Új Szó 1949. (Hetilap, 2. évfolyam 1-17. szám)

1949-02-26 / 9. szám

íe&ruár 2t5. UJSZ0 Ä. Sikertelenül végződtek az Atlanti Szerződés ür yében folytatott amerikai norvég tárgyalások Az amerikai diplomácia „tapasztalatlan, túlbuzgó és ügyetlen volí" — ír fi Welter Lppman Az Atlanti Szövetség körüli nehézségekkel és a nyugati államok közötti ellentétekkel foglalkozó távirati jelentések szerint az amerikai kormány bejelentette, hogy az Egyesül Államok az Atlanti Egyezmény keretében nem hajlandó semmiféle katonai kötelezettséget vállalni Európában. Washingtoni megállapítás szerint ez az Atlanti tömb tervezetének válságát jelenti — Lendonban és Párizsban pedig a bejelentés kcmcly riadalmat és megrökönyödést keltett. A jobboldali párizsi L'Aurore így Ír: „Az amerikai kormány meglepő magatartása nyilván Sztálin békeajánlatának következménye". A Monde vezércikkében azon sopánkodik, hogy az amerikaiak nem ígérhetnek katonai támogatást az Atlanti Szövetségben a Szövetséges államoknak és az egyezményt ilyen megváltozott formában is csak akkor fogják ratifikálni, ha azt már előzőleg minden szerződő fél aláírta. A lap ezután megállapítja, hogy a skandináv „védelmi szerződést", amely különben „elfogadható formulának" látszott, az Egyesült Államok már régebben megbuktatták, kijelentve, hogy nem szállítanak fegyvert olyan országoknak, amelyek nem csatlakoznak az Atlanti Egyezményhez. A Liberation ugyanakkor hírt ad arról, hogy Vanderberg és Connally szenátorok azt kérték: töröljék a paktumból azt a kitételt, amely szerint az aláírók egyikét ért támadás esetén az összes többi aláíró köteles automatikusan háborúba lépni. Ez a változtatás — jegyzi meg a Liberation — egyáltalán nem növeli majd Norvégiának azt a vágyát, hogy a nyugatiakhoz csatlakozzék. A Liberation Norvégiára vonatkozó megjegyzését megerősítik a washingtoni jelentések, amelyek rámutatnak, hogy „Norvégia most jobban habozik, mint valaha, hogy csatlakozzék-e a paktumhoz". A Reuter washingtoni jelentése szerint egyébként Lange norvég külügyminiszter pénteken egy és negyed órás megbeszélést folytatott Acheson amerikai külügyminiszterrel. A megbeszélés után kijelentették, hogy „Norvégia biztonsági problémáinak gondos megvizsgálása során nem döntöttek véglegesen, vájjon Norvégia részt vcsz-e az Északatlanti Egyezményben." Ez magyarán a tárgyalások kudarcát jelsnti. Walter Lippman, a New York Herald Tribune párizsi kiadásának hétfői számában erős szemrehányásokat tesz az amerikai diplomáciának a norvég kérdésben tanúsított ügyetlensége matt. Kifogásolja, hogy „tapasztalatlan és túlbuzgó hivatalnokok" megfontolatlanul olyan egyezménybe akarják belekényszeríteni a skandináv államokat, amelyhez „az Egyesült Államok sem csatlakoztak még". VEGYES HIRE K H

ATALMAS BÉKEGYÜL

ÉS STOCKHO

LMBAN Stockholmból jelenti a TASS-iroda, hogy a rárrs legnagyobb gyűléstermében hétfőn nagyszabású béketüntetés volt, többezer ember részvételével. A szónokok az Északatlanti Egyezményhez való csatlakozás ellen szólaltak fel. Viharos tapstól kísérve üdvözlő táviratot intéztek Sztálin generalisszimuszhoz. A gyűlés résztvevői egyhangú határozatban tiltakoztak az amerikai háborús polit'ka ellen. Követelték, hogy Svédország támogassa a Szovjetúnió leszerelési javaslatait. A NYUGATI HATALMAKNAK VÁLASZOLNIOK KE

