Új Szó 1949. (Hetilap, 2. évfolyam 1-17. szám)

1949-01-22 / 4. szám

III SZÖ 5, Iff! Viktort UJ SZÓ Látogatás a „ A oollo* o/aifinomító-gyárban Cj munkába indulunk együtt tiszta célkitűzéssel és lendülettel az új úton, amelyen nem kísértenek többé a régi világ jelzőtáblái métellyel és halállal. Együtt menetelünk a sorban, egymást figyelve és buzdítva: előre Új szó van az ajkunkon •— ahogy lapunk címe is azerényen, hivalkodás nélkül jelei —, amikor egymáshoz szólunk és dolgainkat vitatjuk; a szociális igazságok örökvereííü szavai, amelyek azért újak mindig, mert forradalmak szülik, éltetik őket és a dolgozó ember örök igazságát hirdetik. Ezzel az Űj szóval fordulni az űj emberhez, ezzel az Cj szóval beszélni az új emberségről, — úgy éreztük, hogy egész munkatervünket kifejeztük vele. Cj szóval próbáljuk megadni egy forradalmi mozgalomnak értelmét és célját, nagyja'nk megtorpanást nem ismerő és példát mutató múltját, a cselekvést és a tetteket sürgető mát és ugyanakkor egy építő szándéktól vezérelt jövő teljes programmját és célkitűzéseit !s. Cj szóval pillantunk vissza az elmúlt esztendőkre, józan ítélettel és önbírálattal értékelve benne mindazt, ami sorsunk és életünk volt. És a forradalmi megújulás és az építő munka szellemében figyeljük a ma eseményeit és hirdetjük bármily szerény hangon is, de a legtisztább szándéktól eltelve azt a legmagasabb fokú társadalmi rendet, amely nem tűri, hogy egy ember a másiknak munkájából hasznot húzzon, s ahol az összesség érdeke fölébe nő minden egyéni érdeknek. Tudjuk, hogy csak egy ilyen közösségi építő munkára hangolt eszményi társada' lom jóléte és boldogulása biztosíthatja a nyugati tőkés világtól veszélyeztetett földtekénk igazságot Ismerő darabján a félelem nélküli életünket, biztonságunkat és boldogságunkat Az út, amely előttünk áll, határozott és egyenes: a marxisía-len'nizmas ».:abta «.ieg céltudatosan irányát. Tudatában vagyunk a feladatok sokaságának és nehézségeinek is. Tudjuk, hogy sokan azok közül, akik az öröm izgalmával veszik hetente kezükbe ezt a lapot, tele vannak még egy szabadelvű világ elképzeléseivel és hiányok vannak a ma épülő társadalmi rendről alkotott felfogásukban. Tudjuk, hogy még erős tábora van azoknak, akik még nem látják tisztán ennek az új eszményi rendnek hatalmas vívmányait, azt a felmérhetetlen munkát, am*

t a világ leghatalmasabb forradalmi megmozdulásának harcosai, teoretikusai és egyszerű kétkezi munkásai egy teljes évszázad, a kommunista kiáltvány megjelenése óta végeztek. Nem látják és nem ismerik fel az ôj rendért hozott áldozatok tömegét, a munkásmártírok végeláthatatlan sorát, a névtelen embereket, akiknek elbukása nem jelentett bevégezettséget, de mindig új lendületet és friss kezdetet az utódnak, aki izzó szívvel és fanatikus hittel elbukott elődje helyére állt. Lélekben és gondolatban olykor talán óhatatlanul ragaszkodnak egy halódásra ítélt világ dolgaihoz, még nem végeztek számvetést az elmúlt idők szellemével, de úgy érezzük, szándékuk becsületes, már le akarják vetni magukról a szabad mozgást és felemelkedést gátló koloncokat és bele akarnak merülni az új világ folyamába és együtt akarnak menetelni a már szilárdan menetelőkkel és velük akarnak haladni egy sorban. Ezekhez a jóakaratú és a fejlődés egészséges vágyával elteltekhez ís kívánunk szólni, hogy a szó nemes értelmében valóban elveink társaivá, elvtársakká, az űj rend igazi munkásaivá váljanak. Munkásaink, földműveseink, szakembereink és hivatalnokaink szerte mindenütt ne csak a szakmá'ukhan váljanak ki, de legyenek eszme'lep Is érettek, politikailag iskolázottat Ebben az iskolázásban se«ntsé<*iikrr kívánunk lenni. Az áltslunk kitű »ött cél teljesen világossá válik, ha Sztál

