Új Szó 1949. (Hetilap, 2. évfolyam 1-17. szám)

1949-02-05 / 6. szám

J x m szó 1S40 febrirÍT W. A HÁROMÉVES ALBÁN KÖZTÁRSASÁG ÜNNEPE Tiranából jelentik: Az albán népköztársaság kikiáltásának harmadik évfordulója alkalmából Tiranában húszezer főnyi tömeg részvételével népgyűlés volt. A népgyűlésen Enver Hodzsa, az Albán Munkáspárt főtitkára tartott ünnepi beszédet. — LEUGROTT A TIZEDIK EMELETRŐL — NEM TÖRTÉNT SEMMI BAJA. Los Angelesből jelentik: r

James Morrissey el/ vesztette állását és kétségbeesésében az egyik los angelesi szálló tizedek emeletének ablakából levetette magát a szálló belső udvarára. Esése közben egy villanydrót rátekerődzött és kissé meglassította zuhanását. Ráesett a szálló társalgótermé nek üvegtetejére; az üvegtető betört aiatta és Morrissey az egyik bördiványra zuhant. Talpra állt és mintha semmi sem történt volna, a kijárat felé igyekezett. Kórházba vitték, ahol megállapították, hogy úgyszólván semmi baja nem történt. — ELITTA A TANONCOTTHON PÉNZÉT. A mfgyar iparügyi minisztériium ellenőrei vizsgálatot tartottak a budapesti József-körúti tanoncotthonban. A vizsgálat során megállapították, hogy az otthon vezetésével megbízott Ma- w ~ gyar József, a kezelésére bízott pénz* bői 5000 forintot elsikkasztott. Az iszákos ember a pénzt eldorbézolta. Magyart letartóztatták. — A „SZÉP MACSKA" ÉS A TEHETETLEN PÁRIZSI BÍRÓSÁG, A párizsi törvényszék zajos jelenetek között tárgyalja két hírhedt francia kémnő: Mathilde Carré és Renée Borni perét. A két nő a hábo* rú alatt a Gestapo nak dolgozott. Mathilde Carré nem sokkal a németek párizsi bevonulása után egy kis kávéházban ismeretséget kötött olyan menekültekkel, akik fegyveres ellenállást szerveztek. Mathilde Carre, a „Szép macska", bemu ta'ta a társaságnak barátnőjét, Renée Bomit is. Nem sokkai az ismerkedés után, 1941 november 18-án, a németek az egész társaságot őrizetbe vették. A két nőt Bleicher kém elhárító tiszt hallgatta ki s rávette őket arra, hogy fontos kémszolgálatokat vállaljanak. A tárgyaláson bebizonyosodott, hogy a két nő harmincöt áldozatát lőtték agyon a németek. A háború harmadik eszten dejében a Gestapo Londonba küldte Mathilde Car rét. A szép asszony Cowborn angol őrnagy segítségével brit torpedónaszádon hajózott át a La Manche csatornán. A „Szép Macska" mint francia menekült érkezett I^ondonba és egyszerre két angol kémelhárító tiszt vette pártfogásba: Bockmaster ezredes és Green őrnagy. Mathilde Carré narancshéjon csúszott el: egy kikosarazott hadnagy dühében nyomozni kezdett és leleplezte. A háború befejezéséig a holiwayi női fogház lakója volt. Nem indítottak ellene eljárást még pedig azért, mert kissé sokat tudott az angol hadügyminisztérium tisztjeinek „kírtos" kalandjairól. A háboiú befejeztével a kémnőt átadták a francia hauuágoknak, de Párizsban is hú*