LL A SZO

VJET LESZERELÉSI JAVASLATOKRA Ismét támadásba lendült a kínai néphadsereg Ä londoni rádió szerint a kínai felszabadító hadsereg ismét támadásba lendült. A hadsereg nehéz tüzérsége támadja a Kuom'ntang-csapatek utolsó erős állását Nanking és Sangháj között a Jangce folyó északi partján. A kínai Kuomintang-csapatok megkezdték Lunvej mellett hídfőállásaik kiürítését. A népi Kína rádióállomása megállapította, hogy Li-Gsimg-Jen Ideiglenes államelnök tettei élénk ellentétben vannak a Nankingból jövő békeszózatokkal. Ami az elmúlt hetekben Nankigban történt, nem hagy kétséget a Kuomintang, kétszínű és hitszegő politikáját illetően. Párizsi jelentések beszámolnak arról, hogy a Kantonba menekült Kuomintang-körök rá akarják bírni LiCsiung-Jent, hogy ő is hagyja el Nankingot. A moszkvai Pravda nemzetközi szemléjében a nagyhatalmak fegyverkezésének csökkentésére és az atomfegyver megtiltására irányuló szovjet javaslatokkal foglalkozva megállapítja: A szovjet javaslatok mindjárt a vita kezdetén nehéz helyzetbe hozták az angol és amerikai megbízottakat, mert látták, hogy olyan javaslatról van szó, amelyet szinte lehetetlen el nem fogadni. Csakhogy a javaslatok elfogadása a béke és a biztonság ügyét szolgálná. Ezért az angolszász tömb mesterkedésével igyekezett meggátolni azt, hogy a szovjet javaslatokat egyáltalán tárgyalják. Ennek ellenére a nyugati hatalmaknak előbb-utóbb nyíltan is válaszolniofc kell a szovjetjavaslatokban felvetett kérdésekre. Párizsban a töme

g követelte, távolítsák el a könyvkereskedésekből Bomlás és zűrzavar Kuomintang-Kínában A legutóbbi távirati jelentések beszámoltak arról, hogy a Kuomintang belső köreiben a szakadás és a zűrzavar tovább fokozódik. Szun-Fo miniszterelnök és Li-Csung-Jen államelnök között az ellentétek áthidalhatailanok. Pekingből származó hírek szerint a népi Kína vezetői kijelentették, hogy egységes kormány híján általánns békekötésről többé nem lehet szó. A helyi békekötések esélye azonban xnegnövekedett, s egyes hírek szerint a Kuomintang Nankingban maradt „mérsékelt szárnya" helyi béketárgyalásokat akar kezdeni a népi csapatokkal. Párizsi megfigyelők úgy vélik, hogy a népi haderő főtörekvése a felszabadított területek megszervevezése és a Kuomintang ellenőrzése alatt álló területek lépésről-lépésre történő felszabadítása. Sangháji jelentések szerint egyébként a városban felrobbant a kormánycsapatok hatalmas lőszerraktára. Az általános békekötés lehetőségeivel kapcsolatban sangháji jelentések beszámolnak a Szabad Kína rádióállomásainak megállapításairól, amelyek a második nemhivatalos Kuomintang békedelegáció Pekingbe való indulása után hangzottak eL Kravcsenko könyvét Párizs IX. kerületének Béke és Szabadság szervezetének többezer tagja kedden este a kerület három könyvkeresfleedése elé vonult. Ezekben a könyvkereskedésekben fasiszta és reakciós könyveket árusítottak. A tömeg követelte, hogy többek között Kravcsenko könyvét távolítsák el. A kereskedők eleget tettek a követelésnek, mire a tömeg békében szétoszlott. A Franci a-Szovjet Baráti Társaság éles nyilatkozatban bélyegezte meg azokat a reakciós lapokat, amelyek a Kravcsenko-per tárgyalása során ferde beállításban igyekeztek közölni Rudenko tábornoknak, a sztálingrádi csata egyik hősének és Petit francia tábornoknak, az ellenállás hősének Kravcsenko elleni tanúvallomásait. EZ IS A MARS

