Uj Szó, 1949. május (2. évfolyam, 18-43.szám)

1949-05-27 / 40. szám, péntek

UJSZ0 1949 május 27 1650 új szakszervezeti könyvtár a Szovjetunióban A Szovjet Szakszervezeti Tanács egy nemrég hozott határozata értelmében a szakszervezetek 1650 új könyvtárat állítottak fel, több mint 8 milliós könyvállománnyal. A Szovjetoroszország könyvtári kultúrája eddig is élenjáró volt világviszonylatokban is. Hiszen már a háború előtt több mint 200.000 nyilvános könyvtár 500 millió könyvvel szolgálta a dolgozók kulturális igényeit. Ez másszóval azt jelenti, hogy nng a Szovjetunióban 2107 emberre, addig az Egyesült Államokban 20.33-1 emberre esik egy könyvtár. NÉP- ÉS SZAKKÖNYVTARAK, A szovjet könyvtárak közel egyharmada mindenki számára könnyen és közvetl?nül hozzáférhető, nyilvános népkönyvtár jellegű, amilyeket az állam tart fenn. Az iskolai, egyetemi és szakkönyvtárak, úgyszintén az országos jellegű állami nagykönyvtárak mellett jelentős szerepet játszanak a népművelés terén a szakszervezeti könyvtárak, amelyek az egyes üzemek, gyárak, vállalatok keretében működnek. Kimagasló jelentőségűek az üzemek tudományos technikai szakkönyvtárai, amelyeknek az a rendeltetésük, hogy a szakmunkások továbbképzését szolgálják. A Kuznyeci Kohászati Nagyüzem tudományos technikai könyvállománya meghaladja a 200.000-t. Ennek a könyvtárnak 12 üzemi és 7 tárnafiókja van. Olvasóinak száma több mint hétezer. ÖTVENEZER FALUSI KÖNYVTAR. Az az óriási kulturális munka, melyet a szovjetrendszer a perifériákon kifejtett, ma szinte felismerhetetlenné változtatta a szovjet falu képét. A falusi könyvtárügy élén maguk a parasztok járnak. A szovjet parasztság, mely a forradalom után példátlanul álló kulturális fejlődésbe lendült, maga alapítja és maga tartja fenn könyvtárait, , mert az ol\*asás ma már elsőrendű szükségletté vált a szovjet faluban. Ukrajnában például a háború befejezése óta négyezer új könyvtár fegyverezi tudással a falu népét és nem magábanálló jelenség, hogy a moszkvaterületi bronicki járásban 1948 folyamán 27 könyvtár nyílt meg több mint tízezer könyvvel. A falusi könyvügyet jelentősén elősegíti a könyvtár-autók rendszere. Ezek az autón járó vándorkönyvtárak egyedül az Orosz Köztársaságban több mint 1700 helységet láttak el könyvekkel. Ec:y-egy könyvtár-autó két és félezer könyvet visz magával — elsősorban szépirodalmi, politikai és mezőgazdasági müveket. A KÖNYVTAR: A KULTÜRA TŰZHELYE. A szakszervezeti könyvtárak tevékenysége egyáltalán nem merül ki a könyvek kiadásával. Értékes és szisztematikus munka folyik a könyv népszerűsítése, az irodaiom propagálása körűi. A szakszervezeti könyvtárak igen gyakran rendeznek jól megszervezett kiállításokat, felolvasásokat és irodalmi estéket. Utóbbiakon a legújabb irodalmi alkotásokat ismertetik és megvitatják az aktuális irodalompolitikái kérdéseket. A Moszkvai Golyóscsapágygyár szakszervezeti könyvtárának önképzőköre például nemrég Lewis Sinclair „Királyi vér" című regényét tette vita tárgyává, egy másik estén két új szovjetregény fölött tartottak kritikai megbeszélést. A vitában nagy számban vettek részt a gyár munkásai és mérnökei. A gyár üzemi újságjában gvakran látnak napvilágot könyvkritikák és hozzászólások valamely irodalmi vagy művészeti kérdésben. A szovjetkönyv méltó é< nagy szerephez jutott az új, sztálini típusú szovjetember nevelésében. 60 országból 67 millió tagja van a Szakszervezeti Világszövetségnek — és egyre újabb milliók csatlakoznak békéért és a demokratikus szabadságjogokért. A Világszövetségnek ma több mint 60 országból 67 millió tagja van, azaz hárommillióval több, mint 19-15-ben, az alapításkor. Most pedig újabb milliók csatlakoznak hozzá Németországból, Japánból. Csilléből, Tájföldröl, Tuniszból és más országokból. A panamai munkásszövetség harmadik országos kongresszusa kimondta a szövetség belépését a Szakszervezeti Világszövetségbe és a Latinamerikai Munkásszövetségbe. A kongresszus élesen bírálta a BTUC és a CIO kilépését a Szakszervezeti Világszövetségből. Újabb