Uj Szó, 1949. május (2. évfolyam, 18-43.szám)

1949-05-06 / 22. szám, péntek

ÜJSZ0 1949 május 8 Angol asztaltenniszezők játszanak hétfőn fővárosunkban Hétfőn, május 9-én, 19 óra 10 perc­kor a bratislavai Redoutében angol asz­taltenniszezők vendégszerepelnek. Az angol színeket L e a h világbajnok és Barna ex-világbajnok képviselik. Az európai serlegért folyó küzdelmek jó sportot Ígérnek. Marinkó és To­kára két csehszlovák versenyző már hosszú ideje erősen készülődnek erre a találkozóra. Vesel^ győzött a Prága—Varsó kerékpárverseny negyedik szakaszán Moravská Ostravában több mint 15 ezer ember várta a Prága—Varsó ke rékpárverseny résztvevőit. Vesely csehszlovák versenyző közvetlenül a cél előtt előretört s így bebiztosította győzelmét. A francia Gauner és az eddig vezető magyar Kovács a máso­dik, illfetve harmad'k helyen végeztek. A három első helyezett 3.52.26 óra alatt tette meg a verseny negyedik szakaszát. Repülőszerencsétlenség érte az FC Torino csapatát Róma. — Az olasz labdarúgó bajnok­ság vezető csapata az FC Torino, va­sárnap Portugáliában barátságos mér­kőzést játszott a Beneficac Club ellen. A repülőgép, mely a csapat tagjait szállította haza, Torino elővárosában az egyik templonytoronyba ütközött és lezuhant. Mind a huszonhat utas életét vesztette. A szerencsétlenül jártak közül van Schubert, ismert pozsonyi labdarúgó is, aki nemrégiben költözött Olaszországba. A szeren­csétlenül járt játékosok köziil hat ál­landó tagja volt az olasz válogatottnak. Május 26: NV BRATISLAVA­-ÍILINA A csehszlovák labdarúgóbajnokság második fordulójára kisorsolt Zilina— NV. Bratislava mérkőzést május 26-án, a zsolnai stádionban játsszák le. Hosszú életű akarsz lenni? Légy sportújságíró! 'A fancía újságírók most ünnepel­ték a világ legöregebb újságírójának Benjámin Lassus volt sportújságíró­nak századik születésnapját. Benjá­min Lassus Versaillesben la kik. Ki­lencvenéves koráig dolgozott, mint tevékeny sportújságíró. A tiszteleté­re rendezett banketten megjelent het­venötéves felesége társaságában és szellemes köszönőbeszédet mondott. Teniszjátékosaink Angliába utaznak Drobny és Cemík tenniszezők pénteken, május hatodikán, Lon­donba utaznak, ahol május 14-én és 17-én Nagy-Britannia váloga­tottjával mérkőznek. Krajcík tar­talékjátékos csak később utazik el; még nincsenek meg ugyanis a kiutazáshoz szükséges okmá­nyai. Az angolokat ezen a talál­kozón Mottram, Paish és Lewis képviselik. A játékot Higgs, a Davis cupa volt játékosa vezeti le. MMWWWMfllMlW Röntgensugarakkal állapítják meg a régi festmények valódiságát A világlapok nemrég beszámoltak arról a botrányról, melyet Nizzá­ban Matisse képeinek hamisítása okozott. Ugyanakkor majdnem hason­lóan Párizsban Degas nővére, aki szintén festő, a XIX. századbeli im­presszionista festők képeit hamisította. A világ közvéleményét leginkább Van Meegeren. holland festőművész esete háborította fel, aki Vermeer képeinek hamisításával szerze.tt nagy vagyont. Hamisításait oly mesteri módon követte el, hogy műveivel a leg­komolyabb angol és amerikai gyűjtőket is megtévesztette. A. Coltin hírlapíró az egyik hol­land múzeum vezető képrestaurálóját kérdezte meg, hogy mit kell tud­nia a képrestaurálónak a hamisítá­sokról. — Nagyon sokat — hangzott a válasz. — Ma a