Új Szó 1949. (Hetilap, 2. évfolyam 1-17. szám)

1949-03-05 / 10. szám

-f s. 1949 márdia •­R. Siánský a Csehszlovákiai Kommunista Párt főtitkárának beszéde a Központi Bizottság ünnepi ülésén feladatát, ha szem előtt tartja, hogy egy részét alkotja a nemzetközi szo­cialista frontnak, amelynek élén a Szovjetunió kommunista (bclsev'ki) pártja Sztálin elvtárs vezetésével áll. Csehszlovákia Kommunista Párt­ja mind g küzdött a burzsoá nacio­nalizmus ellen és a nemzetközi mun­kásmozgalom vezetőitől cs mesterei­től: Lenin és Sztálin elvtársaktól ta­nult. Gottwald e'vtárs, a győzelmes feb­ruár szervezője megmutatta ezekben a döntő februári napokban fcclseviki sztratégiai és taktikai tudását. Gottwald elvtárs az 1945. évi má­jus' forradalom kezdete óta nem té­vesztette szem elől, hegy a tékc'sek, nagybirtokosok, akiknek politikai hatalmát akkor megtörtük és vagyo­nuk jelentékeny részét álmosítot­tuk, semmi körülmények között nem nyugszanak be'e ebbe a helyzetbe cs azors lesznek, hogy visszaszerez­zék elveszett vezető szerepüket. E törekvéseknek reakciós hívei foko­zatosan elhelyezkedtek a Nemzeti Szocialista Pártban, a Néppártban cs a volt szlovák Demokrata Párt­ban és végül e pártek vezetését ha­talmukba kerítették. De Zenkl, Šrá" mek, Lettrich, Majer-féle reakciósok feladata, — akik a megszáHás ide­jén kevésbé kompromitálták magu­kat, mint Hácha, Beran vagy Tiso — nem volt az egész nép előtt vilá­gos, különösen nem a középed réte­gek előtt és falun. Népünk leghaladottabb része, a munkások, akik jól látták, hogy a reakc'.ó arcátlanul felemeli fejét és megkísérli a felforgatást és szabotá­Elvtársnők és Elvtársaki Pártunk Központi Bizottsága ma Tendkívüli ünnepi ülésre jött össze, hogy két nevezetes évfordulót ünne­peljen meg. Egy évvel ezelőtt, a dicsőséges feb­ruári napokon dőlt el véglegesen, hogy országunk nem tér vissza a ka­pitalizmushoz, mint ahogy azt a re­akció akarta volna, hanem hogy elő­re halad a szocializmus felé. 1948 februárja mint határkő kerül hazánk történetébe, mely véglegesen bizto­sította a cseh és szlovák nép új kor­szakát, a város cs vidék dclgozó nép­uralmának korszakát, élén a mun­kásosztállyal. A történelem tanítja, • munkásosztálynak semmi­lyen győzelme nincs magától, ha­nem, hogy azt elő kell készíteni és karccal elérni. így volt a februári győzelem esetében is. Nem követke­icett volna be a munkásosztálynak ez a győzelme, ha nem lett volna a munkásosztálynak jól megszervezett, tapasztalt belseviki előző harca, ha nem lett volna a Csehszlovák Kom­munista Párt, melyet húsz éven át bolseviki szellemben alakított, ne­velt és vezetett Gottwald elvtárs. Ezért az ez évi februári évfordu­lót egyesítjük egy mís'k nevezetes évfordulóval, Gottwald vezetésének huszadik évfordulójával, párturk ötödik kongresszusának évfordulójá­val, m:ly 1929 február lS-tól 23­;g tartott, s amelyen pártunk élére ál­lították Gottwald elvtársat. Az ötöd'k pártkongresszus pár­tunk történetében nevezetes határ- j kő. Pártunk 28 éves fejlődésélen k- ; váló helyet foglal el az ötödik párt­kongresszus, melyről ma megemlé­kezünk. Nem egy a sok határkő kö­sfül, hanem elválasztó határkő pár­tunk történetének két nagy korsza­ka között. Az öiöiik pártkongresszussá! lezárult pártunk e!ső konzaka, (rafkor a párt vezetőségében még in­gadozó, megalkuvó elemek érvénye­sültek, mikor még magában a párt kebelében kellett harcolni azért, hogy a pártvezetésben a bolseviki elvek érvényesüljenek és kellett har­colni a munkásosztály önálló forra­dalmi politikájáért. A