Uj Szó, 1949. május (2. évfolyam, 18-43.szám)

1949-05-26 / 39. szám, csütörtök

1949 május 2<J UJSZ0 9. A I©¥icei orvosok ajándéka o IX. A levicei orvosi szakszervezet * IX. kongresszusra érdekes és lasznos munkát adományozott. Előadásokat tartanak a falvaksan az asszonyoknak a népegészségügynek a legidőszerűbb problémájáról, a gyermekhalandóság Leküzdéséről. Kiutaztunk autón a Lévától kilenc kilométerre fekvő Tekové Mová Ves-be (Barsújfalu). Rendezett, rokonszenves falu, megszokott ünnepi hangulat. Csoportokba verődve diskurálnak a házak előtt, padokon üldögélnek a falusiak vasárnapi ünneplőben. Az iskola egyik osztályában gyűlnek az érdeklődők, sok szép fiatal menyecske, nagyon színes népviseletben, csupa selyem, brokát szoknya és szalagos gyöngy fejkötő rajtuk. Az előadó orvos nagyon köz-i vetlenül oktatja őket, mintha beszélgetne a jelenlévőkkel. Azonnal megteremtődik a kapcsolat a hallgatókkal, sok a helyeslés és nevetés... de a csodálkozás is! Az előadó felvázolja a gyermekhalandóság szomorú statisztikáját, 1000 csecsemő közül 1 éves korig 147 pusztul el, 4 éves kong 11, és ötéves kortól kezdve 1 hal meg. Ha ezeknek a jelenségekneg nem tulajdoníthatunk kellő fontosságot, akkor kihal a nemzet nagy százalékaAz orvosok ismerik ennek okát és éppen ezeknek az előadásoknak a célja az, hogy rámutassanak a hibákra. A veszély fennáll a szülés előtt, a szülés alatt és a szülés után. A szülés előtti veszély abból áll, hogy a szülők maguk nem egészségesek. A két halálfejes rém, a vérbaj és az alkohol. Tehát kívánatos, hogy a házasulandók okvetlenül orvosi vizsgálat alá vessék magukat. Itt nincs helye a szégyenkezésnek. Becsületes lépés, ha az egészséges megnősül, a beteg pedig gyógyitatja magát. Az alkoholista ne nősüljen, mert nem teremthet boldog házaséletet és gyermekei nem lesznek életképesek. A következő fontos tudnivaló: a szülés alatti veszély elhárítása. Szakképzett szülésznőt vegyünk segítségül, akiben elég erő van felvenni a harcot a család vénasszony tagjaival, akik minden tisztasági és orvosi intézkedést sértett lenézéssel kezelnek, moncván

; nekem 8 volt és minden komédiázás nélkül felnőttek! Semmelweiss orvostanár, a szülő nők legnagyobb jótevője, kimutatta, mennyi fertőzést okozhat az ágy tisztátalansága, a szüszülésznö piszkos keze és helytelen beavatkozása. Tehát a szoba a lehetőségek szerint alaposan ki legyen takarítva, fehér tiszta ágyban szüljön az anya. A szülésznőnek az anyát megvizsgálnia n:m szabad, csak a gyermek fekvését ellenőrizheti. Most következne a szülés utáni veszélyek figyelembevétele. Ezt is két csoportra oszthatjuk. Az egyik a gyermek testi ápolása, a másik a gyermek táplálása. A gyermek leggyakoribb halálos betegsége a kis testét belepő gennyes hólyagok. A legtöbbször vérmérgezés keletkezik belőle és a kicsi meghal. A fertőzés egyetlen oka az, hogy ugyanabban a teknőben fürösztik a csecsemőt, amiben mosnak. A gyermek fürösztő teknőjében nem szabad mosni, mert a mosástól a fába évődő szennyet nem lehet kitisztítani és ez megfertőzi a csecsemőt. Fontos még, hogy a csecsemő köldökére gondot fordítsunk, hogy az időben begyógyuljon. A gyermeknek anyatejjel való táplálása az anya legszentebb