Új Szó 1949. (Hetilap, 2. évfolyam 1-17. szám)

1949-02-26 / 9. szám

A KUTYA JOBBAN TUDJA... És újra pereg a film, újra lengyel film: „Hraničná ulička". Megint szen­vedés, halál és megalazás, emberi nyo­morúság és nyomorultság, győzők és legyőzöttek összehPzhatatlonsága, me­gint a hatalom részegei koldusai, a fegyver urai é; hajszolt vadjai. Hódí­tok és rabszolgák, gyilkoson, és legyil­koltak, mint mindenütc, a h*ľ a kord­ráma forgatója és rendezője a minden németek és minden igézettek fősámán­ja: Hitler, a Führer! Aki látta az Osviečin filmet, ne mulassza el meg­nézni c gázkemencés dráma varsói elő­játékát, a náciparancsolta gettó meg­teremtését, mely az antwerpeni dohos raktáraktól a kassai téglagyárig vzaj­dan mintája lesz az emberek karámba­hajszolásának. A film főszereplői gye­rekek, derűs, napfényes utcaörömmel, focizással, ablakbetöréssel kezdődik és sötét, piszkos, szennyvizes földalatti kanálisok labirintusában végződik. A főszereplők gyerekek: árják és kis bo­cherek, pájeszes zsidócskák és hiába — kikeresztelkedettek, akik most a fel­nőttek, életét kénytelenek élni. Vannak köztük árulók és vannak önfeláldozók, segítők és taszítók, nevetnek és sírnak, csodálkoznak és meghalnak. A felnőt­tek játéka történelmi keretbe fogja az egészet. Ami új ebben a filmben, ami m.egrázó, az az állat szerepe. Egy em­beri nyomorúsággal és nyomorultság­gal telített filmben a moralitás hordo­zója az állat, a kutya, aki tt és ilyen körülmények közt, több és különb az embernél. Az uszítottból, az üldözőből, a vérebből, az eszközből az lesz, ami a. lényege: hűség, pajtás és cimbora, társ, felebarát, aki nem a sárga folt vagy horogkereszt szerint osztályozza az embereket, de a vonzódás örök törvé­nyeit követve, újra felfedezi emberek számára a ragaszkodás és szeretet, a kölcsönös segítség és egymásrautaltság tilalmakkal bekígyózott testvéri szo­kásait. Hogy ez a megnyilatkozás épp ebben a filmben történik, hogy az em­beri barbarizmus tobzódásában a ku­tya, az állat nyilatkoztatja ki ezeket az igazságokat, ebben van valami nmig­talanítón szomorú, kísérteties, sőt der­mesztő. Szégyennél több ez: az áVat mondja a tanulságot, akit íme, nem le­het becsapni! Mi történt tulajdonképp? Az állat, a véreb, SS-gazdája vigyOrOs uszítására „Jude" — azonnal letepri az így cím­zett embert. És ezt a kutyát ember­vadászaton egy zsidóknak szánt g°lyó leteríti. Mentehetetlenül elpusztul, ha az üldözött zsidógyerekek t^em kötik be sebeit és nem cirógatják életre. A hála kölcsönös és a kutya döntő pilla­natban a zsidó gyerekekhez húz. Az állat embervadászatra van dressziroz­va, de megtorpan, mihelyt nem látja értelmét. Az állatot nem lehet becsap­ni: rádió nem fog rajta, az uszítás, ér­telmét, célját veszítve, nem hat töb­bé. A kutya odahúz, ahol önzetlen, spontán segítséget talált, ahol ez ön­magfából folyik 'és nem parancsra. Va­laki bajba került: segíteni kötelesség! Az egymásrautaltság parancsa világos. Világos főként azokkal szemben, akik ezt a közösségi vonzódást elszigetelik és rombolják, hazudják és gyilkolják. Ellenség és gyűlölet: ez minden uszí­tás refrénje. A kutya hivatásosan gya­korolta: véreb volt. De amikor a hű­ség, ragaszkodás és szeretet éltetőbb ereje felülkerekedett benne: parancsra, uszításra elsiketült