párt akkor nehéz helyzetben •olt. A Tilkov-féle kibékülök hibá­jából elszigetelődött a tömegektől és az 1928. év júľusában elszenvedett vereség következtében a tömegekre való befolyása csökkent. Gottwald új vezetősége azonban legyőzte a párt válságát. Azzal, hogy azonnal harcba indult a párt irányvonaláért, az egész nyilvános­ság, É munkásosztály és a dclgozó nép színe előtt, hogy maga köré gyűjtötte a párt összes egészséges erőit és hegy önállóan kezdte szer­vezni a dolgozó nép követelményei­ért való forradalmi harcot. Eleinte kisebb harcok voltak ezek egyes részkövetelésckért, melyek azután häta'mas s^trá'kckká, tüntetésekké, munkanélküliek éhségfelvonulásaivá és a földművesek tömegharcaivá fej­lődtek ki. Gottwald elvtárs akkor megtanította a pártot arra. hogy mi­képpen kell a dolgozó népet a har­cokra mozgósítani, hogyan kell ve­zetni, még reformista vezetőinek akarata ellenére is és hogyan kell a dolgozók legszélesebb rétegeit meg győzni arról, hegy saját tapasztala' tukból ismerjék fel, hogy ha a dol­gozó nép élni akar, úgy a kapitaliz­musnak el kell pusztulnia és hog5 az egyetlen segítség a kommuniz­mus. M kor Gottwald elvtárs a köztár' saságnak a német fasizmus által veszélyeztetése idején leleplezte i cseh és szlovák burzsoázia áruié céljait és megmutatta hazánk védel­mének egyetlen útját: hogy otthor végezni kell a reakcióval, népfronttí kell egyesíteni az csszes demokrati­kus, fasisztaellenes erőket, a Szov jetúnióra támaszkodni cs minder eszközzel védeni kell a köztársasá­got. A müncheni napokban népünl megmutatta, hcev í&st, néha itíegeskedteg és sora'kfcól ; gyakran hallatszottak olyan hangok, amelyek elégedetlenkedtek a Nem- , zeti Front politikájával és erélyesen követelték, a reakció végleges fel­számolását. Be itt volt Gottwald elvtárs, akt ugyan megértette a becsületes mun­kásoknak ezt az elégedetlenségét, ak'k agíűútrk a fcrrac'alcm vívmá­nyaiért, de aki egyszersmind icmer­te és érvényesítette azt a lenn"' tmí- ; tá t, 1 egy a kevésbé öntu'atcs törne* j geknek el5" b keresztül ke'l írenn'­ök saját tapaszt rl~ta :k iskoláján cs meg ke 1', 'smerniök Zenklék es Lett- j rich 'k igazi népcllencs és hazaáruló ; arcát. Sok elvtárs, aki jcbfcan szeretett ; volna erős szr.vrk"t ha Tlani a tőké- j ssk ellrn, akkor nem értette nf, hegy a fcléjtítő murkában verjük le a rerkc'ó reményeit, ame^y a ra számított, begy a népi demekraťkus kormánypárt hajótörést s~envcd a háború u áni feladatek elvégzésében. Amikor a rcabc'ó maga a nyugalom felfergatásán dolgozott. Az 19~*6. évi májusi választásokon, melyen győztürk, pártunk a követ­kező jelszóval in "u't: , Több munkát a kö íársarágnrk!". M'közben a re­al^ ó izgatott, felfcrgatásra bíztatott, de törekvésére k sikere nem veit. A Közpcrti Bi-ott: ág lf47. évi ja­nuárt üljsén, a kétéves terv ki'szo­bén Gottwald elvtárs feladatául tűz­Je ki a remzet többs'Tcrek megmé­rését pártunk politikája számára. K mutatta, hegy a nemzet többsé­gének megnyerése nem azt jelenti, hegy tétlenül várunk és csak a vá­lasztásokra kés-sülünk, hanem, hegy naponk'nt tényleg harcoltunk a kor­mány-program megvalósításáért. Kü­lönösen a kétéves gazdasági terv tel­jesítéséért nvnden nap leleplezzük a reakrót, amely a terv megvalósítá­sát akadályozna és minden nap har­colunk új és új pczíc"kcrt a mnn­k'sosztály és a dolgozó nép számá­ra. A párt pedg Gotlwaíd e'vtárs vezetére alatt, a kéíéves terv épí'ő feladatait fe'jesíive, türelmesen és rendszeresen folytatta a harcot a reakció ellen, leleplezte és