Uj Szó, 1949. május (2. évfolyam, 18-43.szám)

1949-05-27 / 40. szám, péntek

2. általában a közügyeket síkeresen vin­ni és ezért a jövőre csak egy marad hátra: jöjjön hát ismét a reakció. A történelemben igen sokszor megtörtént ez a következtetés, úgyhogy nem ta­gadhatjuk, a reakciónk számolhatott ezzel. Természetesen számadását a gazda nélkül ejtette meg. Es ezért a száimtlás nem úgy sikerűit. t.s most engedjétek meg nekem, hogy a februári emiekezetes eseményeknek njiiány pillanatot szenteljek. Miről is volt szó februárban? 1948 februárjában a hazai és külföldi re­akció megkísérelte a fordulatot elő­idézni a Csehszlovák köztársaság ha­talmi erőinek viszonyában. Hogyha 1945 májusától kezdve egész 1948 februárjáig a fejlődés vonala min­den k'iengcs ellenére egyenes irányt ni itatott a népi demokrácián keresz­tül a szocializmusig, akkor 1948 feb­ruárja után a reakció tervei szerint egyöntetű utat kellett volna mutatnia vissza a kapitalizmus felé. Egysze-. rüen arról volt szó, hogy újra feltá­masszák a Csehszlovák köztársaságban a kapitalizmust. Ez a dolgok lényege és rn'nden más többé-kevésbé lényeg­te'en jelenség. Miért éppen 1948 februárjában nyúlt a reakció ennek a kísérletnek eszközé­hez. Ennek két oka volt. Az egyik ok az, hogy a reakciósok el akarták sza­botálni az egész kormányprogram megvalósítását. Es főleg meg akarták akadályozni az új alkotmány elfo­gfd-ísát. Tudták, hogy az új alkot­mány, amely az 1945 májusa óta le­játszódó változásokat törvényesítette volna, megerősítette volna a népi de­mokratikus rendet és további fontos szakasz lett volna a tőkés világ visz­szaállításának kísérlete ellen. Ezért a reakc'ó minden lehetőt megtett, hogy az alkotmányozó nemzetgyűlés ne tel­jesítse főfelad , ne teljesítse az új alkotmány mci, avazását. A februári puccskísérlet második főoka a reak­ció félelme volt az elkövetkezendő vá­lasztásoktól. T! tudjátok, hogy a mi Pártunk már 1947 januárjában kiadta a jelszót: m 1* kell szerezni politikánk ércekében a zet nagy többségét és ennek már a legközelebbi parlamenti választásokon is meg kellett volna mu­tatkoznia. Mi már akkor is ujjal mu­tattunk rá a Nemzeti Front különböző pártjaiban dolgozó reakciós elemek tűi­ken isaira. Bebizonyítottuk azt, hogy a köztársaság újjáépítése sokkal gvor­siVib^n mehetf.e előre, hogyha a kor­mányban résztvevő reakció nem végez­ne általános szabotázst, hogyha ez nem volna a parlamentben, a nemzeti Jvrfíttcágokb^n és általában az esész kK^Vthen. Rámutattunk arra, hogv rfnPnknek még natrvobb Hsaimat és }• ' Imif ]<<»1| adn< a K'irT>piiir,Jct:l Pártjának, hogy ellenállni tudjon e/ft ttok a. kísérleteknek, hogy a nép a Kommunista Pártot a választáso­kon i« olyan mértékben támogassa, amilyen mértékben a többi pártok­ban kimutatták foeiik fehérét a re­akciós elemek és ahogyan mindin­kább nyilvánvalóvá vált igazi nép­eíl'-nes politikájuk — ahogyan n másik oldalon viszont népünk állan­dóim jobban és jobban győződhetett nie» a kommunisták becsületes és [ tisztességes politikájáról és nuin- j káiáról. Hassan egyre világosabban tűnt ki, hogy népünk nagy többségé­ben a választásokon a kommunisták­kal együtt fog haladni. Ezt azonban n reakció minden úton-módon meg akarta akadályozni és ezért február­ban kísérletet tett és puccsot szer­a e-ett. A reakciós puccsisták nem pa­naszkodhatnak, hogy előre nem fi­gyelmeztettük volna őket. Pártunk "•'r 1947 novemberében nyíltan pel­! »'«rérre állította a reakció