kötelessége. Ezt szorgalmazni kell még akkor is, ha az első időben úgy látszana, hogy kevés vagy egyáltalán nincs tej. Minél gyakrabban teszik a gyermeket a mellre, annál fokozottabb mértékben indul meg a tejmirigyek kiválasztása. Jól jegyezzük meg, az anyatej olyan hőmérséklésű, mint amilyenre a gyermeknek szüksége van. Fertőtlenítő anya gokat tartalmaz és így megóvja a gyermeket, a fertőző betegségtől. A szoptatást nem szabad elhagyni sem kényelmi szempontból, sem pedig azért, mert az anya a földekre akar menni dolgozni és majd a nagymama otthon üvegre fogja a kicsikét. Roppant fontos a rendszer betartása a szoptatásnál. Ha folyton enni adnak, a gyermek túltáplált és bélhuirutos lesz, éjjel padig pihenni kell a gyermeknek, nem szabad enni adni neki. A mesterséges táplálásnál az üveget és dudlit használat előtt ki kell főzni és ahányszor a tejet adjmk, annyiszor kell felforralni és óvni a legyektől. Ckvetlenül figyelmet kell szentelni még a lakás kellő tisztántartására és szellőztetésére. Télen ne legyen túlfűtött és naponta hiromszor nyissunk ablakot. Semmi körülmények között nem megengedhető, hogy a gyermek felnőttel együtt aludjon. A gyermeknek, hogy egészségesen fejlődjön fzüksége v?.n: szeretetre, tisztaságra, napra és levegőre. T. M. A Krim-félszigeten lévő'M&ssandra szőlőhegyek és gyárak szétszórt sokasága között az orosz borászat iskolája, Massandra most készül az üzem 50 éves évfordulójára. A mély pincékben hatalmas hordók mellett vezet el útunk, amelyekben „érik" a bor. Megnézzük az üzem legújabb technikai felszerelését, gyönyörködünk a „borkönyvtárban", amely két pincében van tárolva és egymillió üveg válogatott bort tartalmaz: a legrégibb bor 175 éves. Az öreg fövincellér elmondja, hogy tulajdonképpen mindegyik szőlőkert egy-egy óriási üzem, saját agrotechnikával, j ellegzetesség ekkel. A EORBAN MEGMARAD A SZÖLÖ SAJÁTOSSÁGA A Masandra kombinát-üzemei a háború előtt a pezsgőborokon kivül 24 fajta asztali, erős és csemegebort készítettek. Sokmillió liter kiváló bort adott az országnak a Krim félsziget. A németek a háború alatt elpusztították az üzemeket, a pincéket és a szőlőskerteket. — Azt akarjuk — mondotta vezetőnk —, hogy a szovjetemberek asztalára a legjobb természetes borok kerüljenek, amelyek megőrzik a készítésükre felhasznált szőlők sajátosságait. A krimi bortermelők becsületére válik, hogy el is érték a kitűzött célt. A Krim-félsziget csodája a déli partok muskotály-bora. Minden úgynevezett mikrorajonokban termelt bornak megvan a maga sajátossága. A „Livadia" elnevezésű fehér muskotály, amely több mint 30 százalék cukrot tartalmaz, illata a hegyi rétek mezei virágához hasonlít. A legkiválóbb szőlőfajtákat az „Alusta" szovhozban termesztik. GORKIJ A KRIMI BORRÓL, Gorkij egyszer meglátogatta Massandrát s ezt írta a vendégkönyvé* be: „Éljenek a borkészítés mesterei, akik a nap erejét varázsolják a borral az ember lelkébe!" De nemcsak a szőlőtőke gyűjti a nap energiáját, a vincellérek is megtanulták megőrizni és gyakrabban felhasználják azt. A „Massandra" elnevezésű híres madera-bort „Szerszille", „Verdelje" és más szőlőfajtákból készítik napfény segítségével különleges üvegfolyosókon „Napkamrákban" vagy