Új Szó 1949. (Hetilap, 2. évfolyam 1-17. szám)

1949-03-05 / 10. szám

I IWS mSrcíus 8. UJ SZ0 1 Gyermekek szsrte a világban Arról, hogy egy-egy országban mi­lyen a gyermek helyzete, mennyire tő­rödnek a gyermekvédelemmel, milyen gondot fordítanak a nemzet legna­gyobb értékére, a gyermekre, világos képet ad az ország politikai helyzete és társadalmi rendszere. Minden megjegyzés és magyarázat nélkül leírok néhány adatot világvi­szonylatban az egyes államok gyer mekvédelméröl és nevelési eredményé­ről. Szovjetúnió. A háború után 200.000 árva gyermeket fogadtak örökbe 200.C00 árva gyermeket intézmények­nél helyettek el. 1950-ben 1,420.000 ál­landó és 3.000.000 időszaki bölcsőde lesz. Közoktatás céljára 1946-ban 46 milliárd rubelt fordítottak, 1950-ben 59.1 milliárd rubelt fordítanak majd. Az iskolák száma 197.000. Az általá­nos iskolai tanítás is. szakoktatás ls ingyenes, egymillió diák részesül fel­ső oktatásban. A diákok 90%-a ösz­töndíias. Iiengyelország. A háború után 400 ezer árva, egymillió félárva gyermek maradt. A gyermekek 25—30%-a tü­dőbeteg. Szakképzett nevelőket, egész­ségügyi ápolónőket képeznek ki. Bulgária. A felszabadulás óta há­romszorosára emelkedett a bölcsődék száma. Anglia. Sok az árva, a rokkant, a „dobált" gyermek. Egyre több asszony dolgozik az iparban és a mezőgazda­ságban. Ennek ellenére az 1150 böl­csőde több, mint felét becsukták. Görögország. Gyermekek börtönben, deportáló táborokban sínylődnek. Sát­rakban élnek, éheznek, füvet esznek. Több gyermeket végeztek ki politikai bűntett miatt. 50.000 árva gyermek van. A gyermekek 70%-a tbc-s, az is­kolák 70%-át más célokra vették igénybe. Szabad Gördögország. 12.000 gyer­mek közül 10.000 iskolába jár, meg­felelő tankönyvekből demokratikus ok­tatásban részesülnek. USA. Több, mint egymillió gyermek nem jár iskolába. Ezek felnőtt koruk­ban analfabéták lesznek. Nagy a taní­tó hiány, 50—60 gyermek tanul együtt egy osztályban. Einstein szerint 1948­ban a költségvetések 8%-át fordították iskolai célokra, 66.3%-át atomfegy­verre. A filmek erkölcstelenek, gyil­kosdicsőítök, fő, hogy jó üzlet legyen. Az ifjúság nevelése helyett rombolják annak lelkivilágát. Ponyvaregényekből 60.000 dollár a kereset. Néger gyerme­kek csak a nekik külön fenntartott kór­házat, illetve kórházi ágyat használhat­ják. A néger gyermekek száma az ösz­szes gyermekek számának 10%-a. Ez­zel szemben a kórházi ágyak 1%-át vehetik igénybe. Olaszország. 1947 óta a gyermek­védelmi célokra megszavazott össze­get más, demokrata ellenes politikai célokra használják fel. A gyermekha­landóság 19- 20%-ra emelkedett. Oka a rosszultápláltság. Lakás hiányában a külvárosi gyermekek egy része hűvös éjszakákon úgy védekezik a hideg el­len, hogy négyesével ötösével össze­bújva a gőzölgő kanális tetején alsza­nak. Franciaország. 400 milliárd frank hadikiadásokra, 17 milliárd gyermek­védelemre. A gyermekhalandóság két­szeresére nőtt az utóbbi években a rossz tápláléktól, a rosszminöségü tejtől. A jóminőségü tejet külföldre szállítják. India. 