terveit és világosan kijelentette, hogy nem c"--ed1 mt>» az 19?0-ns esztendő bvr­minö formában való megismétlődé­sr't. A kormányban hivatalos és ivi­»xnbeszélge tétekben is ú jból és újból figyelmeztettük az. urakat, hogy ha­zard játékot játszanak, amely szá­mukra katasztrofálisan vé«"ződ*k. I)e az elvakultság és a népellenes harag nem ismert határt. A legy őzött reakció egyik csalása az az utólagos állítás, hogy a feb­ruári eseménveket állítólaer mi. kom­munisták tudatosan készítettük elő. A szemmellátható valóság ennek e'lenkezőjét bizonyítja. Mi voltunk azok, akik a kormányban és az al­kotmányozó nemzetgyűlésben sür­gettük a korruánvprotrram utolsó pontig való teljesítését és a reakció volt az. amely a kormányprogram teljesítését mindinkább szabotálta. Mi kommunisták voltunk azok, akik követeltük, hogy a Nemzeti Front összes pártjai teljesítsék ígéreteiket és kötelezettségeiket, amelyeket át­vettek a n^p eló'tt és a reakció vp't az, amely eme kötelezettségeknek és ígéreteknek teljesítését annyiba Vet­te és úgy kitért ezeknek, mint az. ördög a keresztnek. Mi kommunisták voltunk azok, akik türelmesen és kitartóan pártfogoltuk a pozitív parlamenti és kormán vqmnkát és a reakció volt az, amely a parla­mentben és a kormányban folytatott obstrukciójával lehetetlenné t*»tte a kormányszervek munkáját. ís nem mi kommunisták voltunk azok, akik végezetül nyílt kormányválságot idéztünk elő. de éppen ők voltak azok, akik a 12 reakciós miniszter lemondásával a kormánykrízist ki­provokálták. Tehát egészen eddig az ideig a kezdeményezés az tí kezük­bon volt. lo-az. hofiry ami ezután tör­tént, az már nem a rekaeió érdeme. ^Viharos tnns.) Ezt aztán már mi kommunisták esiná'tuk és ve'iink e<ryütt e«'nálta a városok és falvak do'goró népe. (Tapsvihar.) A februári kormánwálság irw , w­r>l/J*c a p'Jn^eni-í előtt ismeretes. ís a hazai és külföldi reakeió szemmel­látható hazugságaihoz és csalásai­hoz tnrtoz'k az az á'lítás is. borry ez a me«roklás nem fiemoUratlku« ^s póni p,o r?pr«oTiH m^'^'^erekkel tör­tént. A valóság azonban az, hogy a reakciós min^zterek letfondásukat. M' a nép n^T több­ségének akfira+lval e o ryet*«** 4 <«b''n ort követeltük, bofrv n lemondást el­fogadják. A kormány elnöke, m'nt ^ legna^vohb korm^^iv^árt lóie, azonban elutasította a tár«ry a._ l^«t e pártok reakciós ve7etö« Ä<»V'­vel. az kormánv me^laMt^'^r^l. mert b^b'ronvosodott, bo*rv ezek a vezetők átmentek az államel'enes e 1­lenzék táborába és önmagukat al­l-o'matlr>»má tették a nép« tikns pozitív mun'-a továbbvltelére. ATonban nem tévesztettük szem előtt a Vemre*! Front sron-lo'at^t. et'epkezőV^, feKiiítottnk a »mz<*tl Frontot és nlaniait kiszélesítettük. Abból nz alapvető «"ondolntbó! indnl­tnnk ki, hoT a Xemzeti Frontot nemretimk ös«res n*T»i és áPamHko­tó elemei alkossák és boT ezek er emberek az összes pártokban és m !'s szerveretekben ?<»lon Ír-"vének. A Nemzeti Fronton kívül csak azok maradtak, akik magtik ha<*yták el és azok, akik a Nemzeti Frontban azelőtt a nem^etelVnes, r*^'!^"«»* és felforgató ellenzéket alkották. így történt aztán az, ho»rv a r~-»ken's miniszterek lemondásának e 1' radá­«1 lit""? i«í>n-c;TÍ'Tpt^(»+í>f> n * T17»íi Front ' kormánya, amelv Tné-* sze­lesebb l pokon nyugodott. Ennyit a f'oloT politikai részéről. Es beszéljünk az ügy alkotmá­nyos és parlamenti oldaláról is. A megújult Nemzeti Front korm inyát 1948 február 25-én nevezte ki a köztársaság elnöke és a kormány 1948 március 10-én az alkotmánvo­zó ne?r»zet<ryűlés elé lépett, előli ózta kormánvprogramíát s a nemz.et«ryü!