képhamisító dolga már nagyon nehéz. A vászonról, a festék kikeveréséből, a lakkok hasz­nálati módjáról való tudnivalókat 1 ugyan megtanulhatják szakkönyvek­ből. melyek részletes magyaráza­tokkal szolgálnak. Sok öreg, érték­telen, megrongált kép is van, me­lyeknek ugyanaz a tulajdonságuk, mint pl. bármelyik XVI. századbeli olasz mester képének. Ma röntgen­sugarakkal vizsgáljuk meg a gya­nús festményeket. A hamisítók ólommal keverik a festéket Arra a kérdésre, hogyan lehet átsugárzással a képek valódiságát megállapítani, amikor a röntgen­sugár a kép egész anyagán átha­tol, a restaurátor így felelt: — A festményeknek fényes és vi­lágos részei vannak. A fényt a mű­vészek csak azzal érik el, ha ólmot kevernek a festékbe. Az ólmon nem hatolnak át a röntgen-sugarak. Így a kép plasztikus részeit nagyon hi­ven lehet követni a röntgen-felvéte­len. Ahol a képen világos rész van, így a vállakon, a homlokon, a mel­len és combokon, a felvétel árnyat mutat. Van Dyk, a festőművészet egyik legnagyobb mestere, oly pu­hán és finoman ment át a külön­böző árnyalatokba és oly pontosan helyezte el képein a világosságot és az árnyékot, hogy a röntgen-felvé­telen festett alak oly tökéletesnek tűnik, mintha az fénykép volna. A restaurátor egy kis Rubens-ké­pet mutat, mely gyönyörű, rózsa­színű aktot ábrázol. — Ezt én festettem. A jő restau­rátornak kifogástalanul kell érte­nie a hamisításhoz is. Nem elég, ha csak másolni tud. El kell sajátíta­nia az illető mester technikáját és emellett újat is kell alkotnia. Ru­bensnél ez igen könnyű, de annál nehezebb elsajátítani technikáját, mert ő alkalmazta először az úgy­nevezett optikai árnyék fogalmát. Azokon a helyeken, ahol árnyék­nak kell lenni, olyan vékony festék­réteget helyezett el, hogy az alap­szín árnyalata is keresztül hatol rajta. Minden mesternek ezernyi apró fogása van. Ezeket meg kell tanulni, mint ahogy kifejezések gyakorlásával idegen nyelveket ta­nulunk. — Berlinben például még a hú­szas években törént, hogy majd­nem rászedték a Frigyes Császár Múzeumot mesterien utánzott Van Gogh képekkel. Csak akkor jöttek rá a hamisításra, amikor az erede­ti képről és az utánzásokról vett Szövőlányból operaénekesnő Moszkvából felentik: Az egyik moszkvai szövőgyár pihenőóráiban gyakran felcsendült egy szép női althang. Natália Szokolova éneke — mondották a munkásnők — s köréje sereglettek. — Milyen szép a hangod Natalia, kár, hogy iskolázatlan. Nataliát bizony bosszantotta ez a megjegyzés, eddig sohasem bírálták a hangját, mindenki csak dicsérte. A szakszervezeti önképzőkör egyik hangversenyén a bírálóbizottság felfigyelt Natalia hangjára. Felkérték, énekeljen valamit. Nagy lámpalázzal küzdve elénekelt egy áriát Csaj­kovszkij Pique Dame című operájából. Ettől kezdve Natalia munkája vé­geztével egy kiváló énektanárral képeztette hangját. Alig. egy évig tanult Natalia mesterétől, amikor próbaéneklésre je­lentkezett a Moszkvai Nagyszínháznál. Ugyanazt az áriát énekelte a Pique Dáméból, amelyet egy évvel ezelőtt a zsűri előtt. Már a következő napon meghívást kapott a Nagyszínháztól, a Pique Dame Liza szerepének el­éneklésére. metszetek profiljait összehasonlítot­ták. Van Gogh ugyanis sokkal sze­szélyesebben rakta fel a festéket, sokkal nagyobb ecsetvonásokkal festett