részietek Forrestal öngyilkosságáról Fel akarta akasztani magáf — lezuhant a X. emeletről James W. Forrestal, az Egyesült Államok volt nemzetvédelmi minisztere vasárnap hajnalban kiugrott a Marryland államban levő Bethesda haditengerészeti kórház X. emeletén levő szanatóriumi szobájának ablakából és szörnyethalt. Forrestal, a közismert háborús úszító üldözési mániában szenvedett, öngyilkosságát súlyos idegösszeomlásban l<ö\ette el. összezúzott holttesét vasárnap hajnali négy órakor találták meg. Forrestal halálugrásával kapcsolatban emlékeztetnek arra. hogy Drew i Pearson, az ismert rádióhírmagyarázó | már jónéhány héttel ezelőtt közölte hallgatóival:- „Forrestalon elmezavar tünetei mutatkoznak". A kórház részéről kiadott hivatalos közlés szerint Forrestal nem saját betegszobájának ablakából ugrott ki, mert azon vasrács volt. hanem egyik szomszéd szoba ablakából. Erősen nyaka köré hurkolva találták hálókabátjárak elszakadt övét. Kiderült, hogy Forrestal az ablak mellett levő fűtőtesthez erősítette ezt a zsinórt és az ablakból kilépve akarta magát felakasztani. A zsinór azonban elszakadt és Forrestal a mélységbe zuhant. Banská Bystricára érkezett a IX. kongresszust üdvözlő staféta A KSŐ IX. kongresszusát üdvözlő staféta tegnap Banská Bystricára érkezett s ezzel 213 km hosszú útat tett meg. Banská Bystricán a nemzeti felkelés terén az elesett hősök emlékművénél ünnepség volt, melyen nagyszámú közönség volt jelen. Az államhimntisz eljátszása és alkalmi szavalat után a koszorúra, melyet a staféta magával hozott, az egyes testületek tagjai szalagot kötöttek, majd a munka dalának eléneklésével befejeződött az ünnepség. Azokban a községekben, melyeken a staféta átfutott, a lakosság zászlókat és különféle kongresz. szusi és testnevelési jelszavakat tartalmazó transzparenseket tűzött ki. A futók egyletük sport* öltözetében, néhol vidékük népiviseletében futottak. A futók át" lagsebessége óránkénti 22 km volt, a kerékpárosoké 26 km és a motoros kerékpárosoké óránkénti 50 km volt. A Kosice—Banská Bystrica szakaszon mindig 20— 150 futó volt, 2—15 kerékpárol és 1 motorkerékpáros futott. Csütörtökön reggel a staféta elindul Banská Bystricáról; áthalad Zvolenen, elkanyarodik az ifjúság vasútvonalára és Banská Stiavnicán, Levicén, Nitrán és Trnaván át Bratislavába fut, ahol a 239 km-es második szakasz vég* ződik. íí magyar szövetségi kapitány nyilatkozata az olasz és a magyar válogatottrél Az egész világ sportolói és hívei érdeklődéssel figyeltek az „új" olasz válogatott labdarugó csapat első szereplését. Az FC Torino első csapata, amely repülőszerencsétlenség áldozata lett, nyolc-kilenc válogatott játékost adott a legutóbbi olasz válogatott csapatnak. Az új játékosokból álló válogatott csapat első szereplése az osztrákválogatott ellen jól sikerült. Sebes Gusztáv magyar szövetségi kapitány így vélekedik a magyar válogatott legközelebbi ellenfeléről: — Olaszországban lévő megfigyelőink szerint az olasz fedezetsor Európa legjobb játékosaiból áll. Tognon, a középhátvéd, elsőrangú, gyors, energikus és technikás játékos. A kct szélső csatár, Boniperti és Carapellese, a támadósor motorja. Az utóbbi a spanyolok elleni válogatott csapatban is játszott. Az olasz tizenegy különösen az első félidőben volt ellenállhatatlan. Ebben a játékrészben megszerezték a győzelmet, a második félidőben a kihagyott tizenegyes egy kissé visszavetette a csapatot. Különben is kevés játékos bírja a másfélórás iramot. Nehéz ellenfelünk lesz az olasz válogatott. A szövetségi kapitány ezután a magyar játékosok teljesítményeiről beszélt. A Budai—Kocsis «zárny nagyszerű formában van. örvendetes Szusza és Kirádi kitűnő játéka és nagy szorgalma. A válogatott csapatunkban egyelőre nincs változás. Az osztrákok elleni válogatott csapat tagjai valamennyien jó formát mutattak. Június elsején a válogatott kerettel Diósgyőrbe megyünk és másodikán edzőmérkőzést tartunk a helyi csapattal, Keretünk Görömhölytapolcán száll meg és pénteken tér vissza Budapestre. S