a füle. A faji ki­zárólagosság és kíméletlenség, a kikö­zösítés és karámbahajszolás praktikáit megtöri és hatálytalanítja a kutya, a hála, az egymásrasegítés és egymásra­utaltság hordozója. Ember helyett ku­tya beszél! Állat azokkal szemben, kik­nek egész bölcsessége a hatalom, a kor­bács, a revolver, az uszítás és üldözés, a hazug fölény, melyet csak pórázról elengedett vérebek segítségével lehet fenntartani és valósággá hazudni. S» ez a véreb egyszerre csődöt mond, az eszköz önmagára eszmél: eszközv oltára­és az üldözők és üldözöttek vagy, kö­zös rokonságára: „emberségére". Kutya mondja, kutya példázza az ember he­lyett: az emberiség mélypontja cáfol­hatatlan valóság lett! Ezért nagy ez a Him: emberi mondanivalója van. Az emberi élet teljes elértékteleníti se ide­jén, az ekszisztenciarombolás szadiz­musában, az európai kultúra teljében i elszabadított faji ösztönök tobzódása­kor ez az üldözőket leleplező és üldö­zöttekhez húzó kutifa emberi nyelvre lefordítható erkölcsi példává magaso­dik. A kutva jobban tudja: nem szó­nyenled magad emberke?! Fábry Zoltán. dásának elfogadása az egyetlen ki­vezető út a kormányválságból. FEBRUÁR 22... 23 ... 24... Az események most már lavina­szerűen követték egymást. Vasárnap a szakszervezetek tartottak Prágá­ban nagyszabású gyűlést, melyen el­határozták a további fejlődés útját. Az egybegyűltek spontánul kö­vetelték, hogy Zápotocký, a cseh­szlovák szakszervezetek elnöke helyet kapjon az új kormány­ban. A lemondott miniszterek után ter­mészetesen a Meghatalmazottak Tes­tületében sem maradhattak meg a Demokrata Párt tagjai. Husák dr., a Meghatalmazottak Testületének elnöke február 23-án jelenti Gott­wald kormányelnöknek, hogy a De­mokrata Párt meghatalmazottait fel­mentette állásuktól és azokat ideig­lenesen a többi három szlovenszkói párt meghatalmazottai helyettesítik. Február 23-án Prágában a belügy­minisztérium hivatalos jelentést adott ki, mely szerint a Nemzeti Szocialista Párt fegyveres felkelést készített elő. A párt sok vezetőegyé­niségét letartóztatták. Maga a bel­ügyminiszter, Nősek informálta a köztársasági elnököt és jelentette, milyen óvintézkedéseket foganato­sítottak a veszély elhárítására. A következő napon, február 24-én a déli órában megszólaltak a gyár­szirénák. A Csehszlovák köztársaság dolgozói egyórás sztrájkot taitottak. Ez volt az utolsó figyelmeztetés a reakció címére. A dolgozók ezzel a sztrájkkal fejezték ki óhajukat, hogy olyan Gottwald-kormányt akarnak, melyben a reakció miniszterei nem vesznek részt. Elérkezett a döntő pillanat! FEBRUÁR 25!!! Szerdán délelőtt Beneš dr. fo­gadta Gottwald kormány elnök öt, akit Nősek belügyminiszter és Zá­potocký szakszervezeti elnök kísért el. Gottwald kormányelnök akkor terjesztette be javaslatait a kormány kiegészítését illetően. Az elnök dél­utánra kérette magához újra a kor­mányelnököt. Pontosan 16.30 perckor Beneš dr. köztársasági elnök bejelen­tette, hogy . a reakciós miniszte­rek lemondását elfogadja, ugyan­csak elfogadja a Szociáldemokra­ta Párt minisztereinek lemon­dását is. Az elnök bejelentette, hogy a kor­mán yelnök tervezetét elfogadja és az új minisztereket kinevezi... így volt! A rádióban jelentették az eredményt és rögtön az eredmény elhangzása után Prágában és min­denütt