és sokkal vastagabb rétegek­re rakta a vászonra a világossá­got, mint ahogy azt az utánzója merészelte. RAFFAEL-FESTMÉNY , A HAMISÍTÁS AL^JCT A restaurátor végül egy körül­belül 50X40 cm. átmérőjű képet mutat, mely finom női arcot ábrá­zol, majd ezt mondja: — A festmény alá Lorenzo Lot­to neve volt írva. Jó helyről, egy velencei patriarka hagyatékából ke­rült a múzeumba. Mi rögtön észre­vettük, hogy ez a kép hamis. Egy kis repedés kijavításánál derült ki véglegesen a képhamisítás. Kíván­csiságból belekapartam az egyik nő kékszínű ruhájába, mire egy egész finoman, kaligrafikusan fes­tett aranyszegély került elő. Lát­tam, hogy az egész felső kék csak álarc, hogy a női arcok mögött — megjegyzem, egészen szép arcok voltak — valószínűleg értékesebb mű rejtőzik. íme, így került elő Raffael mester két gyönyörű an­gyalkája. Valószínűleg valamelyik nagyobb megsemmisített Madonna­kép töredéke. Magamtól is már többször kérdeztem, miért is ha­misították ezt ? A modern képek hamisítói űgy dolgoznak, hogy többnyire az ere­detire semleges lakkréteget helyez­nek el és vízfestékkel vagy tempe­rával valami értéktelen képet fes­tenek reá. Ez azonban nem fizető­dik ki mindig. A modern festők gyári festékekkel dolgoznak. Így könnyen megtörténik, hogy az új festékréteg váratlanul az eredeti átfestett kép festékében vegyi fo­lyamatot idéz elő, amitől az eredeti kép festékrétege elromlik vagy meg is semmisül. Arra a kérdésre, hogyan lehet a mester lelkét is meghamisítani, mely az eredeti képről kisugárzik, a restaurátor felelete egyszerű és lratározot't volt: — Az arckifejezést nem lehet úgy visszaadni, mint ahogy azt a régi mesterek képeiken kifejezték. Például, ha csak egy szemet ve­szünk alapul, bármily pontosan már solják azt négyzetmiliméterenként, az mégis csak a mai ember szeme, ahogy azt egy mai művész is festi. Igaz, ezt csak az ismeri fel, áki tö­kéletesen érti a dolgát. HÍREK Kárpátukrajnában a szovjet ura­lcm előtti időkben úgyszólván se­hol nem termeltek szenet. Az utói­só két esztendőben azonban mód­szeres kutatásokat végeztek, kitű­nő eredménnyel, igen gazdag lelő­helyekre bukkantak. A szénterme­lés ma már állandóan fokozódik, az iparvállalatok tetkintélyes ré­sze a helyi széntermelésből elégíti ki szükségletét. Az uzsgorodi kerületben levő Sztálin-kolhozban kísérleti gyapot­ültetvényt létesítettek- Az ültetvé­nyen az idén több gyapotfajtát próbáinakt ki és a legjobban bevá­lóval megkezdik a rendszeres ter­melést. — Tizenötéves a „Szovjetúnió Hőse" kitüntetés. Tizenöt eszten­dővel ezelőtt alapították a Szov­jetúnióban a „Szovjetúnió Hőse" rendjelet. Ezt a legmagasabb fokú kitüntetést 15 év alatt a szovjet nép 11.000 legjobb fiának adomá­nyozták. A Szovjetúnió Legfelső Tanácsának Elnöksége 1945 június 26-i rendeletével ezzel a rendjellel tüntette ki Sztálint, aki a haza és Moszkva védelmének nehéz napi jaiban a Vörös Hadsereget rend­kívüli bátorsággal és eréllyel ve­zette a hitleri Németország elleni harcban. A szovjet dolgozók büsz-, kén tekintenek legjobb fiaikra és leányaikra, akik érdemessé váltak erre a legnagyobb kitüntetésre. — A Tass hírügynökség jelenté­se szerint a szovjet legfelsőbb szak­szervezet központi tanácselnökéül újból Vaszil Kuznecovot választot­ták meg. Egyidejűleg 33 