;n generalisszimusz szavaira gondolunk, amiket a szakemberek az ötéves tew iiiiiiiimiimiiiiiiiiiimiiiimiiiiiifiiiiiiiľ eísä H-ap-fdPt EGÉSZSÉG. MOSOLY ÉS MUNKAKEDV A NEMZET LEGNAGYOBB KINCSEI A kommunizmus étstáfado, Tizenkilenc évvel ezelőtt Jflant meg a Daily Worker első száma. Londonban ebből az alkalomból nagygyűlést tartottak, amelyen Harry Pollitt, az Angol Kommunista Párt főtitkára kijelentette: Bennünket, kommunistákat, üldöznek, befolyásunk mégis napról-napra nő. Meggyőződésünk, hogy ez áz évszázad nem Amerika évszázada, hanem a kommunisták évszázada Ködös, téli hajnal... A bratislavai „Apolló" olajfinomító gyár hatalmas telepe aludni látszik még. Csak itt-ott zakatol egy-egy üzem, ahol az éjszakai órákban is felügyelet van, vagy dolgoznak. A közeli gyárkéményekből már a hajnali szürkületkor sűrű füst gomolyog. Hét órakor, mint egy varázsszóra, minden megelevenedik. A gép- és kovácsműhelyekben megindulnak a gépek, a vezetékcsöveken végigkígvózik a nyers, majd a melléktermékektől már mentes tiszta nafta, a benzin. Ebben a gyárban csodát műveltek a szorgalmas munkáskezek. A felszabadulás utáni napokban kormos és füstölgő romok felkiáltójelként meredtek az égnek. A háború, a pusztítás szinte a földdel tette egyenlővé ezt a gvárat. 11)44 júmus 16-án az angolszászok bombázói szántottak végig Iám-bombáikkal és légiaknáikkal a telepen, majd a még épségben maradt részeket és berendezéseket a fasiszta német hordák a város kiürítése előtt pus?tították el. Ma szorgalmas munka, rendes termelés folyik ebben a gyárban. Az ötéves terv ünnepélyes megnyitására látogattunk el. 1949-et írunk. A kétéves terv lezárult ... Ebben a gyárban ma kezdik meg hivatalosan az ötéves tervet ... Az ünnepi szónok a gyár újjáépítéséről beszél. A dolgozók ezt a gyárat a semmiből teremtetnék meg — mondja. Nagy és nehéz munka volt ez. de a dolgozók nem riadtak vissza az akadályoktól, összefogással és szorgalmas munkával újjáépítették, — habár eddig csak részben —munkahelyüket, gyárukat Tisztában voltak azzal, hogy munkájukkal, melyet nem önző céljaikra használtak fel, a nép és az ország javát szolgálják. Az ünnepélyes megnyitó után az élmunkások kitüntetése következett. A kitüntetettek között ott látjuk Szalai ós Mandl elvtársakat is. Később munkahelyükön kerestük fel a két élmunkást, hogv mondják el, mly körülmények között kezdték meg a felszabadulás után munkájukat — Mire a legbüszkébb, minek örül itt a legjobban? — kérdem. — A legeredményesebb és legszebb munkánk eddig a vízhálózat kitisztítása, a krakállomás, a kazánház és az expedic?ós osztály rendbehozatala volt. Van meg sok szép munkánk, de ezek a legfontosabbak Bizony, nagyon nehéz volt a kezdet. Bájtunk magunkban, a munkánkban s nem is az apám is iff do'gozott 35 évig A „piszkos* műhelyben találjuk meg Szalal Károly és Mandl Mihály lakatosmestereket. Nyílt lánggal dolgoznak itt, ezért „piszkos" műhelynek nevezik ezt a helyet. A lángon éppen egy csővezetéket kalapálnak össze, amikor belépünk. Szép és nagyon nehéz munkát végeznek itt. — Hallottuk, — mondom, — hogy kettőjük nélkül ma nem volna üzemképes a gyár. — No, — válaszolja szerényen Szalai elvtárs, — túlozni nem szabad. Igaz, sokat dolgoztunk és nagyon sokat kellett kiagyalnunk, hogy üzemképesekké válhassunk. — Mikor és hogyan kezdték meg munkájukat? — Mindjárt a felszabadulás utáni napokban munkára jelentkeztünk. A kezdet, nem is kell mondanom, nehéz volt. Romhalmaz volt az egész telep. Jóformán azt sem tudtuk, hogy hol kezdjük el a munkát. A kommunista párt bíztatására azonban munkának láttunk. Kuriózumként említem, „üzemi tőkénk" 7 korona 50 fillér volt... Munkatársainkat meggyőztük, hogy ha elkezdjük munkánkat, rövidesen ,pénz áll a házhoz". Ha megkezdjük a termelést, lesz pénz is bőven, nem le?z itt már „pióca", aki kiszívja vérünket; megfutamodtak, eltűntek A gyár most a miénk, a népé, a dolgozóké. így láttunk neki a munkának, Anyag, s jó ideig szakszerszám nélkül dolgoztunk. Az elrozsdásodott, tönkretett vasrészekból új alkatrészeket készítettünk. Az j,okosak" nevettek rajtunk. Nem hittek abban, hogy ebből az ócskavasból valami használható anyag kerüljön ki — Azt a vízhálózatot — mutatja büszkén — mi hoztuk rendbe. Tulajdonképpen ezer méter csővezetéket kellett volna kiásnunk a föld mélyéből, ha a „szakértőkre" hallgattunk volna. Hol tartanánk ma? ... Mást próbáltunk. Szivattyúkkal fogtunk neki a nehéz munkának és tíz, tizenhárom majd tizenöt légkörnyomásra csavart szivattyúinkkal sikerült az eldugult vízhálózatot kitisztítani. Éreztük, hogy sikeres lesz a vállalkozásunk. A „szakértők" csak legyintgettek a kezükkel, de amikor készek lettünk, csodálkozással néztek ránk ... — Hány éve dolgozik itt? — kérdem. — Huszonhat éve keresem meg Itt a mindennapi kenyeremet. Hosszú idő ez, — nagyon sok év... Itt dolgozik Mandl Mihály elvtárs, lakatosmester is, immár — 23 éve. Régi elvtárs. 1928-ban a nemzetközi szakszervezet, majd egy évre rá a vörös szakszervezet megalapításában vett részt. 1935-ben a prievozi községi tanácsba választották be. A megbízható és öntudatos munkás példaképe. A desztillációs osztályra is ellátogatunk. Itt dolgozik a gyár egyik legjobb munkása, Králik Károly elvtárs. Kémikus. A retorták és a próbacsövek „birodalmában" akadunk rá. — Mióta dolgozik itt? — kérdezzük. — Nálunk a családban tradició az Apolloban dolgozni. Apám 35 robotoló évet töltött itt el. Én kerek 15 éve vagyok itt. Szeretem a szakmámat, szeretek itt dolgozni. — Az újjáépítésbe — mint hallottam, — csak később kapcsolódott be. Miért? — Mozola. He.nšl és Wagner szaktársakkal együtt a szovjet j hadsereg egyik alsőausztriai olajfínomító-teJepét hoztuk rendbe és később is ott dolgoztunk. Mondanom sem kell, hogy kitűnő dolgunk volt, noha az első vonalhoz közel, szinte az ágyúropogás és a repülőtámadások közepette gyártottuk a vörös hadsereg számára a benzint — Igaz az, hogy tavaly tengerparti rekreáción volt? — Igen! Felejthetetlen élmény marad ez számomra. Sohasem hittem, hogy egyszer a dolgozó is eljuthat majd a tengerhez ... nyaralni... Ištoková Hona elvt^rsnőt, a gyáp szociális referensét is felkeressük, aki a gyár szociális berendezéseivel ismertetett meg bennünket. Elmondja, hogy a gyárnak zöldség- és virágkertészete is van, amit büszkeséggel meg is mutat. Ctközben a sertéshizlaldát mutatja, ötven kövér sertés & malac van itt. A sertéseket az üzemi konyhában használják el, de a beszolgáltatásp kötelezettségnek is elegei tesznek. — Mennyibe kerül egy ebéd? — kérdezzük, — A* ebéd 12. a vacsora pfdig 5 koronába kerül. Változatos és a körülményekhez képest jó konyhánk van. Közben a gyár fogászati osztályába érünk. Breuer elvtárs szerint egy év múlva nem lesz rosszfogű dobozó ebben a gyérbf n mert van egyéves terve, melyet úgy a gyár vezetősége, mint az illetékes hivatalok a legmesszebbmenőén támogatnak. Kérdezzük csak meg, mit mond érdekes újításáról: — Nehéz és nagy munkát vállaltam, amikor elhatároztam, hogy a gyár 1200 munkásának fogazatát rendhehozom, Eddigi statisztikám szerint az 1200 dol gozó közül csak 12-nek van ép fogazata. Kezdeményezésem az egész köztársaságban eddig egyedülálló Remélem, hogy az egy év letelte után nem lesz itt már rosszfogú, rossz fogazatú dolgozó. Dr. Vavro orvos üzemi rendelőjébe is benézünk. — Rövidesen saját röntgenünk is lesz, — mondja örömmel, 8 több újítással és modem felszereléssel dicsekedhetünk majd. A dolgozók egészségére kell a legnagyobb gondot fordítanunk. — Láthatja, — mondja a az egyik falitáblára mutat: „Egészség, mosoly és munkakedv a nemzet legnagyobb kiiv csei jelszó nálunk nem üres frázis. Cgy a gyár vezetősége, mint én, a gyár orvosa, a dolgozóink egészségéit ügyelünk a legjobban. * Látogatásunk végetért. A dolgozók, ha ilyen iramban termeinek majd tovább, teljesítik majd az ötéves tervet, mely a szocializmushoz vezető út. a dolgozók, a nép biztofi és nyugodt jóléte. J/ew-^Jo+P r)e

