény, gyászos szive ragyogóra csiszolt drágakővé változott és ténye beragyogja az arcát, kopott, rojtos ruháját, amely mát teljesen elrongyolódott rajta és a háza táját is ragyogó fénybe borítja, a csupasz, meztelen falakat, a cérnák, fércelők közt heverő értékes könyveket, a próbabábút a lógó centiméterrel a nyakán és főképp a tiszta fehér abrosszal terített asztalt, ahol a leves illatosan párolgott és a szolnoki vendégek szenvedéstől reszkető arca, az isteni, éltető nedűtől lassan visszanyerte hitét és emberi rangját. Szabó Béla. KÖTÉNYEK Kovácsné hazajön a munkából; siet, hogy a gyermekeknek és a férjének vacsorát adjon. Nem cseréli ki a ruháját háziruhára, nem. köt maga elé kötényt. Csak egy kicsit fröcsköl ki a zsír és már lehet mosni vagy tisztítani a ruhát. Ezért kell a kötény, amit készen is vehetünk, de egy órai munkával otthon is elkészíthetjük 1—lVi méter hosszú kartonból, de felhasználhatjuk régi ruhák ép részeit is. Tarka, mintás anyagból nemcsak hasznos, hanem szép viselet is. Ha elég bőre szabjuk, úgy, hogy hátul összeérjen, gombolhatjuk, de célszerűbb megkötni, így szabályozhatjuk a bőségét. A vállpánt gombolásához se egy, hanem legalább két gomblyukai varrjunk hátul, mert télen a sok ruha bőséget vesz föl és ezt szabályozhatjuk a távolabbi gomblyukkal és övvel. Anyagot takaríthatunk meg, ha nincs a kötény egybe szabva, hanem derékban összevarrva. Ezt a formát mutatja első két rajzunk. Lehet csak egy lap, mellrész a felsőrésze, de bő karkivágást hagyva, hátra is mehet a felsőrész, ahogy a harmadik rajzon láthatjuk. Bármilyen kötényszabáshoz jó nagy, bő zsebeket ajánlunk. Színes szegéllyel, készen kapható úgynevezett „farkasfoggal" is élénkíthetjük a zsebek és a kötény széleit, de óvakodjunk a vásárlásnál, nehogy olyan szalagot vagy farkasfogat vegyünk, ami a mosásnál megfesti a kötényt. A babagyárban jártam — Akarsz egy macikát Péterke? — kérdem a szigorúan fiúsra fésült, kreolbőrű, ragyogószemű kisfiútól, aki csodálkozó, vágyódó, tágranyí t szemekkel, orrocskáját a kirakatüveghez nyomva, nézi a szebbnélszebb világoskék és rózsaszínű kitömött macikat, cicákat, nyuszikat és kutyákat. Kicsit megvető szemekkel néz rám és már ebben is benne van a válasz: hogy lehet ilyet kérdezni?! — Jancsikának van és legjobb pajtása, vele alszik és eszik, mindent megbeszél vele — feleli. Gyermekeinknek ezeket a rokonszenves, puha, simulékony állatfiguráit Léván, a Hviezdoslav -utca egyik szerény udvari helyiségében készítik tehetséges, ügyes női kezek, a még tehetségesebb fiatal ipa.rművésznő. Hegyessy Vera asszony vezetése alatt. Az üzem szerény és nem látszik rajta, milyen szép eredményekkel dolgozik. Az ország különböző részeibe, sőt exportra is jelentékeny mennyiségben szállítja ezeket a játékfiguráJcat. Kedves, mosolygó asszony és leánycsoport fogad, kik serény kezekkel dolgoznak a szalagmunka rendszerével jó egyetértésben és nagyszerű munkatempóban. Az első a figurák szabása, jól megrajzolt papírminták után, amelyet az üzem vezetőnője rajzol. Bámulatos gyorsasággal megy a szabás, ir.nen a varrónő kezébe kerül a

z anyag. Soványan, laposan kapja kezébe gyermekeink kis játszópajtásait Németh Dóra, aki boszorkányos ügyességgel, hosszú ujjaival tömködi beléjük az ,,életet jelentő" szalmát és kegyétől függ a cica őnagysága „vonala". De ő csak alakjának a szépségéért felel, munkatársnője már szemekkel teszi őket élethüvé, hangulata szerint nevetővé vagy síróvá és rávarrja büszkeségüket, a hetyke bajuszt. No, még egy szép szalagocskát a nyakukra és egy kis bizto

s alapot a lábuk alá! Már készen is vannak, előttünk ülnek vagy állnak kedvesen, a legszívesebben elkezdenék velük játszani. Az üzem állandó létszáma 15—20 munkásnő, nagyrészt magyarok. — Mondjon valamit a munkájáról — szólítom meg Németh Dórát, a fiatal, fekete lányt — látom, oly szívesen csinálja! — Nagyon szeretem munkámat, nem terhes kötelesség nekem. Az elmúlt három nehéz évben itt találtain meg azt a munkát, amely kielégít. Főnöknőnk a munkatársunk, türelemmel tanított bennünket erre a szakmára, amely most már minden körülmények között kenyeret fog biztosítani nekünk. — Milyen organizációknak tagjai, hiszen most már lehetőségük van bekapcsolódni a dolgozók politikai és kulturális kollektívjébe? — Eddig csak a ROH-nak vagx/unk tagjai, azonban már türelmetlenül várjuk a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Ku.lt úr egyesületének megalakulását és nagyon örülünk az Új Szónak. Én minden cikket elolvasok. Politikai nevelést még nem kaphattam, hisz a felszabadulásken még gyerek voltam és csak magyarul tudok. T. M. Olvasóink figyelmébe Kedves Olvasóinkhak megkönnyítjük az apróhirdetések feladását. A következő helyeker rendeztünk be apróhirdetésgyűjtő állomásokat: József Barényi, könyvkeresk., Treníín. Alzbeta Chrapková, könyvkeresk., Cadca, Mestsky dom. Dunaj könyvkeresk., Roínava. Dunaj könyvkeresk.. Nővé Zámky. Dunaj, könyvkereskedés, Zilina. Alexander Gergely, könyvkeresk., Plesivec. József Holas, könyvkeresk., Trenc. Teplice. Michal Hrabcák, trafik, Bratislava, Benesova 35'a Ján Kolesár, könyvkeresk., Moldava n. B. József Oravec, trafik, Bratislava, L'lica C. A. 25. Journal, ujságárúsítás, Topor?any. Pravda fii. adm., Banská Bystrica, Masarykova 8. Pravda fii. adm., Kosice, Stefánikova c. 95. Pravda könyvkeresk., Komárno, Masarykova c. 33. Ján Payer, Kosice, Kovácska 32. Alexander Seiler, papírüzlet, Michalovce, Stalinova ul. Zoltán Sacher, ujságárusítás, Lucenec, MereSkovského 26. Welss Berta, könyvkeresk., Bratislava, Leningradsku é. 10 Hajdú Stef?n, Král'. Chlumec, Nár. Pravda fii adm., Nitra. povst. 46. Ezen apróhirdetésgyűjtő állomások szolgálati igénybevételét figyelmükbe ajánljuk.