elnökségi tagot és titkárt jelölt ki a közpon­ti bizottság legutóbbi moszkvai ülésén. A vesztes bosszúja. Anton Zápotockf „Üj har­cosok sorakozója" című sajtó alatt lévő könyvéből közöl­jük az alábbi részletet: Subrtéknál reggelinél ült a Budecs­ky-házaspár. — A Prága Zakolany között meg­tett utam minden viszontagságát el­meséltem már neked. Hát most mondd — A Prága Zakolany között meg­Zakolanyba. — Micsoda fogadtatás volt. Betinka! Egy régi ismerősöm, Marcan, a spicli volt a kísérőm. Ismered. Rendőri ellen­őrzések alkalmával járogatott el hoz­zánk, meg az elkobzási határozatokat kézbesítette. Első útunk a csendőrállo­másra vezetett A parancs az, hogy minden héten jelentkeznem kell a csen­dőrállomáson Marcan előtt. A községi elöljárót Vladeknek hívják. Felfuvalko­dott buta alak. Nagy dérrel-durral kezd­je _ Hát szépen kijut a mi közsé­günknek! Ilyen szégyen thozni ránk! Mi a ménkíínek hozott ide az : ördög! Pont rád vártunk — Sajnálhatod Be­tinka, hogy nem láttad,''amint tátott szájjal, sóbálvánnyá merevedve bámult maga elé, amikor én teljes nyugalom­mal válaszoltam. — Ugyan, mi az ördög búit beléd? Azt hiszed rohantam volna hozzátok, ha nem kényszerítenek? Az elöljáró hivatalos képet vágott. — Miket enged meg magának, hogy beszél velem? — Ügy emlékszem, hogy tegező­dünk. — Mármint, hogy én tegeződöm magával? .. Maga tolonc. — Lassabban elöljáró úr! Csak sem­mi sértegetés, mert könnyen megjár­hat ial Ha mindenáron a címemen akar szólítani, akkor Budecskv Vladiszláv szerkesztő vagyok, akit hatósági ren­deletre kénvszértartózkodásra küldtek ide. A községnek kötelessége, hogy őt és családját lakáshoz juttassa és lehe­A KÖZSÉGI ELÖLJÁRÓ tővé tegye megélhetését. Lakásom már van, egyedül fogom eltartani magamat, nem leszünk a község terhére. Nincs tehát semmi más tárgyalni valóm ön nel. Kérem, fejezze be a Hivatalos ak­tust, aztán majd elszórakozhatunk. Az elöljáró ezalatt űgy tátogott, mint a partra vetett potyka. Marcal az ajkait harapdálta, Vosmik pedig teli to­rokkal hahotázott. — No, ez jól beol­vasott magának, elöljáró uram! Lel­kemre mondom, ez megér még egy féllitert! Csapoljon nekem, meg ennek az új falubélinek is. — Nohát Betinka, sokért nem ad­tam volna, ha látod az elöljárót. Telje­sen „készen volt", ahogy mondani szo­— Mások is voltak ott? — Nem. — A korcsma előtt sem? — Hát, a korcsma előtt vénasszo­nyok és gyerekek ácsorogtak. — És niit mondtak .amikor meglát­tak? — Mi mondanivalójuk lett volna — szólt csodálkozást színlelve Bndecsky - azt gondolta magában: Minek beszél­jek az asszonvnak azokról a szitkokról, melvek rs.->k úgy ömlöttek a vénasszo­nyok szá iából. — A kolecsni plébános prédikált va­lamit — bökte ki az asszony. — Azért plébános, hogy prédikáljon. — De rólad prédikált. — Majd idővel abbahagyja. — De mikor én úgy félek, La­gylcsku. — Mitől félsz? Az emberek olyan rosszak. Itt van mingyárt ez a tejes­ember. Mi mindent hordott ez nekem össze. Azokról az uradalmi cselédház­ban lakó asszonyokról beszélt, — hát az valami szörnyű népség leheti — Pedig az emberek nem rosszak, kedvesem. Csak a viszonyok, amelyek között élnek. Lezülleszti őket a tömeg­szállás, ahol a császári nagybirtok al­kalmazottai lakni kénytelenek. Adj min den családnak rendes kis házikót, hogy ember