és 1943 március 11 -£n a kormánvn?»k e<n-han«~ú bizalmat szavazott, (óriá­si taps.) így állnak tehát a dolgok. A reakciós t»uec«isták á'tal előir *;­zef t kormánvyálsátr demokrat^cus, a'kotmánvos és parlamentáris mó­don oldódott meg. HO?T ezt a kormányválságot csak­is a reakciós puccsisták ellen old­hattuk meg, ez természetes. Vén-ozetül óriási adag merészség kell ahhoz, hogy a hazai és külföldi reakció éppen nekünk vesse sze­münkre nem demokratikus és a'kot­mányellenes fellépésünket. Mert az embereknek nem olyan rövid az emlékezete és nem felejtik azt el, t bo»-van viselkedett a hazai és kül- i földi demokrácia 19S8-ban. München idejében. A hazai és külföldi mün­chenisták akkor, amikor a köztársa­ság létéről vaey nemlétérífl volt szó. Igen keveset törődtek a demo­kratikus és alkotmányos dolgokkal. Egyszerűen megparancsolták a köz­társaság szétzúzását és alkotmá­nvnnkat és a demokráciát a legbru­tálisabb módon tiporták le. De nemcsak ez, a februári esemé­nyek után nemsokára a reakciós puccsisták tökéletesen lelepleztek magukat, miután főkolomposaik el­menekültek külföldi kenyéradó sraz­(>•".;,,» hoz és onnan vezetnek piszkos, ellenforradalmi és fe'forgató tevé­kenységet a köztársaság e'len, egy­általán e hadjáratuk közben nem titkolják igazi céljaikat. Céljuk nemcsak a tőkésrendsrer Alsszná'ií­tása, de háború és a köztáraság el­len, a nemzeti szabadság és az álla­mi függetlenség feladása, vagyis új München és új megszállás. Vagyis egyszerűen és világosan ismét csak az Igazolódik, amit úgyis tudunk, hogy a burzsoázia osztályhatalmá­nak visszanyerése céljából még a lesraljasabb hnzaárulásra is képes, hailnndó elárn'ni mindent, ami a nemzetnek és népnek drága és szent. * A februári események úgy hatot­tak közéletünkre, mint egy tisztító vihar. Csakis február után tudtuk aZ utolsó pontig teljesíteni egész kormányprogramunkat, különösen a nemzeti biztosítás nafry munkáját, az első földreform felülvizsg-álatát és új népi demokratikus alkotmány unk UJSZ0 törvénybe iktatását. De a február egyidejűleg lehetővé tette azt is, hogy rekordidőben vihessük véghez az államosítás második korszakát, amellyel a népi demokratikus rend­szerünk gazdaságpolitikai alapjait jelentősen kiszélesítettük és meg­erősítettük. Parasztságunk számára a február meghozta az új földrefor­mot, amellyel újabb sok százezer hektár föld jutott a kis- és közép­parasztság kezébe és a nagybirtokos osztály lényegében megszűnt. Csak február után vált lehetővé gyorsan és következetesen teljesíteni mind­azokat a messzenyúló követeléseket, amelyeket az üzemi tanácsok emlé­kezetes februári kongresszusa tű­zött ki. Főleg ezeken a világos és szemléltető példákon látta a falusi és városi dolgozó népünk azt, ho­gyan teljesíti Kommunista Pártunk adott ígéreteit és átvett kötelezett­ségeit és hogyan dolgozhat a való­ban újjászületett Nemzeti Front. Ez volt az oka annak, hogy a májusi választásokon aztán, amelyeket a törvény álta szabott időpontban tar­tottunk mer, a Nemzeti Front jelö­lőlistája óriási győzelmet aratott. A nép februári gy őzelmét megerősítette ez a májusi választás. Amikor az­tán a volt köztársasági elnök eltá­vozott hivatalából, alapvető válto­zásra került sor ezen a fontos al­kotmányos helyen is, amely a feb­ruári győzelem újabb mecsz'lárdí­tását hozta és további biztosítékot pvujtott, bosfv nálunk továbbra is a