elszigetelte azt. A reakció fokezta erőfeszítését, hogy felforgassa ipa­rú; kat, állcmi p_'rz"gyiinl;et és kezd­te megbénítani a parlament, a kor­mány és a Nemzeti Front köz'is munkáját. Izgató hadjáratot ;ndítctt azzal, hogy az állampénztárból száz­mill'ókat akart szétosztani az állami alkalmazottak között, ilyen módon színlelve a földművesek és más nép­rétegek előtt, hogy ő a dolgozó nép pártfogója. Ekkor Gottwald elvtárs azt a tak­tikát választctla, amely egyszerre leplezte le a reakc'ót. Gottwald elv­társ indítványára kitűzik az ipar, a külkereskedelem, a belső nagykeres­kedelem államosításának és az első földreform revíziójának kérdéseit. Amint a kérdéseket napirendre tűz­ték, a reakc'ó egyhangúlag és nyíl­tan eľeniik fordult; ebből látta a dolgczó nép, hogy ki a gyárosok, nagykereskedők és nagybirtokosok pártfogója és ki áll a dolgozó nép mellett. A reakc'ó, amely látta, hogy miről van szó, hogy a burzsoázia va­gyona, hatalmának gyökere van ve­szi' árdítothik azzal, hogy még Jobban kimélyítettük testvéri cs szövetségi viszonyunkat a Szovjetún'ó és a né­pi demckrác'a összes országaival. A nép jobb gazdája a hazának, mint a birrzscáz'a. Ma visszatekintve 'a múltban megtett u+unkra, Gottwald elvtárs S3avalval élve menthatjuk; „Az ül ö~és, a lealázás, Mi'nche n és a megsrá T,-'s ellen a dicső május'g fo ytato t harc meghozta gyí" mü! erét, m!nd?zt, ahogy alakítottuk, css-cko" I vácsoltuk, szerveztük és vezetti'k a ! p'rtet." Mcmhatjrk, hogy mmkőrk ' nem vc't eredmcnytcVn. Bclvzcnyí­• toltuk, a ncp jobban tl tőkések rél­kül, chség, munkanélküliség, válsá­| gok, a murkásekra cs földművesekre való llivöldtzérek nélkül. Eebizcnyí­j tettük, hogy urak vsltak ugyan, de ' már n'ncenek és soha többé nem is i 1 sznek. Munkásé sztályurkb an cs dcl­I gozó nípünkben ma új öntudat éb­1 redez k, a srjŕt erejébe vetett hit és az a turret, licgy képes arra, hegy i hazájának jó gazdája legyen. A Szcv­i jetúnió önállóságunk cltalmazcja cs a szocializmus felé vezető ú'uiík főtámasza. Ma, am'kcr a szcc'a'.irntus felé halac'nrk, pártunk számára azek az iránya.''ók, amelyeket az első szo­cial'sta államban a felépítés minden 1 ágában kipróbáltak. Mint k's rrs"ág, nrm tu^uk volna fenn'artani gaz­I dasá^i fi'gpeílrrcrgünkct, ha rem kaptunk volna nagyarányú és cn­zetVn gazdaság' segítséget a Szovjet­uniótól. É"pcn itt a Nemzeti Színházban, I a Csehszlovák-Szovjet barátsági osz­1 szejöveíelen, éppen egy évvel ezelőtt, ! február 22-én, tehát még Drtina, Stránsky és Rip ka jelenlétében je­lentette ki Gottwald elvtárs, hogy • a szövetségi kapcsolatunk megrendít­j hetetlen és nrnden körülmények kö­zött a Szovjetúnió oldalán haladunk előre. Még súlyos feladatok várnak ránk, megtörtük ugym a tőkések cs nagy­blrtľkcsok hatalmát, de a tőkések c öke ényei még megmaradtak, akik még őrzik a magántőke-gazdálkodás­nak a gyökereit. A kapitalizmusról a szocializmusra való átmehet alatt a népi demokrácia a városok és a vidék ' do'gozóinak uralmát jelenti, sikerrel teljesítheti a proletárdiktatúra mun­káiát, a tőkés elemek felszámolása és a szcciáľs gazdálkodás szervezése te­! rén, — ahogy ezt a bolgár Kemmu­j nisfa Pártnak nemrég lezajlott gyű­lésén Dim trov elvtárs mone'otta. Ho^y reánk e téren milyen feladatok háiu nak, azt Gottwald elvtárs a köz­! penti választmány legutolsó ülésén e'mcndctt kilenc pentjában határoz­j ta meg. E feladatok véghezviteléhez i szükséges, hogy a következő hóna­pokban egyesítsük pártunk minden ! erejét. Gottwald elvtárs kilenc pont­jában