szabad ég alatt, a krimi nap éltető sugarainál. A szovjet bortermelők által kidolgozott eljárás kiváló eredményeket adott. A krimi madera-borok túltesznek Portugália híres borfajtáin. DÉRY TIBOR Anyósa, lánya is a viaszkos vászonnal behúzott konyhaasztalnál ült, ez egy könyvben olvasott, amaz fehérneműt javítgatott. A szél az ablaküveghez verte az újra nekiszilajodott esőt. — Ha olyan sok a dolga abban a nyavalyás pártban — zsörtölődött az asszony a háta mögött — akkor ezután a párttól kérjen vacsorát. En nekem arra nincs fám, hogy óraszámra rakjam magának a tüzet. Hajduska a tányérját nézte. — Mi ez? — Mi volna? — Krumplifőzelék? Az asszony nem felelt. Hajduska gondterhelten szimatolt. — Savanyú? — kérdezte a tányérját nézve. — Az, fiam, jó savanyú krumplifőzelék, úgy, ahogy te szereted — mondta az anyósa, gúnyosan kitekintve az asztalra döntött fehérneműhegy mögül. A lánya bosszúsan rávillogtatta szemüvegét. • — Ne szó! ion a dolgomba, mama! A kövér öregasszony hangosan elnevette magát. — Dehogy szólok, lányom — mondta. — Csak ajánlgatom a főztődet. hogy rákapassam. Edd meg, fiam, jó zsírosan van elkésruvj, két szúnyog zsírját főzte be a te jJ feleséged. Az asztal végéhen filő fiata'»szszonv hangosan elnevette magát. Hafduska ránézett, aztán továbbkanalarott. — Ha nem tetszik, hagyja ott! — morogta az asszony. — Menjen a pártba vacsorázni! Az öregasszony a fejét ingatta. — En azért nem adnék neki savanyú krumplit, ha a helyedben volnék — mondta. — A múltkor is alighanem azért kiabált álmában két éjszaka egymásután! — Savanyúkrumplitól? — göcőgőtt a fiatalasszony. Az anyja ránézett, a keze megrándult. — Azért kiabált — sziszegte dühtől kivörösödött arccal, — mert álmában jön ki belőle az a sok ocsmányság, amit nappal elhallgat. — Már hogy a fenébe! — morogta az öregasszony vidáman. — Biztosan, zsíros volt a krumpli s megnyomta a gyomrát szegénynek! A fiatalasszony újra elkacagta magát. A nagy nevetésre a szomszéd szobából kilépett Hajduska veje is, kalappal a fején. Hajduska letette a kanalat, ránézett. — Vedd le a kalapot a fejedről! — mondta csendesen. A vő elámult. — Minek? 'Hajduska tovább evett. De a harmadik falatnál újra letette a kanalat az asztalra, felcihelődött, a vejéhez lépett s mutatóujjával hirtelen lepöccintette fejéről a kalapot. S még mielőtt bárki szóhoz jutott volna, megfordult, mindakét kezével megfogta tányérját s a felesége fejére borította. A fehér porcelántányér elégedetten üldögélt az asszony kontyán. A savanyúknimoli végigcsurgott csodálkozó arcán, belefolyt a fülébe, a szemüvegére, bebújt a ruhája alá, a meglepetéstől kitátott szájába. — Érti? — kérdezte Hajduska. — Adjon más vacsorát, de sietve! Gyújtson be a tűzhelybe, gyerünk! Arca, parázsló szeme, mellére szorított nagy tenyere olyan ijesztő volt, hogy lánya rémülten szája elé kapta a kezét. Az asszonynak is torkán akadt a hang, amikor ránézett. Némán megfordult s a sarokban álló sárga fásládához bicegett gyújtóért. Amikor a tűzhely elé guggolt, a tányér lecsúszott kontyáról és csörrenve széttört a kőpadlón: Az öregasszony felcihelődött s a magában álló emberhez lépett. — No, csakhogy megjött a sz.avad, fiam! — mondta hangosan s kövér tenyerével