ták-halasztották a tárgva iáit. A tárgva iái botrányos és mii latságos je'snetek között még mindig csňl» a biv-nv táskiegé.szítésnél tsrt. — JÓ ÜZLET. Washingtonból jelentik: Az Egyesült Államok fellebbezési törvényszéke jogerőre emelte Andrew J. May demokrata képviselő valamint a Garsson gyáros fivérek büntetését A Garssonfivérek a háborr alatt hatalmas hadianyaggyárat létesítettek és \la\ képviselő segítségével többmiL lió, fegyverm°gre

Tidelégt kaptak az államtól Ezért a képviselő ftO OW dollár ; v**- -tésí pénz- kapott tőlük A képviselő;; és társait nyolchavi elzárásra és 2000 dollár pénzbüntetésre ítélték. Hai&Tttzottan. kifizetődőt* as Iliiét* i Árnyképek a párizsi éjszakából IRTA: ÖRKÉNY ISTVÁN A Pigalleutca hegynek fölfelé fut, lágy csigavonalban. Olyan, mint a többi szomszédja, mely föivisz a Mártírok Hegyére. Nappal nem hival kodik sok nevezetességgel. A 49. szám alatt egy színház áll. annak helyén lakott valaha Seribe a népszerű szerző; egy benyíló utcában, a negyedik emeleti lakásban halt meg Berlioz, a Rákóczi induló költője. Látnivaló, hogy — helyi méretekben — szerény kis utca az, emlékekben nem koldus. De este, tíz óra tájban kivirágzik. Fényreklámok nyílnak a falakon. Neoncsövek kékje, zöldje vetélkedik — hiába — a vörössel. Ilyenkor olyan a Pigalle-utca, mint egy lát ványos operett görögtüzes fináléja. A vakolat résein fény szivárog, zene csordogál minden repedésből. Az „éjszakai Párizs" egyik utcája ez. Kezemben a notesz, abba írom, ami fénylő betű idelátszik. „Monico". „Románc". „A Nagy játék". „A rózsa színű élet". Ily szépek az alcímei a párizsi éjszakának. Amott a „Bécsi Szeszély". S itt, az orrom előtt, a „Kétértelműség''. Gondoltam, ide bemegyek. Bent is neonfény világít. Minden asztalon egy kis ernyős lámpa ég; talán azért, hogy írni lehessen. Egy j vödör, a vödörben jég, a jégben pezsgő. A pezsgő háromezerötszázba kerül. A pezsgőt eltolom, egy konyakot kérek. — Maga szereti a pezsgőt? — kér dem a pincért. — Van kitűnő fanyar pezsgőnk — mondja. Sápadt ember, a szeme mélyen az üregében, mint a halottaké, — Rég dolgozik itt? — kérdem. Az arca nem mozdul. — Amerikai pezsgő is van. továbbá rózsaszínű, amit a hölgyek szeretnek ... — Hol szolgált maga? — kérdem utoljára. Végül megvilllan a szeme, — Lyonban — feleli. — És milyen rangja volt? Karjára dobta a szalvétát. — Az úgy volt kérem — és elkezd mesélni. — Hát idefigyeljen, uram. Elmondja, hogy volt. Mire a visz" szavonuláshoz érünk, leül az asztalhoz. A francia férfiakkal nem lehet másként. Ez a gyöngéjük: a szolgálati idő. Hogy ki milyen fegyvernemnél szolgált- milyen volt az élei mezés. Negyvenben egy teljes hónapig almabort adtak Lyonban. — Arcátlanság — mondom. f- Pedig így volt. Az a kövér ember, aki most portás idekinn, az is megmondhatja. Javasolom, hogy — ha már ilyen jól összetalálkoztunk — hívjuk be a portást is. Behívjuk a portást Mihe'yt megtudja, miről van szó, azonnal megoldódik. Pedig rossz kedve van. — Hajjaj — mondja a portás. — Az a baj, hogy nincsenek idegenek. Kínok van öt ezrese, muzsikaszóra? Bólintok. A portást franciául va dásznak hívják. Mostanában nagyon rászolgált a nevére; a hajtók buzgalmával tereli a vendégeket. — Egy