6—7 éves koruktól dolgoznak a gyermekek. Teaültetvényeken 75%­ban gyermekek dolgoznak, 6—7 éves gyermekek gyárban, 1* bányákban dol­goznak. Savas tartályok tisztítását bízzák rájuk. A sav lemarja lábukról, testükről a bőrt. Lyukacsos, huzatos fa­épületben szönyegszövést végeznek. A huzattól, a félhomálytól, a megfeszített munkától súlyos szembajokat kapnak. Dohánygyárakban, gyufa- és cement­gyárakban 10—12 órát dolgoznak. Ebédidő nincsen, testi fenyítés annál több. A gyermekek közül az utóbbi időben több mint egymillió éhenhalt, kítmillió a nyomorúság miatt pusztult el. A gyermekek 55%-a tüdőbajos. Kalkuttában 85% az analfabéta. Kína. A gyermekek 90%-a analfabé­ta. Ezek az adatok világosan mutatják a háború, az elnyomórendszer pusztí­tását és átkos hatását a gyermekek életére. Me°mutatiák azt is, hogy a dem^krác'a és a béke kérdése szerve­sen összefügg gyermekeink boldogulá­sával. Túri Mária. *... ííe feledjéték, hogy minden emberben ott bujkál az építő bölcs ereje, csak meg kell adni neki a sza­badságot, hogy fejlődhessék, kivirul­hasson és egyre nagyobb csodákkal gazdagítsa a világot." M. Gorkij leveléből Makarenkóhoz. £1 gépem... A gépem, melynek szíve én vagyok Holt tömeggé dermed, ha elhagyom .., Egyhangú dala síró fajba hördül, Ha tudásomat neki nem adom. De látnád bár szilaj örömét, Mikor kezem merev testéhez ér, Hogy zúg fel dala diadalmasan, Ha az élet hozzá visszatéri Es ismét szülhet kínos vajúdással, Ezrekre menő sok-sok vasfiat, Mikből annyi újabb érték készül, és szebb jövőhöz vernek új hidat. Mert a gép az alkotásnak híve, De kell ehhez, hogy én legyek a szíve... Szab adosn é Rózsa SZOVJET VÍGJÁTÉK SZÍNPADJAINKON Még egyszer [' accuse \ Kaptuk a következő levelet: „Engedjék meg, hogy köszönetet mondjak a magam és m&sok nevé­ben annak, aki ezt a cikket megír­ta. Egyben köszönöm a szerkesztő­ségnek, hogy ezt az Üj Szó olvasói részére közzétették. A Mindszenty-perrel kapcsolatos „Anya vádja" cikkről van szó. Hála Istennek, hogy már mi ís ott tar­tunk, hogy megmondhatjuk, ami év­tizedek óta nyomja agyunkat és ön­érzetünket oly régen sérti. A szer­kesztőség közzétette azt, ami száz­ezer anya és feleség szívét nyomta A hét vádlott egyike, aki szintén nem volt katona, „igen nemesen vi­selkedett a honvédséggel szemben." Ugyanis Fertő Rákot mellett levő birtoka közelében a katonaság lő­gyakorlatot tartott. Egypáran a ka­tonák közül kimentek az illető föld­birtokos földjére dinnyét lopni. Mi­kor kihallgatásra került a sor, az a gazda, akinek magának is kevese volt, nem kívánta mzgbüntstésüket. De a milliókkal rendelkező földbir­tokos pár dinnyéért 100 embert ber csukatott egy pajtába. Ide becsor­gott az eső ís a katonák mind meg­betegedtek. Mégegyszer köszönet azoknak, akik velünk éreznek „s ha kell, fáradha­tatlanul tovább küzdünk, Alig néhány nappal azután, hogy a prágai Burran-színház, a D 49 be­mutatta Konstantin íszajev és Alex Galics TAJMYR HlV c. komédiáját, a bratislavai Nemzeti Színház is mű­sorra tűzte a szovjet szerzőknek ezt a nagysikerű játékát. Egy moszkvai hotelszobában reg­gel négy, egymás előtt teljesen ide­gen és ismeretlen férfi ébred, akik a hatalmas szovjet föld négy tájáról érkeztek a fővárosba, hogv itt ügyes­bajos dolgaikat elintézzék. Köztük, van D'uzsikov, a Tajmyr nevű ark­tikus félsziget gazdasági ügyeinek intézője. A négy szovjetember isme i retséget köt egymással és a mókás j derűs bevezetőt csakhamar elevenen , pergő bonvoda'mak. a tévedéseknek j és félreértéseknek egyre vidámabb j sora követi. ! Djuzsikov, a komédia • főhőse, örül. hogy végre megismerheti az annyi­ra áhított Moszkvát és már indul, anrkor szól a telefón és arra kéri. hogy maradion a helyén és várja i be itt á^omáshelye, a titokzatosan haTzó Taimyr hívását. Kénytelen­kelleťen marad és míg három úi ba­rátja magára váľal ja. hogy a hiva-. , tal^kban elintézik helvette doVait. hogy aztán ideje maradjon