szelíden arcul legyintette. Hajduska aznap éjjel oly eleresztve, ellazult izmokkal s felszabadultan aludt, mint egykor messzi gyermekkorában, a pusztai cselédházban Tagjai eleve nek voltak, mint egy tücsöké. Anyjával álmodott. Egy napsütötte búzaföld mentén jártak, pipacsot szedett. Egy pipacsot a füle mellé, egyet a gomblyukába tűzött, egyet anyja ke zébe nyomott. — Hova mész, fiam? —• kérdezte ez. A gyerek a távoli láthatár felé mutatott, ahol már esett az eső s az eső alatt, a síkság végéber, egy hatalmas tízemeletes gyárépület emelkedett, minden ablakában piros pipacsokkal. Egyszerre lehetett érezni a napsütötte -búzaföld meleg, nehéz illatát s az esőcsöppek hűvös szagát. (Vége.)! Nyári selyemruhák Apró, fehérpettyes selyemből terveztük ezt a fiatal leányoknak való selyemruhát. Kétféle változatban viselhető: a ruha alapszínével egyező szalagbefüzcssel vagy fehér fűzéssel és fehér, levehető gallérral, kézelővel. Kilencvennégy centiméteres mellbőségre négy és fél méter. 90 centiméter széles anyagot vegyünk. Meil alatt derékig mcllvarrást alkalmazunk. A befűzés helyét kikrétázzuk, kivágjuk és gomblyukvarrással kihímezzük. Az A-rafz a blúz eleje, a B a háta. Itt a bevarrunk néhány centimétert a szaggatott vonalak helyén. AC ábra a gallér. Ha azt akarjuk, hogy a seiyemgallér magasan álló legyen, varrjunk az anyag közé erős, fehér vásznat. A kézelők egyenes darabból készülnek. A bő aljat (E) ferdén szabjuk két, vagy négy részből, zsebet vágunk rá és körül befűzéssel díszítjük. A ruha oldalt zippzárral csukódik. J. Steinbeck amerikai író „Élik a gyuniOica" CJHÍÜ re^tuytoul Vöivuií i.-í az itEjZití^ta A könyv azou.ii>i a töniire^it ameruoi fóiumuveackiol t.aui, aivLKct nemcsak iio„y loiujeikrol üz el a bauk, uti lüiibüiküb a íoiti szintivel egyeníové lapobtal^u. A azurencaeilen farmeieü — tíz- és tízezer vau iiyen — kiiaüztva, főid nélkül, hajlék nélkül mehetnek, amerre a szemük iát. iíogy miből élnek meg, hogyaű aümiK éhező gyermekeiknek kenyeret, azzal nem toruüik senki. Íme, ez a sokat emlegetett „amerikai mennyország". Délben a traktor vezetője megállt néha egy bérlő háza mellett s kipakkolta az ebédjét: zsirpapírba burkolt szendvicsek, fehér kenyér, uborka, sajt, s egy darab sütemény, gyári jeggyel ellátva, mint valami gépalkatrész. Gusztus nélkül evett. A még el nem költözött bérlök kijöttek, hogy megnézzék, kíváncsian bámulták, amikor leszedte szemüvegét, a portól védő gumiálarcot, s fehér karikák maradtak a szeme körül, egy nagy fehér kör orra és szája körül. A traktor kipuffogója tovább pöffögött, mert a tüzelőanyag olyan olcsó, hogy okosabb működésben hagyni a gépet, mint újra begyújtani a Diesel-mótort. Kíváncsi gyerekek közelebb húzódtak — rongyosak voltak a olajben sült lepényt rágcsáltak, miközben a vezetőt figyelték. Éheden nézték, amint a szendvicseket előszedte a zsírpapírból, a éhségtöi kiélesedett szaglásukkal szimatolták az uborkát, a sajtot, a süteményt. Nem szóltak a vezetőhöz. Figyelték a kezét, amint az ételt a szájához vitte. Nem a rágását figyelték; szemük a szendvicset fogó kéz mozgását követte. Egy idő múlva a bérlő, aki nem tudott elköltözni, kijött s lekuksolt az árnyékban a traktor mellett. — Hiszen