ezres az enyéim minden pasasért, akit én hozok — súgja a fülembe. Mondom, az szép pénz. Ha naponta csak egyet hoz, már megél Sötéten néz rám. Hisz épp az a baj, hogy nem hoz. Nincs vendég Azelőtt? Hajjaj, Kérem, uram! — Maga mit keres? — kérdem a pincért, aki Lyonban szolgált. — Előveszem a noteszt. — Én? — Bólintok. — Felirja? — Perszp. hog> felírom. — A szakszervezettől van? — Mondom, nem attól. Csak felírom, mert érdekel — Égy? Hát írja fel, 10 százalékot kapok Slussz. Érti? — Értem. Van egy fia, aki j tengerész. Nagyon szép nótákat ta J nult, de már egy éve otthon van Hárman élnek a tíz százalékból. Felírta? - Felírtam. Ezenközben a porondra perdül az első „szám". a bevezető mutatvány, öt meztelen hölgy, k*ttő iuizulük Tökrészeg — mondja a pincér. — j Mnden este elissza gyerekek gázsi ját. Nem lehet vele bírni. No, itt jön Lajos. Lajos, a néger dobos, odaül az asztalhoz. A szambához ugyanis nem kell dob. csak gitár. — A zenét már összeírta? — kérdezi Lajos és egymásután hajt töl két pohár vizet. Az arcbőre csokoládébarna: a szája is olyan. Először veszem észre. hogy nem piros a négerek szája. — Lajos, te egy buta néger vagy — mondja a portás —, az úr nem foglalkozik a zesnészekkel. — De mondom, zenészekkel is foglalkozom. — Lajos ráhajol a noteszre, mintha ellenőrizné, nem írok e hamis adatokat. — Én 300 frankot keresek egy este. Nekem három gyermekem van. Egy kiló hús 400 frank — úgymond Lajos, a néger. — A pincér hátbavágja, barátságosan. — Lajos, te egy buta néger vagy. Az urat nem érdeklik a gyerekeid. — Közbeszólok, hogy a gyerekek is érdekelnek. — Két fiam van, egy lányom. A lányomat szeretném ősz szel Belgiumba küldeni. — Miért j Belgiumba? — A néger rámnéz. — i i A lányomat — ismétli — szeretném j ősszel Belgiumba küideni. — És vár, i míg fei nem írom. — Na. kérem. Mi van itt? Maga miért nem csinál valamit? — Ez a dobos:iak szól. A pmcér feláll. — A tulajdonos úr — mondja nekem. — Ez az úr néhány adatot kért — mondja a tulajdonosnak. — A tulajdonos kezet nvujt, leül. — Az angoi lány következik. Miért nem megy a helyére? — A néger dobos föláll, mégegyszer belenéz a noteszembe. Rikító vörös inget hord, hozzá kénsárga nyakkendőt. A nyakkendőn egv kis rajzot — amer.kai ízies szerint —, egy négert, fekete selyemből hímzettet, amint ül és dobol. Megy hátra, a zenekar íe'é. Egy szőke angol lány perdül ki. s megszólal a dob, rémesen, mint egy sorozat robbanás. A tulajdonos örmér\y. Égy hívják: Dandolon. Az arca fényes, olajos, a szeme feketén villog, mint a szurok. — Látom — mondja —- Ön érdeklődő. Vétel szempontjából? — Nem — felelem —, csak úgy. — Nem rossz üzlet. A legrégibb üzem Konstantin Šimonov: V A R .1 Várj — és én visszatérek, de nagyon, nagyon várj, ha borús őszidő lesz, ha ködbevész a táj. Várj sűrű hóesésben, várj, hogyha ég a nyár, ahogy idegen ölelésben egyetlen nő se vár. Várj, hogyha messze földről egy sort sem írhatr-k, és bármiféle hír jön, csak várj rám, megvagyok. Várj és én viss*ntér»»k, Mást add g