népélelmezésünk biztosítását | helyezte előtérbe. Most újra csak . Gottwald elvtárs kezdeményezésére ! pártunk arra hívja fel mindnyájunk figyelmét, hogy gyorsan, kellő idő­ben biztcsítsuk a tavaszi munkálato* : kat, hegy megőrizzük a talaj számá­! ra a kellő nedvességet, hogy gyors j szántással a talajnak vetésre való • előkészítésével és magával a vetéssel m'né'jobban megryujtsuk terménye­ink növési idejét és ezzel biztosítsuk a jó termést. Ez most egyike pár­tunk legelső feladatainak. Az ipar, szállítás és építkezés te­rén továbbra is igyekeznünk kell a munkaeredményt fokozni, a termeié­, si kiadásokat csökkenteni és még jobban kiterjeszteni a szocialista ver­senyt. Pártunk az állam vezető pártja lett, ez nem azt jelenti, hogy min­. den kérdésben a kommunistáknak kell döníen'ök. hogy egj -H'iil kell uralkcdniok, mert a vezeté, nem je­lent parancsolást, hane romsgnyerést és m-ggyő^ést: Kell, hegy-a Nemzeti Bizottságokban a népi demokrata j kormányzat becsületes és ťsi­I tességes, nem kommunist« híveií is ( bevonják. A kommunisták győzzék ; meg, nyer ék meg őket és ferrrss ák ; egybe minden tisztességes tagját és j b c ü'ctes drlgezóját. Senki közülünk | nem kételkedik abban, ho^y pártunk Lenin és Sztáľn tanaihoz híven tel­esíti történelmi hivatását, senki sem kételkeď k közülünk abban, hogy a | Kcmmun'sta Párt Klement Gottwal­; dunbk l az élen drága, szép hazánkat i elvezeti a szocializmushoz. védeni aka ja a köztársaságot, megbuktatta a Hcdža-kormányt és a szeptember 23 -i mozgósításkor pol­gárok százezrei elszántan fegyvert ragadtak. De az akkori kormány­koalíc ó és Beneš elnök nem vette figyelembe a nép akaratát, hanem S müncheni megoldás bűntársa lett. Csak a kommunisták nem hódoltak meg. Egyedül Gottwald elvtárs til­takozott az állane^ó parlamenti bi­zottságban és kiielentette, hogy né­pünk sohasem feg meghódolni, ha­nem harcolni fog a nemzet szabad­ságáért. A nemzeti leifázás legsúlyosabb Idejében népünk látta, hogy a Kom­munista Párt népünk igazi vezetője, mely hős : bátorsággal országunk felszabadítást harcának élére állt és elvezette nem-etünket a győztes 1945. év májusához. Végül felismer­te néyürk a Kommunista Pártban az ú i népi elemrkrácia felépítőjét, aí ö~s^s forrada'mi vívmányok elő­k s^ítőjét és a felelős államalkotó pártrt, hogy nemcsak forradalmi h nrülettel lehet a kapitalista ural­mat megdönteni, hanem ugyanazzal a lerdöVttel és államíérFűi bölcses­S gge| tudja felépíteni az új társa­dalmi rendet és összeforrasztani né­pünket a Nemzeti Front szilárd egy­segébe. E harcban a párt Gottwald elvtárs vezetése alatt megtanulta, hogy a munkásosztály önálló politikáját folytassa és soha ne tévessze szem elől forradalmi tevékenységünk iga­zi célját: a szocializmusért való har­cot. Továbbá arra is megtanított, hogy a munkásosztály pártja bolse­viki párttá csak akkor fejlődhetik, ha k küszöböl' az idegen polgári eszmék megnyilvánulását, \eiéplezi azokat és a párt összes tagjainak se­gítségével kiirtja azokat és a pártot eszmei egységbe forrassza össze a marx-lenini tanok alapián. Pártunk Gottwald elvtárs vezetése alatt megtanulta a forradalmi elő­harcosoknak azt » feladatát teljesí­teni, hogy sem a tömegek mögött hátramaradni, sem a tömegektől el­szakadni nem s-abad. Mert nem­csak vezetnie kell a munkásosztályt, hanem szövetségeseit :s megerősíte­ni, a munkásosztály kapcsolatát a dolgozó földművesekkel. Végül pár­tunk története megtanít arra is, hogy pártunk csak akkor teljesítheti szélyeztetve, féktelen gyűlöletre