módjára élhessenek és meglá­tod, milyen más ember válik belőlük. — De hát ki adhatja ezt meg nékik? — A szocializmus. — Te igazán javíthatatlan vagy, Lágyó. Már megint kezded. Nem volt neked elég, hogy a szocializmusod miatt kikergettek bennünket Prágából és Chebből? Most ugyanaz a kíniódás következik. — Miért kell kínlódni, Betinka? Vla­dek, az elöljáró bizonyára tööbet íog kínlódni. — En mégis csak azt szeretném, ha végre egy kis nyugalmam lenne. — Meglesz a nyugalmad drágám. Ha a mi számunkra nem is jön még el a nyugalom, a gyermekeink feltétlenül megkapják. — Bár úgy lenne! Engem félelem fog el, ha arra gondolok, hogyan élünk meg itt.. . — Találok munkát. Szabni, varrni fogok. — D hiszen senki sem ismer minket. Magad mondtad, hogy az itteniek még íz apádra sem emlékeztek, aki évtize­dekkel ezelőtt Bécsbe költözött. — Majd megismerkedünk velük, csak alakítsuk meg az egyletet. — Szent Isten! Megint börtönbe akarsz kerülni. Nem volt még elég? ígérd meg nekem, hogy itt nem kez­desz ilyesmibe. Hiszen tudod, hogy fel­ügyelet alatt állsz. — Természetesen nem kezdem azon­nal. Előbb néhány megfelelő embert kell találni. Egyet már találtam. Vos­mikot, aki nem ijed meg a saját ár­nyékától s nem süvegeli meg a fűz­fákat. — És az előljáró, a plébános, a nagybirtok urai, a cukorgyári urak? Ök majd ellenszegülnek, megtiltják az embereknek, hogy szóba álljanak veled, a végén meg feljelentenek. — Ne félj, Betinka. A tömlöcben bő­ségesen volt időm gondolkozni. Nem hiába gubbasztottam ott napokon és éjjeken át. Tudom, hogyan kell a dol­got megfogni Ha mi nem érjük meg a szocailizmust, Betinka, mégis csak sok változást és fordulatot érünk meg. Afelől pedig nyugodt lehetsz, hogy s fiúnk már megéri S hogy a gyerek ezt megérhesse, Betinka, az apjának nem szabad hagynia, hogy eltántorítsa a börtön, a csendőr, a plébános beszé­dei, a felfuvalkodott elöljáró, de még a megnemértés sem azok részéről, akiknek a mi segítségünkre van szük­ségük, hogy m gtalálják a nyomorból kivezető utat. Hogyan akarod őket át­alakítani? Szolgaságban születtek és a szolgaság szellemében nevelik gyerme­keiket. Hogyan akarod belőlük kiverni az alázatosságot? Szervezni kell az em­bereket és ismét csak szervezni. A régi úri hatalommal szembeállítani a dolgo­zók hatalmát. Ez pedig, Betinka, ne­héz munka, lassú munka és talán há­látlan is. Minél több ember áll félre kényelemszeretetből, annál lassabban haladunk előre és annál tovább tart a leirrázottság és az igazságtalanság. Mi­nél több ember vesz részt ebben a harcban, annál gyorsabban haladunk előre. Ezért, Betinka, ne féli és ne ha­ragudj. Zákolanvban is kell egyletet csinálni, szervezkedni ahhoz, hogy győzelem szülessen belőle. l?y beszélt Budersky szabó a felesé­géhez ls?M-ben Aztán nedig megkezd­te munkáját Zákolanyban. Fordította: Kristóf László. UJ SZO a csehszlovák magyar dolgozók napilapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bratislava, Jesenského 8., II. em. Telefon 262-77 FS- és felelősszerkesztő: Lőrlncz Gyula. Feladó és irínvító DostaVivatal- Bratislava II Nyomja és kiadja a Pravda grafikai és kiadó vállalatok. Kéziratokat nem adunk vissza. Előfizetés i évre 540.—, '/s évre 270.—, í/« évre .135.—» ' * 1 bótufti 45.— Kca. * I

Next

/
Thumbnails
Contents