a dolgozók ezrei vonultak fel és Gottwald kormányelnököt és újon­nan megalakult kormányát üdvözöl­ték. • A hazai reakció vereséget szenve­dett ... Így kellett lennie, mert a bé­kéért küzdők tábora sokkal erösebb, mint a kapitalista, imperialista há­borús uszítók tábora. A hazai re­akció hiába támaszkodott külföldi beavatkozás lehetőségére. Nem sike­rült megdöntőn i e a béke pilléreit, melyeknek szilárd alapja a népek békevágya. És mikor február 25-én este az egyik éjjeli villamoskocsi kalauza Prágában a Kommunista Párt szék­háza előtt elhaladt, lelassított és fel­nézett arra az ablakra, mely napo­kon keresztül egész éjjel ki volt vilá­gítva. Lelassított, felnézett és nem látta a fényt. Az ablakban sötétség volt. Gottwald elvtárs tehát nem dolgozik. — Minden rendben van! — mond­ta megkönnyebülten. Igaza is volt. Minden rendben volt és a köztársa­ság minden polgára nyugodtan tér­hetett megérdemelt pihenőre. A sor­sa jó ke&ekba került,•• DAVJD LILÍENTHALT, az amerikai atómerő bizottság »ln8­két felmentik állásától A hírek szerint Lilién thalt már a múltban is gyanakodva figyelték és csak azért nem állították az Ameri­ka-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság elé, mint „kommunistát", mert kiváló szakember volt. Lilien­thalnak az amerikai politikusokkal szemben ugyanis az a véler- ényc hogy nyilvánosságra kellene hozni az Egyesült Államokban gyártott atombombák számát — KÉNYES HALOTTAK. A New­York Times jelenti, hogy a helyi te­metési vállalkozó nem volt hajlandó egy me­xikói jszármazáfiú ame­rikai katona temeté­sét rendezni, ürügyül felhozta, hogy a fe­hér emberek nem lesznek hajlandók ugyanoda temetkezni, ahova a mexi­kóiakat is temetik. — ELTŰNT KÉT UNO REPÜLŐ­GÉP. Beirutból jelentik: Kedden reg­gel kilenc órakor egy UNO-repülő­gép elhagyta Beirutot és Tel-Avivba készült. Mindezideig a repülő­gépről semmi hír nincs. < A repülőgép utasai kö­zött van Paul Ruegger, a Nemzetközi Vöröskereszt bizottság elnöke. Ugyancsak eltűnt egy másik UNO-repülőgép is, amely az ameri­kai megfigyelőket hétfőn reggel Bei­rutból Ammamba szállította. A re­pülőgépek megtalálására indult kai­tatás eddig eredményre nem veze­tett — TELEVÍZIÓS MOZIK NYÍL­NAK MOSZKVÁBAN ÉS LENIN­GRÁDBAN. A franciák gyártják nyu­gaton a legtökéletesebb televíziós gépeket, ma­guk mögött hagyva az angolokat és az ame­rikaiakat — állapítják meg az angolszász tá­volbalátási szakértők. A francia te­levíziós-gépgyártás a Szovjeúniót te­kinti követendő példának. A szovjet televízió élenjáró fejlődését nem utol­sósorban annak tulajdonítják, hogy a Szovjetúnióban országszerte óriási méreteket öltött a televíziós amatő­rök mozgalma, mely máris fontos eredményeket érlelt. A Szovjetúnió­ban ma már ott tartanak, hogy Le­ningrádban és Moszkvában televízi­ós mozik nyíltak, ahol a közönség kényelmes nézőtéri székekből élvez­heti az eseményeket — lefolyásuk­kal egyidőben. — HIÁBA VÉDEKEZETT RIG­MUSOKBAN. MÉGIS KÉT ÉVET KAPOTT A MESEKIRÁLY. A sze­gedi népbíróság szava­latokban bővelkedő tárgyalás után hozott ítéletet Garai József tanár bűnügyében. Ga­rai évtizedek óta je­lentette meg versesköteteit, amelye­ket a kínrímek, a bolondgombák és a fasizmus imádata jellemeztek. Ezt a rossz szokását a felszabadulás után sem hagyta abba és 