zegS Zsuzsann

a: VASÁRNAP Délután négyre járt, a konyhaablak keretében, a fehér kisfüggöny mögött az égnek vizenyős kék foltja látszott. özvegy Bartkóné cipőjét fűzte és közben arra gondolt, nem is régen még olyan színe volt a foltnak a függöny mögött, mint az erős kékitőnek. Ahogyan februártól május felé haladt az Há úgv oldódott az ablakkeretbe foglalt égdarabka színe vasárnaponként egyre hígabb, vizenyősebb .kékségbe. Mert csak vasárnaponként figyelte. Még egyszer áttörölte a fűzőscipőt a cipő most ugyanolyan fényesen fekete volt, mint a tarka kőpadló fekete kockája. A konyhakőből, akárcsak Bartkóné kezéből, a lúg és a kenőszappan párája szállt fel és összekeveredett a gáztűzhely sütőjéből áramló édeskés szagokkal. Elkészült a

z öltözködésre!. Pöttöm kontyáról tükör nélkül is megállapította, hogy elég szoros. A ruhája jól vasalt, ránctalan. Az edényes szekrényből, amelynek egyik fele a? ő ruhásszekrénye volt, elővett« a pohártörlőbe kötött süteményt, meg a szelet, kirántott húst a lábasok mögül. Először az egészet a ruhája zsebébe akarta gyömöszölni. Aztán meggonodlta magát. Leakasztotta a fogasról a kisebbik piaci kobrát, abba tette a süteményt és a húst. — Legfeljebb nem te1sz:k majd neki — dünnyögte félhangosan. — Az ember végre is elviheti a magáét... Ha nem tetszik. ne tessen — ezt elismételte néhányszor, egyre hangosabban. Szokása volt egymagában hangogosan beszélni, emiatt a házban sokan bolondnak tartották. Mert a

z tigvvédné, akinek dolgozott, folvton mesélte, hogy milyen kibírhatatlan a Bartkóné. Mindene megvan, mégse tetszik neki semmi, összevész a fűszeressel, a házmesterrel, a reggeli lap kihordójával. Ha más nincs, önmagával perlekedik a konyhán. Ezt mesélgette róla mindenkinek, de lehet, még egyebet is. — Mosni, sikálni azért jó a bolond Bartkóné — mormolta —, jól beleadja a

z erejét az a bolond! Bevágta maga mögött a konyhaajtót. Ezzel nagyjából kiadta a mérgét. Az ajtócsattanásra kiszaladt a szobából a kislány, a Tücsök. Parányi, fehércipős lábán tipegett és szökdécselt egyszerre, kékfodros, rövidke ruhája vele együtt táncolt. — Azt mondta anyu. Bartkóné elviszi Tücsikét... Bartkóné, legyen szíves elvinni Tücsikét. Felnőttes hangsúllyal hízelgett. Keskeny, kis arcát az asszony szoknyájához szorította. Sima angyalbőre volt Tücsöknek, kék szeme egészen kikerekedett a nagy vágyakozástól. Bartkóné már majdnem engedett neki. De aztán az ügvvédné is megjelent az a'itóban és álnok kedvességgel követelődzött: vigye magával a gyereket, mert ők színházba mennek. — Mi meg moz'ba megyünk a családdal — vágta rá gyorsan. — Egy vasárnapja van az embernek. Amint kívül került az ajtón, megkönnyebbült. Még eszébe villant az ügvvédné szűk szeme, ahogyan a kosarat fürkészte s azt is sejtette, most valami ilyesnrt mond az urának: „Hazaviszi a süteményt, aztán majd zabálja nekem a kenveret. Meghallotta egyszer, nem felejtette el. De most ezt se báni a. A frissen mosott léncsőház üdén lé'egzett, frissen vasalt ruhában álldogáltak a kapuban a házbéli lányok. Hozzájuk mindig valamivel kedvesebb volt Bartkóné. Most i