februári jelszavak szellemében foly­tatódik az élet: ELŐRE, VISSZA EGY T tfPfiST SEM! Előre a szocia­lizmus fe'é. (Tapsvihar.) Az a 15 hónap, amely azóta eltelt, nehéz, de termékeny és örömteli munka korszaka volt, * Kiterjesztettük és megszilárdítot­tuk a n^pl demokratikus rendszerünk gazdasági és politikai alapjait. A nyilvános szocialista szektor gazda­sági életünkben nagyon megerősö­dött. Ha a nil. kongresszus idejé­ben a bankok és biztosító intézete­ken kívül az Ipari gyártás csak 62 százalékban volt államosítva, míg a magánipar államosításához egyálta­lán nem jutottunk, ügy ma büszkén jelenthetjük, hogy az államosított pénzügyön kívül teljesen államosí­tottuk a külkereskedelmet, a belföl­di nagykereskedelmet, amely a szö­vetkezeti és állami szektor kezébe került, ezekhez csatlakozik az el­osztAs szerveinek jelentős része és az ipar, amelynek államosítása 95 százalékig emelkedett. Február után úgysznitén lehetővé vált gazdaságunk államosított ré­szének célszerű és takarékosabb megszervezése, artie'y ma összeha­sonlíthatatlanul jobban dolgozik, mint két évvel ezelőtt. Embereink, munkásaink, technikusaink és mér­nökeink jobban és célszerűbben gaz­dálkodnak és vezetik a rájuk bízott vállalatokat. Egyszóval a szocialis­ta szektor egyre jelentősebb szere­pet kap és népi demokratikus ren­dünk erős alapjává fejlődik. Az elmúlt korszak eredményeként feljegyezhetjük továbbá a gyártás és fogyasztás megszilárdulását és emelkedő irányvonalát. A kétéves tenet a közellátáson kívül 103 szá­zalékban teljesítették, az ellátás 87 százalékot ért el. A közlekedésiigv több mint 100 százalékot. Az épít­kezés 68 százalékot és a mezőgaz­dasági termelés 80 százalékot. A mezőgazdasági termelés, valamint az élelmezési ipar gyártásának ala­csony százaléka összefügg ugyan az 1947-es szárazsággal és terméket­lenségsel, amelynek következmé­nyeit még ma is érezzük. De azért meg kell jegyeznünk, hogy ezekben a szektorokban nagyjelentőségű sze­repet játszott a reakciós elemek sza­botázs, amely főleg nz építészet­ben mutatkozott meg. Az ötéves terv teljesítése sikeresen halad elő­re. Az első hónapokban (a közellá­tási ipar nélkül) 102.3 százalékra teljesítettük a tervet, A külkereske­delem tavaly egyensúlyban volt, jól­lehet nagymennyiségű élelmiszert kellett behoznunk az országba. • Ebben az esztendőben a külkeres­kedelem aktív. Az állami költségve­tés kiegyensúlvozott és az első hó­napok eredményei azt bizonyítják, hogy a kiegyenlítődés nemcsak pa­píron marad. Sikerült a textil- és cipőellátást megjavítanunk és be­vezettük a szabadpiacot különböző áruk eladásának terén, jelentős mennyisésü élelmiszert beleértve. A lehetőségek keretén belül igyekezni foirunk, hogy a szabad piacot ki­terjesszük és az árakat állandóan csökkentsük. A széleskörű szociál­politikai intézkedések, amelyeket az elmúlt Időszakban megvalósítottunk és amelyeket a nemzeti biztosítás nagy művével koronáztunk meg, be­biztosítják dolgozó embereink éle­tét. Nemcsak, hogy nincs nálunk munkanélküliség, de koldus síncsen. (Tapsvihar.) Február után úgyszintén megálla­píthatjuk az egyre javuló politikai megszilárdulást. Történelmi jelen­tősége van a marxizmus-leninizmus alapján álló egységes munkásosztá­lyunknak, amely a szociáldemokra­I ta párt és a Kommunista Párt egye­sülése után keletkezett és amely az egységes Csehszlovák Kommu­nista Párt vezetése alatt jött létre. (Taps.) Ezzel az egységgel biztosí­totta. be munkásosztályunk