a fővá­ros megtekintésére, cserében a ho­telszobában ő helyettesíti őket. így a filharmónia igazgatója nevében énekeseket és táncosnőket fogad, már'k társát percig bcnyolult sze­! relmi ügyben kénvtelen helyettesí­teni. Se vége, se hossza aztán a he­! lyettesítésből eredő vidám kalami­tásoknak és félreértéseknek. A kitűnő színpadösztönnel rendel­kező szovjet szerzők a vígjáték cse­lekményét rendkívül mulatságosan , pergetik, humoruk ötletes és termé­szetes, mindenképpen érthető tehát, | ho'jy tavaly egé?z szovjetföldön osz­tatlan sikert arattak és ez a siker itt is hangos és őszinte. „K. íszajev és A. Galics játéka minden érdekessége ellenére is nem lehet mintaképe más szerzőknek. A színházaknak továbbra is vígjátéko­kat kell keresnie érdekes és tartal­mas életigenléssel" — írta a szovjet kritika, amely megköveteli az író­tói, hogy az életet ne csupán olyan­nak fes^e le. amilyen, hanem keres­se m-'g értedét és a felvetett prob­lémákat oldja meg akár komoly, Szmirnov Gaurilovics Glyb mér­nök m gérkezett Gszylinska állomás­ra. A községig, ahová tagosítás vé­gett hívták meg, szekéren még 30— 40 versztnyi utat kellett megtenni. — Legyen szíves megmondani, hol kaphatnék én itt postalovakat? — fordult a mérnök a szolgálattevő csendőrhöz. — Mit? Postalovakat? Itt az em­ber száz versztnyire egy kóbor ku­tyát nem talál, nem hogy postalo­vakat ... És hová akar ön menni? — Dijk'szóba, a Chochotou tábor­nok birtokára. — Nos? — ásított egyet a csend­őr. — Menjen až állomás mögé, ott az udvaron néha vannak parasztok, ak k szállítják az utasokat. A mérnök egyet sóhajtott és ki­ment az állomás mögé. Ott, hosszas keresés, alkudozás és ingadozás után talált egy komor, szeplösarcú, ha­talmas termetű parasztot, rongyos szűrben és bocskorban. — Az ördög 'látott olyan szekeret, mint a tied! — dörmögte a mérnök, a szekérre mászva — Nem tudja az ember, hol a hátulja hol az eleje... A ló fia 4al, de sovány volt, leta­posott lábakkal és ö^szeharapdált fü­lekkel. Anvkor a fuvaros felemel­kedett és ráhúzott a kóc-ostorral, a ló csak a fejét rázta meg, mikor me° egyet káromkodott és másodszor rá­húz itt, hát a szekér nyikorgott és úgv reszketett mintha a hideg lelte volna A harmadik 'után a szekér egyet zökkent a negyedik után meg kimozdult a helyéből. — így fogunk haladni egész úton? kérdette a mérnök, érezne az erős rázást és bámulva az orosz fu­varosok abbeli tehetségét, hogy ké­pesek a cstgamászást a lélekrázás­•al egves ;teni. — Odaérünk! — nyugtatta meg a fcv&ras. A lovacska fiatal, tii* TÜLSÓZTA Irta: A. Cscchov zes... Ha majd nekiiramodik, hát meg sem lehet lesz majd állítani... ! N j-o-o, átkozott! Mikor a szekér kifordult az állo­másról, xalkonyodott. A mérnöktől jobbra egy sötét, befagyott, határta­lan rónaság húzódott. Ha elindul rajta az ember, hát bizonyosan az ördöghöz ér el vacsorára. A látha­tár szélén, ahol eltűnt és összeol­vadt az égbolttal, lomhán aludt ki­fele a hűvös északi fény. Balra az úttól a sötétedő levegőben valami­féle halmok függtek vagv mult évi sz?na voglyák, va?y egv falunak a há^ai. Hogy mi volt elől. azt a mér­nök nem látta, mert erről az oldal­ról az egész láthatárt elfedte a fu­varos széles, esetlen háta ... Az idő csendes, de hűvös, fagyos volt. — Ez ugyancsak elhagyatott hely! — gondolta magában a mérnök, igyekezve a köpenyeg gallérjával betakarni a fülét. Sehol egy fa, se­hol egy ház! Ké?