fa­kadt, ami oda vezetett, hogy puccs­terveit meggyorsította... de ebben rosszul számított a nép hangulatára, ros:zul becsülte meg az erőviszonyo­kat és rossz időpontot választott a puccs végrehajtásához. Az emigrác'óba n lévő reakciósok una'omig ismételték, hegy m\ a kommunisták idéztük elő a februári eseményeket, mert féltünk a harctól. •Ma az egész párt tudja, hogy a feb­ruári győzelem Gottwald elvtárs mes­teri taktikai tudásának köszönhető, ak 1 már 1945 május 9-e óta politi­kailag megszervezte és előkészítette a pártot a reakc'óval való döntő harc megvívására. Gottwald elvtárs tud­ta, hogy hosszú, türelmes munkára van szükség a reakció leleplezéséhez és elszigeteléséhez, aki tudta, mikor van a kellő p'llanat, sem korán, sem késő és azután hatôrozettan cseleke­dett, oly határozottan, hegy azon a hat februári napon a reakciós vezé­rekből hadsereg nélküli tábornokok lettek és annyi ir'.ejvk sem maradt, hogy tudatára ébredjenek a történ­teknek. Február megmutatta pártunk politikai és szervezés-ére! ségát Február megnyitotta az utat a szo­cializmus felé való gyorsabb hala­dásra, megvalósult az 50-nél több al­kalmazottal bíró összes üzemek, a külkereskedelem és a belső nagyke­reskedelem államosítása. Felülvizs­gáltuk az első földreformot is. A népi demokratikus kormányzat, az összes forradalmi vívmányokkal a május 9-i alkotmányban van le­rögzítve. Hozzáfogtunk az új jogrend bevezetéséhez. Törvény van a népi b'ráskodásra, a népi demokrata köz­társaság védelméről, az ügyvéi'ke­désről és novella készült a közbiz­tonságról szóló törvényhez. Felállí­tottuk a kerületi rendszert, megvaló­sult az egységes iskolákról szóló tör­vény, tanfolyamokat létesítettünk, amelyeken munkásokat készítenek elő főiskolai tanulmányokra, megva­lósult * nagyszabású állami biztosí­tás, az egységes mezőgazdasági, 'pa­ri sxó, törvény készült továbbá a me­zőgazdasági termékek szerződés sze­rinti termeléséről, felvásárlásáról és beszolgáltatásáról. Ezenkívül számos más fontos törvény is elkészült. Megvalósult a kétéves terv az ipa­ri termelésben: a Szovjet ismételt se­gítsége biztosította és megjavította népünk élelmezését. A munkásmoz­galom kettészakadását úgy győztük le, hogy a marx-lenini tanck alap­ján egyesültünk a szcciák'emekrá­c'ával. Megalap-'totíuk a Nemzeti Frontot és a szlovenszkó' Kommu­nista Párttal egyesülve megerősítet­tük az állam egységét. A februári győzelmet betetéztük azzal, hogy pártunk elnökét, Gottwald elvtársat tüntetésszerűen köztársaságunk elnö­kévé választottuk meg. A külpoliti­kában Csehszlovákia helyzetét mee­-r i A prágai Nemzeti Színházban csütörtökön, február 24-én volt a Kom" ! mun'sta Párt Központi Bizottságának ünnepi ülése, a dclgozó nép fel.u­ári győzelmének első évfordulója és a Csehszlovákiai Kommunista Párt elnökének, Klement Gottwaldnak a pártéletbe való kerülésének huszadik ' évfordulója alkalmából. Az i'nr.epi íléren résztvettek a párt közprnti bizottságának tagja?, élü­kön a párt elnökével, Klement Gottwald elvtárs köztársasági elnökkel. 1 O t voltak továbbá a cseh és szlovák Kommun :sta Párt Központi Bízott- , ságának tagjai, a nemzetgyűlés kommun'sía képviselői, k'emelkedő köz­életi, gazdasági és közművelődési tényezők, rég" pártbarccsck és az üze- : mi dolgozók képviselői. Az ünnepi besré.'et Siánský B. elvtárs, a párt f-titkára mondotta. A beszédet ünnepi hargversery követte, melyen leg- j kiválóbb színészeink és művészeink szerepeltek. Siánský elvtárs beszédé­ben a következőket mondotta:

Next

/
Thumbnails
Contents