vezetősze­repét a nemzetben és az államban. Az újjászületett Nemzeti Front feb­ruár után jól dolgozott. Az, hogy most már a politikai pártok mellett minden érdekvédelmi szervezet is al­kotó része az újjáébredt Nemzeti Frontnak és az, hogy ezek a hatal­mas szervezetek ma egységesek, a Nemzeti Frontnak olyan támaszt és alapot nyújtanak, mint soha ezelőtt. * A munka nagy részét végeztük el a közigazgatás népiesítésének és megjavításának terén. Bevezettük a , kerületi nemzeti bizottságok rend­szerét, kiterjesztettük a járási nem­j zeti bizottságok hálózatát és foko­zatosan mind több és tübh jogot ru­házunk ezekre a népi szervekre. Azt akarjuk, hogy a nemzeti bizottsá­gok útján mind több és több pol­gár vegyen részt a közigazgatásban, hogy így a közigazgatás a néppel minél szorosabb kapcsolatban áll­jon és hogy a nép ne legyen a hi­vatalért, de a hivatal legyen a nép­ért. (Taps.) Sokat tettünk már azon a téren is, hogy a fegyveres alakulatok meghízható kezekben le­gyenek, olyan emberek kezében, akik a néphez és a népi demokratikus rendhez hűek maradnak, hogy eze­ket a fegyvereket már sohasem használhassák fel a nép és a nem­zet ellen. (Taps.) Nagy- kulturális fejlődést élünk át. A kultúra, tudomány és művé­szet mesterei ma már egyre jobban megértik azt, hogy helyük a nép ol­dalán van és alkotásaik csak akkor jók, hogyha a nép alkotásai és ha a nép számára készülnek. Es a nép , hálás a kultúra, tudomány és művé­szet mestereinek. Soha nálunk még annyit nem olvastak, mint most. A tudományos és szépirodalom művel soha nem voltak olyan nagyok, mint ma. Az értelmiség új erősítéseket kap a fiatal munkások és parasztok soraiból. Még soha nem volt nálunk annyi Iskola és ann.yi tanfolyam, amelyben kizárólag fiata'emhereink tanulnak, akik a dolgozók köréből származnak. • Február után erősödött meg -ré­gül köztáraságunk külpolitikai hely­zete is. Véget vetettünk a reakció kétértelmű politikájának, amellyel az a ml legnagyobb szövetségesünkkel, a j Szovjetunióval szemben viselkedett. I Köztársaságunk és a szovjet szövet­í ség között a viszony teljesen becsü­Gpltwald elvtárs baráti megbeszélésben Togliatti elvtárssal. 1949 május 21 lete« és őszinte (nagy taps), am! külpolitikai biztonságunknak alapve­tő feltétele. Biztonságunkat továbbá megerősítettük a népi demokratikui államokkal kötött szövetségi szerző­désekkel, a Szovjetunióval kötött hil szövetségben és a népi demokratikus államokkal való szövetségben és ba. rátsá<rban folytatjuk népi demokrati­kus berendezésünk megerősítését és bizalommal nézünk a jövő elé. (Taps.) Erre mindazok az urak, aki­ket ez érint, mérget vehetnek. München nem fog nálunk megismét­lődni. (Tapsvihar.) Ha tehát összefoglalóan azt kér­dezzük, hogyan teljesítette pártunk éj vezetősége a VIII. kongresszus álta­lános parancsát, akkor azt hiszem, megmondhatjuk, hogy teljes sikerrel teljesítette. (Nagy taps). Kiterjesztet­tük és megerősítettük ebben az ál­lamban a dolgozó nép hatalmát, amely­nek élén a munkásosztály áll. Bebiz­tosítottuk a nép eredményeit belülről és kívülről, kimélyítettük népi demo­kratikus rendünket és felsorakoztunk, elindultunk a szocializmus útján, (Tapsvihar). Engedjétek meg, hogy most áttérjél néhány más kérdésre, amelyek továb­bi utunkkal függnek Össze, vagy más szavakkal: mit csináljunk ma, hogy kl űzött célunkhoz eljussunk. 