Új Szó 1949. (Hetilap, 2. évfolyam 1-17. szám)

1949-02-26 / 9. szám

íe&ruár 2t5. UJSZ0 Ä. Sikertelenül végződtek az Atlanti Szerződés ür yében folytatott amerikai norvég tárgyalások Az amerikai diplomácia „tapasztalatlan, túlbuzgó és ügyetlen volí" — ír fi Welter Lppman Az Atlanti Szövetség körüli ne­hézségekkel és a nyugati államok közötti ellentétekkel foglalkozó távira­ti jelentések szerint az amerikai kor­mány bejelentette, hogy az Egyesül Államok az Atlanti Egyezmény ke­retében nem hajlandó semmiféle ka­tonai kötelezettséget vállalni Euró­pában. Washingtoni megállapítás sze­rint ez az Atlanti tömb terveze­tének válságát jelenti — Len­donban és Párizsban pedig a be­jelentés kcmcly riadalmat és megrökönyödést keltett. A jobboldali párizsi L'Aurore így Ír: „Az amerikai kormány meglepő magatartása nyilván Sztálin béke­ajánlatának következménye". A Monde vezércikkében azon sopánko­dik, hogy az amerikaiak nem ígér­hetnek katonai támogatást az Atlan­ti Szövetségben a Szövetséges álla­moknak és az egyezményt ilyen meg­változott formában is csak akkor fogják ratifikálni, ha azt már előző­leg minden szerződő fél aláírta. A lap ezután megállapítja, hogy a skan­dináv „védelmi szerződést", amely különben „elfogadható formulának" látszott, az Egyesült Államok már régebben megbuktatták, kijelentve, hogy nem szállítanak fegyvert olyan országoknak, amelyek nem csatla­koznak az Atlanti Egyezményhez. A Liberation ugyanakkor hírt ad arról, hogy Vanderberg és Connally szenátorok azt kérték: töröljék a paktumból azt a kitételt, amely sze­rint az aláírók egyikét ért támadás esetén az összes többi aláíró köteles automatikusan háborúba lépni. Ez a változtatás — jegyzi meg a Libera­tion — egyáltalán nem növeli majd Norvégiának azt a vágyát, hogy a nyugatiakhoz csatlakozzék. A Liberation Norvégiára vonatkozó megjegyzését megerősítik a washing­toni jelentések, amelyek rámutatnak, hogy „Norvégia most jobban habo­zik, mint valaha, hogy csatlakoz­zék-e a paktumhoz". A Reuter washingtoni jelentése szerint egyébként Lange norvég kül­ügyminiszter pénteken egy és ne­gyed órás megbeszélést folytatott Acheson amerikai külügyminiszter­rel. A megbeszélés után kijelentet­ték, hogy „Norvégia biztonsági problémái­nak gondos megvizsgálása során nem döntöttek véglegesen, váj­jon Norvégia részt vcsz-e az Északatlanti Egyezményben." Ez magyarán a tárgyalások kudar­cát jelsnti. Walter Lippman, a New York Herald Tribune párizsi kiadá­sának hétfői számában erős szemrehányásokat tesz az amerikai diplomáciának a nor­vég kérdésben tanúsított ügyet­lensége matt. Kifogásolja, hogy „tapasztalatlan és túlbuzgó hivatalnokok" megfonto­latlanul olyan egyezménybe akarják belekényszeríteni a skandináv álla­mokat, amelyhez „az Egyesült Álla­mok sem csatlakoztak még". VEGYES HIRE K H ATALMAS BÉKEGYÜL ÉS STOCKHO LMBAN Stockholmból jelenti a TASS-iro­da, hogy a rárrs legnagyobb gyűlés­termében hétfőn nagyszabású béke­tüntetés volt, többezer ember rész­vételével. A szónokok az Északatlan­ti Egyezményhez való csatlakozás el­len szólaltak fel. Viharos tapstól kí­sérve üdvözlő táviratot intéztek Sztá­lin generalisszimuszhoz. A gyűlés résztvevői egyhangú határozatban tiltakoztak az amerikai háborús poli­t'ka ellen. Követelték, hogy Svéd­ország támogassa a Szovjetúnió le­szerelési javaslatait. A NYUGATI HATALMAKNAK VÁLASZOLNIOK KE LL A SZO