őre jár az idő, meg­támadnak és kirabolnak úgy, hogy senki meg sem tudia, ha ágyúzna is az ember... És a fuvaros se meg­bízható ... Nézd csak. milyen válla van! Ha a természet ez a gyermeke e°y ujjával hozzád nyúl, hát kimegv a leľ'ed! A pofája is vad, gvanus kinézésű — Hej, kedvesem, hogy hívnak téged? — kérdezte a mér­nök — Engem? ... Klimnek. — Hát aztán mi újság itt felétek, Klim? Nincs semmi baj? Nem rabol­nak? — Hála Istennek, nincs semmi új­ság ... Hát ki rabolna? — Az jó, hogy nem rabolnak... de minden eshetőségre felkészülve, én mégis hoztam magamra*] három revoVert — hazudta a mérnök. — Tudod, a revolverrel nem jó tréfál­ni, tíz rablóval is el lehet bánni... Besötétedett. A szekér hirtelen egyet ny! korgott, egyet döccent és mintegy akarata ellenére, balra for­dult. — N5zd csak — fordult a fuva­roshoz. — Azt mondod, hogy itt nincs mitől félni? Kár... én szere­tek verekedni a rablókkal... Kül­sőleg én sovány, beteges embernek látszom, de olyan erős vagyok, mint egy ökör ... Egy alkalommal három rabló támadott meg... És mit gon­dolsz? ... Az egyiket úgy odavág­tam, hogy ... hogy tudod, kiadta a lelkét, a másik kettőt meg Szibé­riába juttattam a bányákba ... Klim ránézett a mérnökre, meg­fintorította egész arcát és rávágott a lóra. — Igen, barátom... — folytatta a mérnök. — Isten ments, hogy va­laki belém kössön. Nem elég, hogy a rabló kéz nélkül, láb nélkül ma­rad, de még a bíróság előtt is szá­molnia kell. Én ismreős vagyok min­den bíróval és csendőrtiszttel. Én ál­lami hivatalnok vagyok, akire most nagy szükség van. Én most utazom és a kormánynak tudomása van ró­lam . n?gvon vigyáznak, hogy en­gem se»nkí meg ne bántson... Az út rrértén, a bokrok mögött hiva­ta'nokok és csendőrök vannak el­bújtatva. Vá-várj csak! — hebegte a mérnök. — Hová hajtottál te be? Hová viszel engem? — Hát talán nem látja? Az erdő­be! — Ez csakugyan erdő — gondolta magában a mérnök. — És én meg­jjedtenal Pe sr'&dazo&áUal aem sza­bad megmutatnom felindulásomat... — Nézd csak, Klim, miért kur­gatod úgy a lovat? — Én nem kurgatom ... Maga iramodott neki... Ha egyszer neki­indul, semmi módon sem lehet visz­szatartani... Maga sem szereti, hogy olyan lába van. — Hazudsz, barátom? Látom, hogy hazudsz! Csakhcgv én nem ajánlom neked ilyen sebesen hajtani ... Fé­kezd a lovat... Hallod? Fékezd! — Miért? — Hát azért... azért, mert utá­nam négy barátomnak kell jönni az állomásról. Azt akarom, hogy utol­érjenek minket... Azt ígérték, hogy ebben az erdőben érnek engem utói. Velük keľemesebb lesz utazni... Erős. eg'szséges legények. — mind­egyiknél van revolver. Mit néze­getsz folvton hátra és mit fészkelő­döl, mintha tűkön ülnél? ... no? ... Én, barátom, vagyis ... barátom ... Rajtam nincs semmi látnivaló... nincs rajtam semmi érdekes... Leg­feljebb csak a revolverek ... Ha tet­szik, megnézheted őket, kiveszem ... Nézd meg... A mérnök olyan mozdulatot tett, mintha a zsebében kotorásznék és ez alatt olyas valami történt, amire ő minden félénksége mellett sem számithatott... Klim hirtelen ki­fordult a szekérből és négykézláb befutott az erdőbe. — Segítség! — kezdett kiáltozni — Segítség! Vedd, te átkozott a lo­vat is, a szekeret is, csak az életem ne bántsd! Segítseg! Gyors, távolodó lépéseket, ágre­csegést lehetett hallani... és min­den elcsendesedett... A mérnök, nem számítva ilyen megelepésre, el­sősorban megállította s lovat, az­után kényelmesebben helyezkedett el a szekéren és elkezdett gondol­kozni. Megszökött *« i megijedt! A b9­i akár derűs módon. A „Tajmyr hív" ilyen igényes