1. Nemzetgazdaságunk minden cso­portjában teljesítenünk kell és teljesí­teni is fogjuk az ötéves gazdasági tervet. Ezt nemcsak mennyiségilej, de minőségileg is végrehajtjuk. A köztársaságnak felajánlott kötelezett­ségvállalások és ajándékok többekkö­zött azt is megmutatták, milyen sok rejtett tartalék van még gazdasá­gunkban. Arról van szó, ezeket a tar­tartalékokat megtalálni és mozgósí­tani. Arról van szó. hogy az álhnosi­tott ipar többet, jo^-m és olcsóbb gyártson, mint gy' + a kapitalisták ide je alatt. Arról \ szó, hogy a mi államosított építkez -;ik gyorsabban és olcsóbban építsen, rrlnt építettek a magánvállalkozók Arról van sró, hogy a mi államosított bank­jaink jobban és célszerűbben dolgozzanak, mint a magánban­károk ideje alatt. Arról van szó, hogy az államosított közlekedésünk gyorsabban és megbízhatóbban szál­lítson, mint a magánvállalatok. Arról van szó, hogy az államosított kereske­delem jobban és becsületesebben dol­gozzon, mint ahogyan azt a magánke­reskedelem tette. Egyszerűen kötele­sek vagyunk ezeket az igazságokat dolgozó népünknek újból és újból is­mételni és ezeknek a feladatoknak i teljesítésére összpontosítani minden al­kotó erejét. Mi nem tehetjük meg azt, hogy akár egy pillanatra is kivonjuk magunkat. Hadd nevessenek rajtunk reakciós ellenségeink itthon és a hatá­rok mögött, hogy álladóan versenv­zünk és brigádmunkát hirdetünk. Vé­gül amúgy is elmegy majd a nevet­hetnékjük, ha rájönnek, hogy itt is ér­vényes az az elv, aki utoljára nevet, az nevet a legjobban. (Tapsvihar). Nem szűnünk meg türelmesen, de kitartóan felvilágosítani dolgozóinkat arról, hogy megtartani a hatalmat és i kapitalista uralom visszatérését mej­hiúsítani annyit jelent, hogy végül jobban fogunk gazdálkodni, mint i kapitalisták. (Taps). Beszélni a szocia­lizmushoz vezető útról és erró'l ar igazságról megfeledkezni ezt csak tgj nem felelős és nem öntudatos ember teheti. Mi azonban megmondjuk né­pünknek ezt az igazságot. (Nagy taps). 2. A gyártás kiterjesztésével és ol­csóbbá tételével, kéz a kézben la­kosságunk élelmszerrel és iparcikkek­kel való ellátását javítani fogjuk. Ék­ben mutatkozik meg szintén az alap­vető különbség a népi demokratikui rend és a tőkés világ között. A kapi­talizmusban a termelés emelése vál­sághoz és munkanélküliséghez vezet, míg a mi rendszerünkben a gyártás emelése dolgozó népünk életszínvona­lának emelését szolgálja. A mostani állapot, amikor még az élelmiszerek­ben, textilben és a cipőben kötött gaz­dálkodásunk van és ezekben a dolgok­ban a piacot csak korlátozott mérték­ben tudjuk felszabadítani és amellett aránylag magas árakért — ez az ál­lapot sem nem tartós, *en1 nem lie­ális — de kiút a szükségből és átme­neti. Politikánk lényege az, hogy mi­nél jobban kiterjesszük a szabadpiacot s az árakat csökkentsük. Hogv milyen gyorsan tudjuk ezt megvalósítani és mikor tudjuk a kötött gazdálkodást végleg megszüntetni, az egyrészt a; ipnri termelés emelkedésétől, mezőgaz­dáink szerződéses beszolgáltatásainak pontos tejesítésétől és a külkereske­delem fejlődésétől függ. Megemlítjük, hogy a kormánv éppen tegnap hatá­rozta el a közellátás részleges megia­vitását, amely jún 1-én léf, érvénybeés amely gyakorlatilag megmutatja, hogy mindezt a politikát komolvan vesszük, (Nagy taps). Egyidejűleg 'azonban kö­telesek vagyunk népünknek megmon­dani, hogy éppen ezért megbocsátha­tatlan könnyelműség volna az ellátás megszervezésénél valamilyen elsietett és meggondolatlan Intézkedés, mely végezetül is a dolgozók széles törne, geinek kárára lenne.

Next

/
Thumbnails
Contents