HALL-TERV „ÁLDÁSA" AZ AMERIKAI „CUKROS BÁCSI" Svédország visszautasította az Észak- atlanti Szövetséghez való csatlakozást. Svédország: Nem veszek ebből as amerikai cukorból — hiszen belebetegedett egész Nyugat-Európa, Párizsból jelentik: Franciaországban tavaly rekordtermés volt burgonyából. A francia burgonyatermelők nemcsak a belső piac szükségleteit elégítették ki, de Spanyolországba és Blzoniába is szállítottak. Ugyanekkor a Marshall-terv keretén belül Franciaország kénytelen volt az Egyesült Államokból behozni 1463 tonna burgonyalisztet. Miután természetesen ez a kutyának se kellett, a drága dollárért behozott burgonyalisztet az elmúlt napokban pár fillérért elárverezték. LEMONDOTT A FRANCIA REPÜLŐ-VEZÉRKARI FÖNÖK Lechéres tábornok, a francia rej pülésiigy vezérkari főnöke beadta le\ mondását. A tábornok lemondását • azzal indokolja, hogy súlyos nézeteltérés van közötte és a hadügyminiszter között a francia légihaderő ügyeií I vei kapcsolatban. Francia katonai körökben úgy vélik, hogy a tábornok ügye nem elszigetelt jelenség. Sok hazafias katonatiszt nem helyesli a kormány Amerika iránti wolgaielkű politikáját. Az „Északatlar.ti" Szövetség . —Délkelet-Ázsiában Néháiiy .M-Sľelôtt. - az amerikai zsoldban álló K^mi^ng-hadsereg teljes összeomlásakor §Hmperialista sajtó döbbenten eszmélt rá, hogy Ázsia népei, a forradalmi munkásosztály és annak élcsapata, a kommunista pártok vezetésével végleg lerázni készülnek a kizsákmányolók igáját. „Képtelenek vagyunk uralkodni az Ázsiában lejátszódó eseményeken" — írta rémülten a