ne keress. — csillagért megy fel érted: mást addig ne szeress* Jóanyám álmodhatja, hogy meghalt, nincs fia, szabad a jóbarátnak bújában innia, » hogy nekem kön^vebb legyen mélyen a föld alatt, de neked várnod kell,.. Ne idd ki poharad! Várj. Egyszer visszatérek. Férgek, csúf ördögök zavartan összenéznek — „Hogyhogy, ez visszajött...?" Nem tudja ekyikiik sem jazt meg nem érthetik): akiért így epednek, golyó nem érheti. ...miért vagvok úira nálad — a kettőnk titka lesz. vállamho? hajtod vállad, mert vártál — mert szeretsz. (Fordította: Szántó György.) tődik. — Hogyne táncolnának. Hisz ö itt van, vigyáz rájuk. Ne féltsem az ő két lányát, kikéri magának. És mi a csudát firkálok itt össze? A közönség tapsol, a pucér hölgyek eltakarodnak. A zenekar őrjöngve veri a táncmuzsikát. — Ez mexst az új tánc — mondja a spanyol mama. — Vörös pullóvert hord zöld sállal. — ügy hivják: Szamba Tud maga szambázni? — Mondom nem tudok. A spanyol mama föláll, majd megmutatja Egyedül táncol, kövéren, hullámzón, mint egy szénakazal, erős földrengés idején. — A néger dobos arca fáradt. Olyan j fáradt, mint aki tíz éve nem aludt. Vagy húsz éve. Vagy soha nem aludt. Háromszáz frankot keres egy este és a lányát szeretné Belgiumba küldeni. Hogy miért, azt nem tudja senki. Nem is firtatom. Lehet, hogy Belgiumban olcsóbbak a sajtfélék, vagy többet keres egy dobos. Azt hiszem, akármelyikünk, ha dobos lenne a „Kétértelműségben" napi háromszázért ilyen fáradtan és kilátástalanul, szeretné elküldeni a lányát valamerre. Talán éppen Belgiumba. Kétnyelvű Lenin-ünnepség Gem. Horkán Január 23-an, vásárnap délután, Lenin halálának 25 éves évfordulóját ünnepelték meg a gem.-horkai dolgozók Az 1925-ben épített szép m inkás-otthOn ízlésesen feldíszített nagyterme vxár a koradélutáni órákban teljesen megtelt. Az érdeklődés oriasi volt, mert ez volt hosszú idő óta az első olyan ünnepség, ahol két nyelven tartottámeg a i "sort. A felszabadulás UBdda^uopCi^n; víg ez volt as első nemzetközi szellemben rendezett ünnepély \ki ismeri a horkai cellulózt gyár múltját, a proletariátus tőke elleni harcában, aki járt itt egy-két évtizeddel ezelőtt, találkozhatott itt ma rruigas vezetőszerepet betöltő elvtársakkal mint Sirokýval, Majorral éj sok nyi* *ltttArt*aí. Ez az ütem. ez a falu, megérdemelte „a kis Moszkva elnevezést. A horkai dolgozók tudják, hogy ami, ma történik, azt elsősorban a tavalyi februári eseményeknek, i'letve r Leninizmus győzelmének köszönhetik. A horkai dolgozó tudja, hogy Gottwald elvtá

rs 0.2, aki a kommunista nórtot a reakció minden ármánykodása ellenére a Lenin által megjelölt úton vezeV a teljes győzelemhez, o szocializmus felé Az ünnepségen BaSiotanský elvtárs a KSS főtitkárának a bratislavai Re doute-ban mondott beszédét is felöl vasták. A g^m.