VJET LESZERELÉSI JAVASLATOKRA Ismét támadásba lendült a kínai néphadsereg Ä londoni rádió szerint a kínai felszabadító hadsereg ismét táma­dásba lendült. A hadsereg nehéz tüzérsége tá­madja a Kuom'ntang-csapatek utolsó erős állását Nanking és Sangháj között a Jangce folyó északi partján. A kínai Kuomintang-csapatok meg­kezdték Lunvej mellett hídfőállásaik kiürítését. A népi Kína rádióállomása megál­lapította, hogy Li-Gsimg-Jen Ideig­lenes államelnök tettei élénk ellen­tétben vannak a Nankingból jövő békeszózatokkal. Ami az elmúlt he­tekben Nankigban történt, nem hagy kétséget a Kuomintang, kétszínű és hitszegő politikáját illetően. Párizsi jelentések beszámolnak ar­ról, hogy a Kantonba menekült Kuo­mintang-körök rá akarják bírni Li­Csiung-Jent, hogy ő is hagyja el Nan­kingot. A moszkvai Pravda nemzetközi szemléjében a nagyhatalmak fegy­verkezésének csökkentésére és az atomfegyver megtiltására irányuló szovjet javaslatokkal foglalkozva megállapítja: A szovjet javaslatok mindjárt a vita kezdetén nehéz hely­zetbe hozták az angol és amerikai megbízottakat, mert látták, hogy olyan javaslatról van szó, amelyet szinte lehetetlen el nem fogadni. Csakhogy a javaslatok elfogadása a béke és a biztonság ügyét szolgálná. Ezért az angolszász tömb mesterke­désével igyekezett meggátolni azt, hogy a szovjet javaslatokat egyálta­lán tárgyalják. Ennek ellenére a nyu­gati hatalmaknak előbb-utóbb nyíltan is válaszolniofc kell a szovjetjavasla­tokban felvetett kérdésekre. Párizsban a töme g követelte, távolítsák el a könyvkereskedésekből Bomlás és zűrzavar Kuomintang-Kínában A legutóbbi távirati jelentések be­számoltak arról, hogy a Kuomintang belső köreiben a szakadás és a zűr­zavar tovább fokozódik. Szun-Fo mi­niszterelnök és Li-Csung-Jen állam­elnök között az ellentétek áthidalha­tailanok. Pekingből származó hírek sze­rint a népi Kína vezetői kijelen­tették, hogy egységes kormány híján általánns békekötésről töb­bé nem lehet szó. A helyi békekötések esélye azonban xnegnövekedett, s egyes hírek sze­rint a Kuomintang Nankingban ma­radt „mérsékelt szárnya" helyi bé­ketárgyalásokat akar kezdeni a népi csapatokkal. Párizsi megfigyelők úgy vélik, hogy a népi haderő főtörekvése a fel­szabadított területek megszerve­vezése és a Kuomintang ellen­őrzése alatt álló területek lé­pésről-lépésre történő felszaba­dítása. Sangháji jelentések szerint egyéb­ként a városban felrobbant a kor­mánycsapatok hatalmas lőszerraktá­ra. Az általános békekötés lehetősé­geivel kapcsolatban sangháji jelen­tések beszámolnak a Szabad Kína rádióállomásainak megállapításairól, amelyek a második nemhivatalos Kuomintang békedelegáció Pekingbe való indulása után hangzottak eL Kravcsenko könyvét Párizs IX. kerületének Béke és Szabadság szervezetének többezer tagja kedden este a kerület három könyvkeresfleedése elé vonult. Ezek­ben a könyvkereskedésekben fasisz­ta és reakciós könyveket árusítot­tak. A tömeg követelte, hogy többek között Kravcsenko könyvét távolít­sák el. A kereskedők eleget tettek a követelésnek, mire a tömeg békében szétoszlott. A Franci a-Szovjet Baráti Társaság éles nyilatkozatban bélyegezte meg azokat a reakciós lapokat, amelyek a Kravcsenko-per tárgyalása során ferde beállításban igyekeztek közölni Rudenko tábornoknak, a sztálingrádi csata egyik hősének és Petit francia tábornoknak, az ellenállás hősének Kravcsenko