kritikai elv nézőszö" géből is szemünkben jó komédia, mert valóságos és élet van benne, tanulságos es példaadó életigenlés. Formájában ez a játék nem új, a szerzők attól sem riadnak vissza, hogy jól bevált régi trükökkel mu­lattassanak és taposott úton járja­nak. de a komédia boiondos kör­forgását derűvel figyelő néző csak­hamar rájön arra. hogy nem csupán a helyzetek komikumán, a trükö­kön és az egyre halmozódó félreér­téseken mulat. Jóérzésének és szó­rakozásának voltakéDpen más és mé­lyebb az eredete. A fintoj-t vágó gro­teszk figurák s konvencionális ko* médiaa'akok mellett meglátja az iga­zi szovjetembert, aki tele van kész­séggel és segíteni akarással. Ez az új embertípus a szívét nem hordja a száján, de tetteit besugározzák de­rűvel, őszinte örömmel. Egvetlen amerikai vagy francia szerző sem tudna ilyen, szinte bur­leszkbecsapó kavarodásba annyi rea­litást. annyi eleven életet adni, mint a Tajmyr hív írói. Szép és egészsé­ges a szovjet élet, példázza ez a ko­média is, te'e van munkával, moz­gással és perrze akadályokkal is. Ee ugorjunk át rajtuk nagy, vidám len­dülettel és le^esedéssel, ne hagyjuk magunkat legyűrni a leglehetetle­nebbnek tűnő helyzetekben sem. Igen, szép és egészséges a szovjet élet, mondják a játék szerzői, tele van ilyen pompás Djuzsikovokkal és ismeretlen kisemberek százezreivel, akik bármerről jönnek is, rögtön egymásra találnak és vérbeli rokon­nál jobban összeforrnak. Egy új em­berség életformájának kialakítói és hordozói ők, akikben az új ember kovácsoló akarata és optimista hite egyforma lelkességgel ég. A bratislavai Nemzeti Színház elő­adása színvonalas, tempós és mulat­ságos. Dju^s kov szerepében Pántik fiatalságának egész lendületével ját­szik és a titokzatos Tajmyr északi varázsa szavaiban hitelt kap. Mel­lette kitűnő figurákat adott J. Kel­ló Baburin aoó szerepében és Karol L. Zachar mint zenekari igazgató. A nők közt M. Krá^ovicsová iárult hoz­zá jó alakításával a sikerhez. EGRI VIKTOR. lond... No, mit csináljak most? — Klim! Klim! — Klim! — válaszolta a visszhang. Arra a gondolatra, hogy az egész é'szakát a hidegben, az erdőn kell majd tölteni és a farkasokat, a vissz­hangot és a sovány ló nyerítését hallgatni, a mérnök hátá mintha hi­deg fűrésszel vakargatták volna. — Klimuska! — kiáltotta. — Ga­lambom! Klimuska, hol vagy te?! Vagy két óra hosszat kiabált a mérnök és csak azután, hogy bere' kedt és megbékült az erdőn való éj­szakázás gondolatával, a gyenge szellő valakinek a nyögését hozta el hozzá. — Kl ;m! Te vagy az, galambom? Menjünk! — Me-egölsz? — Hisz én csak tréfáltam. Ver­jen meg az Isten hogy tréfáltam! Hol van nálam revolver? ŕ n félel­memben hazudtam! ölj fel, kérlek, me^iünk! Teliesen átfagytam. Klim,. meggondolva valószínűleg, ho<*y epv igazi rabló már rég eltűnt volna a lóval és szekérrel kijött az erdőből és határozatlanul odament utasához. —• No, mitől ijedtél meg, te bo­lond? Én ... én tréfáltam és te meg­ijedtél... ölj fel! — Az Isten áldjon meg téged, uram, — mormogta Klim a szekérre kapaszkodva. — Ha tudtam volna, hát száz rubelért sem hoztalak vol­na. Majd meghaltam az ijedtség­től... Klim rávágott a lóra... A szekér megrázkódott... Klim még egyszer rávágott és a szekér egyet rándult A,negyedik ütés után, amikor a szekér k :mozdult a helyéről, a mér­nök betakarta a fülét a gallérral és elgondolkozott. Az utat és Klimet máx nem találta veszedelmesnek. ^ Fordított*; Zsstkovios KálmAiv

Next

/
Thumbnails
Contents