-horkai üzemben és faluban a szlovák-magyar dolgozók acélos -nwi mÁr iv'4«<4/>/ j a hegyen. Ugy-e Henri? — Henri, a pincér hallgat. — Nem szívesen adom el. De ha érdekli... — Mondom. nem. Nincsen pénzem. — Nincs pénze? — Hová való Ön? — Budapestre. — Ah! Románia! Akkor bizonyára ékszerei vannak. Azt hiszem, meg tudunk állapodni. Az angol lány elénekelte számát. — Ez mit kap? — Kérdezem Dam dolont. Háromszázötvenet. Kétszer énekel, éjfélkor és reggel négykor. És most jönnek a spanyolok. — Azok is kétszer? — De még mennyire! Ez a legnagyobb szám. Ez egy világszám. Ugy-e Henri? Henri hatigat. A spanyol mama előlép, odaül az asztalhoz. Most jön a Corrida — figyelmeztet. — Lajos leteszi dobverőt, két fekete fát vesz eiő, ami recseg. — Amint látja,- min* den asztalnál ülnek. Egy üveg pezsgő háromezerötszáz, ön jó vételt csinál uram. Ebből 500 az adó, 500 a rezsi. Érti? Marad kétezerötszáz, ötmillióért megkaphatja. — Csóválom a fejem; a kislány kiszalad az üvegből való padlóra, melyet alulról világítanak. A kisebbik fiúnak öltözött, a nagyobbik lánynak. Vadul táncolnak. Még a lélekzetük is ritmusra jár, talán a szivük is ütemre dobog. Nagyon tehetségesek. — önnek gondtalan élete lesz — mondja Dandolon, szinte irígyked" ve. Sárgás arcán csillog a bőr, A fülemhez hajol, hogy a pincér se hallja: Négy és félmillió. Na? — Intek, hogy nem. — Henri, mondom a pincérnek, fizetni szeretnék... — Látja — csap le Dandolon —,önnek fizetni se kellene, ön leül és rendel. És ingyen szórakozik. Nem éri meg? Az ajtóból mégegyszer visszanézek. Lajos, a néger, belerúg a dobba, egy iszonyút, hogy megremeg* nek a lámpák. Talán figyelmeztetőnek szánta. — Négymillió — mondja Dandolon. — A bolondnak is megéri. — A portás kezet nyújt. Kékesszürke uniformist visel, hasonlót ahhoz, amit Lyonban hordott, a tábori tüzéreknél. Bent dobogva táncol a két lány: az egyik tizenöt éves a másik tizenhárom. A mamájuk tökrészeg. Az egészet úgy hívják, hugv „Kétértelműség", és négymillióért kapható. Azt hiszem, nem éri meg; ami benne értelem az telje.-en egyértelmű, s azért kár kiadni a pénz.. Franro-eüencs tüntetések Madridban Franco munkásellenes intézkedései miatt Spanvolországhan növekszik az elkeseredettség. A munkásság a kenyérfejadag csökkentésére vonatkozó rendeletet erős tiltakozással fogadta. Madridban és több más vámosban a gyárak & üzemek dolgozói nagy tüntetéseket rendeztek, amelyeken követelték a rendelkezés visz•^avonáüát. r> I erősen hajlott korú. A portás mondja. hogy az egyik, az a sovány, fe kete, híres színésznő volt, de morfinista lett. — Az mit • ker^? — Az? — Napi háromszázat. — Abból nem lehet megélni — mondom. — Nem is abból él szegény. Hanem amabból... — És abból lehet? ! A pincér legyint keserűn. — Fenét lehet. Már abból se lehet. Csak írja föl. Űgv látszik, valahogy híre ment, hogy itt vagyok és mindent felírok. Egy spanyol hölgy jön, itt táncol a két lánya. Az ő mutatványuk az utolsó, a .sláger". A lányok spanyol táncot járnak, azt biztosan ismerem, a Corridát. — Nem ismerem, mondom. Hát majd meglátom. — Ezer frankot kapnak a lányok. — Hány évesek? — Tizenöt a nagyobbik, tizenhárom a kisebbik... — 1 És itt táncolnak? — kérdem csudál" kozva. — A spanyol hölgy megsér i