elleni tanúvallomásait. EZ IS A MARS HALL-TERV „ÁLDÁSA" AZ AMERIKAI „CUKROS BÁCSI" Svédország visszautasította az Észak- atlanti Szövetséghez való csatlakozást. Svédország: Nem veszek ebből as amerikai cukorból — hiszen bele­betegedett egész Nyugat-Európa, Párizsból jelentik: Franciaország­ban tavaly rekordtermés volt burgo­nyából. A francia burgonyatermelők nemcsak a belső piac szükségleteit elégítették ki, de Spanyolországba és Blzoniába is szállítottak. Ugyanek­kor a Marshall-terv keretén belül Franciaország kénytelen volt az Egyesült Államokból behozni 1463 tonna burgonyalisztet. Miután ter­mészetesen ez a kutyának se kellett, a drága dollárért behozott burgonya­lisztet az elmúlt napokban pár fil­lérért elárverezték. LEMONDOTT A FRANCIA REPÜLŐ-VEZÉRKARI FÖNÖK Lechéres tábornok, a francia re­j pülésiigy vezérkari főnöke beadta le­\ mondását. A tábornok lemondását • azzal indokolja, hogy súlyos nézetel­térés van közötte és a hadügyminisz­ter között a francia légihaderő ügyei­í I vei kapcsolatban. Francia katonai körökben úgy vélik, hogy a tábor­nok ügye nem elszigetelt jelenség. Sok hazafias katonatiszt nem helyes­li a kormány Amerika iránti wolga­ielkű politikáját. Az „Északatlar.ti" Szövetség . —Délkelet-Ázsiában Néháiiy .M-Sľelôtt. - az ame­rikai zsoldban álló K^mi^ng-had­sereg teljes összeomlásakor §Hm­perialista sajtó döbbenten eszmélt rá, hogy Ázsia népei, a forradalmi mun­kásosztály és annak élcsapata, a kom­munista pártok vezetésével végleg le­rázni készülnek a kizsákmányolók igáját. „Képtelenek vagyunk ural­kodni az Ázsiában lejátszódó esemé­nyeken" — írta rémülten a z ameri­kai imperialisták ismert vezető publi­cistája, Walter Lippman — és az an­golszász sajtó vezércikkei a Newyork Herald Tribünétől a képes magazi­nokig mind azon elmélkedtek, ho­gyan lehetne megmenteni legalább a veszett fejsze nyelét, miként bizto­síthatnák bizonyos „engedmények" árán ós gyarmati szabadságharcosok forradalmi lendületének megfékezé­sével gazdasági és politikai érdekelt­ségeiket. Ahogyan feszült Ázsiában az im­. tük az Újdelhi­i Tanácsnalota OFZ­! lopos termében? A bukott Kucmin­''jggg-kormány, a szabadságharcosok ,, I>ÍR •>ORKI->£'*" ' YTT&nvhev*' " ellen angol segítséget evu burmai „harmadik utas" Thakin Nu­kormány, az angol-amerikai érde­keket vakon kiszolgáló feudális Arab Liga, három brit dominium: Tndia, Pakisztán és Ausztrália kiküldöttei — valamint Carlos Romulo, a Fü­löp-szigetek amerikai báb-elnöke. A névsor önmagáért beszél: a kon­ferencia résztvevői AZ ÁZSIAI BURZSOÁZIA KÉPVISELŐI voltak, akiknek ma elsőrendű cél­juk az imperialistákkal való rot­hadt és rémült kompromisszum ke­resése és azok támogatásának meg­nyerése a teljes szabadságért har­coló forradalmi tömegekkel szem­ben. Ezt tükrözték az elfogadott ha­perializmus lánca, úgy gyorsultak az előkészületek a megbillent keleti „egyensúly" helyreállítására. Stuart, az Egyesült Államok kínai nagykö­vete és Badger amerikai tengernagy már a mult év augusztusában tár­gyalásokat folytatott Csang-Kai-Sek­kel egy SZOVJETELLENES TÁVOLKELETI TÖMB létrehozásáról Kína, Japán, Dél-Ko­rea, Indokína, Burma, Indonézia és a Fülöp-szigetek bevonásával. Ugyan­akkor Henderson, az Egyesült Álla­mok új indiai követe az India szá­mára felajánlott „ázsiai Marshall-se­géllyel" igyekezett „szilárd állapoto­kat" teremteni — magyarán: be­vonni