ralcl <7rí^une: A nyugatnémet kormánynak semmi erkölc í tekintélye sem lesz Berlin. — Nyugatnémetországban I az angolszászok lázasan készülnek í egy nekik szolgáló „kormány" megalakítására. A nyugati katonai főparancsnokok levélben parancsoltak rá a bonni parlamenti tanácsra, hogy marxista-leninista szellemben végzendő nevelésére mondott: „Ifjú kádereink nevelését és kiképzését elvégzik a tudománynak és technikának egves ágai szerint szakonként. Ez elkerülhetetlen és célszerű. Nem szükséges, hogy az orvosszakos egyúttal szakértőié legyen a fizikának vagy növénytannak. De van a tudománynak egy szakköre, amelynek ismerete a bolsevistáknak m'nden tudományos szakban elengedhetetlen, Ez a szak a marxista'en'n'yrnus tu ^máuya a társadalom fejlődésének törvényeiről a proletár forradalom fejlődésének törvényeiről, a szocialista építés fejlődési törvényeiről, a kommunizmus győzelméről. Mert nem tartható igazi lenir»

;stának az, aki ugyan leairistáaak nevezi magát, de elvonultságban meghúzódik, hogy k'zárólagos szakmájának szén telje macát, például a matematikának, a növénytannak és a vegvészetnek és semmi más nem érdekli. Egy leninista nem lehet csak egy szakma szakértőié, amelvet megkedvelt, ugvanekkor politikusnak és a közért dolgozó embernek kell lennie, akit élénken érdekel országának sorsa, aki ismeri a társadalmi feüődés törvényeit és országának pcliťkai iránvításáhan tevékenyen részt próbál venni. Ezzel, természetes, meggyaranodik a holsevista szakomher munkája. Ám nlvan munka lesz ez, amelynek eredményei százszorosan kifizetődnek.** Sztálin generalisszimusz szava! természetesen nem vonatkoznak egy főiskolákon nevslt szűk kör szakrétegére, orvosra, tanárra vagy vegyészre, de mpden szakemberre, gyári vagy mezőgazdasági munkásra és hivatalnokra egyformán. Végezetül, de nem utolsó sorban feladatunk a mi haladó magyar éle tür»k figvelése, különleges prohlémáinak megvitatása és ismertetése. Hisszük, hogy amikor a népi demokrácia útián szilárdan haladó új Csehszlovákia felépítésének munkáiában egy-egy tég'ával m* is hozráiá'-iili nk, ugyanakkor hidat építünk a demokratikus Magvarország felé ís. í^rör^toljos S7ámnnkra ez a hídverő munka, az összekötő kapocsnak ez a S7erepe. mert úgy éreztük, hogy a tőkfk inmeriajista vi^ég elleni egységfront folhnníhsfaflanságának és a békének érdekét szolgálj . . ^^ minden kérdésben tartsák magokat a londoni határozathoz. A Kommunista Párt képviseletében Reimann főtitkár élesen támadta dr Adenauert, a bonni tanács elnökét. Követelte, mondjon le, roerfc a német nép érdekeit elárulja az angolszász tőkéseknek. Walter Lipomann, a New-York' HoraM Tribune vezércikkírója is a frankfurti nvu^atnémet kormány esélyeivel foglalkozik Elismerte, hogy ez a kormány semmi tr%vényes. vagy erkölcsi teki n télivel nem rendelkezik a széles német tömegek előtt. A német nagytőkéseknek az angolszász intézkedések nyomán természetesen megnőtt az étvágyuk és egyelőre 1 mülió hatszázezer dollárt követelnek a mhrvidéki szénhánvák és acélipari üzemek helyreállítására. A brit megszálló kormán vrat utgisf1o' ta a nyugatnémetországi vas- és "eé művek igazgatóságait kezdjék meg ismét a háborfla nvereségek o&zt&iékain^k kifi«»tését - - - 4 f