te Joe Davis fia vagy! — Az bizony. — mondta a vezető. — Hát akkor miért vállaltad ezt a munkát — a magad fajtája ellen? — Három dollárt kapok egy napra. Meguntam már, hogy kunyoráljak az ebédemért s még úgyse kapjam meg. Feleségem és gyermekeim vannak. Ennünk kell. Három dollár egy naora s minden nap megvan. — Ez igaz — mondta a bérlő. — De a te napi három dollárod miatt tlzenöt-h(úsz családnak nincs mit ennie. Vagy száz ember kénytelen elmenni innét s az országutat róni, a te napi három dollárodért. Igazság ez? A vezető rágcsálta a gyári jegygyei ellátott süteményt s eldobta a héját. — Hát nem tudod, hogy megváltozott a világ? Attól, hogy ilyesmiken gondolkozol, még nem laknak jól a gyerekeid. Keresd meg a három dollár napszámot, adj enni a gyerekeidnek. Nem vagy köteles a máa gyerekeivel törődni, csak a magad gyerekeivel. Még híre megy, hogy így beszélsz, aztán a három dollár napszámot sem kapod meg. — Szinte száz ember került az országútra a te három dollárodért. Hová legyünk? — Erről jut eszembe — mondta a vezető —, jó lesz, ha hamarosan pakkoltok innét. Ebéd után kereüztülmegyek az udvaron. —- Ma reggel a kutat is betömted. Tudom. Meg kellett maradnom az egyenes vonalban. Hanem ebéd után keresztül megyek az udvaron. Meg kell maradnom az egyenes vonalban. Meg aztán — te ismered a a apámat, Joe Davist, hát megmondok neked valamit. Parancsot kaptam, hogy ha valahol egy család még nem költözött kl, — ha valami baleset történik — tudod, közel találok menni a házhoz a egy kicsit bedöntöm az oldalát — két dollár üti érte a markomat. S a legkisebb gyerekemnek még sose volt cipője. — Tulajdon kezemmel építettem. Ócska szögeket egyenesítettem ki, hogy a boritólemezeket rászögezzem. A gerendákat csomagoló dróttal erősítettem a talpfákhoz. Az enyém ez a ház. Én építettem. Ha ledöntöd, ott leszek az ablakban egy puskával. Ha csak a közelébe mersz jönni, lepuffantlak, mint a nyulat. — Én nem tehetek semmiről. Nem tehetek semmit. Elvesztem a munkámat, ha nem teszem meg. És aztán — tegyük fel, hogy megölsz. Felakasztanak, de akkor már régen más ember ül a traktoron s az fogja ledönteni a házat. Nem azt ölöd meg, akit kell. — Ez igaz — mondta a bérlő. — Ki adta a parancsot? Megkeresem. Azt kell megölni. — Tévedsz. A banktól kapta a parancsot. A bank mondta neki: — kergesd el ezeket az embereket, vagy elveszted a munkádat. — Nohát van a banknak elnöke. Van igazgatója. Telirakom a tölténytárat s úgy megyek a bankba. A vezető azt felelte: ValaM azt mondta nekem, hogy a bank keletről kapja a parancsot. A parancs az volt: mutasd ki, hogy a föld jövedelmez, különben bezárunk. — Dehát hol ennek a vége? Kit lőhetünk agyon? Nem akarok éhen veszni, amíg agyon nem lövöm azt az embert, aki miatt éhen veszek. — Nem tudom. Talán senki sincs, akit agyon kell lőni. Talán nem is emberek csinálják ezt r. dolgot. Talán úgy van, ahogy mondod s maga a birtok csinálja. Akárhogy van is: megmondtam, hogy mi a parancsom. — Gondolkoznom kell — mondta a bérlő. — Mindnyájunknak gondolkoznunk kell. Valahogy véget lehet vetni ennek. Nem olyan ez, mint a villámcsapás vagy földrengés. Ezt a bajt emberek hozták ránk, s Istenemre mondom, ezen változtathatunk.