Indiát is a tervezett szovjet­ellenes keleti tömbbe. Ezekre a kísérletekre is utalt a szovjet külügyminisztériumnak az Északatlanti Szövetségről kiadott közleménye, amikor rámutatott ar­ra, hogy az amerikai imperialisták a nyugati államok szovjetellenes támadó tömbbe való tömörítésén kí­vül a föld különböző pontjain — többek között Délkelet-Ázsiában is — reakciós blokkok összekovácsolá­sán mesterkednek. A szovjet közleményben említett blokktörekvések Délkelet-Ázsiában a Nehru indiai miniszterelnök meg­hívására ÜJ-DELHIBEN TARTOTT ÉRTEKEZLETEN bontakoztak ki a legvilágosabban. Ezen a konferencián 19 ázsiai or­szág 41 megbízottja gyűlt össze, hogy rendszabályokat hozzanak az Indonézia elleni holland támadás megfékzésére. Az értekezleten dör­gedelmes beszédek hangzottak el. Az elhangzott harcias szaVak azon­ban csak megtévesztésül szolgáltak és kényszerű, ijedt beismerése vol­tak az ázsiai tömegek forradalmi iendületének. Valójában sem Nehru, sem a konferencia többi résztvevője nem gondolt a tömegek mozgósítá­sára az imperialisták ellen. Ha ez lett volna a céljuk, akkor legalább is meghívták volna a meg­beszélésre azokat, akik tényleg har­colnak az imperialisták ellen. A sza­bad Kína, Vietnam, az indonéz és maláj harcosok képviselőit. De erről szó sem IftataUI Kik voltak helyet­tározatok is. Az első pont —• a köz­vélemény felé szóló nagy szavakkal ellentétben — máris elkente az in­donéziai gyarmati háború valóságos kérdéseit és célul nem a független, demokratikus indonéz köztársaság kivívását tűzte ki, hanem annak az „Indonéziai Egyesűit Államoknak" a megteremtését, amelyet a hollan­dok, az imperialisták ajánlottak azért, hogy a központi demokratikus kormány helyett a hatalmat több, feudális bábkormányra ruházzák. Egy másik határozat kimondja, hogy az értekezleten képviselt kormányok létesítsenek közös „apparátust" ás PÉLDAKÉPO Ii , A NYUGATI BLOKKO T, a hírhedt pánamerikai szövetséget említi meg. Az AFP tudósítója — ha imperialista fogalmazásban is, rátapintott a lényegre, amikor a kö­vetkezőket táviratozta Ű j-Delhiből: „Az értekezlet megfigyelői azon a véleményen vannak, hogy a nem­kommunista irányzatú nacionalista erők megszilárdítása eszközt szolgál­tat a kommunizmus délkelet-ázsiai terjeszkedésével szemben." Íme az összefüggés az Északatlan­ti Szövetségről kiadott szovjet je­lentés és az Ci-Delhiben megtartott „imperialistaellenes" értekezlet kö­zött. Ez a konferencia azonban nem­csak az Északatlanti Szövetség tá­madó tervének világuralmi jellegét, s így a szovjet közlemény megálla­pításait bizonyítja, hanem a Nehru­féle burzsoá politikusok és uraik manővereinek kudarcát is megvilá­gítja. A Nehru-vezette indiai Kon­gresszus Párt ma Indiában az im­perialisták szálláscsinálója, a feudá­lis fejedelemségek támogatója lett. De ezzel egyben — éppen úgy, mint az amerikai imperialistákkal paktá­ló és közben a holland imperialisták börtönét is megjáró Hatta indonéz miniszterelnök — önmaga alatt is elfűrészeli a fát. Az imperialisták szorítása ugyanis — akárcsak a nyu­gat-európai országok burzsoáziáját a Marshall-terv — a délkelet-ázsiai burzsoázia érdekeit is veszélyezteti. Indiában például a háborúban fel­lendült ipar az angol-amerikai tő­kések nyomására jelentősen és ál­landóan csökken, a nép nyomora, elégedetlensége és ellenállása foly­tonosan növekszik.

Next

/
Thumbnails
Contents