s megkérdezte: — Merre lesz a séta? Ilus, a zöldkockás blúzban, a pékék Sanyiját várta. A kis Annus a nénjét látogatta Óbudán, csak előbb trécselt még egyet a kapuban Nem is kellett szólni semmit, Bartkóné mindenkinek a dolgát tudta a házban. A pirosarcú, nagyhangú Panni a vicinét várja, aztán együtt mennek majd be a szakszervezetbe. Mert nincs nekik jobb dolguk, mjnt odajárogatni. Öt is folyton hívták, megint megkérde. ^e a Panni: — Nem jön velünk, Bartkó néni? Kimegyünk mind együtt a zöldbe.' — Maid éppen vasárnap megyek én magukkal csúszkálni. Van én nekem családom! Hegyesen mondta, tovább 1s ment utána rögtön. Egyszer hétköznapon talán bemegy körülnézni abba a szakszervezetbe. De vasárnap? Van őnéki családja, ahova vasárnap eljárjon. Ezt sokszor bizonygatta Mert azért mégsem volt igazi család. A Ferit, az egyetlent, hat esztendeje már, hogy elvitte a háború, Jolán, a menye, tavaly nyáron férjhezment ahhoz az asztaloshoz. Akkor vagy három hónapig feléje se nézett, úgy megútálta. Aztán Jolán eljött és megbékültek. Mégis csak Ferikével élt együtt a Jolán. Mosott, főzött neki, dunyhát rakott a lábára, ha elfogta a hidegrázás, ami gyerekkora óta minden ősszel rájárt szegénykére. Ha az asztalostól születne gyereke Jolánnak, tudja jó ég, talán még abban is Ferit látná. Jókedve kerekedett, amint a tiszta utcán ment, tiszta, vasalt ruhájában. A házakon valami ünnepről még ott maradtak a tarka pántlikák. Az út közepén fiatalemberek, fiúk és lányok egyforma fehér ingben, piros zászló alatt, énekelve mentek valamerre. A járdaszélen az akácfák mind kibontották a gyenge leveleket, mint a gyermek szokta kibontani ökölbeszorított, gyenge ujjait. Mialatt a Csákv utca felé ment, különös kívánsága támadt. Jó lenne kiülni valahova a zöldbe, pokrócot teríteni a fűre. Vagy a vendéglőbe, a nagy fák alá, ott elbeszélgetni Jolánnal, Ferikéről. Ügy beleélte magát, hogy még azt is elképzelte, az asztalost majd elküldik valamerre. Alsózni vagy kuglizni, hogy ketten maradjanak. De Jolánékat nem találta otthon. Csengetett egyszer, kétszer, háromszor. Megzörgette a konyhaablakot. Ez felesleges is volt, mert a behajtott ablaktáblák mutatták, mindenki elment hazulról. A törlőt, amiben a sütemény volt, óvatosan rácsomózta a kilincsre. A húst beadhatta volna a szomszédba, mégse tette. Még megszólnák érte Jolánékat. De mért mentek el ily korán? A szomszéd azt mondta, társasággal mentek ki Budára. A Csáky utcai házmesterék se voltak odahaza, pedig most szívesen elbeszélgetett volna velük. Társa sággal Budára, no jól van. Már nem kíváncsi Jolán a Feri anyjára. Elment Budára az asztalossal. Biztos karonfogva mennek, talán még fagylaltot is vesz neki az asztalos. Több ismerős felkeresésével nem próbál kozott. A nagy ráérősben háromszor is megkerülte a Csákv utcát, aztán kibandukolt a körútra. Meg-megállt, nézegette a kirakatokban a tarka kartónokat és selvmeket. Aztán a rengeteg embert. Kisebb-nagyobb csoportokban sétáltak a körúton, nevetgéltek, fagylaltot ettek. Az anyák kézenfogva vezették a kisgyermekeket. Most már sainálta, hogy nem hozta magával a Tücsköt. Kimehettek volna a Dunapartra, nézni a hajókat. Tücsköt már a kiságyban találta, mire hazajött. A doktorék Mariskája vigyázott rá. A kislány keménypapfrosból babákat és babaruhákat vagdosott ki minta után, a világoskék paplanon sárga, piros és kék ruhában kissé összekaszabolt idomú szőke- és barnahajú babák sorakoztak. Tücsök a kiságyban maga is babához hasonlított, kibontott, szőke hajával, csepp, durcás szájával. — Az a ronda Bartkóné nem vitte el a gyereket — mondta egészen felnőtt hangsúllyal. — Folyton odamegy azokhoz az asztalosékhoz, pedig útáíják. — De Tücsök ... — Igenis — nyelvelt a gyermek — mindent odahord, mégis útálják. Jolán néni mondta anyunak. Ahelyett, hogy elvinné a gyermeket. Egy ilven koszos cselédtől még azt sem lehet megkapni, hogy elvigye a gyermeket. Bartkóné valami olyasfélét érzett, most mingvárt nekiugrik Tücsöknek, megfojtja, összetapossa. Mert egészen a