1947-ben kiadta „Mesekirály" című kötetét. A kötet­ből kiderül, hogy sajátmagát tiszteli mesekirálynak. Ez még nem lett vol­na baj, de Garai ezekben a versek­ben átlátszó szóképekben uszít a de­mokrácia ellen és az országot az an­golok figyelmébe ajánlja. A meseki­rály a tárgyaláson rigmusokba fog­lalta védekezését és az utolsó szó jogán huszonöt percig szavalt. A bí­róságot nem hatotta meg az aláza­tos mesekirály és kétévi börtönbün­tetésre ítélte Garai Józsefet. — EGYMILLIÓ DOLLAR VÉGKI­ELÉGÍTÉS. New-Yorkból jelentik: A. Mo'fe't, az Arab-Amerikai olajtársa­ság volt igazgatója ja­vára a bíróság 1 mil­ó 150.000 dollárt ítélt meg. Az igazgató el­ocsájtása után végki­elégítésért perelte a vállalatot. Az ítélet indokolása ki­mondja, hogy ezt a magas kártérítést azért ítélték meg, mert „a háború alatt kimagasló érdemeket szerzett az arábiai olaj forrásoknak amerikai kézben való megtartása érdekében". Vájjon milyen természetű tevékeny­séget fejthetett ki, amelyet az ame­rikai bíróság ilyen fejedelmien jutal­mae ciegí — ELKÉSZÜLT Ä DNYEPERI ERrMÜ NEGYEDIK ÁRAMFEJ­LESZTŐJE. A világhírű dnyeperi ví­zi erőmű újjáépítői nagy ünnepet ül­tek. A telep negyedik hatalmas áram fejlesztőjének üzembehelyezése alka'mából üdvözlótáviratot kaptak Sztálin generalisszimusztól. 1948 februárjának döntő napjai Azoknak a feladatoknak a telje sítésére, melyek reánk várnak, össz­pontosítanunk kell a köztársaság m inden egészséges és hazafias erőit, dolgozó népünk minden rétegét. Szü kséges, hogy minden becsületes pol­gár kijelentse: Nemzeti front — száz szór igen! Egyidejűleg azonban gon­doskodnunk kell, hogy a Nemzeti front, szorosan a kormányprogram mögött lépkedve, a nemzet érdekébe n képes legyen k'zárni a reakciós elemeket, melyek besodródtak polit ikai életünkbe és amelyek a kor­mány programja ellen dolgoznak, a nép ellen és az általános felfordu­lás érdekében műköteaek ... Ezért, drága barátaim, az új esz tendőbe, mely a Sokol-összejövetel éve is, együttesen a Sokol-jelige ér telmében: Előre, a ma már kipróbált népi demokrácia útján, minden dolg ozó békés és boldog életéhez, előre, vissza egy lépést sem! Ezeket mondotta Gottwald kor­mányelnök 1948 január 1-i újévi szó­zatában. Ma, bizonyos történelmi táv­latban látjuk már, mily előrelátó és bölcs kezekben nyugszik államunk legfőbb vezetése. Már akkor is nyil­vánvaló volt, hogy a hazai reakció forral valamit, gaztetteinek előké­szítését a reakciós, kapitalista, im­perialista külföld százszázalékosan támogatja és ezért fel kellett ké­szülni azokra a nagy eseményekre, melyek népi demokratikus köztár­saságunk történelmében a februári események nevén maradnak emlé­kezetesek. Nézzük csak, mi is történt, hogy akarta a reakciós tábor megdönteni a népi demokratikus formát Cseh­szlovákiában, vizsgáljuk egy kissé az események áradatát és szűrjük le belőle a tanulságot. FEBRUÁR 17.., Keddi nap volt 1948 február 17-e. A kormány a rendes heti ülésre gyűlt össze. Nagyon sok fontos ügy várt elintézésre ezen az ülésen. Azonban nem lehetett semmit sem kezdeni, mert egyes poliťkai pártok kép­viselői nem jelentek meg az ülé­sen. Gottwald miniszterelnök a déli órák­ban felfüggesztette a kormány ülé­sét és a köztársasági elnökhöz ment, akinek beszámolt a történtekről. Ek­kor