z amerikai imperialisták ismert vezető publicistája, Walter Lippman — és az angolszász sajtó vezércikkei a Newyork Herald Tribünétől a képes magazinokig mind azon elmélkedtek, hogyan lehetne megmenteni legalább a veszett fejsze nyelét, miként biztosíthatnák bizonyos „engedmények" árán ós gyarmati szabadságharcosok forradalmi lendületének megfékezésével gazdasági és politikai érdekeltségeiket. Ahogyan feszült Ázsiában az im. tük az Újdelhii Tanácsnalota OFZ! lopos termében? A bukott Kucmin''jggg-kormány, a szabadságharcosok ,, I>ÍR •>ORKI->£'*" ' YTT&nvhev*' " ellen angol segítséget evu burmai „harmadik utas" Thakin Nukormány, az angol-amerikai érdekeket vakon kiszolgáló feudális Arab Liga, három brit dominium: Tndia, Pakisztán és Ausztrália kiküldöttei — valamint Carlos Romulo, a Fülöp-szigetek amerikai báb-elnöke. A névsor önmagáért beszél: a konferencia résztvevői AZ ÁZSIAI BURZSOÁZIA KÉPVISELŐI voltak, akiknek ma elsőrendű céljuk az imperialistákkal való rothadt és rémült kompromisszum keresése és azok támogatásának megnyerése a teljes szabadságért harcoló forradalmi tömegekkel szemben. Ezt tükrözték az elfogadott haperializmus lánca, úgy gyorsultak az előkészületek a megbillent keleti „egyensúly" helyreállítására. Stuart, az Egyesült Államok kínai nagykövete és Badger amerikai tengernagy már a mult év augusztusában tárgyalásokat folytatott Csang-Kai-Sekkel egy SZOVJETELLENES TÁVOLKELETI TÖMB létrehozásáról Kína, Japán, Dél-Korea, Indokína, Burma, Indonézia és a Fülöp-szigetek bevonásával. Ugyanakkor Henderson, az Egyesült Államok új indiai követe az India számára felajánlott „ázsiai Marshall-segéllyel" igyekezett „szilárd állapotokat" teremteni — magyarán: bevonni Indiát is a tervezett szovjetellenes keleti tömbbe. Ezekre a kísérletekre is utalt a szovjet külügyminisztériumnak az Északatlanti Szövetségről kiadott közleménye, amikor rámutatott arra, hogy az amerikai imperialisták a nyugati államok szovjetellenes támadó tömbbe való tömörítésén kívül a föld különböző pontjain — többek között Délkelet-Ázsiában is — reakciós blokkok összekovácsolásán mesterkednek. A szovjet közleményben említett blokktörekvések Délkelet-Ázsiában a Nehru indiai miniszterelnök meghívására ÜJ-DELHIBEN TARTOTT ÉRTEKEZLETEN bontakoztak ki a legvilágosabban. Ezen a konferencián 19 ázsiai ország 41 megbízottja gyűlt össze, hogy rendszabályokat hozzanak az Indonézia elleni holland támadás megfékzésére. Az értekezleten dörgedelmes beszédek hangzottak el. Az elhangzott harcias szaVak azonban csak megtévesztésül szolgáltak és kényszerű, ijedt beismerése voltak az ázsiai tömegek forradalmi iendületének. Valójában sem Nehru, sem a konferencia többi résztvevője nem gondolt a tömegek mozgósítására az imperialisták ellen. Ha ez lett volna a céljuk, akkor legalább is meghívták volna a megbeszélésre azokat, akik tényleg harcolnak az imperialisták ellen. A szabad Kína, Vietnam, az indonéz és maláj harcosok képviselőit. De erről szó sem IftataUI Kik voltak helyettározatok is. Az első pont —• a közvélemény felé szóló nagy szavakkal ellentétben — máris elkente az indonéziai gyarmati háború valóságos kérdéseit és célul nem a független, demokratikus indonéz köztársaság kivívását tűzte ki, hanem annak az „Indonéziai Egyesűit Államoknak" a megteremtését, amelyet a hollandok, az imperialisták ajánlottak azért, hogy a központi demokratikus kormány helyett a hatalmat több, feudális bábkormányra ruházzák. Egy másik határozat kimondja, hogy az értekezleten képviselt kormányok létesítsenek közös „apparátust" ás PÉLDAKÉPO

Ii , A NYUGATI BLOKKO

T, a hírhedt pánamerikai szövetséget említi meg. Az AFP tudósítója — ha imperialista fogalmazásban is, rátapintott a lényegre, amikor a következőket táviratozta Ű

j-Delhiből: „Az értekezlet megfigyelői azon a véleményen vannak, hogy a nemkommunista irányzatú nacionalista erők megszilárdítása eszközt szolgáltat a kommunizmus délkelet-ázsiai terjeszkedésével szemben." Íme az összefüggés az Északatlanti Szövetségről kiadott szovjet jelentés és az Ci-Delhiben megtartott „imperialistaellenes" értekezlet között. Ez a konferencia azonban nemcsak az Északatlanti Szövetség támadó tervének világuralmi jellegét, s így a szovjet közlemény megállapításait bizonyítja, hanem a Nehruféle burzsoá politikusok és uraik manővereinek kudarcát is megvilágítja. A Nehru-vezette indiai Kongresszus Párt ma Indiában az imperialisták szálláscsinálója, a feudális fejedelemségek támogatója lett. De ezzel egyben — éppen úgy, mint az amerikai imperialistákkal paktáló és közben a holland imperialisták börtönét is megjáró Hatta indonéz miniszterelnök — önmaga alatt is elfűrészeli a fát. Az imperialisták szorítása ugyanis — akárcsak a nyugat-európai országok burzsoáziáját a Marshall-terv — a délkelet-ázsiai burzsoázia érdekeit is veszélyezteti. Indiában például a háborúban fellendült ipar az angol-amerikai tőkések nyomására jelentősen és állandóan csökken, a nép nyomora, elégedetlensége és ellenállása folytonosan növekszik.