z anyja hangján beszélt Tücsök. fis a doktorék Mariskája ij hallotta az egészet. Másnap megkérdezte Pannitől, hol a szakszervezet. Délután, amikor végzett a konyhával, elment. Egy nagv ház harmadik emeletére kellett fel' menni. Azt mondták, jobbra, a második szobában van a beiratkozás. Sokan is álltak ott. Bartkóné beállt a sor végére. A falon mindenfé'e táblák és feliratok voltak, nagy, piros betűkkel. Mindenféle tanulásról I szóltak. Bartkóné hunyorogva be-1 tűzt

e a feliratokat. „Urak országából dolgozók hazája" — olvasta szótagolva. Ritkán és nehezen olvasott | különben. De ezek a betűk olyan nagyok és feltűnőek voltak, muszáj' észrevenni. Közben fogyott a sor. ott állt már az asztal előtt. Az asztalnál két rí | ült. F,gv szürkéshajú idősebb, a másik fiatalabb, szemüveges. A fiatalabbik kezét nyujtota és megkérdez-1 te: — Hol dolgozol, szaktársnő? Utoljára tavaly karácsonykor 921 ügvvédné fogott vele kezet. Az idén elfelejtette. Szokatlan dolog volt mingyárt kezetfogni. És az is fur | csa, hogy tegezte. Amióta kinőtt gyermek sorból, a férjén kívül nemi tegezte senki. Ilyesmik jutottak eszébe. amikor bemondta á nevét, mej| azt, hogy hol dolgozik. Kapott egyI cédulát, hogy töltse ki, azt össze«[ hajtogatta és betette a táskájába. — Aztán reméljük, bekapcsolódd majd hozzánk, szaktársnő. Bejársz,f nemcsak fizeted a tagságit — mondta a szemüveges fiatal és az idősebt)! megtoldotta: — Okvetlenül be kell kapcsolódnod, szaktársnő. OkvetleaJ gvere el csütörtökön vagy vasárnap délután. Bartkóné lefelé ment a lépcsftil Mennyire hívták? Miért hivtákoljji nagyon? Meg a* a sok kézfogás,min-1 gyárt az első látásra. — Tagsági, meg szaktársi... bej kapcsolódni — mormogta — micsodií új divatok. Ettől olyan boldog a Pari ni? " I Egyszerre csak hangosan és váralj lanul elsírta magát. IJJ SZÓ a csehszlovákul magyar dolgozók napilapja. Szerkesztőséé és kiadóhivatal: Bratislava Jesenského S., II em Teleion ?r>2-7? Fő- és felelősszerkesztő: Lő.inc» Gyula Feladó h irányító postahivatal: Bratislava II. Nyomja és kiadja a Pravda grafikai és kiadó vállalatok Kéziratokat nem adunk vissza. Előf'zetés 1 évre 540.—, l/a évre 270.—, »7

4 évre 135J 1 hónapra 45.— Kcs, ' ' Mojnln, a moszkvai rádió hírmagyarázója megállapítja, hogy az angolszász szakszervezeteknek a Szakszervezeti Világszövetség ellen irányuló egységbontó aknamunkája, amely négy hónappal ezelőtt kezdődődött, máris meghiúsultnak tekinthető. Az egységbontók telekürtölték a világot, hogy kilépésük nyomán a Szakszervezeti Világszövetség „megszűnik létezni". Ma azonban világos, hogy az az egységbontás olyan tisztulási folymatnak nyitott utat a Világszövetség kebelében, amely lehetővé teszi számára, hogy még nagyobb odaadással küzdjön a munkásosztály egyetemes érdekeiért, a