már nyilvánvaló volt, hogy egyes pártoknak az volt a célja, hogy a kormány munkáját lehetet­lenné tegyék és így kormányválsá­got idézzenek elő. Délután három órakor a kor­mány újra összeült, de a Nem­zeti Szocialista, a cseh Néppárt és a szlovák Demokrata Párt miniszterei az ülésen újra nem jelentek meg és folytatták dél­előtti akciójukat. Gottwald kormányelnök fél öt óra­kor a kormányülést berekesztette. Nem sokkal ezután összeült a Csehszlovák Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága, mely letárgyalta az eseményeket és kiáltványban for­dult a köztársaság dolgozóihoz. A kiáltvány kihangsúlyozta, hogy a komoly percekben minden dolgozó­nak, fizikai és szellemi munkásnak egyaránt, ki kell állania a népi de­mokratikus köztársaságért és csírá­jában kell elfojtani a reakció felfor­gató törekvéseit. Ugyancsak ülést tartott a Szlovenszkói Kommunista Párt elnöksége is, mely rendíthetet­len bizalmáról biztosította Gottwald kormányelnököl FEBRUÁR 18... Az események előrevetették ár­nyékukat. A Nemzeti front ülésén kidftrült, hog£ «gv«s golitik* 4 Bir­toknak az az érdeke, hogy a májusi választások előtt az alkotmány kö­rüli munkák ne legyenek befejezve. A felforgató tevékenységben különö­sen a cseh Nemzeti Szocialista Párt járt elöl, a szlovák Demokrata Párt pedig Lettrich dr.-ral az élén élén­ken támogatta ezeket a törekvése­ket. Aznap estére Gottwald kor­mányelnök a kormáiny elnökségét hívta össze ülésre. FEBRUÁR 19... Az előző napi estére egybehívott kormányelnökségi ülés sikertelen volt, mert a nemzeti szocialisták, a cseh Néppárt és a szlovák Demokra­ta Párt képviselői nem jelentek meg az ülésen. Ezen az ülésen kellett volna dönteni a további lépésekről, még a pénteki rendkívüli miniszter­tanács előtt. Ezzel a lépéssel a tá­volmaradt politikusok magukra vet­ték a felelősséget az események to­vábbi folyásáért. Ekkor már nyílt titok volt, hogy mindenáron kor­mányválságot akarnak előidézni. Nem akarták befejezni az alkot­mányt, nem akarták teljesíteni Gott­vald kétéves tervét. Nyugtalanságot, zavart és káoszt akartak. A hazai reakció, a gyárosok, nagyiparosok, földbirtokosok érdekei fontosabbak voltak számukra* mint a dolgozó nép érdekei. FEBRUÁR 20... Elérkezett a pénrteki nap, 1948 február 20-a. Ez a reakció fekete pén­tekje volt. Délelőtt tíz órára tervez­ték a kormány ülését, melyen Nősek miniszternek kellett volna fontos biztonsági intézkedésekről beszámol­nia. A kormány nem tartott ülést, mert a Nemzeti Szocialista, a cseh Néppárt és a Demokrata Párt mi­niszterei nem jelentek meg. E he­lyett a délutáni órákban bejelentet­ték Gottwald kormányelnöknek, hogy a köztársasági elnöknél bead­ták lemondásukat. Az így előállott helyzetben Gottwald kormányelnök « felkereste dr. Beneš köztársasági el­nököt és a kormány gyors kiegészí­tését sürgette. FEBRUÁR 21... Szombaton délután a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizott­sága tartott ülést és ezen megfogal­mazták azt a levelet, melyet dr. Be­neš köztársasági elnöknek küldtek. Ebben a levélben a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizott­sága annak a nézetének adott kife­jezést, mely szerint a Nemzeti Szo­cialista, cseh néppárti és szlovák de­mokrata ^4rtá miniszterek lecaoo-

Next

/
Thumbnails
Contents